A láda 1 literes ételes doboz, mely a domb csúcsához közeli bokor tövében van. Az alföldi tájakat kedvelő edzett túrázóknak ajánlom.
Nyakvágó-halom
Kecskemét környékén, Ballószög, Helvécia, Orgovány és Ágasegyháza települések által határolt Köncsögpuszta tanyavilág, és a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Orgoványi rétek határán elhelyezkedő, a környezetéből kb. 15 méterre kiemelkedő homokdomb. A legmagasabb pontján geodéziai mérőpont van, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a környező vidékre. Valószínűleg nem kunhalom, hanem szél alakította (eolikus) homokdűne (barkán?). Északi oldala laposabb, a déli meredekebb, az uralkodó széliránynak megfelelően.
"..A lovak jó kedvvel rótták a kilómétereket. Talán soha ilyen szép nem volt a táj. A Nyakvágó nevű dombhoz érve már messziről láttuk, hogy a környéket elborítja az árvalányhaj. Hullámzott az egész környék. Az ég vakítóan kék volt, rajta hófehér bárányfelhők úsztak. A domb túloldalán vörös és sárga virágtenger, ami együtt nagyon látványos rozsdabarna színhatást keltett. A domb tetején meglegeltettük a lovakat, s közben csendben nézelődtünk. Az egész pusztát belátni onnan. A legközelebbi település 8 km, a legközelebbi műút ugyanannyi. Néma csend, pacsirta dal, szélzúgás..." (Forrás: paci.hu megszűnt)
Nyakvágó-halom elnevezéséről
"Alig futott híre a felföldi hadjáratnak s Kecskemétről a kuruchad zöme kiköltöztetésének, ismét becsapott a rác, a dunamelléki pestmegyei s kiskunági községeket fosztogatta, Kecskemétnek á kún pusztákon tartott méneseit, gulyáit rablotta, s midőn Magó Mihály kecskeméti bíró november 14-kén harmadmagával két kocsin épen Szegedre báró Glóbitz tábornokhoz a rácok megfékeztetése végett indúlna, Félegyházán, ... csak három mértföldnyire a várostól megrohanta egy rác csapat, kocsikat lovakat elrabolt, s a bírót és társait kifosztotta. Másnap Deák Ferenc ezredes hadával s egy csapat városi fegyveressel a szomszéd Agasegyházi pusztára kiszállott, s többszer csatázott a rác rablókkal. Agasegyháza, Köncseg és Orgovány egy halomnál szögellenek össze, melynek tetején e puszták hármas határa egymás mellett van felhányva s a három határkoronával ékeskedő halom ma is "Nyakvágó" nevezetet visel, népmonda szerint ugyanis az elkeseredett kecskeméti had itt metszette nyakát egy általa kiszorított s szétvert rác csapat elfogott vezetőjének."
(Forrás: Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral 4. Kecskemét 1866, Ötödik szakasz. Kuruc-világ. 1703-1711, Arcanum)
Köncsögpuszta és története
Ma gyéren lakott, sok az elhagyott tanya. A középkorban a kunok szállásterülete volt, magyarok és kunok vegyesen lakták a környéket. A szállás temetőjének emlékeit, a 14-15. századi kun műveltség igen becses tárgyi emlékeit tárták fel a 30-as években.
"..Kenchekszállás - ma Köncsög, mely Törtel és Bótsaszállással egy kapitány alatt még 1475-ben Halas székhez tartozott, itt Kecskemét székhez tartozónak mondatik; e Köncsögszállásnak 1509-ben Csercsy Mátyás volt kapitánya.." (Forrás: Gyárfás István - A Jász-Kunok története , Kecskemét 1870.)
Milyen volt régen az élet errefelé? Sokat elmond erről Bereznai Zsuzsanna - Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén című néprajzi gyűjtéséből vett idézet.
"Ballószögön, Helvécián úgy csúfolták a köncsögpusztai lakókat, hogy Köncsög! Isten tülle mönts mög! Szegénységük miatt tréfálkoztak így velük, a jakabszállásiakhoz hasonlóan. Régen azt mondták, hogy hopp - Jakab! Hopp - Köncsög! Lakik ott sok paraszt, de egynek sincs kenyere. [De] Van ám nagy kutyája, a fene egye meg vele együtt! Szegények voltak, mert az homokpuszta volt, oszt arra mondták."
Megközelítés
Megközelíthető Helvéciáról, Ballószögről, Ágasegyházáról, Orgoványról, több irányból gyalog, gépkocsival, motorral, kerékpárral vagy lóháton, de mindenhonnan legalább 8 km homokos talajút. Nem könnyű odajutni, és mindenféle nehézség adódhat. Ha elég elszánt vagy, akkor a következőket tartsd szem előtt:
- Nyári hőségben elmélyül a homok, télen lehet sok víz, de az őszi és tavaszi időszakban általában rendesen járhatóak az utak. A homoknak megvan az a jó tulajdonsága, hogy vízzel átitatva nem sár, hanem kemény talaj keletkezik. Mély homokban autóval lendülettel kell haladni, a kerékpárt pedig tolni kell.
- Bakháton felérhet a kocsi alja, oldalát összekarcolhatják a belógó ágak. Nem kell végig kocsival menni, gyalogolni is lehet.
- Mérges kutyával lehet találkozni némely helyen, de nem kell beijedni. Jó, ha van botod.
- A terep-kerékpáros megközelítés az időjárási és talaj viszonyoktól valamint az erőnléttől függően lehet kényelmes vagy küzdelmes. Széles gumik kellenek, és kötelező vinni ételt, italt. Az eléhezés és elszomjazás veszélyes!
Kövesd a piros sáv túristautat, de Google Maps Satellite nézetével megtervezheted a saját útvonalat. Néhány fontosabb útpontot megadok:
Megvan!
Egészen a domb aljáig beautóztunk. A láda belseje szétázva, erősen karbantartásra szorul, de ahogy látom a rejtő inaktív. Viszont ha felhajtasz a dombra már nem fog feltenni a ládaoldalra.
Írnám, hogy köszi a rejtést, de inkább azt köszönném, ha néha karbantartanád.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
A láda tartalma teljesen átázott, a fémtárgyak rozsdásodnak, a papírok is átnedvesedtek.
Nem túlságosan volt elrejtve, a közelben legelésző birkák is veszélyt jelentenek a dobozra. [Geoládák v3.12.10]
Én érdekesnek találtam ezt a dombot, bár a pusztán sok helyen vannak ilyenek. A kilátás tényleg szép volt a tetejétől és egy jó darabig látható volt a puszta minden szépségével. Sajnos a láda elég nedves, penészes itt-ott. Köszi a rejtést!
"(...) lassan felderengett egy mindent körbeölelő végeláthatatlan (...)mező (...). (...) ámulatba ejtette a határ(...) és már nem is tudta, mikor kezdett a horizont közepén álló méretes, lombos fa felé szaladni, de léptei könnyen repítették a belső hívő szóra.
Szinte játszi könnyedséggel szárnyalt a fa felé(...)."
-John Cura ~ A gonosz új arca-
A domboldalt a sorompóig közelítettük meg, innen két átmászással kerültünk a domb tetejére. Innen messzire el lehetett látni. Lementünk megkeresni a ládát, de az a bokor mára már fának nőtte ki magát. A doboz belseje nedves nagyon.
