Megye/ország: Románia
Elhelyezés időpontja: 2005.07.11 19:30
Megjelenés időpontja: 2005.07.18 12:50
Utolsó lényeges változás: 2024.08.14 16:18
Rejtés típusa: Virtuális geoláda
Elrejtők: Zsu, Mariann, Fűkocka, Mikulás
Ládagazda: Mikulás Nehézség / Terep: 1.5 / 1.5
Úthossz a kiindulóponttól: 50 m
Megtalálások száma: 194 + 1 sikertelen + 5 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
A harangláb kerítés felőli tartógerendáján olvasható a jelszó.
A látványos területért persze még pár száz métert érdemes tovább sétálni/autózni!
A ládába TravelBug helyezhető.
BÖZÖDÚJFALU (Bezidu Nou)
AZ ELÁRASZTOTT TELEPÜLÉS
Kedves ládavadász! Ezúttal Erdélybe, egy 20. századi tragédia színhelyére invitállak.
A helyszín: Bözödújfalu (Bezidu Nou), az elárasztott település. A valamikori falu Erdőszentgyörgytől keletre húzódott, a Küsmöd pataka mellett. Egy elmebeteg megalomániájának köszönhetően 1988-tól megindult a bözödújfalusi víztározó építése és vízzel árasztották el a mintegy 150 család (900 fő) faluját, 12 km útszakasszal, 247 hektár mezőgazdasági területtel együtt. A lakosokat panelépületekbe költöztették és a környező településekben szórták szét (Erdőszentgyörgyre, Hármasfaluba, Székelykeresztúrra és Bözödbe). Az elöntött falu - mint egy kísértetváros - ma már teljesen víz alatt van. Egyedül a katolikus templom tornya és néhány villanypózna látszik ki a víztükörből. A víztározó rendeltetése a Küsmöd-völgyben lerohanó árvizek szabályozása volt. Valójában azonban egész mást szolgált a kommunista diktátor, Ceausescu, embertelen terve: célja az itt honos székely szombatos közösség szétzúzása volt. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: felszámolt egy székely falut és egyidejűleg véget vetett a szombatosság erdélyi terjedésének.
Bözödújfalu tragédiája azonban nem itt kezdődött. E magyar eredetű közösség megsemmisítése a Holocausttal indult. Noha az itt élő szombatosok közül 1869-ben 105 fő áttért a zsidó hitre, sőt zsinagógát is építettek, származásukat tekintve nem voltak zsidók. Ennek ellenére őket is deportálták különböző lágerekbe. Innen azonban papjuk, Ráduly István, segítségével, aki bebizonyította keresztény származásukat, kiszabadultak. Egy részük kivándorolt, mások szétszóródtak.
A falu kettős tragédiája nem merült feledésbe: minden év augusztusában (az első szombaton) összegyűlnek a bözödiek, hogy megemlékezzenek a múltról. 1995-ben emelték a falu szélén található emlékművet a Németországba emigrált Sükösd testvérpár tervei szerint. Az emlékfalon (mely az egyik elárasztott lakóház egyik falmaradványa) láthatóak a különböző vallások szimbólumai (katolikus, unitárius, görögkatolikus és székely szombatos (zsidó)), a toleranciát, az ökumenizmust és a békés együttélést jelképezve, valamint az egykori lakosok nevei. Később az 1848-as emlékművet is kiemelték a tóból (1996) és felállítottak az emlékfal elé.
Az emléktábla szövege:
"NAGYVILÁGBAN MA IS SIRATJÁK.
A DIKTATÚRA
GONOSZ VÉGREHAJTÓI
LEROMBOLTÁK
ÉS ELÁRASZTATTÁK, EZZEL
EGY EGYEDÜLÁLLÓ
TÖRTÉNELMI-VALLÁSI KÖZÖSSÉGET
SZÜNTETTEK MEG, MELYBEN
KÜLÖNBÖZŐ NEMZETISÉGŰ
ÉS FELEKEZETŰ CSALÁDOK ÉLTEK
EGYÜTT ÉVSZÁZADOKON ÁT
EGYMÁST TISZTELVE ÉS SZERETVE,
PÉLDÁS BÉKESSÉGBEN. IMMÁR
A KATOLIKUS,
UNITÁRIUS, GÖRÖGKATOLIKUS
ÉS SZÉKELY
SZOMBATOSOK FOHÁSZAI ÖRÖKRE
ELNÉMULTAK.
LEGYEN E HELY A VALLÁSBÉKE HELYE
ÉS SZIMBÓLUMA.
ÁLLÍTTATTA:
SÜKÖSD ÁRPÁD
1995"
A SZOMBATOS EGYHÁZRÓL:
Erdélyi alapítású vallás, alapítója szenterzsébeti Eössi András székely főnemes volt. Körülbelül húszezer székely vette fel a szombatos vallást. Kötelező törvényül Mózes öt könyvét hirdették, és a zsidókhoz hasonlóan, szombaton ünnepeltek. A szombatosság teológiája nemzeti jellegű, irodalma magyar nyelvű. A szombatosok olyan mértékben tértek vissza a kereszténység gyökereihez, hogy végül egészen közel kerültek a zsidó vallás hittételeihez. Jézust például nem tekintették megváltónak, csak egy prófétának a sok közül.
Az erdélyi állam keleti részén, a Székelyföldön vallási közösségeket alkotó szombatos felekezet azonban nem terjedhetett el igazán, ennek oka részben az volt, hogy az irányzat legfőbb patrónusa a nyugati főiskolákon tanult Péchi Simon, aki fényes hivatali karriert befutva Bethlen Gábor fejedelem kancellárja lett, valószínűleg szombatos hite következtében elveszítette a fejedelem jóindulatát, két alkalommal is fogságot szenvedett, sőt I. Rákóczi György fejedelem arra is rákényszerítette, hogy megtagadva hitét, visszatérjen a kálvinista felekezetbe. Az erdélyi zsidózóknak ettől kezdve vagy négy évszázadon keresztül sokat kellett szenvedniök, létszámuk igen megfogyatkozott, és a 19. században valójában csak a Marosvásárhely közelében lévő kicsiny Bözödújfaluban és környékén élt egy kis létszámú közösségük, ott tartottak fenn zsinagógát, ott tevékenykedtek székely paraszti sorban élő rabbijaik. A székely szombatosok etnográfiai és vallástörténeti különössége mindazonáltal folyamatosan felkeltette az erdélyi magyar szellemi élet érdeklődését: Kemény Zsigmond Péchi Simonnak és követőinek tragikus sorsát dolgozta fel Rajongók című 1859-ben elkészült regényében, és foglalkozott velük Jókai Mór és a székely vidékek leírásában nagy érdemeket szerzett Orbán Balázs, majd Móricz Zsigmond és a kiváló erdélyi elbeszélő és szociográfus Bözödi György is, legutóbb pedig a kolozsvári történetíró és néprajzkutató Kovács András - maga is szombatos család leszármazottja -, aki több könyvében is számot vetett a székely zsidózók hányattatásaival.
MEGKÖZELÍTÉS:
2016-ban csodálatosan leaszfaltozták az Erdőszentgyörgyből Bözödújfaluba vezető utat.
Erdőszentgyörgyön az ortodox templom előtt kell elkanyarodni Bözödújfalu felé ("Cristuru Secuiesc" irányába) N 46° 25,948' E 24° 50,316' 370 m [GCBOZ+elágazás]. Kb. 8,5 km után, nagy betonhídon átkelve N 46° 24,901' E 24° 54,336' 370 m [GCBOZ+híd] közelíthetjük meg az emlékhelyet, mely a hídtól még kb. 2 km távolságra van. Marosvásárhelyről naponta több busz jár Bözödújfaluba. Javaslom, hogy autóddal (ha azzal érkezel) az emlékműnél parkolj N 46° 25,467' E 24° 55,120' 381 m [GCBOZ+emlékmű]. Innen egy pár száz méter laza séta látványos területig (egy murvás úton óvatosan be is autózhatsz).
A környék nagyon kellemes, megéri kicsit sétálni a tó körül és persze elmélkedni a történteken, megemlékezni a bözödiek tragédiájáról.
Kellemes kirándulást és szép időt kívánok!
Mikulás
Forrás: Erdély Száz Csodája, Erdély útikönyv valamint:
http://www.multesjovo.hu/hu/content_one.asp?ContentID=136&PrintedID=9
Ládatörténet
2007.08.22 08:12 a kifosztott és később ellopott ládát Piás újratelepítette. A koordinátákát és a leírást ennek megfelelően módosítottam. Köszönet érte!
2009.08.03 A temetőt karbantartották. Az eltűnt dobozt ezúttal GToni pótolta. Köszönöm ténykedésedet!
2010. augusztus: Csuhás elmondása alapján a láda tökéletes állapotban várja a megtalálókat a rejtekhelyén.
2017.08.06: a ládát új helyen újratelepítettünk Zsuzsival. 2017-ben ráadásul extra látvány volt a leeresztett tó medre, azaz újra felszínre kerül az "elveszett" falu. A látvány nagyon megrázó..
