Sajnos nemcsak a romot, hanem az egész dombot körbekerítették, amin a vár állt (lásd: 1. kép). A ládát kimenekítettem, de annak nem látom értelmét, hogy a bemutatni kívánt objektumtól messze, a domb aljában helyezzem el, ahonnan semmit sem látni. Nem látok arra esélyt, hogy záros határidőn belül rendbetegyék a várat, ezért ideiglenesen megszűntetem a ládát.
Multiláda a nagykanizsai Miklósfa településrész templománál és a közelében lévő szőlőhegyen; némi kegyes történelem hamisítással, és előre megfontolt legendakeltéssel fűszerezve. Így, ha erre jársz...
A láda
16x8x7 cm-es dobozka; s aminek rejte a nyugati várfal külső része, egy a falra kapaszkodó fácska alatt, téglák takarásában.
Nem kell felmászni a téglafalra, és nem is ajánlatos, mivel omladozik.
Útvonaljavaslat
Miklósfa Nagykanizsáról délre, Gyékényes irányába közelíthető meg. A faluba beérve balra ez első utcán kell felfelé fordulni, és haladni egészen a Hóvirág utcáig. Itt található balra fent a templom. Innen keletnek, a falu széléig, majd tovább a szőlőhegy irányába kell haladni; követve végig a piros turistajelzést. Elhagyva a Szentgyörgyvári hegy harmadik hegyhátát a táblával jelzett ösvényen érhető el a Romlottvár, majd 2 kilométeres út után. Az autóval érkezőknek célszerű a Szent György utca elején, a szobornál parkolni, s a következő vagy 600 métert gyalogosan megtenni.
Háttér
A Kanizsától délre eső terület a Bikács nemzetség birtokában volt, melynek egyik tagja, Csapi András fiú utód híján - 1459-ben Mátyás király engedélyével - lányait tette meg örökösévé. Közülük Apollónia bajnai Both János felesége lett, aki megvette felesége testvéreinek a birtokait is, majd 1480-ban megkezdte Botszentgyörgy várának építtetését. 1566-ban, Szigetvár eleste után, Both Gáspár vezetésével a vár sikeresen ellenállt a török ostromnak. Tahy Ferenc kanizsai főkapitány ezután királyi őrséget is helyezett ide. Az 1570-es években a várat délről, nyugatról és északról földsánccal is megerősítették. 1574-ben a már végvárként nyilvántartott castellumot felsorolják a Kanizsa védelmére szolgáló erősségek között. Ugyan 1575-ben a török ismét sikertelenül ostromolta, de az ezután kialakított új védelmi koncepció alapján Botszentgyörgy feleslegessé vált és 1577 után felrobbantották.
A legendák szerint a castellum alápincézett északi szárnya és a várkápolna nem, s az öregtorony is csak kissé sérült meg. Így amikor 1600-ban Kanizsa vára a törökök kezére került - s lett az oszmán birodalom legnyugatibb vilajetének központja - Kucsul Hasszán kanizsai pasa kéjlakot alakíttatott ki benne (innen származtatják a várhoz ragasztott romlott jelzőt :). A környék idehurcolt lányai és asszonyai azonban ellenálltak a pasa szerelmének, bármily módon próbálkozott is. Ajándékait elutasították, kincseit megátkozták. Erre a pasa iszonyú haragra gerjedt és rájuk gyújtotta a várat. A tűz végképp elemésztette a castellumot, maga alá temetve a pasa ajándékokkal teli ládikáját is; melyet az átoktól tartva a Kucsul Hasszán a várban hátrahagyott. Ez az átok óvta az egykori erősség romjait évszázadokon át.
A török kiűzését követően a környék Turnetti őrgrófé lett, kitől Festetics Kristóf gróf, aranysarkantyús lovag vásárolta fel, az 1737 és 1741 között lebonyolított családi vagyongyarapítás keretében. Ekkor váltak a Festeticsek Zala vármegye legnagyobb földbirtokosává, s teremtette meg a gróf a Keszthely város körüli uradalmat, s kezdett hozzá a kastély építéséhez is. Építtetett azonban a gróf másutt is. 1765-ben az egykori Botszengyörgy várral szomszédos Szentmiklóson (ma Miklósfa) római katolikus templomot emeltetett. Az épület centrális elrendezésű, központi teréhez négyfelől egy-egy félköríves karéj kapcsolódik, alaprajza ezáltal görög keresztet képez. Középső részét lapos kupolaboltozat fedi, e fölé emelkedik a karcsú, barokk hagymasisakos torony. Fekvő ovális alakú ablakai egymás fölött ismétlődnek, kávájuk faragott kőből készült, amint a bejáratának kerete is. A kis előcsarnokba nyíló, rokokó stílusú kapuzat ormát a Festetics-család gazdagon faragott kőcímere díszíti.
A néphit szerint oka volt annak, hogy a gróf ilyen különös épületet épített. Azt tartották, hogy jel, utalás ez Hasszán pasa egykori kincséhez; amit a gróf egyik kotorékebe ásott ki egy vadászat során. Azonban a gróf babonás ember lévén félt az átoktól, így a kincses ládát visszatemette. A rejtekhelyhez pedig térképet készíttetett a templom formájában.
A Botszentgyörgyi vár régészeti kutatásait 1967-ben kezdték meg, majd 1987-re teljesen feltárták, s kisebb részben restaurálták is. Kincset azonban nem találták.
Mint hagyatékából kiderült, Kecse Ferenc azonban hitt a legendának, s nyomozásba kezdett. Meggyőződését táplálta az ásatásnál megtalált Szulejmán féle arany dinárok is, és az 1996-os szigetvári Szulejmán és Zrinyi emlékmű apropóján kiadott 150 év Magyarországon című kiadvány. Ebben ugyanis fellelte a Botszentgyörgyi vár alaprajzát a nagy török utazó, Mehemed Evlia Cselebi korabeli feljegyzésének fotókópiáján. Ugyan ez a vár köszönt vissza a Festeticsek nyomott papírján is, amit a Keszthelyi Kastélymúzeum tárlóiban fedezett fel. Különösen érdekes ez, hiszen a castellum már rég nem állt mikor a Festeticsek tulajdonába került a környék. Keszthely további titkokat is rejtett Kecse számára. A legnagyobb magyar, Széchenyi István anyjának, Festetics Ilona naplójában különös, sejtelmes laptöredéket talált basával, templommal, kinccsel. Ugyancsak a keszthelyi kastélyban fedezte fel Ilona bátyja, a nagy reformer, György portréját, s rajta az egykori Szentmihályi templomot; melyet a néphit a pasa kincsének nyomravezetőjének vélt. Ezután hosszan vizsgálta a mai miklósfai templomot és arra a következtetésre jutott, hogy az épület kelet-nyugati és észak-déli szélessége a kulcs a kincshez. Ezeket a templom díszes főbejáratának irányát égtájhelyes alapul véve a vár megmarad épület bejáratától el lehet jutni a kincshez. Korai halála azonban megakadályozta, hogy kutatásának végére, a kincs nyomára jusson.
Forrásmunkák:
A magyarországi várak honlapja, Nagykanizsa város honlapja és a teljes Internet.
Megjegyzés:
A leírásban szereplő kékkel szedett részek a képzelet szüleményei, ahogy a mellékelt képek nagy része tartalmában és címében is. Ennek egyetlen célja csupán a játék volt, s nem a félrevezetés vagy bárki érdekeinek, érzéseinek megsértése.
Köszönet laszloistvannak a telepítéshez nyújtott technikai támogatásért.
Ládatörténet
2014.02.28. Adoptáltuk a ládát waneqr-tól.
2014.07.02. Ládaellenőrzés, került bele pár ajándék.
2015.06.01. Ládaellenőrzéskor derült ki, hogy a láda eltűnt. Vadi új láda került ki ugyanarra a helyre.
2018.09.29. Kiderült, hogy 2 láda van kint. Valaki átrakta a vár ellenkező oldalára, amit a 2015-ös ellenőrzéskor nem találtam, és kiraktam egy újat. Ráadásul most mind a kettő szabadon volt. Az egyiket beszedtem, a másik a helyén maradt, és építettem neki új rejteket.
2020.08.20. Az eltűnt láda pótlása.
Állapot: megszűnt
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.12.7]
Sajnos a láda 2. pontja csak illegálisan közelíthető meg, mivel a bekerített romkertet kapuval is lezárták. Táblák tiltják a belépést omlásveszély miatt. A bejutás mindenki fantáziájára van bízva.
