A ládába TravelBug helyezhető. WAP: A láda (20x15x8 cm) a csúcshoz közel, az ösvény jobb oldalán, kb 30 m a fák között, két összenőtt fenyőfa gyökérzetében van elrejtve. A csúcs közvetlen környezetében elég nagy jövés-menés, így egy kicsit távolabb keressétek a ládát, mintegy 300m a kék sávú ösvényen vissza.
Az első magtalálót megkérem, írja fel a ládára az általános információkat, mert a zuhogó esőben nekem ez sajnos nem sikerült. Köszönöm.
Isten-széke és környékének ismertetése:
A Keleti-Kárpátok nyugati vonulatának középső részén fekszik, az ország legnagyobb kiterjedésű vulkanikus hegysége. Vulkáni eredetét a jellegzetes lapos hegyhátak és az ezekből kúpszerűen kiemelkedő hegycsúcsok bizonyítják, melyek közül a Kis-Pietrosz (2.100 m) a legmagasabb.
A hegységben több vulkáni kráter is található. Ezek közül legmagasabb, a meredek falakkal körülvett, körülbelül tíz kilométer átmérőjű Kelemen kráter.
A főgerinc további csúcsai a Gruja (1882 m), Dundec (1923 m), Papláb (1837 m), Sztrunior (1885 m), Sztracsior (1963 m), Kis-Besztercés (1990 m), Zurzugó (1907 m) és a Cigányka (1397 m).
A hegységben számos érdekes földtani képződményt találhatunk. Kiemelkedő látványosság az Isten-széke, ami nem más mint egy andezit bástyákkal körülvett havasi tisztás. Nevét onnan kapta, hogy távolról egy óriási székre hasonlít. N 47° 1,833' E 24° 54,673' 1381 m [GCISZE+hegycsúcs]
Említést érdemel még az északi gerincen, 1760 méteres magasságban található Tizenkét Apostol nevű sziklacsoport is, melynek kialakulásában a szelektív erózió játszott fontos szerepet.
A környék történelmi, és irodalmi színterekkel tarkított, hisz itt játszódik Wass Albert talán legszebb regénye a "Funtineli boszorkány" Dédabisztra, Galónya, Ratosnya, Andrenyásza, Palotailva, az Isten-széke, a Kelemen- havasok mindannyiunk számára ismerős, akik olvasták a Funtineli boszorkányt és a Hagyatékot, mindannyiunk számára kedves útvonal, akiknek a Maros szorosa, a Maros partjára meredeken zuhanó Kelemen-havasok, vagy a regényben olvasottak mély nyomokat hagytak.
Hatalmas sebként éktelenkedik a hegyháton egy külszíni fejtésű kénbánya. A sárgás-vöröses színű hegycsúcsot nemcsak kívülről gyalulták le, hanem ezzel együtt elpusztították azt a világviszonylatban is egyedülálló barlangrendszert, melyben vasoxid sztalagmitok és egy, a Csokoládépalota nevet viselő, kéncseppkövekben gazdag terem volt.
A hegység minden évszakban többé-kevésbé járható, de a látogatásra leginkább alkalmas hónapok az augusztus és a szeptember, a téli túrázóknak pedig a február ajánlható. Arra viszont számítani kell, hogy a turistajelzések igen gyenge állapotban vannak (felújításuk folyamatban van), és menedékházak sem találhatóak a hegységben.
Megközelítés
Több lehetőség létezik, én az általam is bejárt útvonalat ajánlom: Dédabisztra települést elhagyva Galónya felé, rögtön a település névtábla mögött kezdődik a kék sávú turistaösvény. N 46° 58,144' E 24° 54,722' 497 m [GCISZE+útpont]
A közepesen nehéz túra jutalma a rendkívüli kilátást nyújtó Isten széke csúcs. Az 1381 m magas szirtre vezető jelölt turistaút szintkülönbsége 890 m. Rejtéskor az idő nem volt kegyes, végig szakadó eső kísérte utamat, de ennek ellenére azt mondom, még így is megérte a fáradtságot.
A GPS adatai szerint az út hossza 27km és 2,5 km/h átlagsebességnél 10 órás túrával érdemes számolni.
