WAP: E ládával Pádis szívébe, a Galbina-szirtre hívunk Téged. A szirttől pár lépésre északra találod a ládát, egy nagy daganatot hordozó fa gyökerei között. A szirt több irányból közelíthető meg - a Glavoi-ról, a Csodavártól (a Porcika-zsombolyon át), a Bársza-katlan, ill. az Eszkimó-jégbarlang felől.
A kezdetek
Ahogy elhagytuk az utolsó falut, egyszerre csak sötétség borított be mindent körülöttünk. Meresztettük a szemünket az éjszakába, a reflektorok fénypászmáiba kapaszkodva, el ne vétsünk egy-egy bukkanót. Képzeletemben nem is út volt ez - ahogy a Hold kísérteties fényében fölénk magasodott egy hatalmas szikla, aztán csak sűrű erdő, dús aljnövényzet amíg a szem ellát, egyszerre visszatértem az időben egy rég letűnt korhoz. Már szinte láttam magam előtt, ahogy bőrökbe csavart ősemberek vad csoportja ront ki kőbaltával a kezében a sűrűből, hogy aztán kitépjen bennünket a kocsiból, ami persze rögtön nem tűnt olyan biztonságosnak - hisz épp csak kicsivel gyorsabban tudtunk haladni, mintha gyalogszerrel érkeztünk volna. A kora tavaszi áradás több helyen bemosta az utat a patakba, sokat rontva az amúgy sem épp a legjobb állapotban levő úton. Igazi felfedezőnek éreztem magam, mint aki olyan földre lép, ahol még senki nem járt előtte.
Soha addig nem hallottam Pádisról, és fogalmam sem volt arról, mi vár itt ránk - és azt hiszem, egész életemben hálával fogok adózni azokért a pillanatokért, amelyekben itt részesülhettem.
Az első sejtelmes és izgalmasnak ígérkező látogatás óta sikerült Pádis ezernyi arcát megismerni az év majd' minden havában, mindig új és új csodákat felfedezve.
A szirt
A láda rejtekhelyéhez, a Galbina-szirthez is egy régi emlék köt - amikor először jártam itt, a szirtre kiérve csak álltunk és bámultuk a minket körülvevő nagy fehérséget, hátha valami csoda történik, és végre kikukkanthatunk ebből a sűrű, nyirkos masszából. Aztán egy idő után bánatosan készítettünk egy-két remek köd előttem - köd utánam témájú fotót, amikor egyszercsak a gép nézőkéjében hirtelen valami színes bukkant elő. És a színest egyre nagyobb színesek követték, míg aztán néhány perc múlva elúszott a nagy fehér, és mi ott álltunk nagyokat pislogva a hirtelen elénk tárult sokminden pazar látványától, és össze-vissza mutogattunk egymásnak, épp ki mit fedezett fel hirtelenjében - ki-ki a Galbina szurdokát, a Flóra-rét mezőit, az esztenákat, vagy épp a Rozsda-szakadékot sasolta.
Persze ilyen előzmények után a lógó orral elbaktatás helyett egy kiadós fotózásba és ebédbe fulladt a szirt-látogatás, ami után immáron boldogan vettük az irányt a következő állomás felé.
A szirt több túratervbe is beilleszthető, hiszen a Szamos-bazárt és a Phaeton-vízesést leszámítva az összes klasszikus túracélponthoz közel esik. Jöhetünk ide a Bársza-katlan vagy az Eszkimó-jégbarlang (és így a Galbina-szurdok) felől, de épp ennyire könnyen megközelíthető a Csodavártól (a jelzett út a Porcika-zsombolyon át vezet), vagy a Glavoi mezejéről is.
A szirtet bármikor érdemes meglátogatni, de különösen ilyenkor, ősszel szép itt - amikor a sok más látnivaló mellett az őszi erdő pazar színpompájában is gyönyörködhetünk.
A láda
A ládát a szirt közvetlen közelében, egy nagy-nagy daganatot hordozó fa gyökerei között rejtettük el, bízva benne, hogy a ládika által idecsalogatott látogatónak sikerül néhány kellemes és emlékezetes percet okoznunk.
Néhány szóban a Bihar nagy kutatóiról
Czárán Gyula (1847-1906): seprősi birtokos, aki 1890-ben, apja halálát követően a gazdálkodást feladva birtokait bérbe adta, és ettől kezdve életét a természetkutatásnak, az Erdélyi-Szigethegység feltárásának szentelte. Menyházán bérelt villát, ahonnan tavaszonként indult a hegyekbe. 1892-ben érkezett Biharfüredre, az akkor még alig ismert üdülőhelyre, ami később itteni tartózkodásának központja lett. Nyaranta járta a hegyeket, turistautakat épített, a nehezen megközelíthető, ám páratlan szépségű helyeket létrákkal, lépcsőkkel, hidakkal, esetenként sziklába robbantott utakkal tette járhatóvá. Felderítette a Bihart, és 1900-ban kiadta első turistakalauzát (Kalauz a biharfüredi kirándulásokra), amiben 28 túrát ír le - ugyane kötetnek újabb 20 túrával bővített kiadása 1903-ban jelent meg. Igen korai, 1906-ban bekövetkezett halálához szomorú előzmény kapcsolódott - amikor 1905 őszén visszatért Menyházára, még a tél előtt meglátogatta a Galbina szurdokát (e szeretett helyen volt barlangban kialakított nyári szállása is), ahol azonban szívszaggató látvány fogadta: a favágók sorra termelték ki az erdő fáit, csupaszították meg, pusztították a szurdok környékét. Immáron betegen (talán ebbe betegedve bele) teszi meg az utat Menyházáig, ahonnan többé már nem térhet vissza a szeretett hegyei közé - halála 1906 január ötödikén következik be. A hatalmas életműről Daday János: Barangolások a Bihar-hegységben Czárán Gyula nyomdokain c. könyvében olvashatunk bővebben.