Zalakarosi téli wellness pihengetés, előtte-közben és utána városnézéssel és geoládázással.
A két pont közül a várrom volt számomra az érdekesebb, a templom nem fogott meg túlzottan. Ellenben felsétálni a romokhoz a fák között beszűrődő napsütésben, körülnézni a hajdani vár területén, majd előtúrni a kövek közül a ládát, már jóval kedvemre valóbb volt.
Az eredeti tervünk egy szlovéniai kirándulás volt ami sajnos meghiúsult, így pár napot Zalában töltöttünk. Sok szép és érdekes helyet láttunk és közben számtalan ládát találtunk, összesen 39-et.
A kis templom és a rom is tetszett. A romoknál hosszabban keresgéltem, de végül megadta magát a doboz. Köszönjük a rejtést.
Nagyon jó környezetben egy nehéz találat! Ahogy látom sokan nem találták meg a ládát, hááát nem is volt egyszerű, főleg hogy sok volt a szúnyog. Mikor már kezdtem feladni, pont mellette álltam meg. Elnéztem jobbra és meglátom a ládát. Nagy élmény volt! Köszönjük!
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! Rejtőt nem értem el, de a ládát pótoltam a csereláda program keretében.
Köszönet a jelszóért Akarairnak és Ajtonynak. A láda rejtek leírása pontosabb lenne, ha a fal tetején kapaszkodó fácskáról szólna.[Geoládák v3.9.6]
g-tabe-vel indultunk a láda megkeresésére, a 2. pontot hosszas kutakodás ellenére sajnos mégsem találtuk meg. A téglavár falat nem akartuk bolygatni, szegény így is nagyon romos állapotó már. A falból kipotyogott téglák alá benéztünk, de nem leltünk a ládára. A rejtőt próbátuk elérni telefonon, hogy adjon kis segítséget a megtaláláshoz, de nem értük el. Végül az utolsó megtaláló, Ajtony volt olyan nagyon kedves, és elárulta a jelszórészletet.
Igazán különleges helyrehelyre vezet a geoláda, köszönöm a rejtést!
Sajnos a romnál nem lett meg a láda, pedig hosszan keresgéltük bondi3-mal.
A rom elég veszélyes véleményem szerint. A téglák sok helyütt csak nagyon lazán fekszenek egymáson. Nem is akartuk nagyon piszkálni, hogy ne okozzunk nagyobb kárt az 'épületben' meg magunkban. Lehet, hogy ott van valahol a láda a kihullott téglák által betemetve, de mi nem találtuk.
A jelszórészlet végül is egy korábbi megtalálótól lett meg.
Nagyszerű történelmi emlék lehetne ez, ha nem hagynák ebek harmincadjára. Szépen kivehető sáncárkok, bámulatos várkút, rengeteg falmaradvány eredeti téglákból. Szép álom azt hinni, hogy valaha újjáépülhet. Sajnos az enyészet úrrá lesz az egészen. A lehetséges rejtőhelyeket kutatva sok olyan hely volt, ahol a falból ill. boltívből félig kilógó téglák fogtak közre leesésre váró téglákat, amelyeket csak a szentlélek tartott. Nem nagyon tanácsos az ilyeneket megbolygatni, főleg fej felett ne tegyétek! Végül a Rejtő segítsége is kellett. Ez is egy olyan pont, amit gc nélkül soha nem kerestem volna fel, de nagy köszönet a Rejtő(k)nek, hogy ide vezettek.
Az eltűnt láda pótolva lett. Sajnos omladozik a fal, jóval több tégla fekszik a fal tövében most, mint 2 éve (gondolom némi emberi segédlettel). Ennek eshetett áldozatul a láda. Egyelőre az eredeti helyre rejtettem vissza, aztán majd meglátjuk...
Az első pont meglett, a második kifogott rajtunk, igaz nem is voltunk teljesen bozótharchoz felszerelve. 20 percet szántunk rá, sajnos nem lett meg, így kérjük a megtalálás képek alapján történő elfogadását. Köszönjük!
Rejtői segítség kellett, a ládát mi sem találtuk. A kastély/várrom érdekes, csak kicsit nehezen járható meg fel kell mászni hozzá, de elég jól bírtuk. A templom is szép volt. Köszönjük!
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
Az első pont környéke nagyon tetszett. Érdekesek a templom kertjében lévő növényekből kialakított kis "kápolnák".
A várnál lévő rejtéssel nem volt szerencsénk. Először rossz úton mentünk fel. Körbekerültük a sáncot, csakhogy kívülről. Egy kerítés és a várárok választott el minket a rejtektől.
Azután rátalaltunk a megfelelő útra. Meglett a várfal is. Csak sajnos a ládát nem találtuk. Rengeteg téglát megmozgattunk, minden résbe bekukkantottunk. Kivéve egyet, amiben a doboz lapul. Vagy lehet, hogy elveszett? Nem vagyunk biztosak egyikben sem.
Fél óra keresésgélés után feladtuk. Lefelé jövet felhívtam a rejtőt. Segítségével, amit ezúton is köszönünk, sikerült logolni. Ugyanis elárulta a jelszó hiányzó részletét.
A templom környéke csodálatos volt, a Romlott vár, pedig tényleg annyira romlott hogy életveszélyes, mellékesen benőtte a gaz, és a szeder. A jelszó részletért köszönet lelcache-nek, aki kisegített minket! Javaslom a láda elrejtését valami biztonságosabb helyre!
Köszönet a lehetőségért!
Megtaláltuk,köszönjük a rejtést. A várromban egy róka komával szaladtunk össze,mindketten meglepődtünk. A templom és környéke nagyon szépen rendben van tartva.
A templomban misére készülődtek. Jó volt benézni! A vár csak egy felől közelíthető meg. Szerintem csak a kesserek tapossák oda vezető ösvényt. Várkút még emlékeztett valamire a régmúltból.
Az első pont temploma nagyon érdekes, a torony a közepéből "nő ki". Sajnos bemenni nem tudtunk. A második pont felé a Szentgyörgy pihenő nagyon kellemesnek bizonyult, pár fotó is készült. :)
A második pont körbe van kerítve, de semmi nem utal magánterületre. Remélhetőleg kitakarítják, kicsit helyrehozzák. Eléggé romos most.
Köszi
Érdekes egy hely ez. Szépen, csendben megbújik itt a zalai dombok között. Aki csak úgy bolyong a szőlődombok között, t'án észre sem veszi, hogy egy vár romjai állnak itt. És bizony ebből a várból több maradt, mint néhány jóval nevesebb társából. Azt jó lenne tudni, hogy miként vezették a jóval lejjebb folyó patak vizét a várárokba, illetve, hogy a területen álló épület ténylegesen a vár részét képezi-e vagy utólagosan épült. A sánc és az árok markáns, továbbá a falak is remekül megmaradtak. Macek medvém járt velem itt.
Megtaláltuk, és különös hála a rejtőnek, hogy leírta a hely történetét! Ha mindez Kecse Ferenc halála előtt történik, talán máshogy alakul sok minden!
Végre értelmet nyertek szegény apám halálos ágyánál hallott szavai. Ezek sarkalltak arra, hogy elmélyedjek a múlt dokumentumaiban, sok mindent találtam, de a lényegre most jöttem rá. Mit is hallottam? Mit is találtam a porzós papírokban?
Abban a korban, amikor a nemes férfiak vérüket és életüket adták a hazáért és közben finanszírozták magánvagyonukból a háborút (mindezt nekünk nem éppen így mesélték el az iskolában), Kanizsa várának várnagya Kaydochy Péter volt. Jobban ismerte nemcsak a kanizsai, hanem a környékbeli várakat is, mint a kapitányok, hiszen ő felelt mindenért. Akkoriban kevés várépítő mester volt hazánkban, így a várakban sok hasonló megoldást alkalmaztak. Minden várban volt rejtekhely is, de azt csak kevés kiválasztott ismerte. Nemcsak titkos helyen volt, hanem a rejtés módját és a felnyitását is ismerni kellett (tiszta geocaching). A török közeledtével Péter itt, a botszentgyörgyi vár titkos helyén rejtette el nagyapja, Kaydochy György ama díszes kardját, mellyel az 1529. augusztus 18-án utolsó leheletéig óvta a koronát kajdacsi udvarházában. A családnak más vagyona immár nem maradt, földjein a török dúlt, udvarházát a koronát elrablók felgyújtották, így katonaként éltek. Tőle unokája Péter, a vajkai nemesi szék szolgabírája örökölte a titkot, aki szintén unokájának, Andrásnak adta azt tovább 1670 körül.
