A láda nem a megadott koordinátán van és szeretnénk, ha a helye a logokból sem derülne ki!
A 15x10x6 cm-es láda egy fa tövében van, valahol egy börzsönyi forrás közelében.
A sikeres megtalálás előfeltétele a BFxx sorozat teljesítése, melynek során megkapjátok a megtaláláshoz szükséges információkat.

A képlet
N (47+BF10-BF04-BF06)° (56+BF08-BF07),(154+2[BF05]+BF10-BF04-5[BF06)'
E (18+BF04-BF08-BF06)° (55-BF01+2[BF04]),(834+BF09-2[BF03]+BF02+BF06-BF07)'
(Nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik!)

A megoldásodat itt ellenőrizheted: geocheck.org

Jelszóképzés: a sorozat egyes darabjainak felkeresésekor talált karakterek a rövid név (BF01-10) sorrendjében + a ládában talált jelszórészlet.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Ez a láda a "Források a Börzsönyben" ládasorozat tizenegyedik, utolsó állomása. A sorozat célja, hogy olyan forrásokhoz hívjunk túrázni a Börzsönybe, amelyek érdekesek, szépek, vagy csak kevésbé ismertek a nagyközönség előtt.

A Börzsönyben több, mint 400 természetesen feltörő forrás van. Ezekből választottunk ki két tucatnyit. Nyilván nem fog mindenkinek a véleménye egyezni a miénkkel, hogy miért ezeket mutatjuk meg, de ennek több oka is van. Szerettük volna, ha a hegység minél nagyobb részét fedjük le, de a már korábban ládásított források szűkítették a lehetőségeinket. Ám az is előfordult, hogy egyikhez-másikhoz személyes emlékeink fűződnek, vagy szimplán csak olyan helyet akartunk mutatni, amit kevesen járnak, esetleg teljesen magától értetődő, "klasszikus".

A sorozat egyes darabjai:
BF01 Rózsa-forrás
BF02 Természetbarát-forrás
BF03 Márianosztra forrásai
BF04 A régi foglalású források
BF05 Nógrád forrásai
BF06 Fehér-forráscsoport
BF07 Csurgó-kút
BF08 Király-kút
BF09 Sós-kút
BF10 Források a Nagy-völgyben

A Börzsöny éghajlata, csapadékviszonyai

A hegység makroklimatikus viszonyai alapvetően megegyeznek az Északi-középhegység magasra kiemelt tagozatainak (Mátra, Bükk, Zempléni-hegység) általános éghajlati alapvonásaival. A Kárpátok közelsége, a relatív északi földrajzi helyzet, a tengerszint feletti magasság növekedésével csökkenő hőmérsékletek, a fagyzugos szűk völgyek, az uralkodó széliránynak kitett meredek gerincek itt is a középhegységeinkre jellemző, hazánk átlagos éghajlatánál hűvösebb, csapadékosabb hegyvidéki klímát eredményezik. A Börzsöny sajátos domborzati viszonyaiból és elhelyezkedéséből eredően mindemellett csak e területre vonatkoztatható, jellegzetes mezoklimatikus paraméterekkel is rendelkezik. A hegyvidék zártságából, a fotoszintetizáló, nagy kiterjedésű erdőtakaró mezoklímára gyakorolt hőelvonó-hűtő hatásából, a domborzati viszonyokból, a tengerszint feletti magasságból eredően, a terület éves átlaghőmérséklete 8-9 °C, de a Csóványos térségében ez csak 6-6,5 °C. A hegység a környező jelentősen alacsonyabb átlagmagasságú térszínekből szigetszerűen, hirtelen emelkedik ki. Nyugati-gerince és a 12 km-es főgerinc vonulat, az ÉNy-i uralkodó szélirányra nagyjából merőlegesen helyezkedik el, így a nyugati irányítású, labilis, páratelt atlanti légtömegek útjában emelkedik. Az orografikus (domborzati) okokból magasba kényszerített nagy nedvességtartalmú légtömegek nyomán a hegység csapadékviszonyai a hazai átlagtól (kb. 600 mm) - pozitív irányban - jelentősen eltérnek. A nyugati peremterületek éves átlaga 6-700 mm körül mozog, de központi területein átlagosan 8-900 mm csapadék hullik. Egyes mediterrán ciklonokban gazdagabb években ez az érték az 1000 mm-t is megközelítheti a Csóványos - Nagy-Hideg-hegy térségében. A lehulló éves csapadékmennyiség területi megoszlása nem egyenletes. Például a Magas-Börzsöny kiugró értékeivel szemben, a Nógrádi-medence felé néző keleti, hegylábi tájak évi átlaga 550-600 mm körül mozog. Megfelelő időjárási helyzetben, a nyári konvektív (feláramló) csapadék (záporok-zivatarok) kialakulásában, számuk gyakoriságában fontos szerepet játszik a hegységet borító zárt erdőtakaró folyamatos vízgőz párologtatása. Ezért gyakori jelenség a Börzsönyben, hogy a ragyogó tisztán induló reggel után, a déli órákra már égbetörő gomolyfelhők képződnek a főgerinc felett. Az éves csapadékmennyiség jelentős hányada a téli időszakban szilárd formában hullik le. Az erdők vízháztartásában rendkívül fontos szerepe van a téli hótakarónak. A korábbi téli időszakok egyenletesnek mondható időjárási paraméterei (hóvastagság, havas napok száma, fagyos napok száma, téli napok száma stb.) ma már jelentősen átalakulóban vannak. Elsősorban a kiegyensúlyozatlanság, a dinamikus, gyors időjárás változások következtében, az egyes évek téli körülményei jelentősen eltérhetnek egymástól. Gyakoriak lettek az 500-550 m tszf. magasságban gyorsan lehulló és megmaradó nagy mennyiségű havak, a vegyes halmazállapotú csapadékok (havas eső, vizes hó, ónos eső, jeges eső, graupel), a gyorsan betörő hóolvadások, vagy a tartósan enyhe időszakokat követő hideg betörések. Ezek mind jelentős klimatikus terhelést rónak az erdőállományra (pl. jégkárok, gallytörések, talajcsuszamlások stb.).

