Elhelyezés időpontja: 2007.05.27 08:00
Megjelenés időpontja: 2007.06.04 21:55
Utolsó lényeges változás: 2023.07.16 10:46
Utolsó változás: 2023.12.11 09:39
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: "J&J"
Ládagazda: "J&J" Nehézség / Terep: 1.0 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 50 m
Megtalálások száma: 83 + 1 sikertelen + 3 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
WAP: Szelmencen villanyoszlopon kapcsolódoboz hátulján öntapadós matrica, Dobóruszkán láda egy nagy hársfa tövében a kerítés felőli oldalon, avarral takarva TB-, C-.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Megközelités
Ezek a falvak szó szerint a világ végén vannak, vasútállomásuk nincs. Autóval megközelithetőek Nagykapos (Velky Kapušany) felől.
Dobóruszkán könnyen lehet parkolni a templom előtt, Szelmencen viszont az útelágazás környékén álljatok meg, mert beljebb csak fizetőparkoló van. N 48° 30,599' E 22° 8,912' 101 m [GCFELF+parkoló]
Mi inkább a kerékpáros megközelitést javasoljuk (mi is ezt tettük).
Ekkor Nagykövesdnél (Velky Kamenec) érdemes belépni Szlovákiába, majd Királyhelmecen (Kralovsky Chlmec) és Ágcsernyőn (Cierna nad Tisou) keresztül Bottyán (Bot'any) faluba menni. Itt egy nagyon szép út vezet részben a Latorca gátján egy, csak gyalog vagy biciklivel járható N 48° 28,446' E 22° 7,183' 139 m [GCFELF+hid], Függőhidig majd a Latorca túlparján levö Szirénfalván (Ptruks'a) keresztül visz az út Szelmencre. Ez utóbbi út a térképeken nem szerepel, de biciklivel járható.
A kétpontos multiláda a szlovák-ukrán határvidékre vezet el titeket. Ez a terület Bodrogköz, illetve Ung-vidék néven ismert, és a történelmi Magyarországhoz tartozott (a lakosság túlnyomó részben ma is magyar). A trianoni békeszerződés a Felvidéket az akkor megalakult Csehszlovákiának ítélte, és mivel a határvonalat a Munkács- Kassa vasútvonaltól délre húzta meg, a Bodrogköz északi része is a határon túlra került. A második világháború után a szovjet hadsereg megszállta az Ungvár- Máramarossziget közé eső területet (Kárpátalja) és Kárpátontúli terület néven bekebelezte a Szovjetunióba. Ennek felbomlásakor Kárpátalját az újonnan létrejött Ukrajna örökölte. A szovjet (ukrán) határ meghúzásakor sem etnikai, sem földrajzi határokat nem vettek figyelembe, igy történt, hogy a magyarlakta Szelmenc falu keleti része mindmáig Ukrajnában (Mali Selmenc), nyugati része Szlovákiában (Velky Slemence) van. A határvonal az egykori berlini falhoz hasonlóan a falu főutcáján keresztben húzódott, hermetikusan elzárva a két településrészt. 2005-ig szögesdrót védte, a szovjet/ukrán katonaság szigorúan őrizte, így a rokonok, szomszédok még csak nem is beszélgethettek egymással, látogatóba meg csak vagy 40 km-es kerülővel mehettek, már ha kaptak vízumot. A helyzet Ukrajna illetve Szlovákia létrejötte után sem javult sokat, mígnem 2005 karácsonyára az Amerikában élő magyarok, illetve a magyar kormány közbenjárására sikerült határátkelőt nyitni a főutcán.
Így most már gondos határellenőrzés után közvetlenül meg lehet látogatni a két házzal arrább lakó sógort, vagy euróért olcsón bevásárolni :).
