DBotond ládakarbantartás 2017.10. 15. A rejtés újra aktív. Kerek gyógyszeres dobozban, borókafenyő gyökereinél. / DBotond - Ládakarbantartás 2012.12.01 Korábbi láda elveszett a felelőtlen emberek okozta tűzvészben. .
Első rejtésemmel gyerekkorom legkedvesebb helyszínét szeretném megmutatni a kedves ládavadászoknak. Itt teltek a boldog és felhőtlen gyermekéveim, nagyszüleim házában és földjeiken, ahová tehénvontatta szekérrel közlekedtünk. Kisgyerekként innen minden óriási messzeségnek tűnt, ma már persze másként látom. Külön élményt jelentett a pünkösdi tüzeskerekek eregetése a hegyoldalból. Ajánom figyelmébe mindenkinek a Bágyi fesztivált, aki pünkösd idején a környékünkön jár, felejthetetlen élményben lesz része.
Megközelíthetőség: A DJ 131 (Boldogfalva - Barót) főúttól 1,5km re helyezkedik el Lókod falu. A falun áthaladva (belső úton) az utolsó házaknál balra rámegyünk a mezei útra. A vízgyűjtő (bazin) mellett lévő mezei úton haladun megközelítve a 856m magasan fekvő Bágy-i várat. N 46° 13,531' E 25° 20,376' 854 m [GCBAGY+TETO] Nem lehet eltévedni,hisz ha ezen az útvonalon haladunk szemünk előtt magaslik a Bágyi tető, amely egy fekvő teve alakját ábrázolja.
A hegyet megkerülve meredek ösvény felvezet a csúcsig ahonnan gyönyörű a kilátás, édes a pihenés.
Miután kigyönyörködtük magunkat és visszanyertük fizikai és lelkierőnket, kezdődhet a keresés.
A rejtekhely a vár keleti oldalában, a tűlevelű kis bokrok aljában van. A kis bokrok igazi védő falt állnak és aki nem elég óvatos könnyen megsebezheti magát.
A Bágyi Vár története
A XVII. század török és tatár pusztításai után hat falu egyesült erejével védelmező menedékvárnak épült Bágy, Ége, Dálya, Lókod, Patakfalva, Recsenyéd nevű falvak nemesembereinek támogatásával.
A vár hat bástyája egy-egy külön falu építése,és menedék helye volt. Mindegyik saját faluja irányába, ahonnan megfigyelhették az ellenség mozgását.
A Bágyi vár a környező települések őrszeme volt a Hargita környéki várrendszer egyi tagjaként, ahonnan vész idején éjszakai tűzjelekkel üzentek ha ellenség portyázott a Székelyföldön.
Pünkösdkor megrendezésre kerül a Bágyi fesztivál, ahova összegyűl a környező falvak apraja nagyja. Tüzeskerekeket eresztenek le a vár maradványairól a tatárjárásokra emlékezve.
A tüzeskerék a védekezés jelképe.
A Bágyi vár romjait régészeti rezervátumnak nyilvánították. Ezekből mára nem sok maradt fenn, köveit a múlt században a falu Bágy házainak felépítésére használták.
Bágy falu Homoródszentmárton községhez tartózik. A főúttól jobbra a Bágyi vár alatt fekszik.
A falu mellett emelkedő 856 m magas kopár Várhegy tetején épült a Bágyi vár.
A vár eltűnt, de örök időkig állni fog az alapja,a büszke Várhegy, amely vízzel látja el a falut és a környező legelőket. Tetejéről betekinthető az egész környék, ide látszik a Fogarasi-havasok gyönyörű láncolata, Hargita csúcsai és az összes környező település
A Bágyi dombon különleges, ritka fajokban gazdag sztyeppei jellegű vegetáció található, ami ezen a helyen különlegesnek számít.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.11.3]
Lada konnyen meglett, logbook es ceruza is van benne.
Bagyon, a kocsmanal parkoltam, onnan masfel ora volt a kor vissza az autoig ebben a mai kanikulaban.
Kereszteztem egy tehencsordat, de se a csordast, se a kutyakat nem lattam...de nem volt gond...lehet ereztek a tehenek rajtam a hosszu ut porat es maguk kozul valonak hittek ;)
Felfele toronyirant mentem, lefele meg neha gatyafekkel...az emlitett osvenyt nem talaltam meg.
