Kárpátalja első geoládáját a Vereckei-hágónál, a millecentenáriumi emlékmű (N 48°49,127' E 23°9,87') közelében helyeztük el. Kocsival, kerékpárral eljuthatsz egészen a javasolt parkolóhelyig, mely a N 48°48,900' E 23°10,169' koordinátán található.
A geoláda ismét új helyre került !
Egy multivitaminos dobozt keress fenyőfa odvában!!!
A jelszó szóköz nélkül irandó. A pótjelszó a N 48°49,102'; E 23°09,910' ponton található esőbeálló vízszintes gerendájának túloldalán, az eresz alatt.
Köszönet az újratelepítésben nyújtott segítségért Ekarpnak és Tottinak!
A ládába travel bug helyezhető.
A Vereckei-hágó:
A Vereckei-hágó a Máramarosi-havasok és a Keleti-Beszkidek közt biztosítja az áthaladást 839 m magasan. Ez a hágó nem olyan mint az Alpok ismert hágói, hanem inkább egy hosszan elhúzódó laposabb hegygerinc. Azt, hogy milyen jelentősége van a magyar történelemben és a kultúrában nem kell hangsúlyozni. Történelmünk része, itt jöttek be honfoglaló őseink. Ez az a vidék, amelyet minden magyar igyekszik legalább egyszer felkeresni.
A hágó mai szerepe már jelentéktelen. 1980-as olimpiára új út épült Munkács és Lemberg között, ami elkerülte a hágót. Így ma itt szinte alig van forgalom, a rajta átvezető út is rossz állapotban van. A hágó legmagasabb pontján egy évtizede befejezetlen motel, egy hegyi pásztor szobra, egy kereszt és egy buszbeálló nyújt összességében elég vigasztalan látványt. Ezektől néhány száz méterre egy nagyszerű kilátóponton áll a millecentenáriumi emlékmű. N 48° 49,127' E 23° 9,870' [GC896+emlékmű] 1996-ban ünnepeltük a honfoglalás 1100. évfordulóját. Méltóképpen szeretett volna megemlékezni e jeles dátumról a kárpátaljai magyarság is. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége millecentenáriumi emlékmű felállítását határozta el a Vereckei-hágón, melynek az év nyarára tervezett felavatása a szervezők szándéka szerint egyik központi eseménye lett volna az ünnepi évnek. 1996 tavaszán meg is kezdődött Matl Péter munkácsi szobrászművész monumentális alkotásának kivitelezése, ám az ukrán nacionalista erők ellenállása miatt a hatóságok meghátráltak és leállíttatták az építkezést. Az elkezdett emlékmű a különböző hivatalok közötti aktatologatás áldozata lett, évekig befejezetlenül állt és folyamatos rombolásoknak volt kitéve az ukrán ultranacionalisták részéről. 2008-ban Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul kezdeményezésére a magyar állam 25 millió Ft ráfordítással újjá építtetett ugyancsak Matl Péter kivitelezésében. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. A "kapu" nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.
Forrás: www.karpatalja.org.ua és www.karpatalja.lap.hu
A magyar honfoglalás:
A magyar honfoglalás idejét sokáig nem tudták pontosan meghatározni. Anonymus 903-ban, a Bíborbanszületett Konsztantín 950-ben, a Zágrábi és Váradi Krónikák 889-ben, Székely István 888-ban adták meg ennek évét. A magyar kultuszminisztérium 1882. október 17-én felszólította a Tudományos Akadémiát, hogy állapítsa meg a honfoglalás pontos évszámát. Ez 1882. október 25-én megállapítását a következőkben foglalta össze: "A magyarok 888 előtt a mi hazánk területén még nem telepedtek meg, s hogy 900-ban a magyar állam már meg volt alapítva". A honfoglalás pontos dátumának meghatározása ezután a német és magyar csillagászokra hárult. VI. Bölcs Leó bizánci császár krónikásától tudjuk, hogy Bizáncban 891. augusztus 8-án teljes napfogyatkozás volt. Ebből Theodor Oppolzer 1887-es táblázatai alapján a kiváló magyar csillagász Lakits Ferenc 1890-ben egyértelműen megállapította, hogy a magyar honfoglalás ideje 895-ben volt. Adminisztrációs okok miatt azonban a millenáris ünnepségek terve csak 1892-ben került az országgyűlés elé. Hiába iktatták törvénybe az 1895-ös kezdési időpontot, a szakemberek szerint a felkészülés és a tervezett kiállítás időigénye még legalább négy év volt, azért a millenáris ünnepségeket csak egy év késéssel, 1896-ban tartották meg, így a magyar kormány 1896-ot tűzte ki a millenáris ünnepségek esztendejéül meghagyva a honfoglalásnak 895-ös dátumát.
A magyar honfoglalás európai jelentősége abban áll, hogy egy Belső-Ázsiából elindult és Európa és Ázsia határán kialakult nép a Kárpát-medencében szilárd jogállamot hozott létre, amely egy évezreden át a Szent Korona alá tartozó népek között olyan viszonylagos békét és jogokkal biztosított együttélést teremtett, ami felé Európa népei ma törekednek. Az önállóvá vált, egységes etelközi magyarság felelősséggel gondolkozó vezetőiben a 890-es évek elején már tudatosodott az új hazába költözés igénye. Felmérték, hogy akkori szállásaik nem nyújthatnak számukra hosszú időre békés és biztonságos hajlékot, hiszen Etelköz határait nem lehetett biztonságosan védeni. Ezzel szemben a Kárpátok hegyszorosainak elzárásával elejét lehetett venni a váratlan rajtaütéseknek és ennek a földnek a képe teljesen megfelelt a magyarság ősi gazdálkodásának; nagy kiterjedésű, dús, füves legelők és jó szántóföldek álltak rendelkezésükre, és ez volt az a föld, ahova a magyarok "ősei" - a hunok is - eljutottak.
A 894 körüli délkelet-európai népmozgások közvetlen elindítója egy rendkívüli méretű muszlim támadás volt. Az Aral-tótól délre fekvő országok a Szamanida-dinasztia kezére kerültek. Az úzok állatállományuk nagy részének elvesztése miatt nyugati szomszédaikra, az Urál-vidékén élő besenyőkre támadtak, akik átkeltek a Volgán és a Don folyóig jutottak előre és az attól nyugatra levő területeken kerestek veszteségeikért kárpótlást. 894-ben a görögök a magyarokat kértek segítségül Simeon bolgár uralkodó ellen. Ezt a két magyar lovashadosztályt - 10-12 ezer lovast - Árpád fia Levente vezette; a magyar haderő Bulgária északi részét megbénította, a fővárost is elfoglalta és Simeont is képtelenné tette a háború két fronton való folytatására. Így a bolgárok kénytelenek voltak a bizánciak békefeltételeit alkudozás nélkül elfogadni. Ezután a görögök már nem szállították vissza a magyar csapatokat a Dunán.
Még ugyanabban az esztendőben - 894-ben - a morva Szvatopluk is a magyarok segítségét kérte a frank-bolgár koalícióval szemben. Szvatopluk követeit elküldte Árpádhoz és Kurszán kendéhez azzal, hogy indítsanak hadat a Kárpát-medencébe és támadják meg ellenfeleit. Ennek a nagy horderejű szerződésnek a sok változatban fennmaradt emléke a fehérló monda, mely szerint a morva Szvatopluk szerződést kötött Árpáddal. Árpád hadnépével, amely nagyrészt a magyarokhoz csapódott 3 kazár (kabar=lázadó) csoportból állt, Pannóniában tartózkodott, amikor Szvatopluk 894 őszén váratlanul meghalt. A magyar csapatok a Felső-Tisza vidékére vonultak vissza, a kabar kazárok pedig kisebb hadműveletekkel az ország déli és délkeleti "bolgár végeket", a bolgár földvárakat (Csongrádot, Titelt) és a bolgárok kezében levő erdélyi sóbányákat foglalták el. Végső soron a 894-es katonai akcióhoz kapcsolható a honfoglalás kezdete.
895 tavaszán Árpád és a hozzá csapódott kabar csoportok már az országban voltak. A Kárpátok keleti részén tartózkodó magyar törzsek legvalószínűbben május 10-ike körül a hozzájuk legközelebbi, a Vereckei-, a Tatár- a Radnai-, a Borgói-hágón, valamint a Békási-, az Ojtozi- és a Bodza-szoroson át vonultak a Kárpát-medencébe; a dél-erdélyi és az al-dunai szorosokat a bolgár fenyegetettség miatt nem vehették tömegesen igénybe. A magyarok zavartalanul családostól állataikkal, növény-dugványaikkal ökör-vontatta echos szekerekkel lovon ülve, harci erejük teljében vonultak be a Kárpát medencébe, s ottani berendezkedésük után négy év múlva már megkezdték felfedező-útjaikat Nyugat-Európa felé. A félmilliónyi honfoglaló magyar rövid idő alatt magába olvasztotta az itt talált kis számú szláv, esetleg bolgár lakosságot. Az itt maradt hunok és avarok utódaival békében éltek, az ország szélein pedig gyepűrendszert alakítottak ki az esetleges támadások ellen.
