Ezzel az esemény geoládával a VI. Magyar Geocaching fesztivál és versenynek állítunk - az utóbbi versenyek hagyományaitól eltérően - virtuális emléket. Ezúttal a terepen nem találtunk ott maradó, az esemény után is kereshető geoláda elhelyezésére méltó helyet.
Versenyünk támogatója a Szendrői Tűzoltóság, valamint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága volt. A versenyközpont a Rakaca víztározó mellett található tűzoltó-kiképző bázis volt, a koordináták is ide mutatnak - de most már ne menjetek oda:-)
Az időjárás - az eddigi hagyományoknak megfelelően - idén is kegyes volt hozzánk, és tiszta, napsütéses időben zajlott a verseny. A megfáradt és farkaséhes ládászokat - talán az eddig legjobban sikerült geomenü - egy kíváló babgulyás fogadta. Akinek még maradt energiája, az este a büfében kellemes hangulatú csevegés és italozás közben azt is megtanulhatta, hogy "a geopárd a legszebb állat a világon" (thx to korruptbakter). A vasárnap sem telt el programok nélkül: derék tűzoltóink egy érdekes bemutatóval és motorcsónakázási lehetőséggel kedveskedtek nekünk.
Készült újításként egy látványos animáció is a csapatok terepi mozgásáról (thx to Kjr: Rakaca animáció
Az eseményládát jelszó nélküli megtalálásként logoljátok be, írjátok le élményeitek, rakjátok fel a legkedvesebb képeket:) A megtalálást jóváhagyjuk mindenkinek, aki részt vett a versenyen.
Kellemes logolást és ládaoldal nézegetést kívánunk: geocaching.hu team
2005-03-29: A ládát megszűntre állítottuk, aki eddig nem logolt, bánhatja:-)
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Ami késik, nem múlik: közel 3 hét kellett, hogy tisztességesen belogoljam a ládát - és kaszáljam a pontot, ha jóváhagyják :-)
Ezúttal szakítottam az eddigi gyakorlatommal, és nem egyedül nyomtam végig a versenyt, hanem a HECT-el + Makossal, jó csapat volt - természetesen. Tulajdonképpen elég gyorsan nekiveselkedtünk, 20-25 percnél biztos nem tartott tovább mire összeverődtünk, és kitaláltuk merre is induljunk el:)
Lehet, hogy mégis másfelé kellett volna elindulni, rosszul kezdődött, ugyanis a Zuzmó (ZZ) pontot valami túlbuzgó (vagy rosszindulatú?) ládász elásta: kb. 40-en kerestük hosszasan, nulla eredménnyel.. Ezt egy idő után meguntuk, és továbbhaladtunk a Volt (VO) felé, azon a bizonyos szántón, amit már sokan emlegettek. Közben egy szarvast is felzavart a versenyző tömeg, szegényke nem tudta merre meneküljön, mindenfelől ládászok érkeztek. Ez a palack megvolt, közben PMR-en kaptuk a hírt, hogy a Zuzmó is előkerült, így visszamentünk érte. Az fix, hogy amikor tömegesen kerestük, akkor nem ott volt. Nem tudom, miért volt ez jó valakinek...
No, de haladjunk tovább, ahogy azt ott is cselekedtük: méghozzá a Fatemető (FA) felé. Kis csavart tettünk bele, ugyanis lehaladtunk a Rakaca-patakhoz, melynek jobb partja nem volt szimpi, de még a bal sem, úgyhogy elkerültük földúton, végül a műútra kiérve, a kanyar után az erdőbe térve jutottunk a ponthoz.
