Elhelyezés időpontja: 2007.08.22 13:25
Megjelenés időpontja: 2007.09.23 11:40
Utolsó lényeges változás: 2016.08.15 12:07
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: katica
Ládagazda: katica Nehézség / Terep: 1.5 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 30 m
Megtalálások száma: 94 + 9 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A ládáról
2016.08.07. - ládakarbantartás, a láda új helyen - a koordináták már az új rejtekre mutatnak.
A láda a Toblach-tól (Dobbiaco) Cortina d' Ampezzo felé vezető út mellett, a Lago di Landro melletti autóút túloldalán található (az eredeti helyről a legutóbbi áradás sajnos elvitte). Egy sziklákból épített mesterséges magaslat hegy felőli oldalán található, sziklák közötti üregbe rejtve. Egy kis ösvény indul az út mellől, jobbra fák, balra a sziklák - ahol a sziklák mögé kerülünk, a láda rögtön ott van derékmagasságban. A koordináták valószínűleg nem teljesen pontosak, megköszönöm, ha valaki megírja a pontos koordinátákat, ha arra jár, és megtalálja a ládát.
Alternatív jelszó: több helyre is felírtam alkoholos filccel, többek között az ösvénnyel átellenben a parkoló korlátjának aljára - de a sétaúton északra indulva is több objektumra rápingáltam, biztos ami biztos :)
A helyről
A láda rejtésére egy életre szóló, örökre meghatározó emlék szolgáltatta az okot. Úton életem első Dolomitok túrájára itt, a Lago di Landro (vagy másik nevén Dürrensee) partján állva láttuk meg először a Dolomitok első, egyetlen addig látott hegyhez sem hasonlító óriási tömbjét.
A Cristallo szívet dobogtató és valósággal sokkoló látványa - mint utóbb kiderült - csak a nyitánya volt azoknak a fantasztikus napoknak, amiket aztán tátott szájjal töltöttünk a hegység via ferrata útjain. A szerelem azóta is él - immáron öt év telt el az ominózus első látogatás óta, azonban itt a tóparton minden alkalommal újra és újra lenyűgözve áll kis csapatunk a természet e fantasztikus csodája előtt.
Egy kis dolomit-történelem
Déodat Guz Sylvain Tancrede Gratet de Dolomieu (1750-1801) - a mineralógus és geológus, akinek a dolomit - és a Dolomitok - a nevüket köszönhetik. Utazásai során jutott el a Déli-Alpokba, ahol egy addig meg nem határozott, ismeretlen kőzettel találkozott - ami összetételében igen hasonló a mészkőéhez. A dolomit karbonátásványában kalcium-karbonát (a mészkő alkotója, CaCO3) egészül ki magnéziummal (CaMg(CO3)2), ami jelentős különbségeket idéz elő a két kőzetben. A mészkő karsztosodik, belőle a legváltozatosabb felszíni és felszín alatti formák oldódnak ki, a dolomit azonban a mészkőnél jóval keményebb, ridegebb, és aprózódásra, töredezésre hajlamos kőzet - ennek is köszönhetik a dolomitsziklák a minden mástól megkülönböztethető formájukat.
Ennek tanulmányozására hazánkban is számtalan lehetőségünk nyílik - a Villányi-, a Budai-hegységben, a Bakonyban, a Pilisben, vagy akár a Bükkben, és Aggtelek környékén is. De a Vértesben, a Gerecse déli részén, a Keszthelyi-hegységben is láthatjuk a meredek, dolomitból felépülő hegyoldalakat.
A kőzet kialakulásának körülményei azonban még a mai napig tartogatnak megválaszolatlan kérdéseket - az erről született elképzelésekről olvashatunk érdekes cikket a Természet Világában.
A Dolomitok via ferratái
Via ferrata, vagyis vasalt út - a Dolomitokról talán túlzás nélkül állítható, hogy a via ferrata megszállottainak igazi Mekkája. Ahogy az elnevezés is utal rá, alapvető célja, hogy falakba épített mesterséges eszközök (sodronyok, láncok, trepnik stb.) segítségével bárki feljuthasson egy-egy olyan szakaszon, ami korábban, ezen eszközök nélkül csak csak hegymászók számára volt járható. Az első ferratákat a XIX. század közepén kezdték építeni, ahogy a hegymászás az urak körében egyre népszerűbbé vált. Így épült meg az első kiépített út 1843-ban az ausztriai Dachsteinen, majd 26 év múlva a Grossglockner útja. A Dolomitok első ferratái az 1880-as években a Brentában létesültek, majd ezt követte sorban a többi út építése. Később az első világháború vetett véget a sportcélú útépítésnek - ezekben ez években az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország közötti frontvonal húzódott végig többek között a Dolomitokon is. Sorban épültek a lőállások, bunkerek, alagutak, és most már katonai célokat szolgálva a biztosított utak a párkányokon, falakon. A világháború után a terület Olaszországhoz került, így az utak építését az olaszok folytatták - a két világháború között kisebb intenzitással, majd később az újabb lendületet az 1956-os cortinai téli olimpia adta. Mára így számtalan, különböző nehézségű utat élvezhetünk a hegységben.