2024. aug. A láda már csak virtuális. [Admin(Fazék)]
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Erős délutáni napsütésben érkeztünk 3 autóval, az utak kitűnően felújítva, ápolt környezet. A pótjelszó eltéveszthetetlen. Nézelődtünk az emlékhelyen, hagytuk magunkat rábeszélni egy 70 lejes szalmakalapra, majd legurultunk a replika templom kilátóhoz. az is rendben volt, érdemes megnézni. A történet persze szomorú, de a környék szép, kirándulásra, kajakozásra ideális.
Adminként a valóságnak megfelelően aktualizáltam a ládaoldalt.
Megtaláltuk a pótjelszóval. Útépítés zajlott éppen a park előtt, sok munkás volt a területen, valamint olyan gazos a kerítésen kívüli terület, hogy nem mertünk belemenni.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Egy szomorú, de szerintem sokak számára ismeretlen történelmi eseményt ismerhettem meg a játék segítségével! Örülök, hogy felkerestük. Pótjelszót találtuk meg végül. [Geoládák v4.3.0]
Sajnos a ládát nem tudtuk pótolni, de Mikulással térerő nehézségek közepette sikerült beszélnünk. A jelszót felírtuk a harangláb tartógerendájára, kerítés felől keresd.
Testvértelepüléssel voltunk kirándulni. Gyorsan elosontam, de láda sajna sehol. A tuskó és egy halom csalán megvolt.
Fotót csatolok. Kérlek fogadd el a találatot. [Geoládák v3.12.10]
Erdélyi látogatás alkalmával újra meglátogattuk ezt a már jól ismert helyet. A ládát kicseréltük mert két és fél füle le volt törve. Szerencsére a tartalma teljesen száraz volt remélem az új ládában az is marad.
Székelyföldi barangolás 7/6. Csepegő eső mellett csodálkoztam rá a mulandóságra, a régi, egyben elmúlt időkre emlékeztető fotókra, emlékparkra. Most már egy vízi látványosság terveit is láthatja az erre bóklászó. A rejtek egyértelmű, de az oda jutás alatt több réteg virágport is begyűjt az ember magára, mindezt friss esőcseppekkel teszi maradandóbbá a természet. :)
Megvan!
A Szalmakalap múzeumban kezdtük, az a hely külön megérne egy ládát. Aki teheti ne hagyja ki, A múzeum létrehozója Szőcs Lajos, fantasztikus gyűjteményt hozott össze, érdemes megnézni, meghallgatni őt. Szerencsénkre nem csak nézelődni lehetett, hanem lángost is sütöttek, így azt sem hagyhattuk ki. Csak ezután indultunk tovább az emlékhelyhez. Nagyon szomorú hely. A tónál már kezdik építeni az emlékhelyet, egy új harangtornyot.
Köszönet.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.2y]
Székelyföldi kirándulásunk első megtalálása. Az emlékhely szép, rendezett. Most hatalmas az aljnövényzet a ládához menet, de legalább a rejteket eltakarja. Elindultunk a tó felé, de vissza kellett fordulni félútról, akkora volt az úton a víz a sok esőtől, amit nem tudtunk kikerülni sem.
Itt jártunk czmauber-rel, Énlakára menet. Megnéztünk elolvastunk mindent, sajnos a ládát nem kerestük meg, mert nem készültünk fel időben. Csak később néztük meg, hogy volt itt láda. Nagyon szomorú hely.
Ha a kép alapján elfogadod találatnak, nagyon megköszönném.
Ez a nap (is) volt az eső nap. Túrázni nem lehetett, viszont közkívánatra elmentünk Farkaslakára. De én szerettem volna megnézni ezt a helyet. Sajnos nagyon szomorú ami itt történt. Már nem sokminden látszik belőle, de az emlékpark megindító. Egy családdal találkoztunk, akik ott laknak még. A mesterségük a szalmafonás. Vettünk is egy-két szalmából font virágot.
Köszi a rejtést! [g:hu 1.6.2y]
Nagyon szomorú ami itt történt. Egy helyi sráccal beszélgettünk, elmesélte hogy ott a víz közepén a fűzfa helyen állt egykor a szülei háza. Szintén tőle tudtuk meg, hogy mára alig pár család lakik itt az út túloldalán. A láda rendben, köszi a rejtést!
Köszönjük a rejtést.
Úgy tűnik, hogy épül az út, Kőrispatak irányából végig teherautókat és úthengereket kerülgettünk.
Töltődik vissza a víz, már csak a lépőköveket láttuk pár centire a vízszint alatt, amin néhány napja még bemehetett valaki a templomhoz.
Köszöni a rejtést a KálmánCsalád!
Parajd felől jöttünk, így pont belecsöppentünk a szomszédos településen, Kőrispatakon rendezett Visszhang Székely Tábor nevű rendezvénybe.
Az emlékhelynél döbbentünk rá, és állt össze a kép, hogy miért van most ott annyi ember virággal a kézben, miről szól az előbb említett rendezvény (gyűjtés - Bözödújfalu ikonikus templomának újra felépítéséhez).
Augusztus 1. szombatja van, amikor is az egykor Bözödújfaluban élők évről évre találkoznak, összegyűlnek.
Mai nap fő látványosságának szánt láda. Önkéntes idegenvezetőnk is akadt, aki sokat mesélt a falu elárasztásáról. Nagyon szomorú, tragikus történeteket. A ládát végül nem találtuk meg, de legnagyobb meglepetésünkre a Fingó forrásnál találkoztunk Mikulással, aki éppen az új ládát vitte a faluba. Így sikerült belogolni mégis :-) Köszönjük szépen!
2 nappal az új láda kihelyezése előtt.
Képek alapján kérnék egy elfogadást.
Valamiért feltöltötték az utat az emlékműtől a lefelé a templomromig. Remélem nincs benne valami hátsó szándék.
Köszönet a segítségért a Rejtőnek. Az új, jó minőségű aszfaltúton körbe lehet autózni a falut. Szalmafonatokat áruló fiatalok ,,idegenvezettek" bennünket a romok között.
Az emlékműtől a felső út jelenleg járhatatlan.
Az alsó út felújítás ill. aszfaltozás alatt van.
Sajnálatos módon a fő látványosságnak számító templomtorony a tóba veszett!!!
Az egész tó környékét lassan eluralja a román hétvégi-házak sokasága. A tó telepakolva lehorgonyzott horgász stégekkel. Az alsó részen még van pár vízben álló famaradvány, de szerintem hamarosan azt is eltüntetik.
Szemmel láthatóan nincs szükség a bámészkodó "mementósok"-ra.
2001-ben jártam itt először, akkor még állt a templom, még cserép is volt rajta. Most már csak egy kőlarakás az egész, egyetlen fala sem maradt állva. Szomorú látvány.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
A ládát megtaláltuk, de füzet, s jelszó nincs benne. Kérjük a Rejtőt jóváhagyásra.
Előre is köszönjük.
Kukucsi és Peti bá' [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
[Jóváhagyta: Mikulás, 2015.06.20 19:53]
A leírást már csak Erdélyben olvastuk, így elmaradt a füzet pótlása. Sajnáljuk.
A tóparton megálltunk, s elmerengtünk. Megnéztük az emlékparkot, a fotókat... A templomtorony tavaly ledőlt, így már alig valami emlékezteti az arrajárót a falura. ülönösen fura, hogy itt láthatóan elfeledkeztek az emberek erről, s új település épül a tó köré, egy üdülőfalu. Fura.
Felfelé menet izgultunk, mikor jönnek a kutyák, hiszen egy tanyasi kislány is óva intett minket attól, hogy a temető felé menjünk. Megúsztuk, nem volt ott senki...
A temetőből is szép a kilátás, de talán még inkább megindító a falu sorsát onnan meggondolni, az ott élőkre emlékezni...
Köszönjük a rejtést.
Székelykeresztúrról indultunk egy, a térképen fehérrel jelölt úton, hát nem ajánlom senkinek. 1 sávos csupa kátyú út szembe lovas kocsi szénával megrakottan, előttünk traktor, mindezt esőben. Azt hittük sosem érünk oda, de aztán mégis. A víztározó elképesztő volt. A torony az "idegenvezető" gyerekek elmondása szerint néhány hete omlott le. Elindultunk a temető felé, de újra neki kezdett az eső, nem mertünk kockáztatni, nem tudtuk milyen az út tovább, úgyhogy elindultunk (bár az oda vezető úthoz képest ez egy sztráda volt). Kérjük a képek alapján a találat elfogadását. Köszönjük a rejtést. ZASKL
Megvan, köszi! :)) később bővebben [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Lovaskocsival közelítettük meg, a szomszédos Kőrispatakról (ezért is köszönet Szőcs Lajosnak és csapatának). A ládához már csak lelkes kis csapatunk ment el.
2005-ben jártam ott..a templomtorony a vízbe omlott, már nem fogok ismét elmenni, már csak a pokoli rossz út miatt sem. Kérlek fogadd el megtalálásként a fotók alapján. köszönöm. további fotók https://plus.google.com/photos/100069921581403417058/albums/
5535083982132404689/5535084021204303794?banner=pwa&pid=5535084021204303794&oid=100069921581403417058 köszönöm.
