[WAP: A mikroláda a N48° 07.1628' E21° 24.6316' 123m ponton, a löszfal üregében, kővel takarva. Benne található a záró jelszórészlethez tartozó virtuális pont koordinátája, amelynél a falon levő emléktábla második szavát (6 betű) kell leolvasni.
A cache teljes jelszava a ládasorozat tagjainak összegyűjtésével kapható meg! Ennek hiányában a jelszó nélküli logokat elutasítom.]
A láda
A
Tokaj-Hegyalja borvidék ládasorozatunk záróládája, amely a
N 48° 7,163' E 21° 24,632' 123 m [GCAszu-1] ponton található, a löszfal üregében, kővel takarva. A forgalom és az esetleges illetéktelen megtalálók miatt kérjük, hogy
a doboz kivételét és a visszarejtést is igen körültekintően végezzétek!!
A dobozban megtalálható a virtuális pont koordinátája, ahová elsétálva egy emléktáblát találhattok a falon. Ennek második szava (6 betű) adja az utolsó jelszórészletet.
A pont megközelítése igen egyszerű: autóval a Tokaj főutcáján levő Munkaügyi központ mögötti parkolóban lehet megállni, innen a gimnázium tornatermét megkerülő földutat követve elérhető a láda. Ez a hely a régi, kilátóponti rejtektől talán 150 méterre van, de jóval nyugalmasabb, kevésbé frekventált. Esős időben a löszmélyút esetleg gondot okozhat, erre készüljetek fel!
E záróláda teljes jelszava a következőképpen alakul ki: a sorozat egyes pontjainak jelszavaiból az
első és az
utolsó karaktereket a lenti sorrendben egymás után téve, végül a virtuális pont szavát mögéjük írva (összesen 18+6 karakter).
Kérem, hogy a többi láda megtalálása nélkül ne logoljatok jelszó nélkülit, mert nem fogom elfogadni!
A sorozat pontjai:
1, Bodrogkeresztúri kétputtonyos (1101, GCBoKe)
2, Tarcali szamorodni (1104, GCTaSz)
3, Mádi sárga muskotály (1105, GCMaSa)
4, Tolcsvai furmint (1109, GCToFu)
5, Hercegkúti pincesor (1110, GCHePi)
6, Abaújszántói hárslevelű (1116, GCAbHa)
7, Erdőbényei máslás (1117, GCErMa)
8, Erdőhorváti pereces fordítás (1170, GCErFo)
9, Gönci hordó (1171, GCGoHo)
A Hegyaljáról és a borról
A Hegyalja (Tokaj-Hegyalja) a Zempléni-hegység déli részét és a Tokaji-hegyet jelenti, ahogy a latin mondás tartja: "
incipit in Sátor, definit in Sátor" - azaz az abaújszántói sátorheggyel kezdődik, és a sátoraljaújhelyi sátorheggyel ér véget. Nagyjából 4500 hektáron termelnek itt szőlőt, méghozzá a három hagyományos fajtát: a
furmintot, a
hárslevelűt és a
sárga muskotályt. E fajták szőlőszemei az érés végén a hegyaljai csapadékos koraősz miatt felrepednek, a bogyókat pedig a repedéseken át a szürkepenész (
Botrytis cinerea) megfertőzi. A nedves időszakot követő száraz késő őszi idő miatt a rothadás megáll, a szőlőszemek elvesztik víztartalmuk nagy részét és összetöppednek, aszúsodnak.
A legősibb, szőlővel kapcsolatos hegyaljai emlék néhány, Erdőbényén és Mádon megtalált
Vitis tokayensis miocén-kori ősszőlőlevél-kövülete, amelyek több tízmillió évesek.
Anonymus 1200 körül készült Gesta Hungarorumában már szerepel, hogy a honfoglalók számára a szőlőművelés nem volt idegen, saját szavunk volt a borra, míg ez a legtöbb európai népnél a latin
vinum szóból származik. Az ősmagyar mitológiában a bor az átváltozás és az újjászületés megszemélyesítője volt.
