WAP: a láda néhány lépésre a turistaúttól, egy hegyorr képződményen, nem messze egy sózótól, kőbabának látszó kőkupac alatt egy nagyobb kővel letakarva vár Benneteket. A mechanikai védelemül szolgáló doboz nyitásához lehet, hogy tavasszal kis olaj szükséges! A helyről, mint egy kilátóból remek kilátás nyílik a Rax nagy, közel 500 méteres falára, a Preiner Wandra. Gyerekekkel óvatosan! Köszönöm DonRazzinonak a láda cseréjét!110520
Az Alpok egyik legkeletibb nyúlványára szeretnélek invitálni Téged, kedves ládász barátom! Soprontól légvonalban kb. 50 kilométerre található ez a vadregényes, romantikus, gyönyörűséges hegység, már 2000 méter feletti csúcsával! Talán a Bükkhöz tudnám hasonlítani. Mészkő a hegyalkotó kőzete, meredek oldalfala van és fent széles platója. Persze a magasságból adódóan a Raxot fent gyephavas növényzet jellemzi és a veszélyek is magashegyiek már! Remek kirándulóhely, és láncos útjai révén hegymászó-paradicsom is. Ha pünkösdkor jössz, lehet, hogy találkozunk!
Megközelítés kocsival: Budapest - Sopron - Bécsújhely - Neunkirchen - Gloggnitz - Payerbach - Reichenau - Kaiserbrunn vonattal: Payerbach/Reichenau, majd tovább napi 3 buszjárattal Prein an der Raxig.
Megjegyzés
A Rax-platón "menetrend szerinti buszközlekedés" van a felvonó hegyállomása és a turistaházak között. A menetrend kiegészítése: Közlekedik naponta - kivéve ma... :-)
Történelem
A Római Birodalom egykori tartománya, Noricum a korai középkorban a Frank Birodalom, majd a Német-római Császárság része, annak keleti tartománya lett. Ostarrich tartomány a X. században a Babenbergek kezébe került, majd az 1278-as Morvamezei csata eredményeként Habsburg Rudolf szerezte meg, így került a Habsburg dinasztia kezébe. 1365-ben a Habsburgok egyesítették tartományaikat (örökös tartományok). A XV-XVI. századtól a Habsburgok és Magyarország története összefonódott. 1804-ben I. Ferenc a soknemzetiségű birodalmat Osztrák Császárság néven egyesítette, majd az 1867-es kiegyezés eredményeként létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, amely az I. világháború után bomlott fel. Ekkor hozták létre Ausztriát, melynek területe az egykori birodalomnak csak a töredéke, államformája köztársaság lett. 1938-ban Németország megszállta (Anschluss), a II. világháború után a győztes hatalmak 4 megszállási övezetet hoztak létre a területén (angol, amerikai, francia és szovjet). 1955-ben született meg az osztrák államszerződés, amely kimondja, hogy Ausztria semleges állam. Jelenleg Ausztria 9 tartományból álló szövetségi állam. (Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Salzburg, Stájerország, Tirol, Karintia, Vorarlberg, Burgenland és Bécs)
Földrajz
Ausztria területének jelentős részét a Keleti-Alpok láncai foglalják el, a Rax, Schneeberg az Északi Mészkő-Alpok része. Itt ered a két hegyet elválasztó Schwarza folyócska, mely a Fertő-tavat megkerülve a Lajtán keresztül ömlik a Dunába.
Éghajlat
Ausztria keleti vidékén kontinentális éghajlat uralkodik, ez különösen nyáron érvényesül. Persze a nagy magasságokban és a mély völgyekben ez már nem mindig igaz. És a csapadékban bő éghajlat is segít gazdaggá tenni a völgyi növényzetet.
Figyelem! A legnagyobb melegben is hidegre változhat az időjárás, az öltözetet és az időbeosztást e szerint kell megválasztani!!!
Növény- és állatvilág
Lejjebb még lomb- és fenyőerdő vegyesen zöldell, feljebb már a változatos jegenye- és feketefenyő az uralkodó. A fenyők felső határán borókafenyő, majd a törpe(gyalog)fenyő következik. Még feljebb encián- és erikamezők lepik el a havasi réteket. A mészkősziklákon kankalinnal is gyakran találkozhatunk.
Az emlősök közül nagyon sok erdei vad megtalálható a hegyekben: szarvas, őz, vaddisznó, kőszáli kecske, a rendkívül védett zerge, mormota. És persze a hegyekben láthatjuk a kőszáli sast, a saskeselyűt, a fajdot, ölyvet is.
Forrásvíz a háztartásokban
Bécs városa átlagosan 390 ezer köbméter vizet használ fel naponta, amely felhasználás időről-időre akár az 580 ezer köbméteres mennyiséget is elérheti. A világon egyedülálló módon, a bécsi lakások vízvezetékeiből tiszta, hegyekből származó ivóvíz folyik. Ennek alapját a 19. század második felében teremtették meg az 1. és a 2. Bécsi Magasforrás-vízvezetékkel. A Rax-Schneeberg-i és a Hochschwab-i területről származó két vezeték ma már egész évben 1,6 millió bécsi lakost lát el friss forrásvízzel. Az éves felhasznált vízmennyiségnek csupán a három százaléka származik nem forrásterületekről, hanem a Duna melletti talajvízművekből és a Wientalban található felszíni vízműből. A császári időkből származó vízvezetékekben a gravitáció erejével folyik a friss alpesi víz a forrásoktól a felhasználókig.
Ha marad időtök hazafelé, ne hagyjátok ki a Hohe Wandot, ahol a Brombergen scele ládáját a GCBROM-ot és persze a Hohe Wandon az én Magas fal GCMAFA ládámat is fel lehet keresni! És természetesen melegen ajánlom a szomszéd Hó-hegyen a GCSCHN felkeresését is!
Forrás
Outdoor magazin 2004/II.
Tourismusbüro Reichenau
Pethő-Szombathy: Ausztria
F&B Semmering, Rax, Schneeberg 1:50 000 térkép
A Preiner Gscheidt parkolóból (jelenleg 4 euró/nap) indultunk és a Waxrigelhüttétől a sárga sávon jutottunk el a kilátópontig, majd a célhoz, a Preinerwandig.
A hegy, a kilátás, a túra, az együttlét a családdal, mind csodálatos volt.
Ezért ládázunk.
Köszönjük a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A via ferrata út után még nem voltunk elég fáradtak, igy felkerestük a két közeli ládát és nagyon megérte. Csodás kilátás nyílt a hegyre, amit megmásztunk. [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltuk.
Csodálatos Rax túra során.
A Prein hágóból indulva másztuk meg a Heukuppét, majd a Seehütte (ami sajnos zárva volt) érintésével közelítettük meg a ládát.
A Waxriegelhausba ittunk egy jó kávét, majd visszaereszkedtünk a hágóhoz.
Útközbe csodás virágokat láttunk, a láda környékén is igazi virágkarnevál fogadott minke.
Köszönjük!
A Preinerwandról lefelé jövet véletlenül utunkba került ez a láda. És ezt nem bántuk egy cseppet sem. Nagyon tetszett a meglepően egyszerű, de nagyszerű, biztonságos rejtek is és maga a hely, a kilátópont is. A Haidsteig, híréhez méltóan valóban szuper volt. Talán eljutok még egyszer ide.
Naná, hogy a Haidsteigen, hiszen azért jöttünk! Az, hogy a ládát is megtaláltuk, puszta véletlen, nem voltak magyar ládák betervezve ebbe a kirándulásba. De ha már ott mentünk el mellette, nem hagyhattuk csak úgy ott. Szuper rejtés szuper helyen! A jelszó is nagyon tetszett. Az eleve csodálatos nap szép ajándéka lett ez a potya láda.
Kár, hogy az idők során elveszett a .com-ról. :-( Így igen keveseknek jut a megtalálás élménye.
Ancs Tours 6.0, Rax Vol1, 9/10.
Eredetileg vasárnap terveztünk sétálni a Rax-on, de annyira ömlött az eső, hogy az elnapolás mellett döntöttünk.
Reggel 8-kor, a felvonó előtt állva már látszott, hogy a mai nap kiváló lesz. A piros turista úton az Ottohaus és a Seehütte érintésével közelítettük meg a ládát, ahol csodás kilátás várt minket, némi felhőjátékkal, havasi gyopárral, hegyi kecskékkel.
A régóta szoruló zsanérokat Kokó jóvoltából WD40-el lekezeltük.
A steiget ma többször, több helyről és magasságból láttuk. Impozáns! :D
Innen a HEUK felé vettük az irányt, majd a Karl-Ludwig ház előtt a visszafordulás mellett döntöttük. A köves terep miatt annyira lassan haladt a csapat, hogy kockáztattuk volna, hogy elérjük az utolsó kabint lefelé. De legalább jövünk legközelebb is! :D
Köszi
Akkor kell túrázni, ha jólesik, avagy az önként vállalt szopás
esete, ami jól esett!
Tudtuk mire számítsunk vasárnap reggelre, már egy hete figyelem az előrejelzéseket, és valamennyi teljesen egybehangzó. Esni fog, méghozzá bőséggel, a jóslat valószínűsége 90-100 %. Fura, reggel hét óra és nem arra ébredek, hogy apró cseppek kopognak a szállásunkként szolgáló autó tetején. Lehet, hogy még alszom, és csak álmomban idealizálom a helyzetet? Nem, ébren vagyok, kissé elzsibbadt a hátam, ilyesmit nem álmodnék magamtól. Borult az idő, időtlen a reggel, nem tudom, hogy 5 óra van vagy 10. Kikászálódom a kocsiból és felteszek egy teát a gázfőzőn, nincs igazán hideg, de jólesik a forró tea illata, hangulatot varázsol a tejföl szerű reggel köré, misztikummal ruházza fel a körülöttünk lévő világot. Kényelmesen elköltjük a reggelinket, és a 9 órát súrolva nekifekszünk a hegynek. Nem sietünk, tartalékolni kell az energiát, lesz még hova elhasználni. 880 méteren hagyjuk az autót és szép fenyvesben emelkedünk egy dózerúton, majd keskeny ösvényen a Haidsteig beszállásáig. De ma nem ez a program, ilyen időben az álmoskönyvek szerint nem előnyös a drótkötélen lógni. A sziklaút melletti törmeléklejtőn kaptatunk fölfelé és lefelé egyszerre. Nehéz fix lépést találni a kőrengetegben, így minden lépésnél kicsit vissza is csúszunk, ahogy kipereg az út a lábunk alól. Az alattunk elterülő köd szédítő mélységet kölcsönöz az amúgy nem igazán pulzust emelő látványnak. Egy zerge bornírt közönnyel veszi tudomásul jöttünket és 30 méterről is csak egy oldalpillantásra méltat, majd visszatér a végtelen tenger fölötti elmélkedő révedésébe. Lassan, de bizonytalanul elérjük az 1600 méteres szintvonalat és vele együtt a hőn áhított dózerutat, ami egyenesen a Seehütte oltalmazó fedele alá vezet bennünket. Látszik, hogy mindenki megnézte milyen idő várható ezen a csodás napon, nincs itt senki, csak a személyzet. Megéheztem, kérünk két roppant drága rétest, de nem baj, érthető az ár, ilyet nem kap mindenhol az ember. Én legalábbis még nem találkoztam olyan cseresznyés rétessel, amiben a tölteléket elmulasztották kimagozni. Hosszan tartó az élvezet, legalább nem csak behabzsolja az ember. A lány csóválja a fejét és mondja, hogy egész napra rossz időt ígér a radarkép, de megnyugtatjuk, hogy nem is számítunk másra, önként vagyunk itt. Erre az egyenes beszédre felfigyelve el is ered odakint az eső, egycsapásra hűvössé téve az amúgy is csekély 13 fokot. Várunk kissé, hátha alábbhagy, mert most elég nagy elánnal kezdett neki, be akarja pótolni, a reggel elvesztegetett időt. Csendesedik... Csendesedik... Eláll... Rajt, most kell indulni. Bízunk a csodában, bár tudjuk, hogy esélytelen. Még 200 métert sem teszünk meg, ismét nekilát, kvázi tőrbe csalt minket. Nincs mit tenni, gyerünk. Egy jó minőségű, széles úton haladunk a Rax szépe geoláda felé, ami potom 3 km-re van légvonalban. Most örülök csak igazán a rövidnadrágnak, legalább kevesebb ruhám ázik rommá. A cipőm legalább bírja a gyűrődést! Legalább 10 percig, no nem erre van kitalálva. Bezzeg Ágié! Hiper-szuper gore-texes csoda, legalább 3-szor annyi ideig állja a sarat, mint az enyém, de legalább szép a színe. Már nem vagyunk messze az első ládától, csak 1 km, az viszont végig lefelé. Kényelmes, bár kissé beárnyékolja a képet, hogy ugyanitt vissza is kell másznunk. Hamar megtaláljuk, de nem soká élvezzük a pillanatot, irány fel, nem esik jól a mozdulatlanság, így kissé hideg van. Visszakapaszkodunk a meredek emelkedőn, útközben folytatva a fekete szalamandrák népszámlálását. Már 30-nál járunk, most az emelkedőn négyet nem számolunk, nehogy valaki kétszer szerepeljen a könyvelésben. Sokan előbújtak a hírre, hogy itt bizony két idióta ebben az időben is koptatja a hegyet. Visszaérünk