Ferratákat egyébként a Dolomitokon kívül Franciaországban (ezek általában technikás, rövid, jól biztosított, többnyire az utóbbi húsz évben épült utak), illetve Ausztriában (klasszikus és "francia stílusú" ferraták is) élvezhetünk.
Gazdag linkgyűjteményeket találhatunk a neten a Dolomitokról és a via ferratázásról.
Időjárás
Egy pár szóban mindenképp érdemes említést tenni a hegység időjárásáról is - különösképp, hogy a túráinkat nagy részben ettől kell, hogy függővé tegyük.
Míg télen a síelőké a terep, nyár elejétől vehetik birtokba a ferraták és a magashegyi túrák szerelmesei a területet. A hóolvadás június közepe-vége felé teszi lehetővé a ferraták megközelítését, és az első hó jellemzően október elején esik le. Ettől függetlenül azonban mind a váratlan lehűlésekre, mind pedig a hirtelen hóesésekre számítanunk kell, ezek bármely pillanatban bekövetkezhetnek.
Esőálló és tartalék meleg ruházat nélkül sose induljunk útnak, függetlenül attól, hogy milyen időjárást jósolnak aznapra.
A helyi oldalak időjárásjelentéseit figyeljük folyamatosan, és vegyük komolyan őket - de ha internetet nem tudunk elérni, a szálláshelyeken nagy valószínűséggel mindig tudnak naprakész információval szolgálni.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Sokadik Dolomit túránkon végre sikerült megtalálni. Régebben kerestük még GPS és okostelefon nélkül, de esélytelen volt emlékezetből :-).
A hely inkább már wc-re hasonlít sajnos, de a kilátás mindig pazar! Jó megérkezni mindig! Köszi!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Eletunk elso kulfoldi ladaja. Koszonjuk. Utolag lattuk, hogy mar maskor is jartunk ladas helyeken az orszaghataron tul... De most a ter es az ido is osszeallt. ???? Sajnos a rejtek kornyezetet mellekhelysegnek hasznaljak... De ettol fuggetlenul erdemes volt megkeresni. [Geoládák v4.0.2]
Éppen útba tudtam ejteni a környéket, kerestem, és szerencsére meg is találtam a ládát. Köszönöm a rejtésbe fektetett munkát, mely felhívta a figyelmemet erre a helyre! Bővebben később. Tamás [Geoládák v3.12.10]
Másfél-két évtizede többször jártam a barátaimmal a Dolomitokban és mindig lenyűgözött. Ezúttal a családomat is sikerült elcsábítanom ide, és nekik is nagyon tetszett. Biztosan jövünk még!
A közeli Carbonin szálláshelyén miután elfoglaltuk a szobánkat, kerékpárral eltekertünk a Dobbiaco-tóhoz. Útközben a Forte di Landro erődítményt is megnéztük és a Landró-tó mellett megkerestem ezt a rejtést is. Szerencsére rendben a helyén. A jó leírásnak köszönhetően könnyen és gyorsan meglett a láda.
Másnap a Cristallo csoportot kerékpároztuk körbe, érintve a Misurina-tavat is.
Ez lett az első olaszországi találatom! ;)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
1. Baraka kerékpártúra - Dolomitok-vasút mentén
65 km - szint 300 m fel, 800 m le
Kerékpártúra Cortináig: Lienzből az olaszországi Dobbiaco kisvárosába utazunk. A Dolomitok lábánál épült településről indult annak idején a hegyek felé tartó vasútvonal. Kerékpárokra pattanunk és megkezdjük a mai, rendkívül látványos túránkat. Az útvonal első szakasza enyhén ugyan, de emelkedik. Összesen 14 kilométer és számos pihenési lehetőség áll rendelkezésre, hogy megtegyük az alig 285 méteres emelkedőt. Először a Lago di Dobbiaco víztükrében tündöklő hegyeket csodálhatjuk meg, utána a nasswandi osztrák-magyar katonatemetőnél állunk meg rövid időre. Folytatva túránkat hamarosan elérjük a Tre Cime vagy más néven a Lavaredo-tornyok felé vezető völgy bejáratát. A szemet gyönyörködtető látványt magunk mögött hagyva nemsokára megérkezünk az 1530 méteres Cimabanche hágóba, a Monarchia és Olaszország egykori határához. Innentől már csak gurulás vár ránk, 50 kilométer hosszan a Dolomitok fantasztikusan szép alpesi környezetében. Ebéd Cortina d'Ampezzo-ban.
Kerékpártúra Calalzóig: a cortinai városnézés után újból kerékpárra ülünk, hogy átadjuk magunkat a gurulásnak. A hegyek látványa miatt az útra is nehéz koncentrálnunk, olyan sok érdekesség mellett haladunk el. A hegycsúcsok mellet ilyenek például az egykori vasútvonalra emlékeztető régi őrbódék és állomások épületei is. Újabb hidak és alagutak következnek, mígnem 35 kilométer és 730 méteres ereszkedés után megérkezünk Calalzo kisvárosába. Táv: 65 km, a túra nehézsége: (***).