Visszafelé ismét mászhattunk egyet, majd kettőt.
Közös találat emiGrant-el.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Autóval sorompóig el lehet jutni (piros túraútvonal le van zárva vele)
A piros túra vonalat követve a letérőnél a terület egy drót kerítéssel el van zárva, de átmásztam alatta. Egy kedves kutya halálra rémített, de Ő jobban megijedt, mint Én. (nem a területhez tartozott)
[Geoládák v3.12.10]
TFTC!
Alföldi kanyar havas utakon.
Jó hely, szép hófedte most minden.
Új logfüzetet tettünk a ládába, a régi betelt nyirkos is ott maradt.
[Geoládák v3.12.5]
Megtaláltuk. Sajnos a doboz nagyon elhanyagolt állapotban van, beázott, a notesz is szétázott, a doboz szinte üres. Egy karbantartás ráférne. Azért köszönjünk a rejtést, a környezet kárpótol. [Geoládák v3.9.6]
GCHWE óta követett ez Suzuki, akár milyen cselesen akartuk leszakítani. Mikor ideértünk, cselesen magunk elé engedtük, de elénk érve megállt. Hosszas eszmecsere következett, melyben azt állította, hogy ő a környék tulajdonosa. meglepődött, hogy mit keres itt két dunántúli. Hát még mikor elmeséltük jövetelünk célját, és környékhez kapcsolódó legendát. Tudtunk újat mondani neki. Ha lenne benne vállalkozó szellem, szép kis turista látványosságot csinálhatna a dombból. De őt csak egyre azon porbélmázott, hogy a squad-osok nyomvonalakat fektettek a dombra.
Ja, és a láda tartalma eléggé elázott. Igyekeztünk kicentrifugálni.
Halló!
A láda érdekes helyet mutat be, örültünk, hogy ide invitált a gazda.
Viszont meg kell jegyeznem, hogy a rejtők számára nem azért tették kötelezővé a telefonszám megadását, hogy kamu számot adjon meg! Márpedig a 200000000 csak az lehet. Ezért kérem a láda karbantartását!
A láda sürgős javításra szorul! Egyáltalán nincs rejtve, de nincs is miért: a nejlonba csomagolás ellenére a beltartalma vizes, penészedik. A logfüzet még éppen olvasható, de biztos cserélni kell.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.3]
Találkoztam egy bringás kollégával, aki errefelé szokott tekerni. A ládát emlékezetből megmutatta, bár nem volt nehéz megkeresni.
Később hasznos tanácsokat kaptam tőle, hogyan juthatok el legkönnyebben GCHWE rejtéshez.
Éppen állatokat hajtottak az egyik közeli épület irányába.
A mai szép őszi időt kisebb kirándulásokkal töltöttük el a Kiskunságban lelcache és Fidorka társaságában. Az ember azt gondolná, hogy ez a sík vidék nem mutat semmit, de téved. Nagyon sok érdekes dologgal találkoztunk, tartalmasan telt el a nap.
Homokos földutakon egészen a kis domb aljáig autóztunk. A bucka a maga pár méterével teljesen kimagaslik a környékből és a kilátás sem rossz a tetejéről. A hely története is tetszett.
A nagyranőtt "bokor" azaz fa alatt megtaláltuk :) Köszönjük, azoban nagyon beázott, minden tönkrement, tartalma nagyon szegényes volt egyébként. Csak betettünk meglepit, ki nem tudtunk venni.
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! Először egy málinkó mutatta az irányt, aztán egy szalakóta pár. Végül két kedves zöldgyík, amelyből az egyik rá is telepedett a ládára, hogy biztosan ne tévesszem szem elől. Csodás táj! A füzet kicsit nyirkos, de bírja magát. Majdnem írtam, hogy betelt de nem, csak minden második oldalra ìrnak a kesser kollégák, amit nem is értek.[Geoládák v3.10.5]
A (GCAGIS) ládától jöttem. A halom már messziről látszik ahogy kiemelkedik a sík tájból. A ládát felvittem a tetejére. Leültem a mérőpontra és gyönyörködtem az előttem elterülő tájban. Petőfi alföldről írt versei jutottak eszembe. A nap szépen sütött. A szél egy kicsit fújt. Az egyik tanya felől kutya ugatás, a másik tanya felől kakas kukorékolás hallatszott. Szívesen ücsörögtem volna még, de várt még rám a (GCOPIT) láda.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Régen láttam már ennyi szemetet a természetben szerte-szét, pet palackok, aludobozok, illegális hulladéklerakók (dél felől közelítve, a piroson), és ráadásul a célpont közeli tanyán 3 szabadon engedett kutya majdnem megtámadott, nem sok hiányzott. Látnivaló sincs nagyon semmi, a nyakvágó halmon kívül, melynek felületét crossmotorosok szántották fel. A fentiek miatt a környezetre alacsonyabb pontot tudtam adni. Javaslom ne egyedül keressétek fel, és egy gázspray sem árt biztonságból, ill. gyalog gyerekeknek sem ajánlom (a kutyák miatt).
Első keresett és megtalált ládám! Ballószögiként, és a Nyakvágó Félmaraton+ verseny és családi nap szervezőcsapatának tagjaként, illetve a Félmaraton távot - melynek egyik hangulatos frissítőpontja a Nyakvágó domb tetején szokott lenni - mind kerékpárosan, mind pedig futva teljesített versenyzőként, azt hiszem, nem meglepő, hogy ezt a ládát választottam első élménynek:))))
A gcagis-tol tovább a homokon. Rövid, kellemes séta a halom tetejére, ahol az áhítatos szemlélődést két motoros és egy quad-os csapat érkezése eléggé elrontotta. A doboz rendben.
A láda lett a 3000-ik találatom.
Ezt a találatot már régóta szerettem volna a magaménak tudni, és tekintettel arra, hogy két hete alig mozdulok ki a házból, még inkább elkezdte birizgálni a fantáziám. Végül mai nap kerékpárral vágtunk neki, kivételesen az öcsém volt az útitársam.
Az egész délutánunkat rászántuk, Helvécia felől közelítettük meg. A közbeeső ládát már két éve megtaláltuk, így ott most nem álltunk meg. Az utak javarészt járhatóak voltak, bár már most is volt olyan rész, ahol csak tolni tudtuk a kerékpárt. Mindössze pár autóval találkoztunk odafelé, valamint őzekkel, akiket valószínűleg mi ijeszthettünk meg, futás közben pont előttünk szaladtak át az úton alig pár méterre.
Gyorsan megtaláltuk ládát, azonban ameddig logoltam, felhajtottak autóval a domb tetejére sajnos, majd nekikezdtek iszogatni. Egy percen belül két lovas érkezett egy vizslával, kis diskurzust folytattak az autóval érkezőkkel, majd továbbálltak. Igyekszem olyan helyekre járkálni, ahol kevés ember van, ám arra nem számítottam, hogy pár percen belül ennyi ember lesz a halmon. :)
Hazafelé az egykori Határcsárda mh. közelében kisebb forgalmi dugó alakult ki, egyik traktor engedte el a másikat, lovaskocsi és crossmotoros érkezett, végül mi indultunk tovább utunkra utoljára. Mindenki köszönt, ez nagyon szimpatikus volt, olyan érzésem volt, mintha falun lennék nagymamámnál. Hazafelé szenvedős volt az út már, erős szél akadályozott minket, el is fáradtunk. Kemény küzdelem volt, de sikeres. Még egyszer nem indulnék neki biciklivel végig.