a kereszteződésbe, a Wolfgang-Dirnbacher menedékházhoz. Apró épület, benne csak egy asztal és egy pad, de olyan jó a szigetelése, hogy nem is halljuk az eső zajait odakintről. Eszünk némi kekszet, bár úgy érzem picit elkéstem vele, többet követel a szervezetem, mint azt gondoltam, persze, elvégre fűtenie is kell, méghozzá elég rendesen. Nagyra nőtt törpefenyvesben visz a jelzetlen ösvényünk következő állomásunk, a jégbarlang felé. Mondta a Seehüttés lány, hogy ez roppant vizes tud lenni, de úgy voltunk vele, hogy már úgyis mindegy és erre kicsit rövidebb az út is. Tévedtünk. Eddig csak bőrig áztunk, de most olyan mintha egy medencébe ugrottunk volna ruhástul. Az a kevés réteg, ami rajtam van több liter hideg és friss esővizet képes ellopni, amit az apró fenyvesek oly szorgalmasan összegyűjtögettek. Ezt a részt nem élvezzük, csak megyünk, kissé talán gyorsan, hátha hamarabb a végére érünk ennek a szakasznak. Egy tisztásra érve, egy alig észrevehető ösvényen tovább haladva megpillantjuk a jégbarlangot. Mármint a táblát, hogy itt van a jégbarlang, a valóság azonban az, hogy színültig van hóval, még a bejárata sem látszik igazán. No, nem baj, így legalább nincs dilemma a fejemben, hogy megpróbáljak-e leereszkedni. Irány vissza a Seehütte! Mintha csak haza érnénk. Szörnyülködve néz rajtunk végig a lány, pedig a felfröccsent sár nagyrésze már szépen lemosódott a lábszáramról. Kikérünk két gulyást szegényes módra és két barackpálinkát, hátha picit át tudjuk verni a szervezetünket. Nem időzünk soká, tisztában vagyunk vele, hogy minél tovább múlatjuk itt az időt, annál rosszabb lesz újra kimenni és még csak féltávnál vagyunk, vagy ott sem. Kihasználva a félidei szünetet nekiveselkedünk az ösvénynek a Haidsteig látó geoláda irányába. A köd éppen szerencsésen sodródik és a kis kőorról most tényleg szépen látszik a steignek helyet adó orom teljes valójában. Nincs fölösleges pazarolni való energia, így kinézek egy nyiladékot, amin iránymenetben felmehetünk a Heukuppe felé vezető turistaútra, így nem kell kerülni. Jó meredek, de legalább rövid. Most jön a nap fénypontja. Szó szerint. Egy fénysugár világít meg bennünket és 1 percre látjuk az árnyékunkat is. Szomorúan odébb oldalog ezután a nap, enged a köd ismételt szorításának, ennyi jut mára, ezt valahol mélyen érezzük. Jó oldalára helyezkedünk a tél utolsó bástyájaként elterülő hatalmas hófoltnak, így át sem kell kelnünk rajta, kicsúszás veszély nélkül elérjük a jelzést. Fel-le haladunk az ösvényen, mígnem elérjük a Karl-Ludwig házat, innét már csak fel. Hívogatón terül el előttünk az impozáns épület, de ellenállunk a csábításának, nincs már idő a lazsálásra. Egyenesen nekimegyünk a 2007 méter magas csúcsnak. Nem meredek az emelkedő, de már fásultak vagyunk kissé, már barátként köszöntjük az esőt, aki ezúttal vendéget is hozott, a szelet. Nem baj, örülök, hogy esik, ha nem örülnék, akkor is esne. Végtelennek tetszik az utolsó 100 méter szintemelkedés, csak tesszük a dolgunkat: egyik láb a másik után, gyakoroltuk már eleget az életben, nincs mit elrontani. "Eh bien! Egyszer úgyis mindennek vége lesz! Elmúlik az egész, mint Screbin főhadnagy hegedűjén az utolsó vidám melódia, azon az estén, amikor vállat vont, és főbe lőtte magát." Megkeressük a mai napra tervezett utolsó geodobozt majd felmegyünk a csúcsig élvezni a kilátást. A kilátást, ami nincs. Illetve van, csak korlátozott, 20-30 méter. Rengeteg izgalmas dolog van látótávolságon belül, például kövek és a kis emlékmű a csúcson, meg itt van a rommá ázott feleségem, ő sem utolsó látvány. Nem is baj, hogy nincs jobb panoráma, még a végén túl sokat időznénk ebben az ocsmány tejfölszerű ködben. Akkora a szél, hogy 10 méterre egymástól már üvöltve is alig értjük a másikat, nyár van, de a hideg miatt mégis nehezen formálom a szavakat a kezeim pedig alig képesek fogni úgy bedagadtak. Hamar megindulunk a már ismert ösvényen vissza a hütte felé. A GPS szerint már csak 150 méterre vagyunk, mégsem látjuk a ködben a házat. Ismét elmegyünk mellette és a völgy felé vesszük az irányt, innét már csak lefelé visz az utunk, mondjuk még több mint 2 órán keresztül. Egy szakaszon meredek falon kell ereszkedni, de végig építettek lépéseket és korlátot, bár ez utóbbinak nem sok haszna van, annyira csúszik a fogás. Ági kissé félve, de hallgatva a jó szóra szépen megoldja a feladatot, elfáradt már ő is rendesen. Hamar leérünk a Wax házig, ahonnét nosztalgikus pillantással tekintünk vissza a még mindig köd fátyolozta hegyre. Az eső is úgy gondolja, hogy mára már kidolgozta magát, lassan de biztosan pihenni tér. Ezt a házat is kikerüljük, nincs már idő ilyenekre, ha világosban le akarunk érni, ami innét még egy óra a kalauzidőt jelző tábla tanulsága szerint. Kellemes fenyves, majd a már ismert dózerút vezet vissza minket a parkolóba. A szobánkat nem takarította ki senki és a vacsorát is magunknak kell megfőznünk, de kárpótol érte az öröm, hogy levehetjük a cipőnket bőségesen kiáztatott lábainkról, amik már úgy néznek ki, mintha aggastyánok lennénk. Száraz ruhát húzunk és beizzítjuk a gázfőzőt, pincepörkölt lesz vacsorára, jobban esik, mint bármi, bárhol. Ismét közeleg a vihar, de ezúttal úgy ítéltetik, hogy mára már eleget kaptunk, percre pontosan megvárja, hogy megvacsorázzunk és elfoglaljuk nyugvóhelyünket a szobában, azaz az autónkban. Füldugó bedug, szem becsuk, vége a napnak, elég is volt. Hogy mi a tanulság? Nem tudom. Azt hiszem nincs. Ha újra kéne csinálni, ugyanígy csinálnánk. Bőrig áztunk? Igen! A komfortzónánkon kívül voltunk szinte egész nap? Igen! Szinte semmi kilátást nem tárult elénk az amúgy gyönyörű hegyről? Igen! Mégsem bánom! Néha kell egy kis szar a palacsintába, hogy legközelebb jobban tudjuk értékelni a lekvárt. Nicsak, mégis találtam egy tanulságot...
Szokásos őszi via ferratázás során benéztem a ládához is. Sajnos nem olvastam az előző megtalálók logját, a doboz remek állapotban van, de a zsanér gyakorlatilag beállt, nagyon nehezen nyitható. WD-40 vagy hasonló cucc sürgősen kellene.
Gyönyörű családi klettersteig túra visszafelé vezető útján logoltunk. A Preinerwandsteigen másztunk fel a Preinerwand-Kreuzhoz (1783 m). A rejtés kiváló, csak gratulálni tudunk. Igazán remek helyre csábítottatok a hosszú, fárasztó lefelé baktatás közepette. A láda nélkül biztos soha nem találtuk volna meg ezt a helyet. A sok kis gyopár pedig csodaszép volt!!! WD40 szükséges a ládához - alig bírtuk szegényt kinyitni.
Az eddigi legjobb ládázós élményem!
6 éves fiacskával megejtettük az első 2 napos túráját. PreinerGscheidről a Reißtalersteigen értünk fel a platóra, csúcs (Heukuppe láda), majd alvás a Habsburghausban. Másnap 6 órás indulás után (esőt ígértek) a jégbarlangos és a Haid-látó láda is meglett :)
A láda jó állapotban van, bár némi olaj nem ártana, kicsit nehezen jutottunk hozzá a logbookhoz.
Remek kilátással, virágtenger közepette, fenyőillatban, zergék társaságában...
A Göbl-Kühn steig a Seehütte és a Waxriegelhaus között pedig igazán látványos túraút.
Köszönjük!
Hosszú halogatás után ma végre nekiduráltam magam, hogy megkeressem ezt a ládát.
Cachinges pályafutásom során először kötöttem egynapos biztosítást, annyira féltem ettől a túrától. Másfél hete figyeltem az osztrák időjárás előrejelzést a Rax-ra vonatkozóan. Mára ígértek enyhén felhős, napos időt, gyenge széllel. Ehhez képest a reggeli órákban szemerkélt az eső, és 45-50 km-es szél fújt. Hajnali 3:45-kor elindultam, fél hatra ott voltam a parkolóban. Tekintettel a koromra és az erőnlétemre (valamint a pénztárcámra) az ajánlott útvonalak közül az utolsót választottam. Gond nélkül eljutottam a ládához, gyönyörű panoráma, és sok havasi gyopár fogadott.
A láda nagyon jó állapotban van.
Logolás és némi gyönyörködés után indultam tovább a jégbarlanghoz.
Köszönöm a rejtést!
Kilenc órás indulással a felvonótól végig a Rax fennsíkon GCRAX => GCHEUK => GCJEGB => GCGLS útvonalon. Érkezés vissza a felvonóhoz 24km után 18:00-kor. A láda nagyon tetszett, hát még a gyönyörű kilátás!
Ez igen! A tökéletes 5/5/5-ös láda.
Úgy gondolom, hogy ritkán van lehetőség ilyen ládát keresni, amikor is egy napot vesz igénybe a túra. Se a kessernek, se a rejtőnek nemigen szokott ideje lenni az ilyenre. De most igen, rosszul írom: IGEN!
Az ajánlott parkolóból indultunk (ezennel kettecskén, csak Viri és Zazi) tökéletes időben. Köteles mászást kikerülve akartunk feljutni a ládához és a csúcsra. A leírás értelmezése és a TopoAusztria térkép átböngészése után úgy döntöttünk, hogy a jelet követve tudunk feljutni a legrövidebben, de légszuszogósabban. (az utolsó képen látható az útvonalunk) Következtetés: gyerekkel senki nem induljon arra. Murván felmenni ilyen meredeken életveszély! Mondjuk mi megcsináltuk ;-)
Fent még a láda megkeresése előtt a megérdemelt sört ittuk meg, majd egy fél napot eltöltöttünk a gerincen. Csodaszép! Aki csak teheti és olyan kondiban van, hogy fel tud jutni ilyen helyekre, mindenképpen keresse fel ezt a ládát is.
Lefele a -n haladtunk a parkolóig. Köszönjük!
Háromnapos Rax-túra második ládája. Külön kitérőt tettünk ide a Seehüttétől, de megérte. Legalább végre egy kicsit szintben is mentünk, és káprázatos kilátásban volt részünk. Maradtunk is vagy fél órát pihenni.
Külön pluszpont, hogy a láda "valódi" láda, nem pedig csak valami műanyag vacak :-)
Ma harmadjára másztuk meg a Haidsteiget. Elsőre az út felénél elkezdett esni az eső (ez még azzal fűszerezve hogy az volt az első via ferrata túránk), másodjára felhős-szeles időben, és most szinte végig napsütésben.
A cache megkeresése eddig kimaradt, mert más útvonalon mentünk le. Nagyon szép helyre került a láda, és tetszet a lefelé vezető sárga jelzésű út hangulata is.
Köszönjük!
Nagy örömömre szolgált volna felkutatni a MÁSODIK külföldi ládám a sebtiben szerveződő túracsapatunkkal, de sajnos a megbízott nyomtatóemberünk nem hozta magával a koordinátákat tartalmazó papírost. :(
Tracklog alapján kérem elfogadni a találatot.
http://www.strava.com/activities/214824803
Mikulás barátommal látogattuk meg a ládát.
Semmierinben egy nagyon ajánlott hotelben (Hotel Sonnwendhof) aludtunk, reggel kettéváltunk, Miki vasalt úton mászott fel, én felvonóval. A fennsíkon sétáltam a keresztig, míg Miki a falon lógott/kapaszkodott fel. A barlang tényleg eldugott helyen van, 20 méterre közelítve sem sejtettük mit látunk majd. Lefelé a Gcrax-ot látogattuk meg, a sárgán ereszkedtünk le, 13 km, jó móka volt. További képek a GCJegb oldalon.
Még pünkösdi kirándulásunk során találtuk meg. Valamiért akkor elfelejtettem bejelenteni, csak a mai Raxon tett kirándulásunk során vettem észre, hogy a GPS szerint még nem találtam meg. Ezért most bejelentem :-)
Csodás volt. Kora június ellenére akkor egészen frankón leégtünk.
A felvonótól a seewg(P)-en jutottunk el a Neue Seehütte felé. Innen közelítettünk a jégbarlangig (észak felé). Majd finom ebéd a Seehüttében és a Haidsteig Látó következett a S jelzésen. Visszafelé megint a seeweg(P), majd a S jelzésen Kolar platz érintésével rövid jelzetlen ösvényen a höllental aussicht-hoz (kilátó) mentünk. Itt csodás kilátás fogadott bennünket. Ekkorra már elég fáradtak voltunk, így a Rax szépe kimaradt. A K jelzésen visszamentünk az Ottohaus felé, majd P jelzésen a felvonóig.