Közadakozásból egy-egy szépen faragott fél-székelykaput állítottak a határvonal mindkét oldalára, amely a szétválasztottság ellenére is összetartozást jelképezi. (székelyudvarhelyi mesterek munkája). Sajnos később a karbantartást elhanyagolták, igy a kapukra ráférne egy festés. Ami még rosszabb, hogy egy igen ronda piros színű "diadalívet" is építettek a kapuk közé, ami sokat ront a látványon. A megadott koordinátán villanyoszlopon műanyag kapcsolódoboz hátulján öntapadós matricán a jelszó első fele. N 48° 30,648' E 22° 9,178' 136 m [GCFELF-1]jelszórészlet a matricán
A jelszó második felét a Szelmeccel szomszédos Dobóruszkán (Ruska) találjátok. A falut 1332-ben emlitik először. Ebben a kis faluban született Dobó István, az egri vár védője. A falu a Dobó család birtoka volt, és Dobó István innen emelkedett az egri várkapitány, majd a győzelem után a erdélyi vajda tisztségéig. Később korrupció vádjával bebörtönözték, és kiszabadulása után tért vissza Dobóruszkára, ahol azután hamarosan meghalt. A templomban többször végeztek régészeti feltárást, és 2007-ben végül megtalálták és azonosították az egri hős csontjait, amelyeket egy vörösmárványból készült szarkofágban helyeztek el.
A templom pontos kora nem ismert, legkorábbi részei gótikus stílusúak, de sokszor átépítették és kibővítették. Az utolsó nagy bővítésre az első világháború idején került sor, és már a frissen megalakult Csehszlovákiában fejeződött be. Egyházi központ volt, amelyhez számos környékbeli falu tartozott. Kárpátalja szovjet megszállása után ezeknek jó része a határon túlra került, ezért most kissé túlméretezetté vált. A faluban látható még néhány szép hagyományos parasztház is.
2. pont: egy nagy hársfa tövében a kerítés felőli oldalon, avarral takarva találjátok a 15x15x8 cm-es ládát.. N 48° 31,710' E 22° 8,550' 103 m [GCFELF-2]hársfa tövében.
Tartalék jelszó a templomkertben eltemetett magyar honvéd (Demeter) keresztneve.
Köszönjük korábban VP-nek, majd később LionDaddy-nek a láda javítását.
Ha a Bodrogközben jártok, érdemes megnézni a kb. 20 km-re levő leleszi prépostságot is. Itt található a GCGHID, illetve kis kitérővel megkereshetitek a GCZEVA ládát is.
Ládázás nagy melegben, Vironiával. Felemás érzések. Mindenki magyarul beszél,Szlováliában. Két lépés és már Ukrajna. és ott is a magyar szó hallik. Köszi a rejtést
Cipollinoval kerestük a multi pontjait. Ismét egy olyan helyen jártunk, illetve két helyen (Dobóruszkán és Nagyszelmencen), ahová eszünkbe nem jutott volna elmenni, ha nincs ládája.
Meleg volt, csendesség, a nagyszelmenci határon semmi forgalom nem volt ahogy közeledtünk, hogy megtaláljuk az első jelszó részletet.
Visszafelé jövet álltunk meg Dobóruszkán, ahol a láda gyorsan meglett.
Köszi, hogy megmutattad.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Világvége. Furcsa érzéssel sétálsz a keresett matrica felé, miután leparkoltál. Roma gyerek próbál eladni némi csokoládét. Aztán gondolkodsz, hogy mi is van itt? :))) Ez Szelmenc.
Ruszkára óvatosan hajts be, a roma teleppel kezdődik, a romák ott bandáznak az úton. A templom kertjében két láda található. A régi a kert sarkában lévő fenyőfák alatt van törött, üres állapotban egy zacskóban, a régi logbook egy szál papírjával, melyen nincs jelszó, és a műanyag dobozon sincs. A másik, új láda a helyén van az egyik hársfa alatt az avarban, minden tartozékával. Ottjártamkor a templomkert gondnoka éppen a hársfák aljáról, tövéről vágta lefelé a kis ágakat, ő tudott a régi dobozról. Az újról nem, de szent ígéretet tett arra, hogy nagyon fog rá vigyázni.