Egyébként 20km a valós távolság, mert a túra előtt tettem egy kis kitérőt a Galónya feletti bányának hitt vizíerőműtervezethez. Így lett belőle 27km. Akit érdekel a helyszín, ne hagyja ki. A hegybe fúrt lyuk hossza állítólag több km, a hegyről 45°-os szögben lejtő vizesárok több millió köbméter betont igényelhetett. Mégsem készült el, a kommunizmusra jelemző okok miatt, ugyanis az oda szánt építőanyagok felét így is ellopták. Most ott éktelenkedik az egész, mint egy nagy sebhely. N 46° 58,712' E 24° 56,162' 678 m [GCISZE+mine]
Útban Szászrégen irányából érdemes még felkeresni Báró Kemény János és családja marosvécsi reneszánsz kastélyát (jelenleg elmegyógyintézet), a parkjában található Wass Albert emlékkővel és a mocsárerdőben is található több száz éves, óriás kocsányos tölgyekkel. N 46° 51,585' E 24° 46,012' 412 m [GCISZE+parkoló]
http://www.kemenyinfo.hu/
Köszönet a Trekking Klubnak a képekért.
Jó keresést, kellemes kikapcsolódást kívánok.
DBotond
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A Bisztra-patak völgyi parkolótól a k3 jelzésen izgalmas út vezet fel a sziklapárkányos csúcsra. Egyrészt a táj szépsége, másrészt az itt tanyázó medve jelenléte teszi különlegessé a túrát. A Samuról készült 2019-es sztárfotók a természetvédelmi terület facebook oldalán láthatók. Felfelé haladva kb. félúton értem utol egy marosvásárhelyi párt, akik kutyával, és síppal is rendelkeztek, így viszonylag magabiztosan koptattuk a métereket. A málnás előtt aztán újra szétváltunk, mert ők pihentek, nekem pedig ketyegett az óra. A csúcson kidőlt fákon átvágva végül megcsodálhattam a kilátást, és a láda is könnyen meglett. Az ereszkedésre már bő 1 óra is elég volt, de túratársaimmal közben nem találkoztam. A késő délutáni viszontlátásnál derült ki, hogy az elágazásnál rossz irányba mentek, és az elválásunk után nem sokkal a terület medvéjét is láthatták a málnás melletti hegyoldalban. :)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Az Istenszékéről gyalog jöttük lefelé, egyszer csak mögénk került Samu a kíváncsi medve. Azt hiszem sosem fogom elfelejteni. [Geoládák v2.2.5]
A 2017. évi 32-es határvadászok emlékútja túrahétnek első napján az Istenszékére vitt utunk. Nekem nagy vágyam volt, hogy egyszer eljussak ide - a Wass Albert regényeiből ismert mitikus helyre - mely végre teljesülhetett. Nem volt könnyű túra, de a pazar kilátás mindent megért! Áfonyából és málnából jól belakmároztunk. Nekem a tériszonyom nem engedte, hogy a szikla szélére kiálljak, de így is gyönyörű volt a kilátás.
A 32-es határvadász emléktúra hetének egyik programja volt az Istenszéke felkeresése. Régi vágyunk teljesült azzal, hogy sikerült ide eljutnunk, a Wass Albert regényeiből megismert Maros völgyébe. Köszönjük a rejtést!
Istenszéke.... Réges-régen dédelgetett álmunk valósulhatott meg... felmásztunk az Istenszékére. Egyszerűen csodálatos... szavakkal leírni nem lehet. A nagyobbik kilátópontra , a sziklára nem mertünk kimászni, viszont körbejártunk a tetőn mindent. Gyönyörű fotókat sikerült készíteni több irányból is. Meseszép a Kelemen -és Görgényi havasok koszorúja.. Az erdei szamóca pedig fenséges :) Köszönjük a segítséget a túrázáshoz és a galonyai vadászkastélyban a finom vacsorákat Kemény Nagy Gézának. Kérem a fotók alapján a megtalálás elfogadását.
Köszönet a rejtőnek!
Galonya-Marosvécs-Dédabisztra köszönnek vissza az emlékek Wass Albert Funtineli boszorkány c. elkápráztató regényéből.
Istenszéke - el kellett menni, látni kellett!
Kellemesen fárasztó túrával, igencsak párás, de napsütötte időben jutottunk fel a csúcsra és csodáltuk meg a szép kilátást. A ládát rendben találtuk, csupán a zacskó borítása bomlott el az idők folyamán, úgyhogy a dobozt egy új nylon zacskóba tettük, a régit pedig lehoztuk. A füzet betelt, aki legközelebb arra jár, és nem okoz neki fáradságot, kérjük vigyen magával egy újat. Köszönjük a rejtést és kérünk mindenkit aki arra jár, hogy ne szemeteljen, mindent hozzanak le magukkal a hegyről, köszönjük.
ajanlom a ladat felkeresni szandekozok szamara a kovetkezo oldalt:
https://www.facebook.com/istenszeke.ro/?fref=ts
/egyebkent a ladaba tobbszor belekukkantottam, a par fullbevalo az latom allja az idot, de a gumiovszer kikerult belole .. :) Aranylag tele van tomve mindenfelekkel /
Nyaron fenn a tisztason van egy szolgalatos az Erdelyi Karpat Egyesulet es egy a Hegyimentok reszerol, satorban.