Örülök ennek a találatnak, köszönöm a lehetőséget!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Egy gyönyörű napsütéses őszi vasárnapon szép környeztben remek séta itt, és utána GCOPIT tanösvényen.
Érdekes "legendával" rendelkező hely.
A Ludas-tó felől, kerékpárral közelítettem meg a helyszínt. 4 km, helyenként mély homokban való tekerés után értem el a célt, de azt kell mondjam, abszolút megérte. Alföldi táj a javából. Köszönöm a rejtést!
Már rég jártam erre és sok minden megváltozott. A régi út kezd elhagyatottá válni, elburjánzott a növényzet. A helyiek inkább tapostak maguknak egy új utat. Normál személyautóval nehéz megközelíteni a helyet, és én nem is ajánlom senkinek. Érdemes valahol letenni a kocsit és inkább gyalogolni 1-2 km-t. Változtatnom kell a megközelítés leírásán. Érdekes és örvendetes, hogy most először nem volt szemét, egy sörös doboz se!
Távcsővel láttam, ahogy a szomszédos tanyán este a marhacsordát behajtották. A gulyás kismotorral jár. A kutya csak önkéntes kísérő volt, mert mindegyik tudta a dolgát, hova kell menni. Tiszta volt az idő, messzire lehetett látni távcsővel.
Orgovány felől közelítettem meg a helyet. A földutak jól járhatók, de 25-35 km/h között kellett rajta közlekedni, hogy ne álljon meg a mély homokban a kocsi. :) szinte drive in lett, a domb alján parkoltam. :) Köszi a rejtést!
Megtaláltuk, 🚗 🙂
Lajosmizséről indultunk a mai ládaturánknak.
Az autós megközelítést választottuk, az oda uton minden rendben volt. A dombocskáról volt egy kis körpanoráma, de csak ennyi.
A visszaút lett egy kicsit kalandos, mert útba akartuk ejteni a GCOPIT-ot is, de arra felé nem igazán találtunk járható utat. Igy valahogy visszatértünk a múútra, és folytattuk a mai napra tervezett ládák felkeresését. Azért 3-4x8 km-es séták az aldöldi homokon az itt lévő pontok felkereséséért egy kicsit nagy befektetés.
Köszönjük a lehetőséget!
Autóval megközelíthető, nehezen, de végig engedett. A természet védelmi táblák az erdőkre vonatkoztak. Végig Szántó földek mentén el tudtunk jönni. Ha sajnálod az autod, akkor inkább gyalog gyere be érte! Magas az út közepe.
Ide is az Orgovány felőli úton jöttünk. Szerencsére tökéletes állapotban voltak most a környék földútjai. Ezért is tudtunk igen közel megállni a puklihoz. Odafent körpanoráma fogadott, ami azért elég relatív. De itt legalább nem maradtunk le a látnivalóról. A dobozt zacskótlanítottuk Frédivel.
Kecskeméti kisvasút nyomában 5.
Azon kívül, hogy itt egy púp van, sajnos ez a láda sem mutatott túl sokat. Talán némi kilátást. Nem lesz a kedvencem a Kiskunság :(
A láda kapott egy laminált ismertetőt.
Köszi
Pillanatnyilag az utolsó lehetséges pusztai ládatalálatom. A szomszédos GCOPIT felől gyalogoltam át, kb. 6 km. Útközben sok apró szépséget vettem észre, és nem sajnáltam, hogy nem bicajjal érkeztem, mert sok helyen süppedtem volna. :) A halmot a nyomok alapján a Kopják tanya felől rendszeresen autóval is elérik, vannak, akik fel is hajtanak. Én a logolást követően még egy 5-öst nyomtam kényelmes tempóban a buszmegállóig! :D
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról... :) [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Novemberhez képest egy szál pólóban gyalogoltam Jakabszállásról a Ludas-tó érintésével ide, a Nyakvágó-halomhoz. Sokkal jobb időt mentem, mint gondoltam. A halom tetejéről szépen látszódtak Orgovány házai, de mivel a gps. semmilyen közvetlen utat nem mutatott oda, ezért nem mertem nekivágni az orgoványi Pimpó tanösvényen elrejtett multi megkeresésének. Logolás után inkább pihentem egyet, miközben jót bámészkodtam, majd megindultam visszafelé Jakabszállásra...
Köszi a rejtést! :)
Nagyon nagy élményt nyújtott ez a láda megtalálása.
Sajnos, eléggé idióták vagyunk és már csak visszafelé vettük észre a földutat ami teljesen elvezettett a rejtekhez.
Ezáltal homokútig autóval, és onnan gyalog 2km-en át a búzáson, villanypásztorokkal teli magánterületeken, nyakig érő nádason, vízen, ültetvényeken, de megvan :) Jó kis túra volt! Utunk során pásztorral is ismerkedtünk, aki mellett elhaladva hallgathattuk a zsebéből szóló rádiót :D
Sajnos a láda beázott, de ahogy olvastam ezt már irta nemrég valaki. Logbook-ot nem találtunk benne, de jó volt látni, hogy nem szegényes a láda tartalma :) Remek időt fogtunk ki!
Láda ellenőrzés!
Valahogy befolyt a víz a dobozba és elázott a logbook. Az ajándékként belerakott teafilter és nyalóka szerencsére nem tudta bepiszkolni. Kiszárítás után el fogom olvasni. Jelszó benne van. A többit pótolni fogom.
Egyébként most tele volt virággal a rét!
Ágasegyházától gyalogoltunk csendes földutakon verőfényes napsütésben. A hegyvidék helyett inkább az alföldi tájat választottuk, mivel a magasabban fekvő helyeket valószínűleg jégpáncél borítja.
A napi úthossz 31.3 km lett, a Gcopit érintésével.
Köszi a rejtést! Kerékpárral a kecskeméti uszodától, fagypont körüli, esős időben. Lgközelebb azt hiszem, viszek magammal meleg teát, meg csokit, mert a visszaút már nem esett valami jól... A táj igen morcos arcát mutatta, de legalább nem volt zsivaj, meg forróság, mint a Bácsvíz kupán, ahol a fiam vitézkedett.
A múlt hét után ma ismét ezen a vidéken jártunk és ládáztunk. Az időjárás nagyon szép napsütéses volt, bár a mínuszok röpködtek ennek ellenére is.
A GCOPIT-tól jöttünk át a vidék jellegzetességének számító és már jól bevált homokos földutakon.
A rejtek könnyen meglett, nem volt sok variáció.
Átszeltük az Orgoványi réteket és száraz, homokos, zötyögős úton jutottunk el a dombig. Útközben sok összedőlt, valamikor jobb sorsot látott romos tanyát láttunk.
A domb tetejéről hangulatos alföldi táj tárult elénk. Köszönjük rejtést.
Ildikómmal és Luca lányommal találtuk meg.
Útközben egy mocsári teknőst segítettünk meg a
"lehetetlen küldetésben". :)
Homokos út, szárazság, madarak, birkák,
a sasok pásztor órát tartottak, a pásztorok
meg nagyon sasoltak. :) Köszönjük a rejtést!