Helga nagynénje a floridai Jacksonville-ből Bözödre költözött(!) Az őszi szünetet Bözödön töltjük a nagynéninél és így természetesen nyilvánvaló volt, hogy ezt a ládát megkeressük. A tó és a temető közt most is volt pár pásztorkutya (itt úgy mondják, hogy majorkutya). Tisztességgel kikerültük őket, nem is izgatták magukat. A ládát nehezen találtuk meg, telefonos segítséget is kértünk a rejtőtől. Végül Helga találta meg GPS nélkül, jó messze onnan, ahol mi kerestük. Két dolog nehezítette a keresést: 1. A leírás szerint a doboz avarral van takarva. Így október végén ez azért nem sokkal visz előbbre :) 2. A részletes leírásban szerepel egy GCBOZ+geoláda pont. Mi ott kerestük. A láda viszont 50 méterrel odébb van a GCBOZ pontnál... Ez így becsapós. Persze nem jártunk volna pórul, ha nem olvassuk el alaposan a leírást. Szóval nem haragszunk! :) Köszönjük, hogy itt tölthettünk egy jó órát! Zoli, Helga, Barnabás, Mártika, Bíbor és Mártika
*** Örömmel látom, hogy a ládaleírás javítva lett! Köszönöm a később érkezők nevében is! Zoli
Pünkösdi motorostúra során 3.
Szomorú egy hely, de kötelező megnézni!
Általában nem szeretem a kéregető, árusítgató önkéntes kisérőket, de most jó, hogy mellénk szegődött, mert értett a leírásban szereplő kutyák nyelvén. Az elhagyatott temető környékén birkákat legeltetnek és azt a kutyák a magukénak tudják és védik.
A láda sértetlenül előkerült, talán szerencsésebb lenne az emlékfal környékén elrejteni.
A falu látványa páratlan és elszomorító. Ottjártunkkor igen alacsony volt a vízszint (-5m), ezért a templom teljesen kilátszott, ahogyan jónéhány fatörzs csonkja is.
Innen a közeli Szalmakalap Múzeum felé vettük az irány, ne hagyjátok ki, Lajos, a múzeum vezetője nagyon jó fej ember! :)
Nagyon vártam már ezt a helyet, régóta készültem már ide, hogy lássam és hogy beszélhessek azokat az emberekkel, akik bármikor szívesen leköpik csaucseszku sírját.
Gagy felől közelítettünk, úgy tűnt sosem érünk oda, több min egy órát mentünk a borzalmas úton, többször került sor kiszállásos áthaladás felmérésre, de ezt beszüntettem mert mindig azt a választ kaptam, hogy "itt nem tudunk átmenni, forduljunk vissza" de visszafordulásra nem volt hely, tolatni meg semmi kedvem sem volt 10 km-t , ezért mindig sikerült minden akadályon átkelni, bár ez az autónak kicsit sem tetszett. Többször szóba került, hogy "Apa, miért adtad el a Jeepet?"
Szóval én mint magabiztos sofőr, egy szemernyit sem bíztam benne, hogy oda fogunk érni Bözödújfaluba, de végül odaértünk.
Meg is néztük az emlékművet, meg a tóból kiálló valamit (lehet, hogy ledőlt a templom???) ami nem emlékeztetett templom toronyra, aztán vissza kocsihoz, indulás a ládához.
Illetve csak indulnánk, mert a jobb hátsón gyönyörű defektünk van, a fotófelületet kivágta vélhetően egy éles vagy hegyes kő. Bm kerékcsere a méteres porban...., neki is állok nagy kedvvel a porban fetrengésnek, de a dimbes dombos utacska miatt nem fért ki a pótkerék az autó alól. Nagy nehezen, néhány trükkös emelés után -a helyi erők ötleteivel és segítségével- előbújt a pótkerék, újabb emelés a keréknél, defektes alu felni le, acélfelnis pótkerék fel, természetesen a kicsavart, alu felni csavarokkal nem lehet rögzíteni az acélfelnit. Ezt eddig is tudtam, de most megtapasztalni és rádöbbenni a tényre nagyon nagy szopás volt!!! (Most írás közben ki is megyek a kocsihoz beteszek néhány téli kerék csavart! Meg is vagyok vele, had zörögjön csak!)
Mivel semmiféle esélyem nem volt jó megoldásra, az egyetlen adódó, de rossz lehetőséget tudtam kivitelezni, úgy kb rögzítettem a pótkereket a nem oda illő csavarokkal, lesz ami lesz. Olyan szinten lettem mocskos a művelettől, hogy át kellett öltöznöm beszállás előtt...
Elindultunk, kb 10 méter után egy csattanás, aztán a helyiek intenzív integetése arra késztettet, hogy álljak meg, pedig egy picit sem érdekelt, hogy mi történt, egyszerűen nem akartam tudni. Ki se szálltam csak kérdeztem "Dodó eltörtek a csavarok és kiesett a kerék?" Megnyugtató választ kaptam, hogy "nem csak valami kiesett a kocsiból és húzzuk a földön". Gondoltam, akkor nagy baj nem lehet, még is csak megnézem. És nem is volt, CSAK a bal hátsó légrugó esett ki! Nem tudtam, hogy sírjak é vagy nevessek... Rutinosan belefeküdtem újra a hatalmas porba, szikét kértem, levágtam a pneumatika csövön lógó légrugót, betettem a csomagtartóba, kivettem a kompresszor biztosítékát és már indulhattunk is vissza a szállásra rugózás nélkül a kiváló utakon, de ezúttal az Etéd-Énlaka irányába.
Szép vissza is értünk és éjjel 11-kor elfogyasztottuk az este 7-re rendelt pisztrángokat.
Joccakát...
"Tessék keresni, túl sok a jelszó nélküli megtalálás! A játék neve: GEOCACHING és nem "erre jártam, hagy logoljak!"
Kedves, drága Mikulás barátom! Az illedelmességi köröket kihagyva, mindjárt a közepébe vágnék, azaz: Mikulás, bm a fűnyíródat! :)))
Nagy csapattal erkeztunk: (Kinga), Zoli, Zalan, Zsuzsi, Zsuzsika, Benedek, Levente es en.
Utana megneztuk az emlekfalat es a vilaghaborus emlekmuvet.
Helyi gyermekek nagyon korbealltak minket kulonbozo ajandekokkal...
Ezt a helyet mindenképpen szerettük volna megmutatni a gyerekeinknek, és mivel elég jó tempóban tudtunk idáig jönni, bele is fért az időnkbe.
Az út a mi GeoPicassonknak nehéz volt. A kutyák hozzánk túlságosan közel jöttek az emlékműnél, nem szálltunk ki a kocsiból. Nem is nagyon akartuk a telerakott autót magára hagyni, ezért fényképeink alapján kérjük találatunk elfogadását.
Székelyudvarhelyre menet tettünk egy kis kitérőt a láda kedvéért. Egyértelműen megérte. A kocsit a műemléktől kicsit beljebb raktuk le. Ahogy megálltunk ott termett három kéregető gyerek. Pénzt nem, de csokit kaptak. A kutyákkal találkoztunk, de a csekély öt lépés távolság ellenére sem jelentettek semmilyen veszélyt. A ládát keresgéltük egy ideig és miután szinte minden mogyoróbokrot végignéztünk, majdnem feladtuk. Annál inkább, mivel a bokrok töve ki volt égetve. Már azt hittük a láda is áldozatul esett, de szerencsére nem és végül rendben meglett. Visszafele a kocsihoz pár szál cigiért cserébe egy jót beszélgettünk egy "bennszülöttel", majd indultunk is tovább. Nem mentünk vissza a főútra, az emlékműnél mentünk tovább egyenesen és a kevésbé jó út ellenére megérte az utazás. Köszönjük a rejtést.
Erdélyi kirándulásunk utolsó előtti napján látogattunk el ide.Elég borzasztó minőségű úton,Gagy felől érkeztünk,de szerencsére mi is megúsztuk gond nélkül és az autóink is túlélték a megpróbáltatásokat.
Nos,ami az (egykori) falut illeti,döbbenetes látvány és nagyon fura érzés itt lenni. Mély nyomot hagyott bennünk...
A láda könnyen meglett és a kutyákkal sem volt gondunk,ugattak ugyan egy darabig a távolban,de nem jöttek közelebb.
Köszi a rejtést!
(A jelszót elfelejtettem feljegyezni,ezúton is köszönöm Mikulás segítségét!)
A temetőtől a ládáig vezető kb. 70 méteren kicsit átázott a nadrágom a vizes dzsumbuj miatt, kesser ösvény a ritka megtalálások miatt nem igazán van. A ládát kicsit keresgélni kellett, de azért simán megtalálható.
A környezethez illő "szomorú" időben az aznapi első láda volt. Az út valóban nem a legjobb, de száraz időben, normális tempóban leküzdhető. Kutyákkal nem találkoztunk csak helyiekkel, köztük a kéregető kisfiúval.
Amikor kb 6 éve először erre jártam, még állt a templom tornya. Ma már nem áll, és ez is jelzi az idő múlását.
Gyermekemmel felgyalogoltunk a temető fölé, a láda könnyen meglett, és sajnos a pásztorkutyák is. Jó nagyot kellett kerülnünk lefelé miattuk, és így szerencsésen elkerültük a velük való találkozást.
