Elhelyezés időpontja: 2006.03.08 12:00
Megjelenés időpontja: 2006.03.11 18:30
Utolsó lényeges változás: 2022.09.08 18:50
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+2V)
Elrejtők: Akebono, adoptálta akarair
Ládagazda: akarair Nehézség / Terep: 2.5 / 2.5
Úthossz a kiindulóponttól: 8000 m
Megtalálások száma: 356 + 1 sikertelen + 19 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
Wap:
1. Molnár Gábor sírja
N47 05.060 E17 34.789
A kopjafán lévő idézet második szava.
2. Bányászati Múzeum
N47 04.847 E17 35.623
Bejárat melletti tájékoztató táblán egy évszámot kell megkeresni! Mikor indult az üveggyártás Ajkán?
3. A geoláda
N47 03,993' E17 37,695'
Bükkfa tövénél, a barlang közvetlen közelében, de még a legmagasabb térszínen.
A megtaláláshoz nem kell lemenni a barlanghoz.
Logoláskor a jelszórészleteket a leírás sorrendjében kell megadni!
A ládába TravelBug helyezhető.
Idegenforgalmi tudnivalók
Ajka a Budapest-Szombathely vasútvonal mellett fekszik, Budapesttől 150 km-re. A vasútállomástól az 1.sz. helyijárattal mehetünk tovább, a N 47° 5,237' E 17° 34,919' 253 m [GCCSNG+Völgy büfé]megállóig. Közúton megközelíthető a 8. sz. főútvonalon is Ajka-Bakonygyepesnél letérve Ajka felé. A Bányászati Múzeum és a Bakonyi Erőmű Rt. Jubileumi Emlékháza Ajka város III. kerületében az Ajka-Csingervölgyből kiinduló Köves-árokban található. Gépkocsival jó minőségű, aszfaltos úton megközelíthető.
A múzeumot övező Parkerdőben télen síelésre és szánkózásra alkalmas épített pálya áll a téli sportot kedvelők rendelkezésére.
A Köves-árokból több turistautat követve megismerhető a Nyugat-Bakony számos természeti szépsége is. Kiinduló pont: Ajkacsingervölgy-Parkerdő
Az Ajkára látogató a Bányászati Múzeum és környéke megtekintése után felkeresheti a városközpontban, a templomdombon található Ajkai Városi Múzeumot. A létesítményt 1989. november 9-én a várossá nyilvánítás 30. évfordulóján nyitották meg. Itt kapott helyet Fekete István és Molnár Gábor írók emlékét őrző gyűjtemény.
Nyitvatartás:
Kedd-Szombat: 9-16 óráig
Belépődíjak:
Felnőtt: 600,- Ft
Diák, nyugdíjas: 400,- Ft
AJKAI óvodások, általános iskolások, valamint 65 év feletti nyugdíjasok számára a látogatás ingyenes!
Túraajánlatok:
túra: Alsócsinger Völgy Büfé - Bányászati Múzeum - Jó szerencsét! forrás - Macskalik-barlang - Kab-hegy Vadászház.
túra: Parkerdő Emlékmű - Töröktető - Jókai Bánya Pokollik barlang - Sárcsi-kút (GCSCSI) - Bújólik-barlang - Király-kút - Padragi sziklák (GCPadr) - autóspihenő - Padrag buszmegálló.
túra (összeköti az előzőket): Parkerdő Emlékmű - Szerencse fel! forrás - Szőke forrás - kis rét (sárga sávhoz kapcsolódik).
A multi geoláda állomásai:
1. Molnár Gábor sírja
Molnár Gábor 1908. december 2.-án született Budapesten. Apai dédapja Pápán volt evangélikus lelkész. Tizenegy éves volt, mikor édesapja meghalt. Pápán mezőgazdasági képesítést szerzett, s néhány évig ezen a munkaterületen is dolgozott. 1930-ban a Nemzeti Múzeum erkölcsileg támogatott expedíciójával Brazíliába utazott, s amikor társai betegség miatt visszatérésre kényszerültek, ő egyedül vállalta a munka folytatását. Gyűjtéseiből sokat hazaküldött, közben az őserdőben elejtett vadak bőrének értékesítéséből, mérges kígyók eladásából tartotta fenn magát, majd fazendafőnöki munkát vállalt. 1932-ben, robbanás következtében mindkét szemére megvakult.
1980. október 29.-én 72 éves korában, baleset következtében érte a halál. Sírja a gyermekkor vadregényes helyszínén az Ajka-Csingervölgyi temetőben található. Munkásságát az ajkai Városi Múzeum Emlékszobája őrzi.
Legfontosabb művei:
Kalandok a brazíliai őserdőben (1940); Az óriáskígyók földjén (1955); Jaguár-országban (1960); Pálmakunyhó az őserdőben (1963); Ahol az ösvény véget ér (1964); Egymillió hős országa (1966); Holdárnyékban az őserdő (1967); A dzsungel doktora (1967); Horgászom az Amazonason (1968); Bíborviskó (1969); Gyémántmosók (1972); Makk és jaguár (1972); Éjbe zuhant évek (1973); Én kedves Amazóniám (1975)Én kedves Amazóniám (1975); A csendes halál démona (1977); A Bakonytól Amazóniáig (1978);
A temető mellett található a világon elsőként alkalmazott eljárást megvalósító gyár. A kriptonlámpának az az előnye, hogy azonos fogyasztás mellett több fényt ad. A kriptongázzal töltött izzó feltalálója Bródy Imre (1891 - 1944) magyar fizikus volt. Mivel az új töltőgáz nagyon drága volt, munkatársaival eljárást dolgozott ki a kripton levegőből történő előállítására. 1937-ben indult meg a termelés Ajkán. Ezután Bródy újabb fényforrásproblémákon dolgozott, de 1944-ben Magyarország német megszállása után együtt maradt családjával, így annak ellenére, hogy a gyár mentességet szerzett neki, a biztos halált választotta. 1944. december 20-án halt meg Mühldorf-ban, a fasizmus áldozataként.
Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat díjat nevezett el róla, így állítva emléket munkásságának.
2. Az ajkai Bányászati Múzeum
Az ajkai Bányászati Múzeum N 47° 4,847' E 17° 35,623' 308 m [GCCSNG-2] volt hazánk első szabadtéri skanzen műszaki emlékmúzeuma, amely az ajkai szénbányászat műszaki és történeti emlékeinek gyűjtését vállalta fel abból a célból, hogy a tiszteletre méltó múltra visszatekintő szakmakultúra emléktárgyait, dokumentumait átmentse a jövőnek. Az ajkai szénbányászat 100. évfordulóján, 1965. augusztus 6-án nyitotta meg kapuit.
Az Ármin szállítóakna bányászati múzeumként való megnyitását az a sajnálatos bányakatasztrófa is indokolttá tette, amely itt a függőaknában, illetve a földalatti aknarakodón történt 1909. január 14-én, ahol gázban, füstben 55 csingervölgyi bányász vesztette életét.
A megnyitást követő években létesült az épületeket körülvevő géppark, az 55 m-es bemutató táró, és egy külön épületben, az egykori bányamentő-állomás épületében kapott helyet az Őslény- és Kőzettár
A Bányászati Múzeum és a mellette felépült Bakonyi Erőmű Rt. Jubileumi emlékházának tárgyi emlékei, dokumentumai őrzik a múltat, emlékeztetnek generációk tisztes helytállására.
A múzeum épületeit, az aknaszállító gépet, az Országos Műemléki Felügyelőség 1983-ban műemlékké nyilvánította.
A múzeum kapuján belépve a következő épületeket láthatjuk (balról-jobbra): gépház, aknaház az aknatoronnyal, kovácsműhely, transzformátorház, amely ma a kiállító terem szerepét tölti be. Az épületeket a géppark veszi körül és jobbra látható a bemutató-táró betonidomkővel biztosított bejárata is.
Üzemeltetője és fenntartója 1993-tól Ajka város Önkormányzata. A Városi Könyvtár és Múzeum igazgatása alá tartozik. Az épületek állagmegóvásához értékes segítséget adott az Országos Műszaki Múzeum Technikatörténeti és Műtárgyvédelmi Kuratóriuma.
Belépőjegy:
Felnőtt: 700,- Ft
Diák, nyugdíjas: 500,- Ft
AJKAI óvodások, általános iskolások, valamint 65 év feletti nyugdíjasok számára a látogatás ingyenes!
A jelszó második része:
Bejárat melletti tájékoztató táblán egy évszámot kell megkeresni! Mikor indult az üveggyártás Ajkán?
Őslény és Kőzettár
1976-ban egy szerény, néhány kis tárlószekrényből álló gyűjteménnyel indult a természettudományos ismeretterjesztést szolgáló kiállítás, amelynek az alsócsingeri Bányászklub adott otthont.
Jelenlegi helyét a volt bányamentő állomás épületéből alakították ki, amelyet 1978-ban a bányásznapon nyitottak meg. A ma már több mint 1000 db-os gyűjtemény bemutatja az ókortól a jelenkorig az egyes korok jellemző kőzettípusát, ősállatvilágát (paleozoikumtól a holocénig).
A terem közepén az ismert ásványosztályok jellegzetes szép kristályai láthatók.
Külön szekrényekben találhatók az Ajka térségében bányászott szén, bauxit és mangán kőzetek típusai, valamint az ajkai terület rétegsorát reprezentáló kőzetgyűjtemény.
Recsk, Gyöngyösoroszi, Rudabánya és az Erdélyi Érchegységből származó kőzetek és ásványok színesítik a látnivalókat.
Egy külön szekrényben nyert elhelyezést a Bakony-hegységből származó ammonitesz gyűjtemény.
A szekrények mellett magyarázó szövegek, térképek, metszetek segítik a látogató ismeretszerzését.
A falakon Magyarország földtani térképei, az élővilág törzsfája, a földről készült sematikus metszet csodálatos bolygónk, a föld fejlődéstörténetébe avatja be az érdeklődő látogatót.
A kiállított anyag gyűjtésében nagy segítséget jelentett Természettudományi Múzeum, az egykori Veszprémi Szénbányák, a budapesti Eötvös Loránd Tudomány Egyetem támogatása és sok magánszemély, akiknek neveit a gyűjtött anyag mellett feltüntették.
Az Őslény és Kőzettár 1983-tól Hantken teremként is ismert, utalva Hantken Miksa geológusra, aki először értelmezte a szénkutatások, szénkibúvások alapján az ajkai területet. Szakvéleménye alapján indították meg az első bányavágatokat, mélyítették az első aknákat.
A múzeum kerítésén kívül látható az a szabadtéri színpad, amely előtti a téren 1975-93 között a hivatalos bányásznapi ünnepségeket tartották.