Ezután a Ritkás erdő (RE) következett, szépen simán. Itt ismét útvonal-optimalizálás (na jó, csak annak kísérlete) következett, melynek eredménye az lett, hogy az Út mentén (UM) pont lett a következő felkeresett versenypont. Innen műút-kessing, Meszes községen át, közben ittunk vasas vizet, megnéztük az emlékparkot, betértünk a boltba - itt egy pihi volt - majd kíméletlenül ráhaladtunk az Égő csipkebokor (EC) pontra. Innen vissza Meszesre (nekem tetszett ez a kis falu), megnéztük a templomdombot illetve az oldalát (Gergoszedermarcus-nak ajánlom szakmailag), és a Rakaca-patek mentén indultunk tovább a Magas odúban fent (MO) palack irányába. Megpróbáltunk egyenesen menni, de egy hardcore dzsindzsába ütköztünk, így maradtunk a patak felőli megközelítésnél. Itt szintén tanakodás volt, de a többiek tapasztalata alapján visszafelé indultunk el, és az Erdei beton (EB) pont lett a következő. Innen a Bázislátó (BL) felé vettük az irányt, majd pedig a Körpanoráma (KP) következett.
Ami pedig ezután jött, annak a neve cumi:) Nem, ez nem egy versenypont neve! A körpanorámától a Zöldhatár (ZH) pontot céloztuk be, és elindultunk szépen lefelé a Boroszló-hegy lábánál, közben néztük, hátha le lehet vágni balra valahol, de nem volt túl bíztató a helyzet. Már majdnem lehaladtunk a völgybe, mikoris egy furcsa ötlettől vezérelve - szerintem ma már egyikünk sem tudná megmagyarázni, hogy miért - elkezdtünk felmászni a Boroszló-hegyre, mondván hogy a tetején csak nincs bozót. Hát ez egy nagy butaság volt, meg is lett a böjtje, ugyanis az lett a vége, hogy átvágtunk azon az iszonyú dzsindzsán. Ezzel a tök felesleges kitérővel biztos, hogy vesztettünk ¾ órát, meg fáradtunk is alaposan. Végül egy napraforgó táblához jutottunk, ahonnan megközelítettük végül a Zöldhatár (ZH) pontot. Innen a Dombvidék (DV) következett, majd a Kukoricacsősz (KC) felé vettük az irányt.
Ekkor már kezdtünk punnyadni, az idő is kezdett szorítani, és már arról szólt a történet, hogy célba érjünk mihamarabb, és kegyetlenül befaljuk a Geogulyást. Persze nem volt ez ilyen egyszerű, sőt, mert ugyebár még fel kellett mászni a Rakaca földvárhoz (RF) ami túl a 20 km-en, már nem esett olyan jól. De sebaj, gondoltuk, hiszen innen már csak végigmegyünk a tóparton, és szépen befutunk. Hát ez sem jött össze egészen, ugyanis a Vízszint (VI) pont után nem túl sokkal megakadtunk a bozótban, pedig azt hittük, hogy végig van ösvény a tó partján. Így végül egy extra (igaz nem nagy, de már nagyon kellemetlen) mászás után a kőbányába jutottunk ki. Innen már egyhangú volt tulajdonképpen, csak be kellett gyalogolni a bázisra, illetve először le Meszesre ismét, majd a műúton a bázisig.
Így nézett ki a verseny-teljesítés, önmagunkhoz képest lassan, de jó buli volt azért persze. Nekem a legjobban Meszes falu az Erdei beton (EB) és a Körpanoráma (KP) valamint a Zöldhatár (ZH) és a Dombvidék (DV) környéke tetszett.
A Geogulyás szenzációs volt, aztán a korcsma este - bár elég fáradt voltam - sőt az egész hétvége, kösz mindenkinek! És ne feledjétek: A Geopárd a legszebb állat a világon o:)
Először:
Köszönet a szervezőknek, megint remek munkát végeztetek!
Az élményeinkről:
Nagyon jóóó volt! Anna hugi csuda klassz versenytárs, 9 óra hosszat gyalogolt velem rendületlenül. Pedig legfeljebb 7 és felet kellett volna, ha az utolsó pont (ZZ) előtt nem teszünk egy tök fölösleges 5 km-es kört sásban-lápban, tüskés bokrok között. Tanulság: ne nyugat felé tervezd az út végét! A lemenő nap ugyanis úgy elvakított minket, hogy a jó utat pocsolyának néztük! Pedig csak sáros volt egy kicsit, épp ott, ahol le kellett volna térnünk rá. Persze, mire jó egy óra múlva visszaértünk a kritikus ponthoz, már lement a nap (de szerencsére még nem volt sötét), így aztán sikerült végre célegyenesbe jutnunk. 30 km-t mentünk összesen (pár száz méter híján; lenulláztam az odometert az elején, úgyhogy ez hiteles).