Aztan a kocsinal meg a helyi emberekkel is beszelgettem egy jot, szoval ez a lada igy nagyon emlekezetes lett...
Erdélyi nyaralásunk 4. napja Gerivel, Matyival, Julcsival és a feleségemmel.
Ezt szántam a mai nap túrázós ládájának, de végül 800 méterrel a cél előtt objektív okok miatt feladtuk. Először a faluból kivezető út, már nincs meg, derékig érő dzsumbuj van helyette. Egyedül talán megpróbáltam volna, de gyerekekkel nem. Végül hosszabb tanakodás után továbbmentünk a faluból kivezető úton és később fordultunk balra. Sikerült végül rátalálnunk egy a hegy felé vezető útra, ami úgy tűnt kitart egy jó darabig. Sajnos később felfedeztük, hogy pont egy gulya tábor helye felé tart, de bíztunk abban, hogy van ott egy gulyás is, vagy nem túl nagyok a pásztorkutyák. Ezen várakozásaink nem jöttek be. Közelebb érve nekünk rontottak nagy ugatva a kutyák, 3 kuvasz és két náluk is nagyobb barna kutya. Ember sehol, így a feleségem a gyerekekkel a gyors visszavonulást hajtott végre, míg én elláttam a hátvéd szerepét, két túrabottal felfegyverkezve. Szerencsére a kutyák inkább csak riogattak, így megúsztam, de a hegy felé a továbbjutást reménytelennek találtam. Mivel erre roppant ritkán szoktunk járni, kérem a fényképek alapján a találat elfogadását.
38 fok árnyékban...az viszont nincs e ládás kirándulás során. Igen szép körpanorámát találtam, a ládát viszont nem. Szúrós bokorban nem igazán tudtam keresgélni. A fotók alapján kérném az elfogadást. jösz
Nagy várakozással tekintettem erdélyi túránk felé, melynek a csíksomlyói búcsú mellett a másik fénypontja a szeretett kessertársainkkal, talán mondhatom, barátainkkal való találkozás volt.
Túránk úticéljának kiválasztását rájuk bíztuk, nekünk csak a gondtalan élvezkedés jutott. Az első szimpatikus földútnál megálltunk és egy jó nagyot, 9,5 km-ert gyalogoltunk. Innen közelítve meredek szakasz nem igazán volt benne. Meglepődtünk a végén, hogy ennyi lett a táv, mert jóízűen beszélgetve, közben a tájban, a dombok között megbúvó falvakban és a lábunk előtt elterülő rétek vadvirágainak sokaságában és változatosságában gyönyörködve hamar elment az idő és fogyott az út. Jó volt olyanok társaságában kirándulni, akik számára ismerős ez a vidék, sok érdekeset mesélt Anna.
A láda számára kiválasztott hely gyönyörű, bár akármelyik másik dombot is választhatta volna a rejtő, hisz mindegyiken legalább ugyannyi vár(rom) található, mint ezen.
A táj mellett érdekes volt megfigyelni a pár évvel ezelőtti tűzvész következményét is: az elhalt borókabokrok "csontvázait" és fölöttük az új, életerős példányokat.
A kereséshez hosszúnadrág javallott, nem túl barátságosak ezek a bokrok!
A ládában sajnos állt a víz, mivel felülről nem igazán védett és nem is a nedvességet jobban bíró négyfülű fajta. Igyekeztünk rendbe tenni. A logbook szerencsére jól van.
A leírás kissé zagyva, hol úgy tűnik mintha valóban vár vagy legalább valami nyoma lenne itt, hol kiderül, hogy nincs semmi, csak a természet szépsége. Ami nem baj, vár nélkül is egyértelműen ládaérdemes a hely, csak akkor nem Bágyi vár kellene, hogy legyen a láda neve, hanem "Bágyi-domb" vagy "A bágyi vár emlékére". A logokból úgy látom, nem én voltam az első, akinek ez a diszkrepencia csalódást okoz. Kérlek, változtasd meg a nevet!