Köszönjük a rejtéseket és a csodás napot.
Megmásztuk, a klettersteig-es úton.
Nagyon szupi volt, oda vissza 9 óra volt, kényelmesen. (Griesleitenhof parkoló-ból indultunk).
Odafele szép időnk volt, viszont visszafele jégeső kapott el, pont ahol még nincs erdős része. :)
A legfárasztóbb a lefele út (sárga jelzés) volt, nagyon hosszú volt, a térdeim ki is készültek. :)
Egy napos kiruccanás. Haidsteigen fel (Nóri első igazi klettersteigje), majd a csúcs, néhány comos láda és A láda érintésével vissza a parkolóba. Visszafelé életünk eddigi legnagyobb jégesőjét kaptuk a nyakunkba, ami kicsit megnehezítette és benedvesítette a visszautat és komoly osztrák-szlovák-magyar nemzetközi összefogásra volt szükség, hogy a vadvízzé duzzadt utat kettévágó lefolyó vízen átkelve leérjünk. Jó volt. A&N
A 4-nap-4-hegység hosszú hétvégénk harmadik napján jöttünk a Raxra, ahol sikerült két magyar geoládát is magába foglaló túrát szerveznünk. Nagyon szép hely, szép panoráma, és nem is olyan meredek! Köszi a rejtést!
Hétkalandos terepbejárás keretében másztuk meg a Haid-Steig-ot, többek között @daviddal. A képek alapján kérném a megtalálás elfogadását, a mobilos GPS sajnos csődöt mondott.
Autóval indultunk hajnalban Budapestről. Az első nap két steigot másztunk meg, bevezetésnek a Mödlinger steigot, majd egy várrom megtekintése után a délután közepén indultunk neki a Haid-Steignak. Kaiserbrunn felé a környék kultúr programjainak néztünk utána. A második nap a Barenlochsteigot jártuk meg egy a tervezettnél jóval hosszabb, de annál szebb túra keretében.
Megtaláltam!
A soproni Világjáró Klub néhány tagjával együtt a Haidsteigen mentünk fel, majd a csúcson tett rövid látogatás után barlangászkodtunk a Jégbarlangban, majd a láda begyűjtése után lerongyoltunk a fenyves felé.
A láda környéke tele van havasi gyopárral, óvatosan lépdeljetek!
Köszönöm a rejtést!
Köszönöm szépen a lehetőséget, az emléket, amely feledhetetlen! Első Via Ferráta, amit teljesítettem, mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki. Életem egyik legmeghatározóbb élménye. Jöhet a következő! Köszönöm még1x! :)))
Utazásunk egyik célja ez a láda és persze a HaidSteig! Ez lesz életem első Via Ferrata-ja (bocs, klettersteig). Izgulás az idő miatt, hűvös-szeles, de szerencsére nem mondanak se esőt, se vihart! 10:10-kor elkezdjük a HaidSteiget, 12 után érünk fel a kereszthez! Már ekkor éreztük, h innen a következő cél (GCHEUK) elérhetetlen lesz. Hideg szél kikezdett minket, és a klettersteig is nagyon sok energiánkat felemésztette... Így elindultunk a Karl Ludwig hütte fele, de már oda sem jutottunk el, sajnos a láda miatt kitérőt is kellett tennünk, így a biztosat választottuk, azaz egyik régi piros jelzésen vissza a Griesleiten-i parkolóba a kocsihoz. Az össztáv több, mint 18 km lett, de sokkal többnek éreztük... küzdöttünk az izmainkkal... :) Köszönjük a rejtést, a lehetőséget!
Megtaláltuk!
Egy fantasztikus hosszú hétvégén tesóval belevágtunk a klettersteig-ek világába. Kezdésként, mivel a ferrátázás még idegen volt nekünk, a Preinerwand steig-gal kezdtünk. Parkolás a Griesleitenhof-nál (jó hely, ingyenes, árnyékos). Irány fel, maga a Bachingen forrás isteni, brutál hideg volt. :-) Indult a mászóka, de hát hamar rá is jöttünk, hogy az A-s "mászások"...hát...azokon azért már túl vagyunk. :-)..a Tátrában már megedződtünk... :-)
Tetszett azért az útvonal, jó volt, mert legalább kipróbáltuk a szettet. A kereszthez érve egy kis kaja-pia-pihenőt követően elindultunk lefelé a láda irányában a sárga jelzésen. Végig pazar kilátás, leérés, elfáradás... :-)
Campingnak természetesen a mászók által ismert Kaiserbrunn-t választottuk. Király hely, semmi extra, van hely parkolni, külön a sátornak, wc-mosdó okés, villany-meleg víz nincs, viszont fürödni a 30m-re folyó Schwarza kristálytiszta, 8fokos vizében lehet. :-) nagy élmény volt. Egyre viszont ügyelni kell. Nyáron jó időben hétvégén a campingban telt ház van. Mi is éppen odafértünk (bár mi a Tranzitban aluttunk).
Köszi a lehetőséget! Szuper volt!
Aty, Matee
...::: www.matrixmusic.hu :::...
A Karl-Ludwig haus irányából jöttünk a Bismarksteigen. A láda könnyen meglett. Legközelebb a Haid steigen próbálkozunk. Gyönyörű időben nagyon szép kirándulást tettünk. Minden percét élveztük. Nagyon büszke vagyok Zsuzsira, hogy betegen is végigcsinálta ezt a túrát.
A Haid-steigen mentünk fel, és túráztunk fent egész nap. Persze most is bejött a korai kelés, így a steigen majdnem zavartalanul haladhattunk, persze kicsit álmosan. :)
Via Ferrata úton mentünk fel, én most voltam először. Kereszttől nem messze egy másik láncos úton mentünk vissza. Kár, hogy közben ilyen nagyot kellett kerülni a ládáért, de végül is túrázni jöttünk :)
A rejtőt 20 perccel kerültük el a ládánál. köszi a rejtést.
Reggel 6-kor indultunk behuzós-sal, és k97j02-vel Szombathelyről. Nem az első kletter utunk volt. Fél kilenc indulás parkolóból, fél 12-kor érkeztünk a kereszthez. Vissza kerülővel jöttünk, így 11.1 km sikerült menni. Köszi.
Track: http://connect.garmin.com/activity/182889129
Egész napos túra a Raxon. Egyszer már jártunk itt de a csúcsig nem jutottunk el. Most pótoltuk azt is ezzel a ládával együtt. Bakancsos túra volt a javából. köszönjük a rejtést
A Haidsteig megmászása, és egy forró leves után kerestük meg a ládát. A hegy csodálatos. A kiépített mászóút nagy élmény volt. Nem túl megterhelő, de azért kis odafigyelést igényel. Jól mászás volt, meg kell hagyni, ide még visszajövünk egy másik Klettersteigre! :-) Köszönjük! :-)
Négynapos kalandozás a Rax hegségben, 12 fős csapattal, és természetesem Maatival. Mivel nem volt mindenkinek teljes felszerelése, így egy másik úton mentünk fel, és fentről cserkésztük be ládát. A táj, a növényzet és minden gyönyörű. Néhány zergét megzavartunk a sózónál. Eddigi legmagasabb találat, köszönet a rejtőnek. A láda hibátlan, a logobook szinte üres csak bátran, van még hely!
Egy közeli faluban volt a szállásunk, hazafelé még megálltunk itt. Felvonóval érkeztünk, először elsétáltunk az Ottohaus-ig, majd piros, majd piros sárga úton Seehütte, ahonnan az ebéd elfogyasztása után visszasétáltunk a kereszteződésig és a kék úton jöttünk vissza Ottohausig, majd onnan a felvonó állomásig. Sajnos a gps-em lemerült így a ládát sajnos nem tudtam megkeresni. Kérlek fogadd el találatként. Köszi!
Az MKBT-vel voltunk erre túrázni. A táj nagyon tetszett, a Haid-steig mászást 2 hónapja csináltam meg az is nagyon szuper mászás volt. A masszív ládát N. Bandival találtam meg, Neki ez volt a 2. találata. Köszönjük a rejtőnek.
Hétkalandos extrém viaferráta túra Ausztriában. Pénteken korán reggel mentünk, első állomásunk a Raxra vezetett, A Haid-steig-ra (C-D). Ez egy nagyon kellemes út volt, nem éreztem különösebben nehéznek, voltak rendesen lépések, és nem is volt különösebben kitett. Szépen belátható az egész völgy, ahogy haladunk fölfelé. Nehézséget okozhat, hogy a létrán nincs rendes biztosítás kiépítés, csak a létrafokokba lehet akasztani. A fekete madonna után már nem volt sok hátra. A csúcskeresztnél kicsit fújt a szél, de pihenésképpen kihasználtuk a csúcskereszt adta lehetőségeket. Lefelé egy könnyű A-s úton jöttünk, de itt nem is nagyon kellett akasztani. Estére átmentünk Eisenerzbe, hogy ott is megvizsgáljuk a karizmainkat. A szállás az Eisererz-i tó melletti parkolóban volt vadkempingezve. Keskeny volt az eresz, de jól fölfaltuk a páncélos készítményt. Másnapra a Kaiserschild (D) volt tervezve, de egész végig esett az eső fölfelé, így nem volt sok kedvünk hozzá, helyette a szomszédos Hochkogelre mentünk fel. Ez talán még jobban megérte, mert hihetetlen kilátás volt a völgyre, főleg, hogy a vége felé már csak párás volt, nem esett. Ennek a napnak a másik meglepetése a profi vadkempingünk volt: Eiserenrzer Ramsau után az erdőben volt egy faház (kb. szénapadlás), amit egy estére kölcsönvettünk. Esőmentes, és nagy, és jóóóó. Vasárnapra egy igazán kemény ferráta jött: a Kaiser-Franz-Joseph steig (D). Ez már elérte a határaimat, a karjaim kezdtek begörcsölni (az eleje elég mászós, karból kell tartani, javasolt a rövid segédkantár). A menekülőúton le is jöttem, cserébe a tó körül sétáltunk, és újabb vadkemping lehetőségeket találtunk. Nagyon szép este kivilágítva Eisenerz. Jó túra volt. Jön a fekvőtámasz :(
3:30-kor indultunk Budapestről. A határig jól haladtunk, majd Parndorf után belefutottunk egy balesetbe. Az autósok kinn sétálgattak az autópályán, reménytelennek tűnt a helyzet. Végül megkértem egy ukrán kamionost, legyen kedves 3 métert előbbre menni, majd egy 5-600 métert a leállósávban haladtam, miután szerencsére következett az A6-os pálya lehajtója (Pozsony felé). Egy 12 kilométeres etap után sikerült lehajtani róla és így kezdődhetett a 120 kilométeres út a falvakon keresztül. Eisenstadt után újból pályán haladhattunk, így végül 8-kor leparkoltunk a Griesleitenhof parkolóban.
A Haid beszállását 50 perc alatt értük el. A mászóidőnket nem írom le, mert egy olyan sráccal voltunk, akit épp akkor avattunk be a klettersteigezés rejtelmeibe, így nem tudtunk a saját tempónkban haladni. A steig olyan, amilyenre számítottam bár D-s rész még megközelítőleg sincs benne. Túlnyomó részben A-B nehézségű, az alsó szekcióban a lehajtott lépések után egy C-s felszökéssel, valamint a harmadik létra erős C-s szűkületével. A Madonnától szerencsére könnyen észrevettük a Königschusswandsteig beszállását, amit még aznapra terveztünk.
Miután felértünk a Preinerwand csúcsára, túratársunknak pont elég volt élete első "mászásaként" ezen a jó 400 méteres falon felkapaszkodnia, így ő túrázni indult a: Preinerwand - Jacobskogel - Otto Haus - P- P-S- Seehütte útvonalon. Mi eközben elkezdtünk harántolni a P- jelzés nem túl veszélytelen törmeléklejtőjén a Königs. beszállása felé.
Na itt nem vétették el a nehézséget: ez valóban egy D-E kulcsponttal bíró steig. Ha nem lenne elég, hogy a beszállásig még egy jó száz métert traverzálva, egy jó kitett (igaz csak UIAA II nehézségű) részen kell felmászni, egy kisebb áthajlás (D-E) után egy jó C-s rámpán kell bemászni a függőleges barlangba (E), majd kimászni egy hasadékon. Ezzel még nem is lett volna különösebb probléma, megszoktuk mi már az ilyet. Node mindezt végig folyamatos mennydörgéssel és kb 5-10 kilométeren belül látható villámlással "kísérve" abszolváltuk, ami már igazán nem épeszű embernek való. A hasadék után még két biztosítatlan szakasz is borzolja a kedélyeket, ezt a steiget kezdőknek nem ajánljuk. Azért 50 perc alatt csak kimásztuk, majd szinte egyszerre érkeztünk meg Gáborral a K-P-S- jelzések találkozásához.
Innen az S- jelzésen indultunk a Totenkopf felé, ahol is kicseréltük a Zergitől előzetesen megkapott ládát, így immáron törés mentesen, új bookkal várja a megtalálókat. Lefelé menet még tettünk egy kis kitérőt, a Waxkriegel házhoz, majd a szekérúton visszasétáltunk a kocsihoz.
Ez egy nagyon szép vidék (őszintén: mindannyiunk várakozását felülmúlta) akár via ferrátán, akár sziklamászóúton akár gyalogos ösvényen közelítitek meg célterületet, mindenképpen maradandó élményben lesz részetek. Mi már ki is néztük a mászókalauzból a nekünk tetsző sportutakat, így még valamikor biztosan visszatérünk.
Gyors találat, rövid körbenézés lefelé menet, még eső előtt.