Megrendítő látvány a víztározó csodálatosan szép környezete, a víztükör, benne a templomtoronnyal mementóként a falu egykori létezéséről. Az emlékhely és környezete szép. A feliratok és táblák elgondolkodtatóak.
Köszönöm a rejtést és hogy megmutattátok ezt a helyet.
Ameddig lehetett autóval mentünk. 700 méter légvonalban maradt. Elindultunk gyalog, 150 méterig jutottunk, de egy kéregető kisfiú végigkísért minket, így a temetőbe nem mentünk fel. Ha ezek alapján jóváhagyást kapnánk, nagyon megköszönnénk, nem holnap fogunk visszatérni erre.
Részletek később, képeket mellékelünk...
[Jóváhagyta: Mikulás, 2011.05.20 21:55]
Őszintén szégyen. Az emberrel, saját magával ásatják meg a sírját. És ami most látszik 10 év és a templomtorony is összeomlik a fájdalom súlya alatt. Összesen két házat láttunk rövid, de macerás sétánk alatt, ennyi maradt egy becsülendő közösségből a modern Európában. Vegyes érzésekkel távoztunk. Kimerítő volt az út a semmiben és Erdőszentgyörgyig is megizzadtunk az úton a késő téli reggel után jött nappali kánikulában.
Köszönjük a jóváhagyást.
A&E&F&Zs
Megtaláltam. Köszönöm a lehetöséget. [ ] [wapon beküldött szöveg]
Egy szép kirándulás folyamán.
A falu története szomorú, a hely egyébként szép.
Érdemes a falubeli gyerekeknek némi édességet vinni, illetve a felnőttektől szalmafonatokat vásárolni. A kisebb művek 7, a nagyobbak 20 lej körül járnak és tényleg nagyon szépek.
Kutyával most csak lent találkoztunk, azok barátságosak voltak.
A ládával minden rendben.
Tovább Etéd és Atyha felé borzalmas az út, nekünk sikerült úgy odacsapni a bérautó alját, hogy elfolyt az olaj és trélerrel kellett elvinni a járgányt.
Marosvásárhelyen megtartott lakodalom okán a Marosvásárhely Szeged útra felfűzött 3 láda közül a második. Ilyen helyeken az ember csak áll és néz, esetleg ha tud gondolkodik.
A rejtés kiváló, a leírás és a logok alapján GPS nélkül is megtalálható. Áthatolhatatlan bozót pedig nincs!
A vízszint alacsony, a templomba majdnem száraz lábbal be lehetett menni (Én elmondtam egy imát is)
A kutyák békések, vigyetek néhány falatkát nekik. A gyerekek apró tárgyakat árulnak és édességet kérnek de csöppet sem tolakódóak.
Azt hiszem ide sem jöttem volna, ha nincs a geocaching.
Gps nélkül jártunk erre a közeli Gagyban élő vendéglátóinkkal. A családfő szomorú emléke, hogy annak idején ő is segített teherautóra pakolni a költözni kényszerülőknek. Elmondása alapján az emberek egyszerűen nem akarták elhinni, ami történt velük, akkor kezdtek pakolni, mikor már bement a víz a házba. Azt mesélték, hogy a templom tornya ezen a télen dőlt le. A parton nyaralók állnak, néhányan fürödtek is a tóban. Nem tudom, én képtelen lennék rá.
Jártunk a közeli szalmakalap múzeumban is.
Ha a képek alapján elfogadod a megtalálást, köszönöm.
Sajnos nem találtuk meg a nagy bozótharc megvívása után sem, csak a mogyoróbokorig tudtunk eljutni. Derékig érő gaz van. Mi is találkoztunk a gyerekekkel és a fiatal emberrel aki az édesapjuk. A férfi 5 percben elmesélte a falu történetét eléggé szomorú. Ő végigélte az egészet, és ő az egyedüli aki még ottmaradt. A fonott dolgok gyönyörűek a férfi és a felesége csinálja. Akit jobban érdekel a történet annak ajánlom: Vujity Tvrtko-Nógrádi Gergely: Tizenkét pokoli történet. Ebből a könyvből elég sokminden megtudhatunk Böződújfaluról. Az ottani férfi ajánlotta nekünk, én elolvastam és nagyon érdekes.
A fotók alapján kérném a láda megtalálását. Köszönöm
Rég szerettem volna ide eljutni, és könnycseppeket okoztak a felmenőknek onnan hozott szalmafonatok. Szóval nagyon köszönöm a rejtést!
A láda igencsak nehéz megközelítésű jelenleg. Kószával (meg a többiekkel) többfelől próbáltuk, a víz elöntötte a lenti utakat, a fenti utakon meg embermagas gaz, kikötött lovak, szabadon kóricáló kutyák, szúnyog és egyéb élősködők hada borítja. Elvergődve a patakig, azt átugorva (ehhez már csak Csuhás volt elég nagy) tökéletes dzsindzsában lehet a ládáig eljutni. Közelebbi ládánál áthelyezést javasolnék, de hát ez itt van és erre a helyszínre kell láda. Köszönjük!
Szomorú hely. Tanakodtunk hogy a szalma fonatokat áruló gyerekek maszatosan tudnak-e többet eladni, vagy akkor ha megmosakodnának.
Mindenesetre értékeltük, hogy nem koldulnak, hanem a munkájukért kérnek pénzt. Vettünk is tőlük.
A láda megközelítését a magas víz és egy unatkozó tanya gazdája nehezítette. A ládikát is elég sokáig kerestem.
Csuhás
Segítség a többi keresőnek: A jellegzetes fától kb 10m felfelé, és balra, ha a hegy felé fordulsz akkor az erdősáv bal szélén keresd!
A leírás alapján haladva eljutottunk az emlékműhöz. A tó vize azonban valószínű a sok eső miatt jóval magasabb, mint ami eredetileg volt. A GPS által jelzett földút is teljesen víz alatt van. Felülről megkerültük a házat, ám csak az elágazásig jutottunk, mivel a temető felé méteres gaz és növényzet volt mindenfelé, az út pedig sárban és vízben állt, így a feljutást a ládáig feladtuk a körülmények miatt. Visszafelé valóban jöttek az ott élők én egy kis pénzzel és csokival segítettem őket, cserébe egy szép szalmakoszorút kaptam.
Kérem a megtalálás képek alapján történő elfogadását!
A képeket nézegetve, látom , hogy milyen alacsony volt a tó szintje mikor ott jártatok.Na fiacskáim, akkora volt a tó vize most, hogy a házakat csak felülről tudtuk megkerülni., rengeteg szúnyog meg mindenféle bogárraj színezte a délutáni csendet. A ládát elég nehezen találtukl meg, mivel a kaszálatlan gaz sok helyen nyakig ért, nehezen verekedtük át magunkat , szerintem a láda így is egy kicsit túl fenntre került, több mogyoróbokor volt ott, a gps is kezdett már gyengélkedni.De megtaláltuk.
Ha valaki még arra jár, arra kérnem vigyen csokoládét esetleg ruhát az ottani gyerekeknek, nálunk sajna csak cigaretta volt de szívesen odaadtuk a háziaknak.A torony teteje ajna már nem létezik, a mellette levő épület fala is leomlott
Még indulás előtt kiszemeltem magunknak ezt a ládát. Hihetelten, hogy egyesek mire képesek. Chibeden kiderült, hogy a szállásadónknak múltja kötődik ide. Elmondta, hogy sok embert katasztrofális panellakásokba költöztettek, de voltak akik inkább önszántukból egyedül elölről kezdték az otthonuk építését. Ezeket láthatjuk a víztározó melletti dombokon.
Nemrég engedtek a víz szintjéből 5-6 métert, így ma már be lehet sétálni a templomhoz. A faluhoz vezető út iszonyat.
Erdélyi ládázásunk utolsó helyszíne, 543 km-re az otthonomtól. Irány haza.
Hetvegi ladatura b_istvannal. A nap masodik ladaja, arra szamitottunk, hogy max egy felora alatt lezavarjuk a talalatot, na ez nem jott ossze, el is kestem, valahonnan, pedig nagyon a lelkemre volt kotve, hogy ne tegyem.
Koszonom a lepesszamlalot, nagyon orulok neki, de megkerem, aki betette, mondja mar el, hogyan kell kikapcsolni? :)
Sajnos a láda nem volt a megadott helyen, csalódást okozva ezzel nyolc lelkes gyereknek. Köszönet a láda tulajdonosának a befektetett munkáért és hogy ezzel rávett erre a gyönyörű kirándulásra. Kérjük, ha teheti pótolja a ládát.
Még régebben hallottam a falu történetét, korábbi erdélyi túráim során is szeretem volna meglátogatni a helyet, de akkor nem fért bele, most viszont sort kerítettünk rá. Sajnos a neten csak most, hazaérkezésünkkor láttam, hogy lett volna ott láda, bár épp nem kereshető, ezért bátorkodtam e bejegyzést én is megtenni. A szalmadísz árusokkal mi is találkoztunk, egyetértek KunBelaZol bejegyzésével.