3. Macskalik barlang és a geoláda
A Macskalik barlang N 47° 3,993' E 17° 37,695' 452 m [GCCSNG-3] a Kabhegy É-i lábánál vezeti le a bazalttakarón összegyűlt csapadékot a nummulinás mészkő mélyebb rétegeiben keletkezett üregekbe. Kútszerű aknájának akkori alján 1935-ben Bertalan K. és Szokolszky 1. kisebb melléküreget tárt fel, melyet a Markó L. vezette 1961. évi kutatások aknája már 5 m mélyen talált meg az újabb fenékszint alatt. Az akna 11 m mélységig hatolt a humuszos kitöltésbe, járható üreg feltárása nélkül. A nagy tömegű (3000 liter/perc) víz eltűnési útja tehát - egyelőre - továbbra is rejtély.
A jelszó harmadik része a ládában, egy bükkfa tövénél, a barlang közvetlen közelében, de még a legmagasabb térszínen.
A megtaláláshoz nem kell lemenni a barlanghoz.
Kérlek gondosan rejtsd vissza, lehetőleg ágakkal és avarral álcázva.
Logoláskor a jelszórészleteket a leírás sorrendjében kell megadni!
Megközelítés:
Ha már az első pont begyűjtésén túl vagy, akkor a járművet a 2. pontnál, a Bányászati Múzeum melletti biztonságos parkolóban lehet hagyni, majd innen a turistajelzésen a Macskalik barlangig. A katonasírnál N 47° 4,076' E 17° 37,006' 430 m [GCCSNG+Katonasír] van egy kerítés, ahol a túristajelzést is bekerítették. Itt balra kell fordulni végig a kerítés mentén, majd jobbra, egyenesen tovább a gyalogösvényen. Turistatérkép mindenképpen javasolt.
A táv oda - vissza 8 km, szintkülönbség 100 méter.
Ládatörténet:
2020.07.15.: Vincenzo65 új helyen pótolta az elveszett ládát.
2021.04.10.: Adoptálta a ládát akarair! "A közösség nevében is köszönetet mondok a láda eredeti rejtőjének, Akebono kessertársnak és a karbantartást végzőknek.
Mai napon meg is kezdtem a munkát. 04.11-én a szerény, csupán jelszót tartalmazó befőttes üveg helyett a helyszínhez méltó, új ládát telepítettem tele ajándékokkal és a kötelező tartozékokkal."
Állapot: kereshető
2 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A ládához, a Macskalik barlangnál a Kab-hegyi kerékpár körút teljesítése közben jutottunk el a mai napon. Az első két jelszórészletet még tegnap este gyűjtöttük be.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A barlangnál a láda törött, félig volt vízzel, minden szétázott benne. A jelszó olvasható a füzeten. Kiöntöttem belőle a vizet, de a láda karbantartást igènyel. Pótlàdàm már felhasználtam javításra egy másik helyen, ezen most nem tudtam javítani. Geoládák v4.2.6]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.2.5]
==============
Ajka vasútállomásról gyalogosan. Kb. 20 km-t mentem az enyhe időben.
Csak három alkalommal találkoztam emberekkel. A láda rendben van.
TFTC!
Molnár Gábor könyveit kamaszkoromban rommá olvastam ... nem tudtam, hogy itt van a sírja. A barlang előtt érdekes jégképződmények keletkeztek, mindenki azt lát bele, amit szeretne ... egy biztos, ez nem az a fotó, amit pontosan századszor tesznek fel a ládaoldalra. :)
A két első pontot még a GC44FV napján találtuk meg, de a harmadikra máig kellett várni. Edit barátnőmmel (Paledina), kirándultunk. A kocsit az Erdei Iskola melletti parkolóban hagytuk, és elindultunk a sárga kereszten. Innen indulva ez a pont egy kicsit vadregényes utat produkált. Sajnos új kerítések, özönvíz szerű esőzések, elvadult aljnövényzet, eltűnt ösvények és még egy pár egyéb kihívás nehezítette utunkat, de érdemes volt agyonázni, mocsárban bóklászni azért a látványért ami a harmadik pontnál fogadott bennünket. Én még soha nem láttam ilyen hatalmas gödröt egy bazalt alapú hegyen. Azóta már elolvastam az információt, hogy a Kab-hegy az alapjaiban karsztos mészkő, a bazalt csak befedte, és ahol a fedés hiányzott vagy nagyon vékony volt, ott lettek a barlangok és víznyelők. Nagyon tetszett a Macskalik és köszi a rejtést!!
A verseny (GC44FV) alatt érintettük két pontját. Aztán az eredményhirdetés után elgyalogoltunk az utolsó ponthoz is Fidorkával, Kiváncsifáncsival és Bendinóval. Mivel a lábaim a műtét után nem voltak a legjobb állapotban, ez a 7km-es túra a verseny 10km-e után már nem esett annyira jól. A végén az ereszkedések eléggé megviseltek. Több lejtőn is rák üzemmórban tudtam csak lejönni. A lábfájástól eltekintve kellemes kis túra volt azért. Kiváló időben, remek társaságban!
Nem terveztem, de a Macskalik útba esett a versenyen és maradt még annyi erőm, hogy eredményhirdetésig elautózzak az első két pontig. A múzeumba most nem mentem be - talán majd egyszer - de az egykori bányavidék hangulatát így is átéreztem.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
A GC44FV verseny után, az eredményhirdetésig volt egy kis időnk. Néhány ládát megkerestünk, köztük volt ennek az első két pontja is. A harmadik pont a verseny alatt került az utunkba.
GC44FV keretében egy 18 km-es túra. Pofás kis víznyelő ez is. Őszintén szólva kopjafák már nem nagyon tudnak lázba hozni, a kapcsolódó történeteket inkább szívesen olvasom, így az első két pontot még otthon, gép előtt megtekintettem és csak a ládát kerestem fel. A doboz nem volt túlságosan álcázva, de a versenypont beszedésénél majd gondolom, rendbeteszik. Köszi!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Mivel sajnos a versenyen nem tudtunk részt venni, szerettük volna ezt az elmaradt találatot sikerült begyűjteni. Kicsit aggódtam, hogy meglesz-e a doboz, mivel előttünk elég "régen" találták meg.
Kicsit feszítettre sikerült a tempó vissza az autóhoz, de élményt jelentett mindenképpen. A temetőhöz korábban mentem fel.
Köszönjük a rejtést és hogy megmutattad a helyet!
Az első két pont könnyen meglett, de utána a kék kereszten sajnos jelentős sár nehezítette meg a dolgunkat (ami azért furcsa, mert tegnap is járkáltunk a Bakonyban, és ott nem volt különösebb sárveszély, eső pedig nem esett azóta). Végül eljutottunk a barlangig, ami nagyon tetszett. Utána viszont még nem mentünk vissza, hanem továbbindultunk az Öreg-Köves-Víznyelőbarlanghoz, majd annak a kitérőjéről visszaérve továbbhaladtunk az erdészeti úton, majd a sárga kereszten értünk vissza a kék keresztre. Hűha, ez volt ám az igazán sáros hely! Néhány száz méterrel azelőtt, hogy leértünk volna a kék keresztre, egy olyan (ráadásul kikerülhetetlen) agyagos-sáros lejtős úton kellett lemennünk, hogy a cipőnket teljesen beborították a hatalmas és nehéz koloncok, lépni is alig tudtunk! Utána a lenti ,,rendes'' sár már semmiségnek tűnt.
Az eltűnt ládát pótoltam.
Kérlek, frissítsd az oldalt, a második jelszórészletet módosítottam, mert a múzeum udvarán nehézkes volt a jelszó leolvasása, amennyiben nem nyitvatartási időben érkeztél.
Most már egy bármely időpontban hozzáférhető tábláról kell leolvasni.
[Geoládák v3.12.10]
2013 januárban a többi pont felfedezése után már kerestük, de nagy hóban akkor nem találtuk meg a végládát a Macskaliknál.
Ma végre sikerrel jártunk, a hely különleges, a táj is nagyon szép.
FOKOZOTT KULLANCSVESZÉLY A MACSKALIKNÁL:
Monty kutyánkon a víznyelő melletti padokon ülve legalább 15 kullancsot találtunk, szinte záporoztak ránk a fákról.
Ezt a Padragkút - Kab-hegy - Csingervölgy túrát még a hideg téli napokon terveztem meg és most (04.23.) nyílt esélyem az odautazásra. A túraterv készítésekor a 3. pont még máshol volt és ez majdnem megtréfált. A 9 pontból 8 találat +1 jelszó nélküli az esők után közvetlenül. A Macskalik-barlang volt az egyik legjobb pont a mai túrán. Köszönet a rejtésért.
A GCJARO Csingervölgyi túrája közben kerestük fel ezt a remek multit. A bányászati múzeumban 1 órás idegenvezetésben volt részünk. Horváth Károly a múzeum vezetője sok érdekes dolgot mesélt a bánya életéről, múltjáról és a kiállított tárgyakról. Nagyon szép útvonalon értünk a Macska-lik barlanghoz, mind a három pont tetszett. Köszönet a rejtésért.
A harmadik ponton lévő fizikai ládát a mai napon a Macskalik barlang közvetlen közelébe telepítettem. Koordinátákat javítottam! Így a doboz most már nincsen túl messze a látványosságtól.
Andival eljöttünk, hogy körbetekerjük a Kab-hegyet és közben ládákat gyűjtsünk. E multi két virtuális pontjáért még külön elautóztunk bringázás után.
Köszönjük a rejtést!
Először is köszönjük szépen az adoptálást! Megmentésre érdemes volt ez a multi, amit az erdészet minden cselszövése ellenére is megtaláltunk :-) A 3. részpont lehetne közelebb az ojjektumhoz.
