Zsitfai földvárak
A kezdetben kétpontos multi első ládája tartalmazta a második állomás koordinátáit. Ismételt muglikár miatt ideiglenesen a multi hagyományossá alakítva. Az első mikroláda a zsitfai földvárban (a Felsőzsitfa falurészhez tartozó Vári-dombon)  N 46° 33,091' E 17° 17,434' 110 m [GCZSSZ+földvár]fenyőfa gyökere alatti üregben, tobozok alatt rejtőzött. Ha időd engedi, nagyon örülnék, ha az átalakítás ellenére keresnéd az első pont dobozkáját - ha fodor8peter 2011.06.24-iki bejegyzését olvasva elfogadhatónak tartod ezt a javaslatot. A valós láda (20*15*12 cm) a szőcsényi vársáncoknál, a híd alatt található.

---

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

A somogyi földvárakról
Még egy földvár! - kiált fel a célpontot kereső ládász. De mindjárt helyesbíthet is: ezúttal kettő! Mindkettő szabadon választható pont volt a Somogyi Várak Jelvényszerző Túramozgalom keretében.

Az iszlám invázió kezdetén a déli vidékeken nagy számban alakítottak át erősséggé egyházi épületeket és létesültek kerített földvárak, amelyek a reguláris oszmán hadsereg számára nem igen jelentettek akadályt, de a kisebb rabló-pusztító hordák ellen bizonyos védelmet nyújtottak a sokat szenvedett lakosságnak. Fontos tevékenységük volt még az ellenség csapatmozgásainak biztonságos megfigyelése is a nagyobb erősségek előváraiként. Hogy kellően értékeljük szerepüket, fel kell idézni a török hódoltság korának népmozgalmi viszonyait. A Balaton-környéki mocsárvidékeken alapuló somogyi védővonal legalább fél évszázadig volt határvidék, és ez a fél évszázad sokak számára a túlélést jelentette: a gyakorlatilag elnéptelenedett Tolna és Somogy megyéhez viszonyítva Zalában az eredeti lakosság nagyobb számban élte túl a vallásilag fanatizált török megszállók időről időre ismétlődő, emberiség elleni bűntetteit.

Somogyzsitfa
A vidék a Honfoglalást követő időkben a Bő és Bogát nemzetségek tulajdonában volt, később a Szőcsényiek birtokolták.
A mai falu három települést egyesít: az egybeépült Somogyfehéregyházat és Felsőzsitfát, és a kissé elkülönülő Szőcsénypusztát.
Felsőzsitfán és Szőcsényben is egy-egy földvár maradványai rejtőznek, amelyek a török időkben a csákányi templomerőd előváraként szolgáltak.

Somogyzsitfa község központjától nem messze, sík területből emelkedik ki a Vári-domb (N 46° 33,089' E 017° 17,427'). A rajta nőtt fenyőfa csoport miatt messziről feltűnő domb zsombékos, gyakran járhatatlan vizenyős rét közepén áll, megközelíteni általában csak a Marót-völgyi csatorna jobb partján lehetséges. Ehhez a falu főutcáját jelentő országútból Csákány felé leágazó úton a harmadik hídig lehet autózni ( N 46° 32,837' E 17° 17,507' 105 m [GCZSSZ+parkoló]), majd a magaskórós, nádas patakparton gyalogosan észak felé haladni, míg egyvonalba nem érsz a vár sáncaival. A belső vár kiemelt platóját széles, 2-3 méter mély árok veszi körül, majd ezt az együttest egy hasonló magasságú, többé-kevésbé jól kivehető töltés keretezi. A magányos dombról jól áttekinthető az egész környék, és amíg épek voltak a mára nyomtalanul eltűnt felépítmények, jó védelmet biztosított a bennlevőknek. Története és pusztulása a szőcsényi váréhoz hasonló.

A szőcsényi vár a Balatontól délre elterülő Nagy-berek és a Zala mocsaras torkolatvidéke közötti védelmi vonal egyik 16-17. századi végvára volt, a mai Szőcsény-puszta melletti dombháton (N46° 32,201' E017° 19,292'). A környező síkságból kiemelkedő dombon települt a középkori Szőcsény falu. A várat az 1550-es években a 14. századi, gótikus templom köré építették. A templom támpilléres szentélye barokk ízlés szerint kápolnává átalakítva ma is áll; a vár összes felépítményéből csak ez maradt fenn. A bejáratot lezáró rácson át magas művészi színvonalú festményekben gyönyörködhetünk. Körülötte nagyobb belső udvart közrefogva terült el a négyzetes alaprajzú palánkvár, sarkain félbástyákkal. Széles, háromszoros árok övezte, amelyek fölött a déli oldalon híd vezetett át, az árkok közti sáncokon erős fapalánkokat építettek.
Szőcsény vára több kisebb török támadás kivédése után, 1566-ban elpusztult, mivel Szigetvár eleste után a somogyi és zalai kisebb várak őrségei felgyújtották váraikat és elmenekültek. Tahy Ferenc, majd a legendás Thury György kanizsai főkapitány idejében rövidesen újjáépítették és őrséget helyeztek el a várban. A Szenyér, Csákány, Kéthely, Öreglak és Fonyód váraival jelzett vonal Somogy megye északnyugati vidékén évtizedekig kijelölte a török hódoltság határát. 1600-ban, amikor Kanizsa erős várát is elfoglalták a törökök, Szőcsény a többi kis várral együtt elesett és az 1680-as évekig török végvár volt.

A szőcsényi vár megközelítése a Véssey-kastélyban működő Széchenyi Zsigmond erdészeti szakiskola udvaráról a legegyszerűbb. Javaslom, hogy a főutcán, az oktatási együttes bejárati sorompója előtt parkoljatok ( N 46° 31,996' E 17° 19,035' 131 m [GCZSSZ+2. parkoló]), gyalogosan semmi gondot nem jelent a látogatás. (Kiss Vince igazgató úrral már egyeztetve van.) A látogatást a nappali órákra időzítsétek. A szakiskola parkja és a gazdasági épületek udvara fokozatosan átmegy abba a parkerdőbe, amely a vár maradványait rejti. A mély várárkokon gyalogos hidak segítik az átkelést.
A szakiskola udvara számos érdekességet rejt, amelyek díjmentesen látogathatók: Széchenyi Zsigmond emlékműve, egy kis vadaspark és néhány faritkaság, többek között sárga vadgesztenye (Aesculus flava) fedezhető itt fel, amely 460 cm-es törzskörméretével országosan a legnagyobbak között szerepel  N 46° 32,040' E 17° 19,074' 140 m [GCZSSZ+vadgesztenye]. Van itt egy termetes szilfa, amely már átvészelte a szilfavészt, és utódai már jelentkeznek. Ellenálló génállománya így reményt ad a szilfák újbóli elterjedésére. Itt található az ország legnagyobb, 30-35 m átmérőjű nehézszagú-boróka bokra (Juniperus sabina) - vigyázzunk vele: tobozbogyója kissé hasonlít a fűszerként használt borókabogyóra, de mérgező!
A szakiskola EU-s támogatással részt vesz abban a programban, amely cigány fiatalok képzésével elősegíti munkaerő-piaci helyzetük javítását.