Az út kolostorral szembeni oldalán egy erdő rejti a ládát. Egy többágú fa ölelésében várja megtalálóját.

Egy kis személyes
A ládát 2024. május 13-án fogadtam örökbe Balázs80 játékostársamtól, aki 2016. május 26-án örökölte meg az eredeti rejtőtől, yoggitól. Köszönöm a láda korábbi gondozását!

Megközelítés
Grábóc zsáktelepülés, amely csak közúton érhető el, az 56 105-ös számú mellékúton, amely Bonyhád és Mőcsény határvonala közelében ágazik ki északkelet felé a Bátaszéktől Bonyhádig húzódó 5603-as útból. Az ország távolabbi részei felől a 6-os főúton közelíthető meg a legkönnyebben, bonyhádi letéréssel.

Ha autóval érkezel a településre, legegyszerűbb, ha a kolostor területén kialakított parkolóban hagyod az autódat. Innen hatvan méterre találod a ládát. Persze, ha nem akarod megnézni sem a kolostort sem pedig a temetőt, akkor az út szélén, közel a ládához is parkolhatsz.

A bejárat koordinátája:
 N 46° 17,259' E 18° 36,623' 146 m [GCgrbc+templom]

Grábóc, valamint a szerb-ortodox templom és kolostor története

A falu a Szekszárdi-dombság nyugati részén fekszik, a legközelebbi várostól, Bonyhádtól mintegy 9 kilométerre keletre.

A településen már az 1300-as években létezett bencés zárda és templom. Romjait a szerb temetőtől északnyugatra lévő bozótos rejti.

A grábóci szerb ortodox kolostor és templom (szerbül: Manastir Grabovac) a Tolna megyei Völgység egyik "világtól elzárt", erdővel borított dombok között található, ahová 1580-ban érkeztek ortodox szerb szerzetesek a dalmáciai szerb Dragovity kolostorból. A faluban akkoriban már éltek a törökök elől korábban ide vándorolt szerb családok. A kolostor összes épülete 1994 óta ismét a magyarországi szerb ortodox egyház tulajdonában van. A hely több évszázadon át a "magyarországi szerb kultúra Athénje", a magyarországi szerb ortodox papképzés központja volt.

A szerzetesek előbb fatemplomot, majd a budai pasa engedélyét megkapva kőtemplomot építettek (1587). 1593-tól elkezdték írni krónikájukat is, amelyben minden fontosnak vélt eseményt följegyeztek. A szerzetesek erdőt irtottak, igyekeztek termővé tenni a tájat. Orosz földről hoztak miseruhákat, egyházi könyveket, kegytárgyakat. A 17. század elején, a 15 éves háború időszakában egy időre elnéptelenedett a kolostor, de új szerzetesi csoportok érkeztek (1619), s négy évtized múltán (1663) már hatvannál több szerzetes élt itt. Nem sokkal később viszont a törökök földúlták a kolostort és megölték a szerzeteseket (1667). De ismét újjáépült és benépesült. 1703-ban viszont szerb területre tértek vissza a szerzetesek, de 1711-ben sikerült őket visszacsalogatni, s ekkor ismét több újabb szerb család is megtelepedett. A lerombolt templom helyett fölépítették a ma is meglévő templomot (1736-1738), amelyhez tornyot is építettek (1761), s rövidesen elkészült az ikonosztáz is (1768). A ma is meglévő kolostorépület 1787-ben épült föl. 1785-ben fejeződött be a templom belső festése is.

A kolostorépületet 1895-ben átépítették, ekkor rejtették el az eredetileg nyitott oldalfolyosókat. A második világháború után az egyházpolitika nem kedvezett a működésnek, a kolostor épületét például az 1960-as években átalakították szociális otthonná.

1981 és 1987 között az addigra teljesen lepusztult, már-már életveszélyes állapotban lévő templomot és a kolostorépületet is teljesen renoválták. 1994 óta a teljes kolostorépület a szerb egyház használatában van, de már nem képeznek szerzeteseket; az utolsó 1977-ben halt meg.

Patakon átívelő kőhídon át vezet az út az egyemeletes kolostorhoz. Attól jobbra látható a kútház. A kolostortól keletre emelkedik a templom. A kolostorépület két szobájában működött a szerb egyházi hivatal, mielőtt 2008 nyarán teljesen megüresedett. A templom berendezése a 18. századi magyarországi ortodox egyházművészet különleges értékű alkotása. Legfőbb dísze az ikonosztáz.

A temető

 N 46° 17,308' E 18° 36,720' 168 m [GCgrbc+sírok]

Műemléki védelem alatt áll a templom feletti domboldal szerb temetője, ahol még néhány 18.századi keresztet is láthatunk. Az egykori kolostorépület irányából egy kis meredek ösvényen juthatunk fel a templommal szomszédos domboldalra, az egykori szerb temetőhöz. A sírkövek szétszórtan, helyenként nagy gazban találhatóak, de azokon a cirill betűs felíratok és a XVIII. századi évszámok jól kivehetőek.
A rövid túrát, a kis emelkedő megtételét nemcsak a néhány sírkő, hanem a templomra és a környékre táruló szép kilátás miatt is érdemes megtenni.

A korábbi ládaleírás



Ládatörténet
2006. 04. 28. A láda yoggi gondozásában megjelenik az oldalon.
2016. 05. 26. Balázs80 fogadja örökbe a ládát.
2024. 01. 21. A láda megbetegszik, s ez tartósnak bizonyul.
2024. 05. 13. A ládát Blasius McKay örökbe fogadja.
2024. 05. 20. A láda a korábbi koordinátához közel, de az eredeti rejtéshez hasonló módon kerül újrarejtésre, majd meggyógyul, s újra kereshetővé válik.
2025. 09. 13. A láda martalócok áldozata lett, néhány méterre az eddigi rejtekhelytől került újrarejtésre.

Források
A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye honlapja
A régi temető leírása