Kivonat:
Valódi láda a várhoz felvezető út vége közelében, facsoport melletti mohos tuskónál. Vár
Keszthelytől északra, Rezi falu határában (a falun jóval kívül) a Keszthelyi hegység egyik legmagasabb ormán, a 400 m feletti Meleg-hegyen áll a a környék egyik legjellegzetesebb várromja. (A hegy elnevezésében szerepet játszhat az alkotó dolomitos kőzet hőtani viselkedése: nyáron felforrósodva sugározza magából a meleget.)
A várrom mellett a gyönyörű kilátás is megéri a fáradságot: Észak felé Zalaszántó, a Sztupa, a csúcsán szintén várromot rejtő Tátika látható, mely mögött a Sümegi vár is felsejlik.
Ez a geoláda kimondottan a várra koncentrál, a falu szőlőhegyi részét ("Rizlingországot") egy másik geoláda mutatja meg.
A vár története
A Meleg-hegy hirtelen letörő és elkeskenyülő, 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120-180 cm vastag falak magassága 8-10 m. A romok mellől ide látszik nyugat felől Vindornyafok, Vindornyaszőlős, Vindornyalak község. Szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára. Sümeg város és vára is látható tiszta időben. A Rezi várrom ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat. A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivár, csak a XlV. sz. második felében (1378-ban) szerepel először oklevélben "Castrum Rezi" néven. A vár 1397-től újra királyi birtok, amit 1401-től többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A mohácsi csatavesztés (1526) után, amikor 1541-ben Buda is török kézre került, Rezi várának jelentősége megnőtt, ezért 1555 körül megerősítették. A vár a környék népének menedékhelye volt. A török hódítással szemben a gersei Pethők voltak a vidék legjelentősebb védői. A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-ből már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt.
(Forrás: zala.hu)
Megközelítés
1. A helyszín szokványosan Rezi faluból - részben vagy egészben - akár autóval is megközelíthető az egyértelmű, eltéveszthetetlen jelzéseket követve. Az ajánlott parkolóhely: N 46° 51,549' E 17° 14,345' 380 m [GCREZI+ajánlott parkolás] Innen a hátralévő 650 métert illik gyalog megtenni, de indokolt esetben egy plusz kilométernyi kerülővel nem lehetetlen akár a csúcsig autóval haladni: N 46° 51,863' E 17° 14,430' 410 m [GCREZI+drive-in parkolás]
Reziből gyalogosan a K - KL jelzések követése is lehetőség.
2. Meredekebb és kalandosabb megoldás gyalogosan érkezni Zalaszántó felől a K - KL jelzéseket követve. Ezen a vonalon az orom alatti erdőben megtalálhatjuk az egykori Magyar Néphadsereg hegyi harcászati kiképzőbázisának maradványait.
3. Kalandvágyóbbak megpróbálhatják még az oromra észak-keletről felkapaszkodó S gyalogutat - további részletekért ld. a térképet.
Láda
A normál méretű dobozt a várhoz Reziből felérő út végénél, még a sorompón kívül rejtettem egy facsoport melletti mohos tuskó tövéhez.
Ládatörténet
A láda eredetileg az orom sziklájában bújt (N46°51,985';E17°14,476'), nemtriviális mászós kalandot kínálva az elszánt vadászoknak. Többszöri sérülés és eltűnés után 2003.11.03-án kevésbé kalandos, de talán stabilabb helyre került. A várban folyó - egyébként üdvözlendő - ásatási munkák miatt az orom környékét elkerítették, majd az építkezéssel az eredeti rejtek végleg elzáródott - így tartósan itt maradt.
Rezi és környéke volt a mai úticél. Az erdészeti út kb közepéig mentünk az autóval, itt már elég gyatra állapotúnak tűnt, de kiderült, hogy az ezutáni szakasz a legjobb minőségű :) (A várhoz felérve épp akkor ért a fent parkolóhoz egy Opel Corsa)
Jópáran kirándultak a vár felé, bíztunk abban, hogy az erőlködő napsütés majd eltisztítja a ködöt a környékről, de sajnos a várba felérve nem lett annyira tiszta az idő, hogy igazán szép panorámát lássunk. A maurvás úton sokfelé láttunk nünükét araszolni.
A ládába valaki egy marék szotyit és cukorpapírt rakott. A papírt, radírt,lufit kivettük (majd otthon kukába került) a szotyit pedig elszórtuk a medvehagyma közé, ami szép nagy mezőket alkotott az út mindkét oldalán.
Köszönjük a rejtést!
Sok ládát terveztünk mára, így megpróbáltunk az egyértelmű jelen autóval támadni. Nekünk sajna nem lett egyértelmű, így egy hatalmas sártenger előtt a mezőn hagytuk az autót, és a februári tavaszban kellemes meleg napsütés kíséretében felgyalogoltunk a várba. Közben hallgattam párom emlékeit, hogy anno amikor még katona volt, milyen meredeken cipelték fel a harcászati eszközöket. A láda mellett medvehagyma kínálta magát, idén nem a hazait kóstoljuk először. Akarom mondani még soha nem kóstoltunk máshol medvehagymát, csak a Mecsekben fellelhetőt. A vár becserkészése után gyönyörködtünk egy kicsit a tájban, majd irány vissza a kocsi.