Az ország meghódításának befejeztével a Tisza és a Maros találkozásának tájékán, egy tóvá szélesedő folyamág melletti erdőben feltehetően 895 május végén Árpád országgyűlést tartott, ahol "a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétkekért. Egyszersmind a vezér, vele jött nemeseinek, különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, mert ott ejtették szerét az ország egész dolgának" (Anonymus). Ez ma Pusztaszer.
A Dunántúl elfoglalása és a morváknak a Kisalföldről és a Vág-völgyéből való kiszorítása után 900-ra az egész Kárpát-medence magyar kézre került, ezért ezt az időt tarthatjuk a honfoglalás befejező évének; eddig tart a magyar őstörténet és ekkor kezdődik a magyarság történelme.
Forrás: Kiszely István: A magyar nép őstörténete
A Vereckei-hágó megközelítése:
Budapesten át a leggyorsabban a Budapest-Hatvan-Polgár-Nyíregyháza útvonalon juthatunk el Kárpátaljára, majd Ungvár felé az M4-esen haladunk a záhonyi határátkelő felé. Ahhoz, hogy Budapestről Ungvárig eljussunk - 316 km megtételéről van szó - általában öt-hat óra szükséges. (A pihenőket és a határátkelést ezúttal nem számoltuk.) Készüljünk fel arra, hogy az ukrajnai, ezen belül a kárpátaljai utak minősége egyelőre igen sok kívánnivalót hagy maga után, azokat olykor igen sok kátyú ékteleníti (különösen a településeken belül), ám a fő útvonalak többnyire jól járhatóak. 2004 nyarán felújították az Ungvár - Alsóverecke főútvonalat, így gyakorlatilag a Kárpátalját átszelő legfontosabb autóút minősége megközelíti a magyarországi autóutak színvonalát. Alsóvereckénél ellenőrző pont működik. Ügyeljünk rá, hogy irataink és a gépkocsi iratai nálunk legyenek. Az ellenőrző pont után két útvonalon mehetünk tovább. Mivel nincs nagy különbség, azt ajánlom, hogy a rosszabb, de szebb utat válasszuk. Tehát az ellenőrző pont után ne a főúton haladjunk tovább, hanem a vele majdnem párhuzamosan haladó alsóbbrendű úton. Így több helységen is keresztülutazunk, és csodálatos látnivalóban lesz részünk. A hágó előtti utolsó falu neve Verbiás (Verebes), ahol 1703-ban Esze Tamásék várták II. Rákóczi Ferencet, hogy csapatuk élére álljon és vezesse őket. Innen vezet az útszakasz legnehezebb része, mely 6,5 km hosszú. Végig szerpentinen halad és annyira meredek, hogy szinte csak lépésben lehet haladni.
Forrás: www.karpatalja.org.ua és www.karpatalja.lap.hu
A javasolt parkolótól N 48° 48,900' E 23° 10,169' [GC896+parkoló] már érdemes gyalog folytatni utunkat a millecentenáriumi emlékműhöz N 48° 49,127' E 23° 9,870' [GC896+emlékmű], amely egyre inkább a magyarok zarándokhelyévé válik. Kerékpárral egészen az emlékműhöz is eljuthatunk. Akár "drive in" láda is lehetne, de ezt felázott talaj esetén nem javasoljuk. (Minket is traktor húzott ki.) Az emlékműhöz érve, a magaslatról lenyűgözően szép kép tárul az ember szeme elé. Úgy tekinthetünk körbe, amint azt Árpád vezér tette egykoron, s melyet Feszty Árpád örökített meg a Feszty-körképen, mely a magyarországi Ópusztaszeren látható.
A geoláda ismét új helyre került !
Egy multivitaminos dobozt keres, fenyőfa odvában!!!
A jelszó szóköz nélkül irandó. A pótjelszó a N 48°49,102'; E 23°09,910' ponton található esőbeálló vízszintes gerendájának túloldalán, az eresz alatt.
Köszönet a legfrisebb újratelepítésért Ekarpnak és Tottinak!
Ugyancsak köszönet a korábbi újratelepítésekhez nyújtott segítségért Strombusnak, Királyéknak és társaiknak, valamint Mackkának és Péternek, valamint a Görgögök csapatának!
Jó keresést, élményekben gazdag kárpátaljai kirándulást kívánunk:
Kérem, hogy a láda következő keresője legyen szíves jól körülnézni, mert lehetséges, hogy a láda újra eltűnt. Kérlek, értesíts az eredményről. Köszönettel előre is.
Sajnos nem találtam meg, nincs a helyén :-( Egyébként a környezet a pihenő részek sajnos a szeméttől úszik :-( Kérem a jelszó nélküli elfogadást, szükség esetén küldök még képet az ottjártunkról.....köszönöm!
Rákócziak és Munkácsy nyomában Kárpátalján Békéscsabai Lencsési Közösségi Ház szervezésében.
Megható élmény volt itt elénekelni HIMNUSZT a velünk együtt feljutó busznyi társasággal együtt!
Örülök, hogy eljuthattunk ide is.
Láda a meghatározott koordinátán megtalálható.
Köszönjük a rejtést!
Határtalanul program keretében vagyok itt. A ládát nem találtam az odukban pedig jól összevagdostam magam. A pót jelszót szintén nem találtam, sajnos éppen ott ült egy ukrán család is. További képeket mellékelek még később, mert itt gyenge a netem.
Csoportos kirándulás, koszorúzás és feszített program miatt sajnos dobozt keresni eselyem sem volt.Az esőbeállon nem talaltam csak ukrán orosz és magyar firkákat. Képeket otthonról töltök fel , kérek egy elfogadást köszönettel. [Geoládák v2.2.5]
Négynapos, baráti társaságban elkövetett kárpátaljai kirándulás harmadik napján. Úgy gondoltuk, hogy "hátulról" kezdjük a mai túrát, azaz a legtávolabbi ládával indítottunk, ami nem volt más, mint a Vereckei-hágó. Atyaég mennyit olvastam, hallottam már erről a helyről és hány éve hordozom a bakancslistámon! Szerencsénk volt az időjárással és az időzítéssel, mert rajtunk kívül senki sem volt itt éppen. Szörnyülködtünk a rengeteg veszélyes kaukázusi medvetalpon, ami elépesztő mennyiségben növekszik errefelé és nem irtja senki. Az emlékműtől szó szerint néhány lépésre is növekszenek a kis példányok. Ebből még baj lehet... Élveztük a csodaszép kilátást és ültünk pár percet a lépcsőn. Péterrel próbáltuk átélni a hely szellemét, mégiscsak "kultikus" a magyar történelem szempontjából fontos hely ez. Fura érzés volt. A ládát Csabival kerestük meg és meglett a pluszos dobozt, melyet "upgrade"-eltünk egy egyesületi dobozra, mégiscsak pofásabb úgy. Örültem, hogy itt járhattam és örültem, hogy nem az én autómmal kellett elzötykölődni ide, hanem egy Mercedes Sprinterrel, helyi sofőrrel :-) Köszönet!
Négy napot töltöttünk el barátainkkal Kárpátalján. Sok szép dolgot láttunk, sok meglepő dolgot tapasztaltunk, néha rácsodálkoztunk a helyi állapotokra, de összességében nagyszerű élményekkel gazdagodtunk. Hatalmas élmény volt felmenni a Vereckei hágóra és a Tatár hágóra, megnézni Huszt, Munkács vagy Ungvár várát. Jó volt ezeket a helyeket élőben megnézni. Bejártuk a környéket, megkerestük mind a 15 kárpátaljai ládát ebből 6 esetben az elveszett dobozt pótoltuk.
8/15: Vereckei hágó, fogalom a történelmünkben. A hely ránézésre semmiben sem különbözik a környező domboktól, a történelmi jelentősége mégis megragadott. Nagyszerű volt itt állni.
A hengert valódi dobozra cseréltük. A rejtek körül nagy a dzsindzsa. A megközelítés közben vigyázzatok a kaukázusi medvetalppal.
Kérem, hogy a láda következő keresője legyen szíves jól körülnézni, mert lehetséges, hogy a láda újra eltűnt. Kérlek, értesíts az eredményről. Köszönettel előre is.
Kárpátaljai kirándulásunk egyik fontos célja volt ez. Sajnos minden próbálkozás ellenére sem leltük meg. Fenyőből nagyon sok van, de odu egyiken sem látszott. Az esőbeállók/padok közül kettő is összedőlt, a maradékon egyetlen GCs feliratot találtam, de az nem ehhez a ládához tartozik. Pár nap múlva tudok fotót felrakni, amivel szeretném kérni a találat elfogadását. [Geoládák v2.2.5]
Gyönyörű a hely :)
Gyors megemlékezés, koszorúzás után elénekeltük a Himnuszt is. Szívbemarkoló élmény volt, ahogyan 50 ember együtt zengte :)
Köszönöm, hogy ide is eljuthattam!
A ládát elég nehezen találtam meg a bozótos és a kidőlt fák miatt. Találat után találtam még egy kevés szedret a bokrokon, nagyon finom volt. Az emlékműnél közösen elénekeltük a Himnuszt és egy koszorút is elhelyeztünk.
Köszönjük a rejtést!
