A hely
Országos jelentőségű védett természeti emlék az ex lege védett korai bronzkori földvár (erődítmény) a földvárak között átlagos megjelenésű. Sajnos említésén kívül kevés információt találni.
A hatvani kultúra jellegzetes, korábban kevéssé jellemző erődítési formája a földvár. Mivel ez a sajátos erődítési forma a kultúra egész területén - Kelet-Magyarország északi peremén illetve a Közép-Tisza-vidéken - egyenletesen elterjedt, kevéssé valószínű, hogy külső ellenség fenyegetése tette volna szükségessé kialakításukat. Kézenfekvőbbnek tűnik, hogy a kultúrán belüli feszültségek indokolták a várak fenntartását: a területeiket egymástól féltő, kultúrán belüli népcsoportok tartottak ilyen módon védelmi készültséget.
A hatvani földvárak közös jellemzője, hogy az adott terepen uralkodó helyzetet töltenek be. Minden esetben a vidék legmagasabb dombját választották ki. A hatvani kultúra váraiban gazdag a Galga-vidék illetve a Gödöllői dombság. Tura szomszédságában is többet találunk, pl. Aszódon, Valkón, Zsámbokon, kicsit távolabb pedig Versegen és Váckisújfalun.
Ajánlott útvonalon felküzdöttük magunkat a tapadós sárban, GPS nélkül kissé bénáztunk és vagy 15 percig kerestük, szép rejtés, köszi! :-) Vissza már crossmotor- és állatnyomokon mentünk, a tó mellett :-). Fent nagyon sok a borz/róka üreg!
A tónál parkoltunk, majd a lankás dzsindán másztunk fel. Lefelé állati csapásokon jutottunk le a földútig.
A töröttet elhoztuk, de hagytunk helyette egy új, 10x10x5 cm-es dobozt.
Hár ez eléggé izgalmas találat volt, aminek közepében leszakadt az ég. Éppen azért mert már látszott, hogy jön a zuhé, Roy-t lent hagytam a kocsiban és elindultam egyedül gyalog, nehogy aztán beragadjunk. A kilátás végig nagyon szép volt, de a dzsungel a végén nem igazán tetszett. Mint egy ázott ürge értem vissza a kocsiba, ahol csak ponyvára hagyott Roy leülni. Még jó, hogy volt nálam váltóruha. Köszi a rejtést!
Megleltük. A nagyfeszültségű vezeték alatt álltunk meg és onnan mentünk el 1,4 km-t. A környezetről a mostani állapot alapján tudok nyilatkozni, ez télen lehet hogy jobban tetszett volna. Az utolsó 300 méter csalánosban vezetett, ez a rosszul megválasztott öltözék miatt csak kellemetlen volt. Ami elviselhetetlen volt, az a kisujj méretű böglyök (talán Lóbögöly) folyamatos támadása. Állandó karlengetés, kapálózás volt a dzsungelben. A koordináta, szokás szerint tű pontos, az előző GCERKR kudarcunk után üdítő élmény volt a gyors megtalálás, ami a teljesen benőtt környezetet tekintve igazán meglepő volt. A böglyök miatt nem pecsételtem, hanem siettünk vissza a kocsihoz. Közben összefutottunk (újra) egy vadásszal, aki megkért, hogy maradjunk az autójánál, mert malacokat cserkel. Sajnos két ember az úton megzavarta az eseményt és a malacok elszaladtak. Szomorúan újságolta, hogy 40 év alatt eddig senkivel itt nem találkozott, most meg négy emberrel is :) A fotókat megnézve, egészen máshogy festett most a hely, mit a tavaszi-téli időszakban. Most sem a romokból, sem a kilátásból nem látszott semmi, a megközelítés meg kínszenvedés. Mindentől függetlenül köszönet a hely bemutatásáért és a rejtésért!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.7]
A távolabbi parkolási pontból indultunk. Kellett hozzá némi bátorság, mert az időjárás elég bizonytalan volt. Lényegében egész nap, bármikor lehetett volna akár egy jó kis felhőszakadás is akár. Úgyhogy erősen kémleltük az eget, hogy mikor kezdjünk el visszaindulni. De aztán erre nem volt szükség. Végül elértünk a normálisan járható út végére, de innen még olyan 200 métert kellett menni. Na, ez már elég kellemes dzsungelharc lett. De hála a rejtőnek, a koordináta nagyon pontos, és a leírás is sokat segített. Amúgy az egész úton csodás kilátásban lehet gyönyörködni.
N 47° 42,215' E 19° 21,340' 150 m [GCVKFF+1parkoló]
N 47° 42,280' E 19° 21,280' 155 m [GCVKFF+jobbra]