Az
Árpád-ház uralkodása alatt többször telepítettek be francia, illetve olasz telepeseket a Hegyaljára, hogy ezzel is segítsék a szőlőkultúra fejlődését. A terület jelentősége főleg a török hódítás alatt növekedett meg, mivel a korábbi legjelentősebb, szerémségi borvidék elveszett. Ezekben az időkben alakult ki a szőlő trágyázásának és háromszori kapálásának szokása (a korábbi kétszeri helyett), mivel így a szüret ideje kitolódott október-november idejére, és ez az itteni különleges klímával együtt az aszúsodás egyik alapfeltétele volt.
A XVI. században lengyel borkereskedők vitték igen messzire a tokaji bor hírét Európában, és a hagyományos lengyel-magyar barátsághoz is nagymértékben hozzájárult az itt termett bor. Akkoriban jól ismert mondás volt a "
Non est potus nisi vinum, non est vinum nisi tokainum" (azaz: ital csak a bor, bor csak a tokaji). Az első "aszúszőlő-bort" újabb kutatások szerint az 1500 körüli években említik, de a mindenütt elfogadott legenda 1630 húsvétjához köti, amikor Lorántffy Zsuzsanna udvari lelkészétől, Szepsi-Laczkó Mátétól
aszúbort kapott ajándékba, és mellé leírta a készítésének titkát is: előző ősszel a prédikátor a törökök betörésétől tartva, igyekezett mind tovább, egészen november 10.-ig húzni a szüret kezdetét. Ekkorra az Oremus-dűlő szőlőszemei azonban összetöppedtek, és az aszúsodott szemek kiválogatásából született meg ez a borfajta. 1655-től pedig külön rendelet is szabályozta az aszú szemenkénti kiszedését.
A Rákócziak idején már komoly hírneve volt a tokaji aszúnak, főként hogy a II. Rákóczi Ferenc előszeretettel ajándékozott a szabadságharcban való remélt segítségért, támogatásért, szövetségért más fejedelmeknek tokaji bort. Többek között I. Frigyes porosz uralkodó, Nagy Péter cár, sőt XIV. Lajos, a Napkirály legkedveltebb italának számított. Tőle származik az azóta is védjegyként használt "
Vinum regum, rex vinorum" (A királyok bora, a borok királya) szállóige; emellett orvosi körökben igen elterjedt volt az a nézet, hogy mértékkel fogyasztva gyógyító, regeneráló hatásai is vannak.
A XVII. században az orosz udvarban már egyeduralkodó volt a tokaji, Katalin cárnő a területet meg is akarta vásárolni, ám ezt a honi törvények nem tették lehetővé, így állandó borbeszerző bizottságot létesítettek Tokajban.
Mária Terézia uralkodása alatt, 1756-ban született az a rendelet, mely szerint a Monarchiából csak úgy exportálhattak magyar bort, ha ugyanannyi (jóval gyengébb minőségű) osztrák bort is kivitt a borkereskedő. Részben ennek, illetve a hatalmas felvevőpiacú Lengyelország széthullásának, és az orosz kereskedők kivonulásának okaként hanyatlásnak indult a magyar borkereskedelem.
Az 1880-as évek
filoxéravésze aztán a szőlőterület 5/6 részét kipusztította, és ez hosszú időre megpecsételte a tokaji sorsát. A korábban itt termesztett, őshonosnak tekinthető gohér és kövérszőlő nevű fajták kihaltak, helyettük a furmint, a hárslevelű, a sárga muskotály és a zéta (oremus) fajták jelentek meg az újratelepítések során.
A terület 1737-től kezdődően már szigorú szabályozású,
zárt borvidék, 1772-ben pedig megszületik a világ első dűlőbesorolási rendszere is. Jelenleg 27 helység tartozik a Tokaj-Hegyaljához:
Sárospatak,
Sátoraljaújhely,
Szerencs,
Tokaj,
Abaújszántó,
Bekecs,
Bodrogkeresztúr,
Bodrogkisfalud,
Bodrogolaszi,
Erdőbénye,
Erdőhorváti,
Golop,
Hercegkút,
Legyesbénye,
Makkoshotyka,
Mád,
Mezőzombor,
Monok,
Olaszliszka,
Rátka,
Sárazsadány,
Szegi,
Szegilong,
Tarcal,
Tállya,
Tolcsva,
Vámosújfalu. Ebből a belső, ún. védőzóna 881 négyzetkilométeres területén mindössze 9 település fekszik:
Tokaj,
Tarcal,
Bodrogkeresztúr,
Bodrogkisfalud,
Szegi,
Mezőzombor,
Mád,
Rátka,
Tállya.