Hát a vártnál kalandosabbra sikeredett e multi begyűjtése, de a két Sanyi eszén nem lehet túljárni! ;) Kezdődött azzal, hogy GCC700-on JungSanyi betáplálta műszerébe az első részpont koordinátáit, de az itineren szereplő összesen hat koordinátát nem megfelelően permutálta, így Úrkút közepén kötöttünk ki, ahol nyoma sem volt semmilyen temetőnek. Szerencsére hamar rájött a megoldásra, így újratervezés, és irány vissza. Harmadszor (s mint kiderült még nem utoljára) is elmentünk az ajkai lovacskás szobor mellett, és most már telibe találtuk a temetőt. Sajnos a tájékoztató szöveget nem olvastuk, így csak utólag tudatosult bennünk, hogy ez a Molnár Gábor az a bizonyos Molnár Gábor, és nem pedig egy helyi bányász, különleges síremlékkel, így nem szemléltük kellő áhítattal a sírt. Ráadásul, mivel régebben nyomtattuk az itinert, nem a megfelelő szavat rögzítettük, mert az azóta történt adoptálás ezt módosította, de ezt könyveléskor a rejtővel pontosítottuk. Innen szintén könnyed drive in a második részjelszóig. A helyszín a járvány, és a hétköznap miatt elég kihalt. Irány az utolsó láda. Az erdőgazdaságivá váló úton lévő nyitott sorompó, és behajtani tilos tábla eléggé elbizonytalanította a sofőr AltSanyit, s csak társa magabiztos utasítására kockáztatta meg a behatolást a tiltott zónába. Rövidesen jött is szembe az erdész, aki ugyan lassított, és végigmért minket, de aztán hagyott tovamenni. Újabb sorompón hatoltunk keresztül, ami persze nem azt jelentette, hogy kikerültünk a zónából, hanem, hogy egy még tiltottabb területre tévedtünk. Ezt a szembejövő viagrakamionos is megerősítette, aki közölte, hogy ő a garázsjárat, utána zár az erdész, s akkor bizony bent ragadunk éjszakára. Ennyi elég volt az amúgy is bizonytalan AltSanyinak, és a kamiont követve elindult kifelé. JungSanyi legnagyobb bosszúságára, a tiltottabb zónából kiérve sem volt hajlandó leparkolni mondván, hogy van még egy lezárásra alkalmas sorompó odalent. Így aztán tovább követte a kamiont. És valóban! A lenti sorompónál ott várt a már látott erdész, és áthaladásunkat követve eltorlaszolta az utat. Igaz, látszólag csak behajtotta a sorompót, de csak idő kérdése, mikor kerül rá lakat. JungSanyi mély depresszióba süllyedt, és kiadta a parancsot: Irány haza! Aztán, hogy mégsem így lett, ezt érdeklődő olvasóink a GCKABH-nél tudhatják meg. Éppen ezért ne menjenek sehova, (reklám - illetve vargabetű - után folytatjuk) mert hamarosan visszatérünk!
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.
GCOKVB-n aztán a már megszokott technikával levettük a GCCSNG 3. ládájának irányát, és keresztül árkon bokron, és a viszonylag futható erdőn, gyakorlatilag pont a megfelelő helyen értül el a duplán tiltott utat, amely mellett hamar meglett a láda is. Magát a Macskalik barlangot nem láttuk sehol, az a térkép szerint még jókora távolságra volt, s mivel az erdészet aknamunkája miatt alaposan megcsúsztunk időben, így már indultunk vissza az autóhoz egy szép hosszú lénián egészen az erdész?házból csorgó patakig. Újratervezve a még meglátogatásra szént ládákat a GCREDA begyűjtése mellett döntöttünk.
Adoptáltam a ládát! A közösség nevében is köszönetet mondok a láda eredeti rejtőjének, Akebono kessertársnak és a karbantartást végzőknek.
Mai napon a szerény, csupán jelszót tartalmazó befőttes üveg helyett a helyszínhez méltó, új ládát telepítettem tele ajándékokkal és a kötelező tartozékokkal.
Sárcsi-kúttól zömmel a Bazaltkarszt tanösvény nyomvonalát követve 15 km túra közben találtuk meg a 3. pontot.
Az 1. pontot a túra után szedtük össze, a 2. pontot még 2018 decemberében barátainkkal találtuk meg.
Ládát ideiglenessel pótoltam. Egy kis befőttes üvegben csak a jelszó részlet van. Nem csoda, hogy eltűnt onnan, hisz szinte ordított, itt vagyok! Kicsit beljebb vittem egy fatuskóban pihen. A múzeumban csodás idegen vezetést kaptam. Kintről szinte nem létható a jelszó részlet.
Ma elmentem a hármas ponthoz és én sem találtam a ládát, pedig elég egyértelmű lenne a helye. Ha valaki nem rakta odébb (és nem szólt), akkor ez bizony elveszett.
Ismerem a helyeket, nagyon jó újra és újra visszatérni ide Csingerbe.
KÖSZÖNÖM A REJTÉST!
Sajnos a 3. állomáson a ládát nem találtam meg!
A fényképek alapján szeretném kérni a találat elfogadását.
Ma az Úrkút környékén ládákat és medvehagymát gyűjtögettem, 32km lett a vége.
A 3. pont jó messze van a falutól, meg a völgytől is, meg látnivaló sincs...
Két körben megkeresve. A ládát egy hétvégi bringázás során, a másik két pontot következő héten.
Jó multi, jó pontok. A csillén elég nehéz kívülről leolvasni az évszámot.
Közel 12 km-esre sikeredett séta során, nem kevés dagonyázás és "dzsungelharc" árán találtuk meg. A A barlang tetszetős, szívesen megnézném "működés" közben is a víznyelőt. Visszafelé másik úton jöttünk, a végén sok-sok lépcsővel :)
A múzeum zárva volt, de nagy nehezen le tudtam az évszámot olvasni.
A kopjafánál a g:hu+ alkalmazással készítettem (volna) fényképet, de balf@szság miatt, nem tudom hova lettek. Így ezt a jelszórészletet nem tudom.
Köszönöm a rejtést!
update 2020.02.24: Visszamentem a jelszórészletért :)
TFTC!
Bakonyi bolyongás szép nyáridőben. [Geoládák v2.2.5]
Valóban az előző logban pontosan leírt helyen van a láda - én is otthagytam. De miért lett áthelyezve több száz méterre a barlangtól?!
Remélem hamarosan lesz gazdája a ládának, aki majd helyreteszi a dolgokat.
Sziasztok! Vasárnap a Gulácson összefutottam egy barlangásszal, aki a következő információt osztotta meg a végládával kapcsolatban:
"A geoládát kb 2,5 hónapja az északi elkerülő Som út kereszteződésében helyeztem el egy nyílt füves tiszás közepén megtalálása után a Macskalik tábla alatt. Fadarabokkal takartam be a jobb oldali lábánál." Megírtam a rejtőnek is.
Felkerestem a sírt és a múzeumot, majd indultam a Macskalikhoz. A barlang lenyűgöző, egyik kedvencem lett a Bakonyban, hóolvadáskor is biztosan felkeresem majd. Sajnos nem találtam meg a végládát, pedig telefonos segítséget is kértem. Minden szóba jöhető fa gyökérzetét átnéztem, mintha elnyelte volna a föld! Töltök fel képeket, szeretnék kérni egy elfogadást!
Jó kis multi, biciklivel. Megszenvedtem felfelé a sárral. Néhol a munkagépek igazi dagonyát hagytak hátra. Fent már ilyen gond nem volt, csak a fülledt, párás meleg és a sír után a kerítés mellett a nyomozás a kék+ jel után.
Korán reggel Ajkáról indulva, kellemes, de elég hosszú séta során megtaláltam. (Csodajó dolog reggel sétálni!) Közben sok apróbb látnivaló...
A múzeum még zárva volt, szerencsére a fényképet kinagyítva le tudtam olvasni az évszámot. A katonasírnál egy kisebb táska őzlábgombát szedtem, a barlangnál pedig gombászokkal találkoztam, akik mindjárt "be is vizsgálták". Úrkút felé mentem tovább.
Egynapos Zöldsportos kirándulás a Bakonyban.
A rejtekhelyben csak egy nylonzacskót és benne néhány papírfecnit találtunk. Gábor pótolta új egyesületi ládával.
Megvan!
A harmadik pontot még márciusban találtam meg kéktúra közben, most a hiányzó első két pontot kerestem fel. Nagyon érdekesek a helyszínek, jó a leírás, nagyon tetszett az egész.
Sajnos a bányamúzeumhoz már későn érkeztem, így nem tudtam megnézni, pedig nagyon érdekelt volna. Ide vissza kell jönnöm.
Köszi a rejtést!
Érdekes volt bejárni ezeket a helyeket. Az elhagyott bányaépületeket, a régi vasutat. A Bakony ősszel is szép, ha nem a legszebb. Jártunk a Macska-liknál, a Pokol-liknál, a Sárcsi kútnál és még sokáig lehetne bolyongani, ha nem sötétedne korán. A kis kápolnánála néni éppen takarított, így beengedett bennünket. Köszi a rejtést!
Ajkáról egy 40km körüli bringás kör. Molnár Gábor több könyvét olvastam ifjabban, szép helyen van a sírja. A bányamúzeum hajnali fél tízkor még zárva volt, a környéken sem volt semmi mozgás. A Macska-likhoz a K+ -on feljutni bringával tartogatott némi kihívásokat, de végül sikerült. Méretes víznyelő, látványos képződmény. Tetszett a multi, a MG kilátóig emberrel sem találkoztam.
Egész napos kirándulás utolsó ládája autós-kerékpáros kombinált megközelítéssel.
Molnár Gábortól fiatal koromban sok könyvet olvastam, elvileg még életben is találkozhattunk volna.
A második ponttól biciklivel mentem, a kék kereszt jelzést nem kellett volna végig követni, a völgy túloldalán gyakorlatilag járhatatlan, visszafelé a jelölt erdei szekérutakon jöttem, sokkal barátságosabb.
90 km-es kerékpártúránk során 3-1-2 sorrendben abszolvált kellemes multi.
Szép környezet, informatív ládaoldal. A 3. pont rejtekénél jót nevettünk.
Gyerekként rengeteget olvastam, de Molnár Gábor nekem valahogy kimaradt. Igyekszem pótolni. Megdöbbentő életút, hatalmas életerő. Nagyon érdekes ember lehetett. Szívesen olvasnék még az életéről, nem túl sok az, amit az interneten találtam. Bródy Imrén is van mit csodálni! Köszönöm, hogy megismertettél velük. Meg a fazeda szóval is. :-) (Molnár Gábor a Ford Társaság kaucsukültetvényén dolgozott.)
A bányászati múzeumhoz sajnos nem nyitva tartási időben érkeztünk, így kicsit küzdöttünk a jelszó leolvasásával, de ennyi kell. Szeretem a bányászati múzeumokat, sajnálom, hogy ennek a megtekintése kimaradt.
Az Ajkai Városi Múzeumra mutató link nem működik.
A leírásban előforduló javasolt egyéb látnivalókhoz jó lenne, ha lennének útpontok letölthető formátumban.
Kab-hegyi bringatúra során fordított sorrendben érintettük. Igaz utólag vettük észre, de poén az erdőben a plusz-segítség.
Tetszetős, informatív multi.
Ajka környéki ládázásunk 6., végállomása. Jó hosszút sétáltunk a mozdonytól a lik-ig. Változatos helyek, sok látnivaló, ez egy jó kis multi! Kösszi a rejtést.
