Közös ládakereső szombat Lilo11-el és kisfiával, BB-vel.
A szélerőművel kezdtünk - minden jó jelzőt leírtak már az előttünk járók. Tényleg monumentális és félelmetes ez a karcsú monstrum! Alig volt szél ott, ahol mi álltunk, de a lapátok mégis suhogva szelték a levegőt. Sok-sok ilyet kéne még építeni, az ingyen energiát felhasználni és nem a véges mennyiségű szénhidrogéneket égetni el, szennyezve a környezetet! Szomorú, hogy sok korlátolt ember nem érti ezt meg!
A betonról óvatosan lehajtottunk a földútra, egy darabig jó volt, de aztán a füvön mi is visszacsúsztunk, akárcsak pajti. Tanács: a kütyü által mutatott irányhoz képest jobb kéz felé haladva kerüld meg az erdősávot, akkor tényleg dzsindzsamentes!
A magassági pontnál nézegettünk, fotózgattunk, amikor egy talpig kerékpárosnak öltözött úr közeledett lentről - a kerékpárján :-) Hamar kiderült, hogy
tüdő kollégával futottunk össze, a ládához is együtt mentünk. A rejtekhely nem valami jó álca: fa alatt doboz, rajta gallyak...
Logolás után egy rövidebb úton vissza a réten hagyott kocsihoz, majd irány a másik új láda:
GCVAHI.
NZs & EnZo, Lilo11+BB