A trianoni békeszerződés két települést (
Kistornya és
Szőlőske) elszakított a borvidékből, és ennek alapján szlovák borászok is igényt formáltak a Tokaji nevének használatára. Az 1950-es években a szovjet mintájú tervgazdálkodás, a teljes gépesítés miatt a minőség helyett a mennyiségi termelés került az előtérbe, emiatt jóval silányabb tokaji bort állítottak elő.
A rendszerváltást követően a területen több külföldi befektető is megjelent (a
Hétszőlő és a
Hímesudvar Tokajban, a
Disznókő Mezőzomboron, a
gr. Degenfeld és a
Királyudvar Tarcalon, és a
Tokaj-Oremus Tolcsván), és francia mintájú, chateau-rendszerű borászatokat hoztak létre, ahol a feldolgozó épület a szőlőhegyen áll. Egyes becslések szerint több mint harmincmilliárd forintnyi tőkét hoztak a területre; mindez azonban még nem garantálja a tokaji régi hírnevének visszaszerzését, azért még igen sokat kell tenni. Több szövetség is alakult e célból, például a
Tokaj Renaissance vagy
Tokaji Nagy Borok Egyesülete;
Tokaj-Hegyaljai Borút Egyesület; a
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. A borvidékről
ITT, további hegyaljai borászatokról pedig
ITT található információ. Borász szótár
ITT olvasható.
A tokaji borvidéket az UNESCO
2002-ben a világörökség részévé nyilvánította. E cím birtokosát nemzetközi figyelem kíséri, és az állam garanciát vállal a terület védelmére, fenntartására és fejlesztésére, illetve egyedi értékének mind jobban való megismertetésére. A tokaji bort ma már
nemzeti kincsként,
hungaricumként tartják számon.
A borfajtákról
Tokaji Furmint és
Hárslevelű: ez a minőségi száraz fehérbor a két legfontosabb szőlőfajtából, a furmintból és a hárslevelűből készül. A
Furmint egy-két év érlelés után már forgalomba hozható, kemény és savas bor; bár igazi ízét és zamatát kétéves érlelés után éri el. Általában könnyű
sült húsokhoz,
halételek mellé ajánlják. A
Hárslevelű lágyabb a furmintnál, illatát hársmézhez hasonlítják, néha kissé fanyarkás; íze és zamata kétévi ászkolás után érik be, de hosszú ideig tárolható, sőt a palackban érlelve tovább javul. Gyakori, hogy édesítve hozzák forgalomba, ezesetben
főként előételekhez, aperitifként kínálják, illetve a fűszeres ázsiai konyha kísérője.
Tokaji Sárga muskotály: nevének megfelelően a sárga muskotály szőlőfajtából készülő, félédes vagy édes minőségi bor. Az előbbieknél lágyabb, kellemes muskotály ízű. Több éves érlelés után a muskotály íze gyengül, "bujkál"; bár reduktív érleléssel íze tovább megmarad. Korábban
desszertekhez ajánlották, újabban
halételekhez és
sajtos ételekhez is kínálják.
Tokaji száraz Szamorodni: különleges minőségű száraz fehérbor. Furmint és Hárslevelű fajták aszúsodott és ép bogyóiból készül. A szó a lengyel "samo rodnij" (azaz: önmagától termett) kifejezésből ered. Legalább két évig fahordóban érlelik, finom ászkolási íze, zamata van; megtalálható benne a dió, a keserűmandula, de még az aszú íze is. Általában
aperitifnek ajánlják.