Papp Lajos (1899-1959): A költő és drámaíró, aki az első világháborúban önkéntesként harcol és sebesül meg az olasz fronton, Piave-nál, a turizmus háború utáni újabb fellendülésekor ismerkedik meg a hegyekkel és a természetjárással. 1928-ban látja sógorait, ahogy hátizsákokkal, bakancsban nekiindulnak a Biharnak. A következő évben már ő is csatlakozik, és a hegyek iránti szenvedély nem várat magára - "Elég volt egyetlen kirándulás, hogy rabja legyek a turistaságnak és imádója Bihar természeti szépségeinek. Most már én voltam, aki lelkesített." Nevéhez fűződik a Biharország c. turisztikai folyóirat megjelentetése 1929-ben, emellett személye jelentős szerephez jut a biharfüredi menedékház megépítésében is. Lelkesedése és tevékeny élete a román hatóságokban gyanút kelt, rágalomhadjárat indul ellene, ami aztán 1936-ban kiutasításához is vezet. A bécsi döntés nyomán aztán visszatérhet Nagyváradra, ám a világháború végén menekülnie kell. Ezt követően 1959-ben bekövetkezett haláláig Magyarországon él, könyvelőként dolgozik, miközben verseket és drámákat ír.
"Úristen, te tőled
nem kérek én mégsem mást már e világon:
Engedd, hogy még egyszer
Láthassam a hajnalt, fenn a Király-hágón!
S mikor a Napisten
Bíborszín szekere felvágtat az égre,
Olyat rikolthassak,
Hogy belezendüljön Nagy-Bihar bús bérce."
(idézet Papp Lajos: Imádság Biharországért c. verséből)
Dr. Mátyás Vilmos (1911-1986): A turistaságot és a bihari hegyeket gimnáziumi igazgatója révén ismerte és szerette meg, akivel rendszeresen jártak 10-14 napos kirándulásaikra a Biharba. Czárán nagy tisztelőjeként néhány társával 1930-ban megalakították az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) aradi Czárán-osztályát. A bihari utakat lelkiismeretes és kitartó munkával újították fel, azonban azokat hamarosan megsemmisítve kellett találják - kolozsvári román turisták terjesztették a hírt, miszerint ezek a magyar hadseregnek készülnek, és felbujtásukra a helyiek tönkretették a felfestett turistajelzéseket, szétzúzták a létrákat és egyéb építményeket. A román hatóságok nyomására az EKE kizárta tagjai közül - ő azonban kitartott megkezdett munkája mellett, és 1936-ban megjelentette Biharfüred c. turistakalauzát. Az ebben hatósági engedélyezés nélkül megjelentetett térképvázlatok nemkívánatos személlyé tették, ám munkáját folytatva 1939-ben megrajzolta a Petroszi-havasok turistatérképét. Amikor aztán ugyanebben az évben megkapta behívóját a román hatóságoktól, Magyarországra menekült, ahol Sopronban telepedett le - innen még egyszer visszatért, majd a háború végén újra - végleg - el kellett hagynia szülőföldjét. A szeretett hegyekbe ezután már csak halála előtt néhány hónappal látogathatott el újra - még egyszer, búcsúzóul átkelve a Biharon. A Biharról szóló turistakalauz megjelentetésének tervét soha nem adta fel, amit azután közvetlenül a halála előtt fejezett be. A kiadást már nem élhette meg, Bihar-hegység. Turistakalauz c. könyve halálát követően jelent meg.
Felszíni és felszín alatti karsztformák
A pádisi karsztvidék rendkívüli jelenségeinek meglátogatásához és tanulmányozásához hasznos segítséget kaphatunk A barlangjárás alapjai jegyzet Barlangföldtan c. fejezetéből - ha szeretnénk többet megismerni a karsztjelenségekről, kialakulásukról és pusztulásukról, mindezekre (és még többre) vonatkozóan a jegyzetben bőséges információra lelünk.
Emellett az Erdélyi Szigethegységről - geológiájáról, állat- és növényvilágáról és más érdekességeiről itt olvashatunk bővebben.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Nagyon szép út vezet ide a Glavoi-rétről. Csodaszép a kilátás. Jól látszott a Nagy-Bihar-csúcs, a Rozsda-szakadék, Vártop sípályái és a teljes környék. [Geoládák v3.12.10]
3 napos barlangász hétvége utáni egy hetes pádisi felfedező körút keretében. Mára barlangász tanösvényezést terveztünk a Glavoj rétről indulva. Mesés az erdő és a rengeteg barlang. Ma már találkoztunk pár magyar turistaval, egyébként szinte teljesen üres a Glavoj és környéke, szerencsénk van így a tömeggel és a csodás napos 10-13 fokos balzsamos idővel is. Köszönjük szépen az idegenvezetést!
Évi ♡ Toti [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget! :)
[g:hu+ 2.0.31]
A Csodavártól jöttünk fel, fárasztó, de szuper túra volt. A szirtre felérve fehér köd fogadott, de rövid ücsörgés után elindultak a felhők és gyönyörű látványban volt részünk.