Ide valóban soha nem jutunk el, ha nincs a geocaching. Megszenvedtünk a ládával, neheze adta magát. A határ előtti parkolóban volt egy hely, így onnan elsétáltunk a határig. Sok-sok gondolat kavargott a fejünkben, mi zajlik ott az üvegfalon túl, a távolban. Többen mentek kis bőröndökkel Ukrajnába. Furcsa volt látni a határzárt, az őrtornyot, pedig mi még ebben a rendszerben nőttünk föl.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Dobóruszka esett útba először, ahol minden Dobóról szól. A GPS-ben még a régi koordináták voltak, ami egy olyan fenyőhöz vezetett, ahol semmi nem volt, de még potenciális rejtek sem. Aztán láttuk, hogy LionDaddy új ládát helyezett ki. Egy másik fenyőnél találtunk is egy dobozt elég gondosan el rejtve, de törött volt és egy papírlapon kívül semmi más nem volt benne. Gyanús volt, hogy nem ez az. Végül a hársfánál meg is talaáltuk LionDaddy telefonos instrukciója alapján. Köszönjük.
Szelmencen a templomnál parkoltunk és elsétáltunk a határig. Furcsa érzés volt Ukrajna szélén lenni...nem jó...
Szatmári rokonlátogatásból Sárospatakra mentünk egy pár napos kikapcsolódásra, hogy egy kicsit túrázzunk, ládázzunk a gyönyörű Zemplénben és esténként a wellness-ben pihenjük ki a fáradalmakat. Ha már erre jártunk, átmentünk a határon a Bodrogközbe és az Ung-vidékre is, mert ezek a ládák és célpontok eddig kimaradtak az úticéljaink közül.
Mindkét hiányzó pontot újrarejtettem.
1. pont: Az eredeti koo-n, villanyoszlopon műanyag kapcsolódoboz hátulján öntapadós matrica.
2. pont: Egyesületi pótládát rejtettem a N48° 31.710" E22° 08.550" koo-n, egy nagy hársfa tövében a kerítés felőli oldalon, avarral takarva.
A láda apropóját adó falu történetét és a helyszínen található ismertető táblák szövegét olvasva nagyon elszomorodik a jóérzésű ember...:(
Nincs meg a jelszó, de így is érdemes volt idejönni.
Jelszókeresés fordított sorrendben történt. A templomkertben a láda nincs meg, a pótjelszó nem olvasható, mert a tábla igen kopott. Ennek ellenére kitalálható az a név. A határátkelőnél pedig nem találunk a megadott ponton semmilyen táblát. 2 telefon is pontosan ugyanoda navigált.
Mivel nem tudom, pontosan milyen táblát kell keresni, lehet hogy én hibáztam, ennek ellenére kérem a megtalálás elfogadását.
Szlovákiai kis kirándulásunk második ládája. A templomkertben lévő törött és üres dobozt mi is a másik (nagyobb) fenyő alatt találtuk meg, az igen kopott pótjelszót sem sikerült egyből kisilabizálni. Sajnos nem volt nálam semmi a ládagyógyításhoz.
Érdekes és szép hely, köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4] A dobóruszkai ponton kezdtük, de sajnos a láda nincs a helyén, egy másik fenyő alatt találtunk ugyan egy dobozt, de csak fecni darabok voltak benne. A pótjelszót is inkabb csak tippelni tudtuk, a név első 3 betűje már lekopott. A szelmenci jelszórészlet hamar meglett. A hely nagyon érdekes volt!
Bringás találat Čierna nad Tisou (Tiszacsernyő) vasútállomásról indulva az SK-HU-UA hármashatár – Čierna (Ágcsernyő) – Ptrukša (Szirénfalva) – Veľké Slemence (Nagyszelmenc) – Ruská (Dobóruszka) – Veľké Kapušany (Nagykapos) – Kráľovský Chlmec (Királyhelmec) – Pribeník (Perbenyik) vasútállomásig.
A nagyszelmenci pont hamar meglett, de a dobóruszkai ládát sajnos nem találtam meg, itt a pótjelszót kellett igénybe vennem.
A láda rendben megvan, de az első ponton a mikró nincs sehol. A tartalék is elveszett.
Telefonos megbeszélés alapján kérem az elfogadást.
Szürreális hely, az egykori német Zonengrenze jutott eszembe, sokat jártam rajta át.