Tokaji édes Szamorodni: a száraz szamorodnihoz képest készítésénél túlsúlyban van az aszús szemek aránya, amelytől a must eléri a 25-28 fokot is, így nem tud teljesen kierjedni, hanem visszamarad 2-3% cukor. Íze és zamata több éves érlelés után alakul ki, ezért "kis aszúnak" is szokás nevezni. "Konty alá" való, elsősorban nőknek kínált bor;
aperitifnek vagy
desszertekhez ajánlják.
Tokaji aszú (3, 4, 5 vagy 6 puttonyos): Furmint és Hárslevelű szőlőfajtákból készülő, különleges minőségű édes fehérbor. Készítésénél a különválasztott, ledarált aszúszemet borban vagy még erjedésben lévő mustban 36-40 óráig áztatják, majd kipréselik. A XIX. század óta használt hagyományos mértékegységek szerinti 2 puttony = 1 átalag; 2 átalag = 1 gönci hordó = 160 icce = 136,7 liter adja az alapjait az aszúbor minősítésének: 1 gönci hordónyi (azaz 136,7 liter), aszúmentes alapborhoz hozzáadott 3-6 puttony (1 puttony = 26-28 liter) aszúszem mennyiségét jelenti. A bor az állandó hőmérsékletű (10-12 °C-os) és 90% környéki relatív páratartalmú pincékben való több éves érlelés után éri el kiváló ízét, zamatát (ez legalább 2 év + ahány puttonyos, annyi év), melyet a nádméz, a csokoládé, a mandula és a szentjánoskenyér ízéhez hasonlítanak. Kifejezetten
ünnepi alkalmakra való; illetve
aperitifnek,
édes süteményekhez,
kávé után ajánlják.
Fordítás: A kiváló minőségű aszúszemekből az első préselés után megmaradt aszútésztát (törkölyt) másodszor is az újborhoz, illetve a musthoz öntik ("fordítják"), majd néhány órányi áztatás után újra kipréselik. A másodszori préseléshez csak a jó évjáratú és nagy mennyiségű aszú a megfelelő, hiszen csak így nyerhetőek ki belőle a szőlőszem héjában levő, kiázó aromaanyagok, amelyek miatt a bor az aszútól magasabb csersav-tartalmú lesz, és kevésbé édes - ennek ellenére néha elérheti a 4-5 puttonyos aszúk cukortartalmát is. Forgalomba kerülése előtt legalább két évig (ebből egy évig fahordóban) érlelik. Ízében őszibarack, sárgadinnye és kevés karamell érezhető, némi kellemes fanyarsággal.
Gyümölcsdesszertek mellé ajánlják.
Máslás: Lengyel kereskedők segítették kialakulását, tőlük ered megnevezése is (a "mászló" jelentése: vaj). Alapanyaga a kierjedt aszúbor leülepedett seprője, azaz az elhalt élesztőgombák fonalai. A seprőt borral keverik, majd ülepítés után megtisztítják és újraerjesztik. Legalább két évig (ebből egyet fahordóban) érlelt, ritkán forgalmazott, édeskés, vajas illatú-ízű bor.
Aszúeszencia: Kiváló évjáratú, a 6 puttonyos aszúnak megfelelő mennyiségű szőlőből és aszúból készül. Mivel azonban az alapanyagok minősége kiemelkedő, a belőlük készült bor meghaladja a 6 puttonyos aszú értékeit; így külön néven hozzák forgalomba, kuriózumként.
Eszencia (vagy nektár): A jó minőségű aszút termő évjáratokban a fürtökből egyenként kiválogatott aszúszemeket külön kádakba gyűjtik, ahol a szüret végéig tárolják mindenféle préselés nélkül. A szemekből saját súlyuknál fogva kis mennyiségű, igen koncentrált must préselődik ki, melynek cukortartalma akár 40-80 mustfok is lehet! Ezt a mézsűrű, kicsorgó esszenciát üvegballonokba összegyűjtik, és lassan megérlelik. Az erjedés során több év alatt is mindössze 5-8% alkohol képződik, a megmaradó cukortartalom pedig igen jelentős: 300-600 g között van literenként (jobb években akár 850g is lehet!). Ezt a kifejezetten gyűjtőknek szánt, szinte élvezhetetlenül tömény italkülönlegességet főként a nagyobb pincészetek készítik kis mennyiségben.
