Vízvári kavics-zátonyok

Vízvár község szélétől indul az egykori Dráva-ártéren vezető tanösvény. A geoláda (átm. 12 cm*10 cm) a tanösvény végén levő vízitúra-táborhely körzetében rejtőzik, öreg fűzfa földszinti odújában.
Tartalék jelszó: Csak akkor használd, ha minden kötél szakad, mert a látvány a fő rejtés közelében a legszebb. Padra állva olvasható le az üveg matrica: N 46° 05,134' E 17° 13,575'

---

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

A Dráva
A Dráva vízhozamát tekintve hazánk második folyója. Olaszországban Dobbiaco-nál ered, és 749 km-t megtéve Almásnál ömlik a Dunába. Nagy esésű, kiegyenlített vízjárású folyó. Legkisebb vízhozama 125 köbméter/mp, legnagyobb 3000 kömbéter/mp. Annak ellenére, hogy a korábban elvégzett kanyarátvágások a folyó hosszát csökkentették, és a rajta épült erőművek a hordalék sodródását akadályozzák, és emiatt a meder folyamatosan mélyül, még mai állapotában is sokat megőrzött eredeti értékeiből. Ma Európában a legtermészetesebb állapotú nagy folyó, amely mentén hosszan nyúlik el a Duna-Dráva Nemzeti Park területe.

A Dráva magyarországi szakaszán ma is szabadon építi zátonyait, mossa alá partjait és alakítja medrét, változatos életteret nyújtva számos ritka vagy egyedülálló növény- és állatfajnak. Ezt a természetközeli állapotot fenyegette -Bőshöz hasonlóan- a szomszédok évtizedek óta dédelgetett terve, amely szerint Novo Virjénél egy körülbelül 130 MW kapacitású erőmű létesült volna. A vízi erőmű ugyan nem eleve az ördögtől való; Ausztria, Szlovénia és Horvátország már eddig is számos erőművet épített a Dráva nagyobb esésű szakaszain. A folyó vízjárását ezek is befolyásolják, de elviselhető mértékben. Viszont a Novo Virje-i már síkvidéki erőműként kísértetiesen emlékeztetett volna Bősre: a síkságból kiemelkedő toronymagas töltések közé zárt üzemvíz-csatornával és 25 kilométer hosszú élettelen tároló medencével, az eredeti mederben az időszakos üzemeltetés következtében WC-lehúzásra hajazó vízjárással, amely a természetes környezet pusztulásával járt volna. 2006. január 11-én lélegezhettünk fel, amikor megyei lapunk jelentette Kaproncáról: a horvát fél elállt tervétől, és a túlsó part mentén is természetvédelmi övezetet hoznak létre.

A Dráva így megmaradhat a természetkedvelők és vadvizi túrázók zarándokhelyeként.
A gyönyörű természeti környezet és élővilág bemutatására több helyen is létesültek tájékoztató táblákkal ellátott tanösvények.
Ezek egyike a vízvári, amely a falu szélétől a vízi túrázók bázispontjáig vezet a Dráva partján. A gyönyörű kavicsos zátonyok és időszakos szigetek, aztán a nyílt folyó látványa annyira lenyűgöző, hogy talán a nyári időszakban is megéri a szúnyogok embertelen rohamát kiállni érte.

A tanösvény megközelítése
A falu központjában az országút derékszögű kanyart ír le; itt kezdődik a Dráva utca. A Dráva utcán az utolsó házig érdemes autóval menni, és ott parkolni az útpadkán. A Dráva ártere az itt lévő tereplépcső aljában fekszik. A helyiek szerint a mai vízmentes ártér régebben vízjárta, zátonyos vízivilág volt, de a Dráva medrének mélyülése és a vízszabályozás miatt ma már árvízkor is száraz lábbal járható az egész terület. Amennyire csak lehet, a vízpart mentén haladjatok végig az ösvényen a kilátás kedvéért, és ne toronyiránt vágjatok át a sajátos hangulatú ártéri erdőn.
A tanösvény végén a vízitúrázók táborhelye egyúttal számotokra is megfelelő pihenő- és piknikező hely lehet.
Az országhatár sok helyen közvetlenül a parton vezet; addig is, amíg a határ remélhetően minél hamarabb itt is jelentőségét veszti, erre emlékeztethet a szomszédok határőrségének különös megjelenésű lakótutaja.

Néhány szó Vízvárról
A vízi vár
A helyet először 1555-ben említik okiratban, amikor Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány a várat megerősítteti. A Dráva árterének szélén a Vízvár nevű erődítményt korábban Tahy Ferenc kanizsai várkapitány építtette, mivel Lendva és Barcs között egyetlen erőd sem nézett farkasszemet a török invázióval.
Ez a vár Kanizsa előretolt megfigyelő pontja volt 30-40 között változó létszámú gyalogos katonával. A török 1557-ben a falut felgyújtotta, lakóit megölte vagy rabszolgának elhurcolta; a szerencsésebbek földönfutókként Segesdre menekültek. Szigetvár eleste után, 1566-ban ezt a várat is feladta az őrsége, gyakorlatilag nyomtalanul elpusztult, csak a földmunkák romjai jelzik egykori helyét,  N 46° 5,160' E 17° 13,880' 115 m [GCVIVA+sáncok] amelyet az Ady utcán indulva (vagy kalandosan a ládától toronyiránt) kereshetsz meg.
Az elpusztult község 1715-től kelt új életre horvát, majd később a túlnépesedett területekről magyar telepesek beköltözésével. Fénykorát a 20. század elején élte, lakosainak száma 1500 volt. Az első világháborúban 45-en áldozták életüket a Hazáért, a második világháborúban 34-en, és megkezdődött a lakosság számának csökkenése a mai 600-ra.
Vasúti műemlék
Az itt elhaladó 60. sz. Pécs-Nagykanizsa vasút 1868-ban épült, ugyanekkor adták át a Déli-vasút szabványtervei alapján épült állomásépületet ( N 46° 6,077' E 17° 14,348' 115 m [GCVIVA+műemlék]). Ez a hivalkodás nélküli, célszerűséget sugárzó, mégis esztétikus vasúti műemlék ma is eredeti formában, minden változtatás nélkül idézi fel ezt a kort.