Mi már a fa tetőváz nélküli templomot tudtuk csak megszemlélni. A szalmaárusok szerint két hete egy szélviharban ledőlt az amúgy is féloldalas szerkezet. Ahogy beértünk a faluba, az első háznál leintettek minket, hogy vegyünk szalmadíszeket, meg hagyjuk ott a kocsikat. Kicsit beszélgettünk, majd tovább indultunk. Nem sokat mentünk, kiszálltunk a járművekből, egyből akadt önkéntes idegenvezetőnk. Helyi ember, 9 éves volt mikor az elárasztás megtörtént. Jött velünk mindenhova, mesélt, mutatott, 30 éves jófej srác volt. Kőműves szakmát tanult. A temetőbe is felmentünk, nézelődtünk, de akkora volt a rezula, hogy nem jutottunk oda a láda hűlt helyéhez sem. Kérdeztem emberünket hogy szoktak-e jönni ilyen kütyükkel bóklászni, keresgélni valamit. Mondta hogy igen. Mesléte, hogy régebben napi 3-500 ember is ellátogatott ide, mostanában jóval kevesebb. Végül vettünk tőle 50RON-ért szalma biszbaszokat. Ha összegyűlik annyi pénze el akar jönni magyarba pár hónapra, mert itt megkeresne havi 100ezret, amiből tudna venni saját házat otthon. Panaszolta hogy az elárasztás óta egy koszos albérletben lakik feleségével, gyerekeivel egy cig.. izé roma családnál. Na ez a gáz, nem az hogy nincs láda.
Szép hely, de szomorú. Érdekes az összhang a hely és a rejtés között: (a temető által még szomorubbá válik a kirándulás), ez is sugallva a falu "keserű" történetét. Azt meg, hogy helyiek fürödnek és mulatnak a környéken nem ítélem el, mert anyi év után ez már egy máshoz hasonló, megszokott víztározóvá vált. A táj átalakult és felvette új formáját. A templom az állásásból ítélve hamarosan le fog omlani, tehát ki még teheti és nem látta nézze meg!
Koszonjuk Mikulasnak és a többinek a relytést!
Szomorú és kissé nyomasztó helyszín. Útban a vásárhelyi repülőtér felé tettünk egy kitérőt a faluhoz. Leparkoltunk a ládától 500 m-re, majd megkerestük a síremléket. A mai napon már másodszor vettünk igénybe telefonos segítséget, a ládát ugyanis sehol nem találtuk. Mikulás készségesen segített, de a sírkő mögött csak a láda (feltételezett) rejtekéül szolgáló mélyedést találtuk és a környéken sem leltük nyomát. A sír és környéke frissen volt gondozva és a környéken is nagy területen le volt taposva a fű. Valószínűleg Halottak napja alkalmából rendbetették a sírt, és egyúttal kioptimalizálták a helyszínről a ládát is. Mellékelek egy képet a vélt rejtekhelyről.
Köszi a segítséget és a rejtést is!
Jó nagyot kerül az út a faluig, de az állapotát tekintve rosszabbra számítottam, sőt még egy két helyen munkagépek dolgoztak. A hely szerintem is nyomasztó, igaz a víztározó most eléggé le volt apadva így a templomrom nem volt víz alatt. A kutyákat mi is láttuk, de inkább kikerültük őket. Sajnálom hogy a ládát elvitték, mert amúgy jó kis rejteke volt.
A magyaroknak katasztrófa, a románoknak üdülőhely és horgászparadicsom balatoni telekárakkal...
A vízszint most elég lent volt, így szárazon megközelíthető a templomrom.
A keresztet 2 hete levették, mert félő volt, hogy a torony megrogyása után a vízbe esik, és az is odavész. Ezért egy múzeumba került a templom tetejéről a kereszt, legalább ennyi majd megmarad az utókornak mementóként, mire is képes a beteg elme.
Erdélyi gyermekmentes nyaralás.
Segesvárra készültünk, de gondoltuk egy a kis kitérő belefér. Nem gondoltuk, hogy tízzel tudunk csak haladni x kilometeren keresztül.... Nem tudjuk, a másik irányból milyen az út, de a víztározó felől katasztrofális.
Vettünk egy szalmadíszt "parkolásidíj" gyanánt, egy másikat meg egy férfitől, aki "személyes" élményeit mesélte el nekünk a tóról. Úgy mondta, mintha verset szavalna, és igen sok volt benne a gyanúsan hihetetlen elem, de az, hogy nincs munkája, az látszott rajta...
Szomorú egy vidék ez, szomorú múlttal és kilátástalan jövővel.
Régi képek és egy Reményik Sándor vers: http://www.geocities.com/erdelyilobby/htm/Bozodujf.htm
Kutyi és Tücsök
Megtaláltuk! [wapon beküldött szöveg]
Úttalan utakon a településig és az emlékfalig, majd meredek domboldalakon és buja aljnövényzeten keresztül a ládáig. A leírás alapján a terep és a találat is könnyebbnek tűnt.
Örök memento
(olvassátok a rovásírásos sorokat a szalagokon)
Felháborító, hogy ilyen megtörténhet. és egyesek még nyugodtan fürdőznek ebben a "tóban"!
a láda egyébként jól elrejtőzött, aki kellemes kis sétára számít az csalódni fog.
bozótvágó ajánlott! :o)
Megrendüléssel vegyes felháborodással álltunk a láda és a sír mellett. Köszönet a geocachingnek és a rejtőnek, ide nem jöttünk volna soha láda nélkül. Az odavezető út tényleg nem egyszerű, de direkt a geocachinges szenvedélyünk miatt vettünk magas autót, így szép lassan eljutottunk a parkolóig. Már az útról döbbenetes volt látni a vízből kiálló templomtornyot, majd a tó partján a fák maradványait, és a villanyoszlopot. És borzasztó volt érzékelni a több száz nyaraló-fürdőző önfeledt pancsolását egy falu sírja fölött!!!! Nemcsak a románok, hanem az erdélyi magyarok is ott kempingeztek, fürödtek, sütötték a húst, és használták vécének az épen maradt temető alját. Iszonyat!
Azonnal ez a pár sor jutott eszembe, még nem éreztem soha ennyire igaznak: "Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy a barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól. " John Donne
A ládából egy egyész hangyacsládot ráztunk ki, tojásokkal együtt. Ezzel nem is lenne gond, ha nem írtóznék mindentől, ami sok (így a hangyáktól is!) Persze erről a rejtő nem tehet, azért a gyengébb értékelés, mert a csésze a zacskóban csak úgy a sír mögött, rejtetlenűl hevert. (Lehet nem ilyen volt az eredeti rejtés). Az út egy skoda_octavia_combi [ez remélem nem számít reklámnek...] számára teljesen megpakolva, 5 emberrel is járható, de óvatosan!
Csak 08.17-én teszem fel az egy hónappal ezelőtti megtalálást.
Néhány éve még a templom bejáratáig be tudtunk menni, most talán a magas vízállás volt az oka.
Kérdeztük a szalmadíszárus helybélieket, ők kutyákról nemigen számoltak be, viszont a temető nagyon elhanyagolt, embernyi gaz, komoly küzdelem feljutni. A láda a fekete zsákban jó helyen van a sírkő mögött, a bozót védelmében.
A megtalálás idejét felírtam, a jelszót persze nem, kérem a fényképek alapján elismerni.
UzBence (WKR sajnos nincs itt...)
Székelyföldi motoros túra 2008.06.29-től 2008.07.04.-ig.
Sajnálatos módon a többiek nem osztoznak velem a geocachig élvezetében, ezért rájuk való tekintettel nem időztem a ládák keresésével.
Mindenhol a fényképek alapján kérném a megtalálás elfogadását!
Köszönöm
Mikor hazaértünk olvastam el Vujity Tvrtko: Pokoli Történetek című könyvében Az elárasztott falu című írását. Előtte kellett volna!
Akkor biztos más érzések kavarogtak volna bennem a tóban vidáman fürdőző embereket látva!
:-((((((
Egy hetes baráti Székelyföldi ládázás Belga, Csigabiga, jspanyik, L@zy, radpeter, scele és Togo társaságában. Megdöbbentő volt látni az elsüllyedt falut, és olvasni elárasztásának történetét. Egy magát helyi lakosnak mondó srác csapódott hozzánk, és mesélte el a történetet, mutatta meg a templomot, és mutogatta a vízben, hogy mi merre volt hajdanán. Aztán Belgára bíztuk az úriembert, hogy tartsa szóval, amíg mi észrevétlenül elszivárogtunk megkeresni a ládát. Belga igen szépen helyt állt, bár neki a szóval tartás mindig is az erőssége volt! :-) A temetőben igen magas a növényzet, elég nehezen találtuk meg a ládát. A domboldalról nagyon jól rá lehetett látni a hajdani falura, templomra, vízben álló elektromos oszlopokra. Köszönjük a rejtést, nagy élmény volt!
