[WAP: kétpontos minimulti. A jelszó részei:
1. pont: N48° 09.809' E21° 21.769', 118 m, a sírfelirat 3. sorának középső szavának első 7 betűje(az utolsó: t!), majd a gótikus ablakok száma,
2. pont: N48° 09.9869' E21° 21.6189', 156 m, mikroláda a kerítés tövében, beton alatt, kővel takarva]

A tokaj-hegyaljai borvidéket bemutató ládasorozatunk első ládája egy kétpontos minimulti, mely egyben az első saját ládánk is.
Kérjük, hogy a jelszót jól őrizzétek meg, a ládasorozat többi tagjához hasonlóan!

A láda:
Kétállomásos minimultival igyekszünk megmutatni a falu néhány érdekességét.
Az első pont a római katolikus templom  N 48° 9,809' E 21° 21,769' 118 m [GCBoKe-1], amely a jelszó első részét adja, a következő módon: a megadott koordinátánál látható sírfelirat 3. sora középső szavának első 7 betűje, melyből az utolsó "t" (így is értelmes szó) + a gótikus ablakok száma.
Innen könnyű sétával elérhető a domb tetején található második pont, amely sietősebb és türelmetlenebb emberek számára szinte drive-in megtalálás is lehet, mivel jó minőségű aszfaltúton közelíthető meg 200 méterre. Ilyenkor érdemes az autót a  N 48° 9,934' E 21° 21,577' 160 m [GCBoKe+Parkoló] ponton található parkolóban hagyni. Itt látható a lentebb említett zsidó kolónia régi temetője, illetve a csodarabbi sírja is -sajnos a korábbi sírrongálások miatt már körbekerítve (akit érdekel belülről is, a kapun jelzett címen elkérheti a kulcsot). Rövid gyaloglással elérhető a láda helye a  N 48° 9,987' E 21° 21,619' 156 m [GCBoKe-2] pontban. Itt egy kék fedelű mikroládát keress, a kerítés tövében, beton alatt, egy lapos kővel takarva.
A Dereszla tetejéről szinte tökéletes körpanoráma nyílik: Észak felé a Zemplén déli hegylába látható, a gyöngyfüzérszerűen fűzött falvakkal: Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong, Olaszliszka... Kelet felé a Bodrog és a Bodrogzug védett területe és holtágai figyelhetők meg. Tiszta időben a távoli Sátoraljaújhely és Sárospatak hegyei is kivehetők. Dél felé a Tokaji-hegy (a csúcsán levő GCToka ládával) északi, löszös nyúlványai látszanak, míg Nyugat felé a Tarcalt eltakaró Henye, illetve a távolban Mezőzombor és Szerencs.

A teljes jelszóhoz írjuk egymás után a sírfelirat szavának 7 betűjét, a templomablakok számát, illetve a ládában található szót.

