A láda mérete 15x10x5 cm, egy, a parkot merőlegesen átszelő ösvény közelében.
A parknak jelenleg nincs nyitvatartási ideje, állandóan látogatható, viharos időjárás estén viszont tilos bent tartózkodni.
A ládába TravelBug helyezhető.
Cégénydányád a Szatmári-síkságon Fehérgyarmattól mintegy 10 kilométerre délkeleti irányban található a Szamos partján, letérni a
N 47° 57,244' E 22° 33,216' 123 m [GCCDKP+crossing] kereszteződésben kell, a park főbejárata a
N 47° 55,813' E 22° 32,316' 121 m [GCCDKP+1útpont] -nál van (a főbejáratot lezárták, az oldalbejárattal próbálkozzunk), itt található a kúria is, illetve létezik még egy oldalbejárat a
N 47° 56,087' E 22° 32,316' 121 m [GCCDKP+2útpont] pontnál.
A mai község eredetileg két falu - Cégény és Dányád - egyesüléséből jött létre. Cégényt a Kende család, Dányádot pedig a Kölcseyek birtokolták, akik atyafiságban is álltak egymással.
A cégénydányádi parkot, klasszicista kúriájának felépítése után, az 1830-as években idősebb Kende Zsigmond kezdte kialakítani.
A XIX. század elején, a reformkorban a magyar érzelmektől fűtött arisztokrácia nem csupán szavakban juttatta kifejezésre politikai nézeteit, hanem igyekezett ezt egyéb külsőségekben is reprezentálni. Ennek egyik megnyilvánulása volt a parképítés, amely ekkor már nem a geometrikus elrendezésű barokk stílust, a bécsi divatot követte, hanem az angol mintára létrehozott tájképi kertet.
A cégénydányádi parkot a Szamost kísérő puha- és keményfás ligeterdők helyén, az eredeti faállomány részbeni megőrzésével létesítették.
Kezdetben inkább csak lomblevelű fákat - közönséges platánt, ezüst hársat, vérbükköt, amerikai kőrist ültet az alapító, majd a XIX. század közepén a kertépítést folytató unoka - Kende Zsigmond - érdeklődése fordult a tűlevelűek felé. Ő alakította ki a facsoportokat, ahol az év minden szakában harmonikus szín- és formaegyüttest képeztek a különböző fenyőfélék és lombhullatók.
Az építés idején a park mintegy 50 hektáros volt, hozzá hatalmas gyümölcsös és kertészet is tartozott. A park a II. világháborúban és az azt követő időszakban súlyos károkat szenvedett - a terület kisajátítása, más célra történő felhasználása következtében - ma már csak 16 hektáros.
A tápanyagokban gazdag öntéstalaj, az alföldi viszonyokhoz képest bőséges - 570-600 mm - csapadék és a nagy páratartalom, valamint a meglévő erdő védőhatása olyan növények telepítését is lehetővé tette, amelyek hazánk éghajlatát egyébként nehezen viselik.
A kúria a legutóbbi időkig a megyei önkormányzaté volt, benne gyermekotthon működött. Az épület és a kert jelenleg a Hortobágyi Nemzeti Park tulajdonában van.
A park területén egy sétaút került kialakításra, én is ez alapján ismertetném részletesen a látnivalókat.
A séta során hasznos segítség lehet az első képen látható térkép.
1. A kastély környéke
A kastéllyal szemben található az előkert, ami geometrikus elrendezésben volt növényekkel betelepítve, sajnos ebből mára már csak két
vérbükk maradt, (A díszfa levele kora tavasszal lombfakadás előtt bordópiros, később barnáspiros) illetve az épület színét kiemelő
tiszafák. Érdemes megnézni az északi bejáratnál lévő szabályos, kúp alakú koronájú, örökzöld
nyugati életfát is.
A kastély bal oldalán folytatva a sétát, különböző
tiszafa változatokat figyelhetünk meg, amelyek közül kiemelkedik a felfelé kiszélesedő koronájú oszlopos,
aranyos tiszafa változat.
A kúria mögött tárul elénk a Szamoshát legszebb és legnagyobb
platánfája.
A szomszédságban
páfrányfenyők díszlenek. ( A páfrányfenyő Kínából származik, Távol-Keleten és Japánban a templomkertek szent fája volt.) Közvetlen közelben van a park legnagyobb tiszafája, magassága 12 m, lombkerülete 32 m. (Hazánkban ez a fa a Bakonyban és a Bükkben őshonos, ahol gyertyános-tölgyesek és bükkösök alatt él. Majd egy tíz fából álló
vadgesztenyecsoport következik.