Valaki sajnos rátette a nagy követ a ládára, így az szét törött.
A ládában lévő leokoplasttal próbáltam kicsit kijavítani, s a köveket úgy helyezni, hogy a nagy követ nem kell megmozdítani, a láda könnyen kivehető alóla.
Mint ahogy a wapos részben is leírtam: szépen kérem a következő megtalálókat, hogy vigyenek magukkal új, strapabíró dobozt a törött helyett. Ha Pestről indultok és szóltok, akkor adok cseredobozt is, hogy ne kelljen költségbe verni magatokat!
Köszönöm!!!
Tudom, hogy kockázatos ilyen helyre dobozt rejteni, de ezzel együtt nem hagytam volna láda nélkül ezt a helyet:) A virtuális nem olyan igazi megoldás, bár van olyan ládám, ahol ezzel a megoldással éltem. Viszont olyan is van, ahol két láda is van egy megtaláláshoz.
Eredetileg hótalpas túrára készültünk, azonban különösebben nagy hó hiányában - ami a Rax-on ilyenkor szokatlan - a talpak lent maradtak és helyette szikrázó napsütésben útbaejtettük a csészét is. Nem is gondoltuk, hogy erre esélyünk lesz a hóra számítva. Az autót a Raxseibelbahn parkolójában hagytuk. Néhány perces felvonózás után 1500m-en találtuk magunkat, ahonnan a túránk indult. A fennsíkon az Ottohaus és a Seehütte érintésével túráztunk le a Waxriegelhaus-ig, ahol a szállásunk volt. A Seehütté-től a Waxriegelhause-ig azért nem volt teljesen egyszerű az út a viszonylag kevés hó (30-40cm) ellenére sem. Kitett, csúszós szakszokon egyensúlyozva tudtuk megközelíteni a ládát. Szerencsére a láda helyét adó sziklapárkány DK-i fekvésű, így azon már abszolut nem volt hó, így a megtalálás igen egyszerű volt. Sajnos a nagydarab szikla, ami a ládán hevert eléggé összetörte azt. Mindenképp cserére szorul. Szerencsére a logfüzet nem volt elázva, valószínüleg a folyamatos fagy miatt. Másnap a viharos szél miatt nem mentünk már vissza a fennsíkra. Gyönyörű fenyves erdőben túráztunk vissza a meredek sziklafalak tövében az autóig. Köszönjük a rejtést! Nagyon szép hely a Rax. Mindenkinek ajánlani tudjuk, de azért főleg a síksághoz szokott emberek vigyázzanak magukra. Mi annak idején kipróbáltuk a Höllentál völgy egyik Klettersteig útvonalát. A bátrabbak azt is bevállalhatják, de csakis megfelelő felszereléssel és tapasztalt vezetővel. - Eszter & Barna -
Én próbáltam klettersteig-mentesen feljutni a ládához. 8:30-kor indultam Gries pontról, a parkolóból. Még a Waxriegel előtt jobbra fordultam követve a sárgát. Érintve egy com-os ládát, és tízórai szünettel 10:35-re értem oda. A láda sérült, egy szatyrot megérdemelne, mert törött szegény.
Nagyon szép hely, látnivalókban gazdag út.
A találat után GCGLS felé vettem az irányt a délkeleti oldalon, a com-os ládákat, s két csúcsot érintve.
Megtaláltam a helyszínt a Haid megmászása után, a fényképek alapján ott jártam ahol kellett, de nem sikerült rátalálni a ládára. Keveregtem egy darabig, a hideg miatt azonban feladtam. Elfogadjátok megtalálásnak?
Üdv!
a tavaly nyáreleji kasierbrunni éneklős hídparti egyik résztvevője :)
Fáradságosan, de saját erőből! A Waxriegel Hütte - Karls Ludwig és a Nemecek Hütte - Waxriegel Hütteérintésével tett körtúránk során mire a ládához értünk alaposan befelhősödött. A fenti szakaszon téli jellegű túra egészen varázslatos volt. Sajnos a szikláról a kilátást már nem élvezhettük.
Köszönjük a rejtést.
Már régóta szemeztem a Haidsteig-gel, és most végre sikerült fel is mászni rajta. Egyszer már eljutottunk a beszállásig, de akkor a hirtelen jött eső miatt nem másztunk fel. Most viszonylag jó időt fogtunk ki, ami itt azért nem hátrány. A mászást nagyon élveztem, nagyon remek a steig útvonala. Már rutinos Haidsteig-járó útitársaimmal együtt a steig után felmásztunk a csúcsra, majd irány a Neue Seehütte. Ott evés-ivás, majd elmentünk a közelben lévő, ám szerintem nem sokak által ismert jégbarlanhoz, ami igen érdekes. Onnan vissza a hüttéhez, majd a lefelé vezető út során kerestük meg a ládát. A láda közelében magyarokkal találkoztunk, akik a Haidsteig melletti, annál nehezebb Königschusswandsteig-et mászták meg. A ládától tényleg remek rálátás esik a Haidsteig-re, illetve a Preinerwandra, amin a steig vezet.
Nagyszerű nap volt!
Ez volt életem első Klettersteig (via ferrata) élménye. Nagyon élveztem ezt a könnyített sziklamászást, persze ahol tudtam, próbáltam csak a természet adta fogásokat és lépéseket használni, amiben sokszor Bzz is segítségemre volt. Azt is nagyon jónak tartom, hogy itt mindenki saját magát biztosítja. Fogok még via ferratazni, bár nehéz lesz ilyen jó utat találni, mint ez. Vasárnap a Hoyos-steigon mentünk föl, és a Rudolf-steigon jöttünk le, de ezek közelébe sem értek a Haid-steig túra élményének.
Idén nyáron Ausztriát, a Raxot és a Schneeberget választottuk nyaralásunk helyszíneként.
A Rax fennsíkra a Berggasthof felől a felvonóval értünk fel. Hosszú sétánk céljául tűztük ki a láda megtalálását. Az úton végig csodálatos látvány fogadott minket. Egyik ismerősünk szerint "ezekért a pillanatokért érdemes élni", és ebben a szállóigében lehet is vmi. :-)
A Neue Seehütténél sajnos rossz irányba indultunk el, a másik utat választottuk és kb. fél órás séta után derült ki, hogy a láda alattunk kb. párszáz méterrel lehet, de köztünk meg sűrű fenyőbozótos és meredek lejtő terült el. A Seehüttétől a sárga úton kellett volna elindulni. :-(
Sajnos a hegyi felvonónk utolsó járata indult vissza, így mennünk kellett, és másik utat már nem járhattam be a ládáig.
Amennyiben a láda tulajdonosa ennek ellenére elfogadja megtalálásként, köszönjük szépen.
A környék csodálatos, aki teheti jöjjön ide el egyszer!
Nagyon jól indult a túra, de ilyen gyorsan még nem láttam kialakulni zivatarfelhőt mint akkor, félelmetes volt. De ezt leszámítva nagyon jó túra volt, sok szépet láttam.
Ami a legjobban tetszett, hogy a viharfelhő egy része megakadt a Hóhegyen és olyan volt mintha fehér sapkát húzott volna a fejébe a hegy :) Azért örültünk, hogy akkor nem ott voltunk, mert lehet nem találunk le a hegyről. Köszi!
Háromnapos ausztriai kiruccanás közben Szilvivel és Hugival. A második napra egy 18 km-es Rax-kör volt a menü, a Höllental előtti kis parkolóból indulva. A völgyön végigsétáltunk, majd a Hoyossteig-en kaptattunk fel a fennsíkra, idáig remek időnk is volt.
A Wolfgang Dirnbacher hüttéhez érve pont jött az első zivatar, amit a kis házban szerencsésen átvészeltünk. A Seehüttéhez érve a második adag viszont már nem kímélt minket, ráadásul az idő szorítása miatt muszáj volt menni.
A logolás is ennek megfelelően "viharos" körülmények között történt, a szél - belekapva az esőköpenybe - majdnem le is fújt a spiccről. Az eléggé feltűnő láda kissé meg is volt tépázva, a guszta nylonzacsi zászlóként lobogott, de örültem, hogy egyáltalán vissza tudtam tenni a dobozt, nem volt kedvem tereprendezgetni.
Végül az Ottohaus irányába, majd tovább le a Wachthüttlkamm-on pont sötétedésre, fél tízkor értünk le a műútra.
Ez ám a GEOKESSING!!!!
Klettersteigen közelítve, felejthetelen élmény volt. HECT kirándulás, de a ládához csak hárman mentünk el. Volt velünk GCRAX rejtő is, de nem tudta a jelszót! Így tényleg ládáznunk kellett :)
Flektogon barátom bejegyzése is itt látható alább, vele majd ismertetem a Gergely-naptár használatának trükkjeit :)
HECT Rax 2.0
Már jártunk itt a HECT5 keretében, de most visszatértünk, hogy az igazi klettersteig útvonalon közelítsünk. A beülős szakasz hibátlan.
(Módosítottam a dátumot, Árpád Vezír útmutatása alapján. :))
Az útvonal:
Sopron - Puchberg stoppal
majd gyalog: Losenheim - Edelweiss hütte - Fadensteig - GCSCHN (első kütyüs találat-Ja, így könnyű!) - Klosterwappen - Kienthaler H. - Weichtal H. - Schönbrunner Steig (itt kezdett esni az eső) - Otto Haus
A bivak helyett matracláger az eső miatt. Reggel ködszitálás, irány a csúcs!
Seeweg - Neue Seehütte (csak egy kutya volt ott, aki fel akart falni és itt kezdett szakadni az eső) - GCRAX - Neue Seehütte - Karl Ludvig Haus lett volna, de az időjárás miatt Waxriegel Steig-en le a hüttéhez - Preiner Gscheid
stoppal Sopron
Vicces érzés, mikor a vízhatlan nadrág átázik,és nekiáll levezetni a vizet a kamásli alatt a Gore-Tex bakancsba, melynek vízállósága megakadályozza a víz távozását:)
2 km-enként meg kellett álljak kiönteni a bakancsot..
Az út során láttam: zergét, szalamandrát (násztánc közben), havasi csókát, siketfajdot és egy halom pillangót. Kilátás a Raxról a köd/felhő miatt nem volt..
Köszönöm a rejtéseket, kiváló helyek.
Őrségi túra után "átugrottunk", 1 nap szabadságot engedélyezve a tavaszi hajtás után. Gyönyörű hegy, de veszélyes is. Csodás napsütésben indultunk, majd a vihar körbe-körbe kerülgetett minket, illetve a hegyet. Lefelé nézve sokszor láttuk a szakadó esőt, a másik oldalt meg a tűző napot. A kereszttől elindultunk a ládához, de végül 10 percnyire tőle ésszerűnek látszott, hogy megfutamodjunk és inkább spurizzunk vissza. Jól tettük, mivel lefelé a "libegőn" már nagy esőben jöttünk, ami aztán Magyarországig kitartott. Felülről szivárványt sem láttam még, most sikerült. A ládához fizikailag nem értem, de láttam amit kellett. Akár elfogadásra kerül a log, akár nem, örülök és köszönöm, hogy ide rejtettél és hogy itt lehettem!
HECT születésnap a labancoknál. Ahol én lakom, onnan szoktam látni a Raxot sokszor, de a tetején most voltam először. :)
Dóri korábbi kalandjához hasonlóan az én hátizsákom oldalzsebéből is kikapta a szél a térképet, mikor lemaradtam és a fiúk után loholtam. Még láttam lebegni a szirt felett, aztán eltűnt a mélyben...
HECT5 rendezvény keretében, a második napon. A HECT 3 útvonalon támadott, jómagam az előző napi völgyjárás okán a puhány-szekciót erősítve madzagon emelkedtem, de nem önerőből. :) A Seilbahn felső végétől is kellemes séta az Ottohaus érintésével, azért egy kis mászás így is van benne. Szél is volt gazdagon, valamint hibátlan időjárás, felhők feletti fantasztikus kilátással.
Minden szempontból tökéletes nap, köszönöm a ládát is!
(Induláskor a Seilbahn alsó végénél ismerős autót fedeztünk fel. A hátsó ablakon egyértelmű üzenetet hagytunk a gazdájának, aki válaszolt is a Skodge Viper ablakára. Legalábbis gyanítom, hogy ő volt, vagy egy nagyon ügyesen kombináló, mobilnettel felszerelt osztrák turista. :)
Csodálatos célpont!
Hasonló körülmények közepette indultunk, mint egy nappal korábban a Hó-hegy-re. Sűrű köd és reménytelenül beborult idő. Csak reménykedni tudtunk. Bejött! A felvonó mintegy áttöfte a sűrű felhőt, ami felett ugyancsak sziporkázó napsütés fogadott. Káprázatos látvány. Habár később csípős szél támadt, feledhetetlen látványban volt részünk.
Csak ajánlani tudom ezt a kitűnő célpontot is.
Köszönjük a rejtőnek.
Miki és Anikó
A klettersteig (via-ferrata) mindig nagy kedvenc volt és a tipikus esete annak, amivel barlangász vizsgákon szoktak példálózni (Milyen esetben következhet be kettesnél nagyobb esésviszony?).
Az egész hely nagyon csúcs. Szeretem. Láttunk egy helikopteres mentést is, (valamelyik úton egy bringás zúzta magát össze), az is érdekes tapasztalat volt. Szeretném látni, hogy a magyar mentők ekkora gyorsasággal és szakértelemmel hajtanak végre egy akciót.
Megmásztuk a falat, megküzdöttünk az elemekkel, főleg az iszonyat erős széllel. A vizilabdások is nyertek, tökéletes nap !! :D Nagyon élveztem a mászást, jövünk még...