A városról
Tokaj első említését I. Géza király 1067-es keltezésű oklevelében olvashatjuk Kőrévként, majd 1073-ban Tokajként. Anonymus szerint akkoriban még csak egy Hímesudvar nevű földvár védte a környéket, mely a honfoglalás előtti időkben épült a Tisza és a Bodrog összefolyása fölött. Korszerűtlensége miatt az 1241-es tatár pusztítást nem tudta megakadályozni, így az ekkor elnéptelenedő környékre vallon szőlőműveseket költöztettek, akik a Hegyalja borászatát megalapozták. A XIV. században a földvár alapjaira épült meg a vár, melyet később többször bővítettek, leromboltak és újjáépítettek. Zsigmond király idejében, 1422-ben már állt a kővár, amely a középkorban többször gazdát cserélt, míg végül 1704 telén II. Rákóczi Ferenc elfoglalta a császáriaktól, és a következő évben leromboltatta. A XVII. századi metszetekből megállapítható, hogy a szigeten álló vár egy kerek öregtoronyból, és az azt körülvevő, trapéz alakú, bástyákkal védett külső várból állt.
A vár és a város jelentősége az itt kereszteződő útvonalak védelmében, és az áthaladók vámolásában rejlett, így Tokaj idővel fontos csomóponttá és kereskedelmi központtá fejlődött. Az 1848-49-es szabadságharc után e fejlődés megtorpant, majd a II. világháborút követő szovjet rendszerű, mennyiségi szőlő- és bortermelés a korábban nagyhírű tokaji bor jelentőségét erősen csökkentette.
A középkorban csak révként működő Tokajnál a XVI. században épült fahíd először. Ezt az 1565-ös ostrom alkalmával elpusztították, helyette Mária Terézia épített, nagyjából a mai közúti híd helyén újabbat. Ez 1849-ben a szabadságharc során semmisült meg, helyette 1896-ban az Erzsébet királyné nevét viselő vashíd épült. A jelenlegi hidat 1961-ben adták át a forgalomnak.
Fontosabb műemlékek, látnivalók
A legrégebbi épület az 1700 körül, barokk stílusban épült
Rákóczi-Dessewffy-kastély N 48° 7,146' E 21° 24,746' 132 m [GCAszu+Y_RakocziKastely], amely eredetileg a Rákócziaké volt, majd később kincstári, sótárnoki épületként használták, mielőtt a Dessewffy-család birtokba vette. A két egyforma, egyemeletes, manzárdtetős épület főhomlokzatát jellegzetesen hegyaljai, kőkeretes kapuzat köti össze. Jelenleg középiskolai diákotthon, nyaranta képzőművésztelepként használják.
A város főterén álló
római katolikus templom 1910-12 között épült, egy korábbi templom helyén. Közvetlenül mellette található Szanyi Péter szobrászművész 1990-es munkája: a kőhordón ülő, önfeledt és duhaj
Bacchus szobra, amely a bor jótékony hatását hirdeti. A szomszéd épületek szintén a XVIII. sz. végén épültek, akárcsak a főtértől déli irányban található
városháza. A főtér másik sarkában, a Bethlen G. u. 7. szám alatt álló copf stílusú polgárház szintén műemlék: 1790 körül épült, görög származású borkereskedők lakóházaként; ma a
Tokaji Múzeum N 48° 7,595' E 21° 24,490' 103 m [GCAszu+T_Tokaji Muzeum] található benne, főként a szőlészet-borászat helytörténeti emlékeivel, borpincével.
A későbarokk
református templom N 48° 7,610' E 21° 24,407' 117 m [GCAszu+RefTemp] 1790-1812 között épült; de főhomlokzata előtti, neoromán stílusú tornyát csak az 1896-os felújítás során emelték. Copf stílusú, tömör koronás, fa szószéke 1822-ből való.
A korábbi pravoszláv fatemplom helyére 1790 körül felépült, copf stílusú
görögkeleti templom N 48° 7,676' E 21° 24,482' 110 m [GCAszu+OrtTemp] ma a Tokaji Galériának ad otthont.