Ugyanebben az időben a Beckó várának várnagya Fitter Gyula volt, akinek két lányunokája volt, Eleonóra és Erzsébet. A két kislány gyakran kísérte el nagyapját a várban tett körútjain, és egyszer, érezve gyengülését, megmutatta nekik a vár titkos rejtekét. A két leányka, mint afféle gyerekecskék, titokban rajzot készített a rejtés módjáról, és arról, hogyan is kell a rejteket kinyitni. Nem merték ezt megmutatni az öregnek, hosszú-hosszú ideig rejtegették, közben a papírka töredezett, a rajz fakult.
Aztán a két család sógorságba került, és Kaydochy András egyszer a nagynénjévé lett Fitter Eleonórával és Erzsébettel beszélgetett a régi időkről. Mindez Erzsébetnek Festetics Pállal tartandó kézfogója előtti estén volt. Hogy-hogynem szóba került a várak rejteke is. Nagyon hamar rájöttek, a két vár építése hasonló (ha megnézitek Beckó várának képét, nektek is egyértelmű lesz a hasonlóság), és a rejteket is ugyanúgy alakították ki.
András élete hossza a szakállához volt hasonló, tapasztalt emberként átlátta, az egykor díszes kard már többé sosem forog, harcból nem lehet megélni, a férfiaknak más munkát kell találniuk. Így a titkot bár ismerte, a kincsekről lemondott a Fitter lányok javára. Hamarosan Eleonóra is követte, így a titkok egyetlen tudója Fitter Erzsébet, akkor már Festetics Pálné lett. Annyi bizonyos, a papírkát és annak tartalmát unokájának unokája, Ilona (aki egyébként Julianna volt) ismerte, mivel erre utal egyik, fiához írott levelében. Így azt a hagyatékában kell keresni! Biztos vagyok abban, ez elvezet a botszentgyörgyi vár rejtekéhez. Kecse Ferenc felismerésével és a papírka rajzainak megfejtésével ki is lehet nyitni azt!
És mik voltak apám szavai: csak azt az ősi kardot láttam volna, mint őseim dicső hagyatékát! Miért mondott le róla Andrásunk? Ha eladhattam volna, nem házgyári lakásban éltem volna utolsó éveimet! Feladatod megkeresni!
Úgy érzem, mindent megtettem apám utolsó akaratának azzal, hogy a fentieket közzé tettem. Mivel nem házgyári lakásban lakom, jelen nyilatkozatommal magam és mindkét nembeli ivadékaim nevében lemondok a botszentgyörgyi vár titkos rejtekében fekvő díszes kard minden jogáról. Azonban amennyiben azt a fent leírtak alapján bárki megtalálja, köteles értékének negyedét a MGKE javára átadni kötött céllal: azt egy fekete lyukas kvantummechanikás lepton alapú szerverre kell fordítani, hogy nem kelljen öt percet várni egy ládaoldal letöltésére.
Nagykanizsa környéki bicajos ládázgatás. Jópofa oldal, és a helyszínen a romok mennyisége is több, mint amennyit reméltem, tolerálható vegetáció mellett. Persze valami komplex állagmegóvás már aktuális lenne.
Miklósfán töltöttünk egy hétvégét és nem lehetett kihagyni a ládázást sem.
A templomban többször is megfordultunk, úgyhogy könnyen meglett az első jelszórészlet.
A másodikért kisétáltunk. Kicsit szemetes a környék, az odavezető út borzalmasan nézett ki.
A sokpontos belvárosi séta után jól esett kicsit sárban, szúnyogok között mászkálni. A keresési tanács sokat segített, mert ~egymillió borostyánnal befutott tégla van a cél közelében.
Megtaláltuk. Az első pont rendben. A várat jelző tábla sehol. A 3 napos esőzés után csupa víz és sár mindenütt. A várig vezető ösvény már szinte láthatatlan. A vár körüli bozótban milliónyi szúnyog, burjánzó aljnövényzet. Könnyítésül a kőkeresztnél jobbra tartva a földúton haladni, amíg bal oldalon a földúttól kb 10 méterre egy világos kőtömböt lehet látni. (ezen a várról van egy kis szöveg). Innen egyenesen felfele haladni az alig látható ösvényen a romig. A láda a helyén van. Az aprócska logbookot alaposan meg kell nézni, hogy a jelszórészlet meglegyen. A hely már csak a legendája miatt is több törődést érdemelne.
Mindkét helyszín nagyon tetszett, a rejtés ügyes, a leírás érdekes.
A várnál nagyon klassz a széles, mély kút. A templom alakja nem csoda hogy megmozgatta az emberek fantáziáját. Nagyon különleges.
Jó, hogy pontosan le van írva a láda helye, de jó lenne a leírás elejére, vastag betűvel írni az instukciókat a falbontást elkerülendő. Akkor nagyobb lenne az esély, hogy nemcsak a sikertelen keresést követően, sok kő felesleges és káros megmozgatása után olvassa el a kesser. Sajnos az épület szempontjából nem szerencsések az ilyen rejtések.
Egy pathtag-et hagytam ajándékba. Ez olyan mint egy kis geoérme, de ha tetszik, megtarthatod. Csak logold, kérlek, a pathtags.com oldalon, hogy lássam, hova került! Ha nem vállalod az ezzel járó adminisztrációt, kérlek, ne vidd el!
Bruttó 1 év alatt sikerült megtalálni. Tavaly nem volt meg a láda, de idén visszamentünk. Sajnos a ládát védő vérszívók azóta még többen vannak, így egyre nagyobb kihívást jelent a láda környéke.
Az biztos, hogy ide se jutunk el, ha nincs a játék. Sikerült autóval 160 méterre megközelíteni a ládát, csodálkoztam is, hogy sikerült , mert az út elején még mindkét oldalon hótorlaszok emelkedtek; s kis fenyvesek is vízben álltak.
Nagyon szép a templom és a környezete, a romlott vár egyre romlik. A láda hosszabb keresgélés után Icának sikerült, mint élete első ládája. Rubin55 és Schlégl
Köszönöm a rejtést! A templom és környéke csodálatos látvány. A váron már látszik az idő vas foga,rá férne egy kis rendbetétel. Köszönöm a baráti házaspárnak Schlégl Szilvia a közreműködést,hogy megismertette velem ezt a csodálatos időtöltést,és tanulságos szórakozást.
Őszi ládázás 4/25.
Mi is kerestük egy darabig, de nem lett meg a láda. Az 1.ponton szép képeket tudtam csinálni. A 2.pont a vár is érdekes volt.
Köszönjük a segítséget és a rejtést.
Egy órás keresgélés után feladtuk, már félig lebontottam a várfalat, de nem találtam meg a ládát! (de visszaépítettem!) Köszönöm a jelszó második felét a rejtőnek. Kéne pótolni a ládikát, mert április óta így jár mindenki, ahogy ma mi!
Néhány éve már jártunk itt, akkor megtaláltuk a ládikát. Most a Kanizsa30 teljesítménytúra utolsó ellenőrző pontja a várromhoz vezető úton. Ha már itt járunk ismét megnézzük a várat. Felérve kesser társak keresik elszántan a ládikát. Persze hogy bekapcsolódunk a keresésbe de sajnos mi is sikertelenül. Jó volt ismét vissza jönni, gyönyörű idő, jó társaság.
Csak a helyszínen olvastuk a logokat az eltűnt ládáról, mi is kerestük egy darabig, de nem leltük. Írtam mailt is, ott csatoltam képeket, kérlek fogadd el. Köszönjük.
Nagyon korán keltünk, s indultunk el Zalakarosról, hogy még a nagy meleg beérkezte előtt levadászhassuk a ládát; így még csak 19 fok (!) volt, amikor a templomhoz érkeztünk. Itt ért bennünket a napfelkelte is: éppen mentünk fel a lépcsőn és megálltam fényképezni a szépen rendbe hozott templomot, amikor jobb oldala kivilágosodott: "bearanyozták" az első napsugarak...A 2. pontnál egy kicsit "szívtunk": a kelleténél előbb fordultunk be és céloztuk meg a várat, így aztán magánföldek mezsgyéin jutottunk a... ...várárokhoz, amit aztán nem is volt könnyű leküzdeni. Amikor már a "szigeten" voltunk láttuk, hogy út is vezet ide. A castellumból megmaradt, "torony" meglepően kicsi, mára már csak a borostyán tartja össze... A doboz megkeresésével nekünk sem volt szerencsénk - átkutattam ugyan a szóba jöhető helyeket, de úgy látszik, a doboz valóban eltűnt. Köszönjük a rejtést, és azt, hogy a fényképek alapján a rejtő jóváhagyta a találatot.