Erre a hétvégére havazást prognosztizáltak a Bakony ezen részére, így - mivel a tél eddig eltelt részében nem volt lehetőségünk hasonlóra - az első havas túránkra készültünk. A régi mozdonynál parkoltunk le, s indultunk neki a túrának. Elsőként Molnár Gábor sírját néztük meg. Kicsit furcsa volt, hogy az ipartelep szélén lévő temetőben nyugszik, mint bármely más, hétköznapi ember. Innen az út mellett álló kápolna (melynek "parkolójában található a kálvária) érintésével értünk az egykori bányászok házaihoz. Érdekes volt a bányász-logós zászlótartókat látni az oszlopokon. A szabadtéri múzeum minden épülete - nem meglepő módon - zárva volt. Így a használaton kívüli gépeket csak a kerítés túloldaláról, az ásvány- és ősmaradvány-gyűjteményt viszont semmilyen formában nem tudtuk megnézni. Ezért nem is időztünk itt sokat, hanem továbbindultunk a láda felé. Megnéztük az egykori bányaszerencsétlenség emléktábláját, ahol 55 bányász vesztette életet. Majd pár idősebb fa mellőzése után beértünk az erdőbe. Itt egy emelkedő megmászása után egy forrás melletti esőháznál megpihentünk és a tízórainkat is elmajszoltuk. Útba esett az ismeretlen német katona sírja is, majd hamarosan már a Macskalik-barlangnál voltunk. Én le is másztam hozzá/bele. Rengeteg nummulites figyelhető meg a kőzetben. S a láda láda megtalálását a fába vésett felirat is segíti. Dudu mackóm volt ma a soros.
[:835:]
Nagyon tetszett a völgy, sosem jártam még itt - annak ellenére, hogy a Bakonyt már eléggé bejártuk, de lám, még mindig tud újat mutatni -, úgyhogy minden új volt. A bányászati múzeumot majd célzottan külön kell meglátogatni, mert ha oda beszabadultam volna, akkor 2-3 órig el se tudtak rángatni a gépek közeléből :) Igencsak látványos a Macskalik gödre is, méretes!
Kellemes, bő 15km-es körtúrát tettünk Ajka környékén,s ennek során kerestük meg ezt a multit is Erikával,ackcsabával és ndavid42-vel.
A Macskalik különösen látványos.
Köszi a rejtést,ennek köszönhetően jutottunk el ide is! :)
A ládában a logbook viszont rommá van ázva...
Közös biciklizés és ládázás Szabó famíliával Kab-hegyen.
Megküzdöttünk érte, a ládánál tehenek állták utunkat, a -en meg a derékig érő aljnövényzet. Megnéztük a múzeumot is, ami a tárlatvezetésnek köszönhetően nagyon tetszett. Kösz a rejtést. GCCSNG-1->GCPKL->GCSCSI->GCBUJO->GCLUMO->GCkbhg->GCOsKa->GCCSNG-3->GCCSNG-2 43km.
A logbook teljesen elázott, cserére szorul (szerintem a láda is, mert ez nem vízálló).
Tetszetős kis multi!
Öt napos déli-bakonyozás közben szedegettük össze Vándor Csillaggal a pontokat. A múzeumban remek tárlatvezetést kaptunk, a víznyelő pedig bőszen nyelte az elmúlt napok csapadékát.
A láda sajnos vizes, javítócsomag pedig nem volt nálunk.
Padragkút-Úrkút gyalogtúra során megtalálva. Mind a völgy szemléletes geológiai bemutatói, mind a barlang környéke érdekes helyszínek, a túrára való tekintettel a múzeum szokás szerint kimaradt. :)
Csatlakozom Csaba és családjához, a 2-es és 3-as pont külön ládát érdemelne.
Sokat kerülgettem ezt a multit. Először még a legelső Kab-hegy körömnél tekertem erre, de nem volt erőm felmenni az 1-es ponthoz és a 2-es ponthoz vezető kaptató is meghátrálásra késztetett. Ősszel a GCPUPU csoportos tekerése alatt közelítettem meg a 3-as pontot, de fizikailag nem volt időm becserkészni.
Most családi gyalogtúrát szerveztem a multira, Csinger-völgyi levezetéssel, ami az egyik kedvenc helyem.
Az 1-es pont közelében szépen felújított templom található, egészen formabontó stációkkal, én ideraktam volna a pontot, bár kétségkívül kockázatosabb rejtés lenne. A másik 2 pont kihagyhatatlan!
Köszönjük!
köszi! A végláda valószínűleg favágók kezén eltűnt (maga a fa, kesserösvényestül megvan). A jelszó első két részét üzenetben küldtem (azokat még régebben szedtem össze), a végláda közelében lévő barlangról fotót csatoltam. Kérlek fogadd el.
Két részletben lett meg, az első két pont még júniusban az ajkai teljesítménytúrán meglett, az utolsót ma kerestük meg egy nagyon jó kis geotúra során. Köszi a rejtést!
MEGTALÁLTUK!
Nagyon jó hely, bár gyerekekkel vigyázni kell, nagyon meredek a barlang bejáratához vezető meredek út. A láda kellő biztonságban van a lejtőtől. Szupi volt, köszi!
Mai utolsó ládám. Rengeteg vadállatot láttam a Macskalik-barlang környezetében. Kb. 30 m-re tőlem egy minimum 20 szarvasból álló csorda szaladt át a villanyvezetékek alatti területen. Hmmm... Nagyon tetszett! Miközben a barlangnál voltam, heves széllel megérkezett a hideg. A pólóra pulóvert kellett vennem, sőt még a téli sapka is előkerült. :)
A túra eredeti célja a Pokol-lik volt, útba esett a multi végládája hát begyűjtöttük. Savanyó Jóska barlangjától azonban olyan útvonalon jöttünk le, hogy adta magát a többi pont felkeresése. Tetszett a környezet, és a rejtések is rendben voltak. A Ládában EYESGREEN geocoint helyeztük el, mi az Őrségből hoztuk magunkkal. Kérünk, vidd, tovább, had teljesítse küldetését. Köszönjük az élményt és a rejtést: Acsart.
A ládát kerestük meg először a Pokoli-lik-Sárcsi-kút Bújólik után. Aztán az Őskarsztnál ránk szakadt az ég, így visszaautóztunk a szakadó esőben a két virtuális pontért. Tegnap az autóban hagytam az esernyőmet, így a temetőben és a múzeumnál esernyővel "ládázhattam". Ilyen sem volt még...
Sajnáltuk, hogy a múzeum korán zárt, mert éppen "jó múzeumi" idő kerekedett.
E.T. megtalálta! A jó szerencsét forrásig szép környezetben vezet az út, majd egy kicsit lehangoló a kerítés és egy bokorsáv között baktatni nyíl egyenesen, majd a magasfeszültségű villanyvezeték alatt-mellett a bozótosban. A barlang környezete már ismét szép. A bányászati múzeum belépője megváltozott 200 Ft-ról 500 Ft-ra.
A bányászati múzeumot csak ajánlani tudom mindenkinek.Köszönet érte.
A dobozt viszont itt is a rejtekhelyen kívül találtam meg,akárcsak a polányi szentkút esetében.Sértetlen állapotban van, és visszarejtve.
Az első két részletet még a télen begyűjtöttük, akkor a Macskalikhoz már nem volt időnk elmenni. Most ezt bepótoltuk. Könnyen meglett. Aztán irány Úrkút, de valahol letértünk a kék jelzésről és egy nagyot kerültünk, így sajnos már nem maradt időnk a Csárda-hegyi őskarsztra, örültünk, hogy elértük a buszt. Majd egyszer oda még visszamegyünk.
Másodjára sikerült, Ajka-Úrkút-Városlőd-Ajka és OKT közben. Most meg az ajkai multit nem sikerült befejezni. Le a multikkal! :)
Életem legkeményebb dzsungelharcába keveredtem, amikor fel akartam mérni a S+ jelzést a bányászmúzeum után. A K+ról lekanyarodva először túl is mentem a halvány jelzésen, ami jobbra mutatott egy domboldalra, ahol nem volt út. Gondoltam, a dombtetőn majd lesz, de csak nyomait találtam. Jelzés viszont volt, szóval valaha tényleg volt itt út! Próbáltam követni, de egy irtás volt a dombtetőn. A domb oldala mindenhol benőve bokrokkal, illetve az irtás után maradt faágakkal. Az eső csak szemerkélt, de alulról teljen átáztam a dzsungelben. Az első lefelé vezető keresztút is be volt nőve, mentem tovább. A következőnél végre le tudtam menni egy úton, ahol egy nyaraló kertjébe jutottam. Egy jómunkásember dolgozott ott éppen, de nem értett az utakhoz, viszont kiengedett a kapun a K+-ra. Utána még visszatértem a S+-ra, de ott már jobb volt az út.
Bevallom, utálom az összefüggéstelen multikat. Sokat markol, keveset fog. Amúgy is 45 km-es körtúrát terveztem az OKT ezen szakaszára, és egy kis csúszás elég volt, hogy még kocsival se tudjam begyűjteni a többi pontot, csak a Macskalik esett útba. Azért most jól felteszem a képet, amit csináltam. Legközelebb remélem, be tudom fejezni. Köll a pont, na! :)
A múlt héten megkezdett ládát ma fejeztük be. Úrkút Polgármesteri Hivataltól indultunk, de jobb lett volna a Múzeumtól, nagyon nagy dagonya volt. A láda helyének értékéből ez azonban nem vont le semmit. Nagyon szép "kis lik". Macsek helyett azonban egy gyönyörű, barátságos Zora kutyussal és gazdijával logoltunk közösen.
Kalandos vissza utunk volt, első geos eltévedésünk. De nagyon ám!
A logolás után gps kikapcs:), és elindultunk egy másik, kevésbé sáros úton magabiztosan. Hát a végén sötétben Zsófia-pusztán találtuk magunkat. Zsófink még úgysem járt ott:) Géza végül stoppal ment el a geoautóért.
Köszönjük a rejtést, a nagy kalandot:)
Megvan! A rejtés helyszínén volt szerencsém a Csipet Csapat casher teammel is találkozni, akiktől kaptam egy nagyon kedves ajándékot is! :)
Köszönet érte, jó hasznát tudom venni!
Remek multi! Az első két pontot már korábban meglátogattam, úgyhogy most csak a Macskalikhoz mentem, viszont itt most jártam először. Az ide feltöltött képek alapján nem is látszik igazán a mérete: sokkal nagyobb, mint ahogy elképzeltem. Lenyűgözöek a méretei, továbbá az, hogy a közvetlen közelében még másik két víznyelő is található. Feldelacinak tényleg igaza van, hogy félelmetes. Nagyszerű helyre vezeti a láda a kirándulót, úgyhogy minden elismerésem Akebononak a rejtésért. Egyetlen rossz tapasztalat, hogy a láda teljesen beázott, a könyv is tiszta víz, így logolni sajnos nem tudtam. Ennek ellenére mindenből 5-ös. Köszönöm!
