Az egykori kúria átépítése és elkerítése miatt a hely már csak történelmileg érdekes. Az eredeti pálos-pince is elérhetetlen az épületből pedig fogadó lesz.
A hely hangulata és látványa nem indokolja a láda további fenntartását. ezért azt 2010.06.06.-án megszüntettem.

---

Wap: A jelszót a kúria alatti kis temetőben találjátok meg a nagy fenyők tövében egy régi síron. Ide mutat a pont koordinátája. Leolvasandó a keresztnév és az éveinek száma.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

A kis település Andocsról érhető el egy bekötőúton , a Kaposvár - Siófoki vasutvonalon áthaladva javasolt megállóhely:
 N 46° 39,050' E 17° 47,108' 155 m [GCTOLD+parkoló] a vasuti megálló is a közelben található. A kis temető mellett felsétálva pár perc a kastély és a jelszót hordozó sír. A kastély mögött laknak igy legyetek óvatosak a kereséskor.
Figyelem! A kastély az egykori pálos kolostor helyén épült, az épület D-i oldalán a közlekedés veszélyes mivel a régi kolostor pincéje az épület mellett folytatódik és a teteje beomlott, a pincébe zuhanhat az óvatlan nézelődő. Erre egy kis tábla is figyelmeztet! Az épület zárva van, csak az ablakon lehet benézni.

---

2009.tavasza:
Megkezdődött a kúria felújítása, építési terület. Körbe is van kerítve de nincs lezárva. Leverték a vakolatot, kivették a régi nyílászárókat, a régi Pálos-pince környéke változatlanúl veszélyes!

---

A láda hely története:

Somogy megye a pálosok egyik legsűrűbben lakott területe volt, a XIV. században nyolc kolostora volt a rendnek, nem egy közülük országos hírű. Négynek a maradványai is fennmaradtak.. Az alapítások ideje - egy kivétellel (Szerdahely, 1335) - csak "ante quem" datálható. Kisbaté és Wetahida esetén jogos gyanú van egy XIII. századi alapításra. Wetahidán (Gamás-Vityapuszta) a terepalakulatokból kikövetkeztethető alaprajz megerősíti ezt a feltételezés.

---

Napjainkban Nagytoldi-pusztán egy romos klasszicista kúria és régi majorsági épületek találhatóak. A kastély épülete és az előterében álló szép régi fák rögtön szembe tünnek ha közúton közelítjük meg a települést. A Kaposvár - Siófok vasútat keresztezve egyenesen haladjunk tovább és a kis temető után balra fordulva a romos kastély épülethez érünk.
Gépkocsival a kőszórásos bekötőútra fordulva az épület mellé mehetünk, megfordulási lehetőség van.

---

A kolostor és kastély története Tóth Tibor írása alapján:

Budát 1541-ben elfoglalja a török. Ezután megyénket is gyakrabban érik az oszmán rabló hadjáratok. 1542 nyarán a toldi rendházat is felperzselik. A martalócok elvonulása után azonnal nekiláttak az épületek lakhatóvá tételéhez. Úgy látszik, a károk nem voltak nagyok, ugyanis a dúlás után pár héttel Péter bajcsi vikárius jelzi, hogy a Toldi kolostorba költözik. Nyugalma azonban már nem lesz ennek a vidéknek. 1550 körül Koppány török kézre kerül, állandósul az oszmán jelenlét vidékünkön. 1555-ben Tojgun basa sorra foglalja el a somogyi végvárakat, Kaposvárt, Koroknát, Babócsát. Így megyénk nagy részét meghódítja. Ez megpecsételte a kolostor sorsát is. A finoman faragott, festett gótikus szárnyas oltárokból semmi sem maradt.

Azaz mégis... Három szobrocskát, Szűz Máriáét, Szent Katalinét és Szent Dorottyáét a szomszédos Andocs templomába vitték. Mária hársfából készült szobra teszi híressé később a települést. Már a hódoltság idején megemlékeznek róla.
A csodatévő szent fába faragott képmása bár túlélte a pusztítást, a kolostort és lakóit nem tudta megmenteni. A testvéreket vagy megölték, vagy elmenekültek. Egy szerzetes azonban beköltözött a komor romok közé. A toronyban rendezte be igénytelen szállását. Lehet, hogy épp ő mentette meg annak idején az enyészettől a gótikus szárnyas oltárok három figuráját. A tető nélküli, csonkán az ég felé nyúló falak közt tengette életét. A hanyatló rend pusztuló kolostorában bolyongó piszkosszürke csuhás alakot nagy tisztelet övezte. Emlékét majd 200 évig őrizte a nép. A toldi kolostor hatalmas romjai több mint 300 esztendeig dacolnak az idővel. A török kiűzése után bár a pálosok visszakövetelik, de a császár a veszprémi püspöknek juttatja. 1812-ben nemcsak a rendház tekintélyes maradványait említik meg, hanem azt is, hogy "tornya még ma is épségben fennáll, s láthatók benne az egészen a harangok helyéig vezető kőlépcsők." 1864-ben a püspökség karádi uradalma a romokat lebontatja és a kolostor pincéjére tisztilakot és gazdasági épületet emeltet.

Századunk közepén állami tulajdonba kerül, s állami gazdasági központ lesz belőle, több mint harminc esztendeig. Irodák, gazdasági épületek készültek. A 90-es évek elején felszámolták az állami gazdaságot. Azóta újra az enyészetnek indult minden. Gaz, betört ablakok, vandál pusztítás nyomai fogadják az idetévedő embert. Elvittek mindent, ami mozdítható. Erre a sorsra jutottak az épület sarkaiba befalazott díszes, faragott kövek is. Minden eltűnt, ami az egykori dicső múltra utalt. Csak a pince maradt. Sötét torka üresen ásít. A föld alatt járva tapogatózunk a félhomályban. A gyertya fénye el-elbóbiskol. Megbotlunk néha egy-egy kődarabban. Újra a napfényre jutva káprázik szemünk pár másodpercig. Talán ilyen káprázat volt mindaz, amit az írásos és tárgyi emlékek segítségével fölelevenítettünk. Eszünkbe villan még, hogy a szomszéd falu kegytemplomának boltívei alatt egy ötszáz éves szobor ábrándos tekintettel néz le ránk, rohanó emberekre.

---

sirgalahad log-verse:
Évszázados puha csendben
Titkot rejt a pince mélye
Piszkosszürke csuha lebben
Örök búcsút int szegélye

---