Felkerestük ezt a helyet is, majd Ivano-Frankivszkba tartva. Szép hely, több emlékmű is található itt. Hétköznapi viselet és GPS hiánya miatt nem eleve a pótjelszó megkeresése volt a cél, viszont éppen elkezdett esni az eső így más helyről szereztem meg a kódot.
Családi hétvégi kiránduláson találtam meg. Végre eljutottam ide is. A rossz úton az alacsony autó is feljött.
A hétvégi esős, záporos napon is örvendetesen nagy volt a forgalom: budapesti család, egri MKE túrázók, 2 busz barkaszói magyar, + 1 busz magyar egy óra alatt!
Az emlékhely szépen kiépített, rendezett, gyönyörű a kilátás esőben is. Sok fedett étkező esőházikó is van.
Visszatérünk, és a gerincen túrázunk a Latorca-forráshoz.
Köszönet a rejtésért, száraz volt a belseje.
Megtaláltuk három napos kárpátaljai geocaching autós kalandtúra keretében, melynek során levadásztuk az összes Ukrajna területén található ládát Ashmelia, Fercsipeter és Webber társaságában. A legtöbb helyszín nagyon érdekes és kalandos volt, mindenképpen ládaérdemes, viszont a rejtések állapota sajnos többségében rendkívül rossz ebben az országban, mondhatnánk negatív rekordnak is. Sajnos a 13-ból csak 1 láda volt betegre állítva, így ehhez vittünk csak gyógyításra való felszerelést.
8/13
Olyan információnk volt a helyszín megközelítéséről, mely szerint az utolsó 11 km távra már kb. 45 perc menetidőt kell szánni, annyira rossz a hágóra felvezető út. Mivel elkezdett erősen esni az eső és már kezdett esteledni is, szállásadónk segítségével sikerült szereznünk egy helyi hölgyet, aki némi euro fejében kisbuszával felvitt minket az emlékműig a 35 km-re található szállásunkról, majd visszavitt bennünket. Nem bántuk meg ezt a döntést, mert az út valóban rendkívül rossz állapotú, sok helyen már hiányzik az aszfalt és elég nagy döccenőkön is át kell haladni. Ettől függetlenül személyautóval is teljesíthető az út a parkolóig, de kockáztatni nem szerettünk volna. Egyébként az út legalább két sávnyi széles, nem is túl meredek és teljesen nyílt terepen visz, tehát attól nem kell félni, hogy szűk hegyi úton kellene közlekedni, ahol nem lehet manőverezni.
Nagyon szép innen a kilátás és a történelmi háttér miatt amúgy is kötelező célpont. A rejtés tekintetében nem ilyen jó már a véleményünk, ez a kapszula ezen a remek helyen, ahol amúgy bőven van hova rejteni, elég gyönge eresztés. Sajnos nem volt nálunk több rendes láda, amit fel tudtunk volna használni, de ha jár erre valaki, esetleg hozhatna.
A kárpátaljai Mezőkaszony településen nemzetközi bográcsfőző versenyre voltam hivatalos, ahol a vendéglátóink váratlanul megszerveztek egy kirándulást a Vereckei hágóhoz. Mindenképp szerettem volna ide is egyszer eljutni, de nem gondoltam volna, hogy most e hétvége során valósul majd meg:) Az odaút így tehát Munkács irányából történt, az E50-es úton, amit a helyiek csak "olimpiai út"-ként neveznek mivel az 1980-as moszkvai olimpiára épült ki. Ez teljesen rendben van, jó minőségű. Alsóvereckénél, közvetlenül egy katonai ellenőrző pont után lekanyarodva pár falun keresztül egy rossz minőségű úton a hegyre felkaptatva lehet eljutni az emlékműig. Az út felső része úgy jellemezhető, hogy ott a kátyúk néhol utat tartalmaznak. De ennek ellenére busz is fel bír menni lassan. Én Erdélyben, de akár Nógrádban a Karancs oldalában is már szoktam a hasonló minőségű utakat. Egykoron nyilván nagyobb jelentőségű átkelő volt erre, de már csak az jön ide aki az emlékműhöz igyekszik, illetve ott jártunkkor off-road autók, terepjárók túraszakasza is útba ejtette ezt a terepet, valamint tehénpásztorok és legelő állataik:)
Az emlékmű szép, rendben van tartva, be is van kamerázva a rongálások elkerülése érdekében. Szép a táj, a hegyek vonulataira a kilátás.
Sajnos az idő kevés volt, hogy hosszan keresgéljem a ládát. Megpróbáltam, közelébe jutottam (bár nem tudom, hogy a helyén volt -e...), viszont a csapat indulásához kellett igazodjak.
Emiatt a mellékelt képek és gps pozíció képernyőmentése (gyakorlatilag majdnem a ládánál álltam) alapján kérném szépen a találat elfogadását.
Ekarp barátommal tekeregtünk erre. A felfelé és lefelé vezető út is eléggé kívánná a terepjárót, de személyautóval is teljesíthető, ha nagyon szeretné meglátogatni a kiránduló ezt a történelmi helyszínt. Lenyűgöző a panoráma, nagyon szép az emlékmű, meglepő az infrastruktúra és rengeteg virág van a kősüvegnél. Itt tényleg megérinti az embert a történelem...
A ládát mi sem találtuk meg, viszont újrarejtettük a rendelkezésre álló szerény eszközökből: Endre, Toti
Totti barátommal Közép-Ukrajnából útban hazafelé erre kerültünk. A ládát mi sem találtuk meg, viszont újrarejtettük, utólag is egyeztetve a ládagazdával :-).
A nemzetközi oldalon tett bejegyzések szerint úgy tűnik a ládának újra lába kélt. Ha valaki esetleg tervezi, hogy megy Vereckére, és vállalná a láda újratelepítését, kérem jelentkezzen nálam.
Kárpátalján töltött hosszú hétvége során volt szerencsém elvetődni ide.
Érdekes érzés volt ott állni az ezer éves határon.
Ezt mindenkinek legalább egyszer ki kell próbálni!
Izsivel közösen elkövetve.:-) Előző napra terveztük, de aztán este már nem akartunk felmenni, mert látni is szerettük volna a tájat, meg az emlékművet, így mára maradt kezdésnek. Nagyon szép volt a panoráma, bár reggel lévén kicsit párás volt. Régóta el akartam már ide jutni, végre sikerült.:-)
Így utólag olvasva az előttem szólókat, kétséges volt a láda jelszava!!
Kifejezetten nehezen olvasható, de semmi gond nincs vele.
Egy csoporttal jártuk Kárpátalja nevezetes helyeit, nem mindenütt akadt elég idő a ládák és a műemlékek keresgélésére. Ez a hely viszont nagyon érdekes érzéseket ébresztett bennem! A kilátásról ne is beszéljünk, megragadott!
Köszönöm a rejtőnek és az újrarejtőnek, hogy ezt is megmutatta!
Kárpátaljai és lembergi túránk során.
Kösz a rejtést.
Sajnos a logbookban található jelszót nem fogadja el a rendszer.
Igény esetén tudok róla képet küldeni.
Update: kösz az elfogadást, benéztük a jelszót, a ládában lévő rendben.
Csak nézd meg jól, nehogy te is így járj!
:)
Főiskolával Kárpátaljai terepgyakorlat jóvoltából itt jártam. Sajnos a GPS memóriakártyájából eltűntek a láda koordinátái, ezért nem tudtam megkeresni a ládát. A táj nagyon szép. :)
Kérem, fényképek alapján elfogadni a találatom.
Megvan köszi! Nagyon szép volt a táj és a kilátás és örülök hogy végre ide is eljutottam! A Himnusz eléneklése után visszaindultunk a buszhoz és visszamentünk a szállásunkhoz Mezőváriba. Gyönyörű hely köszi a rejtést még egyszer!
A kilátás gyönyörű, az emlékmű megrendítő. Sajnos a nálam lévő leírás július eleji volt, ezért hiába kerestem a régi helyén. Kérem a fénykép alapján a megtalálás jóváhagyását. Köszönöm a rejtést!
Most voltam itt harmadszor. :-))) Szeretek ide jönni. :-))))
Ma gyönyörű idő volt, így 1 órát nyugalomban és más túristák nélkül tölthettünk el. Amikor jöttünk 4 busznyi ember jött le, amikor mentünk 1 busznyi jött fel. A ládát 20 pecig kerestük , de úgy döntöttünk, hogy a hely nyugalma nagyobb érték, mint a ládán felhúzni magunkat. Nem akartunk erre emlékezni, hiszen ez csak egy kiegészítése a helynek.
Megebédeltünk, mert közben Pali bácsi és a fiam kikészítették a finom szalonnát, hagymát .... + az útközben begyűjtött forrásvizet és egy kicsit beszélgettünk, fényképeztünk élveztük, hogy itt lehetünk.
A ládát pontosan 2 évvel ezelőtt ellopták és nem találtam meg zuhogó esőben a Romzsa Tódor túrán (a fenyőknél kerestem) , de nem jelentettem jelszó nélkül, mert meg szerettem volna találni a dobozt. Gondoltam ha lehet legközelebb megkeresem. Most viszont csak a koordináták alapján nem találtuk meg és leírásunk nem volt. Bolyongtunk a fák között, így utólag már biztos vagyok benne, hogy láttam is ezt a fát, de szóba sem jöhetett hiszen túl vékony és egészséges egy ládához, a tövét még meg is néztem. Mögötte csak vékonyabb fák voltak, de előtte jó rejtésnek való odvas és vastag fák vannak. Azt nem gondoltam, hogy nem a földön rejtették el. (Nem volt leírásom.)