Na, ez tetszett!
A Haid-steigen mentem fel, jó volt. Most azért vittem magammal beülőt is, 2 helyen be is kötöttem magam, egyébként sokan jöttek kötél nélkül.
A magassággal most sem volt baj, de sok helyen meg kellett állnom pihenni, sajna eltűnt a kondim.
Egyébként szép napos időt fogtam, ennek megfelelően a hegyen nagy volt a forgalom.
Köszönet a rejtőnek, hogy elkalauzolt ide.
Hétvége Alsó-Ausztriában, Rax-Schnebeerg, első felvonás:)
A szállásunk Langenwang nevű településen volt, kempingben. Megérkezés után gyorsan felvertük a sátrakat, és ezt jól tettük, mert ahogy végeztünk kitört a vihar. Nem kicsi. Az elején még jég is esett, utána "csak" ömlött egész este, mintha dézsából öntötték volna. Kis szünetek voltak, de ez volt a jellemző. Villámlás és szélrohamok természetesen tarkították az esőt. De ami igazán durva volt, az az égdörgés. Néha szabályosan remegett a föld a sátor alatt. Ilyet még nem tapasztaltam. A sátor szerencsére jól bírta, kicsit ázott be csak. Aludni nem sokat aludtunk. A vihar gyakorlatilag napkeltére vonult el. Ilyen előzmények után indultunk a Rax-ra.
Mivel az időjárás továbbra sem volt jó, így a Rax-Seilbahn-t választottuk. Jellemző, hogy hármunkon kívül 2 osztrák turista ment fel csak - velük másnap a Schneebergen is találkoztunk - a 10.00-ás járattal. Fent az állomáson lézengtek páran, egyébként szél és felhő fogadott minket. Mivel túrázni jöttünk elindultunk. Egyedül, senki nem volt rajtunk kívül a környéken. Az Otto Háznál a személyzet kicsit csodálkozva nézte, ahogy elvonulunk a ház előtt, és nem megyünk be:)
Elég ramaty idő volt itt is, a szél mellé elkezdett esni az eső is, de mentünk tovább. Aztán a helyzet fokozódott. A Preiner Wand előtti kb. 700 méter, ami a fennsík szélén - néhol pár méterre - vezet, kemény volt. A szél sebességét úgy 80-100 km/h-ra saccoltuk, néha majd elfújt, hidegérzet kb. - 10 fok. Ami még rosszabb volt - egy meteorológus biztos jobban le tudná írni a jelenséget - hogy a felhőben lévő apró vízcseppeket jég formában az említett sebességű szél az arcunkba vágta. Apró tűszúrások tömkelege, nem jó érzés, így utólag buli:)
A Preiner Wand-nál nem álltunk meg, fotózni sem, inkább menekültünk lefelé. A Neue SeeHütte-nél kicsit jobb idő volt, mint a fennsík szélén, viszont elég sokan voltak benn, nem fértünk be. Azt hittem nagyobb ez a hütte. Az volt az eredeti tervem, hogy a többiek ott megvárnak én meg elmegyek a ládáig. Társaimnak addigra már elegük volt a viszontagságokból, és indulni akartak vissza. Nem akartam elszakadni tőlük, és hát az idő is ugyanaz a rossz, esőszitálós szélfújós volt, mint addig. Így a ládáig nem mentem el. Visszafelé a leírás szerinti - lightos - sárga jelzést választottuk. Ez egy kicsit meg is kavart, mert igazából piros az, a sárga leágazik kb. feleúton tök másik irányba:)
Itt már nem voltunk kitéve annyira az időjárás viszontagságainak, ez a grófi út:) Az Ottó-házban kajáltunk, gulyás-leves, almás rétes, korsó sör, nagyon jól esett. Közben persze lett forgalom a házban, de nem túl nagy. Néha a felhőket elfújta a szél, így szerencsére jutott némi kilátás is a mai napra. Másnap Schneeberg, teljesen jó idő, az ottani ládát megtaláltam, a dobozt kicseréltem. Ha ez a találat így is elfogadható, akkor köszönöm szépen.
A Monte-Rosa túránkról hazafelé terveztünk be még egy-két ferratát.
Tekintve hogy Andrew még nem járt (ferratailag legalábbis) a környéken, első célpontunk a Haid-steig lett (egy előző délutánba még belefért Wachtalklamm és Turmstein után).
Azt hiszem, mindkettőnknek külön jól jött, hogy a beszálláshoz vezető út tele volt málnával, mert így a sok megálló okán némiképp visszafogott sebességgel galoppoztam felfelé :))
A ferratán hamar felértünk, aztán irány a Neueseehütte, no meg a láda :)
Nagyon tetszett a rejtek, azt hiszem, szuper helyet sikerült neki találni.
Remek időt sikerült kifognunk a Rax kiránduláshoz. A felvonós megoldást választottuk, ragyogó napsütésben sétáltunk a Seehüttéig. Itt sajnos kisebb baleset történt, a GPS egy sziklával való érintkezés következtében használhatatlanná vált. :-(( ( Még szerencse, hogy biztosítva van ). Mivel a leírás sem volt nálunk emlékezetből póbáltuk megkeresni a ládát, de nem jött össze. Másfél órás keresés után feladtuk, de az élmény, és a csodálatos környezet miatt mindenképp megérte feljönni ide.
Köszönjük a rejtőnek a lehetőséget.
Kaukázus előtti hegyi séta keretében, kiscsaláddal nehezítve.
Végig mocsok, ocsmány vacak idő volt, dehát szép napsütésben minden hülye tud kirándulni. :)
A család elhagyóművésze ezúttal a térképet vetette a mélybe.
Kellemes kirándulás volt, köszönjük.
Mudman&Dóri&Iszlipó
Első külföldi ládánk, soproni-ausztriai hétvége keretében. Rax Hüttenhüpfen túra közben kerestük meg. Gyönyörű a kilátás, szép a hely. Szeretjük a Rax-ot. Köszönjük a rejtést.
Harmadszor futottunk neki ennek a ládának. Tavaly májusban (még nagyon kezdő túrázók voltunk), a Preiner Wand oldalában húzódó zúzalékos úton próbálkoztunk feljutni (első kép), de sajnos engem (Margó) elkapott a tériszony, ami időnként előjön nálam, ezért vissza kellett fordulni. Következő alkalommal (idén februárban) hótalpas túra közben szerettük volna megkeresni, de az időjárás meghiúsította a megtalálást (második kép). A ládához most nagyon könnyen eljutottunk, csak a lejutás volt "izgalmas" a túrista utat több helyen letakaró hólavinák miatt.
Minden nehézség ellenére a Rax számunkra egy csoda, és mindig tud újat nyújtani.
Régi vágyam vált valóra ezen a háromnapos hétvégén. Évek óta kacérkodom a kettelsteig (más néven via ferrata) kipróbálásának gondolatával és most végre megtörtént.
Azt hiszem a Magas Tátrát nélkülözni fogom egy darabig...
Jó nagy társasággal voltunk -többnyire kezdők- és szinte minden az utolsó részletig ki volt dolgozva. Első napi túrának egy könnyebb utat néztünk ki, de valahogy ez a hegymászó kalauz szerint C-D nehézségű út lett belőle (az E a legnehezebb). Ebben persze nagy szerepe volt a GPS-be feltöltött segédpontnak. A másik két napon egyéb, nem kevésbé izgalmas láncos utakat jártunk be és hullafáradtan, de élményekkel telve tértünk haza.
Azt hiszem hamarosan visszatérek ide!
Pl július 18.-án. :-)
Így kell egy napon két ládát nem megtalálni :) - először a .com-osat (ahol majdnem levitt a szakadékba a szél), aztán pedig magyar társát (a megközelítő út lavinaveszélyessége miatt).
Ezúttal kicsit kalandos hétvégéhez volt szerencsénk itt a Raxon, szombaton ragyogó, de egyre szelesedő idővel, vasárnap orkánerejű széllel (nem lehetett még a házból sem kilépni), majd hétfőn lavinaveszéllyel és az immáron már teljesen megszokott széllel. Mindenesetre végül csak lejutottunk, még ha egy napos késéssel is (tekintettel a tényre, hogy nem volt tovább maradásunk, miután kiettük a háziakat az összes smarnijukból :)) ) - döbbenetes, hogy egy ekkora hegy miket képes tartogatni az odalátogató számára...
Ja és a ládáért persze még visszatérek, mondjuk alkalmasint barátságosabb időben :)) Addig is néhány fotó másoknak - kedvcsinálónak :)
Csuhás barátommal és egy-két túratársunkkal gondoltuk megnézzük a helyet a tél közeledtével is. Sikerült nagyon jó időpontot választanunk, hiszen a Haid-steig teljesen tiszta volt. Előtte az ösvényen volt némi hó, amit az első kép is mutat. Viszont fönt a kereszttől távolabb már úgy összefújta a szél a havat, hogy fotózni sem volt kedvünk nehogy a géppel együtt süllyedjünk el! No meg a köd és a naplemente is a fotózás ellen volt.
Összességében azt mondhatom, hogy még ilyen időben is jó célpont a láda. Az elhelyezés nagyon jó a hó szempontjából, mivel a szél innen fújja le először. Bár nem tudom ez szempont volt e, de jó a rejtés!
Úgy döntöttünk, hogy azért még januárban is felnézünk.
Gondoltuk megnézzük milyen a Haid steig télen. Nos a láncos úttal semmi gond nem volt. A nyárhoz képest javult az út, láttunk néhány új vasat beépítve. A nehézség ezután kezdődött. Fent a Preinerwandon a szél kergette a felhőket, sötét volt már, és hideg. A ládika felé néhol összehordta a szél a havat. Nyom nem volt csak egy hótalpas embert járt előttünk. Sajna ő nem tömörítette össze annyira a havat, hogy mindig tudjunk a felszínen járni. A szél néhol a gyalogfenyőket is betakarta hóval. Persze ha az ember a fenyő fölé tévedt, akkor a hó beszakadt derékig. Nekem a súly/cipőméret arányom nem közelít a csapat légiesebb tagjaihoz, így én minden tizedik, huszadik lépésre eltűntem a hóban. Néhol a síbot sem segített, mert nem ért le a hó aljáig.
Viszont a ládika helye nagyon jól lett kiválasztva. Azon az ormon a szél nem tűrte meg a havat. Így gond nélkül kereshető a ládika.
Késő este értünk le az autóhoz, igen csak elfáradva.
Köszönjük!
Már jópárszor jártunk erre steigezni, de még csak most kerestük itt a ládikót :) Most a Königschusswand-ot nyomtuk ki éppen, aminek a megközelítése innen nézve nem normális dolog :)
Köszi a rejtést!
Klettereztünk egy jót a környéken, így ez sem maradhatott ki, Kittivel becserkéztük. Szép a környezet, rengetek túrista járja az utakat. Csak azt nem értem, miért nem lehet búzasört kapni a hüttében... :-) De ha lehetne, a sógorok akkor sem adnak hozzá citromot... :-)
Lanovkával mentünk-jöttünk. Visszafelé a com-os ládát is útba ejtettük, ami mellett sok havasi gyopárt is találtunk. Nagyon élveztük a gyönyörű kirándulást a szikrázó napsütésben, összesen 13,5 km-t gyalogoltunk. Köszönjük.
Egy hatnapos magashegymászás első napi programjaként ugrottunk ki ide. Igaz három héttel ezelőtt már jártunk itt, de akkor azzal a csoporttal (egyéb technikai problémák miatt) nem jutottunk fel az út végéig, de így kettesben abszolút hibátlanul és zökkenőmentesen teljeseítettük a Haid Steig adta kihívást. Visszafelé menet pedig szó szerint beleestünk a ládába, nagyon jó a rejtés!
Osztrák ládavadász hétvégére érkeztünk péntek este a vadkempingbe, ami szinte zsúfolásig tömve volt. Másnap kora reggel nekivágtunk ennek a ládának és a fő attrakciónak a klettersteig útnak. Sokat olvastam és sok képet láttam már a sziklamászás ezen módjáról, és már nagyon vártam, hogy végre kipróbálhassam. Cseppet sem csalódtam! Nagyon jó móka volt ilyen baró helyen mászkálni, ilyen gyönyörű környezetben, amit még a kellemes időjárás is támogatott.
Köszönöm, hogy a láda kapcsán megismerkedhettem a klettersteig, ami egy újabb hobbimmá fogadok. Alig várom, hogy újra a környékre jöhessek és egy másik steig-et is kipróbáljak.
Addig is sóvárogva forgatom a frissen vásárolt Kletterseig-atlaszomat.
A héten szadságon voltunk. Szeretjük a természetet, s a magas hegyeket, ezért választottuk ezt a környéket. Sok magyar láda sok szép helyre kalauzolt el minket.
265. ládánk. Az utolsó napra hagytuk ezt a ládát, s hogy még időben hazaérjünk, a legegyszerűbb utat választottuk. Persze jól elszúrtuk, a legbonyolultabb, a leghosszabb, s egész napos túra lett belőle. Előbb a helyett a jelzésre tévedtünk, s több mint 3 órás jó nagy kerülővel értük el a házat. Ott egy kicsit megpihentünk. A leírást nem olvasva a helyett a jelzésen vágtunk neki a meredek hegyoldalnak, s közben felmásztunk egy kilátópontra. Persze ez az út jóval a rejtek fölött haladt, s a sűrű törpefenyvesen nem is próbáltunk átvágni, máshol meredek hegyoldal volt. Ezután vissza a házhoz, újabb pihenő. Tudtuk, hogy lenni kell lefelé egy "egyszerűbb" útnak is, ezért elindultunk a láda felé. Ennél a ládánál is ott figyelt Zergi, jól megijesztettük. Visszafelé a háztól megtaláltuk a helyes utat, s 45 perc alatt leértünk a parkolóba. Nem bántuk az egészet, mert nagyon sok élménnyel gazdagabban tértünk haza. Aki egy egész napos túrát szeretne ebből a kis kirándulásból, tudjuk ezt az útvonalat ajánlani.