Dobóruszkán a láda ép, a templomot érdemes megtekinteni belülről is!
Minket szívéjesen fogadtak, kimeritő ismertetést kaptunk a falu történelméről!
A nagyszlemenci láda eltünt, nem találtuk a rejtő segitőkész utbaigazitása sem hozott eredményt.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! Aniko és Gyuri [Geoládák v2.2.5]
Megtaláltam! Két napos caching kirándulás Szlovákiában Webberrel. 14/17
Fordított sorrendben kerestük fel a pontokat. Dobóruszkán a ládát nem találtuk meg, de túlságosan alaposan nem is volt alkalmunk keresni, mert a szomszéd iskola udvarán kisgyerekek játszottak és át is járkáltak a templomkertbe, minket pedig erősen figyeltek, így csak amikor senki nem volt, akkor tudtunk rövid időre a rejtekhez jutni. Így nem biztos, hogy eltűnt, de felületes keresésre nem került elő.
Az alternatív jelszót leolvastuk, viszont itt nagyon zavaró, hogy külön multipontként van feltüntetve, így nálunk a GPS-en hárompontos multiládának látszott, ezt inkább segédpontnak kellene átszerkeszteni.
A határnál meglepően nagy volt a gyalogosforgalom, de itt lehetett simán találni alkalmas időt a láda elővarázslásához. Megnéztük még a fizető parkolót is, hogy mennyire van ennek itt a világ végén létjogosultsága, de meglepetésünkre szinte teljesen tele volt.
Nekem itt inkább a leírás és a háttér volt érdekes, de ládavadászatnak azért így is jó volt.
Már nagyon-nagyon régen szerettem volna ide eljutni, most egy kis Kárpátaljai kirándulás után hazafelé útba ejtettem. Engem mélyen megérintett amit láttam, köszönöm, hogy megmutattátok :)
Lassan egy éve nem járt senki e tájékon. Megint sokat tanultam a leírásból s a valóságból. Történelmi tudásom hiányos volt eddig, Dobó István története pótolta. Szép emlékhelyet csináltak a hősi hallottaknak, de miért is kellett Nekik meghalniuk. A láda határ előtti kerítésnél eltűnt. Politikusok bűneit ki írja jóvá a szenvedő embereknek? Függőhídig nem tudtam elmenni, hatalmas vihar keveredett nagy mennyiségű vízzel, jéggel kombinálva. Köszi szépen a lehetőséget.
Hogyan is hangzik Dobó esküje?: "...a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében!"
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Az első pont is érdekes volt, de a második helyen a helyi emberek élménybeszámólóit meghallgatni a régészeti feltárásról minden pénzt megért.
Nagy köszönet, hogy megmutatjátok ezt a helyet, amely önmagában mindent elmond a nagyhatalmak tudatlanságáról, agresszivitásáról és felelőtlenségéről, meg az utódállamok gátlástalan mohóságáról.
Első Ung vármegyei ládám! Sokszor hallottam már erről a faluról, jó, hogy végre eljutottam ide is. Bár maga a település nem túlzottan szép, de nagyon elgondolkodtató. Természetesen mindenki magyarul beszél itt, az az ember is, aki épp abban a házban volt, amelyiknek a kerítésének a sarkában van a láda. Nem ismerte a ládát, de most már ismeri. Egy mozgóárus is épp akkor járt itt, amikor mi: folyamatosan, kb. 4 másodpercenként lejátszotta a hangszóróján, hogy ,,Eladó a friss magyar dinnye!'', hallottuk vagy százszor :) De ebben a hűvös, nedves időben nem sokan vásároltak tőle. Mi viszont visszafelé Nagykaposon betértünk egy áruházba és vettünk mindenféle söröket.
Megnéztük a félfalut, az ukrán oldalon vásár volt, de nem mentünk át, hiába volt útlevelünk, mert a pénzeket, eurót, hrivnyát, otthon felejtettük.