Strombus és Péter60 társaságában kerestük meg a ládát ami a körülményekhez képest egész jól tartja magát. Nagyon jól esett séta közben elbeszélgetni a pécsi társakkal. Köszönjük a rejtést.
Gondoltuk, felébresztjük a GCBAGY dobozt, jó 2 éve nem zavarta senki sem. De a láda annyira megsértődött a hányatott sorsán, hogy odébbállt. A rejtek felőli oldal bokrai leégtek, gondolom a láda pirosa így már virított, s vagy egy birka vagy hasonszőrű gazdája magáévá tehette. A hangyák túlélték, köszönik, de a láda nincs meg. Ez a kisebbik baj, de a várnak is lába kélt. Mindössze néhány gödröt és 3 tucat követ sikerült felfedezni belőle. Pedig elhoztuk magunkkal a várvándort és mivel hazafelé nem volt a tervben már bevetetlen vár, itt kellett elrejtenünk. Legalább lesz miért idejönnie valakinek, hogy esetleg megjavítsa a GCBAGY-ot is.
A GCMVV most a csúcsponttól pár méterre, a legnagyobb gödörben, a csúcs legnagyobb borókájának legaljában van elrejtve. Pont itt: N46°13.528' E25°20.421' Csupasz kézzel ne nyúlj be, mert fél napig viszketni fog!
A megközelítéshez pár segítség. A Tuhu mutatja a földutakat. Mi itt indultunk neki a faluból: N46°14.366' E25°21.250'
A csúcs a falutól 3km-re van, csak magasabb autóval közelíthető meg, és csak száraz időben, kb 200m-re. Innen már ilyen: /
Útközben találkoztunk egy nyájjal, 6 kutya volt velük, 2 kaukázusi szerű, 2 óriás schnauzer szerű. Aki nem tudja ezek milyenek, előtte nézze meg képen. Na, annál nagyobb. A másik kettőt döbbenetemben nem volt időm meghatározni. Hát a mezőt ezek a szörnyek, a falut különben meg a németek tartják megszállás alatt.
No, hát ennyi. A cél adva van, az ellenség is, kalandra fel!!! A várnak ugyan csak a hűlt helyét tudjátok bevenni, de talán a panorámából marad még addig úgy 360 foknyi, ha siettek!
Bringás kiruccanás. Nagy melegben kellett megkeressem, előbb beterveztem a vízszerzést, mert fogytán volt az, de aztán láttam, hogy éppen ott a tehéncsorda, gondoltam biztosan kutya is akad, mellőztem. Majd egy kis pihenés, majd kajálás, még mindig ott a csorda, láttam nem szándékoznak elmenni onnan, ezért megmásztam a dombot. Majd a távolban láttam egy itató vályút, célba vettem, de teljesen ki volt száradva, megkerestem a vízfolyás szerint és a csobogás után a kutat, ami táplálja, majd visszaereszkedés a bringa felé amit Lókodban hagytam. Itt utamba esett vagy még 2 vízfelvevési lehetőség, szóval nem megy olyan könnyen a kiszáradás :-) .
Kis pihenés majd tekerés hazafelé, megérkezés a zápor előtt, majd meglepetés: nem megy a net egy napig (komoly szolgáltató, ha kis rossz idő van akkor mindjár beadják a kulcsot) .
Beerkezven a faluba nagyon elcsodalkoztam, hogy mennyire mas ez a falu a hasonlo meretu es elhelyezkedesu falukhoz kepest. Szepen felujitott hazak, szinte kizarolag csak rendezett szep kertek, nyoma sincs a mindenhol mashol erzekelheto kihalasnak. A falu viragzik. Miutan letettem az autot, elindultam kifele a varhoz. Kellemes de faraszto seta utan kiertem es varhoz, es ugy 5 perc keresgeles utan jottem ra hogy nem a lada koordinatajat hanem a csucs kordinatajat mentettem a GPS-be. Egy kis mobil internetezes utan szerencsere potoltam a jo kordinatat. A ladara szinte egyenes vonalba "rarepultem", de hangyak nem tudtak csipes nelkul elmenni rajtam :). Visszafele ket tehen-csordat is lattam, miutan meggyozodtem rola hogy nincs kutyajuk odamentem es elbeszelgettem a pasztorokkal. Toluk tudtam meg, hogy a masik csorda mellett sok kutya van. A pasztor szerint :"Nagyon gonosz kutyaik vannak, miis felunk toluk, amikor valahol utkozunk veluk." Ugyhogy nagy ivben keruljetek a csordakat. De ne annyira nagy ivben mint en, mert en eltevedtem egy kicsit, csak arkon bokron at talaltam vissza az utra.