Végre összejött a klettersteig hétvége, és ha már itt vagyunk megkerestük a ládát is és igazán nagyszerű volt, lightos megközelítés a tegnapi bevállalós túra után tiszta felüdülés volt a Preid Gscheid parkoló a 1000 méteréről csak 800 m-t menni fel a Neue Seehüttéig, vissza pedig a Karl-Göbl steigen a Waxriegel-ig.
A családfő kesser ezt a ládát kérte születésnapjára... A drága de gyors utat választottuk, az esős tavaszból a gyönyörű télbe lanovkáztunk egy pillanat alatt. Rájöttünk, hogy a fenti állomástól még kb 5 km a láda, amihez a szintén szülinapos 6 éves sebességével tudtunk csak közeliteni. Ehhez még egy orkánszerű hóesés érkezett az Ottó háznál, zúdult, csípett a hó! NAGYON jó volt, kárpótolt az egész ócska enyhe télért. A család lánytagjai sajnos átfagytak, úgyhogy láda nélkül visszafordultunk. Nagy élmény volt igy is.
A családdal a Preiner Gscheidtől indultunk a kellemes, néhol lánccal, létrával megerősített Reisstaler Steigen keresztül a Heukuppéra. A gyönyörű időben jót sétáltunk a fennsíkon, a Karl-Ludwig házban megismerkedtünk jó sok turistával, lányom beverte a csákány élével a szöget, megcsodáltuk a hatalmas hollókat és a már korábbról ismert tájat. Sajnos kifutottunk az időből, így a ládához vezető kerülőre már nem sikerült rábeszélni a lányokat, így láda nélkül, de annál több élménnyel tértünk vissza a szállásunkra. Köszönet a szép útért a Rejtőnek, az út mellett névrokonával találkoztunk (sajnos a teleobjetív otthon maradt) - mi ezt a fotót ajánljuk neki.
Mi nem az ajánlott útvonalak közül választottunk. Grossbau-ban hagytuk az autót, onnan indultunk el felfelé. Nem lett volna semmi baj ezzel az úttal, ha a végén nem egy törmeléklejtőn kellett volna felmásznunk. Kb. 1 óráig szenvedtünk itt, vigyázni kellett minden egyes lépésnél, mert potyogtak a kövek rendesen. Fent először ezt a ládát kerestük meg, azután mentünk fel a keresztig, ott becserkésztük a .com-os ládát is és onnan az Ottohaus-on keresztül jutottunk vissza a kocsihoz.
Szuper jó kis hely. Nem ám holmi driving cach. :)
Andi majdnem kinyírt a felfele vezető úton. A kletter beszálló fele jöttünk, csak mi tovább a jelzésen. 400 méter szint azon a nyavalyás törmeléklejtőn. Görögtek le a kövek a lábunk alatt. Andi egy fél tégla méretű követ olyan ügyesen kimozdított felettem, hogy az szabadesésben akart arcon csókolni. De én egy, a már Matrix-ból jól ismert, időlassításos, hidbalemenős figurával ügyesen hárítottam a veszélyt.
Szóval jó volt, csak fárasztó. Továbbmentünk a Preinerwandhoz, majd Otto Haus és végül vissza a tehenekhez. Igen tehenek, mert mi Grossau felöl jöttünk és az autót a gazdaság épülete mellett, hagytuk.
Előző este 9 körül érkeztünk a megjelölt vadkempinghez. Az úton aggódni kezdtünk a sok sátorozni tilos tábla miatt, de mikor odaértünk, megnyugodtunk, nem vagyunk egyedül :) Az éjszaka nem volt túl meleg. Éjfél körül döbbenten néztem ki, hirtelen tele lett a parkoló sátrazókkal. Reggel nekiindultunk a túrának. A sárga jelzésen mentünk végig, jól megkerülve az egész hegyet. Dél körül bukkantunk ki a fák közül, akkor már láttuk, hogy bizony leszünk egy páran a hegy tetején. Levadásztuk a ládát, gyönyörködtünk a kilátásban, majd meghódítottuk a csúcsot. Szerencsére nagyon szép időnk volt. Kis pihenő és egy ebéd után megkerestük a hófoltokat, amik kb 50 m-el voltak a csúcs felett, itt hógolyóztunk egyet, majd hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem a távolabbi 100 fős túristaszálló felé vesszük az irányt, hanem visszamegyünk ott, ahol jöttünk. Jövőre megpróbálkozunk a sziklaoldal megmászásával is:)
Először a com-os ládát kerestük meg, a kereszt alatt. Aztán vettük célba ezen ládát. Épp csak megelőztük CCS kis csapatát. Tényleg káprázatos volt a kilátás a szemközti sziklafalra. Visszafelé kis pihenőt tartottunk a Neue Seehütténél, majd a kevésbé látványos piroson mentünk vissza az Ottóházhoz ahol gulyáslevest ebédeltünk. Nem épp olyan volt mint odahaza, de azért finom volt. A Raxbahnon leérve még megmártóztunk(csak lábbal) a kristálytiszta Swarza folyóban.
Ehhez a körzethez közeli Rote Wandon klettersteigeztünk ezen a napon. Hinternasswaldban parkoltunk, a Kaisersteigen mentünk fel a Habsburg házhoz. Lefelé a Barenlochsteigen jöttünk le. Kb. 16km és 1100m szint emelkedés volt a túrában. Track készült, természetesen a klettersteignél most is megszakadt a jel, a sziklafalhoz simulva.
Itt jöttem rá, hogy milyen veszélyes állatok a zergék. Egy felettünk kb. 100m-rel feljebb elszaladó rugdosta ránk a köveket, egy félöklömnyi eltalálta a könyököm husos részét, csontot nem ért el, de kissé feldagadt, és egy 4cm-s karcolt sebet okozott. Nem is hallottam ezt a követ, nyilván feljebb már meg ugrott a sziklafalon és a levegőben zúgott lefelé.
Üdv Mr Zerge.
Egy héttel korábban a Húsvéti Nyuszi ládával kezdtük a felkészülést, majd Imeldáék meggyfáján folytattuk. Az itt szerzett magaslati tapasztalatok után bátran vágtunk neki a Raxnak. Szombaton egy kimondhatatlan nevű, talán Tejfelestbadstubeingaussteignaknál hegyre küzdöttük fel magunkat az alkalomhoz illő komoly társaságban. Este meg is ünnepeltük a sikeres mászást. Vasárnap reggel mit sem sejtve vánszorogtam fel a fenyves erdőben egy forrásig. Itt aztán meghoztam életem egyik legrosszabb döntését, mert nem a normális emberek által bejárható útvonalat választottam, hanem csatlakoztam Csuhásékhoz. Vidám hangulatban araszoltunk felfelé, amikor egy nagy szikla állta utunkat. Csuhás mondta, ide felmászunk. Sajnáltam érte, hiszen rögtön láttam, sokat fog szenvedni szegény... Mi lett a vége? Tévedésből én is megmásztam a Haidsteig nevű sziklát. Majdnem akkora kihívás volt, mint a Pándi multi :-) Nem részletezem.... Kezdő kessereknek ajánlom ennek a ládának a felkeresését, természetesen ezen az útvonalon :-) Szenzációsan szép ez a táj! Ha a félelem ellenére ki mertem volna nyitni a szemem....
Köszönöm Csuhásnak, Imeldának és a többieknek a csodálatos hétvégét!
Egy hosszú hétvégés raxi túrázást terveztünk feleségemmel és lányommal. A fokozatosságot szem elött tartva a Wachthüttlklammban kapaszkodtunk fel, az Otto háznál tartottunk egy rövid pihenőt, majd a gerincen mentünk végig a ládáig.
A kilátás végig csodálatos. A rejtek lehetne kissé rejtettebb is a túrista úton csapatosan vonulók elől, valamint a rejtek kialakítása magában hordozza a takaró sziklák általi láda összeroppantást is.
Miután kigyönyörködtük magunkat az Ottó házhoz a belső turista úton mentünk vissza, lefelé a Teufelsbadstubensteigen mentünk. Lányom azonnal megszerette ezt a láncos, köteles, létrás játékot.
Az útról végig készítettem trackot, bár délutánra elromlott a műhold állás, így a levezető út a klettersteigtől a 27-s útig nincs meg, csak a pont koordinátája ahol a gyalogút kiér az országúthoz (zöld kapunál).
Összeségében ez az út kb. 20km hosszú és 1500-1600 m szint emelkedést tartalmaz.
Üdv Mr Zerge.
Kissebb izomlázzal a tegnapi Hóhegy túrától, de nagy kedvvel vágtunk neki a Rax-nak. A Preiner Gscheld 1070 méter magas hágónál hagytuk az autót és a 829-es piros úton indultunk felfelé a hegyre. Az út első része elég egyhangú volt, de amikor kiértünk a Waxriegel hütte alatt található mezőre, alig hittünk a szemünknek. Milka reklámokból ismerős gyönyörű alpesi rétre értünk. A fű sötétzöld volt az ég kék és a tehenek legelésztek. A rétet magas hegyek vették körül. A hüttében megáltunk egy kicsit pihenni, majd a sárga jelzésen mentünk a ládáig. Útközben találkoztunk egy szerintünk nepáli sráccal aki egy kapával vízlevezető árkocskákat vágott a túristaútba. A láda könnyen meglett. Közben kezdett az ég beborulni, úgyhogy úgy döntöttünk felsietünk a Preiner Wand 1783 méteres csúcsára és visszafordulunk. A felhők a csúcson jöttek-mentek nem lehetett kiszámítani milyen idő lesz. Éppen akkor ért fel a csúcsra 3 hegymászó akik szintén magyarok voltak. Váltottunk velük pár szót és lefelé indultunk. Hamar leértünk a hüttéhez ahol ebédeltünk majd lementünk az autóhoz. A hóhegynél rövidebb túra és kevésbé tériszonyos, viszont nekünk jobban tetszett!
Július 1. és 8. között Szenior Tájfutó Világbajnokság Bécsújhely (Wiener Neustadt) környékén. Az edzések, selejtezők és a döntő előtt-között-után kirándulás és ládázás: 5 ausztriai magyar cache, 13 .com-os láda és 3 TB.
Délelőtt a Medveölő-szurdokot jártuk végig Milával és Piroskával.
Ide már csak egyedül szaladtam fel a Griesleitenhofi parkolóból.
A sárga-zöld elágazást nem vettem észre (térképem még nem volt), így fordított irányban jártam végig az ajánlott utat. Sajnos mire felértem, a felhők is lejjebb ereszkedtek. Megkerestem a .com-os ládát is, majd a ronda törmelékes Holzknechtsteigen le.
Szuper! [wapon beküldött szöveg]
8 napos ausztriai tartózkodásunk első 4 napját Alsó-Ausztriában töltöttük. Nagyon kellemes időjárásban volt részünk. Csodás környékeket ismerhettünk meg. Harmadik napunkon a Rax-ot célozuk meg. Mivel nászúton voltunk és nem teljesitménytúrán, ezért a drágább, de kényelmesebb verziót választottuk: a felvonót. Igaz igy kilométerben sokkal több a túra (felvonótól-felvonóig 12,5 km), de szintben lényegesen könnyebb :) Nagyon tetszett itt is az útvonal. Csodás időt fogtunk ki: még pólóban is melegünk volt. Ez szállásadónk véleménye szerint évente kb. 10 nap adatik meg. Ottohaus, Seehütte, láda. Utána pedig nem a sárgán vissza, hanem a kéken a Preinerwand kereszt felé, majd a Steil Aufi' com-os láda (kereszttől kb. 100 méter), majd tovább a kéken egészen az Ottohaus-ig. Onnan pedig a már ismert úton vissza. Szerintünk ez a legjobb útvonal. Köszönjük az élményeket!
Szép volt. A családi kirándulás a kabinos felvonó felső állomásától indult. (Vagyis Kőszegről, mert onnan autóztunk át a mellékutakon.) Az idő gyönyörű volt. A paplanernyősök a hegy fölött köröztek. Az OTTO Haus-ig rövid séta, aztán a tömeggel ellentétben nem a gerinc felé indultunk, azt visszafelé gondoltam (mert valahogy nem szeretek ugyanazon az úton visszamenni a kiindulóponthoz...), hanem beljebb a fennsíkon a meredek sziklafalak felé. Így a láda egy ideig egyre messzebb került.
Végül visszatértünk a főcsapásra és elértük a Neue Seehüttét. Volt térképünk, de az utak annyira ki vannak táblázva, hogy lehetetlen eltévedni.
Mrs. Csiperkét hátrahagyva a ládára vetettük magunkat, ami korrekt helyen volt, bár kissé izgultam Kiscsiperke miatt, hogy a szikás részen mer-e jönni, a zergenyomok mutatták az utat. Megpihenve a ládán(ál) gyönyörködtünk a csodálatos tájban. Visszafelé a Preinerwand kereszt mellett levadásztuk a com-os ládát (GCFBBD), majd a gyönyörű gerincúton tértünk vissza az Otto-hoz.