2. Utazom.com - 3 napos gyalogtúra
41 km - szint fel 2350 m, le 2700 m
1. nap: Auranzo menedékház, Lavaredo tornyok, Locatelli menedékház 2600 m
13 km - 700 m szint
2. nap: Giau hágó, Lago de Federa, Lago de Aial, Mondeval 2450 m
15 km - fel 750 m le 1100 m
3. nap: Monte Nuvolau túra 2574 m
13 km - 900 m szint
Pontos a rejtek koordináták! Nem kell felmászni, az ösvényről elérhető. Gyönyörű a tó. Szebb is talán mint a nagyhírű braies-i tó. Köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Nagyon szép, érdemes megnézni!!! Nagyon máshova nem lehetett volna rejteni-de vigyázat, kaksi ösvény lett! [Geoládák v3.12.10]
Útban Misurina felé megálltunk itt egy gyors ládázásra. Ilyentájt nagy a nyüzsgés a környéken, fáradtak is voltunk, így csak egy gyors logolást ejtettünk meg. A láda közvetlen környékét - mint minden, az úthoz közel eső, ámde takarásban lévő helyet - a vadkempingezők népes hada találja ideális klotyóhelyszínnek, így óvatosan kell közlekedni az aknák között. A láda amúgy jó állapotban a helyén van. Köszi a pontot.
Köszönöm a rejtést, könnyű volt megtalálni a ládát.
A helyszín csodálatos. Sajnos csak 2. alkalommal járok erre, előző alkalommal még nem ládáztam, de annyira tetszik a Dolomitok, jövőre visszatérek nagyobb társasággal egy motoros túrára.
Érdemes megállni a környéken az I. világháborús temetőnél (Cimitero di guerra Monte Piana), sok magyar, illetve magyar hangzású sírfelirat található.
Bad Kleinkirchheimből jöttünk át, hogy a közeli három ládát megkeressük, amiből végül kettő lett. A dolomitok mindig szép és szeretem az ilyen egyértelmű, de muglik számára nem feltűnő rejtéseket. A szép idő miatt jó sokan voltak a tónál.
5 napos olaszországi kirándulásunk utolsó napján, immár hazafelé. Nekünk ez már nem a kapuja volt a Dolomitoknak, hanem a kijárata, sok szép helyet láttunk már a megtalálás előtt. A tavacska már be volt fagyva.
A képek kb. 30 km-rel korábban készültek.
Fantasztikus hetet töltöttünk a Dolomitokban, ami több okból elég kalandosra sikeredett:
1. nap: A Tre Cime megtekintése és a környék körbetúrázása, ferrátázása volt a terv. Végül egy rövidített kirándulás lett belőle, mert egy égzengéssel, viharos széllel érkező vihar lekergetett a hegyről. Az utolsó 1 km-t futva tettük meg jégesőben :)
Levezetés képpen kávéztunk a Misurina-tó partján, majd megkerestük ezt a ládát.
2. nap: Ezen a napon a Tofana di Mezzo hegy ferrátáit terveztük bejár. Sajnos gyorsan véget ért a kaland, mert a bemelegítésnak szánt Grota di Tofana (B) klettersteig kimászása közben a fejünk felett egy kőomlás indult meg, ami a csapat két tagját is eltalálta. Engem a fejemen talált el egy nagyobb kő, de a sisak megvédett. Sajnos a túratársam nem volt ilyen szerencsés, neki eltört a vállcsúcsában a csont :( Így az agordoi kórházban folytattuk a napot.
3. nap: Előző napi problémák miatt könnyítettünk a programon és a tervezett ferraták helyett a Lagazuoi hegy katonai bunkereit, alagútjait jártuk be. Döbbenetes érzés ezekben az alagutakban végigmenni és feljutni ezeken keresztük a hegy tetejére.
4. nap: A Seceda melletti fűvel benőtt szirteket jártuk végig. Remek túracélpont. Több napot el lehetne itt is tölteni. A délután pedig pihenés képpen elmentünk megnézni a Stelvio-hágót.
5. nap: Sajnos véget is ért a hét, hazafelé kellett mennünk, de még útbaejtettük a Mangartot.
Szuper környék. Talán a legszebb hegység ahol valaha jártam. Rengeteg látnivaló maradt még itt, így biztos visszajáró vendég leszek.
A láda rejtését nem értem. A rejtekhelynél szintre csak szebb helyet lehetett volna választani, bár úgy is tekinthetem, hogy itt a teljes hegység a Dolomitok bemutatása volt a cél :)
Egy remek kis hosszéhútévégét töltöttünk a Dolomitokban, még kifogtuk az utolsó napsütéses időt. A sátrazáshoz kicsit hideg volt már, de túléltük... :)
Dlomitos barangolásunk egyik fontos pontja lett volna a láda, de sajnos nem leltük. (másnap sem) A hidat épphogy csak nem szedtük darabjaira, de mindössze egy érdekes darázsfészket találtunk.