Koszonom a rejtest, nagyon szep helyen van, csodalatos kilatassal.
Budapestről jöttünk erdélyi barátainkhoz és közben elcsábítottuk őket is ládavadászatra. A kütyü jelezte, hogy pont a lakóhelyükön Bágyon is van egy láda. Volt aki a leírás alapján - hangyaboly - tudta a helyet. Azért a GPS sokat segített. Volt aki lóhátra pattant és úgy próbálta megtalálni a ládát. Két edzett csapattag volt a leggyorsabb, de legvégül a lovas is megérkezett.
Ma a környék ládáit szeretnénk levadászni. Köszönjük a rejtést!
Ez a láda emlékezetes :-)
Lókodra menet a földúton felvettünk egy oda idekvő nénit, akinek megemlítettük, hogy a Bágyi várra szeretnénk felmászni. Váltig állította, hogy Szidicica útvonala felé ne is menjünk autóval, de ha az alapítványi ház hátsó udvaráról a kerteken át kimegyünk a kaszálóra, ott gond nélkül el tudunk menni a mi igencsak on road autónkkal a hegy aljáig. Végül természetesen gyaloglás lett belőle a 30 fok feletti hőségben, toronyiránt át a legelőn. Még szerencse, hogy az út felénél, a kisebb domb tövében lévő állatitató forrásból jövet-menet felfrissültünk a hideg forrásvízzel.
A "vár" nagy csalódás volt - se egy kő, se egy árok, se egy fia földsánc... hogy tud ennyire egy vár lepusztulni ???!!! A tüskés bokrokkal is sikerült rendesen közelebbi ismeretségbe kerülnünk.
A tetőről ellenben a körpanoráma megérte az erőfeszítést!
Ez a láda nagyon kalandosra sikerült. Nem tudom, ki hogy van vele, de részemről nagyon élveztem.
Az előző ládánál kétfelé vált a csapat utja. Akik autóztak azok egyszerü uton indultak a célhoz, mig mi DBotond vezetésével a hegyen át terepjáróval. Minden rendben is ment, mig egy kanyarban egy disznó nagy dagonyában elásta magát az autó és elakadtunk. Azt hiszem, Szidicica nem először élt át ilyen kalandot, mert mikor biztossá vált, hogy elakadtunk és kiszáltunk automatikusan elindult ágakat szedni amit aztán némi aprítás után megpróbáltunk a kerekek alá rakni. Sajnos lapát nem lévén vastagabb ágakkal próbálkozott DBotond kiásni a pépes sarat a kerekek alol. Hosszas munka után egy pillanatra ugy tünt sikerül kiszabaditani a jószágot, de csak egy méterrel hátrébb sikerült vele jutni, ahol is ujra megfeneklett, és utána hiába probálkoztunk mert felült a kocsi hasa és nem mozdult. Ekkor DBotond telefonos segítséget kért. Amig várakoztunk a segitségre kicsit sétálgattunk a környéken. Közben valami érdekes hangot hallottunk, amire DBotond azt mondta, hogy ez vagy medve vagy marha, mert ennek a kettőnek összetéveszthető a hangaja. Innetöl Radtpeterrel igyekeztünk nem csöndben maradni, mert előző nap meghalgattuk az okítást, hogy zajongani kell mert akkor a medve elkerüli az embert. Nemsokára megérkezett a felmentő sereg és pillanatok alatt kirántotta a kocsit a sárból. Ezután már elég gyorsan elértük a célterületet, ahol még integettünk a csapat másik felének akik onnan éppen elindulófélben voltak. Péterrel leereszkedtünk oda ahova a GPS mutatott. A támpontnak megadott hangyabolyt meg is találtuk, de a ládát az istennek se találtuk. Mikor meguntuk az akupunktúrás kezelést feladtuk a keresgélést és visszaballagtunk a dombtetőre. DBotond és Szidicica visszaballagott velünk a rejtekhez és egy laza mozdulattal elővették a dobozt egy olyan helyről amire megesküdnék, hogy vagy hárromszor is megnéztünk Péterel. Kicsit bután néztünk ki az arcunkból.
