WAP: Kétállomásos multi Pusztaszentpéter falu helyén felnőtt erdőn-mezőn.
1. állomás : A hajdani falu temetője. A jelszó: Devecz Sándorné sírkővéről olvasd le a halálának az évét.
2. állomás maga a hagyományos láda a már seholsincs falu végén (10 cm átmérőjű, 13 cm magas fagyisdoboz), benne a további jelszóval, egy háromágú fa elágazódásában.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

********************

A láda ötlete Boglárka lányunké, Pusztaszentpéterre, egy mára elnéptelenedett, és szinte eltűnt településre hívunk Benneteket egy kiadós sétára. A kék túra útvonala mentén, mintegy 1,5-2,5 kmes út vezet a ládáig, és ugyanennyi vissza, attól függően, hogy az útviszonyok, és a sétálókedvetek szerint hol álltok meg az autóval.

********************

Furcsa érzés lehet írja Bozsér Erzsébet a Zalai Hirlap 1996 november 9.-i számában amikor a hol született? kérdésre egy eltünt falu nevét kell kimondani. Így jártak a pusztaszentpéteriek. A kicsiny települést temetőjével együtt felfalta az erdő, a természet.

********************

Pusztaszentpéter már az 1200-as években lakott volt. Minden pusztaszentpéteri úgy tudja, hogy falujuk régen, a török idők előtt kulcsos város volt várral. Meg is tudják mutatni, ahol a vár állott, noha ott most még kőhalom sincs. Csak a törökdúlás után nevezték pusztának.

Pusztaszentpéter Zala megye nyugati csücskében feküdt, az alsólendvai járához tartozott. Az egész falu határát, beleértve a volt Tarányi-uradalmat, a herceg Esterházy-féle erdőség vette körül. Területe dimbes-dombos, mint Göcsej általában, határa erdővel szabdalt. Talaja erősen kötött, savanyú. A községbe csak földút vezet. Az alsólendvai járás községei a Trianoni szerződés következtében Lentihez kerültek. Pusztaszentpéter sorsa nem ez volt. A mai Zalalövő városa több község és külterületi lakott hely összeépülésével jött létre. 1925-ben Zalapatakot, Zalamindszent és Pusztaszentpéter községeket Zalalövőhöz csatolták. A falu Zalalövő VI. kerülete lett. ez egyben Pusztaszentpéter végének kezdetét jelentette...

A 200 főnél nagyobb lélekszámú telpülések bekötőúttal való ellátása központi határozat volt a szocialistának nevezett rendszerben. Így az olyan kis települések, mint Pusztaszentpéter, elsorvadtak, mivel nem kaptak se utat, se villanyt. A Zalalövői Tanács végül eső után köpönyegnek Pusztaszentpéterre is be akarta vezetni a villanyt, hogy az utólsó szégyenfolt is megszünjön a környéken, de akkor már a gazdák látták a falu leépülését, elnéptelenedését, és ők tiltakoztak a villany bevezetése ellen.

1970-re egy ember maradt az őslakósok közül: Devecz Oszkár. Ő dacolt egyedül az út, a villany hiányával, egyedül élt itt, egészen 2007-ig, haláláig.

Mára a faluból nem sok maradt, a hajdan volt házak helyén halmok, fákkal-rétekkel benőve, egy-két épület áll csak, köztük van még Oszkár háza. Érdekes kontrasztot alkot itt, a békés erdőben-mezőben álló néhány maradék épület, és a régi temető harmóniájával az itt létesült osztrák birtok a "mű-" tóval, és a pesti család bekerített "hobbitelke"...
A Devecz Oszkárt utolsó éveiben gondozó házaspár, Béla és Fáncsi most itt élnek, az osztrák birtok gondnokaként, állatokat tartanak Oszkár háza táján, érdeklődőknek kedvesen mesélnek a régi faluról.
Az élet fintora, hogy mára lekavicsozták a Csödéről idevezető utat, és már áram is van a faluban- az itt lévő felsővezetékről, sőt még mobiltérerőt is találtunk...