Nem volt könnyű GPS nélkül megtalálni a várromot, túlmentünk a piros jelen, de a helyi néni segített. A láda megtalálása nagy élmény volt, Hasszán pasa jól elrejtette a kincset! Még apró ajándékokat is rejt a doboz. Köszönjük!
Megtaláltuk, bár a tábla hiányzott ami útba igazított volna. Még jó hogy volt turistatérkép a GPS-en, mert különben nem lett volna meg.
Köszönjük a rejtést!
Igazi kincskeresés egy gyönyörű templommal és titokzatos romokkal a végén! Kár, hogy senki nem folytatja tovább Kecse Ferenc kutatását, nagyon izgalmas! Köszi!
Hát kicsit eltévedtünk a hegyen,az ösvényt elég nehéz megtalálni,a koordináta nem egyezik azzal ami itt fel van tüntetve és a dobozban is más van,így elég nehéz volt megtalálnunk,de megizzadtunk érte(: Utólag visszagondolva igazi kincskeresésnek érezzük.Köszönjük a rejtést.
Kanizsai kiruccanás-, egyedül. 5/1.
Erre a ládára voltam a legkíváncsibb, így hát ezzel kezdtem. A vasútállomástól gyalogoltam a templomig, s mikor fényképezni akartam, kiderült, a kislányom elfelejtette a gépbe visszarakni a memóriakártyát. Rettentő dühös lettem. Szerencsére mire a romokhoz értem, addigra elpárolgott a haragom, csak épp nincs normális képem :-((((
Köszönöm a rejtést.
A szép templom után a várat is könnyen megtaláltuk. Érdekes hely a romokkal. A ládika hamar meglett. Csak a végén vettük észre, hogy rejtett kamerás megfigyelés van :))) Így a kincset otthagytuk.
Az előttünk járók eléggé megkönnyítették a dolgunkat. A ládát egy kicsit jobban elrejtettük,(de ugyanazon a helyen) hogy ne legyen olyan egyszerű az utánunk jövőknek! ;) Mi voltunk a láda idei első megtalálói! :)
-A templomnál, az ajtó feletti faragást épp egy kőfaragó egyengette (restaurálta szerintem) Nagyon meg is nézett, mi a csudát szemlélgetek annyira a táblán...
-A ládánál tiltó táblával nem találkoztam, bár tény, hogy földmunkák előkészítése folyik a terepen. Mindössze egy már leszakított, "elektromos művek" feliratú szalagot találtam felfelé menetben.
A ládikó simán meglett: amúgy műszer nélkül, szabad szemmel, ráérzésre :o)
Ajándékot nem cseréltem.
Köszi a kalandot!
Útban vissza Nagykanizsa felé. Azt hittem, hogy Bagola és Miklósfa közt lesz műút, tévedtem. De legalább járható volt :). Így kerültem először a láda közelébe. Fönt a domb tetején egy sárga kifeszített szalag fogadott, mellette a tábla: "Ásatási terület, belépni tilos!". Nos, a kesser ezt általában otthagyja és megy tovább ;). A hely fel van túrva, a házikó romokban. A GPS engem egy növényesbe vitt, ahol négy fal közé szorultam, így mászni kellett a ládáért.
Az ásatás lezárásáig nem érdemes a ládát keresni, mert nem kívánt vitába kerülhettek! A rejtőnek szóltam. Az első pont is tetszett. Köszönöm.
Megtaláltuk! Szép napsütéses időben érkeztünk a felújítás alatt lévő templomhoz. Öröm látni egy újabb szakszerű helyreállítás kezdetét! A Romlottvárra viszont sajnos most sokkal jobban ráillik a neve talán mint régen...Itt is elkelne a felújítás, de legalább egy alapos takarítás. Érdekes lenne tudni, hogy a várárok természetes képződmény-e, vagy az építők munkája? Köszönjük a rejtést!
A GPS meglátszik, hogy hová mutat,mert ott nagyon szét van túrva a vár fala, nekem a láda a jeltől még négy méterre volt.
A rejtés nagyon jó, és feltétlen fontos, valóban , hogy inkább nézni kell, mint rombolni.
Kanizsai túlélőtábor első pontja. A templom felújítás alatt áll, két tábla is van rajta. Így sem ronda, de felújítva biztos még szebb lesz.
A romnál lévő láda rejtése kitűnő. Bár a gps koordináták nekem nem oda mutattak, a leírás alapján könnyen meglett.
A földvárnál fontos információ, hogy a külső részen keressük a ládát :)
Amúgy ez volt az első földvár mostanában, ahol valóban láttam a sáncokat, Somogyban ez nem jellemző.
A csónakázótótól indultam, kiváncsi voltam Nüvi merre visz át. Bagola felé vitt, és onnan jó földúton jutottam a láda közelébe. 138 m-re álltam le a ládától. Felkapattam a dombra és körbejártam a romot, nem akartam tovább bontani a falat, így sokat mászkáltam körülötte, mire rájöttem a rejtek helyére. Jó a rejtés. Legurultunk Miklósfára és megnéztük a templomot is. Szép.
GPS nélkül kicsit nehéz volt megtalálni a Ny-i falat. Na meg a fák is benőtték a bástyát. De a gyerkőcöknek köszönhetően megtaláltuk! Köszönjük a rejtést.
Gyermekkori bandázásaink helyszíne. Klasszisokkal jobban nézett ki, bár már akkor is az enyészeté volt, igaz, akkoriban újraépíteni igyekeztek, sikertelenül.
A virtuális pont gyorsan meglett, bár a templomot éppen restaurálják, így kívül-belül szétdöntötték. A végládánál nem egyszerű a helyzet a hatalmas borostyánerdőben és a nem kevés téglával, de azért meglett.
A templomot épp renoválják, néztek a munkások mit is keresek. A ládához kis kaptatón a nagy melegben picit megizzadtam. Még jó hogy nem kezdtem belülről lebontani a falat, mert a kútban nem nagyon volt víz. :)
Egyhetes Dél-Zalai biciklizés alkalmával kerestük fel Hinterrel a környékbeli pontokat. Egy részét még reggeli előtt korai indulással többnyire autóval és gyalog, a többit napközben a 14 fős biciklis csapattal, ki-kitérve a pontokhoz. Nagyon szép helyeken jártunk, gyönyörű ez a vidék!
Zalakarosi üdülés kapcsán kirándulás Nagykanizsára. A templom igen egyedi alakú, éppen felújítás folyik, de a tábla a helyén. A vár maradványait már ellepte a növényzet, a jó útmutatás alapján azért nagyobb bontás nélkül sikerült a dobozt előszedni. Érdekes a jó állapotban lévő, mély kút. A kilátás a nekieredő eső miatt elmaradt.
A mai levezető séta ide vezetett. Ne riasszon el senkit a 3-as nehézség, és 2.5-es terep, óvodástól nyugdíjasig simán keresheti bárki (ahogy ez esetünkben is volt). A végén van egy kis kaptató, de ettől azért még séta kategória.
Szép hely, szép idő!
A téglát sokat mozgattunk,
a borostyánt felagattuk,
a fiúk csak néztek , :)
de a végén megtalálták!
Marietta "ügyesen" navigált! :)
A jó hangulat nem maradt el:)
Az idő szép volt és ezért nem fagytunk meg. Természetesen nekünk lányoknak kellett a téglákat pakolászni, mert a fiúk hamar feladták, de azért megtaláltuk. A keresés alatt jól el szórakoztattuk egymást így gyorsan telt az idő.
Szuper volt a hely.Körbejártuk a templomot.
A láda keresésekor felforgattunk minden téglát.
Már el voltunk keseredve, mikor V. Márk csapatunk leleményes tagja elkiáltotta magát" Megtaláltam!!"
Jó ez a rejtés, de azért mégsem egészen jó. Szerintem nem lenne szabad még véletlenül sem falbontásra késztetni a játékosokat.
A leírást alaposan elolvasva (fölötte fa) könnyen megtalálható, de óhatatlan, hogy apránként elkopjon az épület maradványa.