Logolás után még gyönyörködtünk kicsit a tájban, majd utnak tettük magunkat mi is a többiek után.
Ez úton köszönöm a lehetőséget, hogy útitársa lehettem ezen a vidám hangulatú úton Belgának, L@zynek, Radpeternek, Lelcachesnek, Scelenek, Csigabigának és JSpanyiknak.
Külön öröm, hogy megismerhettem helyi kesereket is.
Egy hetes baráti Székelyföldi ládázás Belga, Csigabiga, jspanyik, L@zy, radpeter, scele és Togo társaságában. A mai napot DBotond társaságában töltöttük. Ide már velünk tartott SzidiCica, Helga09 és Osz Palék is. Olyan úton közelítettük meg kocsival a helyet, amit magunkban biztos nem vállalunk be, de Paliék szépen mutatták az utat a terep Skodával. Sok kilométer off road után érkeztünk el a ládának otthont adó dombhoz. Szerencsére az idő is megjavult, így esőtől nem zavartatva sétálhattunk az amúgy teljesen kopár domb tetejére. PMR-en közben Botondékkal beszélgettük, akik valahol útközben elakadtak egy kátyúban. A hely nagyon tetszett. Mindenfelé kisebb, füves dombok sorakoztak. A rejtéssel meggyűlt a bajunk. A domboldalban a sűrű szúrós borókásban kutattunk, miközben a GPS ide-oda küldözgetett minket. Elég sokáig keresgéltük, mire meglett. A domboldalon készítettünk még egy csoportképet, majd más irányban próbáltunk lejutni a dombról. Pali a Skodával olyan helyen ment le, amit én a busszal már nem mertem bevállalni, így visszavonulót fújtunk, és a koránt sem egyszerű, de legalább egyszer már abszolvált úton mentünk vissza.
Ez volt a mai nap utolsó megtalált ládája. Ugyan még elmentünk a Vargyas-szoroshoz, de ott idő hiányában már a ládát nem értük el. Ettől függetlenül rendkívül sok kalandban volt ott részünk, amit érdemes volna megosztani a többiekkel is, de sajnos a láda oldalához semmilyen logot nem lehet írni.
Köszönjük helybéli ládász társainknak az egész napi kalauzolást, az izgalmas kalandokat, és a remek társaságot!
A nap fényponytja volt ez a találat! :o)
Szerencsére a korábbi eső már elált és a szél is felszárította a környéket. Ide Helga09, Emese és Pali valamint a kettévált csapatunk felével érkeztünk meg - SzidiCicával, DBotonddal és a Csapat másik részével PMR-en tartottuk a kapcsolatot - SzidiCica az őrhelyéről még látott is minket! :o) Először felmásztunk a kisebbik púpra, majd onnan a nagyobbikat is "meghódítottuk". A csúcson csodás körpanoráma fogadott minket! Ezután a nagyon meredek domboldalon leereszkedtünk a ládához. A rejtek környéke valóban nagyon szúrós, hol itt - hol ott jajdult fel Valaki! :o) A ládát végül Pali találta meg.
Logolás után visszakapaszkodtunk a dombtetőre, majd a kocsikhoz ereszkedtünk. Alig indultunk el, megérkeztek DBotondék is. Amikor leértünk az útra, még láttuk Őket a hegytetőn mászkálni.
Innen még elzötykölődtünk a Vargyas-szoroshoz, majd a homoródi láda felé indultunk, de útközben, egy lakatlan területen elsűlyedt a kisbusz eleje egy mocsárban (miközben egy nagy követ próbáltunk kikerülni az úton). Mobil térerő nem volt, ezért Emese és Pali - Helga09, valamint L@zy társaságában visszaindultak segítségért, Belga és én pedig felmásztunk a közeli hegytetőre, hogy PMR-en próbáljuk meg elérni a Csapat másik részét. Végül nekünk volt szerencsénk. Bemondtuk a koordinátánkat, majd leereszkedtünk a hegyről. Lent maradt Társaink azzal fogadtak, hogy a szomszéd hegyoldalból medveüvöltést hallottak!