A sok tanya és pásztorkutya között egy aranyos kis dombocskán megtaláltuk! A közeli GCHWE jöbban tükrözi az alföldi táj kietlen világát, ez inkább jobban közelebb visza a tanyák-nádasok-zegzugok környezetébe.
Újabb hosszú kószálás. Közben egy tanösvény táblái szórakoztattak itt-ott. Elvágott nyakat nem láttam a környéken. Mikor megérkeztem, megcsodáltam a ronda sötét felhőket. Picit dörgött is, feltámadt a szél. Turkálok a dobozban a rejtek felé fordulva és elkezdi verni a hátam az eső... És a doboz sem akart csukódni. Szóval kaptam egy 2-3 perces záport. Biztos, hogy ősszel ilyeneknek kell lenni? Aztán szerencsére megszáradtam...
Keresztül az orgoványi réteken traktorral, nem különösebben kell az utat figyelni, mert a trakesz mindenen átmegy. Apukám szomorúan nézte a sok összedőlt tanyát, mesélte, errefelé sok földet műveltek régen.
Nagyon tetszett, ez az én hazám, és gyönyörű! :) Köszönöm!
A sikertelen helvéciai keresés után a legközelebbi láda felkeresésével "kárpótoltam" magam. Itt a megtalálás nem okozott gondot (csak az odajutáskor akadtam el egyszer majdnem, na meg visszafelé; de csak majdnem). Egyébiránt köszönöm az invitálást.
Láda karbantartás. Minden OK.
Összeszedtem a szemetet, és a zacskót a domb tetején a geo mérőponton helyeztem el. Kérem szépen, aki kocsival megy, vigye el. Köszi!
Nagyon szép hely, csak a kutyákkal ne találkoztunk volna. Nehéz őket elkerülni, mert egy pásztorral voltak, három kutya terelgette az állatokat, és a ládától visszafelé már például sokkal előrébb jártak. A sárral is meggyűlt a bajunk, de gondolom nyáron meg a mély homokra panaszkodtunk volna. Köszi!
Autóval, bicón és gyalog nekimentem a homoknak, UV sugaraknak, hőségnek és a szúnyogoknak.
Ez a halom igencsak a semmi közepén van, a világ vége felé félúton.
Nem lenne őszinte, ha azt mondanám, hogy nagyon tetszik ez a lapos vidék. Inkább azt mondom, hogy van egyfajta hangulata. Ez a hangulat viszont bejön nekem.
A hangulathoz az emberek is hozzátartoznak. Többel is találkoztam idefelé jövet, és _mindenki_ köszönt, vagy legalább intett, pedig tuti nem az ismerőseim. Találkoztam egy csősz szerű bácsival is, aki a határt járta. Aztán visszafelé menet is láttam. Mosolyogva ült az út szélén. Azt hiszem irigylem az elégedettség-érzését, amit láttam rajta...
Már jojózott a szemem a sok útponttól. Ezért végül "úgyisasajátfejemutánmegyek" megoldásban közelítettem meg. Biztos ami biztos, a visszaúthoz jól megjegyeztem a tanyákat. Volt tanya1, tanya2, ...3,4,8,15,25, aztán hagytam ezt is a csudába, és végül tök másfelé keveredtem ki a betyárok birodalmából.
Nem volt nehéz azt az egy dombot az egy cserjével megtalálni. Jó sokat autóztam hozzá, és gyalogoltam is vagy 100 métert :o)
Nekem most éppen így esett jól, ez is a kaland része volt.
Ajándékot nem cseréltem.
Köszi érte!
A Nyúl meghódítása utáni ládázás @dzsobacsi-ékkal. Ezen a terepen bizony jól jött a Cross Country geomobil, a homokos, buckás úton egy alacsonyabb kocsival néhol bajban lettünk volna. Kutyák ugattak útközben, a helyszínen szerencsére nyugodtan tudtunk keresgélni.
A ládába rendszeresen logolnak - a kézírás alapján - gyerkőcök, legutóbb 03.15-én, de volt januári bejegyzés is, szépen dátummal, ahogy kell. :) Szóval jó látni, hogy tudnak róla, de nem bántják.
Mi a 2. javasolt kiindulási ponttól (Orgovány - Jakabszállás műút) vágtunk neki a ládának. Kicsit aggódtam, hiszen nem olyan régen valaki elakadt a homokban, de talán a minapi esőnek köszönhetően teljesen járható volt, semmi problémánk nem akadt. A halomnál pedig könnyen és gyorsan megtaláltuk a ládikót.
Helvéciai ládától jöttünk ide Jocival. Jól el is akadtunk. Szerencsére a homokba ásásunk pillanatában jött arra egy pár motorral akik segítségünkre siettek. Meg is ígértük nekik, hogy ha legközelebb találkozuk meghívjuk őket egy kávéra. Végül a közeli tanyáról - némi költőpénzért cserébe - jött egy traktoros és könnyedén kihúzta az autót. Fotók később.
Megtaláltuk! A Bács-Kiskun megye északi részén hátralévő sok km földutas/sétálós ládák begyűjtési körútját tartottuk, ez volt a 2. állomás. Helvécia felől érkeztünk (a GPS ezt a földutat egyébként aszfaltútként ismeri, kicsit meg is viccelt vele), és a homokúton viszonylag jól lehetett haladni. Mivel ünneplős autónk van, a ládától 2,3 km-re parkoltunk - mivel eddig volt nekünk biztonságosan járható az út - és besétáltunk a halomig, ami mellett lovak legeltek.
Ez volt a délelőtti keresgélés utolsó ládája, mivel a halomhoz érve már eléggé nekikezdett az eső. Így sajnos túl sok időt nem töltöttünk a helyszínen, csak egy gyors logolásra és egy-két fotóra futotta. Elsőre azt hittük, hogy a halom tetején, a magassági ponton lesz a rejtek, aztán persze a műszer tisztázta a félreértést. :)
Mivel Helvécia irányában már erősen sötét esőfüggöny látszott, és az orgoványi multi volt eredetileg betervezve, reménykedtünk, hogy még sikerül odaérni valahogyan. Orgoványig ki is jutottunk a sínek melletti földúton, ott azonban már annyira esett, hogy végül neki sem indultunk a több kilométernyi tanösvénynek. Így AZ a mumus továbbra is mumus marad, az évekkel ezelőtt elkezdett izsáki multival együtt. :)
Majd legközelebb.
Nagyon tetszett a sok tanya sajátos hangulata ahogy megközelítettem a halmot. Elég sok port kellett nyelni, de megérte. Még a kisvonatot is volt szerencsém látni. Fenn a halmon készitettem egy félkör panorámát, ahonnam már több tanyát is látni. Ha valaki tudja hogyan lehet feltenni, kérem írjon Emailt.
Ja és a sok legelésző állatot is említeném.
Köszi a rejtést ami idecsalt.
Fájdalmas volt látni a sok elhagyott tanyát. Az a 3 pár vonat elég kevés lehet az itt élőknek. A környék elég elhagyatott, de a láda környékén volt forgalom. Rá is kérdeztek az ott lakók, hogy mi járatban vagyunk. A ládát másodszor kerestük meg, mert először elfelejtettük felírni a jelszót. Érdemes eljönni erre.