A Csabai Bihargók szervezésében jutottunk el ide a fiammal. A Skarica-nyeregnél parkolt le a busz és sétáltunk le Glavoj-rétre ahol már többször jártunk. Két kőrtúrán fedeztük fel a környéket. Elsőre a Csodavárat kerestük fel. Valahogy annak a papírjait otthon hagytam, így az a láda megtalálása kimaradt. Mint utólag kiderült a rejtés közelében pihentünk meg. Visszatérve Glavojra megettünk egy míccset, majd nekiindultunk a Galbina-szirt felé. A szirt közelébe érve sikerült kiszúrnom a jellegzetes hordós fát, így nem kellett a kereséssel bajlódnom. Több időm maradt gyönyörködni a kilátásban. Majd tovább indultunk a Bárszai-katlan felé.
Pádisi hótaposó túra keretében szikrázó napsütésben - nem hittük mikor elindultunk hajnalban,hogy havat látunk, de a Boga völgyéből már felsejlett,hogy itt hóba fogunk mászkálni.
2 éve már egyszer megpróbáltunk eljutni ide akkor a 2 nap alatt leesett rengeteg hó megakadályozott minket a végső cél elérésében és persze a kisbusz hólánca.
A kilátás pedig csodálatos - tiszta időben jó messzire el tudtunk látni.
Sajnos a ládához nem tudtam hozzáférni a nagy hó miatt körbejártam a nagy daganat környékét, sajnos a fagy megtette hatását mert ahol a ládát sejtettem a befagyott kő és hó volt - pedig próbálkoztam elég sokáig.
Kérem a rejtőt a képek alapján a láda elfogadását.
Előre is köszönöm.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Szuper kilátás, plusz amikor a szirten ültünk egy sólyom lebegett be elénk. Nagyon-nagyon rég láttam utoljára sólymot. Itt még gyönyörűen sütött a nap.
Elég rossz állapotban van a láda. Ha valaki teheti, vigyen magával egy új dobozt és füzetet is. Az ugyanis szét van ázva. És még csak most jön a tél.
Amúgy csodás hely. 20 éve jártam itt először.
Köszi a rejtést.
Pádis sokadjára is lenyűgöző és változatos. A szirtről csodálatos a kilátás. Az új tájékoztató tábla szép időben segíti a környezet beazonosítását, rossz időben pedig megnézhetjük, milyen panorámában lehetne részünk. Sajnos, a doboz tartalma eléggé nyirkos, de használható.
Négynapos Pádis-túra keretében, Glavoj réti sátrazással. Eső, jégeső is volt, de talán ennek köszönhetően kevesen voltak.
Itt a villámcsapástól tartva hamar visszahúzódtunk a szirtről.
Két napos Pádis-túra. Első nap: GCBAME - GCBOCS - GCMOCT - GCELVI. Második nap: GCPOTO - GCGALB - GCEJEG - GCALBI - GCBARZ. A második nap kora délutánig esős, az idő többi része viszont napos, meleg volt. De a szép helyeket az eső sem tudta elcsúfítani. Köszönet a ládákért és a környék bemutatásáért! Biztosan jövök még ide!
A Galbina-szorosban járva ez volt ma a 2. ládatalálatunk. Egyszerűen gyönyörű a környezet, csodálatos a táj... de hát ez igaz az egész hegységre.. Nagyon köszönöm a rejtést!
Sajnos itt a mai túra elején a GPS-em menet közben felmondta a szolgálatot és csak később tudtam kézzel papírról visszaírni bele a környékbeli koordinátákat.
Kérem szépen a megtalálás elfogadását a képeim alapján! Sajnos ezt fogom kérni a mai többi ládánál is: (Fucul Viu, Galbina-kőköz, Csodavár)
Több éve visszajárunk Pádisra, szeretjük ezt a helyet és még mindig nem fedeztünk fel mindent. Most péntektől vasárnapig maradtunk és a fő túra a Szamos bazár volt, de pénteken délután érkezés és sátor állítás után felsétáltunk azért a Galbina szirtre, mert közel van a Glavojhoz, ahol sátoroztunk. A barátomnak a kislánya, Réka volt a lelkes segítőm, akinek szintén nagyon megtetszett a játék. Lehet, hogy hamarosan őt is a regisztrálók között találhatjuk :)
Köszönöm a rejtést.
Ezen a napon a sárga pont túrát tettük meg. Elég fáradtan kapaszkodtunk fel a szirthez. 100 százalákos kárpótlásban volt részünk: a lemenő nap sugarai gyönyörűen festették meg a tájat!
Zoli, Barnabás, Zsolt
Lopakodóval közösen elkövetve Pádisi túránk alkalmával.:-)
Pádis túránk utolsó napján egy lazább túrát csináltunk a fennsíkon, hisz még haza is kellett utaznunk. Az Eszkimó jegesbarlangtól jöttünk ide. A szirtről a kilátás pazar, láthattuk múltkori kalandozásunk helyszíneit a Bihar csúcsot, a Rozsda szakadékot, és a most eltöltött 4 napunk által bejárt Csodavárat, Galbina szorost, és megnézhettük mennyire nagy púpon kellett átmásznunk a Galbina szorosból vissza. Itt elücsörögtünk egy kicsit nézelődtünk, azonosítgattuk mi micsoda előttünk. Majd mikor kigyönyörködtük magunkat visszamentünk a Glavoi rétre és ott Móc palacsintáztunk, méghozzá áfonyás töltelékkel. Végül visszasétáltunk az autókhoz és végső búcsút vettünk a Pádis fennsíktól. legalább is pár hónapra, mert fogunk mi még ide jönni, hisz sok érdekességre nem jutott időnk a 4 napban.:-)
Barátokkal eltöltött bihari túrák és ládák egyike.
A hely csodaszép csak kissé szemetes illetve bizonyos turista utak elhanyagoltak, de pont ezért vadregényes.
