Putnok mellé, a Hegyestetőre, e tájképi szempontból jelentős helyre invitálunk ládánkkal. A láda egy mohával borított tuskóban található egy földúttól 2-3 lépésnyire.

Parkoló és javasolt kiinduló pont:  N 48° 17,658' E 20° 26,073' [GCWOLF+parkoló]

A ládába travel bug helyezhető.

A Hegyestető a környék legmagasabb pontja  N 48° 18,417' E 20° 27,228' [GCWOLF+csúcs], s innen szép panoráma nyílik Putnok városára és a Sajó völgyére, valamint a Bükk csúcsaira. Szép időben ellátni egészen a Mátráig. Ajánlatos távcsövet is vinni magaddal. A környékhez kötődik a szakállas farkas legendája is.

A magyar népi hitvilág szakállas farkasa (e néven Tiszántúlon és ÉK-en; csordásfarkas Göcsejben és a nyelvterület K-i részén; farkaskoldus Hontban; küldött farkas a Dunántúlon, Szatmárban, Hontban; prikulics több, a románsággal szomszédos területen) a farkassá változni tudó pásztor, ritkábban bárki, aki farkassá tud változni, vagy véletlen következtében azzá változik. Általában valamilyen közösséggel szemben álló lény: tarthatták a szegény, mások nyájait megrabló csordást éppúgy csordásfarkasnak, mint a faluközösségből félig-meddig kirekesztett kuruzslókat, tolvajlási kísérleten rajtakapott szegénypásztorokat, a falu ellenszenves földesurát vagy idegen nemzetiségű lakóját. A különösen vérengző farkasokat gyakran vélték farkasalakot öltött embernek. A hitet addig táplálta eleven talaj, amíg a farkasok valóban megkárosították a nyájakat vagy a falusi gazdaságokat.

Putnokon és Héten helyi monda alakjaként is ismert a szakállas farkas: az ő sírjának vélik a Hegyestető fölött található "Szakállas farkas halom" nevű kőrakást.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Mi ilyen kőrakást a csúcs felett nem találtunk. A helyiek egyéb iránt mind más és más kőrakásról tartják úgy, hogy ott van a szakállas farkas sírja. Mi is megtettük a magunk tippjét, s az egyik ilyen csúcsközeli halom alatt helyeztük el eredetileg a ládánkat.

A népmondát Tompa Mihály versben örökítette meg, melyet ez úton osztunk meg Veletek.

A vers olvasása csak erős idegzetű, 18 éven felüli olvasóknak ajánlott! Aki e kritériumok valamelyikének nem felel meg, itt álljon meg az olvasásban!

Kellemes túrát, jó szórakozást kíván Cic és Pityulínó!

TOMPA MIHÁLY: SZAKÁLAS FARKAS

'Jókor kihozd az ételt, feleség!
Ne várd csurgásba a napot;
Mert nehezen várja az a delet,
Ki reggelig se alhatott!
Annyit vesződik, annyit kárhozik
A szegény pásztorember estig!
S a kurta éjszakán meg sem pihen,
Mindjárt megvirrad, hogy lefekszik!'

Szólott a pásztor jókor reggel,
S végig kürtölte a falut;
Sok lány a kürtnek lágy hangjára
Felébredt s újra elaludt.
Kihajtják a jószágot azalatt,
S a tehén otthon, s fejetlen marad.

A pásztornő is felkölt álmosan,
Megmosdott, felöltözködék;
Rocskát akasztva majd karjára,
A kútra sétált, mint a páva;
Ráérni, a dél messze még!
Komája is a kúton vagyon:
- Hát hogy van, mint van, angyalom!?

Aztán, a harmadik szomszédba,
Tűzért fut egy üres bögrével,
Ott a beszédes szomszédasszony
Tele van a falu hírével.
Jót mulat az asszony,
A dolgát felejtvén,
Hir-név és becsület
Megfordul a nyelvén.
S haza térvén, fát szedeget,
A lencsét lassan tisztogatja,
- Jó asszony észre sem veszed,
Hogy délen jár az Isten napja? -

Nagy későn végre készen az ebéd.
Piros kendővel békötvén fejét:
Megy, mendegél a kis szélkével;
'Mennyi sóska, kökény, - gomba!
Ebből szedek ebb' a nyomba'...
A szegénynek ez is egy étel!'
Szólott a nő, a bérctetőn,
S szélkét, zajdát a fűbe tőn.

A nap már délutánon áll,
A bosszús pásztor néz, vár éhen;
Most egyet gondol... s hirtelen
Az asszonynak eléje mégyen...
-
A bércen kedvére gombázott
A pásztornő magánosan;
De a sűrű bokorbul ím a
Szakálas farkas rárohan;
Kötényét összevissza tépi,
Megkergeti, hajtja, rémíti;
Reá szörnyű szemez meresztget;
Foga csattog, szakálla reszket;
Aztán eltűnik... s a pásztornő
Férjéhez lélekszakadva jő:

'Úgy kell! - szólt mérgesen a pásztor, -
Ne labodázz az erdőn másszor!'

Elköltvén egyszerű ebédjét:
Álmossá lesz a pásztor képe,
Hadd aludjék csak egy parányit...!
S fejét hajtá a nő ölébe.
Elaludt... s az asszony legottan
Elfojtott hangon felsikolt:
Mivel foga között férjének,
Tépett köténye szála volt!

A pásztor zord férfi vala,
Sápadt, elzárkózott, hideg;
A keresztet távol kerülte,
Soh' sem mondott Isten-nevet;
A bércre gyakran éjjel ment ki,
Kihez? minek? nem tudta senki!

A nő magához térve lassan,
Szívében ilyen gondolat van:
- Gonosz, mindig irtóztam tőled,
De olyat mégsem gondolék,
Hogy szakálas farkas vagy, s véled
Cimborálnak a feketék!
Várj, csak várj!... és saját késével,
A férj nyakát gégén metszé el.

Futott az asszony, és utána
Véresen a dühös gonosz;
Kergette, mígnem eljutának
Az erdős bérc tájékihoz.
Ott ledőlt a pásztor, - s kínjában
Összerugdosta, hányta a követ;
S a kőrakás a nép regélő
Ajkától nyert `pásztorhányás` nevet. -

Szakálas farkast attól fogva
Nem látott senki a vidékben;
Egy van még, az is mély barlangban
Láncra van kötözve erősen.
S száz esztendő alatt,
Csupán egy éjszakán szabad!

1847'

Ládatörténet
2017.08.11 Togo tagtársunk javította a beteg ládát. Köszönjük! [Admin(Fazék)]