Kellemes hétköznapi ládázás jó társaságban, nem túl magas hegyek közt. :) Most megmutattuk Ferinek, hogy milyen jó dolog a hegymászás. A láda kicsit hangyás volt.
Magányos portya az alföldön. Kellemes reggeli kirándulás volt. Szerencsére az időjárás is kedvezett így front után; nem volt túl meleg és némi szél is fújt, így elviselhető volt a "sivatagi" túra Ágasegyháza felöl.
Köszönet a rejtésért!
A szellemjáró láda kapcsán ismét ellátogattunk ide, egyben megnéztük az új rejtekhelyet is. Nekünk az előzővel sem volt bajunk, de tény. hogy ez a mostani sokkal szimpatikusabb! Az álca meg külön tetszett. Semmi különös ugyan, mégsem teljesen sablonos.
A környék pedig még mindig gyönyörű!
Az egyes útvonalon közelítettünk, így majdnem drive-in.
Kutyával csak a juhászok mellett találkoztunk, és külön meg is csodáltuk, hogyan terelnek. :) Érdekes volt látni német juhászt ilyen akció közben, elég szokatlan ez a fajta ebben a szerepkörben.
ui.: keressétek, megéri! :)
(főleg most, kettőt egy csapásra!)
A helvéciai láda irányából tartottunk errefelé. Mivel a logokban vérmes kutyusokról olvashattunk, a bringák ezúttal az autón maradtak, csak a Pimpó-tanösvénynél kerültek le róla. Szerencsére mi most nem találkoztunk velük, teljesen békés volt a környék.
Bő fél órát keresgéltük a ládát a leírás alapján, a megadott fa tövét (meg a többiét is) tán ezerszer is körbejártuk-kotorásztuk, míg végül felhívtuk a rejtőt, ő segített rajtunk. Mint kiderült, a ládát épp ennek a napnak a reggelén rejtette az új helyére, de a koordinátákat még nem sikerült módosítania. Így az elmondása alapján az új helyen elsőként találhattuk meg a ládikót. Nekünk tetszett a környék, a halomról való kilátás, emellett rengeteg madarat láttunk, főleg gyurgyalagot, meg egy kis ürgeféle rágcsálót is.
A mozgó szellemjáró láda éppen nálunk pihent, és mivel a helyhez tartozó legendák megfelelnek a láda céljának, így most azt is ide rejtettük el, így a következő erre járó kesser rögtön két ládát is magáénak tudhat. :-)
Innen a Pimpó-tanösvényhez haladtunk tovább, és potyaútitársként egy szöcske szegődött a szélvédőnkre, és meglepően hosszú ideig utazott velünk. Mikor elértük az aszfaltos utat Orgoványnál, és a lassú botorkálás után nagyobb sebességgel haladtunk, ő ekkor sem jött zavarba, és maradt, csak szélirányba fordult. Mókás volt, ahogy lobogtak a csápjai. :-)
Köszönjük a rejtést és a rejtő segítségét, nekünk tetszett a környék.
A helvéciai láda irányából tartottunk errefelé. Mivel a logokban vérmes kutyusokról olvashattunk, a bringák ezúttal az autón maradtak, csak a Pimpó-tanösvénynél kerültek le róla. Szerencsére mi most nem találkoztunk velük, teljesen békés volt a környék.
Bő fél órát keresgéltük a ládát a leírás alapján, a megadott fa tövét (meg a többiét is) tán ezerszer is körbejártuk-kotorásztuk, míg végül felhívtuk a rejtőt, ő segített rajtunk. Mint kiderült, a ládát épp ennek a napnak a reggelén rejtette az új helyére, de a koordinátákat még nem sikerült módosítania. Így az elmondása alapján az új helyen elsőként találhattuk meg a ládikót. Nekünk tetszett a környék, a halomról való kilátás, emellett rengeteg madarat láttunk, főleg gyurgyalagot, meg egy kis ürgeféle rágcsálót is.
A mozgó szellemjáró láda éppen nálunk pihent, és mivel a helyhez tartozó legendák megfelelnek a láda céljának, így most azt is ide rejtettük el, így a következő erre járó kesser rögtön két ládát is magáénak tudhat. :-)
Innen a Pimpó-tanösvényhez haladtunk tovább, és potyaútitársként egy szöcske szegődött a szélvédőnkre, és meglepően hosszú ideig utazott velünk. Mikor elértük az aszfaltos utat Orgoványnál, és a lassú botorkálás után nagyobb sebességgel haladtunk, ő ekkor sem jött zavarba, és maradt, csak szélirányba fordult. Mókás volt, ahogy lobogtak a csápjai. :-)
Köszönjük a rejtést és a rejtő segítségét, nekünk tetszett a környék.
A gcopit ládától jöttünk. De minek?:( Az előző írásokban említett kutyák minket is megtaláltak. Szerencsére kocsival voltunk, de olyan hevesen támadtak minket, hogy a gyerek a kocsiban majdnem bepánikolt. Az első lökhárítóba 2 helyen úgy beleharaptak, hogy a a műanyagba benne maradt a foga nyoma és leszedte a fényezést.:o. A láda... na az meg semmit se mutat. Én elhiszek mindenféle történeteket, de hát ez... hihetetlen mik vannak. :(
Senki ne menjen arra gyalog, mert ebből előbb utóbb baj lesz!!!
A 2-es megközelítést választottam (ORG1 - HLV2), miután előzőleg az Orgovány-Pimpó tanösvényt látogattam meg. Lehet, hogy a végén nem teljesen a tervezett úton haladtam, ugyanis egy tanya közelében, élénk kutyakíséret mellett tettem az utolsó fordulót, és mire a halom alatti romok közelébe értem, az út nagyjából el is fogyott. Távozás Ágasegyháza irányában (AGH4-AGH3-AGH2), felkapva az AGH4-es pont közvetlen közelében dekkoló GCPANT ládát is. A rejtőnek köszönet azért, hogy a pontos itinerek eredményeképpen sikerült nagyobb tévelygések nélkül bejárni az orgoványi puszta földútjait, amelyek autózás szempontjából most kiváló állapotban voltak. Ennél már csak egy lovastúra lett volna szebb ezeken az utakon. (Vagy egy négyökrös szekér?)
GCBARI-tól már Ágasegyházáig is földutakon jutottam el, utána az AGH2 ponttól indultam, lényegében eltévedés nélkül. Még egy mozgó ládát is találtam közben, távozás HLV2 irányban. Tetszett, hogy sokféle opció van megadva a megközelítéshez. Kutyák nem voltak, gyurgyalag annál több.
Hááát, igen-igen emlékezetes kesselés volt ez a mai!
Jakabszállás felől, a GCHWE láda találata után sétáltunk vissza a piros turistaútig, majd haladtunk tovább. A táv jó nagy volt, de úgy láttuk, hogy a piros turistaúton kényelmesen és eltévedhetetlenül fogjuk becserkészni a ládát. Már egyébként korábban is szó volt a megkereséséről, Orgovány felől, de akkor kicsúsztunk az időből.