Nyar vegere a forras tobbnyire kiszarad, igy jo vinni fel vizet a patakbol.
Termeszetvedelmi terulet, igy satorozni, tuzet gyujtani csak a forras koruli reszen megengedett, a sziklaknal sehol sem.
Erdélyi túrázós-ládázós kirándulásunk ötödik napján megkerestük.
Ez volt erdélyi tartózkodásunk legszebb napja. Egyszerűen gyönyörű hely!
A kirándulás 22/16. , a nap 4/1. találata.
Köszi a rejtést! :)
[:954:]
Erdélyi kirándulásunk alatt tettünk egy egész napos túrát a hegyre. Csodálatos a kilátás, és a fel-levezető utak is kalandosak. Fent rengeteg volt az áfonya, vadmálna.
(szerk.: 2017-ben is megjártuk ezt a túrát, akkor láttunk a túlsó völgyben medvét is)
Talán a korábbi, és környékbeli leírásoknak is köszönhetően a medvéktől parázva vágtunk neki az útnak. Szinte meghűlt az ereinkben a vér, amikor a patak mederben felfelé haladva, néhány méterre fölöttünk ágak ropogását hallottuk. Néhány pillanatig se előre, se hátra. Majd összeszedtük bátorságunkat és az úton végig kurjongatva, pillepalackokkal zörögve "csörtettünk" oda és vissza az erdőben. Természetesen "medvenyomot is találtunk. Sőt az csúcson számunkra beazonosíthatatlan üvöltést is hallottunk, amiről rögtön a medve jutott eszünkbe. Utólag itthonról is olyan híreket kaptunk, hogy Isten-széke környékén annyi a medve, hogy a gyerekeket már nem engedik ki játszani a szabadba.
Szóval emlékezetes kirándulás volt. Ennek ellenére fent valaki sátrazott, így olyan nagy veszély nem lehet.
A ládát a kék háromszög jelzésen a Bisztra patak völgyéből közelítettük meg, amihez a bekötő úton autóval tettünk meg néhány km-t Dédabisztra felől. Az úton nem mentünk végig, mert egy sorompón lévő tábla, és egy behajtani tilos jelzés elbizonytalanított bennünket, ezért itt leparkoltunk. Oda-vissza 13 km lett így a túratáv.
"Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé..." hallgattuk Bodor Tibor előadásában midőn Dédabisztra felé közeledtünk...
A Bisztra völgyéből a kék háromszögön patak medrében kőröl-kőre lépkedve mentünk fel.
Fent kellőképpen kiélveztünk ezt a csodálatos helyet és felhőtlen kék eget (na meg az áfonyát), majd a kék sáv/kék kereszten tértünk vissza a kocsihoz.
Köszönjük!
Ildi és Laci
A megtalálása elég érdekes történet... szóval egy barátom azt mondta: "most oda megyek és kiveszek valamit onnan" mutatott a rejtekhelyre és így is lett. Így indult számunkra a geoládázás... az első ládát itt találtuk meg, azóta is kedvenc hobbim közé tartozik! A hely maga csodálatos, nagyon pazar a kilátás mind a nyugati, vagy a keleti kilátón! Megéri a fáradságos emelkedőkön felküzdeni magunkat!
A Kofa-völgyi vízesés után a Bisztra völgyében éjszakáztunk, onnan indultunk neki az Isten székének. Igyekeznünk kellett, mert délutánra eső volt várható. Az út felfelé nem volt túl érdekes, viszont annál meredekebb és fárasztó a párás levegő miatt. Egész úton azon imádkoztunk, hogy bárcsak fent legyen egy kis napsütésünk. Az utolsó pár száz méteren még ködben volt a csúcs, de mire felértünk éppen kisütött a nap. Éppen csak annyira, hogy megkeressük a ládát és nem túl komótosan megebédeljünk. Szerettünk volna még heverészni, de megint olyan sötét fellegek vették körül a csúcsot, hogy jobbnak láttuk lefelé indulni. Pedig nem kellett volna! Fél órát és a legmeredekebb részt magunk után hagyva visszanéztünk és ragyogó kék volt az ég a csúcs környékén. Nem értettük, pár perc alatt hová tűnt az a sok felhő. De erőnk nem volt már visszamászni, így be kellett érjük azzal a napsütéssel, amennyi nekünk jutott. Így is nagyon szép volt, köszönjük!