Az 1743-ban, barokk stílusban épített
görög katolikus templom N 48° 7,769' E 21° 24,538' 99 m [GCAszu+GoKTemp] berendezése 1787-ből való, copf stílusú. Déli kórusfülkéjében régi, forgatható kántorpult található.
A Serház utcában álló
zsinagóga N 48° 7,655' E 21° 24,567' 101 m [GCAszu+Zsinagoga] a Hegyalja egyik legnagyobb zsidó vallási épülete. 1890-ben a leégett korábbi zsinagóga helyére épült, historizáló, romantizáló stílusban. Az 1990-es évek elején ugyan teljes külső rekonstrukciót végeztek rajta, ívelt teknőformájú új tetőzetet, külső vakolatot és nyílászárókat kapott -azonban az elmúlt évtizedben teljesen tönkrement, belső felújítása azóta sem készült el, jelenleg is üresen áll.
A Bodrogzug sarkában található
egykori vár maradványait a
N 48° 7,859' E 21° 24,559' 106 m [GCAszu+X_Komp] pontból induló kompon lehet megközelíteni.
A Tisza és a Bodrog összefolyásánál található híd fölött, a hegyoldalban áll a Finánc-domb Kilátó
N 48° 7,266' E 21° 24,704' 125 m [GCAszu+W_Kilato] építettek ki, ahonnan remekül látni a folyókat, a város egy részét, illetve tiszta időben a környéket. Megközelíteni a híd előtti körforgalom mellől induló kőlépcsősoron lehet.
Innen nem messze állították fel Kiss Albert, a Rákóczi-szabadságharc ezredesének lovasszobrát
N 48° 7,473' E 21° 24,693' 100 m [GCAszu+V_KissAlbert], amely köré egy kisebb, ingyenes parkolót is építettek.
A környéket járva érdemes a város fölött magasodó Nagy-Kopasz tévétornyához is felmenni, onnan ugyanis remek kilátás nyílik mindenfelé; illetve a közelében található a
GCToka geoláda is. Megközelítése Tokajból a három fő túraútvonalon lehetséges: az állomástól induló
-et követve; a főtéren kezdődő, és a Patkó-bányán át nagy kerülőt tevő
mentén; vagy a szintén az állomás mellől induló
-en, amely átvisz a város főutcáján, és a főtérnél kanyarodik a temető fölé. A hegyoldalban a kék és a zöld jelzés becsatlakozik a pirosba, majd a csúcs közelében ebből ágazik le a
, amely a kilátóponthoz visz. Csúszós időben elsősorban a
és a
-eket kövessük, túrázó ruházat és cipő ajánlott!
Kiemelendő a tokaji rendezvények közül a minden évben szeptember 25-től október 1-ig tartó
szüreti hét, melynek utolsó napját látványos szüreti felvonulás, egész napos folklórműsor zárja. E hagyomány az uradalmi szőlőmunkásoktól származik, akik ekkor ünnepelték az egész évi kemény munka végét, a hegyaljai szüret kezdetét.
Tokaj város honlapja, illetve további információk a szőlészetről-borászatról, tokaji borról a
www.tokaj.hu címen találhatóak.
-------------
2005.07.15. A mikró eltűnt, pótoltuk ugyanott.
2006.05.07. A második eltűnés után új rejtekhelyre került a mikró, kicsit fentebb, de továbbra is a lépcső mellett.
2006.07.08. A dobozka átkerült a fa másik csonkjának üregébe, mivel a ferdén vágott csonkot a hangyák szétrágták, és az üregbe bő fél méter mélységig esett be a doboz...
2006.07.17. Újra eltűnt a doboz, köszönjük a fesztiválozó kedves embereknek.
2006.07.23. A dobozt egy másik helyen pótoltuk, koordináták és leírás javítva, a jelszórészlet és a teljes jelszó képzése maradt változatlan.
2007.08.11. Az eltűnt láda pótolva - egyelőre ugyanott.
2008.12.07. A láda segédcetlikkel feltöltve.
2009.08.16. A láda rendbetéve, kereshető.