Énlakáról zötykölődtünk át ide. Először megálltunk az emlékműnél de amikor két román rendszámú busz érkezett magyar gyerekekkel és kísérőikkel, továbbindultunk. Amikor a helyi szalmafonóknál még roszabb lett az út, leparkoltunk. A szalmafonók üzleti ajánlatát későbbre halasztva (abban bízva, hogy ha csak a visszatérésünk után vásárolunk Tőlük, békén hagyják addig a kisbuszunkat) gyalogosan indultunk tovább. Néhányan a kíséretünkbe szegődtek, tőlük tudtuk meg, hogy CÁPÁK élnek a tóban, az innenső végén magasabban áll a viz (lejtős a tó), meg egyéb érdekes dolgokat is meséltek! :o)
Aggódtunk, hogy egészen a ládáig a nyomunkban maradnak, ezért a vízparton néhányan különváltunk és csendben elsomfordáltunk, amíg a Többiek szóval tartották a helyieket. A ládánál elég sokat keresgéltünk, mert a letölthető segédpontok között volt még egy láda elnevezésű is, ami kissé máshová mutatott, ezért nem tudtuk, hogy melyik a valós.
Végül a leírás alapján csak megtaláltuk a dobozt. Logolás után visszaindultunk a kisbuszhoz, ahová közben visszatért a Csapatunk másik része is. Vettünk néhány szalma-bigyót a helyiektől, majd mentünk az utunkra.
Pásztorkutyákkal nem találkoztunk.
Elszomorító a falu története! :o(
Köszi a rejtést!
Ezúton is köszönöm szépen Belgának, jspanyiknak, L@zynek, lelcachenek, radpeternek, scelének és Togónak a vidám Társaságot! :o)
Elszomorító és nagyon lelombozó volt, de a ládát sajnálatos módon nem találtuk meg!
Pár napos Erdélyi kirándulásunkból hazafelé tartva utolsóként Bözödújfaluba látogattunk el. Az időjárás kegyes volt hozzánk, így szép napos időnk volt. Nagyon megörültünk a viszonylag könnyű találatot ígérő ládázásnak, mivel már fáradtak voltunk a több napja, reggeltől-estig, tartó meneteléstől. Kirándulással, nézelődéssel összekötött ládázás végett jöttünk Székelyföldre. Talán ezért volt nagy csalódás, hogy nem találtuk meg ezt a hőn áhított ládát. Legalább egy órán át kerestük, de mindhiába. Többször lemértük az úttól is, a tótól is a leírt távolságot, átnéztük az egész temetőt, felmentünk egészen a temető feletti dombig, átkutattunk minden fás kis ligetet ill. minden bokrot a jelzett hely környékén, de nem jártunk eredménnyel, ráadásul közben lemerült a kütyünk is, a másik meg össze-vissza működött. Biztos megártott neki a GCGyTo-nál történt koccos baleset. Többször, újra- és újra végigmentünk a kidőlt, törött villanyoszloptól a lehetséges helyeken, végigjártuk a kitaposott ösvényeket is, de semmi eredmény. Időközben telt-múlt az idő, így társaságunk nem geós, halandó tagjaira is figyelemmel kellett lennünk, ezért legnagyobb sajnálatomra be kellett fejeznünk a keresést és leverten, csapzottan, fáradtan, üres kézzel kellett hazaindulnunk. Lehet, hogy ügyetlenek, figyelmetlenek voltunk? Az is igaz, hogy a kinyomtatott leírást valahol elhagytuk, így csak emlékezetből mentünk, ráadásul még a nyughelyeken lévő nevekre sem emlékeztünk. A keresés alkalmával idegesített az a tény is, hogy mindenki csak ránk várt a "hü... hobbynk" miatt, mert a többiek már indultak volna haza, annak ellenére, hogy a sofőr én voltam. Ekkor fogadtam meg azt, hogy soha többet nem megyek mással ilyen ládázással összekötött kirándulásra, hanem csak, és kizárólag geós csapattal, mert a laikust rövid idő elteltével már úgy sem érdekli a keresés. Mi meg szeretünk mindent végigcsinálni, kerül, amibe kerül, nem akartunk felibe-harmadába elvégzett munkát végezni vagy eredmény nélkül megfutamodni. Remélem nem ezen múlott a dolog!
Maga a tó és a falu megmaradt házainak látványa egyébként szívet szorongató, elszomorító érzés. Visszatetsző, disszonáns látvány volt az elárasztott, halott falunak a tóból kiemelkedő templomtornya közelében csónakázó és vizibicikliző turisták látványa. Szemlátomást elterjedőben van itt is a katasztrófa turizmus, hiszen valamiből nekik is élni kell és a turisták idegenvezetése mellékes keresetük. Furcsa volt még a halott falut eltemető tó partján gombamód szaporodó új nyaralók, stégek és a horgászok látványa is. Persze belegondolva majdnem minden elmúlásban ott lapul az új élet keletkezése is! Tényleg sok kéregető gyerek volt a környéken. Ha tehetitek, azért vegyetek ti is tőlük legalább egy-két szalmából font apró figurát vagy karácsonyi díszt, így ezzel is támogathatjátok "kis" családjukat. Érdekes volt velük elbeszélgetni! Szegények, koszosak, büdösek, de azért jó kis üzletemberek, bár ha valaki szegény, azért még járhat iskolába, és mosakodhat is. Egyébként a vásárlás jól felfogott érdeke mindenkinek, mert ha netán rájuk bízzátok a leparkolt járműveiteket, akkor talán nem történik velük semmi baj. A tó magas vízállása miatt mi sem tudtunk tovább menni az földúton és a sietősebbek miatt nem akartunk visszafordulni a műemlékhez, így a házuk előtti kis földúton voltunk kénytelen leparkolni több más gépkocsi tulajdonossal együtt, ezért amikor visszaértünk, csak akkor fizettünk ki a teljes vételárat a gyerekeknek. Mindennek meg van az ára! Nagyon remélem, hogy nekik nincs közük ahhoz a tényhez, hogy nem találtuk meg a ládát! Hallgassátok végig a helyi etnikum soraiból kiemelkedő alkalmi idegenvezetőt is, persze kis baksis fejében, aki rögtönzött előadást tartott a faluról és annak történetéről az unitárius templom romjai mellett. Állítólag szinte minden nap ott található, aki egyébként a kék színűre festett - már nem működő - falumúzeum melletti házban lakik. Ha csak fele igaz annak, amit elmondott, már az is szörnyű, de megéri végighallgatni, bár köztudottan nagyon tudnak mesélni.
Ide mindenképpen el kell jönni és a látottak, tapasztaltak megérik a hosszú fáradságos zötykölődést.
Paleo.team
Eleg durva a helyzet itt ... elontott falu, nagyon csoro emberek, masok meg vikendhazat epitenek, mert szep a torony a vizben, pfff. Pasztorkutyat nem talaltunk, viszont keregetot annal tobbet. A lada rejtese kivalo, alig birtuk megtalalni, de Yoda mester ismet remekelt!
Gondoltam, hogy nem leszek túl vidám miközben ezt a ládát keresem, de valahogy a valóság felülmúlta a képzeletet... hogy a XX. században ilyet egy faluval meg lehet tenni... egyszerűen döbbenet... ahogy az is, hogy egy tó, ami egy egész falut temet maga alá kezd üdülőparadicsommá változni... hitetlenkedve néztem a kertekben a vizibicikliket és egyéb alkalmatosságokat...
A láda nagyon rendben van... sajnos az erdélyi túrázás utolsó megtalálása volt ez, így ajándékra már nem futotta. A hiányzó feliratokat pótoltam, és hagytam Nagy Ferencnek és Máthé Erzsébetnek, hogy vigyázzanak rá... Rékának eszébe is jutott amit az erdélyi vicces temetőben olvasott: "Itt nyugszom én, olvasod te, nyugodnál te, olvasnám én..."
Csak egy kedves kiskutyussal találkoztunk, és az utcán mindenki magyarul, hangosan, előre köszönt nekünk :) Réka & Lencsi
FIGYELEM!!! A LÁDA KOORDINÁTÁI MEGVÁLTOZTAK!!!
Az új koordináták:
Szélesség N 46° 25,4440'
Hosszúság E 24° 54,1610'
A láda együtt "nyugszik" Nagy Ferenccel és Máthé Erzsébettel.
Nos: Mikulás jóváhagyásával érkeztem Bözödújfalura, hogy felújítsam a feldúlt ládát. Nem volt mit, ugyanis mára már a ládának is nyoma veszett. Így új dobozt telepítettem, kicsit odébb, hogy a "rájárók" ne rögtön találják meg, és vigyék el. Elhelyeztem benne egy UV-rózsaszín logbook-ot, egy - izzóval, elemmel felszerelt - zseblámpát, AA-s és AAA-s elemeket, tollakat, vízhatlan zacsikat. A logbook kivételével nyugodtan elvihetitek, ha szükségetek van rá. Az egész ládát egy óriási fekete szemetes-zsákba bugyoláltam, mert nem volt nálam más. Ha arra jártok, és van nálatok alkoholos filc, írjátok rá a dobozra, hogy "GCBOZ", mert én nem tudtam.
Szóval: kerressétek gyorsan, amíg megvan!
EMI fesztiválra tartottunk és útközbe esett a láda, de sajna ki volt fosztva. A logbook hiányzott, ezért a jelszót nem sikerült megtudnunk.
Megérte bemenni, ilyet még nem láttam soha.
Kösz a rejtést!