Megtaláltuk a ládát,de sajnálattal tapasztaltuk hogy a benne lévö dolgok teljesen el vannak ázva.A kis füzet lapjai össze tapadva.A hely csodálatos.üdv.Tozsó.kata.jackkutya.
Régi adósság volt ez a láda, most sikerült magunkévá tenni.
Az első ponthoz 1xű volt. A másodiknál sajnos csak a zárt kaput találtuk, de azért sikerült beleskelődni.
A ládához vezető út kalandos volt, főképp, hogy a loggolás után eleredt az eső. Azért visszafele a vadkerités mellett megálltunk ebihal nézőbe is.
A doboz el van ázva, a logbook szintén, igy abba bejegyzést nem is tettem!
Enyhe, tél végi időjárás. Ez még nem a tavasz. Szinte egész nap hódara hullott. 31 km-es körtúránk egy része volt ez multi. A Macskalik környékén rengeteg szarvassal találkoztunk. Három óriási csorda vágtatott át előttünk. Az egyiket próbáltuk számolni, harmincnál többen voltak.
Logolni nem tudtunk, mert a dobozban állt a víz, és a füzet ronggyá ázott.
Igazi téli idő volt: hóesés, -15 Celsius, csípős szél! Meg 14 mosolygós természetjáró, akik a Kab-hegy tetején koccintottunk Karácsonyra, ó-évre, új évre, egymás egészségére. Még sok ilyen remek utat szeretnénk bejárni (18 km, 400 m szint...) ezzel a lelkes csapattal!
Eloszor 2006-ban probalkoztunk, az OKT utvonalarol leterve a lada begyujtesevel. Akkor csak a Macskaliknal levo pont lett meg, de mar annaka jelszavat is elvesztettuk azota. Most ujrakezdtuk, Urkutrol indulva egy kis seta keretebn meglett mind3 pont. Erdekes tura, jo rejtes, koszonjuk!
Megtaláltam.
Köszönöm.
Tökéletesen megkomponált multi, érdekes pontokkal és sok információval.
Bezárt múzeum esetén az évszám nehezen olvasható kerítésen kívülről, de az információs tábla a közelben segít.
Kerékpáros találat
Ajka-Csinger-völgy-Kab-hegy-Úrkút-Szentgál-Bánd- Tótvázsony-Vöröstó-Öcs-Ajka 138 km 1640 m szint
Nagyon tetszett a láda , minden pontján és útközben is volt valami érdekesség.
Nagy tisztelője vagyok Molnár Gábornak, gyerekkoromban az ő braziliai élményeit tartalmazó útleírások voltak a kedvenc olvasmányaim, örülök, hogy fejet hajthattam sírjánál.
A múzeumhoz valamivel hét óra után érkeztem, oersze még zárva volt, de a hely felkerült a jövőben meglátogatandók közé. Már öregszem, kicsit bizonytalan voltam az évszám leolvasásában a kerítésen kívülről.
A végpont felkeresése előtt még begyüjtöttem a GCSCSI és GCBUJÓ ládákat is. Közben a több befalazott aknabejárattal is találkoztam. Ilyenkor mindig kicsit megborzongok látva az elmúlást.
A végládához is jól kerékpározható út vezet , könnyű találat volt.
Padragkútról indított kerékpáros körtúra során találtuk meg. Padragkúti sziklák -Sárcsi-kút -Ajka-Csingervölgy - Macskalik barlang ládák felderítése sikerült a mai napon.
A múzeum érdekes, 200Ft nagyon jelképes összeg, ennyiért nem leselkedtünk. A barlangnál elég bizonytalan volt a navigáció, több mint 10 percet keresgéltük a ládát. 3-2-1 sorrenben lettek meg a pontok.
Korai ebéd után indultunk Levivel. Először a kopjafát néztük meg. Utána leparkoltunk a múzeum mellett. Nem tudom, itt mi a szokás, de már ment a zene, jó kis hangulattal árasztva el az itt tébláboló embereket. Egy 74-es Cadillac is pöffeszkedett a parkolóban, látszott, fanatikusok a gazdik. 6 személyes, 8 henger, 17 liter fogyasztás, feeling, dizájn, irigykedő tekintetek... Azért mi is lefotóztuk.
Aztán nekieredtünk a mentén. Rögtön az elején, még a murvás részen egy nyuszi figyelt ki az útra, aztán nekiiramodott a dombnak. Mi baktattunk tovább, főleg a sáros részek tetszettek Levinek. Sok lepke szállt le inni, de igazán békaivadékot remélt találni bennük. Később találtunk is!
Miután elhagytuk a vityillókat, egyre halkult a zene, és beértünk az erdőbe. Csörgedező vízfolyások (jó kis esők voltak nemrég), madárcsicsergés és mi ketten.
Szépen kaptattunk felfelé, a jelzések csak néhány helyen hiányoztak, ott is inkább "kikerülés" miatt. A fenti esőbeállónál pihentünk egy jót, aztán jött az "eltévedős szakasz". A kerítés kissé megtréfált minket, figyelmetlenül olvastam el a leírás ezen részét, így itt kissé kóvályogtunk, de aztán végül a helyes utat is megleltük. A kerítés mentén jónéhány pocsolyában ebihalak úszkáltak, Levi alig akart tovább jönni.
A távvezeték "hangja" kissé félelmetes volt, ezért gyorsan bementünk az erdőbe a jelzés nyomán. Az utolsó 600 méter már a kíváncsiság jegyében zajlott: Vajon milyen lehet a barlang?
Nos, csodálatos hely! Lenyűgöző víznyelő nyílás, nem kell hozzá nagy képzelőerő, milyen természeti (olvadási?) erők dolgoztak rajta. Magamtól eszembe nem jutott volna lemenni a sziklákig, de Levente meg akarta nézni közelebbről. Hát, szerencsére nem volt csúszós a meredély.
Pár fotó után visszakapaszkodtunk, aztán megkerestük a dobozkát. Logoltunk, majd irány vissza. Most a távvezeték alatt haladtunk, külön "kérésre"! A kerítéshez érve kipróbáltuk az átlépő létrát is. Visszafelé már nem tévesztettük el az utat, gyorsabban is haladtunk. A völgyhöz közeledve egyre több családdal találkoztunk, akik csak úgy kijöttek egyet levegőzni.
A parkolóba visszaérve még nyitva volt a múzeum (így is terveztük), a gondnok belépő nélkül beengedett (15:41-kor), csak annyit kért, hogy négyre végezzünk. Levi az összes vontatmányt, munkagépet kipróbálta, aztán már mentünk is kifelé. A völgy elején lévő mozdonyt is most szemléltük meg alaposabban. Ide a kicsikkel még visszatérünk!
Összegezve: Nagyon jó a multi! Gyönyörű erdei túra, barlang, egy kis kulturális, történeti adalék... Szóval jó! Köszönet a rejtőnek!
Bónuszként mi voltunk a 100. megtalálók.
Megtaláltuk! Ottó kutya megint hiányzik. Nélküle kellett megkeresnünk a ládát. Bár az idő jó volt és eső sem esett már napok óta, az út azért még elég sáros volt az erdő alatt. Kellemes séta volt, kivéve, hogy "szegény" Cross-motorosok már megint "csak" a gyalogösvényen tudták kiélni magukat. Üdv. Kiscserkész
A temető nem igazán nagy szám, viszont az egész völgy az útjaival, házaival, a felhagyott bányákkal igazán remek hely. A ládika felé keservesen sáros utakon lehet haladni, de küzdelemért kárpótol a figyelemre méltó méretű víznyelők látványa. A ládika számomra legjobb pontja az a bányászmúzeum volt. Igaz csak a szabadtéri részbe lehet most bemenni. A környék múzeumai közül talán ez rendelkezett a legérdekesebb anyaggal. Köszönöm ezt a multi ládikát!
Úrkútról a Kab-hegy felé útba ejtettem a barlangot és a ládát. Kisebbnek gondoltam a kőodút. Kíváncsian várom a multi többi pontját is.
Macskával nem találkoztam, de a képek szerint valaki már megpróbálta kipiszkálni egy méretes ággal :)
A Bányászati Múzeumhoz visszajövünk; ma (hétfőn) természetesen zárva volt, de a közeli ládák miatt a multi többi pontját azért nem szerettem volna kihagyni.
A barlangot Kab-hegy felől közelítettem meg: havas-sáros-csúszós, de jó kis túra volt.
Tádé
Rászántuk majdnem az egész napot, de megérte. A völgy már az ősz színeiben pompázik. Pazar látvány. Aki teheti még most nézze meg. A múzeum is nagyon érdekes, főleg az olyanoknak, mint én, akik rajonganak a régi gépekért. Köszönjük!
(Előző:GCkbhg) Szóval a kék kereszt nagyon szép helyen vitt. A macskaliknál kb. 20 perc alatt lett meg a láda, hát igen, a GPS nélküli cachingelés...
Aztán jött a másik magasfeszültségű vezeték, és már megint át kellett alatta menni, nem kis riadalmamra.
Majd elérkeztünk a Jószerencsét-forráshoz, mely ki volt száradva.
Aztán folytattuk a pontok felkeresését, és meglett a teljes jelszó!
A 18:00-kor elinduló busszal jöttünk haza Pápára, a megtett 35 km után!
Köszi!
Cserkész Mészikével Kab-hegyről jövet először a ládát kerestük meg. A Mcskalik nagyon tetszett.
A bányászati múzeumnál akadt némi problémánk, ami végül a fényképezőgép segítségével mgoldódott. Innen a buszmegállóba rohantunk, Mészike egy gyors temetőjárás következtében kereste meg a hiányzó jelszórészletet.
Az első két pontot egy hete vadásztuk le eső után, ma pedig Úrkútról indulva elballagtunk a Macskalikhoz. Az eső szép udvariasan megvárta, hogy visszaérjünk a kocsihoz, és csak akkor kezdett el esni.
Csodaszép hely, tavaly már jártunk itt, de akkor idő hiányában Molnár Gábor sírja kimaradt, így nem lett meg a jelszó. Ma ismét nekivágtunk, Molnár Gábor sírját le is fényképeztem, de az idézetet itthol hiába kerestük, rosszul emlékeztünk, hogy mit is kell keresnünk!
Megtaláltam.
Délutáni egyéb elfoglaltság miatt 9.15 kor indultam a Parkerdőből.
Egész uton a madarak csicsergése és a szél tutolása kisért. Még szerencse, hogy az időjósoknak nem lett igazuk az esővel kapcsolatban.