Egynapos buszos kirándulás szsoutdoor-ral, kisöcsémmel és néhány haverral a Pádisra Eszkimó jegesbarlanggal, Galbena szirttel, Csodavárral és a végén egy finom estebéddel.
A Csodavár "aljába" ismét nem mentünk le, tehát még mindig van miért visszatérnünk ide!
A szirtről a kilátás fenomenális!
A rejtőnek köszönjük a rejtést, és a szakácsnak ezúton köszönjük a roppant finom tejfölös, ragus tésztát. :D
Egynapos kirándulás Pádisra, könnyű körséta, utána pedig egy igen finom ebéd. Nekünk csodálatos panorámánk volt a verőfényes napsütésben. Köszönet a rejtésért!
jól megérdemelt októberi vakációm utolsó külföldi túrájára Bal3 barátomat invitáltam. A cél a Pádis-fennsíkon egy kellemes barangolás volt, de oda-vissza egy-egy nap ládázgatással kirándulgatással.
A teljes második napot a fennsík néhány jellegzetes helyszínének bejárásával és a hiányzó geoládák felkutatásával töltöttük. Utoljára 8 éve voltam itt Fűkockáékkal (2006 augusztusában). Ősszel is csodaszép a Padis, ezt le kell szögeznem. Nem véletlenül mentem idén októberben hosszabb szabadságra. A Bárszai- és az Eszkimó jegesbarlang (mely most is fantasztikus volt) után kimerészkedtünk az általam már látogatott Galbina-szirtre. Amikor Kockával itt jártunk még nem volt itt láda. Most is fantasztikus volt a kilátás. Itt ücsörögtünk egy keveset Gáborral. Szendvicseztünk, söröztünk és bámultunk a csöndben a nagy térbe... Jó volt!
Újra itt, 5 napos pádisi, baráti társaságban eltöltött túra keretében. Legutóbb 2012.03.03-án jártam erre hótalpas túrán. Akkor a nagy hó miatt a ládát nem tudtuk előásni, pedig elég sok időt töltöttünk el a hó elhányásával. Most végre logot is tudtunk elhelyezni a naplóba. Már többször jártam itt, de most is lenyűgözött a kilátás, és a nyugalom. Nincs is jobb, mint egy itt elfogyasztott ebéd(szerűség).
A fennsík nem csupán a különféle természeti csodákból áll, hanem van egyszerű, ám remek kilátást nyújtó sziklaorom is. Innen - tiszta idő esetén - igen messzire láthatunk el. Még a Rozsda-szakadékot is láthattuk, igaz, nem teljes pompájában. A szép napos időben jó volt kicsit kifeküdni a sziklákra és a túra egyik nagy pihenőpontjának kinevezni. Evés-ivás közben volt bőven idő gyönyörködni a panorámában és persze beszélgetni is. Kellenek ezek a (pádisi látványokhoz képest) kommersz helyszínek is, hogy a túra közben megpihenhessen a túrázó agya. Legyen idő feldolgozni a korábban látottakat és felkészülni a következő élménygazdag helyszín érdekességeire. Bobó mackómmal mi is ezt tettük.
Első pádisi kirándulásunk (GCBARZ-GCALBI-GCEJEG) második ládája.
Bogatelepen volt szállásunk onnan jártunk fel nap mind nap a fennsíkra, könnyedén az új útnak köszönhetően.
A Glavojra vezető út mellett parkoltunk és indultunk a sárga kereszten. De aztán bejártuk a Bársza-katlant, felmásztunk a Galbina-szirtre és utána következett az Eszkimó-jégbarlang. A Csodavár azonban ebbe a napba az idő rövidsége és az időjárás miatt nem fért bele (nem mintha másnap jobban jártunk volna).
A szirten tökéletes idő fogadott. Na jó, kissé fúlt a szél, de tiszta volt az idő és főképp nem esett. Itt költöttük el ebédünket, bár már maga a látvány is eltelített.
A Húsvétot a Pádis-fennsíkon töltöttük. A három fő nevezetességét a Szamos-bazárt, a Galbina-kőközt és a Csodavárat jártuk be. Központi táborhelyünk a Glavoi-réten volt. Az előszezon minden előnyét érezhettük, hisz alig voltak még a fennsíkon. Köszönöm a rejtést!
Gyönyörű környezet, csodálatos idő és szuper térsaság.
A Csodavár menedékháznál szilvesztereztünk és innen túrázgattunk négy napon keresztül.
Köszonjük a rejtést.
A szirtről a kilátás nagyon szép volt! Családdal is járható! A láda viszont az utolsókat rúgja,darabokra törve találtuk meg! Kérek mindenkit aki arra jár vigyen egy új dobozt,mert különben láda halál lesz! :)
Első bihari túránk ebédelőhelye volt itt a felhők felett. Néhány túratársunk most először láthatott geoládát. Kár, hogy nincs fent a nemzetközi oldalon. Köszönjük a rejtést!
Köszönjük!
az volt egyedül a gond hogy a láda belseje tele volt vízzel és a papír is elázott a jelszó is nehezen olvasható volt. de raktam be egy papírt és azon van név és az idő
Köszönöm a rejtést.
A láda sajnos törött, teljesen szétázott. A logbook már szinte olvashatatlan és írhatatlan. Tavidir logját már nem olvastam, így nem készültem a karbantartásra.
