Majd egy tucatnyi pontból álló virtuális láda Nagykanizsa központjában, felidézve a 20. század korai éveit, a város aranykorát.
A jelszó az egyes pontokon összegyűjthető számok sorozata, azaz egy tizenkétjegyű szám.

A pontok egy megközelítőleg két kilométeres körsétával felkereshetőek, így az egyes koordináták nincsenek külön megadva. Hanem egy, a következőkben publikált, "egykori" levél alapján keresendőek fel, s fejtendő meg a jelszó a kérdések válaszaként. Ehhez segítséget adnak a korabeli fényképek is.

Javasolt pakoló a Múzeum-téren  N 46° 27,366' E 16° 59,418' 125 m [GCNK+Parkoló]. Ez a séta ajánlott kiindulópontja; innen indult a levélíró is.

Mindenkinek kellemes sétát kívánunk, térben és időben. Lássuk, mit tett egy várossal majd száz esztendő.


Drága barátném, édes Böbém!

Ígéretemhez híven alábbi soraimmal tudósítalak kedves szülővárasunkban tett vizitemről, felidézve leánykorunk emléklépeit, s a mai valóságot egyaránt.
Mint tudod Jenőmmel, annak atyjának invitálására látogattunk le oly hosszú idő után mostan ide. Ki a Nagymagyarország-emlékmű leleplezése okán, oly nagy pompát remélt, mint volt az négy éve, Szent Iván havának első napján. Mikor maga József főherceg avatta fel a katonaváros dicső gyalogezredének, a 20-asnak emlékművét. Nos, ez a mostani - az állítólagos cseh és jugoszláv érzelmek felkorbácsolódása okán - elmaradt ugyan, de ismerve engem tudhatod, nem nagyon bánkódtam a szabaddá vált szombat délelőtt miatt. Így miután péntek este megtekintettük Misztk Lajos bioszkóp színházát, ki a Fiume-kávéházban produkálta magát, én korán ágyba feküdtem és szombaton nagy buzgalommal láttam neki a városnak.
Apósuramék házából kilépve először a tér délkeleti sarkában a volt Battyány uradalom tiszttartói házának, árkádokkal övezett udvarára kukucskáltam be és csodáltam meg újfent, a népszáján csak török kútnak említett medencés díszkutat. Ami - ahogy anyósomtól később hallottam -, áttelepítés végett áll most itt, mert a Stobl-féle 48. gyalogezred kiszorította régi helyéről. Emlékszel kislányként mennyire féltünk a kút oroszlánjaitól; de hogy hány vízköpő oroszlán van rajta, azt ma sem tudom.
Ezután északnak véve utamat kellemes meglepetésemre apám kedves gyerekkori pajtásával, Karcsi bácsival találkoztam. Kaán Károly, a neves erdőmérnök, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Édes ember; mennyire szerettem gyermekként, s most mily nagyra becsülöm tetteiért. Nem nagyon tudtunk szót váltani, így azt sem tudtam meg mi hozta most haza; mert lám, agg korára megkopott frissessége. Valamikor a Kiegyezés körül, a hatvanas években látta meg a napvilágot, mint apám, de hogy pontosan melyik évben született nem tudom.
A tér észak-nyugati sarkában egy eldugott átjárót nyitottak, melyen tovább keletnek, a Sugár úti Blumenschejn palotához értem, s ott a hajdani vasárnap délutáni séták végletekig unott helyszínére, az Egylet-kerthez. Azonban itt nagy meglepetés várt; igazat adva Bori húgomnak. Medgyaszay Istvánnak, a veszprémi és soproni színházak építészének tervei alapján készült Városi Színház és Mozi szecessziós, népies stílusa igazi kuriózum. Az épület ékkövei a tető alatti, sgrafitto technikával készült színházi jelenetek. Azonban, hogy hány jelenet díszíti az épületet, arra nem tudnék Neked válaszolni, de hogy az egyik a Bánk Bánból való, az bizonyos. Nem csoda hát, hogy 27 március idusán épp a Hevesi Sándor igazgatta Nemzeti Színház társulata nyitotta meg a nagyközönség előtt. Hevesi, ki mint tudod a város nevelése és Manci nénikém hevesen udvarolója volt. Oly annyira, hogy egy alkalommal, még gimnazistaként nem átallott az édesapja, Hoffmann Mór szerkesztette Zala hasábjain kifejteni virágnyelven érzelmeit. Azóta nyáridőben a Pécsi Nemzeti Színház teátristái adják át művészetüket a helyi műkedvelő közönség szórakoztatására.
Innen délnek indultam első bálunk színtere, a Polgári Egylet székháza mellett, mely ma már az Ipartestület székháza. Majd fel keletnek a Fő úton. Nem mintha fáradság, vagy éhség vett volna erőt rajtam, de nem állhattam meg, hogy a Kölcsey út és a Deák tér sarkán be ne üljek a Bajerbe egy rigójancsira. Mit ne mondjak, drágám, ez már nem ugyan az, mióta Makoviczky viszi az üzletmenetet; bár sokan nagyra tartják. Azonban most, itt ötlött csak fel bennem, hogy mennyire kedves is nekem maga a Bájer Cukrászda szecessziós épülete. A hullámzó, áradó formák, vonalak, a plasztikus növényi ábrázolások; de hogy hány szárnyas nőalak van a Deák téri homlokzaton azt nem tudom, pedig az a kedvencem.