A község:
Bodrogkeresztúr a Zemplén délkeleti lábánál található község. A terület alapkőzete a riolittufa, melyet a falu feletti hegyen nagy mennyiségben bányásztak, belőle főként házak építőanyaga készült, mivel könnyen faragható. Emellett fontos talajalkotó a pleisztocén idejéből származó lösz és az agyagos barnaföld is.
Már az újkőkorban, és a rézkorban is lakott település volt, a Kr.e. 2100-2000 közötti időszakot az itt talált nagy mennyiségű rézkori lelet miatt "bodrogkeresztúri kultúra" néven ismerik a régészek. A szintén ásatások során előkerült bronzból készült szerszámok és ékszerek miatt feltételezik, hogy öntőműhely is működött e helyen. Ezen kívül a Dereszla-dombon a Kr. e. XIII. századból való nagyobb mennyiségű aranyékszert is találtak.
A település első írásos említése egy 1239-ben keltezett oklevélben található, amelyben egy várról is említés történik, melyet valószínűleg a Tiszán átkelő tatárok pusztítottak el két évvel később. A község 1411-től tokaji várbirtok volt, később Brankovics György, Hunyadi János, és Mátyás király tulajdonában is előfordult; utóbbi Szapolyai Imrének zálogosította el. 1517-es és 1520-as források már mezővárosként említik, melynek népessége meghaladja Tokajét; mivel a szőlő és bortermelés, illetve a kereskedelem fejlődése igen megemelte rangját. 1567-ben, a török uralom alatti összeírás elpusztult településként jelöli meg; de hamarosan újjáéled, gazdasági- és társadalmi élete is fellendül, melyet jól példáz, hogy 1595-től 1617-ig a faluban nyomda is működik.
A XVII. sz. elejétől előbb a Bocskai-, majd a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc is tizedelte lakosságát, mivel a tokaji labancok és a szerencsi kurucok közötti ütközőzóna volt. A Rákócziak bukása után a községet kifosztották, gazdaságilag kimerült, ám a szőlő- és bortermelésnek köszönhetően újból sikerült talpraállnia. Az 1720-as évektől az eredetileg görög borkereskedők helyét fokozatosan lengyel származású zsidó kereskedők vették át, akiknek idővel komoly létszámú kolóniája alakult ki a faluban. A termelési módszereket korszerűsítették, kereskedelmük pedig messzi földön híressé tette az itt készült bort.
Az 1848-49-es szabadságharc alatt újabb háborúskodás köszöntött a területre: bár Klapka György kétszer is győzelmet aratott a császári csapatok felett (1849. január 22-i győzelmét a faluban emlékoszlop is őrzi  N 48° 10,381' E 21° 21,152' 120 m [GCBoKe+Klapka] ), fél évvel később a cári csapatok feldúlták és kifosztották a környéket. Ezután a községben bujdosott Eötvös József, az első felelős magyar kormány vallás- és oktatásügyi minisztere. Akkori lakóházában ma a nevét viselő általános iskola működik.
A XIX. század végén a filoxérajárvány miatt a szőlőterületek nagy része elpusztult, nagyjából 15%-nyi maradt csak meg a korábbi termelésből. Több évtizedig tartott, mire a hegyaljai bortermelés az új, ellenálló fajtákkal és hibridekkel ismét fellendülhetett, de eközben a falu elvesztette mezővárosi rangját.
A XX. század elejére a település zsidó lakosságának már országos hírű iskolái voltak, és itt élt rabbi Steiner Saje (1851-1925), akit már életében is csodarabbiként tiszteltek bölcsessége és jótékonysága miatt. Nevéhez több csodás történet fűződik, a helyi mesékben és mondákban is fontos szerepet kapott. Sírja a falu dombján ma is ismert zarándokhely. A zsidó hagyományok és a kultúra nagyobb része azonban a II. Világháborúban, 1944. májusában elpusztult az akkor elhurcolt többszáz fős zsidó lakossággal együtt.
A Hegyalja zárt borvidék, engedélyezett hagyományos szőlőfajtái a furmint és a hárslevelű, ezekből készülnek a borkülönlegességek: a szamorodni, az aszú és az aszúeszencia. (Harmadik fajtaként néhol a sárga muskotályt is termesztik, ennek aránya azonban mindössze 5% körül mozog.) A terület borászati szempontból legfontosabb értéke az aszúsodást okozó speciális mikroklíma: koraősszel a Bodrog közelsége miatti párásabb időszakokat hosszabb napos és száraz időszakok követik, ez pedig ideális a nemesrothadást okozó botrytis penészgomba számára. E folyamat során a szőlőszem elveszíti alma- és ecetsavtartalmát, illetve víztartalmát, miáltal csak a koncentrálódott, magas cukortartalmú aszúszem marad a fürtön. A riolittufába vájt pincékben él a tokaji bor érlelésének másik fontos alappillére: a nemespenész, amely a bor érlelése során játszik szerepet.
Bodrogkeresztúr 2002-ben a tokaji borvidék tagjaként a világörökség részévé vált. A község ismertebb borászata a fentebb említett Bodrog-Várhegy Kft., amely a Dereszla pincészetet üzemelteti. (Elérhetőségük a Pincészetek oldalon olvasható.)
Ezen felül ajánljuk a Tokaji weblapot, ahol sok érdekesség olvasható a tokaji borvidékről, a szőlő- és borfajtákról, a bor érleléséről.