Csodálatos téli hótalpas túra keretében jöttünk a szirtre. Korábban is jártam már itt, de akkor még nem volt jutalma a szirt megtekintésének geoláda. Sajnos most sem foghattam a kezemben a dobozkát, mert azt másfél méter magas hóoszlop fedte. Azért nem adtam ilyen könnyen! A fát sikerült beazonosítani, és a hegy lejtő felöli oldalán, ahol kevesebb volt a hó (itt volt 1,5m), le is ástam a gyökerekig, de nem itt volt. Mivel arra már az időnkből nem futotta, hogy a további, néhány köbméter havat elhánnyam kézzel, a láda a hó fogságában maradt. Kérem a találat elfogadását.
Meredek hegy oldalfalán
Feljöttünk, de hótalppal ám
Nyomainkat hátrahagyva
Fel is értünk hát a hegyre...
Aki látja, úgy vélheti:
Júj, hét jeti!
Téli nap süt Galbinán
Elég egy kis kardigán
Tekintetünk messze lát
Hósipkájú esztenát
Egy csodálatos téli talpalás során jártunk erre, s bár lelcache mindent megtett a láda előásása érdekében, az a hó foglya maradt.
Kérem a képek alapján az elfogadást, köszönöm. Sirgalahad
Mikulás-túra a Csabai Bihargók lelkes és fáradhatatlan csapatával. Azaz, eléggé elfáradtunk mire felküzdöttük magunkat a szirtre! De megérte! A kilátás csodálatos, ... lett volna, ha nem borít mindent a tejfehér köd! :-)
Szerencsére volt egy nagyszerű türavezetőnk - GCSanya - és Ő mindent részletesen elmagyarázott, hogy merre mit látnánk nyáron, de mivel a Mikulás téli ember így a képzelőerőnkkel rajzoltunk panorámát a ködös téli tájra.
A Magyar igazsághoz hűen, ez volt a mai harmadik ládánk.
Nagyon jó és szép túra volt, nagyszerű hangulatban!
Köszönjük a rejtést és a Mikulás-napot!
Anita & Józsi
GPS nélkül (mivel nem volt műholdjel) találtuk meg a ládát, a leírás alapján. A szirtig vezető út, és a kilátás is nagyon csodálatos. A borús időben gyorsan kellett a fényképeket elkészíteni és a kilátást megcsodálni, mivel a felhők gyorsan eltakarták a tájat.
A szirtről fantasztikus kilátás nyilt a környező hegyekre és völgyekre. Vissza Boga felé már a Glavoi-i réten összefutottunk autós ismerőseinkkel, akik szivességéből autóval mentünk a szállásunkig. Nagy aszerencsénk volt.
Mai nap utolsó állomása. Kiláttunk, majd a ládát megkeresve továbbmentünk a sárga karikán, (ami kicsit lejjebb kétfelé ágazott; miért nem tudják máshogy jelölni a két útvonalat?! ) szerettünk volna minél előbb kiérni az autóútra. A Glavoi-rét előtt nem sokkal bukkantunk ki, amikor is a szomszédaink kiabálnak nekünk az autóból. A Csodavárnál voltak és épp indultak hazafelé. Nagyon nagy szerencsénk volt, ha fél perccel később érünk ki, akkor gyalogolhattunk volna jópár kilométert hazafelé.
Várasfenesi szállás helyünkről közel 3 órás gyötrelmes, pornyelő utazással értünk el a Glavoi-rétre, de innentől kezdve a látvány minden korábbi megpróbáltatásért kárpótolt bennünket. Meseszép volt a szirtig vezető út és a szirtről elénk táruló kilátás is. Köszönjük a rejtést!
Életem első geoládája.. GPS nélkül, a leírás alapján sikerült megtalálnunk. A szirtről csodálatos kilátás nyílik! Az aktuális csapat tagjai: Ákos, Matyi, MT, Évi. Köszönjük a rejtést! :)
Valószínű újat nem mondok azzal, hogy ez egy varázslatos hely. Padisról jöttünk Dalissimével az Eszkimó jégbarlangot útba ejtve végig esőben, de a látvány mindenért kárpótolt. Amikor felértünk a szirtre minden tejfehér volt, de mintha csak a kedvünkbe szeretett volna járni a Hegyek Ura egy percen belül kitisztult az idő és elénk tárult a csoda. Órákig ellehetne itt időzni, rabul ejtő, de sajnos menni kellet tovább. Szeretnénk még ide vissza jönni.
A láda illetve a tartalma elvolt ázva, átcsomagoltuk.
Köszönjük a rejtést.
esőben, hatalmas ködben másztunk fel. a tájból semmi sem látszott, egynemű homogén tejföl volt a világ. másnapra sokat javult az idő, úgyhogy úgy döntöttünk, csak vissza kellene menni, s nem bántuk meg!
(tériszonyosként külön durva volt látni másnap, h milyen helyeken rohangálgattam. persze, amikor már nem csak 40-50 m volt a látótávolság, már nem nagyon akaródzott a szirt közelébe menni:)
Mai napon a GCBAME felől szerettünk volna felmenni a GCTVK-hoz. Az odavezető út azonban elég nehezen járható, így inkább korábban parkoltunk le és leírás nélkül próbáltunk szerencsét. GCEJEG-tól sétáltunk át ide. Még mindig csodás volt a környezet. Az emberek a jegesbarlangnál maradtak, amit nem bántunk. :)
A szirtről csodás kilátás nyílt. Minden csupa zöld, szinte hihetetlen, hogy a zöldnek mennyi árnyalat van. :) Érdekes volt, hogy a szirt elérése előtt kb. 130 méterrel kaptunk néhány csepp esőt, ami frissítő volt. A szírtre kiérve azonban azt láttuk, ahogy a lábunk előtt a rétre egy sívban zúdul az eső, míg minket nem ér egy csepp sem.
A rejtek gyorsan és könnyen meglett. A láda sajnos be van párásodva, így a logbook nedves.
