Hát, ha vkit előszőr viszek ládázi, azzal mindig jól megszívom.
Előszőr a 3. állomást vadásztuk le, mondván, a falusi virtuálisak gyerekjáték lesznek. Végigmentünk a bevágáson, keresztül vki udvarán, a szőlőn, Csaba a kukoricásba is bement, mutatta is a GPS, hogy rajta áll a ládán. A koordináták úgy 70 métert hordanak félre. Vissza a kukoricán, a szőlőn, az udvaron, az útra. De a fotó segített. Lefele menet erősen figyeltem a hegyoldalt és ott volt a fa! Felmászni nem egyszerű, lefele még nehezebb, főleg ha lentről cukkolnak, hogy földes fenékkel nem ülhetek be az autóba.
Másodiknak nézzük a templomot, az egyszerű. Alulról nem lehet elérni, felülről még kevésbé, közben a kiskölyköknek almahámozás, férjjel veszekedés, felordítás: csipkeház, tolass vissza. De. zárva, úgyhogy autóból tornácoszlopszámolás.
Templomkeresőre újra le, sehol semmi nyitott kapu vagy ilyesmi. Végül egy helyi lakos mondta, hogy hol kell bemenni, mindig otthon vannak, nyugodtan. Csupa zárt kapu, kiírás sehol. Most vagy nincsennek otthon, vagy vasárnap délben az ebédtől ugrasztok fel egy vadidegent. Ez nem a mi ládázós stílusunk. Morogva távozátunk, kivéve a kölykök, mert ők kaját követeltek, KG megfogadta, hogy ládázni ő soha, én meg hogy csak jussak netközelbe...
Aztán eltelt két hét és jutottam. Úgy gondoltam, ha találomra nem megy, majd írok a rejtőnek, hátha elfogad 2/3 találatot is. És láss csodát, harmadikra ment! Nem, nem árulom el senkinek, tessék odamenni és átélni, hogy mindenhonnan látni, de mégse lehet odajutni.
Fruzs, Csaba, Gabi (aki hallani sem akar a geoládákról), Juckó, Morci