Mindent összevetve teljesen jól éreztük magunkat: jó nagyot sétáltunk szombaton, nagyon kedves lakótársaink voltak, jó volt találkozni ismerősökkel, félig (logokból) ismerősökkel egyaránt.
És a lényeg:
Freddy megint megnyerte!!!!!!! :)))))))))
Vasárnap Annával elugrottunk még Aggtelekre barlangot nézni, onnan teszek fel néhány fényképet (a versenyre nem vittem magammal a gépet).
Nekünk is az első versenyünk volt, habár az első valódi GPS-versenyem már 2003 nyarán lezajlott, azon az ominózus csillebérci Startlap találkozón (magpet szervezésében). Kicsit késve érkeztünk Debrecenből (3 km-ként le volt zárva 5 percre az éppen most megújuló 35-ös út), így mi indultunk talán neki utolsónak a távnak. Azt már a startnál tudtuk, hogy a rendelkezésünkre álló 5 óra alatt nem fogjuk teljesíteni a teljes távot, így kényelmesre vettük a figurát. Csodáltuk a környéket, hiszen bennünket, alföldi embereket mindig elvarázsol az ilyen csodás dimbes-dombos táj. Fotóztam is rendesen, mind a távoli szépet, mind a makró csodákat. Kényelmességünkre jellemző, hogy a zuzmó ponthoz bandukolva (ki-kibicsakló bokákkal a szántáson) Freddy 2x futott el mellettünk. Majd laza 25 perces ebédszünetet tartottunk panoráma nézéssel egybekötve.
Mivel mi a nagy többséggel ellentétes hurkon indultunk el, így sokan jöttek velünk szembe, s a néhány mondatos interjúk alatt kiszűrtük azt az 5 pontot, amire biztosan nem szánunk fél, vagy akár 1 órát.
A táv végére kellemesen elfáradva, egy-két új arccal megismerkedve, a finom geomenüt elfogyasztva, a sötétben lezajlott eredményhirdetést kivárva, kellemes élményekkel távozva indultunk haza. Sajnos, az igazi buliból, az ottalvós, zenélős, történetmesélős estékből most kimaradtunk... talán legközelebb.
Ez volt az első versenyünk, nagyon tuti volt. Kepenuval futottunk 1 plusz kört, így a kilóméter hiányunk is enyhült meg a jelszó is meglett rendesen. Sajnos vasárnapra nem tudtunk maradni. Köszönet a szervezőknek. Ja, a kaja tényleg jó volt a végén.
Nekem az idei helyszin kicsit meghaladta a képességeimet. Kezdödött a dolog logisztikai részével: nem találtunk jobb megoldást, mint pénteken délután háromkor felszedni lányomat az iskolábol, aztán nyomni Miskolcig, kiélvezve a bécsi és a pesti péntek délutáni-esti csucsforgalom összes dugoját. Mire Miskolcon ágyba kerültem elég késö volt, és a versenyszinhely még egy ora vezetésnyire volt, ugyhogy reggel se lehetett az ágyban sokáig dagonyázni. Eredmény: fáradtabb voltam a kelleténél.
A terep meg jolneveltségem ellenére volt. Bennem nagyon erös az uton járás ösztöne ha erdön-mezön járok, és hiába vált világossá a PMR-en forgalmazásbol az elsö percek után, hogy ösvény messze nincs mindenhol a pontok között, ezt a tudatalattim nem volt hajlando befogadni és igy plusz felesleges kilométereket nyomtam bele utat keresve.
A végén, erösen fáradva, elértem a pup lábához, aminek a tetején a földvárnak kellett lenni, és még csapást se találtam felfele. Ekkor ránéztem az orámra, és megállapitottam hogy time-out van. Igy is negyed hat volt mire visszakecmeregtem a bázisra. Végeredmény: 13/15; 28 km a tracklog alapján.
Ezzel együtt jol éreztem magam, bár csalodás volt, hogy nem fogtam meg az összes pontot. Köszönöm az összes szervezönek a jo versenyt! Nem volt semmi teljesitmény ezt igy lebonyolitani.