Este megint az előző napi táborhelyünkön éjszakáztunk, olyan volt már, mintha hazamennénk.
Szavakkal ki nem fejezhető köszönet szállásadó-túravezetőnknek Nagy Kemény Gézának a galonyai Auguszta vadászházat bérlő, ősi jogszerinti tulajdonosnak és hálás köszönet a rejtő önzetlen segítségéért! Napra egy évvel ezelőtt már próbálkoztunk eljutni a "Szék"-hez, de későn indultunk és fél négykor visszafordultunk (kb. 3-3,5 km volt még hátra), hogy még teljes besötétedés előtt visszaérhessünk Galonyára a főútra. Idén is a Nagy Galonya-pataka völgyén végighaladva mentünk-jöttünk, mint tavaly, de most sikerült! Életünk végéig kitartó, felejthetetlen élményben volt részünk: a táj gyönyörűségének megtapasztalása és Wass Albert természet ismeretének-szeretetének, regényhősei életének, valamint egyik "végső nyughelyének" kisugárzása - igazából le nem írható és el sem mondható!
Minden magyarnak (legalább) egyszer el kell ide jönni!
Januárban láttam egy videót az Istenszékéről, amikor havas volt. Azt mondtam, ide fel kell menni, ezt látni kell.
Szászrégeni nyaralásom egyik napján indultunk el, Dédabisztrától a kék sávon felfelé. Pont akkor volt a 37 fokos meleg. Fönn a málna, és a gyönyörű kilátás fogadott minket. A forrás sajnos ki volt száradva.
Gyönyörű hely, ide még vissza fogok menni.
KÖSZÖNÖM!
A Magyarországi Kárpát Egyesület, Széchenyi Zsigmond emléktúrája alkalmából kerestük fel a Kelemen-havasok DNY területét, ahol 1941-43 között, szarvasbőgés idején vadászott. Egyúttal Wass Albertre is emlékeztünk, akinek hamvai harmada itt lettek szórva. Örömmel láttuk, hogy láda is van a területen, mely az egyik legszebb, leghíresebb természeti jelenséget mutatja.
Kösz a rejtést!
7 éve volt, hogy vágyakozva néztem a vonatablakból az Isten székére. Most megadatott hogy ott legyek, ott sátrazzak, és este az alant átvonuló zivatarokban gyönyörködjek.
Tényleg olyan volt, mint ahogy az Úristen nézi a Földet a trónusáról. Hatalmas élmény!
megtalaltam. szombat este a hold fenyenel ertunk fel a tetore es satraztunk le. masnap indulaskor kerestuk meg a ladat. szep hely, sokan mondtak hogy a medvek nagyon kedvelik a kornyeket, szerencsere mi nem talalkoztunk vele.
Meglett köszönjük...kicsit furcsa módon de könnyen, ugyanis az történt, hogy a kék jelzést kezdtük követni, addig amíg egy irányjelző kő jobbra nem térített, ezután elvesztettük a kék jelzést és sokkal kényelmesebben mentünk fel a gerincre vissza az ösvényre mint az a kijelölt útvonalon lett volna. Visszafelé jövet természetesen a kék vonalat követtük és kíváncsian vártuk hol csatlakozunk azaz hol tévesztettük el az irányt. Kiderült, hogy az irányjelző követ valami (víz, erózió, kidőlő fa, stb.) megforgatta és pontosan az ellenkező irányba kellett volna fordulni. Fotó készült a képet feltöltöm és itt kell a nyíllal ellentétes irányba fordulni ha a kék jelzést akarjátok követni. Aki kényelmesebben akar menni és nem egy nagy meredeket megmászni annak ajánljuk, hogy egyenesen haladjon tovább míg egy óriási tisztásra és, ahol jobbra és enyhén emelkedve újra a kék jelzésen találja magát.
Szép út volt köszönjük!!!
- GPS nélkül nehéz lenne megkeresni a ládát, én kikapcsolnám azt az opciót.
- Szerintem bringával megközelíthető köv nyáron megpróbálom.
- Lévén, hogy comos láda illet volna bele román nyelven is üdvözlő szöveget belerakni.
Elnézést nem kötekedésnek szántam csak tanácsként említettem meg.
