Elhelyezés időpontja: 2006.10.21 16:00
Megjelenés időpontja: 2006.10.28 13:54
Utolsó lényeges változás: 2010.04.26 09:51
Utolsó változás: 2020.04.05 16:40
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Szőke-Kiss
Ládagazda: Szoke-Kiss Nehézség / Terep: 1.5 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 1000 m
Megtalálások száma: 410 + 4 sikertelen + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.5 megtalálás hetente
A normál méretű ládikát, a kis csatorna Marossal átellenes oldalán keresd! Kérlek ugyanúgy, és ugyanoda rejtsd vissza!
A Maros gátján található emlékmű helye: N 46° 13,241' E 20° 24,640' Kérlek benneteket, hogy ne rakjatok fel a megtalálásotokhoz olyan fotót, amin olvasható az emlékművön elhelyezett tábla szövege, ugyanis a virtuális jelszó az emlékmű 4. sorának 3. szava, ha valaki nem akarja a 3-as nehézségű terepen a ládikát megkeresni. A ládába TravelBug NEM helyezhető mert még nincs bejelentve a geocaching.com-on
Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől - tartja a mondás. Történt ugyanis, hogy Makó vezér 1217-ben II. Andrással együtt elindult a Szentföldre. Útjuk Spalato felé vezetett, így megálltak kipihenni magukat, persze a jó helyi borok kíséretében. Makó vezér alaposan felöntött a garatra, így mikor odaértek Spalato város kapujához, elkiáltotta magát: Végre megjöttünk Jeruzsálembe! Innen ered a mondás. A mondásnak így, bizonyosan semmi köze sincs Makó városához, ugyanis a települést ekkor Felvölnek nevezték.
Makó Árpád-kori település, a Csanád nemzettséghez tartozott a terület. Földesura Makó bán volt, a nevét is tőle kapta. A település első írásos említése 1247-ből maradt fenn, amikor a Marosra folyami átkelőt telepítettek az itt lakók; a török hódoltság alatt többször elpusztították, de lakói mindig visszatelepültek. Szerepe a Karlócai béke után nőtt meg, 1730-tól Csanád vármegye székhelye lett. 1890-ben népessége alapján a történelmi Magyarország 12. legnagyobb városa volt. Bár a város fő megélhetési forrása a kezdetek óta a mezőgazdaság, ennek ellenére szellemi élete is igen jelentős; kulturális élete a 20. század elején volt a leggazdagabb, amikor a városban élt és tevékenykedett József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Pulitzer József is.
Makó főként a makói hagyma révén ismert, de birtokosa a Magyarország legvirágosabb városa címnek is. Legfőbb vendégcsalogató eleme azonban a termálvíz, melynek jótékony hatásait a Marosból származó gyógyiszap egészíti ki.
A Maros úgy hozzánőtt Makóhoz, mint anya a gyermekéhez. A szabályozás előtt csak egy kocsiút választotta el a települést a vízparttól. József Attila valahol a folyó partján szerzett élményéből írta a Megfáradt embert.
1939-ben, Péter Pál napján a Maroson alapították meg a parasztpártot. A rendőrség a korábban kiadott engedélyt visszavonta, így a pártalakításra érkezett vendégek homokszállító dereglyére szálltak, és a Maroson föl s alá hajókázva, regényes körülmények között döntöttek a Nemzeti Parasztpárt megalapításáról.
A folyó a Gyergyói-Havasokban Marosfő közelében ered. Magyarországi szakaszának hossza 48 km, ebből 18 km. hosszan határfolyó. Vízjárása igen ingadozó, a makói vízmércén eddig mért legalacsonyabb (-100 centiméter, 1983) és legmagasabb vízállás (625 centiméter, 1975) között csapong. A Maros többször is elöntötte Makó városát; Pl.: 1737, 1821-ben.
Huh. Ez is megvan. Egyik legkeservesebb találatom. Az úgy volt, hogy váratlanul akadt másfél óra szabadidőm makói biciklizés közben, így nem is készültem erre a ládára, nem volt kinyomtatott infóm sem, csak iPhone Geoládák appal, de elindultam, hátha belefér. A gáton kerekeztem földúton, szerencsére szárazság volt (és kánikula :-(), lehetett haladni. Persze a virtuális jelszó említését észre sem vettem, csak tekertem mint az őrült. A rejtekhez közeledve szembesültem a rideg valósággal: iszonyatosan sűrű, tüskés, csalános, pókhálós, szúnyogos, kullancsos, stb... erdős-bokros terep várt rám, hogy magába szippantson. Nagyon megtévesztő volt, hogy sok csapás volt a kis árok túloldalán, úgy látszik más is bedőlt a leírásnak, miszerint a ládika "a kis csatorna Marossal átellenes oldalán" van! Hát nem! Hosszú, reménytelen kutakodás után próbáltam telefonos segítséget kérni, de a gyenge térerő miatt ez sem sikerült. De csak azért sem adtam fel, végül az árokban találtam meg, ráadásul a Maros felőli oldalon. Gyors logolás, jelszó fotózás után össze-vissza karmolászva menekülés a forró pokolból. Az 5 napos biciklitúráról hazaérve ért az újabb csapás, miszerint nem is logoltam be a találatot, és már ki is töröltem a jelszót tartalmazó fotót a többi 'felesleges' fotóval együtt. Szerencsére még ki tudtam kukázni (hála neked IOS)... Azt továbbra sem értem, mi értelme volt ilyen messze tenni a ládát... De azért "köszi a rejtést". :-)
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
Na ennél a ládánál dobta le az agyam az ékszíjat. Állunk a semmi végén, egy gáton, sehol Makó, sehol Maros, de semmi az legalább van. A láda 80 méterre lent egy messziről áthatolhatatlan dzsungelnek látszó zöld közepén. A pótjelszó koordinátája nem kattintható link. Nincs kedvünk beírogatni. Persze itthon már úgy látom, hogy az "ebből az irányból keresd a ládát" pont, valójában a pótjelszó helye.
Nos, hangos káromkodással erőt és adrenalint gyűjtve nekiindultan a dzsindzsának. Néhány perc szlalomozás a sűrűben elég is volt a hátralévő kb 8-10 méter távolság megtételéhez.
A láda a helyén tökéletes állapotban. De egy ellenőrző megkeresést erősen ajánlok a rejtőnek. :)
(Bocsi, de ez nagyon kikívánkozott belőlem:))
N 46° 13,241' E 20° 24,640' [GCMako+Emlékmű]
N 46° 13,354' E 20° 24,968' [GCMako+p]