Ez a túra előzte meg a Sárcsi kutas ládát.... Nagyon szép volt az idő, szép a táj és így nem volt nehéz rávenni magunkat egy kis könnyed vasárnap délutáni sétára. Köszönjük a rejtést!
Túraverseny alkalmából megkerestük mivel a közelben volt az útvonalunk.
Az utolsó pont felé dagonyáztunka sárba , de Koszta jól navigált így könnyen meglett, Zöldcsacsi és én már csak regiztünk.
Elsőnek Molnár Gábor sírjánál álltunk meg - Tobi barátomnak szerintem az összes könyve megvan, nagy rajongója. Így aztán kicsit szomorú is volt, hogy nem hoztunk virágot a sírra. Legközelebb hozunk.
Megnéztük a bányamúzeumot, ahol nagyon érdekes dolgokat hallottunk az idegenvezetőnktől, aztán pedig megcsodáltuk az ásványokat (igaz, nálam még mindig a nagybányai múzeum a nr.1 :) ). Eddig nagyon szép volt a láda, aztán kezdett kevésbé tetszeni, amikor elindultunk a harmadik pont felé.
Egyenlőre nem értem, miért kell a mélynyomos, szétjárt úton, letarolt domboldalak között vándorolni (esetünkben nem kevés sárral a bakancsunkon) befejezendő a ládát. Egy idő után elegem is lett belőle, és eldöntöttem, hogy majd egyszer alkalomadtán más irányból, bringával cserkelem be.
Az első két pontért azért köszi, mert azok tényleg sok érdekeset mutattak meg.
Régebben ez volt a kedvenc erdőm, de az erdőgazdaság alapos munkát végzett. :( A földutak kerékpárral járhatatlanok (gyalog is alig). Illetve tulajdonképpen bármilyen járművel járhatóak.... amin van lánctalp.
Épp sötétedésre lett meg a láda, és ott álltam az erdő közepén derékig érő sárban. :)
Tavasz a télben, igazi kiránduló idő! Molnár Gábor sírján friss virágok,-koszorú és égő gyertya! Nem hal meg az ki ..........! A múzeumot most kihagytam, ismerős volt az a csille, nehéz volt viszonylag jó állapotút találni a múzeum számára! :-) A barlang környékén sár, sár, ja meg sár! Ha valaki nem értené mit jelent az hogy aktív nyelő!-mármint a barlang,-az látogassa meg olvadáskor ezt a helyet! Félelmetes és csodálatos egyszerre!
A gps tökéletesen működött, gond nélkül vezetett a ládához.
Két részletben lett meg. Az első két pont nem volt nehéz, a harmadik pontot Kab-hegy felől közelítettük meg, irdatlan nagy sár volt. Teljesen kihalt volt az erdő.
Testvéri ládákat kerestünk ma fel!
Előbb Ozeki utána Akebono ládájánál jártunk.
A rejtőnek köszönjük, hogy új dolgokkal ismertetett meg minket. A multi mindhárom pontja nagyon tetszett! Molnár Gáborral általános iskolás koromban sikerült találkoznom: kötelező volt részt venni egy író-olvasó találkozón. :-(
A mai "találkozás" nem volt kötelező, szívesen mentem mégis, hogy fejet hajtsak az író emléke előtt, ma már másképp látom a világot, mint nyolcadikban.
A múzeumban meg csak ámultunk, sosem láttunk még ilyet! Micsoda gépek! Hihetetlen, hogy mikkel dolgoztak az emberek odalent a mélyben! A múzeumi dolgozó nagyon kedves volt, szívesen kalauzolt végig, s nagyon lelkesen mesélt a gépekről, meg a régi szép időkről. (Azért azt nem mertük megkérdezni tőle, hogy ő is dolgozott-e a bányában)
A láda rejtése is remek volt, tetszett a barlang is, meg az odavezető séta is.
A múzeumig beautóztunk mert már kevés időnk maradt így is a múzeumra. Nagy megdöbbenésünkre még belépőt sem kért múzeum őre, ezér úgy éreztük valamiben még is csak lerójuk a belépőjegy árát és vásároltunk több képeslapot is nála. A múzeumi séta vége már belenyúlt a zárás időbe, de volt olyan kedves a felügyelő úr, még a kőtárat is kinyitotta. Csodálatos a gyűjtemény, csak én úgy érzem már kinőte az épület adta helyet. Kicsit zsúfoltnak tűnik.
A következő pont megközelítése sem volt túl problémás.Sajnos a gépi fakitermelés nem a leg környezetbarátib mód, az eső áztatta utakat tisztességesen dogonyává gyúrták. A túristajezésről is többször le kellett térni mivel az utat a tavasz óta nem járta senki. Ezért a villamos távvezeték nyíladékán közelítettük meg a barlangot. A láda könnyen meglett mivel nem volt rendesen álcázva, mondhatni kiabált a fa tövében " itt vagyok rejts el !".
Ettől függetlenül jó kis túra kerekedett ki belőle.
Megtaláltam!
A Macskalik barlang félelmetes. A láda megtalálása nem volt valami egyszerű, mert a GPS jel folyamatosan megszakadt! Körbe-körbe keresgéltük. Már majdnem feladtuk a keresést, mikor egy nagyobb fa tövében megtaláltuk!
Az ismeretlen német katona sírjára friss virágot helyeztünk el. Meglepetésünkre mások is vittek oda virágot!
Szép környezet, jó rejtés!!!
Köszönet érte!
Reggel még kellemes volt az idő, könnyen végig jártuk. A Kabhegy után mentünk el a macska barlanghoz, majd körbe autóztunk a Csingervölgybe. A múzeum még zárva volt, majd visszajövünk még megnézni.
Üdv Mr Zerge.
A mai Ajka - Csingervölgy - Macskalik-bg - Pula - Tálodi-völgy - Nagyvázsony túrám első (és egyetlen) ládája.
A multi pontjai nagyszerűek, a csúcs a bányamúzeum volt. Manapság száz forint legfeljebb egy szelet csokira elég, a jegyszedő mégis panaszkodott, hogy sokan még ezt a pénzt is sokallják a belépőért... pedig el lehet nézelődni, terjengős narráció helyett csupa korabeli dokumentum, fotó, bányász cuccok. Még a laikusnak (most magamra mutatok) is csupa finomság. Utána a kőzettárat is végignéztem. Ismét a laikus szemével rácsodálkoztam egyik-másik csillogó kristályra, de már "tolt" az utánam érkező ELTÉ-s csoport.
Az erdei szakasz végig klassz volt, a ládánál a barlang helyett inkább a kőrisek gyönyörű szürke tömege kapta el a szemem. Egy kis erdész csapat éppen fát hordott, majdnem megnehezítették a logolást, de időben kiderült, ők is ismerik a geocachinget. Tőlük tudom most már azt is, hogy a zizegős távvezetékek 1 méterig simán megközelíthetők. Merthogy odafele az utolsó 300 méteren legszívesebben inkább kúszva mentem volna, annyira zizegett. :)
A három helyszín amúgy tényleg nincsen közel egymáshoz, de ez engem sose zavar. Elvégre túrázunk, nem?
Ok [wapon beküldött szöveg]
Jó hosszú multi. A megadott sorrendben kerestük meg a pontokat. A jó leírás miatt nem vesztettük szem elől a a kék keresztet sem. Az erdőből kiérve az elektromos vezeték nagyon hangosan zümmögött, ezért gyorsan haladtunk alatta. A láda hamar meglett, majd a tracken vissza a kocsihoz.
Ez egy jó hosszú megtalálás volt. Még együtt (az egész család) kezdtük el tavaly tavasszal, de a ládával akkor nem boldogultunk.
Most Lucával a Bányászati Múzeumtól tettünk egy 10+ km-es körsétát. Ezúttal ketten sikerrel jártunk: a láda és a barlang koordinátái alapján könnyen meglett a rejtekadó fa. A patakban nem volt víz, így a "vízesés" nem működött.
Be:, Ki:-
Furcsa idő volt, körülöttünk dörgött, villámlott órákon át. De nekünk csak délután pár percre (épp egy tisztáson tartott pihenő alatt) jutott egy kis frissítő zápor.
Kalandos kirándulás volt a gyerekekkel, a Bányászmúzeumtól indultunk a kék +-en. Először a turistaút el volt torlaszolva kidöntött fákkal, a patakvölgyben botladoztunk, aztán továbbmentünk a völgyben, ahelyett hogy jobbra felmentünk volna. Ezután nem találtuk a vadkerités végét, aztán már csak a ládát nem találtuk. Miután felhívtam Akebonot, egyből odamentünk ahhoz a fához, ahol a rejtek volt, pedig előtte azt is körbejártuk párszor. Ezután Misi első önálló útján átment Úrkútra az Őskarszthoz, mi meg vissza az autóhoz. Megható volt gyerekkorom kedvenc írójának sírjánál állni.
Spontán ládaellenörzés trackelés közben. Jól tettem, hogy megnéztem, mert a rejtekadó fát kivágták és elég szép kis irtást végeztek a környéken. A ládát áthelyeztem a barlang közelébe.
Koordináták javítva.
Felsőcsingeri különvonatos túra az ajkai természetbarátok és a Föld napján. Vonattal a felsőcsingeri rakodóig, majd onnan gyalog, az ellenörzőpontok érintésével a Múzeumig. A Park vendéglőnél zsiroskenyér party. Gyalog a Völgy büféig, onnan pedig vonattal vissza az ajkai állomásra. Tök jó volt, a fiam is velem jött és nagyon jól éreztük magunkat.
Jót sétáltunk a völgyben, a ládáig nem jutottunk el, a gyerekek már fáradtak voltak. A múzeumtól a K+, S+ útvonalon mentünk egy kört.
Tetszett a hely, még visszajövünk.
Ládaellenörzés, csere és feltöltés. A ládába tettem a "Yurimaguas, Peru" Unite for Diabetes Travel Bug -ot
Ezúttal az úrkúti útvonalat próbáltam ki, úgy tűnik erre is könnyen megközelíthető a láda, de semmivel sem rövidebb, mint a Múzeum felől.
Kellemes sétának indult, de sikerült lekeveredni a kék keresztről. Sárdagasztásba fulladt a túra, de megtaláltunk mindent. Visszafelé sötétben botorkáltunk. Őzek voltak dögivel, szép a barlang.
Fordított sorrendben, mivel a Kab-hegyi láda begyűjtése után indultam erre. A Macska-liknál kis bizonytalanság, mivel a patak rossz partján kerestem, de meglett. A temető után irány Sárcsi-kút, majd Padragkúti-sziklák.