Először a második pontot kerestük meg, mivel a Kanizsa teljesítménytúra ellenőrzőpontja a vár alatt volt. Sajnos amíg ott voltunk, a túrázók közül senki sem mászott fel a várhoz:(
A láda a fal külső oldalában van, közvetlenül felette egy fa növöget a fal tetején. Sajnos a fal olyan állapotban van, hogy magától is omlik, de a keresők a helyzeten csak rontanak:(
A túra után elmentünk a templomhoz is, nem fogott meg különösebben, bemenni sajnos nem lehetett.
Zalakarosi hétvége 11/11. Kocsival az egykori jelzőtábláig, onnan kb 150 m séta felfelé . Először belül kerestem, majd egy kis olvasás után kimentem a várfalon kívülre. Egyből meglett!
A templom szép, rendezett. Érdekes volt látni itt is , mint kanizsán, az épületen lévő információs táblákat!
Biciklivel kerestemfel a ládát. Elég nehezen találtam a várhoz, majdnem az egész hegyoldalt körbebicikliztem. De mint tudjuk az igazi elszánt kesser nem adja fel. Végül megtaláltam a várhoz vezető utat, és miután sikeresen feltoltam a biciklit, örömuijjongásban törtem ki.
A láda megtalálása aztán már nem volt nehéz, és nagyon ötletes a rejtés.
Köszi a lehetőséget.
Nagyon tetszett a rejtek, bevallom őszintén mielőtt rábukkantunk a ládára jó pár téglát megmozgattunk, persze a már szétdobáltak közül, végig azon gondolkodván hogy ennél biztosan egyszerűbb, és tényleg.
Viszont kullancs rengeteg volt, két kézzel sepertem magamról.
Köszönjük
A ládát először rossz oldalon kerestük - a jelekből ítélve mások is ;)Marci fiunk javasolta, hogy a nyugati fal nyugati oldalán kell keresni. Milyen igaza volt :-)
Köszönjük a rejtést. Sajnos a vár másik felén (nyugati oldal) próbálkoztunk eső után :-) napsütésben. Laza séta után az utolsó 50 méter kimondottan nehéz volt babával a hasamon, de Ő kifejezetten élvezte. Feleségem sajnos nem jutott be, így a ládát csak megmutattam neki. A ládát segítséggel találtuk csak meg, mert egy becsapós helyen kutattunk utána, de mint láttuk mindenki ott sejtette ami vakvágány volt, majd leírás alapján azonnal meg lett. Kb. 25 éve nem voltam itt, akkor még tiszta bozótmentes volt a terep, de most is megérte.
Később visszajövünk, de már a másik oldalról! :-) Sajnos az ott hagyott húsvéti csokikat el kellett távolítanom a dobozból.
Kulancsokkal vigyázni, olyan aprókat szedtem össze, (kb. 1mm átmérő) hogy ha nem viszked soha nem veszem észre a mocskokat!
A temlom jó állapotban van. A néha vár falai már alig kivehetőek, viszont van egy feneketlen kút és egy épület, amit elnyelt a föld:). Köszi a rejtést!
Sokáig kerestük ,de a leírás segitett. Ötletes a rejtés! A toll is nagyon tetszett, de benne hagytuk és még húsvéti bárányt is tettünk a ládába! A vendégládát elöbb megtaláltuk, de visszarejtettük!
Elszomorító, hogy találtunk megint valamit, ami az enyészeté lesz.
A templom gyönyörű!
Zalakarosról jöttünk, és úgy döntöttünk, hogy Nagykanizást elkerülendő, Bagola felől támadunk. Nos, az útviszonyokat figyelembe véve igen-igen rossz döntésbnek bizonyolt - látszólag. (A térképen elágazás nélküli, szilárd burkolatú útként van feltüntetve, a gyakorlatban viszont a hétvégi házak közötti zegzugos, keskeny út vezet.) Viszont véletlenül vettem csak észre, hogy az út pont a várrom mellett halad el, így mégis megélrte erre "tévedni".
Maga a láda egyébként elég nehezen lett meg. Elég sok téglát kellett megmozgatnom, mire a megfelelőhöz nyúltam. Hossz távon ez a rom további pusztulásához vezethet, ezért javasolnám a Rejtőnek egy másik rejtek keresését.
A leírás érdekes, de a fekete-fehér nyomtatás miatt nem volt egyértelmű, hogy mi a valóság, és mi az agyrém:-)
A rejteket magát egyedül kerestem meg, de a közelben volt a feleségem, a 9 hónapos kislányom és az anyósom is.
Köszönjük a rejtést!
- törölt user - 2008.03.27 18:00 - Megtaláltam - szerkesztés
Nem volt egyszerű megtalálni a ládát, de azért csak meglett némi kutakodás után.
Kicseréltem a törött ládát, új helyre rejtettem és a multiládáva alakítottam. Ez utóbbinak az elsődleges oka az volt, hogy hiába szerepelt a láda leírásában a miklósfai templom, a logok tanusága szerint szinte senki sem kereste meg, miközben ez volt a láda igazi ékessége. Na, de majd mostantól... :-)
Hetek óta készültem Nagykanizsa környékére ládázni, de a szombatonkénti ítéletidők miatt inkább közelebbi pontokat teljesítettem. Megérte kivárni, mert ma az ébredező Tavasz minden színét, illatát érezhettem, sütött a Nap, szárazak voltak a földutak, defektet sem kaptam. 105 km kerékpáredzés a Nagykanizsa - Palin - Korpavár - Hosszúvölgy - Homokkomárom - Obornak - Eszteregnye - Petrivente - Semjénháza - Molnári - Tótszerdahely - Szepetnek - Nagykanizsa - Miklósfa - Nagykanizsa útvonalon 900 m emelkedéssel és 5 ládával.
GCNK zűrös forgataga után elindultam a szőlőhegyre a -on, majd egy darabig a -on, végül a ládától alig 100 m-re a -on szálltam le a bicóról. Itt következett egy apró fenyő csemetés ültetvény: néztek a gazdák szigorúan, ahogy a csemeték közt lépdeltem. 34 m-nél árok, rejtés és mászás következett. A láda azonnal meglett. Nem csoda, hogy össze van töredezve a doboz, hiszen téglákkal álcázzák, és a tégla erősebb, mint a konyhai műanyag :-).
Visszamentem a -ra, át a szőlőhegyen, és be a városba GCNK-t újra ellenőrizni.
Ma igazi szép időben kerékpározhattam szebbnél szebb helyeken, az időjárás is kegyes volt. Köszönöm a rejtéseket, különösen waneqr kolléga rejtéseit, aki ezt a területet felügyeli és karbantartja.
Nagyon megörűltünk amikor szürkületben megtaláltuk a ládát. Beírtunk a füzetbe... szépen visszacsomagoltuk, és irány haza. Otthon beszélgetés közben, de mi a jelszó? Nem írtuk le!!!! Másnap vissza. Szerencsére nem volt messze.
Elég közel lehet hozzá jutni autóval, bár mikor kezdett sáros lenni az út, inkább otthagytuk a kocsit és gyalog indultunk tovább. Egész sok megvan még a várból (a Bükkben lévő várromokhoz képest), bár már nem sokáig. A Ládát a fal tövében lévő árokban találtuk meg, kicsit tartottam tőle, hogy rámdől a fal, míg lent vagyok, ezért inkább az asszonyt engedtem le. Végül megszavaztuk, hogy nem rakjuk vissza a ládát az árokba, hanem inkább beraktuk a fal elülső sarkán kívűlről nyíló odúba, néhány tégla mögé. Mielőtt vki megkövez, hogy áthelyeztük a ládát: a rejtőt közben felhívtuk.
Déldunántúli ládázás/1B.
A Csónakázó-tó felől a zöld jelzésen indultam Bagola felé. Csodás, Budapesten ismeretlen csillagos éjszaka. Kezdett fagyni, végre nem volt sár. Fél kilenckor narancssárgán felkelt a Hold.
A romokat könnyen megtaláltam, de a láda megtalálásához a rejtőtől kellett segítséget kérnem. Köszönöm!
A nappali kirándulás, és a szálláshelyem elfoglalása után fejlámpás esti-éjszakai ládázás Nagykanizsán és környékén. Városi séta, Csónakázó-tó, szőlőhegyen át Bagolára és a "Hasszán pasa kincsé"-hez, majd a vasútállomás érintésével, átmászva a Principális-csatorna felett átívelő csövön vissza Kiskanizsára.