Tkp. nem volt hosszú az út, de a köveken való járás szokatlan, fárasztó, még szerencse, hogy bakancsból előre felkészültünk. Nagyon szép helyeken jártunk, belekóstoltunk az alpesi világba, köszönjük a rejtőnek az invitálást! Másnap még magasabbra mentünk...
Több képet látsz itt.
[wapon beküldött szöveg]
A Hó-hegy után még ide is felszaladtam, ha már olyan közel volt :)
A parkolással nem volt akkora szerencsém, mint előbb, már felkeltek az emberek, és jól teleparkoltak mindent... Azért sikerült letámasztanom a kocsit.
A javasolt uton bandukoltam felfelé. Nem egy megerőltető hegy, de azok a sziklák királyok!!!
Egy óra múlva már a ládánál voltam, csak persze én ezt nem tudtam, mert úgy el voltam foglalva a zerge haverommal aki sikerült is lekapnom :) Úgyhogy visszasétálhattam :)
Elég fura rejtés, nemtom, hogy elég biztonságos-e. Vagy a zergék le vannak fizetve, hogy védjék?
Ezt a példányt 20m-re láttam a ládától :)
Azért bármennyire is siettem haza, felszaladtam még a csúcsra a kereszthez. Írtózatos szél volt ott!!! Kattintottam egyet-kettőt, és szaladtam is lefele, hogy benyomjak egy 400ft-os forró teát a turista házban :) Nem egy olcsó hely...
Még körülnéztem egy kicsit, és már ott is voltam a parkolóban.
A javasolt idő fele mindkét ládánál bőven elegendő!
Mi nem keressük az extrém körülményeket (ha csak a GPS nélküli keresés nem az), nekünk a Rax sima gyalogos turistaként is tetszik. Így az egyszerű, olcsó, de mégis érdekes utat választottuk.
---------------
Előkészületek
Olvastam a beszámolókat a szörnyű körülményekről (viharos szél, ónos eső, 10 fok). Az általam elég megbízhatónak tartott időjárásjelentés hétfőre remek időt jósolt, így ezt a napot választottuk.
---------
Autózás
Reggel 05.09-kor indultunk Győrből és 07.02-kor értünk Reichenau an der Raxba. A fürgébbik bolt is csak 07.30-kor nyitott, így sétáltunk egy kicsit.
Próbáltuk már párszor: a rejtő által javasolt útvonal (85 Sopron felé) sokkal lassabb, mint az M1-A4-B50-S31-A2-S6-B27 választás.
Igaz, a mi útvonalunkhoz magyar és osztrák vignyetta (és egy ügyes navigátor) kell.
-------------
Gyaloglás
A Preiner Gscheid parkolóban álltunk meg és 08.10-kor indultunk a hegyre. Akkor már vagy 30 üres autó volt a parkolóban.
Ragyogó napsütés: rövidnadrág föl, hosszúnadrág, selymi, kabát a zsákba.
A Piroson mentünk föl a Waxriegel Hüttéhez. Itt találkoztunk az első nyugdíjas csapattal. Nagyon sok nyugdíjaskorú túrázót láttunk. Nálunk az ilyen korú emberek maximum gyógyfürdőbe járnak, nem hegyitúrákra.
A Sárga jelzésen először erdőben, majd panoráma úton mentünk föl a Neue Seehüttéhez. Itt vettem elő először a papírokat, és a koordináta különbségekből láttam, hogy már el is kerültük a ládát. Nem baj, akkor irány először a Kéken az osztrák láda (Steil Aufi' (GCFBBD) ) a Preinerwandkreuznál.
A dotkomon szerencsére sokkal kevesebb a segítő info, mint a gc.hu-n. Így a külföldi keresések sokkal izgalmasabbak. Erről a ládáról volt egy fotó és tudtam a kereszt/láda koordinátákat, könnyű dolgom volt.
Vissza a Neue Seehüttéhez, ahol mi is megismerkedtünk Sebivel. Amíg én elmentem a ládáért, Ancsa kokázott.
Az alapos rejtek a fotók alapján könnyen meglett. Igazán szép helyre került!
Be:-, Ki:-
A Piroson indultunk fölfelé a törpefenyőkön és havasokon keresztül a Karl Ludwig Hüttéhez. Útközben érintettük a Nemecek menedékházat.
A KL Hütténél pihenés, szendvics, finom Puntigamer Radler.
És döntés arról, hogy a Rax legmagasabb csúcsát (Heukuppe 2007) majd legközelebb járjuk meg.
Irány lefelé a kacskaringós Piros kígyóúton (Schlangenweg).
17.30-ra értünk a parkolóba.
-----------
Értékelés
Bárcsak minden túra ilyen jól sikerülne!
Minden megvolt, amit ígértem: szép idő, szép utak, kilátás, ládák, finom sörök, zergék, havasi gyopár, encián, hómosdatás.
Köszönjük a rejtőnek a túrát!
Már alig várom, hogy mehessek vissza ide és a Hóhegyre.
Raxbahn-Ottohaus-Neue Seehutte-Láda Sebivel-Karl Ludwig Haus-Heukuppe-k.L. Haus-Bismarck steig-Neue Seehutte-Raxbahn [wapon beküldött szöveg] A Természetjáró szakosztály Elit Agglegény Kommandója csapást mért a Sógorokra! 10-én, Vasárnap indultunk el, estére sikerült is szállást találnunk Schwarzau im Gebirge faluban, ahol éppen Sonnenfest (Nyári fesztivál) volt, aminek keretében a helyi tűzoltók új kocsit kaptak. Na a környék tele is volt tűzoltóval, akik bizony már sok - üveges, poharas, korsós - "bátorságot" gyűjtöttek :-) (szállás magánháznál 12 Euro/nap/fő) Innen indítottuk három napos Alpok mászásunkat.
1. nap (hétfő): Schneealpe (Havas Alpok) Reggel átautóztunk a mintegy 12 km.-re lévő Hinternaßwald-ba, majd a piros jelzésen, 711 m-ről felcaplattunk 1764 m.-re, a Lurgbauer Hüttéhez. Az út során szinte semmit nem láttunk, mivel végig felhőben mentünk. A Hütte szintén egy "fennsík"-on, azaz inkább platón található. Innen tovább mentünk a Michlbauer Hüttéig (1782 m) majd mivel itt szünnap volt, ezért gyorsan tovább haladtunk aznapi csúcsunkig, a Windberg-ig (1903 m.) Az eső még a Lurgbauer Hütténél eredt el, és a Windbergnél már annyira erős volt a szél is, hogy a csúcson kb. 2 percet töltöttünk el. (Azért egy csúcs-sört megittunk :-) ) Innen lefele a Klettersteig Bodenalm-on (443-as jelű túristaút) mentünk, és a Kaisersteigen folytattuk utunkat. A térképet nem tanulmányoztuk kellő mélységben a túra tervezésekor, így nem vettük észre, hogy bizony a nap végére sikerült még egy olyan útszakaszt választani, ami 800 méterről felmegy 1370 m-re :-) Közben háromszor újra eláztunk, és végül szakadó esőben értük el a kocsikat.
2. nap (kedd): Schneeberg: Az előző napi elázás után alig volt kedve nekiindulni a reggeli esőnek a csapatnak. De menni kell, hát felkerekedtünk, és át autóztunk Puchberg am Schneebergbe. Innen a szalamandra színű, Schneebergbahn-nal mentünk fel a hegyre. (598. m-ről 1796. m-re, Retour jegy 28 euro) A vasútállomástól kb. 15 perc alatt értük el a Damböck Hüttét, (1810 m.) majd a szakadó esőben, és viharos szélben tovább másztunk a Klosterwappen (2076 m.) felé a sárga jelzésen. A csúcson lévő meteorológiai állomásnak majdnem neki mentünk, mivel a látótávolság kb. 4 méter volt. A viharos szél a hidegben, a szinte jégtüskeként nekünk vágódó esőcseppekkel nem tette kényelmessé, és élvezhetővé a csúcsot. A kereszt tövében gyors csúcs-sör, fotózás, és irány tovább a piros jelzésen a Fischer Hüttéhez. (2049 m.) Jellemző, hogy itt 16 emberből 15 magyar volt, és 13 túrista :-) Meleg leves leküldése, gyors szárítkozás, és irány vissza, mivel az utolsó vonatot még el kellett érnünk. Azért a Damböck Hüttében még lecsúszott egy korsó sör, és vártunk egy órácskát, majd egy 10 perces sétával elértük a vonat felső végállomását. Ezen a napon nagyon rövid túrát tettünk, ám az időjárás miatt mégis rengeteget vett ki belőlünk. Immáron második napja áztunk, és esélyünk sem volt arra, hogy a következő túranapig akármelyik öltözékünk, avagy a bakancsunk kiszáradjon.
3. nap (szerda) Rax: Kitörő lelkesedéssel fogadtuk a napsütéses reggelt! A Nappal utoljára Sopron térségében találkoztunk, nagyon örültünk, hogy mégsem lopták el az osztrákok :-) Kocsival átmentünk Hirschwang-ba, ahol 16 euroért retúr jegyet vettünk a Rax Bahn-ra, és azzal mentünk fel 1547 m-re. Elcsodálkoztunk a fenti kilátáson, és azon is, hogy a Schneeberg-en mekkor a meteorológiai állomás, ami ugye tegnap majdnem orrba vert minket. Mivel a cél erre a napra a Rax túlsó végén lévő Heukuppe volt, ezért egy kicsit igyekeznünk kellett. Otto Haus kb. 15 perc, innen tovább a Neue Seehüttéhez, ahol megismertük Fonte fiát, Sebit, aki ugyebár kint nyaral. :-) Míg a többiek tovább indultak a Karl Ludwig Haus-hoz, én Sebivel elmentem a ládáért. A láda mellett Edelweiß (azaz Havasi Gyopár) nő!!!!! (Életemben most láttam először) A láda teljesen rendben van, a kilátás meg méginkább. Rábeszéltem Sebit, hogy tegyen nyugodtan bejegyzést a logbook-ba, majd visszamentünk a házhoz, ahol most éppen két nepáli serpa is "nyaral". Innen a többiek üldözésére indultam, és a piros jelzésen 53 perc alatt felmásztam a Karl Ludwig Haus-hoz. (1804 m.) Így a közel egy órás késésemet kevesebb, mint 10 percre csökkentettem :-) A K.L.H.-ban hagytuk a csapat egyetlen hölgy tagját, és 21 perc alatt felszaladtunk a Heukuppe-re. (2007 m.) Persze itt is csak magyarokkal találkoztunk, a fiatalok Sopronból jöttek egy napos Rax támadásra. A kilátás gyönyörű volt végig. A csúcson zerge csorda legelészett, havasi csókák röpködtek, szóval igazán ideális volt minden. Gyors lemenetel a K.L.H-hoz, majd a Seehütté-ig a Bismarck Steig útvonalat választottuk. Ezért megérte az egész. Itt végre tényleg magashegyi túrát tettünk, keskeny ösvényen haladtunk, a kiépített lépőkön, és drótkötélen lógva, közben gyönyörű látvány tárult elénk. Én nem tudom leírni, úgyhogy menjetek ki, és nézzétek meg saját szemetekkel! :-) A Seehütténél elgondolkodtunk azon, amit Sebi is javasolt, miszerint menjünk fel a Preiner Wand-ra, és a gerincen menjünk el az Otto Haus-ig, de az időközben lassan gyűlő felhők miatt ezt nem vállaltuk. Az Otto ház elérésekor éppen leszakadt az ég, de addigra már fedél alatt voltunk. Ez most csak egy nyári zápor volt, amit az Otto házban vártunk meg. Érdekes, hogy minden menedékházban "nyaralnak" magyar fiatalok. Egy kicsit irigylem is őket. Le a Rax Bahnnal, majd haza autózás. Nagyon jó túra volt az egész. Legalábbis a Rax megkoronázta, és így jó érzéssel hagytuk el az Alpokat. Hazafelé jövet megnéztük még Mürzzuschlag-ban Brahms szülőházát, majd tovább mentünk Semmeringbe, és tovább Sopronba, majd Bp.-re.
Gratula a rejtőknek, és ígérem, egyszer még visszajövök steiget mászni.
Igaza van Mohának, igen extrémmé sikeredett. Biztosítás nélkül, zuhogó esőben! Igaz a tájból nem láttunk túl sokat, de az alattunk lévő 1000-1500m-t se :-D
Ötödik alkalommal voltam a Raxon. Minden évben igyekszem eljutni ide, vagy a Schneebergre egyszer. Gondolkodtam is egy láda elhelyezésén, de szerencsére megelőztek. Azért szerencsére, mert nekem eddig a Reistaler steig tetszett legjobban (ide terveztem egy ládát a létrák környékére), de az általunk most bejárt útvonal sokkal jobban tetszik.
Griesleiten-ből indultunk és a Haid steig helyett a Preiner Wand steig-en mentünk fel. Az időjárás nem volt éppen optimális, de szerencsénk volt, mert a Preiner Wand a szél nagy részét felfogta. A drótkötéllel biztosítoot szakaszok érdekesek voltak, oda kellett figyelni.
A fennsíkon elég nagy huzatot kaptunk, emiatt elég kapkodva mentünk el a Neue Seehütte-hez. A meleg és a tea jólesett, annál rosszab volt ismét felvenni az átázott kabátot.
A ládát elég könnyen megtaláltuk, bár engem a Vista majdnem leküldött a falra (már a lemászást fontolgattam). Itt nagyon fújt a szél, csak a partizános filmekben látott görnyedt futással és szökkenésekkel lehetett elkerülni, hogy fellökjön.
