A 16 cm * átm. 10 cm méretű láda a Török-kúttól 80 méternyire északnyugatra egy fatuskó üreges belsejében rejtőzik: N 46° 34,718' E 18° 2,501'

---

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

Megközelítés
Az országút nagy kanyarjában lévő templomtól a Petőfi utcán haladunk eddig az elágazásig:  N 46° 35,816' E 18° 3,002' 125 m [GCKOPP+elágazás]. Itt a jobb oldali elágazáson autózhatunk a javasolt parkolóig:  N 46° 34,804' E 18° 2,782' 155 m [GCKOPP+parkoló]. Innen a Z- , majd a PO jelzésen 450 méter a Török-kút:  N 46° 34,690' E 18° 2,550' 195 m [GCKOPP+Török-kút]
Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve ez a segédlet hasznos lehet.

Török-kút
A falutól délre emelkedő Cseszme-domb erdős oldalában fakadó forrás foglalása török-kori építészeti emlék, korabeli téglákból épült falazattal.
Annak idején a völgyben fekvő török város vízellátását szolgálta, a víz agyagból égetett csővezetéken folyt le a településig. A vízvezeték kerámia csöveinek egy-egy darabja a múlt század elején még elvétve előkerült a földből.
A mára csökkenő hozamú forrás vize kristálytiszta, a 2011-es ÁNTSz vizsgálat szerint jó minőségű, iható. A forrás körüli erdő az igali erdészet kezelésében védőerdőként szolgál.

Törökkoppányról
Törökkoppány a Nagy-Koppány patak völgyében fekszik.
A mai szerény település nem mindennapi múlttal büszkélkedhet. Minden valószínűség szerint honfoglalás kori eredetű, neve is ezekből az időkből származik. A környék annak idején Fajsz fejedelem, később fiának, Szeréndnek a szállásterülete volt. Ennek központja Szerénd fiának, a lázadó Koppánynak a nevét örökíti meg. Első írásos emléke egy 1138-as okiratban szerepel, ebben az akkori helyesírással Kuppánynak nevezik (Villa Cuppan).
Koppány a középkorban jelentős településsé fejlődött, ezt igazolja nagyméretű temploma, amely Somogy egyik legjelentősebb középkori eredetű műemléke  N 46° 36,025' E 18° 2,940' 130 m [GCKOPP+Templom]. Az egyházi feljegyzések szerint a késő gótikus Alexandriai Szent Katalin-templom építési dátuma 1490-re tehető. Valószínű, hogy a török hódoltság idején imaháznak használták a templomot, ennek köszönheti, hogy nem semmisítették meg. Súlyosan károsította viszont az 1798-as földrengés. Többszöri felújítás során barokk stílusjegyeket kapott, de fennmaradtak a gótikára jellemző részletek, így a szentély bordás boltozata is.

Koppány az 1500-as években a változó hadiszerencse révén néhányszor gazdát cserélt, de végül mintegy 130 évig török kézen volt. Jelentősége az oszmán megszállás konszolidációs időszakában ismét megnőtt. Ekkoriban megerősített központtá, szandzsák (megye) székhellyé fejlődött.
Mára az egykori erődítéseknek a nyomai szinte teljesen eltűntek, de a falu nyugati részén az egykori várárok elmosódott nyomai még érzékelhetők. A talajszint alól még ma is kerülnek elő a külső vár palánkjának elszenesedett cölöpmaradványai. A török megszállás időszakából kevés tárgyi emlék maradt. Ilyen a Török-kúton kívül egy turbános török sírkő, amelyet a plébánia kertjében őriznek.
Gül Baba szobra, amely az ő hitük szerint szent életű harcos dervisnek állít emléket, újabb keletű. A falu központjában található szobrot  N 46° 36,043' E 18° 3,003' 130 m [GCKOPP+szobor], 2000 őszén a Török Köztársaság adományozta a falunak.
Gül Baba sorsa egyébként nem kötődik Koppányhoz, hiszen már Koppány török kézre kerülése előtt elhunyt Budán.