Szóval történt, hogy nem sokkal a vasút előtt egy tanyába boltottunk. Tábla fogadott: bemenni tilos. Amíg ott tanakodtunk, öt kutya rontott ránk, tudtunkra adva, hogy nem megfelelő helyen járunk. Többször is leellenőriztük, hogy a turistajelzés abba az irányba mutat, és egyébként csak jobbra lehetett menni, amerre nem volt turistajelzés. Ez a pont a következő problémákat veti fel:
- Vajon milyen jogon zárja le a helyi ember az egy szem nyilvános turistautat?
- Ha épp nincs kint a kutya gazdája, akkor akár szét is téphettek volna minket! Nem is magunkat féltem elsősorban, hanem a még nem egészen 1 éves CsillagVirágot!
Azt gondolom, hogy ennek utána kell járni a megfelelő hatóságoknál, ha másért nem, hát az utónunk jövők miatt!
(Valójában kissé figyelmetlenül olvastam el a rejtő leírását a megközelítést illetően, ráadásul az én GPS-em egy buta technikai hiba miatt sajnos nem tesz különbséget a 3 Jakabszállásos koordináta között, így a leírás pontosabb áttanulmányozásával talán elkerülhető lett volna az incidens; persze ez nem csökkenti az ottani ember erkölcsi és jogi felelősségét.)
Végül óriási kerülővel ismét meglett a piros turistaútvonal. Eredeti terveink között szerepelt egyébként a Pantha Rei mozgóláda felkeresése is, amely épp a közelben pihent, viszont ez a kerülő miatt gyakorlatilag kifutottunk az időből.
A továbbiakban újabb kellemetlen élményben volt részünk: egy gulyát őrző kutyacsapat támadott meg minket, a gulyás viszont olyan távolságban volt, hogy gyakorlatilag észre se vette volna, ha megtámadnak minket. Az út viszont ezen a szakaszon nincs jól jelölve, ugyanis a turistaút letér egy mellékútra, de erről nincs semmi jelzés.
A láda maga egy kb. 5 perces keresést követően lett meg. Útközben kisebb-nagyobb intenzitással folyamatosan esett az eső, és dörgött is, ezért először nem is mertem felmenni a halomra, de egy lokálisan nyugis időpontban végül bátorkodtam felszaladni.
Miután megetettük CsillagVirágot, nem volt más hátra, mint az, hogy szépen visszatrappolunk az autóhoz, és megyünk haza. Igen ám, de a vihar utolért minket, dörgöt és villámlott! Mi meg ott voltunk a semmi közepén, legmagasabb áramvezetőként, 10 km-re az autótól! Ráadásult a gyulya kutyái visszafele is megzavartak minket, és a három kutyás eset közül ez volt a legveszélyesebb.
Szóval a mélyből előbányászva a villámlással kapcsolatos tudásunkat, úgy döntöttünk, hogy megállunk egy facsoportnál, hogy ha lecsap, legalább ne közvetlenül ránk csapjon, és megvárjuk, míg eláll. Csakhogy egyre erősödött a vihar, ráadásul észrevettük, hogy CsillagVirág ruhája is átázott (az, hogy mi átáztunk, már nem is számít)! Szóval a helyzet már igen-igen veszélyes volt! Akár súlyos betegséggel is végződhetett volna!
Végül szinte őragyalként, megjelent egy terepjáró két fiatalemberrel, akik ellenkező irányba mentek ugyan, viszont a sofőrnek megesett rajtunk (egészen pontosan CsillagVirágon) a szíve, és visszavitt minket az autónkhoz! Vannak még ilyen emberek is!
Most már itthon vagyunk, szerencsésen hazaértünk, és úgy tűnik, hogy senkinek sem lett komolyabb problémája (leszámítva talán azt, hogy Lilla helyenként leégett).
Az értékelősről: önmagában egy minden szempontból jól kidolkozott láda; nyugodt lelkiismerettel adok ötöst mindhárom tényezőre. A rejtő egyébként már a rejtéskor felhívta a figyelmemet, hogy egy olyan ládát rejt, amely talán érdekelhet engem... Nos, igaza volt, de csak most került sor a keresésre.
Elnézést kérek mindenkitől a hosszú logért, és köszönjük szépen az egyébként kiváló ládát!
A GCOPIT felől jöttem, bringával. A száraz homokban néhol komolyabb erőfeszítés mellett sem sikerült nyeregben maradni. Végül csak elvergődtem a ládáig, bár a cél előtt még egy kutya is üldözőbe vett. Sikerült jobb belátásra bírni, így már nem volt akadálya a békés találatnak.
A láda környéke nem okozott különösebben nagy meglepetést, főként az előzőleg felkeresett tanösvény után. Innen még elkarikáztam a GCHWE ládához.
Jó sokat sétáltunk ide :) A ksivasút mellett hagytuk az autót, onnan gyalog, mindenen keresztül. Én nem bántam, csak az embör nyafogott, hogy fáradt és éhes és megesznek minket a tanyasi kutyák... De neki sose jó semmi :P
Egy picit csalódtam mondjuk a helyben, valahogy többet vártam, de még így is nagyon tetszett!
Épp a domb tetején ücsörögtünk, mikor megjelent két MZ-s srác, először azt hittük, ők is kesserek, aztán kiderült, hogy csak motorozgatnak. Nem tudom, ki nézett furcsábban a másikra, mikor elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy még nem is hallottak a Ludas- tóról, meg a Határcsárda megállóhelyről, aminek közelében az autót hagytuk. Fura volt szembesülni vele, hogy vagy 4 település határoló rétjein kóboroltunk :) Kicsit aggódtam, hogy meddig maradnak, mert akkor még nem is kerestük a ládát, de hamar továbbálltak, aztán gyorsan meglett.
Láttunk őzikét, nyuszit, gyíkokat. Köszi a rejtést!
Hát a megközelítése tényleg elég ravasz, a leírás viszont mintaszerű. A rejtés már nem annyira, de ebből a helyből ezt lehet kihozni. Jól körülnéztünk a "hegyről" :)
MEGTALÁLTUK!
Fkmasterral egy közös ládázós nap alkalmával találtuk meg GCHUSV leküzdését, majd BGecco tengelyig a homokba elásott autójának kimentését követően egy hosszas poros poroszkálás alkalmával.
Megmásztuk a környék K1-es pontját is, lásd képek!
Tavaly végigbicikliztem egy vékonygumis országúti gépen a kisvasút mellett a helvéciai ládáért. Erre nem vágytam újra. Most Bócsán volt tájfutóverseny, így útközben tettem egy kis kitérőt.
Ennél sokkal szebb helyek is vannak itt a közelben!
Amíg lehetett bementünk autóval. Ez a táv és a tanyasi kutyák miatt is volt. Orgoványtól mentünk, ez 6 km a vasút melletti földúton Köncsögpusztáig, onnan a piroson még 3 km. Szeretjük az Alföldet, a pusztát, de ez nem feltétlen csak gyalog élvezhető.