Újabb kétnapos dunántúli gyaloglás (tömegközlekedéssel és autóstoppal kiegészítve), most sátor nélkül (kiskanizsai szállással), így kisebb hátizsákkal. A két nap alatt a Dél-Zalai dombságban, Nagykanizsa körül, Belső-Somogyban és a legvégén - ajándékként - a Balaton mellett összesen 104 km-t gyalogoltam, és 17 ládát (a multiláda pontokkal együtt 37 pontot) kerestem meg.
GPS nélkül érkeztünk...Mivel rendes föld út a a piros jelzés, így nem parkoltunk le a Szent György pihenőnél, hanem tovább autóztunk a piros jelzésen mind addig, mig megnem láttuk a romlottvár út fa feliratú táblát. Attól egy kicsit visszább leparkoltunk és gyalogosan mentünk tovább. Az előző napok esőzése miatt nyakig jártunk a sárban..., de gyönyörű rendben tartott kertek mellett vitt az utunk tovább. Láttunk nagyon sok karácsonyfa ültetvényt... :-) Egy jó félórás séta után elérkeztünk az út végére, egy elágazáshoz, ahol szintén ki volt táblázva:romlottvár út. Útközben is éreztük, hogy valami nem stimmel..de most már teljesen biztosak voltunk ebben. Összetalálkoztunk egy ott lakó fiatal emberrel aki autóval közeledett felénk... megkérdeztük Tőle, hogy merre van a romlottvár?? Olyan furcsán beszélt és szedte össze a gondolatait,hogy elmondja hogyan is jutunk oda... majd egyszer csak azt mondta, hogy mindjárt megfordul... Ránéztem Kincsre és mondtam neki, hogy ez bolond :-)))
Kincs egy jót mosolygott, majd azt válaszolta: elfog vinni minket oda... az ilyen embereket kedvesnek hívjuk és nem bolondnak....abban a pillanatban be kellett látnom,hogy teljesen igaza van.. :-)) így aztán bepattantunk az autójába és ő pillanatok alatt elröpített minket a romlottvárhoz... Ami pont ott volt, ahol az autónkkal leparkoltunk... A kedves ember megkereste a földön a fáról leszedett és széttört romlottvár táblát,amit a rejtő is felrakott a "rejtek - romlottvár" című képében.Illusztrálta nekünk, hogy régebben ez hol volt és merre is mutatta az irányt. Elmondta,hogy nagyon vigyázzunk, ne menjünk le a pincébe, mert bármikor összedölhet már.Megköszöntük jóságát és nekünk már nem volt más hátra csak felszaladni a dombra és megkeresni a ládát. Borzasztóan elhanyagolt állapotban van. Viszont a rejtés nagyon ötletes!!!! :-)))) A romlottvár táblát leraktuk a füvesútra, most onnan mutatja az irányt...mindaddig, míg valaki onnan el nem teszi! :-))))
Halotak napjai délutáni sétánk célja volt a Pasa kincsének megtalálása. Sikerült is a segítő csapatnak köszönhetően. Ők bátyám és 3 és féléves fia volt a kincskereső. Sajnos Csilla Barátném nem tudott segíteni a kincs megtalálásában:(
Köszönjük a túrát.
[:82:] Mai 2.
Kanizsa 50 ttúra közben lett levadászva. Ekkor, már legalább 40km legyaloglása után nagyon fájtam, de azért felmásztam ide csakaztértis :).
(doboz kapott egy új zacsit, viszont a logbook is cserére szorulna)
Az utolsó elágazó elött pár méterrel visszafordultunk, mert azt hittük, hogy nincs feljárat. Ezért bekeveredtünk a házak közé, majd egy kis helyi segítséggel felülről közelítettük meg a helyszínt. Nemsokára befutott Ati is, ami nagy szerencse volt, mert eléggé bénázós kedvünkben voltunk. Ati segített rajtunk! Köszönjük!
Én is esős időben érkeztem, és ugyanúgy jártam, mint az előző kesser társam. Zártkerten, várárkon keresztűl, derékig érő vizes gazban, bőrig ázva találtam meg a ládát. A logbookba be sem írtam, csak a jelszót írtam le, mert úgy esett az eső. Visszafelé megkockáztattam, hogy nem arra megyek vissza, amerről jöttem. Bejött. Továbbiakban javaslom a magánterületek elkerülése érdekében, a szobor mögötti úton haladva a N 46 25,343 E 17 00,772 pontig, ahol balra kanyarodva, egy kis kaptatón felsétálva (nem várárok meredekségű) a Romlott-várba lehetünk. Ha nem esett volna az eső, még élvezetessebb is lehetett volna a környék, így csak a ládára futotta. Köszönöm a rejtést.
Hmm, tiszta jó volt, de mivel a koordináták nem voltak teljesen pontosak, ezért először rossz helyen keresgéltünk, de Niki okos volt, és bepillantott a rejtekhez...:)
Tanítás előtti reggeli sétának szántam a GCCSTS-t, de mivel azt bőven a kitűzött idő előtt, mégis kényelmesen körbejártam, becserkésztem a pasa kéjlakát is. A hirtelen ötlet hátulütője az volt, hogy így nem volt nálam a leírás, ezért alaposan átnéztem a várárok mindkét oldalát, és a dombtetőn lévő szóba jöhető összes rejteket, mire végül csaknem reményt vesztve megtaláltam a dobozt.
Logoltam, de mivel nem volt nálam papír, egy a ládából kivett, (amúgy is kidobandó) koszos, penészedésnek indult névjegykártyára írtam fel a megtalálás idejét és a jelszót, amit zsebre raktam. Aztán körbesétáltam még a romokat, nézegettem a kutat, majd visszavonszoltam magam a kocsihoz.
A lényeg, hogy a reggeli melegben végrehajtott egészséges testmozgás alaposan megizzasztott, és a zsebembe rakott kártyán a feliratok teljesen szétáztak, elmaszatolódtak. A jelszóból a papíron összesen egy (talán E) betű maradt meg, a fejemben viszont semmi. Így ismét a rejtő segítségére szorultam (ezen a túrán összesen harmadszor). Köszönet érte, hogy angyali türelemmel most is kisegített!
Izgalmas felvezetés, rejtelmes környezet, teljes szívből nem támogatható láda rejtek. (Rombolásveszély!)
(Viki, Geri, Krisz') TZ
Budapest-Bázakerettye rali közben. A remek söfőr, a kítűnő navigátor és a kedves lányok együttműködésének hála még ez is belefért. Olyan jól álltunk a feladatokkal, hogy még ezzel az apró kitérővel is kiváló eredményt értünk el. Igaz, utána a Mazdát órákig mostuk. :-)
Csilla, Era, Balázs, Mudman
Akkor jártam a várnál utoljára, amikor elkezdték a régészek feltárni. Most nagyot csalódtam, hogy a jó 16 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, sokkal romosabb, elhanyagoltabb minden.
Itt is egy kicsit problémás volt, számomra a téglákat pakolni és fél szemmel a bicikliket lesni (nagy volt a nyüzsgés a környéken)
Meglett! - igaz, csak a második úton. Az első egy sárdagonyában végződött amit nem vállaltunk. A hely nem volt valami felemelő szakadő esőben. A rejtés megdolgoztatott minket egy kicsit ... jó pár téglát arrébb kellett pakolni mire meglett. A láda tartalma nedves volt, a logbook szétesve, részben elázva, - egy karbantartás ráférne! A virágzó mogyorófa gyönyörű a rejtekhez vezető úton!
Zalai hétvége Zsuval, első nap, sokadik láda. Már Nagykanizsa felé közeledve kis kitérőt tettünk. A lejtő előtti réten parkoltunk. A láda rejtekét hamar beazonsítottuk ugyan, de nem volt kedvem minden követ megmozgatni, így Csuhást hívtam némi instrukcióért. A precíz leírásnak köszönhetően azonnal meglett a doboz. A hely inkább érdekes, mintsem szép, ennek ellenére örülök, hogy itt is megfordultam a játéknak köszönhetően. Kösz a rejtést!
Miklósfán voltam vendégségben így ez a ládika kihagyhatatlan volt. Persze megint a gyerkőcök remekeltek (Marci) A ládikát kb 2 méterrel áthelyeztük, hogy kikerüljön az omlásveszélyesnek látszó fal alól. Feltételezem hogy eredetileg se oda volt elrejtve. Megnéztük a kutat, a téglaraktárt, és a januárban virágzó mogyoróbokrokat. Hazafelé egy rakodó traktor elálta az utat így kerülni akartunk, de az igencsak vendégmarasztaló zalai sárban meghátráltam. Bár a gyerkőcök néhol tapssal jutalmazták amikor pörgő kerekekkel farral előre ment a Landi.