Biztos, hogy a koordináták pontosak, mert egyértelműen a vékony fák felé mutattak.
Feltöltök néhány képet, ha elfogadod jó, ha nem az se baj. Örülök, hogy Te legalább vetted a fáradtságot és elrejtettél itt egy ládát. Én 8 évvel ezelőtt nem mertem, akkor voltam itt először és nem tudtam volna vigyázni rá. Persze, ha vannak olyanok akik segítenek, akkor nyugodtabb az ember.
A láda helyét megtaláltuk, de a ládát nem, ezért Strombus felkészültségének köszönhetően új rejtést készítettünk. Az emlékműtől mesés a kilátás. Köszönet azoknak a magyar vállalkozóknak akik az emlékművet néhány nappal előttünk megtisztították.
Köszönjük a rejtést.
Strombus készült az újrarejtésekhez dobozokkal, egyet itt is fel kellett használni, mert a ládika nem volt meg. Nagyon szép helyen van az emlékmű, csodás a kilátás.
Ismét egy kárpátaljai önkiszolgáló kesselés. Újrarejtettük, hogy megtalálhassuk. :-)
Gyönyörű hely - bár az időjárás lehetett volna kegyesebb is hozzánk.
Nem csoda, hogy megtetszett a hegyen túli világ Árpádnak és népének. Nagyon szép innen letekinteni.
Öt napos autóbuszos Kárpátaljai kiránduláson voltam az egyházközségem egy csoportjával. A mai napon a Munkács - Vereckei hágó útvonalat jártuk be.
Sajnos a ládát nem találtam meg, ebben közrejátszhatott az is, hogy felhőszakadás után voltunk, illetve mivel csoporttal voltam, ezért nagyon kevés időm volt a keresésre. Kérem a képek alapján fogadd el a találatot.
Az előző bejegyzés és a térdig érő hó miatt neki sem álltunk a keresésnek.
Az emlékmű megközelítése kalandosra sikeredett, mivel az út autóval járhatatlan a hó miatt, így az utolsó 6 kilométert gyalog tettük meg hol bokáig hol térdig gázolva a hóban.
Kollégák kárpátaljai kirándulásához csatlakozva jutottam el a Vereckei hágóra. A megadott koordinátán nem találtam a ládát, de a váratlanul jött hózáporban lehet hogy nem kerestem elég kitartóan. Viszont találtam a hóban egy orosz nyelvű geoláda ismertetőt. Lehet hogy ezt a ládát is illetéktelenek találták meg és szétdobálták a tartalmát? Egyéb részeit nem találtam meg. Illetve a jelzett helyen sok koszorú volt szétdobálva amit szerintem az emlékműről szedtek le, talán szintén nem jó szándékú emberek. Sajnos az időjárás és a nálam lévő felszerelés nem tette lehetővé hogy bármiféle ládapótlást kíséreljek meg.
De jó, hogy ide is eljutottunk!
A társaságunk gyerektagjai (illetve Misi már épp felnőttkorú lett!!) versszakonként váltva egymást felolvasták a Himnuszt, Marci pedig Wass Albert írását. Utána elénekeltük a Himnuszt és Bence feltette a nemzetiszín szalagot az egyik kampóra. Meghatódtunk.
Ezután kerestünk egy helyet a magunkkal hozott ládának, reméljük, egy darabig kitart.
Emelkedett hangulatban ballagtunk visszafelé.
Köszönjük!
Ládafelújítás során megtaláltuk. "királyék" kessertársainkkal a pótládának új helyet kerestünk.
Új láda koordinátái:
N 48° 49,170' E 23° 09,845' , az emlékműtől északra, kb. 85 méterre egy fa gyökerei között található. Reméljük, itt hosszabb életű lesz.
Kárpátaljai kirándulásunk során kerestük fel az emlékhelyet családi-baráti kis csapatunkkal. Mi már régóta tervezgettük, hogy eljövünk ide, most végre sikerült. Az emlékműnél Király család szervezésében egy rövid megemlékezést tartottunk, s elhelyeztünk egy emlékszalagot.
"Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére."
Kárpátaljai motorostúra során. Sajnos a rejtek illemhellyé alakult, ládának nyoma sincs. Az újrarejtést az emlékműn túli erdősávban javasolnám, ahol már nincs túristaforgalom. Kérném a képek alapján az elfogadást.
4 napos Kárpátalja túránk alatt az összes (11) helyi geoládát levadásztuk. Ez volt a 11/7.
Egyszer már 4 éve megcéloztuk a Vereckei-hágót, de akkor nem jutottunk át a határon. Most végre minden szerencsésen összejött, a délelőtti felhőszakadás után a parkolótól már napsütésben sétáltunk fel az emlékműhöz. A láda nincs meg, az újrarejtést talán kicsit távolabbra kellene tenni, mert az első fenyő környéke kissé illemhely jellegű. Valaki biztos guggolva megtalálta :(.
Sajnos a két kárpátaljai láda közül, amit megszerettem volna keresni, egyiknél sem jártam sikerrel. Itt az út mellett szerintem megtaláltam a rejtekhelyet, de csak rengeteg piszkos WC papírt találtam. A rejtő kérésére szívesen küldök tracklogot. Fényképet is készítettünk a helyszínen, de azt csak később tudom majd feltölteni. Köszönöm a rejtést!
Kelet-Magyarországi és Kárpátaljai ládázós hétvége 38/15
Hát, ide is eljutottam... Korán keltünk (s a hotel alkalmazottai is emiatt), hogy hamar átérjünk a határon. Hát majdnem sikerült. 7-kor kezdtünk neki, és ottani idő szerint 11-kor (+egy óra, +még téli időszámítás) értünk át. Sebaj, onnantól a lovak közé csaphatunk! Majdnem, ha az út is megengedné. Országúton néha elértük az 50 km/órát is egy-egy szakaszon, de a hatalmas kátyúk rendre felbukkantak...
Ennek ellenére a hely nagyon szép, köszönjük a lehetőséget, hogy ide is eljuthattunk!
Megtaláltuk Melindával, Imolával és Balázzsal! Kárpátaljai körutunk 2. ládája! Jó érzéssel töltött el bennünket hogy felkereshettük ezt a helyet. Bár a nem oly régen történt vandalizmus jelei még látszódtak azt gondolom hogy ezt az emlékművet tűzzel nem lehet szétrombolni és ha csak 2 kő fogja jelölni ezt a helyet akkor is egy zarándokhelye lesz ez minden magyar embernek! Véletlenül pont akkor sikerült az emlékműhöz érnünk mikor a Duna televízió forgatott a koszorúzásról így pár képet felteszek az ukrajnai magyar kisebbségi önkormányzat elnökéről, illetve a legfelsőbb bíróság volt elnökéről akik éppen elhelyezik azokat az emlékműnél! Köszönjük a rejtést!
Egy tanárcsapattal, Csetfalváról indulva, ahol a szállásunk volt, három napon át bejártuk Kárpátalja sok szép részét. Munkács után indultunk a Vereckei-hágóhoz. Az égiek is velünk voltak, a sok eső után végre kisütött a nap. A leírás azonban a szálláshelyünkön maradt. Kati segített Budapestről, több SMS-ben leírta a koordinátákat és a láda helyét. Az öröm, azonban nem sokáig tartott. Hiába keresgéltem jó ideig, a láda nem került elő. Azután pedig indulni kellett... A képeket felteszem.
Nagy csapattal jártuk/buszoztuk végig Kárpátalját. Még a völgyben jó idő volt, de a hegyen már kellett az esernyő! A fotónk is olyan... Boldog vagyok, hogy hetvenedik évembe sikerült végre ide eljutni! szalaij-vel együtt kerestük őseink nyomán a KINCSET! Sajnos a régi helyén nem volt. Már csak itthon jöttünk rá... Esedezem az elfogadásért!
2 hete még nem gondoltam, hogy itt leszek. Az idevezető szerpentin is érdekes volt. Különleges érzés itt állni és körbenézni.
A ládát Famágussal kerestem.
Nem hittük volna Oldfox, és én, hogy tavalyi ittlétünk után ilyen hamar újra eljutunk ide..
Most egy kis szuper csapattal jöttünk, Sinus90, Klári, Ludens és Marcsi, HGábor és Eszter kitüntető társaságában.., 4 drb. Gps-sel kerestük a ládát, de nem találtuk meg. A koordináták pontosan a fa tövébe mutattak, ahol tavaly októberben, ott volt a láda. A környéket átkotortuk, a beírást a mezőről, egyebekről tavaly sem, most sem olvastuk el. Sőt, indulás előtt a beírásokat a logban sem, mert ez a pont nem volt az útitervben. Aztán mégis felkerestük ezt a csodálatos vidéket. gyertyát gyújtottunk, szalagot tettünk és gyönyörködtünk.
A jelszót megadtuk barátainknak, amúgy is jóváhagytad volna.