Az első geoládánk életünk legfantasztikusabb túráján. Azóta újra elkezdtük olvasni Wass Albert könyvét, és teljesen más, hogy jártunk Nuca lábnyomában. Köszönjük Tamásnak, hogy kitartóan kereste a ládát. :)
Felfele jövet végigjártuk a boszorkány útjait, aztán fent aludtunk a viharban, lefelé pedig a Galonya völgyén mentünk szekérrel :) Soha nem láttam ennyi áfonyát :) Csak bele kellett ülni és meg sem kellett mozdulni :D Azért a GPS nélküli kereséshez kellett keresni vagy 2 órát :)
Nagyon szép a kilátás, és nem csak a nyugati, a déli oldalra is ki lehet menni.
"Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország"
Lilla, Dani, Tamás
Közel egy napos túra volt, nagy melegben, kemény terepen, ahol medvék nyomait véltük felfedezni. Wass Albert regényét olvasva (Funtineli boszorkány) nagyon vágytunk ide. A kilátás kárpótolt minket minden fáradtságért. A láda megtalálásában segített a Katona család.
Holtmaroson töltöttünk néhány szép napot, és innen sikerült feljutni az Isten-székére. A csapatból hárman már jártak itt tavaly, nekem még új, és nagyszerű volt az élmény. A kék sáv jelzésen mentünk, amit a kék háromszöggel együtt- éppen onnan- aznap festettek újra. A hegyen nagy volt a forgalom, jót beszélgettünk néhány fiatallal, akik Marosvásárhelyről érkeztek.
Köszönöm, hogy eljuthattam ide!
Mi a kék sáv jelzésen mentünk fel, és a patak mentén jöttünk le. A két kocsi küözül egyet-egyet a "rajt"-nál illetve a "célnál" tettünk le, így a kirándulás végén nem kellett még a logisztikával küzdeni.
A bejegyzések alapján úgy tűnik, ez egy ritkán látogatott hely. Nagy kár!
Gyönyörű odafenn, a körpanorámát beárnyékolták a gyülekező esőfelhők, amelyek hamar meg is érkeztek, így menekülni kellett lefelé...
A láda gyorsan meglett. A leírásban az szerepel hogy a láda "két összenőtt fenyőfa gyökérzetében van elrejtve". Szerintem nem kettő, hanem négy fa nőtt össze a talajszinten.
Kultikus túra, jó társaságban! Lelkünk feltöltődött, testünk kimerült!
Amolyan különös, csodaváró hangulatban indultunk neki a 'szent' hely, rég várt meghódításának, a Bisztra-patak völgyéből a kék pötty jelzésen. Nagyon szépen tűrték a gyerekek, a mindig lehet meredekebb megtapasztalását, ezért áfonyát és málnát nyertek.
A csúcson nézelődés, evés-ivás (A forrás csodálatosan hideg, 15 perc alatt lehűtötte a sört 5-6 fokosra!!!), ládázás, aztán a kék sávon elindultunk lefelé. Ez az út is sok élményt adott, főleg a páfrányostól, de ott már szükség is volt az újabb ingerekre. Dédabisztráról stoppal jutottunk vissza az autókig, kedves fuvarosunk úgy kerülgette az úton bóklászó teheneket, hogy nem vette le a lábát a gázról, mondván leesik a fordulat! Én itt picit féltem... végül csak a bal első tükör repült...
Köszönjük szépen!
5*
Hajnali indulás után kicsit kómásan érkeztünk a kinézett parkolóponthoz. Hosszas szedelőzködés után végre elindultunk a turistaúton a kiszemelt célpont felé. Eleinte kisebb dimbes-dombos utakon haladtunk néhol keresztezve a betorkolló patakokat, majd ez az út átváltott száraz és meredek patakmederbe. Ezen a szakaszon már többször megálltunk erőt gyűjteni. Ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ennél rosszabb is. Elértük az irtást, na innentől brutális a terep. Mész-mész felfelé, és még mindig q* sok van vissza. Kb. 50m-enként álltunk meg levegőért. Egy nagyobb, kidőlt és legallyazott farönkön átmászva mindketten szép foltot szereztünk a lábunkra. Amikor végre felértünk, hatalmas áfonyás várt minket.
Onnan már szinte síkban elsétáltunk a csúcshoz, gyönyörködtünk a csodaszép kilátásban, kiültünk a párkányra, majd lesétáltunk a forráshoz. Életmentő volt az a hűs víz. Egy árnyékos helyen mindenki elterült, előkerültek a felcipelt finomságok a hátizsákokból, gyorsan nekiestünk. Miután mindenki kipihente magát (?), megkerestük a ládát, majd elindultunk lefelé a jelzésen. Állítólag ez nem olyan meredek, mint amin felfelé jöttünk. Hááát...