A púpról jól körbenéztünk, a szomszéd púpon jópár nagytestű kutya hangoskodott. Sajnos nem a "csúcson" ebédeltünk, mert a szél nagyon fújt, így a domb tövébe húzódtunk. Közben jött egy öreg pásztor két kutyussal, de a nyáj sehol. A szabadon kószáló tarka házidisznókat is láttuk. [gps nélkül]
Jó volt, sikerült a nem túl sáros homokutakon autóval kb. 1 km-re megközelíteni a dombot - tovább nem erőltettük, kellett egy kis séta is. Birkákkal is találkoztunk, s az őket őrző "birgésszel" is hosszan elbeszélgettünk. Nagyon barátságos volt, bár nagyon kemény élete lehet a pusztában, villany nélkül, ásott kutakkal, nyomott bárány-árakkal. Minden elismerést megérdemel ez az ilyen életet élvezni is tudó, természetes intelligenciával bőven megáldott ember! Jó volt hallgatni, szépen és pontosan fogalmazta a mondanivalóját, és szívből jövő kedvességgel még a botját is nekünk ajándékozta, mikor látta, hogy tetszik nekünk. Köszönjük neki is, a ládarejtőnek is az élményt!
Megtaláltuk!
Beletettük a barna bohócot és kivettük belőle a szürke kutyát.
A ládát 2007.12.30 23:06-kor találtuk meg, nagy hóba .
A kutyák mindenhonnak ugattak, kicsit félelmetes volt, egyszer sprinteltünk is egyet az autókig :)
Üdv.: Kiskunhalasi Street Racing Team - Rostás Péter ; és a többiek
ui.: Zoli és Laci azért nincs rajta a képen, mert a következő láda kordinátáját ütötte be a GPS-be.
A karácsonyi halászlé, bejgli, töltöttkáposzta, sütemények, szaloncukor stb túladagolást feledni, meglátogattam Helvécián élő barátomat. Na mivel régen láttuk már egymást, téma is volt bőven, amit meg kellett beszélni, és hát ő is olyan, hogy a fura ötletekben egyből benne van, a ládavadászatot sem ismerte még igazából, így adott volt, hogy este, a sötét és hideg, havas Alföldön kóboroljunk egy kicsit.
Még valameddig csak-csak ismerte a környéket, így a Ludas-tóig könnyedén ment a dolog.
Hogy a kalandunkat fokozzuk, személygépkocsival próbáltunk eljutni valameddig. Ekkora hó ritkán van errefelé, a kocsi alja fel is ült néha. Aztán egy ponton azt mondtuk, hogy a kocsi itt marad, és tovább gyalog.
Ahogy haladtunk tovább az úton, egyre közelebbről jöttek a kutyaugatások (gondolom az egyik tanyáról), így egy ponton bízva abban, hogy nem keveredünk be valami sűrűségbe, letértünk a földútról, és toronyiránt célba vettük a ládát. És a kutyák már el is halkultak.
A végeredmény: Nagyszerű éjszakai séta. Sötétben, csendben, hidegben. Zárásul láthattuk a távolban, az orgoványi előszilveszterezők felrepülő rakétáit.
OK, részletekkel később
A már jól megszokott kecskeméti karácsonyi látogatás harmadik ládája, Mayával és Yuniéval, bokáig érő hóban. Jól esett egy kis séta a sok evés után.
Maya miután kiszálltunk az autóból kb 10 másodperc elteltével megtalálta a ládát mindazok ellenére, hogy lefedte a hó...
Köszönjük:
Marcsi&Mirex
Helvécia GCHWE felől jöttem. Érdekes a jellegzetes tanyavilág. A kutyák éberen őrködnek, de szerencsére csak a házak közvetlen közelének őrzését veszik komolyan, úgyhogy nem rohantak le. Több juhnyájjal is találkoztam útközben. Városi embernek szokatlan, hogy az Alföldön kilómétereket lehet menni annélkül, hogy házakat és embereket látnánk.
Szokásos hétvégi kirándulásaink 3. állomása. Mivel ezen hétvégén csak vasárnapra terveztünk ládázással egybekötött kirándulást csak a lakhelyünkhöz közeli még meg nem talált rejtéseket vettük célba. A GCHWE rejtéstől földutakon (homokutakon) közelítettük meg. A láda könnyen itt is meglett, körbenéztünk és indultunk tovább a GCBARI rejtéshez.
Ebben az évben már jártunk ládázni ezen a vidéken, persze akkor még ez a láda nem létezett. Ezért a ma délutánt ismét Orgovány-Kecskemét vonalon lévő ládák megkeresésére szántuk.
Tevetúra a Nagy Magyar Homoksivatagban! Arra spekuláltam, hogy az éjszakai eső megszilárdítja a Kiskunság homokútjait, de nem így lett: Pesten felhőszakadás volt, arrafelé viszont egy csepp sem esett. Így valódi nullás liszt-szerű homok fogadott, de széles kerekű Mongoose-omnak ez sem lehetett akadály. Kecskeméten fél hatkor hagytam el a kocsit, és a Jakabszállás - Alsójárás útvonalon nyomattam a GCnyvh 2. megközelítési variánsáig. Elődeim bejegyzései alapján a legrosszabbakra voltam felkészülve - hisz megírta a Rejtő, hogy akinek ez nehéz, keressen könnyebbet -, de kellemes csalódás ért: az utak nagy része csakugyan nem biciklizhető, de a kisvasút nyomvonala és a tarlók, füves és egyéb növényzetes útszegélyek igen. A domb aljáig mentem nyeregben. Vissza ugyanarra, hátsó defekttel (rajzszög). Nagyon szép volt, több nyájjal találkoztam.
Utána GCOPIT. Ez már egész jól kerekezhető, szintén szép tájon. Mivel nem lelkesített a sok aszfaltrágás terepkerékpárral Izsák felé, inkább átvágtam toronyiránt a GCBARI felé, hol lovastúra-útvonalon (mély homok), hol a tanyák és mezőgazdasági telepek többnyire homokos, néhol betonozott útjain. Alig kellett országúton mennem. Az oktatóközpontnál újabb hátsó defekt-javítás (akáctüske), majd séta az elvarázsolóan gyönyörű vidéken a ládához és vissza.
Az utolsó 20 km a forgalmas 52-es úton kész gyötrelem volt a fülledt időben, de egy teve bírjon ki mindent! Végül 93 km-es, nagyon szép túra lett, sok pozitív élménnyel - köszönet a Rejtőknek!
Igazabol minden tok jo, franko a lada helye, a rejtes es minden, DE:
nem nehezen jarhato az ut kerekparral, hanem JARHATATLAN! Olvastam, hogy volt aki vekony kereku kerekparral probalta megtenni az utat es mennyit szenvedett, de majd mi, vastag kerekuvel semmi gondunk nem lesz nyilvanvaloan. A csudat nem! Azt nem neveznem kerekparozasnak hogy 10 m-et nagy nehezen tapossa a pedalt az ember aztan 100 m-ert tolja. Ezenkivul lejet hogy orult pechesek voltunk es ez nem jellemzo, de 2 lovaskocsi miatt (nyilvan h ok se meruljenek el a homokban), ahogy csak a lovak birtak az 1 auto szeles uton mindenfele lassitas vagy a bicajosok figyelmebvetelevel elrobogtak mellettunk ugy hogy mi a szelen levo akacosba menekultunk kerekparral, majd ugyanezt meg kellet csinalni egy-egy kb 60-al rongyolo terepjaro miatt is. A tajbol ezek utan nem csoda hogy sok szepseg nem marad meg, ha barhova Kecskemet kornyekere kimegy az ember ugyanezt latja (pl. Szappan szekes cache-ami legalabb jarhato is). Ratett meg egy lapattal az, hogy eleve delutan indultunk es 3 oraba telt a Balloszogi betonuttol a cacheig elmenni es visszajonni, igy majdnem teljesen rank soetetedett mar mikor legalabb nem furohomok volt a labunk alatt! Osszefoglalva ezert az elmenyert nagyon megszenvedtunk, nem nagyon javaslom senkinek a teruletet nem traktorral es loval megkozeliteni. (Kepzelem egy nem unneplos kocsi fenyezesebol a sok akac miatt mennyi maradhat...) Amugy pont annyi van es nem tobb mint ami a kepeken. Egy 10 m-es kiemelkedes a talajszintbol, meg par lo, szaraz fu, es futohomok. Inkabb neveznem desszantos kikepzesnek a megkozelitest mint kirandulasnak. De nyilvan egy beduin turistacsoport jobban elvezne ;) That's all folks!