Mivel a közeli Dráva forrásnál sem jártunk sikerrel, legközelebb az ilyen helyekre már az esetleges újrarejtéshez szükséges dolgokkal és telefonszámokkal fogok nekivágni.
A Dolomitok továbbra is gyönyörű, a Brenta tíz centis hóval tette emlékezetessé a ferrátánkat, a Cristallo és a Tre Cime így "porcukorral" meghintve talán még szebb, mint bármikor. Menjen aki csak tud :)
Kérnék egy elfogadást a képek alapján.
Háromnapos, Dolomit túrán voltak a griffek :)
Még mielőtt átnéztük volna a magyar ládákat, eldöntöttük, hogy első nap letekerjük a Cortina-Dobbiaco, néhai vasútvonalon létesített bringautat. Kellemes meglepetésként ért, hogy ez a láda, gyakorlatilag a bringaút egyik hídjánál található, így az oda-vissza 60 kilis távunk, GCKUPA kompatibilis lett. A Cortinához közeli alagutak és völgyhidak mellett, ez a tó volt, a néha nem túl változatos bringás útvonal fénypontja. A ládában lévő logbook kicsit ázott, mert szakadt az eredetileg vízmentes tasakja. Sajnos ládagyógyításra nem készültünk. A rejtek most tökéletes, hogy hóolvadásnál eléri-e a víz, azt nem tudom. A jelszót persze elfelejtettük felírni. Köszönjük, hogy megmutattad a tavat!
Reggel felmásztunk a Monte Pianarra. 16,6 km 710 m szint lett. Most kivételesen kegyes volt az idő, mert mire leértünk kezdett csak el esni. Így ezt a szép tavat leginkább fentről sikerült megcsodálni.
Pár nap múlva sikerült visszatérni napsütésben. Nagyon szép hely!
Eleddig 1330 ládát találtam meg, talán már lehet mondani, hogy van összehasonlítási alapom. Sok-sok rejtéssel, helyszínnel és kalandban volt részem, de soha nem volt még ehhez fogható, ami itt történt velem. Nem tudom, volt-e olyan, hogy valakinek az életét változtatja meg egy út, egy kirándulás, egy geocache, most velem így történt. Más emberként tértem innen haza, megváltoztatott a hely szelleme és az ő "segéderői". Nem vagyok már ugyanaz, másképp látok sok mindent, máshogy és máshol élek, mást hiszek és mást gondolok a boldogságról. Katica megmutatta nekem azt az utat, amire eddig soha nem mertem rátérni, ami mindvégig előttem volt, ahová mindig is tartanom kellett volna. Megtaláltam végre magamat, aki mindig is voltam és aki mindig is szerettem volna lenni.
A láda még megvan, azonban a híd mellett egy szakadt bokorra akasztott zacskóban leltem rá. Újra szoros kapcsolatba került a láda a híddal, csak remélni tudom, hogy az eredeti módon.
Ambivalens érzések vannak bennem a ládával kapcsolatban. Egyrészt a hely valóban gyönyörű (mint ahogy az egész tágabb környéke is),szívesen kerestük fel korzikai nyaralásunkról hazatérőben. Aki pedig kedveli az "adrenalin-növelő" túrákat, via ferratákat (én nem), annak kiváltképp a legkitűnőbb hely a Dolomitok. Másrészt viszont én nem támogatom, hogy a .hu-ra olyan ládák is felkerültek, amelyek nem hogy nem Magyarország területén vannak, még csak nem is a történelmi Magyarország területén, de különösebb kapcsolatuk sincs Magyarországgal. Szerintem az ilyen ládák a .com-ra valók (mi is kerestünk ilyeneket is). Ezért nem értékeltem a környezetet (bár amúgy nyilvánvalóan ötös). A leírásból hiányolom, hogy magáról a tóról, a láda közvetlen közelében levő túralehetőségekről semmi sincs.
A láda amúgy ép és egészséges, a notesz továbbra is csak kissé nedves.
Bledi (SLO) nyaralásunk első napján ruccantunk át ide apuval megcsodálni ezt a valóban fantasztikus kilátást.
... És nem utolsósorban: megkeresni a közeli másik magyar ládát is. :)
Nem állítom, hogy utoljára jártunk erre, ez most csak egy kis ízelítő volt a hangulatból, bőven van itt megnéznivaló! :)
A bicikliút új hídja elkészült, a láda megfelelő óvatossággal (eléggé mugliveszélyes hely) kereshető, a helyén van. Viszont az új logbook már most, még üresen is picit nedvesnek tűnt.
Egy hetes dolomitoki kirándulásunk után Auronzóból északnak tartva indultunk haza, így természetesen útba ejtettük a ládát. A tóban volt víz, a patakban nem. A híd körül épp egy bicikliút új hídjának építkezése zajlik.