A település legrégebbi épülete az 1481 és 1520 között, késő gótikus stílusban épült egyhajós római katolikus templom, melynek homlokzat előtti tornya, egykorú vasalt kapuszárnyai, 1800 körült készült szószéke és népies copf stílusú főoltára megtekintésre érdemes. A reformáció korszakában a XVI. sz. közepétől 1711-ig (rövid megszakításokkal) a református gyülekezet használta a templomot.
A későbarokk stílusú görög katolikus templom ( N 48° 9,784' E 21° 21,608' 136 m [GCBoKe+Gortemp]) 1782-ben készült el, de a XIX. század közepén tűzvész pusztította el. Később újjáépítették ugyan, de nem pontosan az eredeti formában, sőt tornyot csak 1927-ben kapott. A templomot 1996-tól folyamatosan felújítják, a külső renoválás és a harangtorony villamosítása is elkészült, a tetőzet pedig vörösrézborítást kapott.
A református templom ( N 48° 9,907' E 21° 21,853' 126 m [GCBoKe+Reftemp]) 1786-91 között épült, copf stílusban, berendezése 1798-ban készült el, de gúlasisakos, órapárkányos tornyát csak 1803-1807 között emelték. A szőlőfürtös díszítésű, koronás copf szószéke a felirata szerint 1798-ból származik. A XX. század 90-es éveinek végén a templom beszakadó födémszerkezete életveszélyessé vált, így a teljes templomot, a toronnyal együtt felújították, restaurálták, mely 2003 májusában készült el. A toronyban élő denevérek védett vagy fokozottan védett fajainak populációját Európa egyik legjelentősebbjei közé sorolják, így a felújítást a természetvédelmi hatóságokkal együttműködve végezték.
További említésre méltó épületek: a Kossuth u. 57. alatt található, eredetileg korabarokk Rákóczi-ház ( N 48° 9,909' E 21° 21,946' 96 m [GCBoKe+rakohaz], melyet valószínűleg a Rákócziak építtették a XVII. században, a XVIII. században barokk stílusban átépítették; kapuzatának ívein latin nyelvű zsoltárvers vésete található: "Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotádban"); a Felső u. 48. alatti Máriássy-kúria ( N 48° 9,866' E 21° 21,774' 126 m [GCBoKe+mariassy], amelyet a névadó Máriássyak, a Hegyalja akkori legmódosabb családja építtetett 1780-1800 körül, későbarokk stílusban; sajnos ma már elég rossz állapotban van).
A Bodrog partján, a falu korábbi kompkikötőjének helyén néhány éve alakították ki a Hét vezér-parkot ( N 48° 10,084' E 21° 21,957' 104 m [GCBoKe+7vezer], a honfoglaló vezéreket ábrázoló fából faragott szobrokkal.
A Dereszla pincészet ( N 48° 10,161' E 21° 21,708' 109 m [GCBoKe+pinceszet] épülete szintén többszáz éves; falában egy 1848-ban belőtt ágyúgolyó látható, a mögötte húzódó, zegzugos, több kilométer hosszúságú pincerendszer a világháborúkban a falu lakosainak óvóhelye volt.

A községnek honlapja is van, amely a www.bodrogkeresztur.hu címen érhető el.

A Tisza és a Bodrog összefolyása fölötti terület sérülékeny vizes élőhelyei, illetve a flóra és fauna értéke miatt már 1986-ban megalakult védelmükre a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet, amely a Ramsari Egyezményben is szerepel. Sarló alakú morotvatavai, láp- és mocsárrétjei, bokorfüzesei és a folyómenti galériaerdői nagyon sok fészkelő és átvonuló madárnak nyújtanak menedéket. A kora tavaszi áradást követően (ilyenkor a teljes területet egybefüggő víz borítja, akár 4 méter magasságban is, ez a bodrogkeresztúri Dereszláról jól megfigyelhető) a tápanyagdús öntéstalajon hamar megindul az élet: a sárga nőszirom, később a nyári tőzike, ősszel pedig kornistárnics és Tisza-parti margitvirág nyílik. A holtágakban nagy mennyiségű fehér tündérrózsa, sárga vízitök, kolokán és sulyom található, a parti részeken nyílfű és sásfélék élnek a nádasok és gyékényesek között. A telepített nyárasok szélén az ősöreg kocsányos tölgyek még itt-ott megmaradtak hagyásfaként, de sokukat villámcsapás pusztította el.
Másutt félelmetes rovar az egyiptomi sáska, de itt milliószámra fordul elő, és terített asztalt jelent a kis- és nagy kócsagoknak, vörös- és szürkegémeknek, fekete- és fehér gólyáknak, melyek nagyobbik része a területen fészkel. Igen jelentős a fokozottan védett haris populációja is: ez a félénk madár leginkább a kaszálóréteken fordul elő, általában éjjel mozog, így nemigen kerül az ember szeme elé. Rajtuk kívül kormoránokat és több récefajt is megfigyelhetünk itt, köztük a fokozottan védett cigányréce is rendszeresen előfordul.
A Bodrogzug egyik legnagyobb előnye, hogy sem szilárd burkolatú út, sem légvezeték nem darabolja az élőhelyeket, az emberi tevékenység is minimális (a kijelölt rétek éves kaszálásán, a turistákon és a sajnos mindenütt megjelenő illegális horgászokon kívül). A terület szabadon látogatható, Bodrogkisfalud felől komppal lehet megközelíteni ( N 48° 10,233' E 21° 21,703' 112 m [GCBoKe+komp], a közlekedéséről és a viteldíjról a helyszínen kell érdeklődni), de kérünk mindenkit, hogy a természetvédelmi előírásokat a legszigorúbban tartsátok be az élőhelyek és az itt előforduló növények, állatok védelmében!!

A ládakereséshez sok sikert, kellemes kirándulást és jó időt kívánunk!