Azert koszonjuk a rejtest! :)
A mai nap második célpontja volt ez a láda. Először a GCOPIT-3-tól indulva "toronyiránt" próbáltuk becserkészni földutakon, de a homok ill. a mély járásnyomok miatt vissza kellett fordulnunk. A kövesútról aztán a 2. megközelítési leírást követtük, és ezen az útvonalon sikeresen levadásztuk a ládát. A dombról a kilátás nagyon tetszett, a ládát is gyorsan megtaláltuk. Útközben sok szép madarat is láttunk :)
NM
Sokszor jártunk már itt. Most is jót kószáltunk a környéket keresztül kasul behálózó földutakon. Dalmáék Ágasegyházán laknak de mégis meglepődtek milyen utakon értünk Orgoványból ide. Köszönöm a rejtést!
Remek volt az álcázás, már kezdtem kételkedni a gps pontosságában, mivel ott toporogtunk a másfajta fa körül, de csak nem találtuk.
Mire utolsó kísérletként egy bottal megkapartam az avart és egyből kifordította a dobozt. Visszarejtéskor kicsit "geocachinges" rejtést próbáltam kialakítani, könnyítve a következő megtaláló dolgát.
A rejtő kérése rám is vonatkozott, így nem mentünk fel terepjáróval a domb tetejére. De a két krosszmotoros, akik a logolás alatt jöttek arra, nem törődtek semmivel, meg sem álltak a csúcsig.
Újabb alföldi kerékpáros homokozás :-(. A napi zh-adag után 90 km hőségedzés a Fülöpszállás - 52-es út - GCnyvh+agh1 - GCNYVH - GCnyvh+hlv2 - Orgovány - Izsák - Kisizsák - Fülöpszállás útvonalon. Igen meleg nap volt, puha volt a homok rendesen.
Az elrejtőnek a "vékonykerekesek"-hez szóló tanácsa szerint GCnyvh+agh1 felől indultam, de kb. 500 m után elsüllyedtem a homokban. Ekkor még több, mint 8 km volt hátra. A kulacsokban a víz felforrt, égette a számat iváskor. A homok olyan mély volt, hogy a bicót tolni/cipelni is nehezemre esett. A ládáig talán 300 m-en tudtam ülni a kerékpáron. Ráadásul nem sok újat láttam: kukorica- és búzatáblákat, szabályos rendben álló parlagfű ültetvényeket :-(, defekt veszélyes akácosokat, homokpusztát, elhagyott tanyákat.
A láda közelében megjelent a , amely később egészen Orgovány határáig kísért. A láda elásás gyanús, de azért könnyen megtalálható. Körbenéztem a dombtetőről, aztán mentem tovább a -on. Itt szakaszosan rá tudtam ülni a kerékpárra, jórészt a keskennyomközű pálya mellett illetve a vágányok közt, a talpfákon. Néhányszor kitört a frász a pálya mellé dőlt kiszáradt akáctövises ágak láttán.
Orgoványon egy ártézi kútnál zoknit mostam, mosakodtam, és megtisztítottam, megolajoztam a hajtóművet. A Fülöpszállásig hátra lévő 25 km-t már felszabadultan, 42/16 - 42/19 közötti átlagos 92 rpm ped. és 132 bmp pulz. tempómenettel tettem meg.
Szép csendes, nyugis hely a tanyavilág közepén. Az előttem szóló által jelzett parkolórészig mentem az autóval. Aztán már csak egy kis keresgélés volt hátra. A GPS egyértelmüen mutatott az adott fára, mégis futottam pár kört mig meglett a láda. Nekem nem tetszett ez a földbesüllyesztéses rejtés amit aztán földes avarral lett fedve. Ennyi erővel el is lehetett volna ásni.
Megtaláltuk. A leírást azonban kiegészítenénk egy-két aprósággal:
Az Ágasegyháza-Kecskemét úton a megadott koordinátánál lefordultunk jobbra. Az út valóban nem rossz, de a bakháton kb. 30 centi magas a gaz, így végig súrolta a kocsi alját (tényleg nem ajánlott az ünneplős kocsi :)) A leágazástól a láda kb 8 km. 1,3 km-nél van egy vasúti átjáró, ott át kell menni rajta és úgy tovább. 4km-nél egy emlékmű van jobboldalt, ott tovább kell menni amerre az út visz. 5,5km-nél azonban van egy olyan elágazás, ami tökéletesen V alakban visz el két irányba. Mi jobbra mentünk, mint utólag kiderült, helyesen. A másik irány is lehet hogy elvitt volna oda, de ez biztosan oda vitt. A domb előtt kb. 300 méterrel van egy élesebb leágazás balra, ott le kell menni. Az utolsó pár méter sajnos a legrosszabb, nagyon magas a gaz, de még éppen járható. A domb tövében van egy kisebb 'parkoló', ott kényelmesen le lehet tenni a kocsit. A láda helyének meghatározása egy kicsit félrevezető, ugyanis több 'nemakác' fa is van az akácos erdő szélén. A keresett fa kicsit bentebb van, nem a legszélén! Amúgy jól éreztük magunkat, köszönjük a rejtést!
Mikulással beszéltem telefonon és Ő mondta, hogy nem messze az GCOPIT ládámtól új láda várja a kesselőket. Nyomban motorra pattantam és irány a Nyakvágó-halom! Mivel a környéket ismerem, így még GPS-t sem vittem. Biztam magamban! :-) Kár volt! :-)
Kudarcot vallottam és nem találtam a ládát, így Mikulástól kértem segítséget. Az utánunk jövőknek egy kis segítség: a láda el van ásva!!!
A legegyszerűbb megközelítés Ágasegyháza központjából a Piros sávon, jól járható homokút!
Kellemes környék. Köszönöm a rejtést. Szombat ebéd után ugrottam ki a ládáért Kecskemétről, Béla bátyámmal. Neki ez volt az első megtalált ládája, nekem az 1601. Egy potya elsőség. Üdv.
túristautat, de Google Maps Satellite nézetével megtervezheted a saját útvonalat. Néhány fontosabb útpontot megadok:
N 46° 46,658' E 19° 31,853' 115 m [GCnyvh+P1]
A profiloldalon megadott telefonszám (200000000) nem valós/elérhető...
, amely később egészen Orgovány határáig kísért. A láda elásás gyanús, de azért könnyen megtalálható. Körbenéztem a dombtetőről, aztán mentem tovább a 