Rövid pihenő után indultunk tovább a GCPOTO-hoz.
Pádisi logolós hétvége. Sokszor jártunk már itt, először éppen 10 éve. Most az eszkimó felől jöttünk és a Glavojon aludtunk. Reggel onnan mentem be dolgozni. Ez az élet, Babolcsay néni!
Barlangászni voltunk a környéken. Ezen a napon előbb elugrottunk a Porcikába, csúszkáltunk egy kicsit a jeges alján, óriási nagyokat estünk-keltünk, miközben egymás alól húzgáltuk ki a kötelet és nagyokat nevettünk.
Pas nem nagyon szeretett ezen a túrán, mert némi kerülőúton, sok-sok kaptatóval, majd ereszkedővel közelítettük meg a Glavoj-rét felől, majd a Porcikától visszafelé szedtük össze a ládát.
Aki a Glavoj réten sátrazik, vigyázzon a cuccára, mert nappal a kutyák, éjjel pedig a rókák indulnak önkiszolgáló bevásárló túrájukra, elhordva ehetőt és ehetetlent is. :-)
Viszont a rókák a sok kaja hatására viszonylag szelídek, éjszaka az ember (és a tűz!) 5 méteres környezetébe simán oda mennek, de nagyon óvatosak, első hirtelen mozdulatra elszaladnak.
Glavoi-rétről indultunk fel a szirtekig, utána megnéztük az Eszkimó-jegesbarlangot GCEjeg, az ABC-ben ittunk egy sört és ettünk egy palacsintát, majd a szurdok felé vettük az irányt.
Glavoj-réti sátrazásunk első túranapján.
A leírásnak és a jó rejteknek köszönhetően még gps sem kellett a megtalálásához.
A kilátás pazar a hatalmas méretű hegyekre, völgyekre.
Újra Pádison! Már nagyon vártam a találkozást. 4 éve a Pádis csapattal jártunk erre, hiányzott... Változott itt sok minden azóta! Épül az út, már a románok sem strandpapucsban járják a hegyeket, sokkal kisebb az Eszkimóbarlang jege. A Glavoi réten sátraztunk, nyáron utoljára, az biztos! Nem ragadott magával a sátorváros hangulata. Éjjeli tivornyák hangjai, stb. Na de nem ez volt a lényeg, hanem a sok szépség. Mert azok nem változtak! Ide még visszajövünk, az biztos.
a nap elso konnyu talalata, hala a gombocos fanak :) a lada sajnos elazva, kicsit megtorolgettem ,de kiszaritani nem volt idom. raferne egy logbook csere.
A láda ugyan nem törött, teljesen szét van ázva. Megtaláláskor csurig tele volt vízzel! Így áttettük a rejtekadó fa egy víz védettebb zugába. Köszi a rejtést!
ástunk, másztunk, kutattunk, kerestünk
de nem leltük a ládát, pedig a nagy bumszlis fát is körbe tapostam, rugdostam, de a hó által rejtve maradt az üreg
Osztálykiránduláson segédkeztünk és közben új kessereket avattunk. 27 gyerekből a fele nagy lelkesedéssel kereste meg a dobozt.
A láda tisztán szárazon várja megtalálóit.
A kilátás meseszép! Szerencsére gyönyörű időt fogtunk ki, ezért lehetett látni a mélységet alattunk. Remek pihenőhely, főleg mivel sokat kell mászni felfelé.
Megtaláltuk, sajnos az Eszkimó-barlangnál mi sem jártunk szerencsével a ládakeresésben. De itt csodálatos volt a kilátás és persze a Pádis is lenyűgöző.
Miután kívül-belül-alul-fölül végig jártuk a Pokol Tornácait, jöttünk ide, útközben megnéztük a Porcika zsombolyt, ami szintén lélegzet elállító. Szóval jól esett itt a pihenés, kiültünk a sziklákra és gyönyörködtünk a tájban. Sajnos kevés ilyen hely van már, ahonnan egy települést, gyárat, utat, bevásárlóközpontot sem lehet látni. És az is jól esett, hogy nem kellett egy teljes domboldalt végig túrni a ládáért.
Béka, Bütyök
Ha már arra jártunk ellenőriztük a ládát. :)) (szerencsére hozzánk nagyon közel van) Száraz tiszta kereshető!
Hihetetlen tiszta és szép időnk volt köszönhetően a szombati nagy szélnek.
Mi kissé nyirkosnak találtuk a naplót, de azóta Zolizáék egyéb logjából az derül ki, hogy sikerült kiszárítanunk. Hiába - jót tesz egy ládának, ha időnként megtalálják és kinyitják! :-) A környék valóban szép, köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk. GPS nélkül. :) Fantasztikus a kilátás, csodaszép a táj, és jó volt esőben felmászni a Galbina-kőköztől ;), de szerencsére nem csak felhőt láttunk. Jövünk még a Pádisra túrázni! :)
végig a 4 nap alatt egész jó időnk volt, és még ládarejtésre is futotta az időből :)
Két éve az össze Pádisos ládát rátöltöttem a kütyüre, hogy majd túra közben jól megkeresem őket. Aztán ebből az lett, hogy utólag, a tracklogot nézegetve láttam, hogy milyen ládák mellett is mentem el pár méterre - jobban lekötött a látvány. Kicsit bosszantott akkor, de most visszatértem, és célzottan 1-2 geoládára hajtva :)
Ez a szirt is kimaradt akkor, most pótoltam. Kicsit jó volt csak úgy nézni, és semmit sem csinálni. A kilátás nagyon jó.