A ládának sajnos csak csomagolását találtuk az információs szöveggel (lásd csatolt képeket). Igazolásként a tóról készítettünk képeket, de importálás közben gépfagyás miatt megsemmisült, így a Tre Cimme-ről teszek fel egy panorámát.
Kérem a megtalálás jóváhagyását a képek alapján!
Hollandia fele arra gondoltunk, izgalmasabb lenne az Alpokon at utazni, mint a legrovidebb uton vegig az osztrak-nemet autopalyakon. Igazunk lett :) Ilyen gyonyoru tajat eddig csak termeszetfilmekben lattunk, mindenkepp erdemes volt beiktatni ezt a parszaz kilometeres kiterot. Koszonjuk a rejtonek, hogy elhozott bennunket erre a csodalatos videkre - valoszinuleg jovunk meg erre nem csak atutazoban. [g:hu 1.3.29] [wapon beküldött szöveg]
9 napos Dolomitok túra 2-ik napján Tre Cime után kerestük meg. Utána még voltunk Bolzanoban (esőnap), majd Cinque Torri, Marmolada, Monte Falconi és Cosa Rosa tömbje körül is. Szuper volt.
Móni és Szöllő
Söldenből hazafelé Luxiékkal és Fairyékkal. A kiszáradó tó miatt kicsit lehangoló volt a látvány. Valószinüleg a kitérő miatt - amit a Sölden-Moos közötti bicajmaraton terelése okozott - amiért a csapatból többen is siettették a hazautat, így igazán csak drive in volt a találat. Pedig nem lett volna rossz a hegyek közé benézni.
Brutto 5, netto 3 napot töltöttünk L@zyékkel a Dolomitokban. A Cortina D'Ampezzo campingjében szállásoltuk el magunkat és onnen indítottuk (klettersteig, vagy ahogy itt mondják: via ferrata) túráinkat.
Első nap 07.29-én. A Rifugio Auronzo melletti parkolóból (fizetős út Misurina felől) indultunk a csodálato Tre Cime (Drei Zinnen) hatalmas tömbjei alatt az Alpini kápolna irányába. Onnan A Lavaredo ház felé sétáltunk tovább, mely előtt becsatlakoztunk az sziklába vájt alagúttal kezdődő Schartenweg (Sentiello delle Forcelle) via ferrataval biztosított hadi útra. Izgalmas útvonal, kitett helyek és fantasztikus panoráma tette felejthetetlenné ezt az útvonalat. Belegondolni is bizarr volt, hogy itt háborúztak valaha. A Schartenweg-ről a Paterkofler (2744 m) alatt elvonulva az Innerkofler De Luca via ferratán folytattuk ahonnan nem a Dreizinnenhütte felé ereszkedtünk alá (Galeria Paterna), hanem kitérőt tettünk a Büllele-Joch-Hütte felé és onnan szépen kerülő úton jutottunk el a Dreizinnenhüttéhez. Ott pihentünk, ebédeltünk és erőt gyűjtöttünk egy nagyon izgalmas mászáshoz :) Ez nem más volt, mint Toblinger Knoten via ferrata (CD) a maga 17 brutális létrájával. Ez egy relatív rövid, de izgalmas és nem könnyű mászás. Fentről a szakirodalom szerint (és ezt mi is tanúsithatjuk) a Dolomitok egyik legszebb kilátása tárul a túrázó elé: a Tre Cime és a Paterkoflerre való kilátás. Innen lefelé egy másik vasalt út, nevezetesen a Feldkurat-Hosp-Steigen keresztül célszerű lejutni. Ez egy könnyebb (B) nehézségű kis ereszkedés. Innen a Dreizinnenhüttét és az Alpini kápolnát érintve visszatértünk a kiindulópontra... (ma 4 via ferrátát ismertünk meg).
Második nap, 07.30. Reggel felvonóztunk a Son Forca háztól a Lorenzi házig (2932 m) és az Ivano Dibona via ferrátát vettük célba, mely közben feljutottunk a 3008 méter magas Cristallino csúcsra is, ahonnan csodásan rá lehet látni a szomszédos tömb, a Cristallo csúcsára. Ez egy nagyon izgalmas, de nem nehéz vasal út, a Cliffhanger c. filből ismertté vált függőhídon is átkeltünk oda-vissza. Csodás, felejthetetlen túra volt.
Harmadik nap, 07.31. A Cortina D'Ampezzo melleti Fiamesből megközelíthető Michielli Albino Strobel via ferrátát tartogattuk az utolsó napra. Ez egy C és 1+ nehézségű mászás. 1312 méterről fel kell sétálni az 1753 méteren található beszállási ponthoz és onnan nagyon izgalmas és kitett mászás során 2253 méterre lehet felszökni. Fent kicsi csúcskereszt és fantasztikus, igazi dolomitokra jellemző kilátás az ajándéka a fáradt túrázóknak. Körtúrával egy kőgörgetegen keresztül szépen vissza lehet jutni a kiindulópontra.