Lefelé már nagyon tiltakozott a lábunk, de muszáj volt haladni. A leérkezési helyünktől kb. 8km-re voltak az autók, stoppolunk kellett, hogy visszajussunk. Amíg a 3 sofőr autókázott, a lányok meglátogatták a közeli vendéglátóipari egységet hideg innivaló reményében. Hazaindulás előtt gyorsan lerendeltünk egy nagy tál rizses húst, mondván nem érünk haza konyhazárásig. Késő este hulla fáradtan estünk be szállásra.
Ez a nap volt a fénypontja az egész kinttartózkodásunknak!
Dédabisztráról a kék plusszon indultunk felfelé, a Bisztra patak medrében és közel öt óra alatt értünk fel. A láda és a kilátás feledtette az utunk fáradalmait. A könnyebb út reményében a kék sávon indultunk vissza szálláshelyünkre, ami szintén emberpróbáló gyaloglás volt. Köszönjünk Botond! :) Zolcs
Koleszos csapattal "másztuk" meg a hegyet. Egy jó darabon traktor pótkocsiján zötykölődtünk felfelé, így már nem volt olyan kemény túra, a lányok nagy örömére és néhányunk sajnálatára.:)
Gyönyörű az egész vidék, a kilátás meg igencsak vetekszik a Kis-Cohárdéval(GCGyTo).Jó páran segítettek a láda keresésében és közülük néhányan talán meg is fertőződtek a geocachinggel.:) Remélem egyszer még visszajutok ide (is)!
Köszi a rejtést!
Végre sikerült ide is újra feljutni. Gyönyörű meleg időben indultunk neki Bisztráról a piros háromszög jelzésen (patakmeder). Nagyjából 3 és fél óra alatt feljutottunk, de a csúcson még több mint fél méteres hó fogadott az erdős és árnyékos helyeken.
A láda sajnos nem lett meg, mert nem túrtuk eleget a havat. Több rejteknek látszó gyökeret próbáltunk megnézni, de még be volt fagyva minden.
Első geoládánk erdélyi nászutunkon.
Különleges hangulatú hely.
Senkivel sem találkoztunk, felfelé szép idő volt, lefelé megáztunk.
Volt benne egy travelbug is (teleszkópos nyárssütő) (kód: F0JJA1)
Out: egy piros karkötő, In: egy pici kék karabíner.
Köszi
Köszönjük, a helyi idegenvezető barátunknak (Pistinek), aki már többször is megjárta az Isten-székét!
Isteni környezet, Isteni túra!
4 óra fel, majd 3 le. Fent kis pihi, evés, ivás, erőgyűjtés, stb.
Az egyetlen gond az volt, hogy mikor felértünk, alég sokan voltak odafent.
A láda könnyen meglett. Egy TB-t kivettünk belőle!
Végig sütött a nap, de ma (megtalálás utáni nap) már esik az eső. Szerencsénk volt! Az levegő kicsit párás volt, de mindent láttunk.
Rengeteg áfonya volt odafenn, és még érett is volt!!!
Eléggé megfogta a nyelvünket is (lásd a képet).
Párommal a Bisztra-patak völgyéből indultunk, majd az Utas-patak medrében folytattuk túránkat, végül pedig a kék sáv jelzésen kapaszkodtunk fel az Isten-székére. Először a forrást kerestük meg, mert vizünk elfogyott, aztán mentünk feljebb gyönyörködni. A látvány leírhatatlan! Gyorsan sátrat vertünk, megkerestük a ládát és tüzet raktunk medvék ellen. Ezt egy dédai magyar család javasolta ,akiknél egyébként a kocsinkat hagytuk. A párom, mivel rádióamatőr, természetesen a rádiós kellékeit is felcipelte, antennát szerkesztett. Ettünk egy keveset, szemezgettünk a málnából és áfonyából. Reméltük a maci nem haragszik meg érte. :) Már majdnem azt hittük kettesben éjszakázunk fent, mikor emberi hangokat észleltünk, s nemsokára fel is tűnt egy pár, majd még egy ... , összesen 10 fiatal, mint kiderült franciák. A nyelvi nehézségeket leküzdve megismerkedtünk, ők is sátrakat állítottak.Tüzünket felajánlva megfőzték vacsorájukat. Férjem éppen rádiózni kezdett, mikor jött egy hatalmas szélvihar, közeledtek a fekete felhők, dörgött, villámlott. A rádiózásból csak egy rövid összeköttetés valósult meg. Egy ideig még dacoltunk az idővel, majd mindenki sátrába húzódott és nyugovóra tért. Egész éjszaka dörgött, villámlott és szakadt az eső. Akár hányszor felébredtem, mindig arra gondoltam, hogy fogunk innen lemenni? Reggel még egy kicsit esett, aztán megunta. Kibújtunk sátrainkból, reggelizés közben vidáman viccelődve "megbeszéltük" az éjszakai villámlásokat, csattanásokat, majd sátrakat bontottunk és megindultunk lefelé. Félelmem ellenére a kék sávon haladva nem is csúszkáltunk, viszont az Utas-patak egy kicsit megduzzadt, így ott már izgalmas volt a köveken ugrálni. Azért szerencsésen leérkeztünk, ahol a magyar család már izgatottan várt bennünket. A feleség azt mondta, hogy már a hegyi-mentőket akarta értesíteni, mert ő még ilyen viharos időre nem emlékszik és még a házban is félt. A férje azzal nyugtatta, hogy látta a felszerelésünket, nem lehetünk kezdő turisták. Őszintén szólva ilyen helyen, ilyen időben még sosem éjszakáztunk, de megérte! bmarianna és HA8LCA
Magyszeru hely.