Köszönjük!!
A láda megvan és ép. Nem az erdő szélén kell bemenni, hanem attól visszább a parkoló felé és a föld felszíne felett kb. 50 cm magasságban van. A koordináta a hiba határon belül van.
Urbanj már mindent leírt előttem. Végigkutattuk a fenyő belső oldalát, de nem találtuk a ládát. Sajnos nem volt sok időnk, mert a többiek miatt sietnünk kellett. Kérném a megtalálás elfogadását!
3 napos ukrajnai kirándulásunk egyik felejthetetlen állomása volt. Egy 14 fős családi-baráti társasággal jutottunk fel a Vereckei hágóra mindannyiunk nagy örömére. A ládát PEx2-vel együtt kerestük egy ideig, de nem találtuk meg. Megzavart, hogy a koordináta egy fenyőfához vezetett, a leírásból viszont nem voltunk benne biztosak, hogy melyik is az új hely, így végignéztük a környéket. Sajnálattal vettük észre, hogy a környéket leginkább illemhelynek használják. :(
Kérem a képek alapján a találat elfogadását.
Gyönyörű! A Vereckei hágó túra ellenőrzőpontja volt. :) Teljesítménytúrának indult, de hamar átalakult életem legkalandosabb "túlélőtúrájává". Óriási buli volt, varázslatos környezetben, remek kis társasággal.
A Vereckei teljesítménytúra során jutottunk el az emlékműhöz. Az egész túra során csodálatos volt a kilátás.
A ládát a mellig érő gazban, csalánban hárman kerestük legalább fél órán keresztül, de nem találtuk meg. Az egyik fenyőfa tövében találtunk egy üres zacskót, azt gondoltuk, hogy ebben lehetett valamikor a láda. Később az emlékműhöz érkező túratársaink szerencsésebbek voltak, mert rátaláltak a ládára.
Kérjük a rejtőt a képek és leírás alapján fogadják el a rejtést: Ilka, Zoli
Kb fél óra kutátás és rengeteg csaláncsípés után sikerült találni egy üres zacskót. Azt hittük znasz-szal, hogy ez lehetett a valamikori láda zacskója. Másnap reggel kiderült, hogy rosszul gondoltuk, mert Csilla mégis ráakadt. Hát sikerült jól elrejteni valahol a derékig érő csalándzsungel közepében. A kilátás viszont gyönyörű, aki teheti nézze meg! Kérhetném a rejtőt, hogy igazolja a megtalálást? Teszünk fel képeket, hogy tényleg ott jártunk. Köszönet mindenért: Reni
Középiskolás kollégistákkal nagyszerű időben és több magyar autóbusszal találkozva, az emlékműnél is egy miskolci csoporttal találkozva közösen kéz a kézben körben állva énekeltük el a himnuszt.
Nagyszerű érzés volt!
Munkács várától jöttünk.. ott már leírtam, hogy egy érdi alapítványnál dolgozunk, velük jöttünk, de most ünnepelni,a Salánki magyar iskola 10. évfordulóját.. + kirándultunk, és természetesen dobozoltunk..:-)
Az idegenvezetőnk erre a napra, egy kitűnő, kétlábon járó lexikon és óriási lelkesedésű magyar ember, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Líceum, történelem és magyar irodalom tanára Popovics Béla, Béci, az első képen a középső alak, fehér pólóban és kabátban.. mellette balról a lépcsőn áll Matul Péter munkácsi szobrászművész, aki az emlékművet alkotta.. ő készítette a munkácsi várban álló Zrínyi Ilona- II. Rákóczi Ferenc bronz szobrát is.. elmondta nekünk az emlékmű mondanivalóját.. 7 kis csúcsa, kiszögelése van, a 7 vezér..a felső rész jelképezi a turult, a belső körvonalak az ősanyát, a földet magát.. az oltár az öle, az ő egyesülésükből született a Nemzet.. ha rosszul emlékszem valmire, nézzétek el nekem.. közel nincs annyi eszem, mint a tanult férfiúknak akiktől hallottuk e dolgokat..:-) elmondta, mennyi nehézséggel kellett megküzdeniük, mire ez így, mai állapotában látható lett.. sajnos, a folyamatos rongálásoktól nem tudják megvédeni..
Bécitől jobbra pedig a szemüveges férfiú a Salánki magyar gimnázium kitűnő történész tanára..Kész Barna..
Képzelhetitek e három jeles férfiútól, mennyi érdekes dolgot megtudtunk.. A legmegkapóbb történet talán az volt, hogy Béci tanár úr szervezésében a Milleneumkor, pontban éjfélkor a hágót körülvevő hegycsúcsokon máglyák lobbantak fel, melyek felejthetetlen élményt nyújtottak az akcióban résztvevő sokszáz fiatalnak, ill. minden résztvevőnek.. ezzel is hirdetve a világnak, az összefogás erejét..hogy ez a kis nemzet, bármire képes lehetne, ha összefogna..
pedig ezekre a hegyekre nem könnyű feljutni.. sok csúcsra, sok órán át lehet felérni, arról nem is beszélve, hogy lejjebb lehet csak tüzelőt gyűjteni..
Nagy örömmel fedeztünk fel egy érdi koszorút, jól van :-) a doboz is.. merészen közel van az úthoz, de szerintünk elég nagy biztonságban.. akik idejönnek, nem azért jönnek ide, hogy bármit tönkretegyenek.. ez persze, csak a magyarokra értendő , mint tudjuk, folyamatosan kell küzdeni azért, hogy álljon ez a hely..
Koszorúztunk, gyertyát gyújtottunk.. elénekeltük a Himnuszt..
Bár érdekes dolgokat mesélt Béci.. a legújabb kutatások szerint anno a magyarok nem hont foglalni jöttek, hanem hazajöttek.. visszajöttek, mert előtte is itt voltak már.. a honfoglalás szót, 140 éve még nem is ismertük.. és nagy valószínűséggel az etruszkok az őseink..
Innen eredhet viszont a lélegzetelállító szó eredete, mert amikor megláttam a tájat, szabályosan pillanatokig nem vettem levegőt, olyan gyönyörű..
Élmény volt ide jönni.. biztassatok mindenkit erre!!!!
Itt jártam az emlékműnél és ránéztem a ládára:
köszöni szépen jól van! Az álcázás kicsit jól sikerült, mert valaki a dolgát a ládától 1 méterre végezte el:-((
Három napos szervezett út keretén belül voltunk itt.
Az emlékhely ismertetése után és a kötelező virágok elhelyezése után csoportosan kerestük meg a ládát, élen az idegenvezetőnkkel.
Hejcei magyar történelmi nyaralásunk 21/22.
A Vereckei-hágóhoz mindenképpen el akartunk jönni, főleg hogy végre ilyen közel vagyunk hozzá (szállásunktól 250 km). Ezért még otthon Siklóson csináltattunk koszorút erre az alkalomra. Talán Őseinknek sem volt ilyen körülményes idejutni:
1. Hejcéről tervezett a navi gps olyan utat, ahol csak gyalogos átkelő volt (rendes térképem nem volt, így gps-re hagyatkozhattam csak) + kb 80 km.
2. Az ukrán határátlépés kész katasztrófa (szívatják az embert a nyomtatványukkal, nem segítőkészek ha látják hogy az ember nem tudja mit kell írni, csak félreállítottak amíg nincs kitöltve az űrlap)
Korán indultunk, de buktunk kb 3-4 órát, ezért a Schönborni kastélyt töröltük a programból, így is 22h volt mire a szállásra értünk.
Végre Munkács és Szolyva után felértünk és megkoszorúztuk az Emlékművet (itt is találkoztunk magyarokkal). Végignéztünk a tájon, amit Őseink is láthattak, lenyűgöző. Utána elindultunk a ládát is felkutatni. Magyarként ez a láda nekünk fontos lett volna, 3x ellenőriztem a koo-t, de a tényleges helytől 300m-re mutatott. Nem tudom mit csinált a gps, de ilyet még sosem. Alig akart műholdat is találni, kb 15 percet vártam rá. A leírás szerint és utána otthon kiderítettem, hogy a ládától kb. 20-30m-re parkoltunk az autóval. Letörten, hogy ez a fontos láda nincs meg hazamentünk.
Kérjük a rejtőt, hogy a leírás és a képek alapján fogadja el nekünk így megtalálásnak!
Szombaton lett volna a csúcs-, illetve hágó támadás, de a szakadó esőben nem mertünk nekivágni. Amit helyesen tettünk, később látva a felvezető út hiányosságait. Reggel már ragyogó napsütésben értünk fel, s csodás táj tárult elénk. Remélem hamarosan visszatérünk ide túrázni is.
Pár percig csendesen elgondolkodtunk odafenn...
Igényes a cache, rejtés is jó, a leírásból is sokat tudtam meg. Köszi!
Az emlékmű időközben elkészült, sajnos rendszeresen megrongálják. Ide minden magyarnak el kellene jönnie egyszer az élete folyamán. Addig is a Feszty körkép adhat ízelítőt a tájról, a honfoglaló magyarokról.