Tudd meg Böbém, hogy a Fő út 13 alatt álló Bogenrieder palota most az a dr. Hoch Oszkár ügyvéd tulajdona, ki férjuraddal volt szoros üzleti kapcsolatban hajdanán. Jutott mindez eszembe, mert épp itt, ezen épület előtt találkoztam dr. Mező Ferenccel, Jenőm szeretett tanárával. Aki büszkeségünkre a 28-as amszterdami olimpiászon világbajnok lett Az olimpiászok története című munkájával; s aki bár Kanizsáról Pestre került, de családi és baráti nexusainál fogva ma is sokszor látogat el ide. Oly nagy erő van eme ember szellemében, mint a palota homlokzati atlaszainak karizmában; de hogy hány atlasz tartja a tetőt, azt ne tudakold most tőlem.
Ezután a Széchenyi tér 14 szám következett, mely házat, az öreg Wusztl szappangyáros házát dr. Kőnig fogorvos vásárolta meg, s most csak Kőnig háznak említik. A ház bejárata melletti falra, a felsőtemplommal átellenben Éber Sándor festőművésszel freskót tetetett a fogorvosok védőszentjével. Azonban az nem rémlik fel, hogy Szent Apollónia hány kezét emeli égre, tartva benne a fogorvosok számomra a legrémületesebb eszközét, a húzófogót, pedig retteget tőle, azt jól tudod.
Lefelé, nyugatnak sétáltam tovább, át a Deák téren. Melyet most a 48. gyalogezred emlékszobra ural, ahogy említettem már. Ennek egykoron maga Petőfi is katonája volt, bár ez számomra nem magyarázza, hogy miként került egy talapzatra egy világháborús katonával.
Az Első Magyar Biztosító Társaság épülete, a Szomolányi-sarok irányába, keletre tartottam tovább. Ahol aztán - míg Szomolányi Gyula női és férfi divatáruházának kirakatát nézegettem - feltűnt a kirakatüvegben tükröződve a szemben lévő ház, a Csengeri út 1 tetején, a torony tövébe tétetett címerek. Azonban, hogy hány darab címer van azt nem tudom már, de köztük van szép városunké is, melynek félig nyitott kapuja jól példázza az itteniek lelkét, kik egymás, s az idegenek felé is szívélyesek, kitárják szívüket, de csak félig.
A Fő út 8 alatt, a Bazárurvaron átkellve nem leltem már fel Kardos és Steiner Központi Kávéházát, és Mathea bácsi műintézetében sem készülhetne már rólam rózsaszínben fürdőző portré; s bizony nem a masnik és loknik hiánya végett. Azonban az üzletek sora ma is oly pezsgő, mint a egykoron volt és mára már kandeláberek sora nyújtja az estébe a városi közönség vásárlási lehetőségeit. Azonban meg nem számoltam, hogy hány lámpaoszlop sorjázik az udvarok közepén.
Bizony bánnám, ha nem szólnék ehelyütt, hogy még pénteken sikerült vásárolnom a párizsi kiállításon aranyéremmel kitüntetett Perkay fűzőkészítő páratlan portékáiból. Ki még mindig fájdalmasan siratja hősi halott férjét, s e bánatában többet vállal, mint kellene. Bár igaz ez a legtöbb kanizsai asszonyra is. Hiszen itt a lányok karcsúak, nyúlánkak, s sok közöttük a szép - ahogy az itt állomásozó tiszturak minduntalan megerősítik -, de hamar fonnyadnak, mert talán még a szorgalmas kanizsai férfiaknál is jobban törik magukat.
A Zrínyi útra kiérve nyugatnak vettem utamat, egészen a Ludwig Schöne bécsi építész által tervezett, historizáló Kereskedelmi Kaszinó saroképületéig. Mely komoly szerepet játszott egykoron a város társas és a mi szerelmi életünk fellendítésében egyaránt. Ma is belepirulok, ha azokra a bálokra gondolok, Böbém.
Ezzel szemben postapalota emeltetett vagy már tíz évvel ezelőtt, s működik Tholway Zsiga bácsi óvó kezei között. Fiúnknak, Tamásnak tetszett volna a déli homlokfal; s bizonyára többször megszámlálta volna hány közlekedési eszközt mintáztak meg ott.
Ahogy rajongott volna az északra, az utca elején lévő bádogvitézért is, amelyik a Vasemberház tér felőli sarkát díszíti. Az ottani vaskereskedő rakatta fel cégérnek, s mára az egész épületet erről nevezik a népek. Azonban, hogy hány fegyvert tart a kezében a vitéz azt én meg nem számláltam. Meghagyom ezt a kis Tamásnak, ki amúgy is sokat szenved most a piaristák kemény kezei közt. Kicsiny Ő még ehhez, de ismered Jenőm hajthatatlanságát.
Átsétáltam innen az Erzsébet tér délkeleti sarkához az emlékműhöz, de hogy az melyik honvéd ezrednek állít emléket arra már nem emlékezem. Arra azonban igen, hogy mire idáig érkeztem, eléggé fáradttá váltam, hogy aztán a Központi Szálloda felé áttérve a Fő út irányába visszatérjek Jenőmhöz. Ki azonban elég mogorván fogadott. Rossz híreket kapott Pestről. Azt rebesgetik háború lesz. Nem tudom. Talán ahogy elmaradt a mai emlékműavatás, elmaradhatna ez is. Dacára mindennek hiszek jó sorunkban Böbém, s uramban. Ki most Abbáziába visz tovább, ahonnan írok újból Neked.