Viszont, Dobóruszkán, a templomkert kapujából jött vissza a gondnok, megkérdezni, nem szeretnénk-e bemenni a templomba... de szerettünk volna. Egyúttal komoly idegenvezetést is tartott nekünk a kedves ember, így legalább kiderült, miért volt nekem annyira ismerős a rózsaszín márvány szarkofág. Mint megtudtuk Dobó István csontjait itt őrzik, a síremlék alsó fele az eredeti, a felső másolat, az eredeti felső rész Egerben van, az alsó rész ott másolat. Ott láttam én sokszor, tehát.
Oldfoxxal köszönjük a hívást, remek volt minden!
Izsivel közösen elkövetve.:-) Ruszkán egyből adta magát a jelszó, és félve indultunk a határhoz, hogy a forgalmas utcán a határőrök szeme láttára, hogy fogunk a dobozhoz jutni. Félelmünk teljesen alaptalannak bizonyult a rejtés adja magát, így egy mozdulattal már a kezünkben is volt, teljesen észrevétlenül. Még azért a 2 fél székelykapuról csináltunk pár képet. Aztán még a függőhídhoz is elmentünk, és tényleg megéri felkeresni, jó móka.:-)
Óriási forgalom volt a határra vivő kis utcában, így a ládát nem tudtam megkeresni. Fényképeket csatoltam. Dobóruszkán voltam a temetőben, a név könnyen megtalálható, lévén az az egy sír van. Kérném a találat elfogadását, ha van rá mód.
A miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskola, a Rákóczi Szövetség támogatásával egy felvidéki kiránduláson vett részt a mai napon.
Ellátogattunk a történelmi Magyarország ezen részére.
Köszönjük ezt a geoládát.
Tőketerebesen megtekintettük a nap elején az Andrássy kastélyt, az Andrássy mauzóleumot és a templomot. Majd Nagykaposra mentünk, a partner iskolánkba. Részt vettünk a városi ünnepségen is.
Tőketerebesről vezetett az utunk ide, Nagyszemencre. Aztán pedig Dobóruszkára, a templomba.
Iskolámmal, a miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskolával jártam erre. Utunkat a Rákóczi Szövetség támogatta.
Ellátogattunk a történelmi Magyarország ezen részére. Hihetetlen, hogy a történelem, a nagyhatalmak mit műveltek velünk...
Nagyszelmenc egyszerűen hihetetlen.
Érdekes, a fotózás nagyon nem tetszett a határőröknek. Felteszem azt a fotót is, ahol közelít felé a határőr és a fotózás teszi szóvá.
Sajnos a kis ládát nem volt módom itt megkeresni.
A dobóruszkai templom nagyon szép. Az egri hős kapitány, Dobó István tumbája miatt érdemes ide is ellátogatni.
Köszönjük ezt a geoládát.
Molnár Péter
Az első pont sima ügy, itt a sír és a templom is tetszett!
A második pontnál adódott egy kis gondom...
A ládikót kb. egy méter hó takarta, ipari kamerák figyelték, és még a forgalom sem volt elhanyagolható.
Ezen okoknál fogva, a ládika kiásását hanyagoltam.
Igen érdekes, cseppet szomorú hangulatú a hely.
Köszi a lehetőséget!
Megtaláltuk! A szelmenci rejtekhely nem a legjobb, képtelenség a sok szatyros ember tekintete elöl elbújni! 9 éve jártam itt utoljára, döbbenetes a változás...Nem tudom, hogy akik a határnyitásért küzdöttek Budapesttől Washingtonig, mit gondolnak a mai helyzetről.Biznisz, business...
Vujity Tvrtko könyvében olvastunk a Félbevágott faluról, ezért elhatároztuk: feltétlenül felkeressük!
Ruszkán, a templomnál megadott ponton mi kicsit más koordinátát mértünk, de a leírás egyértelmű volta miatt e jelszórészlet begyűjtése nem okozott gondot. Sajnos a templomba nem tudtunk bejutni. :-(
Szelmenchez közeledve arról beszélgettünk: milyen rossz is lehet az itt élőknek, hiszen annak idején a szovjet határ meghúzásakor családokat szakítottak ketté, s embereket lehetetlenítettek el. A határvonal még a temetőt is kettészelte, így voltak olyanok is, akik a határhúzás után saját falujuk temetőjében nyugvó szeretteik sírjához is csak 50 km-es kerülővel juthattak el, feltéve, ha átengedték őket a határon!