Sziasztok természet- és tüskésbozót megszállottak! Én is itt jártam Brutus, később pedig Junior és Mr. Zerge társaságában. Élvezetes kis verseny volt. Mi még vizenjárni is megtanultunk. Aki nem hiszi, nézze meg Mr. Zerge, vagy Junior track-logját. 8-)
Először is minden csillagos ötös volt! Nagyon jól éreztük magunkat Ciccel és a gyerekekkel köztetek. A geovírus nyáron támadott meg, és azóta nagyon lelcache-s geoládászok lettünk. Nagyon sajnáltam, hogy a fertőzés elindítói, Fóka és Csaszi munkahelyi elfoglaltságuk miatt nem tudtak eljönni, mindenesetre az élménybeszámolókból nem maradtak ki. Nem túl régen még azt mondtam Joni barátomnak, aki vaddisznó hajtásra szokott járni glaubesó helyett, hogy meg van húzatva, hogy a sásos, nádas, bozótos terepen rohangál. Aztán jött a geoverseny, és lám, hol mászkáltunk: a sásban, a nádban, az akácos, rózsabokros kökényesben. Hát én sem vagyok teljesen normális, de nagyon jól esik. Sajnos a jó térkép ellenére két pontot rosszul rajzoltam fel, így két helyen is hibás irányba indultunk el. Mármint az irány jó volt, mert a kütyü nem tévedett, csak éppen nem az lett volna a soron következő pont. Így kétszer is belefutottunk (illetve sétáltunk) a tüskebozótba. Ez nagyon szépen látszik is a track-en, rendesen lelassult a tempó. De megérte, legalábbis az első ilyen pontról nagyon szép volt a kilátás a tóra. Kitanultuk a hidász szakmát is, mivel a vízenjárás művészete nem velünk született adottság. A friss, boronálatlan szántáson sétálás után elkezdtem csodálni a lovakat, hogy nekik ez mennyivel könnyebben megy. Igaz, nekik kétszer annyi lábuk van.....úgy könnyű. A bázis felé menet megállapítottuk, hogy már kifutottunk az időből, így Meszes egyetlen nyitvatartó kocsma-közért komplexumában némi jégkrémmel frissítettük magunkat. Persze jól esett az a cirka másfél liter hideg víz is, amit az első meszesi közkútból a torkomon leengedtem.
Kellemes volt a sok ismeretlen arccal találkozni a terepen. Most böngészem a képeket, hátha megtudom, hogy kik is jöttek szembe velünk. Sajnos az írott programból nem derült ki, hogy vasárnap is lesz még "műsor", így mivel Szendrőn szálltunk meg, ez kimaradt nekünk. Cserébe átugrottunk Dobsinára, és a betléri kastélyhoz.
Már nagyon várjuk a tavaszi versenyt. Lányok, fiúk, nem tudjátok kicsit közelebb hozni a tavaszt?
Köszönet a szervezők nagyszerű munkájáért, minden szuppy volt!
Sokat gondolkoztam a verseny elotti nap, hogy elmenjek-e egyedul mert senki nem tudott eljonni a haverjaim kozul. Aztan vegul ugy dontottem, hogy egye fene, en elmegyek egyedul is. Hat nem bantam meg.
Nagyon koszonjuk a szuper versenyt!
Sikerult az altalunk kituzott celokat maradektalanul teljesiteni, jo volt talalkozni mindenkivel, beszelgetni egy jot. Bar kicsit messze volt, de az utazas alatt felelmetesen sokat nevettunk, soha rosszabbat. Szerintem valahol a DV kornyekere akar egy hagyomanyos lada is kerulhetett volna ;D nekem nagyon tetszett. Az utvonal animacio nagyon jo, szeplassan beteszem valahogy hatternek a gepemre ;))
A kovetkezon is biztos ott leszunk, ha rajtunk mulik! A versenyen illetve az oda / vissza uton készült további képeim itt találhatóak, jó nézegetést...
(A jobbra lathato, indulasunk pillanatat megorokito muert halas koszonet Vonos Tamasnak! Remelem nem banja hogy idetettem.)