A páfrányfenyő mellett ezüstös, sötétzöld tűjű
kaukázusi jegenyefenyő van, talán az egyik legszebb a parkban található fenyők közül.
2. A park (a séta első része)
Jobbra
három tulipánfa vonja magára a figyelmet, (E fa hazája Észak-Amerika, telepítési idején kedvelt díszfa volt.), majd az
oregoni hamisciprusok fasora következik (Hazája Kalifornia és Oregon csapadékban gazdag vidékei, itt a Szamos közelsége biztosítja a páradús levegőt.)
Balra nagy levelű
vöröstölgyek (Észak-Amerikai díszfa, őszi lombszíneződéskor lombja feltünő vörösbarna lesz.) Szomszédjuk egy szép növésű zöld
duglászfenyő, majd két hatalmas platánnal és bükkfákkal folytatódik a sor.
Jobbra a
feketefenyők között áll, egy sudaras, kettős koronájú
törökmogyorófa.
Továbbmenve, feltűnő, haragoszöld
virginiai borókafenyőt látunk, különösen ősszel ölt szép színt, amikor a kékes-hamvas húsos tobozbogyói érnek. Balról magányos
erdeifenyő van.
Ezután következik a kert legszebb facsoportja, amit az öreg
simafenyők alkotnak. Kandeláberszerűen nevelt ágaikkal meghökkentő látványt nyújtottak, de sajnos, koruk miatt már csak egy mutatja a régi formát. A simafenyő ötösével álló, vékony és puha tűje kb. 15 cm hosszú, kékeszöld. Az Észak-Amerika keleti partvidékéről származó, magas páratartalmat igényló fafaj a Szamos menti kedvező éghajlati körülmények között ért el termetes méreteket.
A simafenyőcsoportot jobbról zárt, erdőszerű folt határolja, ahol lepényfák, feketediók, nyírek és vöröstölgyek között feltűnik a régi, szamosmenti ártéri erdő
kocsányos tölgye, utolsó hírmondóként.
Láthatunk még egy matuzsálemi korú
fehér nyárfát is.
Végül elérünk a
feketefenyő fasorhoz, mögöttük már a község házsorai láthatók.
3. A park (a séta második része)
A parkból kialakított sportpálya mellett megyünk vissza, ahol szép formájú
piramistölgyeket, pirosas lombozatú
vérbükköt és
nyíreket találunk. Két dekoratív megjelenésű
mocsártölgy főleg levelével vonja magára a figyelmet.
A főépület felé haladva lenyűgöző az
egylevelű kőris fényes lombozata, majd egy
érdekes lombozatú platánfára lehetünk figyelmesek . Évenként elfagynak a hajtásai és az újonnan kihajtó másodlagos rügyek bábaseprőszerűen hatnak. A kérge is elüt a többitől, nem hámló, hanem apró kéregcserepek borítják.
Láthatunk itt, a víz közelségéhez jól alkalmazkodó
mocsárciprust is, legnagyobb példánya 260 cm kerületű. Lombja csak az első fagyok után hullik le.
Közvetlen szomszédja négy magányos és az öt fasorszerűen telepített
kaukázusi szárnyasdió, hazája a Kaukázus és Észak-Perzsia.
Egy tisztásra érkezünk, majd jobbra tartva a Szamos töltése felé sétálunk, bal felé a kert jellegzetes elemei: platánok és tölgyek láthatók. A talajt örökzöld gyepként borítja a borostyán. Különös hely ez, amely komorrá teszi a park e részét. Itt találjuk a jeltelen sírboltot is, melyben a park alapítói alusszák örök álmukat.
A díszcserjeállomány az idők folyamán (háborúk, árvíz, stb) teljesen elpusztult. Ma jószerével alig néhányat érdemes belőle megemlíteni. Ilyen például a
szabdaltlevelű bodza, amely ezen a tájon egyedülálló, vagy a
kisvirágú vadgesztenye.
A hóolvadást követően a kert kora tavaszi dísze a több foltban, mintegy 3-400 m2-en nyíló
téltemető.
Kora tavasszal van még erdei szellőrózsa, salátaboglárka, kékcsillag, tüdőfű és szőnyegszerűen ibolya is.
Jellemző madárfajok a fakopáncsok. Ám a kert igazi madártani szenzációja a már két évtizede itt élő hollópár.
A séta a TKM Kiskönyvtár: A cégánydányádi Kende-kúria parkja (1981) alapján.
A légifotót László János - Civertan Stúdió (
www.civertan.hu) adta át felhasználásra, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani.
2013.10.18-án a ládát adoptáltam Arrabona-tól