A kofa-volgyi vizeses iranyabol mentunk fel (GCDBVZ+donka_volgy). Kb 5 ora oda-vissza pihenesekkel, ladazassal es uzsonnazassal.
Klari & Lehel
Megtaláltuk isti-pisti-vel közösen, szép helyen van, gyönyörű kilátással, elég vadregényes tájon, szerintem a két személy azért kell a biztonság szempontjából . Egyébként ez volt az első ládám, a túra mindent megért, a kaland sem volt kicsi a nagy köd miatt (pár méter látótávolság :-) ). Kígyó is akad arra, mi csak csekély 2-t láttunk (különböző fajt), nem árt a fokozott figyelem ( nem akarok elijeszteni senkit sem, ez a tény, máshol is akad).
Megtaláltam. Hajnalban érkeztünk Dédabisztratelepre. Az ajánlott útvonalat követtük. Éjszaka esett az eső, ahogy elhagytuk a falut sűrű köd fogadott, és végig tartott, amíg mentünk felfele. Szerencsére amint felértünk elkezdett oszlani, és a nap további részén szép volt az idő. Gyönyörű szép a kilátás, ajánlom mindenkinek, kár kihagyni.
Van egy barátunk akivel immár 11 éve járjuk Erdélyországot.
Az ide út a Wass Albert havasai nevet kapta.Talán érthető,hogy miért is jöttünk el ide ahol az Isten és a boszorkányok is rendszersen járnak.
...Felettünk az Isten Széke. Gigászi ülőhely a Havasok ragyogó világában.
Vajon ki ülhetne rá más, mint maga az isten? Ott ül hol jókedvűen, hol elborultan, hol áldva, hol büntetve, és vigyáz ránk, maroknyi magyarokra.
-Szép legenda - mondta valaki és ásított.
Nem válaszoltam rá. Az égen sziporkázva világított a Hadak útja, az erdőn a végtelenség csendje sóhajtott, s a sötétségben a patak kavicsos gázlóin mintha elmúlt lovasok léptettek volna....
Legenda? Nem igaz! Hiszem, hogy élő valóságban ott ül az Isten, és vigyázz ránk, mert nélküle már régen az ebek harmincadjára kerültek volna ezek a hegyek és velük együtt minden magyarok.