A mai nap csúcsládája, már ami a magasságot és a panorámát illeti. A környéken járva közelsége folytán adott volt és az idő is kitűnő volt, kellemes meleg és jó látótávolság mellett ejtőztünk is egy jó félórát a szirten, dudikoph még egy függőágyat is felszerelt két, statikailag megkérdőjelezhető állapotú fa közé, de azok jól vizsgáztak. ;)
A ládáról lehámoztuk a két gusztustalan, penészes tecsós zacsit (a doboz kevés tartalma is ennek megfelelően penészes volt) és kicsit kiszárítottuk a hasznos tartalmat. A sok rejtekhely közül sikerült a legvizesebbet megtalálni, próbáltam úgy visszarejteni, hogy kicsit "lélegezni" is tudjon a doboz.
Itt akkor jártam először amikor még nem volt láda elrejtve, akkor is és most is megdöbbenve néztem szét, mert fantasztikus a kilátás. Egyik kedvenc helyem lett.
Köszi!
Eszkimó barlangtól felmásztunk a néha el-el tűnő turistaúton.
Már a csúcs előtt is hallani lehetett a szél hangjából, hogy itt valami lesz, de a kilátás mindent felülmúlt!
Ezt látni kell mindenkinek. Két napos túránk pozitív mérlege, hogy kb 100 szembejövő emberből 98 magyarul köszönt vissza, és a maradék is mosolygott! Ezt teszi az igazi természet az emberekkel.
Köszi a rejtést.
Eszkimó jégbarlang után. Sajnos kicsit borús volt az idő, de néhány pillanatra mi is kaptunk a szép kilátásból. Ez a láda könnyen meglett, végre egy sikerélmény... :)
Végre sikerélmény. Két pádisi ládát nem sikerült megtalálnunk a nagy avar miatt, de ez nagyon jó, avar és hó védett módon lett elrejtve. A látvány kulcslyukon kukucskálós volt az előttünk mászkáló felhők miatt, de így is megérte!
nomen est omen
A Mikinek beragadt a szivató bowdenje, és már másodszor mászatja meg velem ezt a púpot. Egyszerűen nem érti, hogy fáj.
De jó nagyon!
A málnát viszont szeretem, és akkor az áfonyáról még nem is beszéltem...
Talán már jártunk errefelé??? Csak akkor pihentebbek voltunk. Sajnos a túránk vége közeledett. Azért még kiélveztünk minden egyes percét. Széllel és közeledő viharral dacolva ezt is teljesítettük.
Köszönet érte!!!
Megint magasra kellett törni, de nagyon megérte. A látvány ismét ámulatra késztetett Pádis V2.0 keretén belül. Nagyon szeles időben rettegve a várható vihartól, ami végül is elkerült bennünket. A logbook lassan cserére szorul, a teljes széthullás előtt vannak a lapjai. Köszönjük a rejtést!
Már megint a Porcika zsomboly felé, pedig már minden porcikám külön fájt. Az utolsó 65m szinten Éva, mint egy hegyimentő elém jött és felcipelte a zsákomat. Odafennt a zsombolynál koszorúértágító konyakkal vártak Tótzoliék, útközben fél gyűszű pálesz is segített, így együttes erővel megmentették az életemet. Annyira, hogy végig mászkáltam aznap az összes barlangon. Köszönet mindenkinek, akik lemaradtak velem délelőtt, és akik segítettek. Hasonlítgattuk a szirtről látható táj szépségét Bálavárral, de holtverseny lett az eredmény. Mindkettő csodaszép. Megérte kínlódni.
Imadom a kilatokat. Na jo, ez nem volt kilato, a kilatas azonban pazar volt. A szel mindenaron probalt lependeriteni minket a tatongo melysegbe, de azert eleg jol sikerult kapaszkodnunk, hiszen este teljes letszammal erkeztunk vissza a szallasra.
A tavalyi Torocko-tura alkalmaval mar volt szerencsem latni ezt a helyet. Igaz, messzirol. Jooo messzirol, a Rozsda-szakadektol mutatta nekunk Miki a tavolban a csucsot. Meseltek kulonbozo Padis-sztorikat is azok, akik az akkori resztvevok kozul mar jartka itt kozosen. Akkor sovarogva hallgattuk oket...
Az ilyen helyeken akar egesz nap el tudnek uldogelni, logatni a labam a melysegbe, de egy ido utan a kimeletlen turavezeto tovabbhajtott bennunket :)
Na persze nem jartunk rosszul, hiszen a Pokol Tornacaihoz vitt minket.
A Porcika zsombolyig már ismerős volt az út, érdekes módon most sokkal gyorsabban küzdötte le a csapat az emelkedőt, mint két napja. A következő szakaszt trackeltük, mert még nem volt rajta az OMP térképen, így legalább ezzel a kis vonallal hozzájárultunk a térkép épüléséhez. A szirtről nagyon jó volt a kilátás, pont szemben látszott a Rozsda-szakadék, ahonnan a tavalyi Torockó-túrán láttuk Pádist. Néhányan olyan közel mentek a szakadék széléhez, hogy szinte rosszul voltam, amikor odanéztem. A nagy szélben mi inkább a biztonságosabbnak tűnő nagy szikák mögül élveztük a panorámát.
Pádis túra, 6. nap
A menedékháztól a Porcika zsomboly érintésével mentünk fel a szirtre. Gyönyörű a kilátás, de a viharos szél miatt nem maradtunk sokáig. Innen az Eszkimó barlanghoz mentünk tovább.
Már előre rettegtünk a Porcika-zsombolytól (illetve az odavezető úttól), de meglepetésre ezúttal szinte felfújt minket a frissítő reggeli szél. Az eső viszont az utolsó napunkon sem jött be, így ragyogó időben gyönyörködhettünk a kilátásban.
