A láda keresése előtt kicsit áttanulmányoztam a kor eseményeit, mondanivalóit. Elég sok anyagot olvasgattam, ill. nézegettem át. Egy kicsit színesebbé téve az oldalt, pár sort közzéteszek mások számára is.
Szemelvények:
Jókai szemében 1848-49 olyan szellemi és erkölcsi tőke a nemzetnek, amelynek évszázadokra be kell vonulnia a magyar történelmi mitológiába, ahonnan nehéz időkben is erőt lehet meríteni.
--------------------------------------
Isaszeg nagyközség polgármesterének szavai a Milleneumi zászló átvételénél:
Április 6-a községünk egyik legnagyobb ünnepe, melyen az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc dicsőséges isaszegi csatájára emlékezünk. A csatában a zászló rendkívül fontos jelkép volt, a hazaszereteté, az önfeláldozásé.
---------------------------------------
A csatáról néhány szóban:
Április 6. Isaszegi csata. A harcot déli 12 óra tájban Gáspár ezredes (7. hadtest) előhadával Pöltenberg kezdi meg Bagnál, ahol Shlick tábornokkal eredménytelen ágyúzásba bocsátkozik. Ezalatt Damjanich tábornok (3. hadtest) a szentkirályi erdő részén a Rastic dandárját futamítja meg, melynek aztán a Sápról érkező Klapka ezredes (1. hadtest) kél üldözésére a magyar bal szárnnyal. Görgey fővezér a csata színhelyére délután 4-kor érkezik. Klapka csüggedt és már-már megfutamodó embereit új támadásra bírja Isaszeg irányában. Onnan a jobb szárnyra megy, ahol Damjanich katonái rendületlenül állták az ágyútüzet. Átveszi a vezényletet, s a támadó Ottinger ellen Nagy-Sándor József huszárait küldi, akik Aulich 2. hadtestével együtt Ottingert a Rákoson túlra kergetik, majd Klapkával egyesülve az égő Isaszegből kiverik Jellacic utóhadát.
Damjanich az erdő északi részén éjjel 11 óráig csatázik, s végül Windischgrätz tábornagy egyesült hadseregét Pest alá hátráltatja. Veszteségünk mintegy 800, az ellenségé ezer
ember holtakban és sebesültekben.
--------------------------------------
Petőfi Sándor: Levél a Közlöny szerkesztőjéhez
(részlet) Szászsebes, április 11.
Néhány heti betegeskedésem után visszatértem e hó elején
azon hadsereghez, melynek tagja vagyok, büszkeségem, mert
vezére Bem; és boldogságom, mert nekem Bem barátom, atyám.
......
Tegnap küldötte szét Bem a kisebb érdemjeleket serege
jobbjainak. E sorok írójának szerencséje van ezek közé
tartozni. S így meg vagyok végre jutalmazva is, pedig
túlságosan, nem azáltal, hogy érdemjelt kaptam, hanem azon
mód által, mellyel azt nekem átadta Bem. Legyen gyöngeség
tőlem, vagy akármi, én meg nem állhatom, hogy a jelenetet
ki ne írjam. Saját kezével tűzte mellemre az érdemjelt Bem,
bal kezével, mert jobbja még föl volt kötve, s ezt mondá:
"bal kézzel tűzöm föl, szívem felőli kezemmel!", s midőn
elvégzé, megölelt, hosszan és melegen ölelt! -- az egész
világ tudja, hogy én nem vagyok szerény ember, de istenemre
mondom, ennyit nem érdemeltem. Oly megilletődéssel, melytől
ha eszembe jut, most is reszket a lelkem, ezt feleltem:
"Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak, atyám
csak életet adott nekem, ön pedig becsületet."
------------------------------------------
A láda témaköréhez csak a következőt tudom mondani:
Mélységes tiszteletemet kifejezve fejet hajtok a Magyar népért, a Magyar nemzetért életüket áldozók előtt.