Köszönöm túratáraimnak (Kirának, Lázynak és Vilinek) az itt együtt töltött felejthetetlen napokat!
Idei Dolomitos nyaralásunk nulladik napján kerestük meg. Nem is értem, hogy a korábbi évek során miért nem kerestem még meg ezt a ládát, mert minden alkalommal megálltunk a tónál.
Kerékpáros találat. Mivel rendszeresen járunk ki egy nagy Olasz kerékpárversenyre a Dolomitokba, így épp ideje volt ezt a ládát is becserkésznem. 6 napra mentünk, ebből egyet elvett a verseny, a többin meg a Giro idei király etapját, ezt a kört, meg gyalog a Marmoladat sikerült megcsinálnom. Reggel egyedül ugrottam neki az útnak La Villából. Elsőnek a Valparola (2200m) hágót kellett megmásznom, itt beálltam egy komoly olasz csapat bolyába akik épp a versenyre edzettek. Persze nekik profi szupportjuk volt, 2 szervízautó is ment mögöttük, a csúcson meg várták őket a sorba kirakott kulacsok. Innen következett a Falzerago (2117m) hágó. Ez után meg egy jó hosszú lejtmenet. itt azt hittem hamar leérek, de a hadsereg épp itt gyakorlatozott, így volt mit kerülgetnem lefelé, meg az úton is volt szép számmal hosszanti repedés. A Giaura vezető elágazásnál vérző szívvel mentem tovább, hisz az egyik kedvenc hegyem. Majd megpillantottam a kis sziklakaput az úton és Cortina D Ampezzo városkát felülnézetből. Leértem a városba ahol hatalmas volt a dugó, így a felezőn nyomtam kb 50-es tempót. Mivel a GPS-en nem volt térkép az útjelző táblák alapján közlekedtem. Az autók közötti száguldásban nem vettem észre a Missurina elágazást, így tettem egy kis plusz km-et, de szerencsére még a városban tudtam javítani hibám, így nem sokkal később már haladtam is Tre Croci (1809m) hágó felé. Itt közben összeálltam 2 olasz kerekessel és együtt mentünk, míg én egy com-os miatt egy szép kis tónál meg nem álltam. Gyors log coint csere és már ugrottam is vissza az útra. Ekkor jött egy belga kerekes akivel összeálltunk, így utolértük az Olaszokat. A Tre Croci hágótáblánál egymást fényképeztük, majd irány tovább a már útközben beszélt Lavaredo csúcsa, mivel mindenkinek az volt a célja. Misurina tónál én elköszöntem, mert ismét com-os volt a közelben. sajnos ezt nem találtam meg, de mesés panoráma tárult a tóra és a hegyekre. Innen egyedül tekertem fel a Lavaredora (2333m) A tónál gondolkoztam veszek innivalót, mert üres volt a kulacsom, de végül azzal meggyőztem magam, hogy felfelé csak súly, így üres kulaccsal másztam fel a 35 C-ban. Ahogy a hüttéhez vagyis itt rifugiohoz értem elkezdett esni az eső, gondoltam míg eszek elmúlik. Bent már a többiek falatoztak, így én is beszereztem a megfelelő táplálékot. Ahogy végeztem elköszöntem és indultam is, kint ahogy a kulacsom töltöttem hirtelen jött egy jó kis jégeső, így a sok autóssal visszamenekültem a hüttébe. 10 perc után már csak kicsit az eső esett, újra próbálkoztam, de újra jött egy kis jég, így újra vissza. láttam egyre sötétebb és nagyobb felhők jönnek, és lent a Misurinánál süt a nap elindultam lefelé, odáig csak túlélem alapon. Lefelé menet nyertem még egy kis jeget, és mivel a gumijaim olcsó, de versenygumik voltak a hátrányuk egyből előjött, ugyanis a gyártó sem ajánlja, hogy vizes úton használja az ember, én meg ezekkel jöttem a 16-20% lejtőn lefelé amin a víz hömpölygött.:-) A többiek el is hagytak, mert utánam ők is nekivágtak. Misurinánál mire leértem szintén esett és láttam egy hotel terasza alatt a farakáson fekszenek és is bemenekültem oda az eső elől. Itt remek hangulat alakult ki. Kb 15 perc után kicsit csillapodott és én nekivágtam a ládának. Ahogy haladtam az 51-es út felé már a cipőmből is folyt a víz, igaz inkább az amit felvertem, mert kezdett elállni. Az 51-es út hihetetlen, de teljesen száraz volt és a nap is sütött. innen gyorsan elértem a tavacskát és a ládát a túlsó végén. A láda egyből meglett, csak egy botot kellett keresnem amivel kipiszkálom, mert nagyon mélyen volt. Miközben a bringámnál logoltam az összes arra járó kerekes megkérdezte kell-e segíteni, nem győztem mondogatni, hogy nincs semmi baj. Ahogy indultam volna vissza a hídra jött egy srác, meg a barátnője oldaltáskákkal megpakolt bringán a srác egyből átment a sziklás patakmederben, a lány lefékezett. Majd megfordult, gondoltam inkább a hidat választja, de tévedtem nekilendült és ő is áttekert a patakon. Innen az 51-es úton mentem Ampezzoba ami meseszép út szintén, közben még egy meseszép forrást is megnéztem. Itt már sütött a nap és az ut is száraz volt, de a 6%-os lejtőn keményen tekernem kellett a 30-as tempóért, mert akkora pofaszelem volt. Ezt követően már csak a Falzerago és Valparola hágókat kellett megmásznom. Valparoláról lefelé végig gyűjtögettem a com-os ládákat, már amelyiket megtaláltam.:-)
132,4 km 3432 méter szinttel lett a vége a dolognak. Jó kis edzés volt a versenyre, hisz távba csak kicsivel lett kevesebb szintbe meg a fele lett.:-)
gyönyörű hely!!! útban hazafelé lido di jesolóból gyűjtöttük be! a láda kapott egy új szatyrot! a sors iróniája vagy fintora hogy egy magyar DM-es szatyorban volt és pont egy magyar DM-es szatyor volt éppen nálunk amire kicseréltük :D
köszi a rejtést!