********************

A faluba Csödéről juttok, mindig a kék túra útvonalát kövessétek. (Rockenbauer Pál is járt erre híres, televízióban is közvetített útján.) Egy idő után álljatok meg az út szélén, és szálljatok ki az autóból, erre a sáros, felázott, kátyús útviszonyok, és a kellemes séta kedvéért is szükség lesz. Ahogy közeledtek, először a temetőt látjátok majd meg, ez a multi első állomása is. Keressétek meg Devecz Sándor és Sándorné sírkövét, és olvassátok le az asszony halálának az évét, ez a jelszó első fele.

1. pont: N 46° 47,581' E 16° 31,708' 221 m [GCPSZP-1]( 1. jelszórészlet: Devecz Sándorné sírkövéről a halálának az éve)

Tovább haladva a kék jelzésen feltűnik az osztrák tanya, majd visszatér a békés, gyönyörű természet, keressétek a tájban a régi porták nyomait! A falu közepén a gpsre hallgatva el kell térni a kék jelzésről, innen még kb. 600 mre van a doboz. A kitaposott úton elértek Oszkár egykori házáig, (elötte ott a bekerített pesti-nyaraló-bungi), majd tovább a ládához. Ezt a régi falu végén rejtettük el egy háromágú fa elágazódásába, benne a második jelszórészlettel.

2. pont: N 46° 47,627' E 16° 31,234' 234 m [GCPSZP-2] (2. jelszórészletet a geoládában találod)

********************

Pusztaszentpéteri élet és az ottani szokások:
A község határa kb. 300 hold földet tett ki. Ebből 50% volt erdő. Átlagosan 3 tehene és 2 növendék marhája volt minden családnak. Tehénnel szántottak vetettek. Inkább igavonásra használták őket. Tejük a család ellátására szolgált. A felesleget a sertések takarmányába keverték. Ugyanis tejcsarnokba hordás megoldhatatlan akadályba ütközött. A takarmányozást is jól kiegészítette a gyenge legelők miatt. Jól jött a tej, mint takarmányszaporító. Lovat csak két család tartott az 1960-as évben. Sertést viszont minden család! Eladásra is neveltek. Fő mezőgazdasági termékük: búza, rozs, zab, árpa, kukorica és burgonya. Takarmánynövényük: vörös here, lucernát egyedül egy gazda termesztett. A burgonyát nem csak maguk ették, a sertéseknek is adták. A falusiak gyakran ettek vacsorára sült burgonyát tejjel. A gabonabehordást, kepebehordásnak nevezték. Azok a gazdák, akik kazalba, asztagba rakták a gabonát, társultak szomszédaikkal, rokonaikkal. Akik pajtába rakták, azok maguk végezték. Egy-egy tehenes hosszú szekérre 4 keresztet, összesen 84 kévét raktak. Egy kereeszt 24 kévéből állt. Az aratást általában minden család maga végezte.
A cséplést 1939-45 ig a Tarányi uradalom vállalta magára. A cséplőgépet fával fűtött gőzkazán hajtotta. Az uradalom megszünésével nagy gondot okozott a cséplés a gazdáknak. A cséplőgépet még vontatni kellett a 4 km-re lévő faluból, földúton, tehén fogattal. Ehhez 8-10 pár tehenet kellett befogni. A cséplés általában 5-6 napig tartott. A gazdák ilyenkor összesegítettek.A cséplőgépet az egyik háztól a másikig 3-4 pár tehén húzta. Esős időben a felázott utakon ez nagy nehézséget okozott. Az önjáró cséplőgépek megjelenése jelentősen megkönnyítette a dolgot. A traktor természetesen teljesen megoldotta ezeket a nehézségeket.
A falu mellett volt az uradalmi major. Itt 1940-ban 14 család lakott. Határa éppen olyan domborzatú és talajminőségű volt, mint a falué. Erdő, rét, szántó, mintegy 2600 katasztrális hold. Az uradalom 24 konvenciót tartott fenn. A 24 konvencióba beletartozott a bognár, a gépészkovács, a bivalyos, a juhász, a kocsis és az ökörfogatot hajtó béres is. Egyetlen ispán irányította az egész uradalmat.
A pusztaszenpéteri templom 1830-ban már rombadőlt. A salomvári plébániától a falu 2 és 1/4 óra távolságra van.
Utólsó posta Zalalövö.