A láda kifosztva, nem volt benne logbook, igy a jelszót is Mikulástól kaptuk. Hagytunk a ládában egy kis papirt, mire felirtuk ottjártunk paramétereit, de már előttünk is többen csak papirt hagytak. Az " eladó (érdeklődni Székely Ferenc + mobilszám)" tábla után mentünk fel, a tó partjára szinte merőlegesen, s a láda fent a tóval párhuzamosan kezdődő bokorsor első bokrai közt volt félig takaratlanul, s a kempingező emberek pont ráláthatnak a történésekre (esetünkben épp nem láttunk senkit, aki közvetlenül láthatott volna, de néztek minket, hova megyünk, stb. ). Jobban elfedtük, kétséges sikerrel. Talán érdemes lenne egy kicsit az eláraszottak hátán kempingezőktől távolabb telepiteni a ládikát. Lehet, hogy a felvezető rész is magánterület lesz közben, az "eladó" táblából itélve.
Sokan kempingeznek, horgásznak a tó partján, még a templom közelében is. Érdekes a világ, ami egyeseknek tragédia, másoknak hétvégi piknik.
I+I+H+B+A+F+
Sajnos már csak a kifosztott ládát sikerült megtalálnunk. Szerencsére elsősorban nem a ládáért mentünk, hanem a hely miatt. Persze, lehet, hogy tényleg át kellene tenni pár méterrel messzebbre, mert úgy tűnik, hogy olyan is tudja, hogy hol van akinek nem kéne.
Munkám Marosvásárhelyre szólított az utóbbi időben, így sok időt töltök Romániában mostanában. Ezúttal Lopakodó és Karabíner, valamint Eszter, Lopakodó leánya is elkíséert. Míg a munka frontján álltam helyt, ők Marosvásárhelyen és környékén kószáltak. Pénteken délután együtt indultunk megnézni Bözödújfalut. Jómagam már sokadszor láttam, első ízben még a '90-es évek elején, akoor még feltöltés alatt volt a tározó, a házak egy részét nyaralóként (cabana) használták a volt lakosok, egyikük hívott meg. Az akkori látványt nehéz elfelejteni, félig víz alatt álló porták, a templomban még folyt néha istentisztelet. Lehangoló, hogy a templomra, mint mementora senki nem áldoz, csupán az emlékhely van karbantartva. A visszaszivárgott cigányok üdvrivalgással fogadtak minket, még koldulni sem próbáltak, csupán integettek.
Útközben láttuk, hogy egyre szaporodnak a vityillótelepek a tározó mentén, már egy-két "panzió" is megjelent.
Karabíner jót fürdött a tározóban, majd elindultunk a láda keresésére. Nem pásztorkutyák vannak a környéken, hanem - a Romániában szép számmal előforduló -, kóborkutyák. Ők jobban féltek tőlünk, mint mi tőlük, egyáltalán nem veszélyesek, csupán kaját szeretnének lejmolni, már hosszászoktak, hogy a közelben horgászók, piknikezők adnak nekik. Keresés közben felfedeztük a temetőt, ez még nekem is új volt. A sírok szépek, kár, hogy keveset gondoznak közülük. A láda könnyen meglett, mert fedele messzire "kéklett". Meg is rohamoztam nagy erőkkel, közvetlenül mellette volt egy rakás kaki, melyen megcsúsztam, egyúttal totál beleültem. Jómagam dühöngtem, a többiek majd megszakadtak a röhögéstől. Kinyitva a ládát meglepődve tapasztaltuk, hogy ki van fosztva, a logbook eltűnt, így egy darab papírra írtunk egy kis logot, hogy ott jártunk. Próbáltunk telefonálni, de Bözödújfalu 10Km-es sugarában nincs semmilyen elérhető hálózat, így telefonom segítségével készítettünk - meglehetősen silány minőségű - képeket.
A rejtés nagyon jó, mindenki látogassa meg! Megéri a közel 15Km zötyögést a földúton Erdőszentgyörgytől.
Félve jegyzem meg: Ceasusescu ötlete volt az elárasztás, ő is kezdte meg, de halála után is folytatta az akkor regnáló, első szabad román kormány, nem állították le, mint Magyarországon a Bős-Nagymaros építkezést.
Úgy látszik - a következő bejegyzések alapján - , hogy mi láttuk a ládát utolsóként "életben". :-( Akkor még minden rendben volt vele, nem volt senki a környéken, amikor visszarejtettük.
A környék, és a történet megrázó...
Döbbenetes látvány volt az elpusztult templom és a környezete...
Bár úgy tűnt mostmár azért jóval alacsonyabb a víz.
Az elárasztott faluhoz vezető út nem annyira veszélyes, mint az a leírásban szerepel.
Érdekes, és egyben szörnyű látvány. A templomtorony szerintem már nagyon a végét járja! Jön egy nagy vihar, és már dől is bele a vízbe. A képeken is látszik mennyire megsüllyedt / megdőlt már.
Szép hely, de ugyanakkor szomorú hely is, egy szomorú történettel.
A templom falán a következő szöveg olvasható:
"És láttunk élő vízben templomot, mely halott
Ott, ahol temetést és gyászt kongatnak a vizi harangok
Ott, ahol a csúcsánál, a víz alatt kezded meg lefele mászni a fát
Ott, mondhattunk egy vízbefullasztott faluért néma imát
És ott lehettünk, hol a magasba még a Firtos-tető
És kőrispataki szalmakalap a fejen a fedő..."
Sötétedés előtt értünk ide. A Garmin off-road nyila hol csökkenő, hol növekvő távolságot mutatott, ahogy a vízparton autókáztunk.
A házaknál már nem tudtunk továbbmenni, mert az esős idő miatt az "úton" néhol fél méteres víz állt.
Nagyon durva látvány az elsüllyedt világ. Nem volt egyszerű meggyőzni a parton kéregető gyerekeket sem, hogy az utolsó pár száz méteren már ne jöjjenek velünk. Végül azért sikerült biztonságban logolni, bár természetesen itt is zuhogó esőben.
Erre a helyre mindenkinek ell kellene látogatni, magyarnak és nem magyarnak egyaránt.
Hihetetlen volt látni a tóból kitűnő templomtoronyot.
A megjelölt parkolóhelynél parkolva rengeteg 5-10 éves gyermek lepett meg minket, mindannyian valamilyen szalmából készült kézimunkát akartak eladni. Aztán végül csokival fizettünk, így biztosan a gyerekeké lett a haszon :)
A hosszú hétvégét kihasználva, székelyföldi körutazás keretében ide is ellátogattunk.
Az út egyáltalán nem olyan rossz minőségű, mint ahogyan az a leírásban szerepelt. Az alacsonypadlós autónkkal, négy személlyel és a csomagjaival gond nélkül elbotorkáltunk az emlékműig.
A falu látványa kicsit szomorú.
Elhoztam a travel bugot.
A javaslatnak megfelelően az emlékműnél hagytuk autónkat. Onnan barangoltunk el a ládáig. Valóban vannak kutyák, meg kéregető gyerekek. Az előző bejegyzéseket olvasva felfegyverkeztünk fadorongokkal, kövekkel stb. (vissza is hódíthattuk volna Erdélyt ilyen felszereléssel...:-) ). Szerencsére azonban ezeket a céleszközöket használat nélkül hagytuk magunk mögött. Az előző megtalálónak külön köszönet a NAGYON alapos rejtésért. (félóra után már jobban kotortuk a földet, mint a helyi ebek...), No de a gyümölcse meg is lett! A környékkel kapcsolatosan no comment. A korábbi leírásokkal 100%-ig egyetértünk.
Andi+Zsuzsi+Józsi+Tiba
Bő negyven percig keresgéltük a ládát mivel az útmutatás értelmezését túlzottan elbonyolitottuk. A leirás egyébként pontos, csupán velünk volt a gond. ;)
Koszi a rejtest.
Szívet facsaró hely...
Sáros, helyenként havas-jeges és persze nagyon rossz úton mentünk el a faluig, többekkel is beszélgettünk az ittmaradtak közül. 8 család él még a településen. A gyerekek kaptak egy kis édességet, volt akinek cipője sem volt. Aki egyáltalán eljár az iskolába, az is gyalog teszi meg az utat Bözödig! Mint az már korábban Segesváron megtudtuk, Bözödújfalun hagyomány volt a szalmafonás, az egyik ittmaradt család még mindig űzi, vettünk is tőlük egy gyönyörű fonott szalmakeresztet.
A templomhoz már gyalog mentünk, nagyon szomorú látvány volt. Mikor elindultunk a láda felé (kb 200 m volt hátra) a pásztor nagyon erélyesen elkezdett kiabálni velünk, nehogy eszünkbe jusson arra menni, mert elkap a kutya, és már más is járt így! Próbáltuk értésére adni, hogy nem akarunk semmi rosszat, csak szeretnénk fentről is lefényképezni az egykori falut. Hajthatatlan volt, így inkább visszafordultunk. Kérem a megtalálás elfogadását!
Köszönjük a rejtést!
Kellemes biciklitura alkalmabol kerestuk fel a Bozodi tavat. 88km tekeres jutalmaul egy ujabb geoladat jegyezhetek be.