Csodálatos élményekkel gazdagodva tértünk haza négynapos kárpátaljai kirándulásunkról. Ízelítőt kaphattunk a helyi magyarság küzdelemes életének pillanatképeiből, s abból a küldetéstudatból, hogy a nehézségek ellenére ott, a helyi közösségeket megőrizve, szülőföldjükön őrzi Kárpátalja népe az évezredes magyar kultúrát. Le vagyok nyűgözve, meg vagyok hatva, s egyszerűen kevésnek érzek minden suta próbálkozást aannak érzékeltretésére, hogy mi mindent kaptam ettől az utazástól. Bizonyos: vissza fogunk térni ide, s azt is remélem, rajtunk kívül mások is részesei is lehetnek a csodának. (Bárkinek szívből ajánlom kedves vendégfogadóinkat.)
---
A hágó felé vezető úton a fék lombja ezerféle őszi színben pompázott, majd följebb haladván lassan átvették az uralmat a fenyők, hogy odafönn már ők alkossák a derékhadat. Az emlékműhöz érve kicsit borult, de szerencsére nem szeles idő fogadott bennünket. Jó messzire el lehet látni a hegyek közt, s tapasztalhattuk mindazt a csodás látványt, mit honfoglaló eleink.
Sok magyar kereste fel az emlékművet, sok új koszorút és égő mécsest láttunk. S csak jöttek, egyre jöttek a honfitársak - az alsó földutakon zajló hangos és veszélyes autóverseny ellenére is.
A ládánál mindent rendben találtunk, de meglepően merésznek tartjuk, hogy gyakorlatilag egy út melletti fában található a láda (a nyomokból ítélve pont errefelé mások beljebb is utat vágnak, de egészen más célból. Szerintem előbb-utóbb véletlen is felfedezik a dobozt.)
Kárpátaljai ládázásunk második ládája. Szombaton ide indultunk beregdédai bázisunkról, majd elmentünk Ungvárra megnézni a várat és a belvárost. Visszaúton megálltunk ebédelni egy saslikot, nagyon finom és friss volt, minden kamionos itt áll meg kajálni!
Egy buszos kirándulás keretében, szakadó esőben sikerült a ládát megtalálni. Az emlékművet jelenleg rendőrök vigyázzák az ünnepélyes avatásáig. (Mi lesz vele később?) Köszönjük a rejtést!
"2008. június 21. [18:33]
Meggyalázták a vereckei honfoglalási emlékművet Kárpátalján
Ukrán nacionalista fiatalok csoportja pénteken ukrán címert és a Kárpátaljára 1939-ben bevonuló magyar csapatoknak ellenálló ukrán fegyvereseket dicsőítő márványtáblát szerelt fel a Vereckei-hágón felépült magyar honfoglalási emlékműre.
A Vereckei-hágóra ukrán nemzeti zászlókkal felvonuló mintegy ötven fiatal közül többen felmásztak a hét méter magas emlékműre, és a homlokzatán fémből készült ukrán címert helyeztek el. Eközben az emlékmű aljára néhányan villanyfúróval és szabványos rögzítő elemekkel márványtáblát erősítettek. A táblába előzőleg a Vereckei-hágón 1939-ben állítólag kivégzett ukrán fegyveres ellenállókat dicsőítő és az atrocitásokért a magyar nép nevében bocsánatot kérő ukrán nyelvű szöveget véstek.
Az eset idején öt építőmunkás dolgozott a helyszínen. Mint elmondták, az emlékműhöz vonuló ukrán fiatalok nem viselkedtek agresszíven. (MTI)"
A megsemmesült láda pótolva lett! Reméljük a feladatot jól hajtottuk végre az ELSŐ VERECKE HÁGÓ TELJESÍTMÁNYTÚRA keretében!?
E-területről Karpaty_2_v4.0 , a megközelítéshez Karpaty_3_v4.0 szelvényt lehet letölteni a kütyüre.
Tanulmányozásra M=1:100 000-es Zakarpatska.jpg (39.3 MB) szelvényen lehet böngészni!
Sajnos a jelek szerint a láda immár másodszor is eltűnt. Ezúttal úgy tűnik a fakivágásoknak esett áldozatul. Kis segítséggel remélhetően hamarosan sikerül új ládát elhelyezni.
Az első logbookról szerencsére maradtak fenn archív felvételek, amelyeket ez úton osztok meg Veletek. A képekért köszönet "Az elveszett geoláda fosztogatói"-nak.
Kérem, ha esetleg valaki készített fényképeket a 2. logbook lapjairól, hasonló módon küldje meg legyen szíves a részemre, hogy közkinccsé tehessem őket.
Többször jártam már itt, de most előszőr azóta, hogy a torzóban maradt emlékművet befejezték. Minden alkalommal lenyűgöz a hely varázsa, illetve ez a páratlan panoráma.
Sajnos a láda nem lett meg, a tökéletes gps vétel ellenére sem. A pont közelében stilfűrésszel kivágták a legtöbb fát, bár már bemenni sem volt egyszerű a másfél méteres csalántól. Fél órás keresés után feladtuk, addigra átnéztük a koordináta 20m-es körzetét de csak a feltételezett láda néhány darabját sikerült megtalálni. Már amennyiben a láda teteje kék műanyagból volt... Találtunk továbbá egy feketés nejtonzacskót szétszaggatva, pár papírfoszlányt, illetve egy kis feles poharat. Cserébe minden porcikám össze lett kaszabolva és még a fejem búbját is csípi a csallán. :-)
Nagyon el voltam keseredve, szerettem volna megtalálni a ládát, és mivel nem olvastam az loggolásokat, nem is tudtam hogy már az előttem járók sem jártak sikerrel. Ugyan megfellebezhetetlen bizonyítékot nem találtam, nagy valószínüséggel a láda megsemmisült.
Ezért szeretném megkérni a rejtőt, hagyja jóvá utólag a megtalálást...
Remélem a képekkel kedvet csináltam az emlékhely felkereséséhez!
Ukrajnai rafting túráról hazafelé tettünk egy kerülőt, hogy Vereckénél jöhessünk át. Kimondhatatlan érzés :-)
A ládát valószínűleg feldúlták. Tizenegyen kerestük legalább negyedórát, de sajnos nem akadtunk nyomára. A tél előtt sok fát kivágtak a megadott koordináta 50m-es körzetében, s a láda is ott eshetett áldozatul. Kár, hogy nem volt nálunk javító-készlet.
Kérjük a rejtőt, igazolja a helyet.
Honismerti buszos kiránduláson vettem részt és Kárpátalja föbb nevezetességei közt ezt is felkerestük.
Sajnos az idő nem kedvezett nekünk és elég borongós esős idöben voltunk fent. Az oda vezető szerpenti út tényleg elég siralmas álapotban van. Közuzalékkal szórt földút. De azért a buszunk 1 óra alatt megtette a Kb: 10 km-es távot. És nem csak a mi buszunk. Ott jártamkor még egy magyar busz állt ott és jónéhány magyar autóval is találkoztam.
Örömmel jelentem, hogy az emlékmű elkészült és teljes pompájában áll.
És remélhetőleg senki se fogja megrongálni. Pár képek elkészitése és a himnusz csoportos eléneklése után elindultam a ládát felkeresni. De sajnos Én nem találtam. Egyrészt annyi ott a kivágott fa. Valószinüleg fakivágást végeznek a környéken, mint szinte mindenütt kárpátalján. Másrészt annyira vizes és esős volt ott minden, hogy nem kivántam magam teljesen összevizezni, és sarazni. És a csoport is idult vissza, igy időm se maradt.
Igy kérem a rejtő elfogadását a képek alapaján.
Amennyiben szeretné frissiteni a főoldali képeit szivesen elküldöm neki a fotóimat.
De itt javaslom, hogy ez a ládá váljon egyben vitulássá is. Sajnos az emlékműn nincs semmilyen felirat. Igy egy közeli orosz emlékmü évszámát javasolnám, mint altenativ jelszó.
Innen elmentünk a Fülöpfalvától nem messze a Sipot vizeséshez még aznap. És hazafelé megnéztük a Schönborn kastélyt is.
Sajnos a ládát nem találtuk meg. Az erdőszélen elég sok fa kidőlt és a koordináták is oda mutattak. A szóbajöhető helyeket vegégnéztük de nem jártunk sikerrel. Ráadásul 30 cm volt a hó.
Kárpátaljai kirándulásunk fontos állomása volt a hágó. Köszenet a halál-pontos koordinátáknak, csak odasétáltam a félméteres szűz hóban, lehajolatam és elővettem a ládikót.
Megtaláltuk, egy 18 fős kiránduló társasággal az idegenvezetőnk nagy meglepetésére a pontos koordinátáknak és a kiváló GPS vételnek köszönhetően azonnal meglett. Mindenki aláirta a a megtalálást.
220 km 1330 méter szint kerékpárral
Tavasz óta tervezzük ezt a kerékpártúrát de mindig valami miatt elhalasztottuk. A csapat kezdetben 5-6 emberből állt volna de végül valami miatt a többieknek a mostani időpont nem volt jó, tovább meg már nem akartam halasztgatni a túrát .