A hegység vízrajza

A hegyvidékre hulló viszonylag bőségesnek tekinthető csapadékmennyiségnek köszönhetően, a Börzsöny általános vízviszonyai alapvetően kielégítőnek mondhatóak. A terület vízrajzi centruma a legmagasabbra kiemelkedő Csóványos tömbje, ahová a legjelentősebb vízhozamú és hosszúságú patakok és völgyeik (pl. Kemence-patak, Fekete-patak, Szén-patak) hátravágódnak. A hegység felszíni vízfolyásai a vulkanikus földtani adottságok és az ezzel járó tagolt felszín nyomán, általában rövidek és kis vízhozamúak. Ráadásul az országos szinten is jelentős arányú erdőborítottság miatt az éves csapadékösszeg, majd 60 %-át elpárologtatja az erdő. A vízfolyások nagy része nem a szép számmal előforduló, de nagy részt rendkívül ingadozó és csekély vízhozamú résvízforrásokból, hanem a hóolvadásból, a tartósabb időintervallumú esőzések, nyári heves záporok, zivatarok csapadékából táplálkozik. A patakok gyors és gyakran látványos vízszintváltozásai a vulkanikus eredetű kőzetek - töredezettségük ellenére - csekély vízáteresztő képességéből adódik. A karsztos mészkőhegységekkel ellentétben a lehulló csapadék nagy része nem szivárog el az anyakőzet mélyebb részeibe. A hegység leghosszabb és legnagyobb vízhozamú állandó vízfolyása a Kemence-patak, (neve a szláv "kamenica" szóból ered és "köves medrűt" jelent) a Csóványos keleti oldalába vágódott völgyfőben felfakadó források vízéből születik. A patak hossza 25,6 km, teljes vízgyűjtő területe 107 km², átlagos vízhozama 294 l/sec. A hegység geológiai adottságainak is köszönhetően, összesen 427 természetesen feltörő forrást tartanak nyilván a kataszterek. Ebből mintegy 350 mondaható jelentősebb vízhozammal rendelkezőnek. Ezeket három fő típusba sorolhatjuk: a hegylábi területek üledékes kőzeteiből feltörő talajvízforrások, a hegységperem lealacsonyodó oldalain kibukkanó rétegforrások, és a hegység belsejében található résvízforrások. (Ez utóbbi típus a Börzsöny egyik kiemelt természeti értéke, melynek teljes körű felmérését és adatbázisba illesztését az IpolyErdő jelenleg is végzi.) Az állandó résvízforrások közül mintegy 40 forrás 600 m tengerszint feletti magasságban fakad, míg a legmagasabban fekvő forrást a Csóványos keleti oldalában, 850-900 méterrel a tengerszint felett találjuk. A hegyvidéken nincsenek természetes eredetű nagyobb állóvizek. A belső területekről kilépő patakokat a lankásodó hegylábfelszínek kisebb esésű völgyeiben, néhány településen mesterséges gátakkal zárták el, így alakítva ki különböző funkciók ellátására szolgáló duzzasztott, mesterséges tavakat. A néhány természetes eredetű, kisebb léptékű állóvíz közül - a nagyobb hóolvadások és csapadékosabb periódusok idején - a lefolyástalan területeken megjelenő időszakos tavakat érdemes megemlíteni. Ilyen található pl. a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben, a Nagy-réten. Emellett fontos, de antropogén eredetű vizes élőhelyet jelentenek a világháborús cselekmények nyomán kialakult ún. "bombatölcsérek" is.

Forrás