A láda a ropolyi erdőségben fekvő vadászház
(és DDP- pecsételőhely) közelében, egy óriásfa tövében található téglával és fadarabokkal álcázva, mérete 22*12*8 cm.
Kicsúszás ellen a féltéglákkal zárd le az üreget!

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el
ezt a leírást!
Megközelítés
Kaposvárról a 67-es úton autózhatunk az országutat Zselickisfaluddal összekötő erdőgazdasági út kiágazásáig
N 46° 15,566' E 17° 49,725' 255 m [GCROPO+crossing], ahol letehetjük az autót, de tovább is lehet autózni P1-ig. Az út kezdeti szakaszán a terep nyílt, és gyönyörű kilátás nyílik a mély völgyek által dombokká szabdalt fennsíkokra. Később az út beér az erdőbe, találkozik a piros

majd a kék

jelzéssel.
A régi postakocsi út kereszteződésénél kis pihenőt találunk padokkal, asztalokkal (
N 46° 15,497' E 17° 47,881' 220 m [GCROPO+Pihenő]).
Kisvártatva a ropolyi vadászházhoz érünk.
A 67-es kiágazásától 4,6 km-t megtéve az erdőgazdasági úton, jobbra felfelé ágazik el az ide vezető rövid út:
N 46° 15,293' E 17° 47,240' 190 m [GCROPO+crossing]
N 46° 15,335' E 17° 47,109' 190 m [GCROPO+parkoló].
A láda rejtekhelye egy kissé leromlott állagú bozótos-erdős részen van egy óriás tölgy védelmében.
Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve
ez a segédlet hasznos lehet.
Néhány szó a vidékről
A ropolyi erdőrezervátum a természetkedvelők és vadászok számára a Zselic gyöngyszeme. Ma nagy kiterjedésű erdőség borítja a vidéket, sűrű vadállománnyal (gímszarvas és vaddisznó). Nem így volt a törökdúlás előtt, amikor még sűrű volt a településhálózat: a Zselic területén az erdőirtásokon települt mintegy 100 falu és lakosai váltak a hódítók áldozatául. A pusztulás a huszadik században ismét tetten érhető: a környék még megmaradt vagy újratelepült, nagy múltú falvaira a lakosság kiköltözése és elöregedése nyomán már csak egy-egy dűlőnév, esetleg málladozó romok vagy kivadult gyümölcsösök emlékeztetnek: Márcadó, Enyezd, Vitorág...; a titokzatos nevekről egyre kevesebben tudják, hogy mit is jelentenek.
Ropoly, az egész környék névadója is ebbe a sorba illeszkedik.
A ropolyi erdőrezervátum
Az erdőrezervátum magterülete 58 ha, szintén erdős védőzónája 174 ha területű. Az esüsthársas-bükkös és az illír gyertyános-tölgyesek egészséges, jól megújuló állománya géntartalékként értékes. Az erdők nincsenek magukra hagyva; az erdők esztétikai értékét fokozza a cserjeszintet kordában tartó állandó tisztító vágás valamint a gyomfajok kis száma és alacsony állománysűrűsége.
Ropoly története
A honfoglalást követő korban a Kapos völgyében húzódott a délnyugati harmadik, legbelső gyepü -a legkülső a Szávánál -, ezek hegyes, erdős, nehezen járható vidékeken létesített, erődített védelmi sávok voltak. Vidékünk a jellegzetesen vizenyős, mocsaras völgytalpak és feneketlen sárral borított utak miatt is alkalmas volt a betörő ellenség késleltetésére, feltartására. Az egyik átjárhatóbb rész (kapu) Ropoly-Kaposvár térségére esett, innen a Kapos megnevezés is.
Szent István az őt támogató német lovagok számára itt is juttatott birtokokat: a Ropoly név Rupel lovag nevéből eredeztethető, és már a X. században állt egy közeli dombon egy jelentős vár a Monoszló nembeli Rupoliak tulajdonában, amely később megsemmisült. Ezután a mai Kaposvár területén létesült Rupolújvár.
A hely későbbi történetét ismerteti a vadászház mellett található tájékoztató tábla.
Fakitermelők találkozója
Az erdőgazdasági útra visszatérve megtalálhatjuk a fakitermelők versenyeinek emlékoszlopát.
Olasztemető
A vadászháztól délre húzódó völgy oldalában található az Olasztemető - a sírok áthelyezése miatt ma már csak helynévként értelmezhető. Az első világháborúban a frontra küldött férfi munkaerőt részben hadifoglyokkal pótolták; ezen a vidéken fakitermeléssel és a
Dugás-kúti kisvasút építésével foglalkoztak. A foglyok közül sokan áldozatul estek a maláriának. Jellemző az embertelen viszonyokra, hogy Olaszországban ezeket a súlyos betegségben szenvedő embereket is besorozták és a frontra küldték: a fertőzést csak magukban hozhatták a melegebb éghajlatú Itáliából, mivel ezen a vidéken nem lehetett elkapni, itt soha nem éltek maláriaszúnyogok.
Az akkori hírlapok tanúsága szerint az "elhúnyt vitézeket katonai tiszteletadás mellett temették el". Jóleső érzés, hogy a lovagiasság az ellenséggel szemben és az emberi tisztesség akkor mindennapjaink magától értetődő része volt. Tragikus, hogy ezt ellenfeleink
hogyan viszonozták.
Dugás-kút
Ez az erdőrész egy fadongákkal (duga) bélelt forrásfoglalásról kapta a nevét. Ez az erdő volt a Patkó fivérek (becsületes nevükön Tóth István és Tóth János) rejteke; a népi emlékezet a két betyárt Patkó Bandi néven egy személyként összemossa. Úgy tűnik, a nagyhírű Angyal Bandi hatására kapta (kapták) a Bandi nevet.
A szaggatott felszínű vidék jó rejteket és könnyű prédát jelentett a törvényen kívülieknek: a 67-es út megépítése előtt a dombok gerincén húzódott a régi postakocsi út, amely erdei szekérútként ma is követhető Kaposvár határától egészen Szigetvárig, részben a Dél-dunántúli kék

, kék kereszt

, sárga

és piros

turistajelzés szakaszai mentén.
Csak elszánt földvár-kutatóknak
Ma (2008.07.20.) végre sikerült megtalálni a ropolyi cölöp\földvár már-már teljesen elenyésző maradványait:
N 46° 15,986' E 17° 46,124' 240 m [GCROPO+Földvár sáncok] (irodalom: Magyar Kálmán-Nováki Gyula. Somogy megye várai a középkortól a kuruc-korig).