Hétvégére vendégül érkezett régi kesser-társunk, Andi, így kihagyhagyhatatlan volt megkeresni legalább egy zalai ládát.
A választásunk tökéletesnek bizonyult. Egy kellemes multi-láda, kis sétával együtt. Sajnos még mindig elég korán sötétedik, így jobban kellett sietnünk, mint amennyire szerettük volna.
Először a tó mellett lévő ládát kerestük fel. Újdonságként hatott ránk az épülő fürdő, soha nem hallottunk még a beruházásról. Bár itt Zalában pár év múlva nem lesz olyan település, ami nem rendelkezik saját termálközponttal. A többivel ellentétben ez nem tűnik olyan nagynak és személytelennek, így nyáron, ha elkészül, mindenképp visszalátogatunk majd.
A tó és környéke eléggé kihalt volt, a víz valamilyen oknál fogva nagyon szép zöldes árnyalatot vett fel. A ládát - bár a rejtés nagyon jó - könnyen megtaláltuk. Ajándék be, ajándék ki, gyors loggolás és halatdunk is tovább a nyugvó nap társaságában - emiatt sajnos kocsival.
A hegyre vezető út eltéveszthetetlen, a

turistajelzések jól láthatóak. A kocsit a kereszteződésben hagytuk, bár a helyi erők egy embere saját készítésű kis traktorjával vígan száguldott fel a rosszabb minőségű úton. A kis Geko erősen észak felé mutatott, az út pedig dél felé haladt tovább. Mi gyors megbeszélés után a Gekonak adtunk igazat, a gyümölcsösökön és szőlőkön keresztül toronyirányt a kereszt felé indultunk. Jó döntésnek bizonyult, mert az út elég nagy vargabetűt ír le.
Visszafelé azonban már erre haladtunk és milyen jó döntés volt, mert így nem maradtunk le a panorámáról, a kis présházakról és a jó illatokról, amit az első nyíló virágok árasztottak magukból. Találkoztunk kankalinnal, és kétféle ibolyával is, amiből mindkét női kísérőm (sőt anyu is) kapott egy-egy pici csokorral.
Az utat btrack-eltem, talán még jól jöhet a tuhu-n.
Hazafelé még begyűjtöttük
GCDEAK első pontjának jelszórészletét, majd megérdemelt jutalmunkat a helyi kocsmában (Söjtörön van pár... :)
Sajnos a névadó Deák presszó nem volt nyitva :(
ok [wapon beküldött szöveg]