Kétszer kellet elindulni, hogy egyszer megtaláljuk, mivel az első alkalommal kicsit szétáztatott minket az eső. Üdvözöljük a Suzukis pár és bocsi ha megzavartuk őket :)
Chip@csapat
Mai délutánra az Ajka környéki ládák volt a cél.A végén kezdtük,Úrkút felöl indultunk. A kéket hamar elvesztettük,dehát mire jó a GPS?!
Szóval meg lett láda és a többi pont is,és "gyüjtöttünk" néhány kullancsot is.
Végre ma nekivágtunk az áhított bakonyi ládáknak. Csúnya, borongós idő, az előző napok esői révén némi sárral és csuromvizesre "simogató" növényzettel fogadott az erdő. Padragkútnál szálltunk le a buszról, és terveink szerint Csinger-völgy és Kab-hegy érintésével Úrkútra szerettünk volna eljutni, sajna az eső miatt kénytelenek voltunk a felénel feladni...
A Sárcsi-kúttól szinte végig betonon jöttünk a ládához. Félelmetes ez a lik! Éppen hogy indultunk volna visszafelé a k+ jelzésen, iszonyatos zápor eredt neki, és a sár is egyre durvább lett. Nem néztem a weben, hogy ez nem egy vasárnapi laza sétaút, pedig valamiért annak gondoltam. Aztán jött - illetve nem jött - az eltűnt k+ jelzés, így a másik oldalról érzésből fordultunk le az egyik földútra, és bukkantunk rá ismét a jelzésre. Nagyfeszültséghez szokott műszaki ember létem ellenére, kicsit rossz érzés fogott el a sűrű esőben vadul koronázó távvezeték alatt, igyekeztünk minél előbb eltűnni a drótok alól. :))
Ekkorra már bőrig áztunk, hiába vártunk az egyik esőbeállóban egy laza fél órát, úgyanúgy szakadt tovább. Becuppogtunk a múzeumhoz, és útközben villant be, hogy hétfő lévén nem fogunk bejutni, pedig már az múzeumudvar is kecsegtető, nagyon sajnáltam, hogy nem tudtuk megnézni.
Az első ponthoz még felmentem, nem jutott eszembe még temetőről hogy szép, de ez az erdő ölelte temető az. Elkaptuk a helyijáratot és vonattal mentünk vissza Veszprémbe. Az állomáson igyekeztünk szalonképessé tenni magunkat, buszra így biztosan nem engedtek volna föl. Kalandos volt, csak azt bánjuk, hogy a Kab-hegyre nem jutottunk el, de szép helyeken jártunk és rengeteget röhögtünk a szerencsétlenkedésünkön. Köszi!
Sikerült a kék + jelzést elveszíteni, de végül egy tisztáson, pont az ismeretlen német katona sírjánál meglett. Csak egy időre, mert aztán a kerítés mögött futott, majd pedig ki tudja hol, amikor én a távvezeték alatt haladtam. Aztán minden meglett: előbb a macskalyuk (bocs, a barlang, amit tisztes távolból megtekintettem), majd - egy kis téblábolás után - a láda (hála a fényképnek). Szép helyek, jó rejtés. Hétfő lévén a múzeum sajnos zárva volt, de az udvaron sok érdekeset láttam. Végül visszafelé tiszteletemet tettem MG sírjánál.
Az Ajkai csodajárás geoesemény kapcsán jöttünk Ajkára. A hivatalos program egyik része éppen a Bányamúzeum meglátogatása volt, tárlatvezetéssel. Tetszett! Az idegenvezetőnk nagy beleéléssel magyarázta a gépek működését, de sajnos kicsit túl szakmai volt. Talán némi előképzettséggel meg is értettem volna, de így elég kínainak hatott néhány részlet. Kisgyermekként, amikor rokonlátogatásra jöttünk ajkára, akkor én még láttam az út felett vonuló, szénnel teli csilléket. És most sok év után látom azt is, hogy honnan jöttek. Hogy rohan az idő! A harmadik pont elég távolinak tűnt ahhoz, hogy innen gyalog érjük el, túl sok időnk nem lévén. A térképet böngészve arra az elhatározásra jutottunk, hogy Úrkút felöl egyszerűbb dolgunk lesz. Előbb természetesen még begyűjtöttük az első pontot, levadásztuk a Sárcsi-kút ládát, és befejeztük a félbehagyott Ajkai fejtegető ládát is. Aztán irány a kiszemelt startállomás Úrkúton. A térkép alapján azt gondoltam, hogy közelebb lehet majd jutni kocsival, de sajnos a falu határában elakadtunk. De innen is jó 1,5 km-rel rövidebb az út. Gond nélkül el is értük a ládát emerzee és Junior társaságában. Az út különben csodálatos tájon vezet. Látni a közeli Kab-hegyet is. A záróláda környezete nagyon tetszett. A barlang a vízeséssel meseszép. Vagy 20 percig fotóztuk. A ládát gyorsan megtaláltuk, nem okozott problémát. Visszafelé úton a beszédtéma éppen a barlangászat volt. Az egész multi nagyon tetszett. Biztosan gyönyörű lett volna a Csingervölgyből is az út, de így is remek szórakozás volt.
Web: 115 km kerékpáredzés Ajka körül 1700 m emelkedéssel és 8 ládával. Változatos terep, érdekes pontok, minden elérhető kerékpárral. Egyedül GCCSNG 3. pontjával volt gondom, mert nagyon sáros és úttalan volt az erdő, meg azért is, mert a láda nem a helyén volt, hanem jóval arrébb, egy zúgón fennakadva.
Az első két pont simán meglett. Az író könyveit én is olvastam gyerekkoromban. A csille nekem is fényképezőgép zoomolással lett meg. A 3. pont felé azonban a egyszerűen borzalmas volt. Minden alkalommal tiszta kerékpárral és tiszta felszerelésben, ruhában indulok, de ezen a szakaszon a legócskább olajos munkásruha is túlzás lenne. Az erdei utakat valamilyen hatalmas gumikerekes jármű felszaggatta, így azok térdig érő sárral borítottak. Ráadásul a jelzés el is tűnik, és csak a műszer után lehet a dzsindzsában előre jutni :-(.
A tetőn aztán tisztul a kép, a barlangocska a vízfolyással pedig izgalmas látvány. A ládát viszont nem találtam. Nem is csoda, mert negyed óra múlva a patakban jóval lejjebb, egy zúgón fennakadva halásztam ki. Vagy a közeli rókalyuk lakója, vagy az időjárás a tettes. Megpróbáltam biztonságos magasságban, egy nagyobb fa támasztógyökerei közé visszarejteni a pontossági körön belül (ld. fénykép).
A 3. pontot mai fejemmel inkább Úrkút felől közelíteném meg, mert közelebb is van, meg kevesebb a dagonya, Úrkútig meg elgurul a bicó. Mindenesetre Úrkútra jöttem le a hegyről annál is inkább, mert Nagyvázsony volt a következő állomás.
Daikinvel már jó fél órája kerestük a ládát, mikor Tibigeo is csatlakozott hozzánk. Sajnos a dobozt a rejtek megtalálásakor sem leltük meg. Készítettünk fotót is, hogy ott voltunk...
Kérjük a rejtőt, hogy fogadja el megtalálásunkat.
Köszönjük!
Elég kedves emlékek fűzneK Csingerhez, amikor megszülettem itt éltünk 2 éves koromig, itt jártam az általános iskola első két osztályát, és Édesapám itt volt 25 évig vájár. Így a bányászmúzeum és a környék több, mint ismerős. Az első két pont meg is volt hamar, de a harmadikkal meggyűlt a bajunk. Kocsival kb 200m-t tudtunk megtenni, akkora volt a sár, az étterem után. Utána gyalog, de az is nagyon kínkeserves volt. Az út még így is járhatatlan, mert a fakitermelők gépei olyan mélyen kiforgatták a talajt, hogy mellette sem lehetett elmenni. Teljesen sarasak lettünk, és a kék jelzést kb. 500m után vesztettük el, így az út nagyrészét toronyiránt tettük meg tökön paszulyon keresztül. Hát nem túl lelkesen tettük meg az utat, de nagynehezen megérkeztünk. A láda környékén nem nagyon volt vétel, de csak becserkésztük a láda helyét. Jó 20 perce keresgéltünk, amikor még két ládavadász érkezett, így már négyen kerestük tovább a csészét, de csak nem lett meg. Tibbigeoéknál szerencsére volt leírás, így a kép alapján egyértelműen be tudtuk azonosítani a fát, de sajnos a láda nem volt ott, így feladtuk a keresést, és jelszó nélkül mentünk el. A barlang érdekes, tetszik, de nem tudom, hogy illik ebbe e a multiba. Én lehet, hogy tettem volna ide egy külön ládát, szerintem megérdemelné.
Az első pont felkeresése után a múzeumban hosszabb időt töltöttünk, a nyugdíjas bányász bá lelkesen mutatta be a kiállított tárgyakat, valamint régi történeteket mesélt. Minden elismerésem a bányászoké! Mindenképpen érdemes megnézni a tárlatot, nekem nagyon tetszett.
A továbbiakban kezdődtek megpróbáltatásaink. A K+-on a láda felé indulva hamar szembesültünk a nehéz útviszonyokkal, Zsani pár száz méter után -miután bokáig süllyedt a sárba- visszafordult, és a kocsinál várt meg. A fakitermelést végző gépek jól elintézték az utat, ami egyben a turistaút is.Továbbhaladtam a jelzésen, aminek nyomvonala szerintem nem teljesen hasonlít a Bakony atlaszban lévőhöz. Egy ideig követtem, majd egyszer találtam egy elágazást SO jelzéssel, ez teljesen hiányzik a térképről, pedig 2005-ös kiadású. Egy tisztás, majd egy kerítés elérése után nem találtam további jelzést, az eső is csöpögni kezdett, ezért inkább visszafordultam. A kocsinál jobban megnéztem a térképet, és a Kab-hegyre vezető út felől ismét a láda felé indultunk. A K, majd a K+ egy ideig nagyon jó, aszfaltos, de az utolsó szakasz a Macskalik barlangig ismét felázott, nehezen járható. A rejtektől kb. 100 méterre láttuk, hogy nem leszünk egyedül kereséskor. Mint kiderült, Daikini és társa már jó ideje próbálják megtalálni a ládát- sikertelenül. Mi is keresni kezdtük- szintén sikertelenül. A nálunk lévő fotóról sikerült egyértelműen beazonosítani a fát, ami tövében csak egy üres, nagyon mély lyukat, a másik oldalán meg egy rókalyukat találtunk. Talán a róka húzta be az odújába, vagy máshogy tűnt el a doboz, de végül logolás nélkül kellett távoznunk a rejtektől.
Kérjük a rejtőt, hogy fogadja el a találatunkat, hiszen jó sokat mentünk érte.