Most a határ előtt 200 méterrel fizetős parkoló működik! Nem igazán értettük, hogy miért kell egy ekkora településen ilyet üzemeltetni, de a parkolóban dolgozó hölgy elmondta: a szlovák oldalon élők vásárolni járnak át Ukrajnába, mivel ott minden olcsóbb, s ott minden megvásárolható. Ettől kezdve kissé más szemmel néztük a határ felől nekünk szembejövő és telepakolt szatyrokkal érkezőket, hiszen egészen idáig azt hittük: ők látják el az Európán kívül maradt rokonaikat árúkkal, étellel.
A helynek valóban van egy érdekes hangulata, hiszen egy magyar településen jártunk, magyarul beszéltünk mindenkivel, de ez a magyarok lakta település jelenleg 2 másik országhoz (Szlovákia ill. Ukrajna) tartozik egyidőben.
Szerencsére nekünk nem volt incidensünk a határőrökkel, nem foglalkoztak sem a termetes fényképezőgépünkkel, sem azzal, hogy használjuk is, így bőszen fotózgatunk.
A rejtésről:
A táblát mi sem találtuk a helyén, ezért a beszélgetni kezdtünk a szlovák oldalon dolgozó határőrökkel, akik megerősítették: az adományozók tábláját valóban eltávolították a polgármester utasítására!
Szelmenccel kapcsolatban háromszor döbbentem meg.
Először amikor egy rádióműsorban, a határral kettészelt faluról készült riportműsort hallgattam, másodszor amikor a ládaleírásban megláttam a határállomásról készült képet, a két fél székelykapuval, harmadszor meg most, amikor személyesen láttam mindezt!
Egy falu, aminek egyik fele Ukrajnához, másik fele Szlovákiához tartozik és amúgy meg magyarok lakják! Döbbenetes mire képes a politika!
Dobóruszkán kezdtem a multit, a jelszórészlet könnyen meglett.
Szelmencen enyhe izgalom fogott el, ahogy közeledtem a határ felé. Amikor megláttam (a fényképről már ismert) két fél székelykaput, automatikusan nyúltam a fényképezőgépért, hogy megörökítsem, annyira hihetetlennek tűnt a látvány. Oda is jött hozzám egy határőr hölgy és rámszólt, hogy tilos fényképezni, van-e engedélyem ? Ezek után a tekintetétől állandóan követve kerestem az adományozók tábláját, a jelszórészletért. Sajnos nem találtam és mivel nagyon feszélyezett az állandó figyelem, hazaindultam.
Este telefonon beszéltem a rejtővel, pontosítottuk, hogy hol kellet volna megtalálnom a táblát, így bizton állíthatom, hogy - sajnos - nem volt ott.
Azért így is örök élmény marad!
Köszi a rejtést!
Mathauval kerestük fel a települést, de az ukrán oldalról, így a jelszó nem lett meg.
Kérem a rejtőt, Mathau képei alapján fogadja el az én megtalálásomat is.
Kimentünk az Ukrán ládákat felkeresni és már majdnem Kisselmecen voltunk amikor láttam, hogy ezt a ládát Szlovákiából kell megközelíteni.
Odaértünk az Ukrán-Szlovák határra, de nem akartuk megint azt a procedúrát amit az Ukrán határátlépés jelent. Főleg mivel a lapunkra az lett írva, hogy Munkácsra megyünk. Megtaláltuk a fél székelykapukat, meg is kérdeztem a határőrt lefotózhatom-e. Sajnos a válasz nemleges volt. Azért egy autó mögé bújva lőttem 1-2t:)
Én úgy érzem, hogy amit ez a láda igazából meg akart mutatni azt láttuk így kérném a rejtőt a találat elfogadására.
Hatalmas zápor kíséretében érkeztem erre az érdekes
helyszínre.
Háát mit is lehetne mondani...
A magyar embereknek mindig fájó az ilyen és hasonló
emlékek látványa.
Köszi a lehetőséget.
