Soproni rokonlátogatás utáni 4 ládás pack negyedik állomása, előtte voltunk a
GCBDK-nál, utána már nem megyünk sehova, mert besötétedett. A ládát egy és negyed órás keresés után sem sikerült megtalálni - valószínűleg nincs is ott, ráadásul az én vevőm nagyon pontatlan volt a lombok között.
Már kezdett sötétedni, mire ehhez a - könnyűnek ígérkező - ládához jutottunk. Ákos kisfiam megint elaludt az autóban, úgyhogy Detti feleségemmel vártak rám - egy ideig. Mert a látszólag könnyű megtalálásból nagyon nehéz nem-megtalálás lett. Gyorsan felértem a láda megjelölt helyének a közelébe. Odafönt viszont volt pár perc téblábolás a kijelzőn ugráló pozíció miatt. Miután a pontatlan pozícióval nagyjából behatároltam a láda megjelölt helyét, módszeresen elkezdtem keresni. Az aljnövényzet sűrűsége miatt szinte bárhol lehetett. De nem találtam. A leírásban szereplő halott fenyőből több is volt, ráadásul az egyiknél kis híján végeztek velem a kirepülő darazsak. Ha nincs szerencsém, a helyszínen még fel is dolgoznak, és soha senki nem talál rám. Itt nagyon megijedtem, de nem adtam föl. Felmásztam a kilátóba, és leraktam egy waypointot. Aztán a láda feltételezett helyének túloldalán is megtettem ugyanezt. A láda a két pont között lévő egyenesre volt jelölve, amin végigkommandóztam, mégsem lett meg. Ekkor már egy órája távol voltam, a telefonom (GPS-térképként is használom) pedig az autóban a tükör alatt. Egyszercsak megjelent a kilátónál a Családom többi része. Elképzelésem sincs, hogyan találtak oda a sötétedésben, hiszen a vevő nálam volt. De egy Anya néha (na jó, mindig) csodákra képes. Mégegyszer átnéztük a kilátó környékét, de csalódással kellett távoznunk. Az autóhoz már sötétben értünk vissza, és Budapestre hazafelé hamburger-kóla-sültkrumpliba fojtottuk a bánatunkat.
Kérem a rejtőt, hogy írja jóvá a megtalálást. Köszönöm.
[Jóváhagyta: wabel, 2008.07.01 22:15]