Jó hosszú nap volt a mai. Hajnali kettőkor keltem hogy Nyíregyházán találkozzak Ironmannel. A 60Csx alaposan megtréfált néhány száz méterre a megbeszélt helytől: elvesztette a holdakat és mikor újra poziciót tudott számolni több kilométerre más helyre tette helyzetemet mint a valóságban volt. Csak a ki-be kapcsolástól tért jobb belátásra.
Beregsurányig még autóval mentünk itt váltottunk át kerékpárra. A határátkelőn nem voltak sokan , 4-5 autó várakozott mindössze átkelésre, mégis sikerült fél órát elvesztegetnünk az átkeléssel. Ellenörző pont a határ előtt és után magyar és ukrán útlevél és vámvizsgálat. Nagy a szigorúság a határon , visszafelé egyeseknek még a zsebeit is átvizsgálták a magyar vámosok.
Az ukrán kiskatona arcát egy darabig nem fogom elfelejteni mikor megtudta hogy a Vereckei hágóhoz készülünk eljutni kerékpárral.
A Beregsurány Munkács átvonal nem túl jó minőségű: a problémát elsősorban nem a kátyuk, hanem az út egyenletlenségei , az aszfalt felgyűrődései okozzák. Mégis megérte erre jönni, mert legalább tiz kilométert nyertünk a záhonyi átkeléshez képest bár arra sokkal jobbak az utak.
Munkácstól a nagyon jó minőségű - széles, nyomvályú mentes - kievi országúton haladtunk nagyrészt a Latorca völgyében. Jó hátszelünk volt ezért alig vettük észre hogy 40 kilométeren át szinte végig emelkedik az út.
Erről a területről már nem volt GPS térképünk de nagyon jó szolgálatot tett Freddy tacklogja. Nélküle nagyon nehezen találtuk volna meg az alsóvereckei elágazást.
A hágóhoz vezető út minősége hagy ugyan kivánni valókat maga után , de montival nem probléma leküzdeni. Végig a középső tányéron tudtunk tekerni tehát még igazán meredeknek sem mondható. A fő problémát a sok, útra felhordott sár jelentette. A környéken ugyanis gázvezeték építés folyik. A vezeték nyomvonala több helyen keresztezi az utat. Lefele gurulva szép egyenletesen belepte bringánkat és ruhánkat is a sár.
A hágón felfelé kapaszkodva félúton komolyabban rákezdett az eddig csak szemetelő eső így a "buszmegállóhoz" kissé átázva értünk fel. Innen még kb 500 métert kellet megtennünk egy földúton az emlékműig amit elborítanak a koszorúk. Az emlékműre valaki egy Nagy Magyarország matricát is ragasztott.
Fent az orrunk hegyéig sem láttunk, a környék felhőben volt, a panorámát így nem tudtuk élvezni. Elgondolkodtunk azon , hogy Árpád apánk hogy jutott el idáig , voltak akkoriban egyáltalán utak ?
A hely amúgy igazi zarándokhely: lefelé menet két magyar busz utasaival is találkoztunk, akik kedvesen gratuláltak a kerékpáros teljesítményünkhöz.
Kicsit megkönnyebültünk mikor leértünk a saras szerpentinről és végre ismét tekerhettünk, az ereszkedés alatt ugyanis alaposan átfagytunk. Fent a hágón biztos nem volt 10 fok sem.
Visszafelé csodálatos módon ismét hátszelünk volt. Bár megfogadtuk , hogy beosztjuk erőnket és nem száguldozunk ezt valahogy nem sikerült betartani. Általában 30km/h sebességgel haladtunk , néhány kilométerenként elöl váltottuk egymást. A jó tempónak köszönhetően valamive négy óra után már ismét Munkácson voltunk hat óra körül pedig már a határon hallgattuk a katonai ellenörző pont parancsnokának morgását hogy miért nem álltunk meg a stop táblánál.
De mikor meghallotta merre jártunk barátságosan elbeszélgetett velünk.
Nagyszerű nap volt . Egyszer jobb időben - talán a most rá nem érő csapattagokkal - még biztosan visszatérek ide.
Az általunk bejárt útvonal trackjét innen let0lthetitek.
Hát ez jó nap volt! Reggel negyed hétkor parkoltunk Attibatival Beregsurányban, s 12 óra sem kellett, hogy a bringákkal újfent az autó mellett kössünk ki. Közben persze történt egy, s más! Tekertünk 220 km-t, elképesztettünk néhány határőrt, gyönyörködtünk a munkácsi vár látványában, áztunk a hágóra menet, felhőben is jártunk ott fönn, lefelé menet fölpakoltunk egy kiló sarat a bringára, s magunkra. Ami meglepett: egészen korrekt határátlépések(ahhoz képest, hogy...), kevés szemét az utak mellett (ahhoz képest, hogy....), s tűrhető, illetve jó minőségű utak. A hágóra vezető út sem vészes, nem is meredek, meg aztán egy tisztességes montis ettől sokkal vadabb helyeken jár nap, mint nap. Örülök, hogy ide is eljutottam, annak meg különösen, hogy bringával!
Köszönöm a rejtést. Óriási, olykor megrendítő élményben volt részünk. Már a határ átlépése, az út is nem kívánt izgalmakkal volt színesítve. Egy teljesen más világba csöppentünk, természet szépsége, a társadalom ellentmondásai révén. A hágó , a táj visszarepített őseink világába, a történelemből megismert tények valósággá váltak röpke pillanatra. Örülök, hogy én is azok közzé a magyarok közzé tartozhatom akik részei lehetnek ennek a csodának!
Hűha, ez nagy kaland volt. Egy fél évszázadot visszaléptünk az időben. Félórás határátlépés, cédulák, stemplik, kutatás, cirill betűs kérdőív, egyenruhák, fegyverek, útszéli ellenőrzőpont, zsebre dolgozó korrupt rendőrök. Jó pár év kell mire újra lesz kedvem ide látogatni.
A hágó, gyönyörű. Sajnálnivalók a pusztuló soha be nem fejezett épületek. Szóval felemelő, és lehangoló egyben. Köszönöm az invitálást!
Az "út" katasztrófa, szerencsére mindkét autó kibirta. A táj feledhetetlen, megértem Árpád apánkat...
Kb. 1 órás ottlétünk alatt legalább 50-en jártak az emlékműnél, nem csak magyarok.
A ládáról: "Az emlékmű előtti mező szélén... sok ágú fa ..." a koordináták szerinti helyen szinte minden fa sok ágú, derékig érő csalánnal, 32fok lévén rövidnadrágban kb. negyedórás vérpezsdítő matatás után feladtuk. Reméljük még megvan a láda...
Csoportos buszos kárpátaljai kirándulás keretében. Az útnak nevezett izé erős kívánnivalókat hagy maga után. Út szinte nincs is, csak kátyú... Mindezt busszal, hm. Amikor visszaértünk Alsóvereckére megtapsoltuk a vezetőt és megköszöntük, hogy nem mondta azt öt méter után, hogy ő ide fel nem megy busszal, ha akarunk, menjünk gyalog. :o) A talaj (nem nevezem útnak) állapotát látva, simán mondhatta volna, hogy nincs kedve tönkretenni a buszt.
De szerencsére nem mondta! :o) Érdekes, mágikus hely ez nekünk magyaroknak. Milyen furcsa, hogy ez egy külföldinek csak egy hegy, olyan, mint az összes többi, nekünk meg fontos, szívet dobogtató emlék... Sajnos ködös volt az idő és esett az eső. Napsütésben biztos még szebb a táj, mint így.
Amint felértünk, elszakadtunk a csoporttól (tuti azt hitték, hogy pisilni voltunk az erdőben), pedig nem is. :o) A láda azonnal meglett. Szeretem az ilyet, amikor el is van rejtve, de nincs is túlbonyolítva!
Stílusosan (és teljesen véletlenül) ez az első külföldi ládám. Jobbat keresve se talállhattam volna ennél!! :o)
Amikor terveztük a Kárpátaljai utat, két potenciális ládát találtunk, ami az utunkba akadhat, ezek közül is ezt az egyiket mi rejtettük újra...
A Vereckei-hágó szuper, a "körítése" viszont nagyon szomorú. A hely látványa sem felemelő (a lakatlan, üres épület, a széteső buszmegálló, az ötágú csillagos emlékmű, stb.)
Társasággal mentünk, a vezető sokat mesélt (egy kárpátaljai magyar főiskolai tanár). Azért van remény, hogy emberi lesz a hely - az ott élő ukránok némelyike üzleti lehetőséget lát a sok magyar buszban.
Ja, és megtudtuk, 27 éve nem nyúltak a hágóhoz vezető úthoz.... A magyarok kedvéért pedig nem is fognak.
Valami régebbi emlékmű-szikladarab (a parkolóhelyen) van spontán módon átalakítva: "Üdvözlünk Magyarországon"
A rejtés eredeti helyén kisebb táborhely alakult ki, a bokrok között tűzrakóhely, kis tisztás. Távolabbi helyet kerestünk. Sajnos a közelebbi helyeket illemhelyként használják az idelátogatók (más lehetőség erre a közelben nincsen). Reméljük, a mostani helyén senkit nem fog zavarni. Kicsit távolabb került a torzó-emlékműtől, de nem túl vészes.