Addig is ölelek, csókollak
Katinka


Forrásmunkák:
Nagykanizsa, Magyar Városok Monográfiája, 1929
Kanizsai Enciklopédia, 1999
Nagykanizsa város honlapja a www.nagykanizsa.hu
Családi archívum és képzelet ©


Egy kis segítség, mely az alábbi rész kijelölésével válik láthatóvá.

(1) Török kút a Múzeum tér délkeleti sarkában, a Múzeum udvarán - hány vízköpő oroszlán van rajta?
(2) Kaán Károly a Múzem téren - a hatvanas évtized mely évében született?
(3) Városi Színház és Mozi a Sugár úton - hány jelenet díszíti az épületet?
(4) Volt Bájer Cukrászda - hány szárnyas nő van a Deák téri homlokzaton?
(5) Volt Bogenrieder palota a Fő út 13 alatt - hány atlasz tartja a tetőt?
(6) Kőnig ház a Széchenyi tér 14 alatt - Szent Apollónia hány kezét emeli az ég felé?
(7) Csengery út 1 - hány címer van a torony tövében?
(8) Bazárurvar a Fő út 8 alatt - hány lámpaoszlop sorjázik az udvarok közepén?
(9) Postapalota az Ady és Zrinyi utca sarkán - hány közlekedési eszközt mintáztak meg ott?
(10) Vasemberház az Ady és Fő út sarkán - hány fegyvert tart a kezében vitéz?
(11) Emlékmű az Erzsébet téren - melyik honvéd ezrednek állít emléket?