Füleltünk és valóban! Szerencsére rövidesen megérkeztek DBotondék, sikerült kihúzni a buszt a szorult helyzetből és visszafordultunk.
Köszi a rejtést! :o)
Ezúton is köszönöm szépen Belgának, DBotondnak, SzidiCicának, Emese és Palinak, Helga09-nak, jspanyiknak, L@zynek, lelcachenek, radpeternek, scelének és Togónak a vidám Társaságot, valamint az autómentést! :o)
Ez a nap kalandosra sikeredett!
A nap legjobb ládikája. Viszonylag közel mentem egy elég katasztrofális úton a várhoz. Sajna ez a vár is már csak a nevében vár, pedig az igazi az lett volna ha akad néhány hófehér falmaradvány. Az utolsó pár száz méter küzdelmes volt, mert olyan szél fújt hogy szinte neki lehetett támaszkodni. A rejtés gps nélkül nehezen kereshető, bár a hangyaboly lehet hogy a hóból is ki tud olvadni. Szóval remek hely, ezt a gyerkőcöknek is megmutatom majd. Köszi!
Áve!
Egy feledhetetlen erdélyi túra Dc3-mal, jiimboval, Fűkockával és a tererepjárójával.
5 nap, 2000 km, 30 megtelálás. Leírhatatlan, beszéljenek a képek! Köszönet Dbotondnak a vendéglátásért, kalauzolásért!
A természet csodás harmóniában alkotta meg ezeket a hegyeket. Harapni lehet a zöldet, mesés kilátás.. Mi kell még? :-) Érdekes ajándékot találtunk a ládában, Dc3 ki lett tüntetve. ;-)
Sajnos csak későn sikerült elindulnom, mire a domb alá értem, már lebukott a nap, így a jótanácsok ellenére mégis toronyiránt vagtam neki a tetőnek. Gondoltam, hosszú nadrágban nem árthatnak nekem a borókabokrok, de még így is jól összeszúrkáltak és a vadrózsabokrok is igen vendégmarasztalóak tudnak lenni. Szerencsére azért feljutottam a tetőre és még volt annyi időm, hogy egy kicsit gyönyörködhessek a panorámában.
Torockó felől tartottunk Székelyudvarhelyre. Ez volt az utolsó ládánk aznap. A környezet, mint Erdélyben majd mindenhol, csillagos 5. Szegény Szidicicát emlegettük egy párszor, amíg a ládát megtaláltuk, mert a bokrok rendesen megszúrkáltak minket. Érdemes egy kicsit kerülni a domboldalt bal oldal felől, ha Lókodról közelíti meg valaki, és nem nekivágni toronyiránt, ahogy mi tettük.
Csodaszép pünkösdi hosszúhétvége Zsuval Erdélyben. Úgy terveztük, hogy az ötnapos kinntartózkodás első két napját Torockó környékén töltjük, majd további 3 napot Székelyföldön. Természetesen, mint általában, most is a geoládák határozták meg programunk fő vonalát. Ezt persze ezúttal sem bántuk meg! A terv alapján csütörtök reggeli indulással, a nagyváradi és kolozsvári városi ládák útbaejtésével érkezünk meg Torockóra, ahol megmásszuk a Székelykő hegyet, valamint ellátogatunk a Toroczkay várba. Ezt egy kicsit kalandos, de eredményes szálláskereséssel folytatjuk. Másnap csatlakozunk az éppen Torockó mellett "állomásozó geocaching hadtesthez", akikkel egy fergeteges MikiCache féle meglepetéstúrát teljesítünk. Harmadnap Segesvár érintésével Székelyudvarhelyre érkezünk, ahol a helyi szakember, DBotond, ládáinak felkeresése adja programunk gerincét. Délután találkozás vendéglátóinkkal, (akiknek ezúton is hálás köszönet!) Szidicicával és Botonddal. Nagyszerű embereket ismertünk meg bennük. Igazi "jó arcok"! Igy negyedik nap velük túráztunk: Zetevára, Homoród és a Csicsói Hargita csúcsa, majd Szejkefürdő és a Székelyudvarhelyi séta. Egy nagyszerű vacsora, egy hegymászós történet DVDn, majd kiadós alvás... Ötödik nap: hazaút, de útba ejtve a parajdi sósziklákat és egy rövid kitérőt téve a két éve Fűkockáékkal megismert Medve-tó körül. Új és régi barátok, felejthetetlen tájak, látnivalók, kaland és örök emlék marad ez a kirándulás!