Esőkabát -nem esernyő, nem poncsó- készenlétben, de csak széldzseki kellett (volna) a szirten. Nagyon szép a kilátás! Jót pihentünk a sziklákon. A logbook egy nedves saláta.
Pádis V2.0 túra alkalmával újra eljutottam ide! :o)
Mivel reggel kicsit később indultam, mint a Csapat, másik úton közelítettem. Először a ládára mentem rá, amit sikerült is elsőnek megtalálnom! :o) Éppen végeztem a logolással, amikor befutott a Csapat előörse is, ezért nem rejtettem vissza a dobozt.
Sajnos elég nyirkos volt belülről a láda, a logbook is el volt ázva és kezd széthullani. A toll sem fogott. Az időpontot még be tudtam írni vele, de a nickemet már nem nagyon. :o(
Találat után felmentem a szirtre, ahol napsütés és erős szél fogadott.
Itt pihengettünk, nézelődtünk jó sokáig, majd elindultunk az Eszkimó jeges-barlang felé.
Ezúton is köszönöm szépen Mikinek és Anikónak, hogy újra eljuthattam ide, a Többieknek pedig a vidám Társaságot! :o)
Mai bihari túránk egyik állomása. A panoráma gyönyörű. A log füzet kissé átázott, becsavartam egy száraz papírtörülközőbe és jól vissza zártam a dobozt, hogy tovább ne nedvesedjen.
Bogatelepiszűkház 7/4
Ez az eszkimó barlang fölötti szirt érdekes volt. Fönnt vagy magasan, tudod, h alattad mélység, de semmi kilátás végig köd. Ide már csak 3-an jöttünk fel.
Nagyon szeretem ezt a sziklát! Most különösen jó volt, mert az eső után kisütött a Nap, fújt a szél, szárítkozhattunk egy kicsit.
Glavoj-rét - Csodavár erkélyei (GCPoTo és GC15EG4) - Porcika-zsomboly - Galbinária: erkély (GCGalb) - vízkitörés - barlangok - Eminenciás-esés - a kőköztől vissza - Flóra-rét - Galbinária alja - Eszkimó-jégbarlang (GCEjeg és GC15EGY) - Galbina-szirt (GCalbi) - Fekete-barlang (víznyelő a Bászra-katlanban) - Glavoj-rét.
13 év után újra a Biharban! Az 1981-es, 1985-ös, 1991-es és 1995-ös nagy egyhetes-tíznapos hátizsákos vándorlások után most Tibor barátommal autóval mentünk fel a Glavoj-rétre, ott sátraztunk négy napig, és onnan jártuk be a fennsíkot.
Tél és tavasz között! Az északi oldalakon és a dolinákban több méteres hó - a déli oldalakon és a réteken virágtenger. A hó alatt a víz üregeket vájt, volt ahol nyakig süppedtem a hóba - a fennsík legelőin viszont milliárdszám nyílik a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).
Sokat változott a környék: Pádison szörnyű épületek épülnek, félő, hogy tönkreteszik ezt a gyönyörű tájat.
0. nap: éjszaka 11-kor érkezés Glavojra.
1. nap: Csodavár erkélyei - Galbinária - Eszkimó-jégbarnag és Galbina-szirt - egy kicsi a Bászra-katlanból
2. nap: Csodavár Pokol tornáca - Elveszett világ - Pádis-tó (a Pádis-rét helyén) - Pádis - Mócok temploma
3. nap: Boga-csűr - Szamosbazár
4. nap reggel autóval le Bogatelepre, és onnan: vízesések - Csonka-kő + hazafelé ládák
Szuper!!
Március 8-án is tervbe volt, hogy feljövünk de akkor a havazás miatt letettünk róla. Tavasszal még soha nem voltunk itt. Nagyon szép kilátást élveztünk.
A GCNABI -in még szép hósapka van.
De hamarosan kereshető lesz! :)
A HECT 4. születésnapján, lábszárközépig érő hóban. Lekukkantva meg színes erdő - elképesztő. És még a nap is kisütött közben.
A Ponor-réttel együtt ez számomra a Pádis legklasszabb helye, örültem, hogy külön ládát kapott.
A rejtőknek gratula a gyönyörű fotókért.
Barbárka
ui: A HECT természettudós szakosztálya megfigyelt egy havasi delfint is.
Negyedik HECT születésnapon jártunk erre. Csuhást csak ijjesztgettük, nem állt szándékunkban beelőzni. :-)
A kilátás, társaság, hosszú hétvége egyaránt feledhetetlen volt, köszönjük.
Mudman
Egyszer összefutottam a rejtővel a Börzsönyben, és két ládika között szóba került a nagy közös kedvenc: Pádis. Már akkor megtudtam, hogy hamarosan ládika kerül oda. A múlt héten Reni említette hogy már moderáció alatt is van, de nem árult el semmit. Így indultam Erdélybe, Nagyváradon ért utol három sms barátoktól, és a rejtőtől, a koordinátákkal.
Pont jókor, hiszen a fórumról tudtam hogy versenyben vagyok az elsőségért. Azután Pádisra felfelé haladva beértem a felhőbe és a hóba. Parkolás, és irány a ládika. Nagyszerű, télen is kereshető (Figyeltek!?) rejtés. Kilátásból nem sokat élveztem, de visszafelé átmentem a katlanon a barlangok szájánál. Köd, sejtelmes lágy formák, fények, illatok, csend. Szinte mint a mesében. Csak Fekete István sorai jártak a fejemben, ahogy a ködről írt:
"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van."