Reggel busszal jöttem Kaposvárról, gyalog barangoltam a városban, 3 ládát gyűjtöttem, aztán vonattal mentem haza.
No hát... szép hosszú séta vezet ide a belvárosból! Persze egy kis mozgás sosem árt, de jobb lett volna nem egy főút mellett...
Útközben megpihentem a Szent György Pihenő-nél, kellemes hely. Még Kanizsai sört is ittam itt! Mivel a sörösdoboz-gyűjteményembe mindenfélére szükség van, így ennek is sorra kellett kerülnie egyszer, hát hol máshol, mint Nagykanizsán! Persze igazából Kőbányán gyártják, az benne a legjobb :)) Egyébként a többi olcsó, 3%-os sörhöz képest ez egész jó, pedig ez is az. Nem gondoltam volna, hogy miközben kabát nélkül ettem a tűző napon TÉL KÖZEPÉN darazsak fognak zavarni!
Aztán indultam tovább a várhoz, ott a láda egyből meglett, kicsit ki is látszott a téglák alól. Viszont ami benne volt, az nem bűvölt el :S
Valaki valamikor nem zárta vissza rendesen, így kicsit nedves volt belül, és hiába volt a ládanapló kis zacskóban, még így is nyálkás lett a külseje. És lapjaira van széthullva, jó lenne kicserélni! Amúgy szerintem a láda vízhatlan lenne, ha jól lezárják, csak nehéz jól lezárni, valakinek nem is sikerült.
Meg valaki cigarettát is tett bele, hát azt megsemmisítettem, mert utálom. Bár mindegy volt, mert az is átázott :) Sőt, még ilyen cinikus szöveget is írt mellé, hogy ,,szívjátok egészséggel''...
Őrtilostól jöttünk busszal Kanizsára, és pattantunk le a Miklósfai megállónál. Zergihez hasonlóan nekünk is inkább a sokkaréjos barokk templom tetszett, mint a romlottvár. Tartottunk a keresés nehézségétől, de Hasszán halad a korral, és kincsének kékfedelű műanyagdobozát hamar észrevettük a téglák között. Nem oly rég olvastam, hogy mostanában vált egyértelművé, hogy a kanizsai Hasszán pasa, és Jakováli, akinek a minaretes dzsámija ma is látható Pécsett (GCJaha), egy és ugyanaz a személy.
A romoktól a piroson mentünk tovább a város felé, nem is reméltük, de sikerült a korábbi buszt elérnünk, így a kanizsai kínai éttermet most kihagytuk. Lehet hogy török éttermet is érdemes lenne keresni?
A leírást követve, a vártól 120 m-re sikerült leparkolni, innen simán fel lehet jutni. Egy darabig elbíbelődtem a téglák szétpakolgatásával, mire meglett a doboz. A később érkezők figyelmébe ajánlom Zergi fényképét, amely a dobozt rejtő üreget mutatja.
A történethez hozzátartozik, hogy először Bagola felől akartam érkezni, az autóstérkép aszfaltos utat jelez. Nos, az út Bagola után földútra váltott, aztán meredeken lejteni kezdett, ami még nem baj, de került bele két 40 cm mély traktornyom és némi oldaldőlés is. A közepén úgy határoztam, hogy visszatolatok, de minduntalan beleestem a traktornyomba és csak a 4x4-nek köszönhetően tudtam kimászni. Végül leevickéltem a domb aljára, ott találtam egy tenyérnyi placcot, ahol meg tudtam fordulni és vissza tudtam jutni Bagolára.
Kitűnő pucolt, bontott téglalelőhely! A rejtő segítségét kellett kérnem, aki végül oda irányított, ahová nekem nem akaródzott bemászni. A láda pont olyan, mint az enyémek, csak éppen darabjaira hullott. Hiába, favédőszer és időjárásálló lakk használata ajánlott.
A templom nagyon jó állapotban van, a vár pedig sajnos nagyon rosszban!
Nekem is segített az átvágásban a szomszéd pincénél szüretre készülő Májer János, köszönöm neki! A képet küldöm.
Nagykanizsáról teljesen érzésre (na, és a gps nyilát követve), a temető mellett sikerült kijutnom és végül (szeméttelepekhez vezető utakon át) kibukkannom a Szent György pihenőnél, 400 méterre a ládától. Tovább is mehettem volna kocsival, de itt leparkoltam, és gyalog vágtam neki az útnak. Mint utóbb kiderült, túl korán hagytam el a földutat, ezért "tökön-paszulyon" és egy metsződésen keresztül jutottam el a várrom környezetébe. Itt már csak az embermagasságú csalánerdőn kellett keresztültörnöm, hogy eljussak a romhoz. Sajnos túl nagy kiterjedésű ez a rom, és sok benne a tégla, ami alatt egy geoláda rejtőzhet. Ezért waneqr-tól kellett egy kis telefonos segítséget kérnem. Megkaptam, amiért köszönettel tartozom.
Nagyszerű, romantikus hely és a rejtés is tökéletes. Ja igen, Zsiráfnak tök igaza van a szúnyogokkal. Mellettük még az is emelte a pulzusomat, hogy egy-két tanyával arrébb permanens kutyaugatás kísérte keresgélésemet. Tartottam attól, hogy egyszer csak a rom körül is megjelenik egy véreb. Szerencsére waneqr segítsége előbb megjött.
Érdekes a környék, ahol a fenyőfa-, szőlő- és kukoricatermelést kombinálják egy táblán belül. Kinéztem magamnak és családomnak karácsonyra egy-két szép fenyőfát. Kinél kell leadnunk a rendelést?
A doboz teljesen széthullott, az egyik oldala szinte hiányzik, de az egészet nem sok minden tartja össze :-( A Szent György utcán mi végigmentünk, a dombtetőn van a Szent György Pihenő nevezetű, nagyon hangulatos hely. Autó is elfér, padok, kiépített bográcsozó és tűzrakóhely, egy nagyon nagy szölőprés és a névadó szobra. A piros jelzés is 20m-re van. Ebből az irányból csalóka a megközelítés, mert mi elsétáltunk a dombtetőre mutató tábla mellett :-) A tábla az öserdőbe mutat, de mellette fel lehet menni. Ekkora növényzetet még nem láttunk, majdnem embermagasságú a gaz, de jól járható ösvények vannak. A rejtek viszonylag könnyen meglett.
A kiszámolt lépéseknek csak a felét használtam fel. Volt a "vár" környékére két koordináta, egyik a fejlécben, másik a leírásban.
A hely nagyon elhanyagolt, de jó ösvény van. A doboz nem volt álcázva, raktam rá három téglát, de ha valaki megnézi, így is látszik a fél fedél. A doboz ki kéne cserélni, mert esik szét és rohad a sok esőtől...
És Hasszán pasának egészen egyedi szúnyog-tenyészete volt, kár, hogy itt hagyta... Kedvenc növénye meg a csalán lehetett...
A csónakázó tónál elvacakolgattunk sok időt, így már igencsak késő délután volt, mire erre a ládára sor került. Könnyed sétára számítottunk, ami a jelölt földutakon még be is jött - de a vége! Embermagas dzsungel a ciszterna és a vár környékén, nehezen járható ösvénykék itt-ott...
A ládaoldal nem említi, hogy a várfalat melyik irányból kell a rejtekhez megközelíteni, így az ösvényeken először kívülre, a várárok irányába sikerült odajutnunk. Itt aztán találtunk pár darab ronggyá ázott pornóújságot, nagyjából 1 m-re a megadott koordinátától. Mivel végignéztük a vár teljes falfelületét, és nem találtunk semmilyen rejtésre utaló nyomot, arra jutottunk, hogy talán az újságok tulajdonosa elvihette a ládát. Próbáltuk felhívni a rejtőt, de nem vette fel, így utolsó lehetőségként kerestünk valami ösvényt a fal másik oldalára. Persze ha a ciszternához elvergődtünk volna a gazban, akkor eleve megtaláltuk volna, hiszen pontosan odavisz a fal belső oldalához, és a fal alatti üregben levő ládához.