8. Láda. Már a Szarkakőnél is láttuk, hogy kelet felől esőfelhők érkeznek. A Hargita felől villámlásokat lehetett látni. Úgy voltunk vele, hogy a Bágyi vár még belefér. Lókod falu után a kis tehenész kajibánál parkoltunk. Innen kb. 1 km séta. A végét kicsit megszívtuk, mert a szúrós borókabokrok nem kímélték rövidnadrágos lábunkat. Halálpontos koo. Könnyű találat! Szép hely, nagyon szép. A fotókon is látszik, hogy Udvarhely irányából bizony nem túl bizalomgerjesztő felhők gyülekeznek. Ott már esik... Köszönjük, szép helyre hoztál Szidicica! A láda után irány vissza Udvarhelyre, ahol Botond lakása előtt parkoltunk. Amint leállítottam a motort, elkezdett iszonyatosan szakadni az eső. Hát ezt megúsztuk!
Mindenekelott gratulalok meli&co-nak, szep volt es nagy meglepetes a talalatuk!
Delben elindulva a varhoz, ladaszassal egybekotott kirandulast terveztem, de vmilyen szinten verseny lett belole, ahogyan az mar az elottem levo beszamoloban olvashato. Bar a tetore hamarabb felertem mint Botond, sok mindennek koszonhetoen megis sikerult neki kiemelni a rejtekhelyrol a ladat, igy a harmadik helyre csusztam vissza, amit persze akkor meg nem tudott egyikunk sem. Nekem tobbek kozott, jopar nagyon szuros tulevel okozta a vesztemet, valamint a leiras elolvasasanak hianya.
Mindent leszamitva kellemes napot toltottunk el a varon es mivel ez a 20. hagyomanyos ladam, vegre en is rejthetek!!!
Jotanacs az utanam erkezoknek, h a leirasban emlitett hangyaboly nagy segitseg. Ha az megvan, akkor mar nyert ugy es nem kell a sok szuros bokor tovet vegig kapirgalni.
Szep rejtes, koszonom!
Úgy volt, hogy csapatosan vágunk neki a biciklitúrának, köznem levadásszuk a Bágyi rejtést, de úgy alakult, hogy egyedül vágtam neki az útnak. Patakfalvánál utolértek Helgáék, kiderült, hogy ők is az első helyre pályáznak. Megháromszorozta az erőmet a kihívás, hogy megelőzzem őket, így megállás nélkül tekertem a célig. Lókodban láttam az autót, Helgáék meg sehol, pedig végig szemmel tartottam a domboldalt, ráadásul nem az ajánlott útvonalon mentem, hanem az erdőt megkerülve. Összefutottam néhány motorossal is, mellettem lasítottak, kívácsiak voltak ki az az őrült., aki biciklivel teker kifelé.
A ládától száz méterre összefutottam Helgával és...khmm... győzőtt a gyorsaság és a tapasztalat. Ha nem biciklivel evett volna ki a fene, talán átengedtem volna az első helyet, de nekem ugye még nincs ilyen helyzésem. :) De a logbookban meglepetés várt, hiszen Meli megelőzött.
Így megy ez:)
Köszönöm a rejtést, örülök, hogy immár elindult a ládaélet, és már helyiek is tudnak rejteni.
Az eredeti terv szerint Vargyas volt betervezve szombatra, végül Bágy és Szarkakő lett belőle és vasárnap. Így történt, hogy a 13-ik láda 13-án lett meg. A bágyi vártetőt Bágyról közelítettük meg, oda pedig Vargyas felől érkeztünk. Nem mondom, hogy nem járható ez az út autóval, úgy kb 20 km/óra sebességgel (Vargyastól kb. Szentpálig). A láda aránylag könnyen és hamar meglett, mivel a koordináták is pontosak, na meg a női megérzés.