(1943)
Elso geoladamhoz kepest nagyon konnyen megtalaltuk, kilatszott a zacsko a rejtekhelyen. Amugy nekem is egyik kedvenc kirandulohelyem az Istenszeke, mar sokadjara jartam ott, viszont csak most tudtam meg, hogy van ott elrejtve lada (meg GPS-em is csak nemreg van). Felfele a "hagyomanyos" kek savos uton mentunk, visszafele viszont beereszkedtunk a Galonya patak fejebe, onnan pedig a Kompi-mezon keresztul a Visa volgyen ereszkedtunk le Ratosnyara (piros pont). Ajanlom ezt az utvonalat, gyonyoru a kilatas a Kelemen gerincere (persze szep idoben :)
Nagyon-nagyon régen terveztük már a hely felkeresését... Wass Albert regényeit olvasva az ember azonnali indulási vágyat érez... Eddig a napig kellett várni. Előző este vásárhelyi barátaink a szokásos esti sörözés közben adták sorban a tanácsokat, hogyan menjünk, honnan, hol tegyük le a kocsit, melyik kocsmába ne menjünk be, mit csináljunk, ha jön a maci, stb. Persze ember tervez... Találtunk egy utat, ami elsőre jónak tűnt, mentünk is fel a völgyben, a csúcstól keletre. A D-betűs gyártású térképünk (nem keltek negatív reklámot...) elég használhatatlan volt, rajzolt mesés térkép... Hozzá vagyok szokva az itthoni C-betűs gyártású (nem keltek pozitív reklámot sem :) turistatérképekhez. Szóval maradt a gps... Az egyre szűkülő völgyben elég izgalmas volt a vétel :), előbb-utóbb az út is elfogyott, felváltotta a feljebb mélyülő hó. Egyre lassabban tudtunk előrejutni az olvadó hóban, a patakot kerülgetve el-el süllyedtünk térdig, combig. Aztán egyszer a patak a hó alá rejtőzött, ott már úgy gondoltuk, nem a völgyben folytatjuk az utat, így balra felkapaszkodtunk a nem éppen lankás, szintén oldalban. Kemény küzdelem után feljutottunk a gerincre, megleltük a kéket (először láttunk jelet aznap :)), bár az út elég kivehetetlen volt a fák közt, nyomok persze egy sem (legalább maci sem:)). Így hátulról közelítettük meg a helyet. A réten már elolvadt a hó, maradt a rengeteg-rengeteg szemét... Hihetetlen, hogy itt, viszonylag messze mindentől, nyugalomban, gyönyörű helyen tele legyen szemetelve az erdő... Olyan érzésem támadt, mintha a Normafánál sétálnék... De ez gyorsan elmúlt szerencsére a kilátástól... :) Persze előbb ettünk, jó hazai kolbászt, Zsigmond jóvoltából :) Napoztunk, pihentünk, fényképeztünk, majd a láda keresésére indultunk. Itt már jó sok nyom volt :), ha nem is frissek. Az előző csapat jó sokat kereste a ládát, Bálint hamar kiszúrta :)
Lefelé még ittunk "Isten vizé"-ből :), majd kicsit Galonya felé haladva az útról letértünk gps szerint a kocsi felé. Arra már voltak macinyomok :), de megérkeztünk az autóhoz, nem kis szerencsével. Beszálláskor pedig elkezdett esni. Egy szavunk nem lehet a naphoz.
Köszönjük a rejtést!
Idő szűkében mi a rövidebb utat választottuk az Isten-székéhez. Maros Bisztrán felmentünk a kék-pont jelzésig, és innen gyalogoltunk fel. A jelzés jól követhető a vége fele igen meredek kaptatón vezet fel.
A tetőn eléggé párás idő fogadott, de megérte felkapaszkodni. Ahol egykissé olvadt a hó, máris bújtak kifele a kikericsek.
A láda egy kissé nehezen került meg, mert a viszonylag nagy hóban az a fa egyedülállónak tűnt, mivel csak egy elágazó gyökere van összenőve a társaival.
Mivel elso geolada-talalatom, izgalmas volt, elfelejtettem leirni a jelszot... Esett az eso is, december 10-re eleg szokatlan, ho meg kod is volt na es persze meg satrat is lattunk a csucson... delutanra kiderult, fantasztikus elmeny volt, rengeteg fotot keszitettunk. Kivettuk a "futyulost" es valami regi apropenzt hagytunk ott, vizallo gyufat stb.
Rengeteg a medvenyom a sarban meg a friss hoban.
Lefele besotetedtunk, kb 2 km-et a saron csicsonkaztunk na mert eso volt; 7.5 km a tura hossza a nagyuttol-felfele 2,5 orat vett igenybe.
Fantasztikus! Az előző napi esőzés és a késő ősz ellenére gyönyörű időnk volt. Csodálatos a kilátás. A láda nagyon jó helyen van, de kell a leírás, mert a fenyőerdőben már nem működik a GPS. Mindenkinek ajánlom.
ol
Az autot Galonyan hagyva, eloszor a vizieromutervezethez mentem, ahonnan a kilatas gyonyoru, de a betonmonstrum felhaboritoan tatong a termeszet kozepen befejezetlenul. Itt keves idot eltoltve, siettem vissza a faluba, majd a turistaosvenyt megtalalva, mondhatni gyorsan felertem Isten-szekere. Sietsegemben a fenykepezogepet az autoban felejtettem, igy csupan ket kepet tudok feltolteni, de remelem, hogy az utanam erkezok potoljak majd. Elegge mergesit, mert elso szuz ladam (!), de hibambol tanulva, legkozelebb mar biztosan figyelmesebb leszek. Nagyon kellemes a kornyezet, szep a kilatas. Batran ajanlom, hogy aki teheti, satorral es tobb idore menjen.