Arrafele nagyon hajtott a kivancsisag, jovet annal inkabb a hideg es a sotetseg, ezert kenytelenek voltunk Kereszturrol az utolso 25km-t kenyelmesen, a meleg vonattal megtenni.
Koszi a rejtest! Nelkule lehet nem jutottunk volna el egyhamar erre a helyre.
A láda megközelítésénél említett kereszteződés koordinátája nem jó, az a 13 és 13A utak találkozásához mutat, jó 10 km-rel arrébb. A bekötő út az emlékműig pedig 10,8 km, ebből 8,9 km rettenetesen rossz makadám út, ésszerű tempóban legalább fél óra...
Ettől eltekintve geoládára érdemes hely, még ha nem is a legvidámabb...
A második erdélyi ládánk!
Bözödújfalu története olvasva is rendkívül megrázó, viszont szembesülni vele borzasztó. Hihetetlennek tűnik, hogy a templom ma is áll, bár nem csoda. Kőrispataki magyaroktól hallottuk, hogy szalmaszálakkal lett megerősítve. Aki nem hiszi járjon utána Kőrispatakon. Egyébként Parajdon a sóbányában egy fotóművész kiállítása látható a falu jelenéről és múltjáról. Érdemes megnézni.
Erdőszentgyörgy felől közelítettük meg a víztározót, a cél közelében cselezni kellett a környék kutyáival, de mi voltunk az ügyesebbek. Igyekeztünk gyorsan becserkészni a ládát, mert az egésznapos túra után nagyon megéheztünk, s elfáradtunk. A ládában nem találtunk tollat. Nem tudom ki cserélhette be valamire a logtollat? :-) Könnyen kereshető, szép rejtés!
Üdv: Verocs+Zolcs
Korondról hazafelé tértünk be ide barátaimmal. Már egy éve tervezzük, ezt a látogatást, de idő hiányában csak most jött össze. A láda felé menet elég sok bögöly kergetett bennünket. Érdemes eljönni ide és megnézni, hogy mire képesek az emberek.
Hihetetlen, mennyire rossz út visz oda, és nagyon hosszú, ráadásul megkerüli az egész tavat. Nem volt egy leányálom. Az sem, hog esőben kellett keresgélnünk és a pásztorkutyák is megkergettek, de végül is meglett. Érdemes azért ide is eljönni és megemlékezni azokról, akik az emberi önkényuralom áldozatai lettek.
A megadott távolságokat, ha Km helyett Mi- ben értjük akkor minden rendben van. A hely megrenditő és igazán köszönjük a rejtőnek, mert különben nem jöttünk volna ide el.
Ezt a ladat ido hianyaban nem sikerult megtalalnom, mert ahogy kiszalltam fenykepezni es el kezdtem menni a lada fele, egy hatalmas felhoszakadas visszakergetett a kocsihoz. igy is sikerult jol meganom, bar az alant megemlitett kutyak egyike is osztokelt a hely elhagyasara.
viszont a visszafele utat Bozod fele tettuk meg, mas ne tegye. Inkabb forduljon vissza es a mar elobb is megtett uton menjen vissza, mivel a masik uton sokszor mar azt hittem, hogy kocsi nelkul fogunk kikotni a nap vegere. erosen felazott erdei talajon kellett haladnunk, ahol tobbszor leert a kocsi alja, es sikerult ketszer is olyan utreszbe belefutni, ahol a foldut fele szelessegben le volt szakadva. szal nem eri meg leroviditeni az utat Szekelyudvarhely fele. ..
Nagyon megdöbbentő a hely. Jó, hogy van láda, ide el kell jönni és meg kell nézni.
A mai első ládika ez, meg az erdélyi portyánké is. Minket is letámadtak az agresszív koldusgyermekek, akik, mikor kaptak kaját a kérésükre, csak vérszemet kaptak és még többet kértek...
A harmatos fűben teljesen átáztam, mire a ládához értem.
Erdöszentgyörgytől 9 km borzasztó rossz murvás út vezet Bözödújfaluig. A víztározó hatalmas nagy. Ami a faluból látszik, olyan mintha nemrég árasztották volna el. Megérkezésünnkor két kisgyerek tapadt ránk. A nagyobbik mondta, hogy el lehet menni a templomig. Tankkal talán, meg gyalog, de az autót jobb már az emléktáblánal lerakni. A gyerekek ottmaradtak, mi elindultunk a láda felé. Átkeltünk egy patakocskán, és 3-4 kutya futott felénk támadóan. Elzavartuk őket, eljutottunk a kidőlt villanyoszlopig. A láda helyét kétszer is megnéztem, de csak harmadikra találtam meg. Oldalról látszott. Be kellet másznom két bokor közé, össze-vissza karcoltak.
Ezúttal is biciklis megközelítést választottam, Udvarhely-Keresztúr-Gagy-Bözödújfalu-Etéd-Korond-Farkaslaka-Udvarhely útvonalon, 113 km össztávval és 8:07 óra futamidővel:). Az idő ma is kegyes volt, a szombatihoz hasonló szikrázó napsütéssel. Loggoláskor 28Celsius és 1018mbar volt. Úgy érzem öcsémet is sikerült megfertőzni a kesselés vírusával, ugyanis tegnap ő volt az "áldozat". Neki már előttem volt dzsípíessze (tképpen miatta van nekem is). Ajánlom figyelmébe minden biciklizni szeretőnek ezt az útvonalat, amely az őszi természet színeivel még élvezetesebbé tehet egy hétvégi ládavadászatot, ahogy a képeken is látszik.
Körbeautóztuk a tavat vasárnap délben, útitársaim nem kis ellenkezésére. A romok persze mindenkinek tetszettek, de túránk ötödik napján, úton hazafelé, már nagyon fogytán volt a türelem.
A csapat a kocsinál maradt, és fontos tanácsokkal látták el a környékbeli pecásokat.
Egyedül indultam a domboldalra, és már csak néhány méterre voltam a ládától, mikor a domboldalról rám rontott 4 kutya. Egyenként is féltem volna tőlük, de így csapatban már valóban veszélyesnek látszottak. Ők egymást is hergelve egyre közelebb kaptak felém és én csak ordítani tudtam. Szerencsére a hangoskodásra előkerült egy fiatal fiú, akinek egy szavára elkotródtak a "fenevadak". Nagyon örültem neki, de a srácnak láthatóan semmi dolga sem volt, így bármerre mentem jött utánam. Beszélgettünk, visszasétáltunk a tóhoz, egyre többen kerültek elő, szóval nem volt lehetőségem a logolásra a cache lelepleződése nélkül.
Egy kép a templomról, közvetlenül a cache mellől bizonyítékul...
Meg kell állni, el kell gondolkozni. Tudtam a helyről jóval korábban, a helyszín mégis más, megrendítőbb volt. Alig volt kedvem a különben remek rejtést megkeresni. A web külön dícséretet érdemel. [wapon beküldött szöveg]
Érdekes és egyben szomorú helyszín. Elképzeltem, ahogy az itteniek anno a dombokon állva végignézték, hogy hogy lepi el otthonaikat szép lassan a víz :((. Tanulságos beszélgetést folytattam egy helyi öreg cigánnyal aki még mindig itt él, és elmondta hogy miből tartja el magát. Este egyedül nem tanácsos erre jönni.
A láda a tó felől nézve a megadott ponthoz képest tíz méterrel jobbra van.
Megcsíptük a dobogós helyezést!! Korábban már jártunk ezen a szomorú-érdekes helyen, de akkor még nem voltam kesser és a láda sem élt még. A marosvásárhelyi barátainkkal kerestük fel újra a tavat. Sokan piknikeztek, sütötték a "mics"-et, ahogy mi is.
Gondolkoztunk rajta, hogy elmenjünk-e délelőtt a szűzládáért, hiszen a szállásunk légvonalban 10 km-re volt tőle. Aztán úgy döntöttünk, hogymegvár minket még a dolog délután is. Tévedtünk. Nagy volt a meglepetés, amikor megláttuk a logbookban Zazyék alig kétórás bejegyzését.
Na mindegy, több is veszett Mohácsnál, azért az ezüst is szépen csillog :-).
Egyszer nekünk is lehet szerencsénk. Elcsíptük az első helyet, bár nem hittünk benne, hiszen a helyszínre vezető úton, szinte csak magyar rendszámú autóval találkoztunk. Azt hittük, hogy nemhogy elsők nem leszünk, de a dobogóról is lecsúszunk. Szerencsére nem így történt.
Való igaz, hogy ezt a falut elpusztították, de véleményünk szerint nem ez volt az egyeteln magyarlakta falu, aki ilyen sorsra jutott. Sajnos abban az időben a magyarok nem voltak a románok kebelbarátai. Szerintem nem is lesznek soha. Tapasztalatból beszélek...
N 46° 25,948' E 24° 50,316' 370 m [GCBOZ+elágazás]
N 46° 24,901' E 24° 54,336' 370 m [GCBOZ+híd]
N 46° 25,467' E 24° 55,120' 381 m [GCBOZ+emlékmű]
N 46° 25,026' E 24° 58,302' 370 m [GCBOZ+szalmakalapmuzeum]