Nagy volt a forgalom a határátkelőn, az átkelésre váró sorbanállók csodálkozva figyelték, hogy miért érdekel minket az adományozók táblája. Dobóruszkán a honvéd-sírnál mécsest gyújtottunk.
Szandra, Éva, Gabi, Roland, Rudi
120 km-es határmenti tekerge, csodaszép őszi időben.
A GCHUN mozgatása közben útba esett ez a láda, így tettem egy kis kitérőt. Kifele Lácacsékén, visszafele Dámócnál léptem át a határt. A Latorcán átvezető függőhíd kihagyhatatlan, bár ez az autós levadászókat nem érinti. ;) Szelmencen a határőrök gyanakodva nézegettek, mikor akarom bicajjal áttörni a határt. :D
Furcsa gondolataim vannak, a magyarok elérték a határátkelő megnyitását, s azóta kereskedelmi csomópont lett. (Magyar szót nem hallottam és rokonlátogatót nem nagyon láttam.)
3 napos Szabolcsi hosszúhétvége Zsuval. Az utazás igazi apropója Zsu unokatestvérének esküvője volt, Kisvárdán. Persze összekötöttük a kellemeset a kellemessel. Nagyon szép helyeken jártunk és sok nagyon jó ládát találtunk.
Mai utolsó "csészénk" ez az "agyrém" lett. Emlékszem még arra a híradóra, amikor beszámoltak arról, hogy megnyitják itt gyalogos forgalom részére a határt. Akkor bemutatták a két fél székelykaput és volt egy kis történelmi visszatekintés is. Nem gondoltam volna, hogy a geocaching miatt erre fog sodorni a szél, de bevallom szívesen jöttem eme szomorú helyre, mert itt kézen fogható az a barbár embertelenség és szándékos magyarpusztítás, amit a trianoni "eszme" hordoz... Köszönöm az invitálást!
Érdemes volt ide eljönni. Szülőfalumtól, szüleimtől légvonalban csak 57 km. A határnyitás magasztos eszméi nagyon hamar megkoptak. Kishatármenti cigaretta turizmus miatt álltak sorba az emberek, de itt legalább tényleg át lehet jutni: autóval Ungvár felé 1 órányi várakozás / 10 méter haladás után feladtuk és nem mentünk át Ukrajnába.
A dobóruszkai templomtól csak 50 méter a kocsma, ahol nagyon kedves csapos hölgy kitűnő sört csapol.
A múlt hétvégén a Mátrában tekeregtem, de most csak nem hagyott nyugodni ez az érintetlen láda! A pácini határátkelőnél szálltam bringára, s a javasolt útvonalon mentem, egészen Bottyán végéig (amikor a putrisoron mégy át, jó irányba tartasz). Onnan alighanem az aszfaltcsíkon rövidebb lett volna az út, de a vízműtől keleti irányba tekertem a Latorca gátjáig, amin jól bringázható út húzódik. Végülis se a ládák, se az odavezető út nem okozott problémát GPS használat, s részletes térkép nélkül sem. Hazafelé egy kis kerülőt tettem Nagykapos felé. Hogy hány kilométer volt nem tudom, mert se kütyüt, se bringaórát nem használtam, de szerintem 110-ből kijött!
Már több településen rádöbbentem a trianoni döntés embertelenségére. Itt is: házak 30 méterre egymástól, magyarok (merthogy ezek a kis települések még mindig színmagyarok), csak az egyik szlovák, a másik pedig ukrán állampolgár. S vajon tényleg "embertelen" döntés?? Szerintem nagyon is emberi-sajnos!
S milyen kicsi a világ! Defektet javítottam Nagyszelmencen, s segítő szándékkal jöttek ki a szemközti házból. Rövidesen kiderült, hogy egy kollégám rokonai laknak ott! Persze etettek-itattak volna, de a meleg, s a hátralévő 60 kilométer miatt ezzel csak korlátozottan éltem. S egy infó: a szelmenci határátkelő -útlevéllel- gyalogosan, vagy bringával bárki számára járható, legalábbis vendéglátóim ezt mondták!
Már megint egy hely ahová GC nélkül nem jutottam volna el, köszönet érte!