A doboz egyébként szétázva és eltöredezve hevert, csak úgy ledobva az üreg aljára, mindenféle álcázás nélkül. A tartalmának fele szét volt szóródva - tehát vagy valami mugli megtalálta, vagy az előző megtalálók nem foglalkoztak túl sokat a visszarejtésével...
Összességében: a rejtő más ládáinak gyerekbetegségei itt is megmutatkoztak. Remek alapötlet, jól kidolgozott ládaoldal, amit aztán erősen leront a megközelítés nehézsége, a rejtés. Persze az érthető, hogy februárban a környékbeli gazból semmi nem látszott, de azóta azért logoltak már néhányan, akik jelezték az állapotokat...
Kanizsai projekt 2/4.
Helybéli két kis srác elkísért és segített a kincskeresésben. Miután egyből ráhibáztak, hogy mi van a kezemben és mi járatban vagyok, gondoltam, megérdemlik, hogy beavassam őket a játékba.
Egyikük - Kisfarkas, állítólag regisztrál majd - találta meg a ládikót, lelt is benne neki való kincset egy textil mókus képében.
Büszkék voltak, hogy az ő falujukban is van "kincs". Ámde valljuk be, elég szerény ez a váracska, ha nem találkozom a gyerekekkel, már el is felejtettem volna. Azonban a weblap kitűnő.
(A láda törött, cserére szorul.)
Dél-nyugat magyarországi magányos ládázgatás 630km 7/1
Tegnap este hirtelen felindulásból elhatároztam, hogy ma egy nagytakarítást végzek, kitisztítottam megint a nyugati részt. Már nem is emlékszem, mikor volt olyan nap, hogy 7 ládát tudtam levadászni egyszerre! Az idő gyönyörű volt, talán túl meleg is, kellemes helyekre látogattam ma el.
A reggeli vizes gazban gazoltam a ladahoz, jo vizes lettem :) Eleg kicsiny romok, de jo nagy a dzsungel legalabb korulotte. A ladahoz Pupu mester biztatasara masztam le, nem volt kellemes nyakig dzsuvasnak lenni mar a nap elejen - ilye ez a keser elet :) A pornoujsagok elaztak, ki kene cserelni oket :DDD
Élvezetes nap Pupuval. Szép helyek, érdekes történetek, kisebb gyaloglások, kellemes kerékpározás és mellesleg 8 találat (Pupunak 9 mert befejezte a kisvasutakat és közben az 1200. ládája is meglett - gratulálok!).
Pupuhoz rövid kiegészítés. A pornót könnyedén megtaláltuk, a ládát csak segítséggel. Nem szeretem a nem természeti okokból (magas sziklafal, barlang stb.) - így kiszámítható - veszélyes rejtéseket (pl. omladékos fal alja). Barlangba szívesen bemászom .....
Dunántúli barangolás Esztelnekivel. Ma úri dolgom volt, nem kellett vezetnem, csak navigálni. A 9-ből több pont könnyű volt, egészen rövid gyaloglással, de volt a mai napban egy szép séta és egy 40 km-es biciklizés is.
Szellemes a mese, életet visz a semmi izgalmas romok közé. A ládát nem találtuk, de csak azért, mert idegesen kerestük a szúnyogok rohama és a közelgő zivatar miatt. Lászlóistván telefonon kisegített - köszönjük! - hamar megtaláltuk, belogoltunk, és spuri vissza a kocsihoz. Az utolsó métereken megáztunk, de nem nagyon.
Kíváncsi voltam már a helyszínre, ahol a műszerem nélkülem járt...
A projekt erőssége a webanyag és a sztori, melyhez képest a helyszín kissé alulmúlja a várakozást. Persze a koncepció szerint ez egy kimondottan keresős ládika, így talán még belefér az is, hogy a kincsnek nincs igazi "helye", tényleg csak valahol a mérési pontosságon belüli komoly mennyiségű téglaomladék alatt van; kb. két órányi keresés után csak telefonos segítséggel, kb. méteres pontosságú szóbeli behatárolás után sikerült meglelni. Talán a megelőző visszarejtésekkel is nehezedett a feladat; én most igyekeztem egy apró fokkal megtalálhatóbban visszarejteni. Az amúgy igényes faládika sajnos nem vízhatlan, ráadásul egy elemét el is engedte a ragasztás, úgy ékeltük vissza. A polietilén zacskó biztos nem használ a mese varázsának, de az időtállóságnak igen; tettünk volna rá, ha van nálunk.
Kivételesen különleges viszont a templom, melynek mesébe-szövése is ügyes. Kellemes a szőlőhegyi séta, és nyugaton lemenő nap a keleti esőfüggönyön életem egyik legszebb szivárványát produkálta.
Történt még valami a láda megtalálása-visszarejtésekor, amit a helyszín és a történet szellemében kísértetiesnek is nevezhetünk. Előbb egy furcsa hang, ami fölött napirendre tértünk. Aztán megint, de ekkor már tűzijáték-szerűen aláhulló szikraesőt is láttunk. Aztán a következő percekben ez többször megismétlődött. Elég döbbenetes módon a várfaltól méterekre, ahol korábban kis híján még kerestünk is, és a velünk lévő kutya is szaladgálhatott volna, kidőlt villanyoszlopról a nedves fákra-bokrokra szakadt villanyvezeték szikrázott az esőben! DÉDÁSZ-t értesítettük, és információink szerint még este elhárították a hibát, úgyhogy remélhetőleg nem ér senkit később kellemetlen meglepetés.
Talán a pasa átka?...
Kemény rejtek!
Mint sok más megtalálonak, nekünk is először az "újságok" lettek meg.
Aztán agyaltunk hol leht a kincs és nagy nehezen, de segítség nélkül!! meglett!!!
Mit is írhatnánk? Tipikus waneqr láda: jó kis helyszín, szép ajándékok a ládában és amit a legjobban szeretek: a leírás, a történet maga.
Először mi is a pornómagazinokat, majd segítséggel a ládát találtuk meg, de a pasa kincse nem lett a minénk :(
Köszönjük a ládát.
(egyetlen megjegyzés: a láda elhelyezése kicsit izgalmas véleményünk szerint, de hogy miért, azt megtudja mindenki, aki megtalálja)
adri és junior
Apró rejtői segítséggel, de sikerült. Először nem értettem magam, minek keresgélek egyáltalán itt a sötétben, lakóházakhoz viszonylag közel, egy halom öszefagyott tégla közt. Végül is tetszett, amikor már meglett.
Hát ez nehezen lett meg, végül waneqr segített: köszönjük! Keresztül-kasul kutattuk a várfalat, többször a rejtekhely környékét is átkutattuk, de nem végeztünk elég alapos munkát. A koordináták egyébként pontosak. A ládika helyétől néhány méterre "magazinkölcsönző" is található, ezt Papa gyorsan megtalálta. Az igényes leírás után a helyszín némileg csalódást keltett. [wapon beküldött szöveg]
Nem rossz hely, de különösen a rejtés és a körítés teszi egyedivé. Elég sokáig kerestük, először csak egy környékbeli kamasz elrejtett újságjait találtuk meg, de végül segítség nélkül lett meg a láda, ami tényleg láda! Ahogy a következő logokat olvasom, sikerült rendesen visszarejteni :)
Nagyon jó! Az ötlet, az állegenda, a tálalás, a rejtés. Miután elsőre nem találtuk, még az ajánlott lelépéssel is próbálkoztunk. A titok ismerőjével konzultálva kiderült, hogy az első ötlet volt a jó, csak a rejtek alkotóelemei (nem akarom lelőni a poént, ezért rejtélyeskedek) a hólétől összefagytak, és csak egy jókora bot segítségével sikerült a ládát (anyagában, küllemében is kincsesládára hajaz) kiszabadítani. A izgalmunkat fokozták a sötét, a huhogó baglyok és a közelben vonyító kutyák. Szóval teljes volt a kincskereső fíling.
N 46° 24,960' E 16° 59,229' 164 m [GCHPK-1]
N 46° 25,359' E 17° 0,687' 182 m [GCHPK+kilátás]
turistajelzést. Elhagyva a Szentgyörgyvári hegy harmadik hegyhátát a táblával jelzett ösvényen érhető el a Romlottvár, majd 2 kilométeres út után. Az autóval érkezőknek célszerű a Szent György utca elején, a szobornál parkolni, s a következő vagy 600 métert gyalogosan megtenni.
-on, majd egy darabig a 
-on, végül a ládától alig 100 m-re a 