Remek verseny volt, alig várjuk a legközelebbit. Talán akkor sikerül jobb időt menni, mert most hiányzott a csapat esze, aki mindig visszatart minket a gatyaszaggató növényzettől. Sanyo team
Két fiammal (gyalogkakukkfiókák:8,5 és 10,5 évesek) loholtuk végig a távot. A fiúknak most sikerült először végigmenni, tavasszal 8 láda után visszavittem őket a bázisra. Fontosnak tartom, hogy ilyen nem hétköznapi helyzetben is együtt lehetünk. 13 éves Anna lányom még lejött velünk Rakacára, de a rohangászásra már nem tudtam rávenni. Talán legközelebb találunk neki való társakat is.
Óriási élmény volt megint! Esküszöm, nem kevésbé élménydús futva, mint sétálva, igaz így csak wildpiggel érintkeztünk érdemben a terepen.
Freddy profin versenyzett, de sprok-ra is érdemes odafigyelni. Ha az a 35 perc nem veszik el a VI pontnál, amíg több másik csapattal együtt sikertelenül kereste a palackot, akkor lehet, hogy a kupa máshova kerül. Remélem legközelebb vabubus is ott lesz. Gratulálok mindenkinek.
kjr, az animáció bomba ötlet volt, a fejlesztés evolúciója is tetszett, nagy vagy. Köszönöm a versenyt a szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt. Legközelebb is szeretnénk veletek lenni.
Köszönet mindenkinek, az időnek, a szervezöknek, a résztvevöknek a remek hétvégéért. 25 km, több mint nyolc órás menet, fukockával teljesített résztávok, és végül a fáradtságtól ájult alvás a sátorban.
Az első versenyünk de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó!
Első versenyem volt, és egyben most az első megtalálásom.
A verseny nagyon jó volt, annak ellenére, hogy a lábam miatt nem tudtam végigmenni. Az animáció a weboldalon félelmetes!
Július 31-én fertőzödtem a geocaching virussal. Azóta nagy büszkeségemre 31 megtalált ládánál tartok. Ha csak tehetjük, párommal, Pityulínóval, együtt járjuk a hegyeket-völgyeket. Ez volt az első versenyünk. Remekül éreztük magunkat, jól szórakoztunk. Háromszor is hatalmas dzsindzsába keveredtünk, edzett bózótharcosokká váltunk. Természetesen a bozótharc jelentős időveszteséggel járt, így nem sikerült minden pontot teljesíteni. Azért nem szomorkodtunk. Sőt. A legjobb mulatság éppen az volt, amikor alkalmi hidat kellett ácsolnunk a Rakaca patakon. Ezt a feladatot is megoldottuk, egy megtermett fatörzs begyűjtésével, és a patakon való átlendítésével. Alig kapaszkodtunk fel a patak majdnem függőleges tulsó oldalán, máris várt bennünket az újabb ártéri dzsungel, majd a hab a tortán, friss szántás képében. Hulla fáradtan, ámde tele élményekkel és jó hangulatban értünk vissza a bázisra.
Két újoncot is hoztunk magunkkal, gyerkeim - Franny és Zooey - személyében. Ők is jól közdöttek, és annak ellenére, hogy életükben először volt a kezükben GPS, leköröztek bennünket. Hja a fiatalság... Azt hiszem sikerült a fertőzést tovább adnom, s két új fanatikus kesserrel erősíteni a csapatot.
Gratulálunk mindenkinek aki, teljesítette mind a 15 pontot. Freddynek és a dobogósoknak külön is. Freddy-vel egyébként "összefutottunk" a vízszint pontnál. Azt mondta késésben van. :-) Már eddig is ámultam a teljesítményén, de most leesett az állam.
Köszönjük ezt a szép hétvégét Nektek és a szervezőknek. Jó volt Veletek. Legközelebb ismét jövünk.
Elso versenyem elso pontjanal 35 perces turkalas... Eleg onbizalom rombolo volt, de aztan csak belejottem. :-)
Nagyon elveztem, biztos megyek a kovetkezore is.
Meg nem gratulaltam az animacioert, most ezt is megteszem. Gartula KJR!
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2004.09.25 17:52]
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (74 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.