Tisztelt rejtő!
A Zöldsporttal együtt voltam ezen a fantasztikus Dolomitok túrán. Több év késéssel vittem volna fel a jelszót, ami a kinyomtatott papíralapon az én kézírásommal szerepel, meg annak idején a logbookba is beírtam, de a jelszó közben megváltozott. Egy-két képet felteszek, valamint mailben küldöm a régi jelszót.
Fogtam!
Egyhetes, változékony időben lebonyolított dolomiti túránk után hazafelé menet fogtuk meg ezt a ládát. Szokatlan volt, hogy nem kellett sehova sem felmászni érte:)
A hét legragyogóbb eredménye számomra az "E" nehézségű Tomaselli via ferrata megmászása volt a Fanis csoportban:) A többiek addig a Lagazuoi alagútban emelkedtek és a Kajserjageren ereszkedtek. De jártunk a 5 Torrinál, a Nuvolau-Averaun, a Piz Boén, a Sassongheren, a Pisciadunál (négyen az Exner toronyot mászták a Brigata Tridentina via ferratán), a Trincée via ferratán, stb-n.
Nyaralásból hazafelé tartva útbaejtettük ezt a ládát. Félreértettük a leírást és új helyen kerestük a ládát a hídtól messzebb(gps nélkül keresünk) a leírt beázás miatt, de aztán kiderült, hogy mégiscsak a régi helyén van a hídnál, és úgyanúgy vizesen. Sajnos csak kitörölgetni tudtuk a vizes részeket , és az ajándékainkat egy pici zacskóba tettük hátha így nem vizesedik, de csak reménykedni lehet benne. Masszívabb doboz kéne helyette. Ajándékokkal bőven el volt látva a láda, és mi is hagytunk benne szép számmal:) Szép hely! Köszi a rejtést! Viki és családja
Kiszi-köszi a rejtést! Igazán szép helyre kalauzoltál minket, amit külön köszönünk... Elég sok helyen jártunk, de azt hiszem tényleg ez a legszebb táj a hegyek szerelmeseinek...
Azért érdemes körülnézni a kis városokban is, megismerni picit az ottani "hegyi" életet.
Még visszatérünk!
Üdv: Viki & Kockagolyó
Nagy eső volt előző este, megáradtak a patakok.
A Monte Piano-ra vezető turistaút eredetileg a patakon vezet keresztül, most sehol sem lehetett átkelni rajta.
láda nedves volt belül, logbook eléggé el van ázva, írni sem tudtunk bele sajnos. Kitörölgettük, megszáritottuk, amennyire lehetett.
A láda immáron ajándékokkal feltöltve várja a megtalálókat - arra sajna nem számítottam, hogy a logbook elázhat, úgyhogy maradt a Bálint által beletett, kicsit nyirkos füzet (nagyon köszi még egyszer Bálint a karbantartást), viszont zacskóba tettem az ajándékokkal egyetemben, úgyhogy remélem, ez kiszolgálja a látogatókat a következő karbantartásig.
Az ezután következő hétről egy-két képet persze muszáj feltöltenem némi kesseri nyálcsorgatást előidézendő... :))
Ötödik alkalommal jártam a Dolomitokban, és harmadszor voltam via ferratázni. Mint mindig, most is felejthetetlen élménnyekkel lettem gazdagabb az 5 nap alatt. Cortinában volt a szállásunk, és ezúttal nehezebb ferratákon mentünk végig: Cól Rosa, Punta Anna, Tomaselli. A Dolomitok minden szögből más arcát mutatja, és egyszerűen soha nem unja meg az ember.
Katicával előzetesen egyeztettem, majd hazafelé menet elsősegélyben részesítettük a ládát: megtisztítottuk, új logbookot és tollat tettünk bele. Hamarosan ajándékokkal is feltöltődik majd. A lényeg egyelőre az, hogy újra kereshető.