Az első két pont ismerős. A Macskalikat még nem láttam. Impozáns lyuk!
Hajnali vonattal Herendre. Délelőtt tájfutó verseny Herendtől északra. Utána vonattal Ajkára. Ajka vasútállomás - Alsócsinger temető - Bányászati Múzeum - Macskalik - Sárcsi -kút - Bújó lik - Padragi sziklák - Padrag jó 20 km séta az esőtől vizes erdőben. Ma is találkoztam egy vaddisznócsaláddal, sok kis csíkos malaccal. Padragról helyi járattal Ajkára. Budapestre csak két óra múlva megy vonat, így busszal Devecserre: kastélypark, vacsora. Késő esti vonattal haza.
A Kab-hegy oldalában futó utakon már régebben bicikliztem, fent a magasabb részeken pedig két éve tájfutóverseny volt.
Az első két pont és a részletes leírás nagyon tetszett. A láda viszont a bánatosban van, semmit nem mutat és csak a jó isten tudja, hogy lehet értelmesen megközelíteni. A táblától felfelé semmiképp, ott házak és kerítések vannak. Mi végül a játszótértől támadtunk, toronyiránt.
Hétfő lévén semmi nem volt nyitva (tudtuk előre). Ráadásul az eső is zuhogott, de legalább pont zárás előtt beértünk a lenti kocsmába.
Erre a környékre mi is szerettünk volna ládát telepíteni. Tulajdonképp aznap mértük fel a pontokat, mikor megjelent a láda. Az első pontot nem ismertem, de nagyon örültem neki, hisz nagyon sok könyvét olvastam az írónak. A múzeum lett volna a mi ládánknál a kiinduló pont. Ám a végét mi egyáltalán nem oda terveztük, ahol a mostani láda van elrejtve. Igaza van az eddigi /és még lásd feljebb/ megtalálóknak, ennek így semmi értelme. Nem beszélve arról, hogy ha kicsikét tovább megyünk a játszótérnél, akkor egy figyelemfelhívó-táblát találunk, miszerint életveszélyes a területre lépni, bányaszakadások előfordulása miatt. Amikor ott jártunk Akebono épp át akarta helyezni a ládát, de sajnos az visszakerült az eredeti helyére. Ennél pedig sokkal jobb rejtekhelyet illetne meg, erre a szép környékre kalauzoló multi.
RIPTOR , Gabi
Ajkáról gyalog. A vasútállomás és Alsó-Csinger között van a térképen egy Cigánytelep felirat, ezért kicsit tartottam az úttól, de embert sem láttam. Aztán átvágtam a régi csille oszlopai nyomán, a patakon volt ott egy híd, és a sínek nyomán rövidesen a főutcán voltam.
A temető csendes, a múzeum környékén volt némi zaj, a környező faházakból. A múzeum néptelen volt, belestem a kerítésen, kicsit szomorú leeresztett kerekű járművet látni...
A doboz közelében láttam egy őzikét, kicsit farkasszemet néztünk. Én bírtam tovább.
A figyelmeztető tábla pedig nem tudom miért van ott, mert a dombon, ha jól emlékszem, láttam sárga kereszt jelzést.
Nagy mugonddal felépített multi, nagyon érdekes, tanulságos témával. Élveztük a kirándulást, Noémi lányunkat nagyon foglalkoztatta a falu sorsa a bányabezárás után. Jót beszélgettünk fontos dolgokról.
A láda helyével nem vagyok kibékülve - mi is rámentünk toronyiránt, mert nem találtunk rá utalást, hogy máshogy is lehet. Aztán visszafelé, már az úton, tábla adta tudtunkra, hogy az életünket kockáztattuk, ráadásul saját zsebre.
Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, köszönjük a mehívást, minőségi kirándulás volt.
Takanohana [wapon beküldött szöveg] :)
Egész jó kis multi. Könnyen, gyorsan bejárható, mindegyik pont egyértelmű és látható, még zárási időn túl is. A temetőben sem találkoztam oly nagy tömeggel (értsd: egyedül voltam), amitől RDG úgy tartott...
A ládát először egy másik fánál kerestem, kellett kis idő, mire rájöttem :)
Bakonybeli bandukolás 23/15
Sajnos elmúlt a nap, elfáradtunk, választanunk kellett ez vagy az ajkai városi multi legyen a vége. A korábban látott sok szép bakonyi szurdokvölgy miatt e mellett döntöttünk, de kicsit csalódtunk, ez "csak" egy egyszerű kirándulóhely, egészen a láda közeléig húzódó pihenőházakkal. A ládát nehezen találtuk meg, a kifogyófélben lévő elemek és a gyenge műholdjel együttműködése sikeresen megtréfált, vagy 400 méteres körzetben átnéztünk minden fatuskót, mire megfelelő jelet fogva eljutottunk a csészéig. Logolás közben vettük észre, hogy a helyen hemzsegnek a kullancsok, 8-10 darabot szedtünk le a ruhánkról út közben és a kocsiba szállás előtt.
Molnár Gábor több könyvét olvastam vadászíró kedvelő korszakomban, de élete és halála eddig nem volt ismert számomra, s most szívesen hajtottam fejet sírjánál.
Ami igazán sajnálok, az az őslény és kőzettár, már régen zárva volt, mire odakeveredtünk. Talán legközelebbi ajkai látogatásunkkor kiugrunk ide megnézni.
Viki, Geri, Krisz', TZ
Ajkai meló alkalmával vadásztuk le Feri kollégámmal.
Az alapkoncepció és a völgy tetszett, de a végpontot szerintem jobban is meg lehetett volna választani. Bár a rejtek nagykirály!
Nem fikázni akartam, építő kritikának szántam.
ja a múzeum udvarán található eszközök egészen elképesztőek.
Mai nyugat-magyarországi tekergésünk Pupuval második állomása. Sosem jártam itt. Az első két pont drive-in, ennek ellenére mindkettő érdekes. A völgy maga szépnek, mondható. A rejtés nekem kevésbé tetszett, de ez lehet, hogy csak a gyenge műholdjelnek volt köszönhető.
Portyázás a nyugati gyepün, Mikulással. Indulás reggel 4-kor, hazaérkezés este 10 előtt, jókora darabot jártunk be az országból (740 km autózás, lármás és lassú Nissan Vanette furgonnal), sok szépet láttunk, néhány ládát találtunk (nekem 11 volt új, egynél elsők lettünk).
Kicsit bajban vagyok az értékeléssel. Meg kellett mutatni hazánk e darabkáját, és sok itt az érdekesség! Molnár Gábornak meg lelkes olvasója voltam kamaszkoromban, és ami amazóniai műveltségemet illeti, máig azon alapul. Ugyanakkor alig akad számomra szomorúbb, mint egy bányászati-ipari tevékenységgel degradált táj, szánalmasan kis telkeken álló, szánalmasan nyomorult, környezeti sebként ható üdülőkulipintyókkal. Micsoda sivár életstílus micsoda sivár nyomai... A rejtés átlagos, ami nem akar leszólás lenni - korrekt munka, de semmi kihívás vagy szórakoztatás.
Jonnhy Ford gyerek első megtalálása :)
A múzeum nagyon tetszett, a csingeri környezet már kevésbé. A rejtés is jó, bár kicsit sok volt a bozót, talán lehetne közelebb az úthoz.
JF & Huntah+MSE
Rövid kellemes sétával, egy baráti társasággal sikerült ezt a ládikát megtalálnunk. Sajnos a múzeum már nem volt nyitva, pedig szivesen körülnéztünk volna. A völgyben még igencsak tartotta magát a tél / jó 10-15 cm-es hó volt / de a dombon könnyen tudtunk haladni. Nyáron igazán szép hely egy kis piknikezésre.
Ezt a kesst is jó szokásunkhoz hűen Gps nélkül, leírás és fényképek segítségével kerestük meg. Az Elveszett Kastély láda rejtése után léptünk ide hazafelé. Az autót a jól ismert parkolóban hagytuk. Rengeteg bányásznapon vettem itt részt. A láda megtalálása nem okozott különösebb gondot, de már a megtett 17 km után nem kívántam a hegyet. A csille leolvasása nekünk csak fényképezőgép segítségével volt megoldható. A síremlék pedig gyakorlatilag ajándék feladat. Jó volt felidézni azt a pár évet amikor itt jártam. Köszönjük a helyet.
Az első pont szerintem felejthető, de a múzeum minden műszaki érdeklődésű embernek kötelező darab; köszönöm, hogy ide is eljutottam! A láda és környéke egy kellemes kirándulás, most még akár toronyiránt is megközelíthető, de majd ha feléled a növényzet... :)
Levadászva. Ez a 200. megtalálásunk. A völgyben még mindig kemény tél van hóval, vastag jéggel, hideggel. Éppen annyi sétát kívánt a láda megtalálása, amennyi jólesett.
Teteszett! Jó kis séta, bár hideg volt. Mihul Kollegával ellentétben, mikor mi ott jártunk, egy csomó ember volt. Nem derült ki, hogy mire készültek, de több egyénnél volt GPS. Azt hittük, hogy a ládánál nagy tömeg lesz, de nem így történt. A logok sem azt bizonyítják, hogy a láda miatt nyüzsögtek a parkolóban.
A láda jól sikerült, nem is gondoltuk, hogy ilyen szép helyek is lehetnek egy bányászvárosban. Kicsit aggódunk a rejtés miatt, éspedig azért, mert ha a növényzet magáhoztér, nagy dzsindzsa alakulhat ki a láda közvetlen környékén...
Vasárnap délután nekivágtunk az első geoláda felfedezésének. Kicsit csúszkálva, de szerencsésen megtaláltuk Akebono nagyon furfangos helyre rejtett ládáját. Ezen felbuzdulva vágtunk neki a második láda felfedezésének, aminek eredményéről szintén beszámolunk.
:)
Sajnos a múzeum áramszünet miatt zárva volt, de a gondnok megengedte, hogy az udvaron megnézzük a gépeket. A fiam nagyon élvezte a kiállítást, ha jobb idő lesz, ide még visszajövünk.
Siófokról másodikként sikerült megtalálnom. Kicsit korrábban kellett volna indulnom, de fontos teendőim, úgymint az éjszaka született degubébik farkincáinak számolása, megakadályoztak a korai indulásban.Nem voltam még Ajkán, ezért igen meglepett, hogy milyen barátságos város. A múzeumban körülnéztem kicsit, aztán romboltam a ládához. A környék nagyon szép és a rejtek is jó.
Megtaláltuk.
Örültem mikor megláttam a kiirást, úgyis unatkoztunk volna délelőtt, ráadásul közel is volt a láda. Szerencsére mi voltunk az elsők.
Nagyon jó rejtés volt, hasonló ládán gondolkodtam én is:)))