Visszafelé a Waxriegel-haus irányába ereszkedtünk egy nem túl meredek ösvényen, melyröl egy-egy felhőmentes időszakban gyönyörködhettünk a kilátásban. A ház elérése előtt letértünk a Griesleiten felé vezető útra és egyre inkább remegő térddel megérkeztünk elhagyott autóinkhoz.
Köszönet a rejtésért, mert egy nagyon jó útvonalat sikerült bejárnunk. Legszívesebben már holnap visszamennék.
Hát, megtettük!...
10 kicsi cacher, elindult hogy túristaként megszerezze a ládát és visszatért 10 hős hegymászó! Az elemek összejátszottak ellenünk, bár lent sem volt éppen kánikula, de a PONR után az időjárás rohamosan romlott, de ne szaladjunk ennyire, részletesen szeretnék beszámolni nektek:
Zalaegerszeg, 5:00. 10 cacher, 3 autóval, de hegymászófelszerelés nélkül (nem mászni indultunk, csak túristáskodni egyet) nekivág az útnak.
Griesleitenhof, 9:00. Elindulunk felfelé...
Egy darabig erdei túra, majd Magyarország legnagyobb magasságát is elhagyva kezd itt ott szép kilátás kibukkanni, a felhőzet elég zárt, de a fák közt nem mozdul a levegő, 19 fok van.
Egyre magasabbra hágva eltűnnek a fák, sziklán járunk, melybe görcsös gyalogfenyők kapaszkodnak -- mi meg beléjük (gondolat: durva ez a túristaút...). A kilátás pazar (felfelé nézve újabb gondolat: AZ ott nem felhő! -- szürke sziklák magasodnak fölénk...)
A piros jelzés kíméletlenül terel felfelé kezdenek eltűnni a gyalogfenyők is, itt már elkel(ne) a hegymászóbakancs, időről időre felhőbe kerülünk, néha szemerkél pár csepp eső de aztán újra napsütés, 17 fok. Egy hegyikecske szakállát felborzolva mulat rajtunk egyet és elszökdécsel a sziklákon.
Durvul a helyzet, az első kötelezés. A fényképezőgép beugrik a hátizsákba, hátizsák-hevederek megfeszülnek (a karabiner a csomagtartóban -- dehát nem mászni jöttünk), mindegy "irány a menny"!
Innen egy darabig nem készült több fénykép, másra koncentráltam (és az időjárás sem kedvezett a technikának)...
A lányok példásan másztak (bár hátranézni nem igazán mertek), le a kalappal előttük, óriási teljesítményt nyújtottak!
Belemásztunk a csúcsot körbenyaldosó felhőbe, a szemerkélő eső is belehúzott és néha nagyobb széllökések is voltak, de szerencsére senki sem csúszott meg, foggal körömmel ragaszkodtunk a nedves sziklákhoz, mintha az életünk múlt volna rajtuk ;) .
A csúcs alatt pár méterrel már elég hideg volt, az eső folyamatosra váltott a látótávolság pedig néha 2 méterre csökkent, az előttem mászót is alig láttam (ritkán kitisztult, de akkor meg láttam az 1000 méteres szakadékot a Preiner-falon alattunk így az sem volt vidámabb -- különösen a falba ékelt hegymászó-emléktáblák sorozata közben... :s ).
A platóra érve ugyan megengedhettünk magunknak némi újjongást, de a viharos 80-100km-es szél és az arcukba vágó (néha ónos) eső, nomeg a 7-10 fok nem adott sok esélyt. A lányok közepes kihűlés jeleit kezdték mutatni, ráadásul egyiküket egyszerűen felkapta egy nagyobb szélroham és a csenevész borókásba hajította, ami tekintve a közel 1km mély szakadékot kicsit távolabb, nem tűnt életbiztosításnak...).
A keresztet így csak egy kicsit tisztább pillanatban csodáltuk meg és miután a csapat végre összeállt a platón, alsónadrágig átázva a lehető leggyorsabban indultunk a menedékház felé a kék jelzés mentén.
A koordinátáért ezúton is köszönet, a térkép először elázott aztán fecnikre szabta a szél, nem kár érte úgysem sokat láttunk rajta...
A menedékház tetejét egy sziklaoromról megpillantani, amint kibukkan a ködből pár pillanatra, igazán felemelő érzés volt! A feszítőköteleken a háromszögletű színes zászlók veszett madárrajként csapkodtak, a melléképület combnyi tetőgerendáját jól láthatóan emelgette a szél. Aztán újra köd, amiből csak egy kis kereszt látványa ránt ki, tettem egy követ a tövébe...
A menedékház tele volt (magyarokkal -- valaki meg is jegyezte hogy csak mi indulunk neki ilyen időben :D ). A "magyar fiú"-val is találkoztunk, miután elmeséltük neki merre és hogy jöttünk, csak fogta a fejét, az arckifejezését jó lett volna lefényképezni, de előtte ki kellett csavarni a szerkezeteinkből a felhalmozódott vizet :D... A GPS vízállósága tökéletesen vizsgázott! A forró teák és kávék, a kellemes meleg (nomeg a fáradt, de diadalmas társaság) szinte azonnal megtette a hatását. Köszönjük a Neue Seehütte dolgozóinak a szíves vendéglátást, életmentő volt! Néha kikukucskáltunk az apró, párás ablakon, de valahogy nem akaródzott elindulni...
Végül mégiscsak felszedelőzködtünk, a vizes alá felkerült a félig száraz tartalék, majd 500 méter vágta a ládáig, aztán gyors logolás után sipirc le a sárga jelen...
A csúcs szélárnyékába kerülve, a felhőszint alá érve csodálatos panorámák nyíltak meg előttünk, a meredek hegyoldalon mi már csak vigyorogtunk, ez semmi...
A hosszabb úton sétáltunk le, a velünk együtt induló másik magyar csapat, akik egyenesen haladtak a nedves ösvényeken, ugyanakkor ért a kocsihoz mint mi. És mi legalább két hegyikristállyal gazdagodtunk útközben (a köves úton hevertek, nem csákányoztuk le a hegyet! ;D ).
Csodálatos hegyet mutattál, köszönjük a kalandot (bár kicsit hajmeresztőbb volt néha mint amire készültünk, ezért Medvét nyúzzük meg ;D). Ja tényleg, a hegyimentők telefonszáma (+43) 140! Még jól jöhet! :D
A mászásra tényleg csak olyan menjen, aki bírja a strapát (és nem csak fizikailag, de szellemileg is! Durva a mélység)! Az irányjelző-táblákat érdemes elolvasni (az emléktáblákat meg inkább nem!), a magyar gyakorlattal szemben csak akkor írják rá hogy Gefahr(!), ha tényleg veszélyes! Észrevétlenül tűnik el a visszaút és az időjárás is izgalmas fordulatokat produkálhat! De a látvány, a kaland és az érzés hogy legyőztük a hegyet, megmásztuk a Preiner Wand Steig-et, felejthetetlen! Ide még visszajövünk, napsütésben! ;)
Most jutott eszembe a Die Toten Hosen "Zehn kleine Jägermeister" című alapműve, mennyire jó! :D
Jó volt ezzel a 9 emberrel végigcsinálni mindezt! Köszi!
...és refrén:
"
Einer für alle, alle für einen
Wenn einer fort ist, wer wird denn gleich weinen
Einmal triffts jeden, ärger dich nicht
So gehts im Leben, du oder ich
"
Már két hete terveztük a túrát, az időpont kitűzve, innentől kezdve már-már természetesnek mondható, hogy a napokig szakadó eső sem riaszthatotta vissza a 10 fős csapatot az indulástól (hiába mondtak másnapra verőfényes napsütést)
Reggel 5-kor indulva kb. 9-re értük el a hegy lábánál a parkolót. Felvettük a meleg ruhát, esőkabátokat, lélekben is felkészültünk a legrosszabbra, aztán nekivágtunk. Nemsokára rá kellett jönnünk, hogy a lelki felkészülés nem volt elég alapos: mindennél van rosszabb.
Mikor a szimpla "hátizsákos gyalogtúrás" felszerelésben kiértünk az erdőből és megláttuk a sziklákat, még örültünk a kalandnak, aztán később, mikor megláttuk a függőleges sziklafalon felfutó első drótkötelet, kezdtünk megdöbbenni. Pedig így utólag visszagondolva, az még a "kisgyermekkel, nagyszülőkkel" kategória volt a folytatáshoz képest. A folyamatosan szemerkélő esőtől ráadásul csúsztak is a sziklák. Igaz, némi hasznát is vettük a minket körülölelő felhőknek: Nem láttuk tőlük az alattunk tátongó mélyeséget.
A második "drótkötélpálya" volt a lélektani határ. Itt kicsit megpihentünk, megebédeltünk, aztán felkészítettük magunkat a legrosszabra, ugyanis pihenés közben megint kaptunk (na meg a sziklák is) egy adag esőt, ráadásul itt következett az "egy szál szegen állva átlendülünk a 100m-es szakadék felett" című mutatvány. Krisztián ment elől és rádión folyamatosan bíztatta a csapatot "Még 20m drótkötél, tovább nem látok." információkkal.
Itt átjutva a további már tulajdonképpen sétagalopp, leszámítva a 100km/h-s szelet, ami szisztematikusan le akart fújni minket a sziklafalról. Fent a csúcson Adrit fel is kapta és finoman odébbtette, bele a rekettyésbe. Itt már teljesen elcsigázva, átázva, átfagyva, a szél elől menekülve legugoltunk a bokrok tövébe és mereven bámultunk magunk elé. Nem kellett volna! Ahogy a felhők kicsit tovakűsztak, kb. 1 méterre az ottunkelőtt Edmund Taborski emléktáblája bontakozott ki egy kőhalom tetején, aki '99 szeptemberében maradhatott itt örökre :(
Közben felért végre a teljes csapat, irány azonnal a menedékház, ahol legnagyobb meglepetésünkre a mi 10 fős csapatunkat leszámítva is "túlerőben" voltak a magyarok, köztük a "felszolgálónk" - mint később kiderült, Fonte fia - aki történetünk hallatán csak kezébe temmette arcát és majdnem leült.
A forró tea, a száradás, melegedés jólesett, utána a vizes ruha annál rosszabbul. De előbb-utóbb el kellett indulnunk. Pár-száz méter a ládáig, gyors logolás, aztán tovább lefelé a sárgán. Itt már szerencsére gyorsan javult az idő. Este 6-ra értünk le az autókhoz, még egy bőséges vacsora Sopronban, aztán irány haza!
A "megpróbáltatások" ellenére (vagy azokkal együtt) "egy élmány volt". Jöhetnek a szomszéd hegyek is! :) Köszönjük!
Adri, Szami & Juni®
Ps.: KISZAKADT A KEDVENC EZÜSTCSÍKOS ZOKNIM :( (Adri)
A GCSCH láda után, ma a teljesen könnyű megoldást választottuk. A Rax-seilbahn kabinos felvonóval mentünk föl, s onnan az Otto Hütte érintésével, a kék jelzésen indultunk tovább. Ez az út érinti a Preinerwand keresztet, és onnan szép kényelmesen lesétáltunk a Neue Seehüttéhez. Tovább a sárga jelzésen, hamar eljutottunk a ládához. pontosabban ahhoz a hegyorr képződményhez, ahol keresni kellett volna a ládát. Itt aztán megtréfált a GPS bennünket, mert összevissza mutatott mindent, volt úgy, hogy 74 km(!!!)-re mutatta a ládát! De aztán a "ládászösztön" segítségével ráakadtunk a még "szűz" dobozra! Nagy örömködések közepette loggoltam, ez volt az első első megtalálásom!
Egy kis pihenő a Neue Seehütténél, itt is dolgozik egy magyar fiú, majd indulás a felvonóhoz,a sárga úton. Az időjárás itt sem volt túl kegyes hozzánk, mert megint viharba keveredtünk, itt egy kis jégesőt is kaptunk, nagy villámlásokkal tarkítva.
Csodaszép út volt a mai is. Megint köszönetet kell mondanom a rejtőknek, hogy ide tették ezt a ládát!
Két évvel ezelött a BARAKÁ-val jártam a RAX-on és a Schneebergen egy viaferrata túrán. A Höllentalon és a Taufelsbadstubesteig-en (egy könnyebb klettersteigen) mentünk fel és le. Nagyon jó kirándulás volt, mi is a Kaiserbrunni ingyenes parkoló-campingot használtuk. A Hans von Hadsteig a keményebb viaferraták közé tartozik. Szívesen mennék ki egy hegymászó csapattal újra viaferratazni.
N 47° 42,872' E 15° 48,275' 510 m [GCRAX+völgyáll.]
N 47° 42,805' E 15° 45,734' 1644 m [GCRAX+Otto]
N 47° 44,059' E 15° 47,522' 521 m [GCRAX+vadkemp]
N 47° 41,870' E 15° 44,054' 1359 m [GCRAX+beszállás]
N 47° 42,035' E 15° 44,279' 1783 m [GCRAX+PWcsúcs]
jelet követve tudunk feljutni a legrövidebben, de légszuszogósabban. (az utolsó képen látható az útvonalunk) Következtetés: gyerekkel senki nem induljon arra. Murván felmenni ilyen meredeken életveszély! Mondjuk mi megcsináltuk ;-)
-n haladtunk a parkolóig. Köszönjük!
jelzésre tévedtünk, s több mint 3 órás jó nagy kerülővel értük el a házat. Ott egy kicsit megpihentünk. A leírást nem olvasva a 
