Alternatív jelszó arra az esetre, ha a láda eltűnne:

Állj szembe a sírokkal! A jobb oldali alsó sírnál, az elhunyt egy Nagy vezetéknevű ember. A vezetékneve és a keresztneve közt van egy betű. A betű kisbetű. A jelszó a vezetéknév és a keresztnév közt levő betű, ( jelszó első betűje) majd az elhunyt nejének a születési ideje, és e sír fölött lévő sírban nyugvó nő vezetékneve, egybeírva. 12 karakter

Lehetőleg a sírokról ne tegyél fel képet!

Történet:

Mielőtt a Kalonda-tetőről Korondra érnénk, egy tisztáson, négy síremlék mellett egy konglomerát sziklatömböt láthatunk. A tisztást egy nagy reklámtábláról is felismerhetjük. Érdemes itt megállni és megvizsgálni a sziklát: egy szabályosan kifúrt lyukat találunk benne. Még senki nem magyarázta meg, hogy ki, mikor, mivel és miért fúrta ki a sziklát? A legendák világában viszont több magyarázat, változat is szerepel, mindegyik Firtos és Tartod tündérekkel kapcsolatos. Legrészletesebb a Hankó Vilmos által leírt változat a Székelyföld című könyvében:

"Volt egyszer egy tündérkirálynő. Nőnek született, férfiúi hajlamokkal. Gyűlölt mindenkit, még a saját rokonát is, ha jó volt, s tündéri várában csak annak lehetett megállni, kit a gonosz érzelmek és átkos tulajdonok a föld ördögévé tettek. Férfiruhában járt s a férfiaknak való mulatságokban lelte kedvét. Ifjúkora véres csatákban folyt le. Mindig azt a helyet kereste, hol a legvadabbul üvöltött a vész, s kardjáról a vérnek nem volt ideje leszáradni. Ez a tündér messze lakott innen, a Tartod várában, közel a gyergyói szélhez. Gonoszságban nem lehetett párját kapni.

Vele egy időben egy másik várban lakott a jó tündér: Firtos. Tökéletes ellentéte Tartodnak. Firtos szépségét, jószívűségét a hír szárnyára vette és elvitte messze, még a havasokon is túl. A szegény vándor, kit a förgeteg kergetett, tudhatta, hogy Firtos várában pihenőhelyet, ételt-italt, szíves vendéglátást talál. Nem is volt akkor ezen a környéken szerencsétlen ember. Firtos, mint a jó angyalok szoktak éjjelenként, amikor senki sem gyanította, leszállt várából, fölkereste a betegek házait, s észrevétlenül gyógyító füveket tett a beteg ágya mellé; a szegényeknek üres kamráit megtöltötte szép aranysárga borral, az aggokat megerősítette, a könnyűvérű fiatalságot jó útra térítette.

Áldotta is mindenki őt. Egyszer egy zivataros napon az a hír szivárgott ki Tartod várából, hogy Firtosnak várát szét akarja rombolni az irigy, rossz lelkű Tartod. Tartod a hetedik éjjelre tűzte ki Firtos várának széthányását. Irigy lelke bosszúra gerjedt, mert várában gyakran dühöngött pestis, mindenféle járvány, földjeit sokszor elverte a jég, termését elmosta a vízár, Firtost pedig nem érte efféle soha. Ezért volt bosszús, ezért tette föl magában, hogy Firtos várában kő kövön ne maradjon.

Firtos nem tudott a dologról semmit. Gyakorolta jótékonyságát, mint eddig, szerette, csodálta őt mindenki, mint azelőtt.

Eljött a kitűzött nap estéje. Firtos tündérei remegtek asszonyukért, de nem volt mit tenniük, hiszen hírét is alig hallották a fegyvernek, nem értettek volna a hadakozás mesterségéhez. Koromsötét volt az éjszaka; a csillagok szégyenkezve bújtak el a komor felhők mögé, hogy ne is lássák Tartod gonosz merényletét.

Tartod jó előre kikémleltetvén Firtos várát, megtudta, hogy abba a várba csak úgy lehet bejutni, ha azt a nagy követ onnan a kapu jobbik félfája alól kimozdítják. Egyebütt a vár úgy meg volt erősítve, hogy azon ember be nem hatolhatott, de még a tündér sem. Tartod nem bízott a saját tündéreiben. Leszállt a pokol fenekére, s nagy jutalom ígérete mellett cimborákul megnyerte a hetvenhét ördögöt.

Megkezdték a rohamot; próbálják itt is, ott is, újrakezdik, de mindig sikertelenül. A vár úgy állott, mint a sziklabérc.

Végre a kapu sarkkövét kezdik feszegetni. A kő engedni látszik. A káröröm iszonyú sikoltása tölti be a levegőt. Az ördögök újult erővel látnak munkához, vasrudat szúrnak át az óriási szegletkövön s vállaikra emelik.

De alig viszik egy lépést, egyszerre nagyot dördül az ég, villám cikázik át az éjben, a háromszoros kiáltásba három halálordítás vegyül: Tartodot s a két ördögöt, kik a követ vitték, porrá hamvasztja az égi tűz; még nyomuk is elveszett örökre.

A vasrudat szétolvasztotta a villám, a kő leesett. Ez az úgynevezett Likas-kő, mely még ma is látható Korond falujához közel. A többi ördög éppen akkor ért a vár fokára, mikor a várkápolnából felszállott a tömjénfüst; a füsttől valamennyien hanyatt-homlok hullottak alá a szédítő mélységbe, hogy soha többé gonosz terven ne munkálhassanak.

Egy pillanat műve volt az egész. A következő percben - mint valami varázsütésre - kitisztult az ég, a telihold ezüst fénye láthatóvá tette a vérnyomokat, a csillagok, mint örök szövetnékek világítottak az Ave Mariához, mely odabenn még mindig hangzott áhítatosan.

A várnak kilopott köve helyett másnap valami láthatatlan kéz új követ helyezett, mely egyszerre összeforrott a vár falával; a jó Firtos még sokáig folytatta jótékonyságát háborítatlanul."

A tündérek csak a legendákban, mesékben léteznek. A várak romjai viszont ma is fellelhetők. Firtos várát legkönnyebben Firtosváraljáról közelíthetjük meg. A Kalonda-tetőről kiinduló, vulkanikus eredetű Firtos-hegy 1060 méter magas végében, egy meredek kiszögellést kihasználva épült a vár, így három oldalról nehezen támadható helyet választottak ki a várépítők. Tartod várának romjait Varságról közelíthetjük meg. Mindkettő részét képezte az első határvédelmi várrendszernek.

Forrás: http://www.hhrf.org/hargitanepe/2005/nov/hn051105.htm

https://www.youtube.com/watch?v=6dxMrXq_vwY

Ládatörténet
2009.05.18 - Köszönet isti-pisti-nek a ládacseréért és természetesen hr71pzs-nek is a gondoskodásért! jeti-matterhorn
2018.06.01. - A láda újra rejtésre került! (Maja, jeti-matterhorn)