A torzó előtti mező bal szélén (lefelé nézve) kell kicsit lesétálni, majd balra be pár lépést a fák közé. Sokágú fa és rádőlt rönk alatt van elrejtve. A wc-sávtól már távolabb, talán így megmarad sokáig.
Haushinka és Zolka megnézte a következő dombot, míg mi rejtettük :)
Mackka & Péter
A mai napon a következő értesítést kaptam Kyrától:
"Sajnos rosszt hírt kell adjak számotokra. Hétvégén Vereckén voltunk, hogy Árpád vezér halálának 1100. évfordulóját megünnepeljük. A helyiektől béreltünk 7 lovat, hogy mégse gyalog foglaljuk már el a hont. Ők fel is hozták a lovakat már délben, és letáboroztak a fák árnyékában. Déliután vigyorogva hoztak egy papírt, amin a rejtekhely és a játék leírása volt, és közölték, hogy a gyerekek elégették a ládát."
Kyrának köszönöm az értesítést, a gyerekeknek - ha egyáltalán azok voltak - pedig gratulálok. Bizonyára nagyon bölcs felnőttek lesznek, ha felnőnek. Úgy látszik nincs más szórakozásuk.
Nagyon sajnálom, ami történt, azért is (de főleg nem ezért) mert éppen a héten került fel a láda a .com-os oldalra is. Betegre állítottam a ládát, és amint lehet megpróbálom új helyen újra telepíteni. Sajnos erre július második fele előtt nem lesz lehetőségem, ha esetleg addig valaki jár arra és segítene nekem az újratelepítésben, nagyon megköszönném. Kérem, hogy ha ilyen cacher-társ lenne, keressen meg e-meilben!
Lélekemelő érzés volt itt lenni és nemcsak látni, de bejárni is azt a tájat, ahol őseink elkezdték a honfoglalást. El lehet képzelni, milyen összetartás és szervezőerő kellett ahhoz, hogy a sok tízezernyi-százezernyi magyar család átkeljen a szurdokokon, hágókon biztonságban!
Az emlékmű így csonkán is zarándokhely. Reméljük, egyszer meglesz majd a politikai akarat a méltó befejezéshez és a jelenlegi keserédes hangulat helyett a boldog ünnepléshez.
Kárpátaljai felfedező túra keretében levadásztuk! A ládát a társasághoz tartozó gyerekek nagy lelkesedéssel keresték, végül Laca találta meg. Sajnos eleredt az eső, ezért nem időztünk sokáig. Gyönyörű természeti környezet, és ugyanakkor pusztuló épületek, ilyen-olyan romok, betondarabok,rengeteg szemét. Elszomorító, de sajnos tipikusan magyar ez az egész.
Viharos - Vadvölgy Panzió, csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki rászánja magát Kárpátalja felfedezésére.
Megéri! Azért a határra 3-3 órát kalkuláljatok be jövet-menet.
A zacskót lecseréltük!
A Budapest-városmajori cserkészek vezetői közül négyen (Ágota, Fruzsi, Kopor és Hp) jártunk Kárpátalján egy kis hegymászás (Kis-Kakukk, Zsidó Magura, Asztag...) céljából, és befejezésül látogattunk el Vereckére. Megérte...
A hely csodás, bár óriási volt a forgalom.... Ezen felül felemelő érzés volt harmadiknak megtalálni, a már egy éve a fenyő tövében pihenő ládát.... (legalábbis a logbook szerint mi voltunk a harmadikak, úgy tűnik a net alapján, hogy a többiek nem a láda születése óta jártak itt...)
A pontot könnyű volt meglelni, és a GPS is hihetetlen pontos volt a terepadottságoknak köszönhetően, mégis keresgélni kellett, mert annyira jó volt a rejtés! Köszi szépen!
Ha valaki legközelebb arra jár, vigyen magával egy neylon-zacskót, mert kezd amortizálódni....
Tegnap igen komoly erőfeszítések árán sikerült megközelítenem a ládát. Elsőre megtaláltam, még ha az utolsó kétszáz métert fél óra alatt is sikerült csak megtennem. A hegy északi oldalán még derékig érő hó van, néhol kisebb patakokkal a megkeményedett kéreg alatt így ért egy-két kellemes meglepetés. Viszont a látvány és a tudat nagyon megérte. Ott álltam az emlékmű mellett, néztem a magyarország felett lassan lenyugvó napot a Himnuszt énekeltem és egy kicsit bele is könnyeztem. Érdekes élmény volt. A láda közelében medvenyomok a hóban, aki legközelebb megy vigyen egy új zacskót, mert azt a télen valami megdézsmálta. A láda egyébként sértetlen.
Egyszer odafele is elakadtam a terepjáróval, de némi ásás után sikerült kiszabadítanom magam. Némi kerülővel a déli oldal elől sikerült feljutnom. Úgy gondoltam a gravitációval segítve lefele könnyebb lesz, így újra megpróbáltam az északi oldalt. Kb kétszáz méterrel feljebb attól a ponttól ahol fölfele elakadtam, olyan hó volt még az egyébként többé-kevésbé takarított úton is, hogy felült az autó hasa és hiába próbálkoztam sehogyan sem sikerült szabadulni. Persze ekkor már átkoztam a kalandvágyó hülye természetem.
Gyalog lesétáltam a következő faluba, ahol egy kedves ukrán ember a kedvemért (no meg persze némi helyi fizetőeszközért) beizzította a tolólapos hatkerékmeghajtású krazt és kiszabadított a hó fogságából. Ő maga is meglepődött, mekkora hó van még odafenn.
Kérdeztem a helyieket a medvéről, de azt mondták az annyira nem gond még ilyenkor - jobbára alszanak még. Van viszont farkas nem is kevés az erdőkben. :-)
Közben annyira összebarátkoztam ezzel az egyébként szűkszavú hegyi emberrel, hogy meghívott hozzájuk friss házi kenyeret, vajat és tejet enni. Összességében nagyon tanulságos és szép ládázás volt. Köszönöm.
Puhany vagyok, csak 293km-t tekertem ma (a tervezett 140-hez kepest :)). Megint ugy mentem mint 10 napja, fel egykor indultam a hatartol. A ladaig csak 119km a tav (1090m), ami 5 oran belul kenyelmesen megvolt. A hago alatt akartam megszallni a hotelben, de mivel meg csak 6 ora volt ugy dontottem, megyek meg egy kicsit, ezzel lefaragva a holnapi tavot. A kovetkezo hotel nem tetszett, igy megint tovabb alltam. Amugyis, jol esett tekerni... Vegul mar sotet volt mikor elertem meg egy hotelhez, de ott meg 150 buznyak lett volna egy ejszaka (55-om volt mar csak). Huztam hat gyorsan tovabb es vegre talaltam meg egy fogadot. Ezek az ukranok semmilyen emberi nyelvet nem beszelnek! Csak oroszt. Nekik se volt eleg 55 penz, forintot meg nem fogadtak el, igy kenytelen voltam mar eleg almosan tovabb bicajozni. Dombradon kotottem ki hajnali 2-kor. Megint Kyra mentett meg, a fahazaban alszom eppen :) 7 orat gurultam sotetben, nagyresz abban a felelmetes Ukrajnaban, de ugy latszik tuleltem. Az energia italok ebrentartottak. [wapon beküldött szöveg]
Ennyire meg nem csesztem ki magammal! Most kb. hajnali 3-ig tekerhetek, meglesz a 300km :) Bovebben ha tuleltem... Nagyon almos vagyok! [wapon beküldött szöveg]
Nagyon jó ötlet volt a láda elhelyezése a Vereckei hágóban. Vagy 15 éve jártunk ott, és akkor még egy Lenin-szobor is ott ékeskedett...
Idén juliusban ismét Kárpátalján voltunk (igaz, hogy a tulsó végén) ahol tervezgettük egy láda telepitését a Fehér és Fekete Tisza összefolyásánál, de mivel nem tudtuk volna karbantartani, igy lemondtunk rola. Viszont számos waypoint-ot tettünk közzé a POI/egyéb- ben, Máramaros néven, aki arra akar gyalogturázni, hasznát veheti...
Túránkról képek láthatóak az Origo Fototárban, a BEACTURA albumra keresve, a Máramaros, illetve Kárpátalja albumokban.
Első geoládám, így különösen örülök, hogy ha közvetetten is de szülinapi ajándékot adhattam Neked. :-)
Freddy élménybeszámolójából is láthatjátok, hogy csodálatos tájakkal ismerkedhettek meg, ha erre jártok. És még mennyi felfedezésre váró, gyönyörűséges hely van Kárpátalján!
Mindenkinek szép utat kívánok.
Nezzetek meg a POI-mat! Pont ott montiztam Qtatommal 3 napja... Ladat meg csak azert nem rejtettem mert a hatizsakomba nem fert be a lada! [wapon beküldött szöveg] http://www.geocaching.hu/poi.geo?id=4244
Egyedül az bosszant, hogy 120m-re tekertünk el a ládától, ami már bizony akkor is ott volt :D
A láda helye nagyon nagy ötlet. Csoda, hogy még senki nem rejtett oda. Gratulálok hozzá!
Az biztos hogy nem a közeljövőben, de valamikor fel fogom keresni ezt a ládát! (Lehet, hogy ezt fogom kérni szülinapomra :) )