Koppányból Törökkoppány
A vár Török Bálintnak a központban álló várkastélya köré emelt erődítéssel 1536-ban már bizonyítottan állt. A falu mai nevét akár az egykori birtokos, akár a török múlt miatt is kaphatta.
A koppányi várat a török 1542-ben sikertelenül ostromolta, a következő évben viszont már elfoglalta. Pár évre Dersffy Farkas és Zrínyi Miklós visszavívta, de 1555-ben a budai pasa foglalta el. Ekkortól kezdődött meg szandzsáksági központtá fejlesztése. Ezt a folyamatot csak időleg törte meg az, hogy 1586-ban a magyarok elfoglalták és felgyújtották a várat, mert tartósan nem tudtak itt berendezkedni.
Koppány akkori jelentőségét érzékelteti, hogy egész szandzsák székhelye volt (ilyen szempontból Fehérvárral azonos rangban). A szandzsák 6 náhijére (járásra) oszlott, a Koppány körüli náhijéhez mintegy 60 falu tartozott. Ezeknek a falvaknak a népessége a kiirtott vagy jobb esetben földönfutóvá vált magyarság helyére az oszmán birodalom dél-balkáni területéről betelepített vlachok (oláhok) és délszlávok voltak. A koppányi náhijében az új honfoglalók élete sem volt felhőtlen a 16. században. A közelben magyar kézen maradt Balaton-környéki végvárak katonasága és a törökök közt állandó volt a vetélkedés és egymás tulajdonának rongálása, amely sem a Fonyód környéki magyar területet, sem a koppányi náhije falvait nem kímélte.
Koppány mintegy 1500 lakosú várossá fejlődött. A szivárványos fantáziájú utazó, Evlia Cselebi 1566-ban 4 dzsámit és 11 mecsetet vélt itt látni, és félelmetes bástyákkal erősített hatalmas várat emlegetett. Persze ebből le kell vonni a hírneves utazó keleties túlzásait, aki ezzel is az oszmán hódítás nagyszerűségét igyekezett fokozni, mindenesetre a többszörösen elpusztított környék nyomorúságos falvaihoz képest komoly városnak számított. A város védelmét a mocsaras völgyben többszörös földsánccal és palánkkal kerített falak szolgálták. A városban az oszmán birodalom Balkánról összesereglett gyülevész népessége mellett törökök, és mintegy egyharmad részben magyarok is éltek. A vár védelmét ekkoriban mintegy 300 fős katonaság látta el. A városban a katonák és hivatalnokok mellett iparosok és kereskedők is letelepedtek, ennek emlékét őrzi a falurész névként ma is meglévő Tabán szó, amely törökül cserzőműhelyt jelentett. Évszázadokig megmaradtak a régi török elnevezések, amely azt bizonyítja, hogy a török 1686-os kiűzése után a magyar népesség helyben maradt, és megőrizte a török elnevezéseket. Ilyen nevet visel a Török-kútnak helyet adó Cseszme-erdő is, ez a szó törökül forrást jelent, ami utal a forrás korabeli jelentőségére. Más, ma már feledésbe merülő határrész-nevek is maradtak ebből a korból. Ilyen a Csausz-út völgye, és a mai Öreghegy  N 46° 35,282' E 18° 3,290' 245 m [GCKOPP+szőlőhegy] korábbi neve: Babadag, azaz 'Atyahegy'.
A városban lakó főemberek számára török szokás szerint fürdő épült, a vízvezetéken ezt is a Török-kút látta el vízzel. A helyi hagyomány szerint a bég házát alagút kötötte össze a fürdővel, az alagút beomló szakaszait még a 20. század elején is időről-időre földdel kellett feltölteni.
A török idők építészetéből a községben semmi sem maradt, mivel a török iga lerázása után a lerombolt épületek anyagát felhasználták az új építkezésekhez.
A környék falvaiból a törökök által betelepített balkáni népesség a felszabadító háború során elvándorolt. Több falu új életre kelt, mivel német telepesek költöztek be, akik többségüket a II. világháború végéig megtartották. Koppány végig magyar település maradt, ennek köszönhető, hogy az itt gyűjtött népdalok ősi eredetre vallanak.


A helyi emlékezetben megőrzött monda feldolgozásán alapul Fekete István halhatatlan remekműve, A koppányi aga testamentuma. A híres regény megszépítve mutatja be a két pogány közt vergődő magyar nemzet végzetes századainak világát.
Különösen a török megszállás első időszakában, amikor még több környékbeli vár magyar kézen volt, mindennaposnak számítottak a harcoló felek közti összecsapások és lovagi kihívások életre-halálra.
Egy ilyennek emlékezetét a tihanyi apátságban őrzött levelezés tanúsítja. A magyar kézen lévő tihanyi vár vitéze, Pisky István hívta ki a koppányi szandzsákhoz tartozó endrédi vilajet agáját a Balaton jegén tartandó bajvívásra. Az aga vonakodott a kihívást elfogadni, mire Pisky gyalázkodó levél mellékleteként egy levágott disznófarkat küldött neki, ami a törökök szemében a legrettenetesebb sértésnek számított. Úgy tűnik, hogy török elöljáró az éles szavakat jobban forgatta a kardnál, a kihívónak küldött válaszlevelében úgy vélte, hogy a magyar vitéz a saját farkát küldte neki ajándékba.
A címzést így írta rá:
"Adassék az hazug, tökéletlen, hitetlen Bestye Kurafiának, Pisky Istvánnak Tihanba tulajdon kezébe."
Levele így végződik:
"Isten velem. Költ Koppányból 2-a martii 1589. Az te nem barátod Ibrahim aga, az hatalmas Török Császár Zászlós Agájja Endrédbe."

Akkoriban az életüket naponta kockára tevő harcosok szókimondó nyelvezete természetesnek számított.

Eötvös Károly szerint a párbaj végül lezajlott, a két vitéz könnyebb sebet ejtett egymáson, és utána nagy áldomást csaptak. A török levél ékes magyar nyelvezete és a boros áldomás azt sejteti, hogy Ibrahim aga vagy magyar renegát volt, vagy magyarrá váló török.


Források
Ötvös Károly: Balatoni utazás

SZABÓ JÓZSEF: A török hódoltság nyomai Törökkoppány földrajzi neveiben NÉVTANI ÉRTESÍTŐ 29. 2007: 49-55.

Köszönet BiharyG + Zsuzsi rejtőtársaknak az eredeti rejtésért és az egy évtizedes gondoskodásért!