Elhelyezés időpontja: 2006.10.21 16:00
Megjelenés időpontja: 2006.10.28 13:54
Utolsó lényeges változás: 2010.04.26 09:51
Utolsó változás: 2020.04.05 16:40
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Szőke-Kiss
Ládagazda: Szoke-Kiss Nehézség / Terep: 1.5 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 1000 m
Megtalálások száma: 435 + 4 sikertelen + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.5 megtalálás hetente
A normál méretű ládikát, a kis csatorna Marossal átellenes oldalán keresd! Kérlek ugyanúgy, és ugyanoda rejtsd vissza!
A Maros gátján található emlékmű helye: N 46° 13,241' E 20° 24,640' Kérlek benneteket, hogy ne rakjatok fel a megtalálásotokhoz olyan fotót, amin olvasható az emlékművön elhelyezett tábla szövege, ugyanis a virtuális jelszó az emlékmű 4. sorának 3. szava, ha valaki nem akarja a 3-as nehézségű terepen a ládikát megkeresni. A ládába TravelBug NEM helyezhető mert még nincs bejelentve a geocaching.com-on
Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől - tartja a mondás. Történt ugyanis, hogy Makó vezér 1217-ben II. Andrással együtt elindult a Szentföldre. Útjuk Spalato felé vezetett, így megálltak kipihenni magukat, persze a jó helyi borok kíséretében. Makó vezér alaposan felöntött a garatra, így mikor odaértek Spalato város kapujához, elkiáltotta magát: Végre megjöttünk Jeruzsálembe! Innen ered a mondás. A mondásnak így, bizonyosan semmi köze sincs Makó városához, ugyanis a települést ekkor Felvölnek nevezték.
Makó Árpád-kori település, a Csanád nemzettséghez tartozott a terület. Földesura Makó bán volt, a nevét is tőle kapta. A település első írásos említése 1247-ből maradt fenn, amikor a Marosra folyami átkelőt telepítettek az itt lakók; a török hódoltság alatt többször elpusztították, de lakói mindig visszatelepültek. Szerepe a Karlócai béke után nőtt meg, 1730-tól Csanád vármegye székhelye lett. 1890-ben népessége alapján a történelmi Magyarország 12. legnagyobb városa volt. Bár a város fő megélhetési forrása a kezdetek óta a mezőgazdaság, ennek ellenére szellemi élete is igen jelentős; kulturális élete a 20. század elején volt a leggazdagabb, amikor a városban élt és tevékenykedett József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc és Pulitzer József is.
Makó főként a makói hagyma révén ismert, de birtokosa a Magyarország legvirágosabb városa címnek is. Legfőbb vendégcsalogató eleme azonban a termálvíz, melynek jótékony hatásait a Marosból származó gyógyiszap egészíti ki.
A Maros úgy hozzánőtt Makóhoz, mint anya a gyermekéhez. A szabályozás előtt csak egy kocsiút választotta el a települést a vízparttól. József Attila valahol a folyó partján szerzett élményéből írta a Megfáradt embert.
1939-ben, Péter Pál napján a Maroson alapították meg a parasztpártot. A rendőrség a korábban kiadott engedélyt visszavonta, így a pártalakításra érkezett vendégek homokszállító dereglyére szálltak, és a Maroson föl s alá hajókázva, regényes körülmények között döntöttek a Nemzeti Parasztpárt megalapításáról.
A folyó a Gyergyói-Havasokban Marosfő közelében ered. Magyarországi szakaszának hossza 48 km, ebből 18 km. hosszan határfolyó. Vízjárása igen ingadozó, a makói vízmércén eddig mért legalacsonyabb (-100 centiméter, 1983) és legmagasabb vízállás (625 centiméter, 1975) között csapong. A Maros többször is elöntötte Makó városát; Pl.: 1737, 1821-ben.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A láda újra a helyén van. További jó keresést! Nem semmi, jó sűrű volt. Már lefotóztam a pótjelszót és tovább haladtam, mire olvastam. De én olyan vagyok, hogy szeretem megkeresni, elővenni, kezembe fogni, beleírni. Minden rendben volt amúgy, egyértelmű rejtés. Várja a következőt! Végre eljutottunk ide is. Visszük közben a Tóbarát mozgót Szegedre. Köszönjük! Olívia, Ulrik és Dóra mama [Geoládák v4.2.6]
A birsalma küldetés finálé előttije. Kedvelem, ahogy minden egyes ládával vastagszik a sárréteg a cipőm talpán. Ennél a találatnál sikerült ezt a tökélyre fejlesztenem. A végén levezető bozótharc. Kiváló volt. Köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.1.2]
Köszönjük az élményt. Részletes beszámoló otthonról. [Geoládák v3.12.10]
Az ajánlás szerint indultunk a töltés felé, de hamar letértünk az útról a szántóföld szélére, mert gyalog is járhatatlan volt, majd igen nagy szélben haladtunk a töltésen a zöld árnyalatait élvezve, végül pedig a sűrű szúrós ágakat látva a kabátomat a fűben hagyva indultunk a láda keresésére. Kicsit kóvályogtunk a susnyásban, és egyszer csak a földre fagyva a lábam előtt hevert a doboz. Teljesen épen, szárazon. Mivel a ládaoldal csak annyit ír, hogy "Kérlek ugyanúgy, és ugyanoda rejtsd vissza!" így fogalmam sincs, hogy mi volt a koncepció. A közeli nagyobb fa ágai közé szorítva kb. mell magasságban helyeztem el. A ládát keresve láttuk, hogy a túloldalon is ki lehet menni, és körbe menni az autóhoz, csak előbb vissza kellett menni a kabátomért. :-) Jó kör volt!
N 46° 13,241' E 20° 24,640' [GCMako+Emlékmű]
N 46° 13,354' E 20° 24,968' [GCMako+p]