Gyertek tehát Európa legszebb hegységébe: a Dolomitokba!!!
Köszönöm a lehetőséget!
Idén már sajnos nem járok kint, hogy karban tudjam tartani a ládát - szeretném kérni, hogy aki megy legközelebb, legyen kedves pótolni a logbook-ot. Köszönöm szépen előre is!
katica
ui. Mondjuk az időbeli egybeesés kicsit zavar, remélem hogy több ládám nem esik áldozatául ilyen rosszindulatúaknak. Mert érzésem szerint a játéknak más a célja és az értelme, és remélem ezt egyszer az ilyen negatív szemléletűek is belátják...
A láda üresen, kifosztva, csak a toll maradt!
Az ausztriai Ankogel után a Drei Zinnen felé menet. Nem először járok erre, de remélem nem is utoljára.
Kérem a képek alapján a megtalálás elfogadását!
Azok a csodálatos Dolomitok! :) Két éve jártam először a Dolomitok egyik szegletében, már akkor is tetszett, de utána még azért a Júliai-Alpok maradt a kedvenc. Egészen mostanáig. Egyértelműen átvette a vezetést ez a hely, fantasztikus! Egy hetet töltöttük Gröden közelében, három különböző csoportban 4 különböző utat másztunk, mindegyik fantasztikus volt, tele élménnyel, és nagy szerencsénkre bomba időjárási körülmények között. Elköszönve ettől a helytől álltunk meg visszafelé a ládánál, a tópartról már csak integettünk egy másik nagy tömbnek: hahó, legközelebb hozzád jövünk :)
Dolomitokban töltött csodás ferráta-hetünk után fogtuk Dyan-nel. A koordináták arrébb mutatnak, más a neten mint a füzetben. Meg"márkoltuk" de a füzetbe is jó került. Köszi a rejtést!
Amikor először megláttam a Dolomitok szikla-óriásait tisztelettel teljes csodálat volt bennem és még valami amit akkor nem tudtam megmagyarázni. Hazafelé jövet jöttem csak rá amikor az egyik hágóból nagyobb területet pillanthattam meg: volt hegy melyet teljesen fák és termőföld borított, volt ahol csak kicsit kandikált ki oldalt és a tetején a szerkezetet alkotó kőzet és volt ahol már nyoma sem volt életnek csak a kő-csontváz látszott megfosztva erdő-bőrétől és föld-húsától, védelem nélkül, beletörődve-tűrve a jég-víz-idő pusztítását. Azon gondolkodtunk hazafelé jövet mi lehet és milyen időtávon ezen és ehhez hasonló hegyek sorsa, milyen gyorsan pusztít az időjárás. Ha hatalmamban állna legszívesebben mindegyiket beburkolnám, védeném...a keresett érzés: sajnálom ezeket a hegyeket.
Azóta még egyszer jártam a Dürrensee-nél, hazafelé a Marmolada környéki síelésből sajnos már borongós időben, de a ládát már fejből megtaláltam volna, ha megállunk :-((! Télen talán még csodálatosabb a Dolomitok, a szuperski bérlettel óriási területet lehet besíelni, ha jól bírja az ember. Télen is érdemes keresni, ha valaki arra jár!
Szerencsénk volt, mert éppen Torinóban szerveztek egy konferenciát és odafelé keresztül mentünk a Dolomitokon. Így elsőként kerestük meg a ládát, ami GPS nélkül is könnyen megtalálható, aki arra jár feltétlenül szánjon rá kis időt.
A ládának közvetetten magyar vonatkozása is van, mert a Eötvös Loránd, az Eötvös-inga felfedezője, a "hegyek szerelmese" 37 nyarat töltött a Dürrenseetől délre Schluderbachban lévő kis hotelben. Sok csúcsot megmászott, többet lányaival. Hegymászó teljesítményének emlékére a Misurina tótól keletre a Cadin csoportban egy 2825 m magas csúcsot (Cima Eötvös a térképen is szerepel) róla neveztek el. A csúcs alatt két bronztábla emlékezik meg róla, az egyiket a Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, a másikat pedig a Téry Ödön Túrista Baráti Társaság emelte.
A ládázás után még 2 napot túráztunk; a Falzeregó hágónál bejártuk a spirál alagutat, via ferrátát, majd a Brentában a Bocchetta ferrata egy részét, végig csodás időben. Csak egyet sajnáltam, hogy a Torinóban lévő Kossuth szobornál (több évig élt ott a szoborhoz közel lévő házban) nem volt velem a GPS, mert lehetett volna egy virtuális ládát "rejteni". Sajnálatos, hogy csak olasz nyelvű tábla őrzi emlékét.
Sajnos, a moderálási elvek nem következetesek, mert pl. horvátországi Velebitbe, ami szintén nagyon szép hely, nem engedtek ládát, mert nincs magyar vonatkozása....
De azért örülök, hogy ez a láda megjelenhetett, mivel a Dolomitok kétségtelenül Europa egyik legszebb helye!!