********************

A 39. Magyar Filmszemlén mutatták be a Remeteidő című dokumentumfilmet, amely Devecz Oszkárról, Pusztaszentpéter utolsó lakójáról szól.

Devecz Oszkár évtizedekig egyedül élt Pusztaszentpéteren, az Őrség és Göcsej határán fekvő kihalt faluban. Két kutyát és néhány kecskét tartott, főleg kecsketejjel táplálkozott. A csillagászat érdekelte, és jegyzeteket készített a kinetikus hőelméletről, és a és a földsugárzás problémáin töprengett. Erről beszélt szívesen, már amikor volt kivel, például a turistákkal vagy a riporterekkel. A Remeteidő készítése közben még nem tudhatták a film készítői, hogy ők faggatják utoljára Pusztaszentpéter egyetlen lakóját, aki a forgatás után két nappal, 79 évesen elhunyt, s vele kihalt egy magyar falu.

Amikor Devecz Oszkár megszületett 1928-ban, Pusztaszentpéteren még 18-20 család lakott. Az emberek gazdálkodással foglalkoztak, sokan közülük évtizedekig nem hagyták el az elszigetelt települést. Devecz Oszkár a szomszédos Csödén végezte el a hat elemit, hosszabb időre azonban csak akkor tette ki a lábát a falujából, amikor a sorkatonai szolgálatát töltötte.
- Apámnak 15 hold földje volt, testvérem nem született, így itthon maradtam gazdálkodni - mondja a pusztaszentpéteri remete. - Arra még emlékszem, hogy a hatvanas évek elején a szomszédos falu téesze el akarta venni a földjeinket, de annyira távol voltunk mindentől, hogy végül is nem háborgattak. Mindig az állatokból meg a földből éltem.
Devecz Oszkár már nem emlékszik arra, hogy mikor maradt egyedül a faluban. Úgy véli, legalább 15 éve elment az utolsó család is Pusztaszentpéterről. A remete tudta, hogy öregkorára egyedül marad, de mint mondja, nem félt a magánytól, és soha nem hiányzott neki a feleség meg a gyerek.
- Elláttam magam. Az állatok húsát, bőrét meg a megtermelt gabonát sohasem kellett a városi piacra vinnem, a környező falvakban mindent el tudtam adni. Sőt legtöbbször a vevők jöttek el hozzám. Ha megbetegedtem, bármikor elmehettem az orvoshoz. Vittem neki egy kiskecskét, és soron kívül fogadott. De nem nagyon voltam beteg az életemben - mondja Devecz Oszkár.
Az utóbbi években a pusztaszentpéteri remete számára viszont egyre több gondot okozott a magány. Legyengült. Nem beteg ugyan, de a földeket már nem tudja egyedül megművelni, és az állatok gondozása is túl nagy terhet jelent a számára. A házában nincs se víz, se villany.
- Néhány évvel ezelőtt megkeresett egy zalalövői házaspár, a Béla meg a Fáncsi, akik segítséget ajánlottak, cserébe pedig azt kérték, hogy hagyjam rájuk a házamat - mondja Devecz Oszkár. - Belementem. Azóta ők gondozzák a földemet, meg az állatokat. Ami fölöslegem van, azt nekik adom, ők meg rendszeresen bevásárolnak nekem a városban.
Devecz Oszkár lassacskán maradt magára egy kihalt faluban, de sosem érezte magát annak, aminek a sajtóban nevezték, és ahogy egy tábla jelezte a falu határában, merre lakik a remete . Nála volt az idegenforgalmi pecsét, jöttek hozzá turisták. Nem érezte magát elhagyottnak. Neki máshogy telt az élet, másképpen múlt az idő. Úgy élt a romló, pusztuló környezetben, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna ez az elmúlás. Sorsa a magyar faluéval is összefügg.

(forrás: Pusztaszentpéter, az eltünt falu című kéziratos falutörténet -internet)

********************

Kellemes túrázást kívánunk ezen a békés vidéken, és egy kis szomorkás visszatekintést a múlt időkbe!