WAP:
A láda 6x16x22 cm-es konyhai doboz, Győr-Bácsán a Szent Vid emlékhely mellett kb. 50 m-re jobbra(töltésről nézve), bokros-fás résznél egy fa tövében, ágakkal álcázva. Alternatív jelszóhordozók a rejtek fölött.
Jobbról közelítsd a rejteket.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
A Bácsai-legelő, a
"Bácsai Szentvid domb és környéke" néven helyi jelentőségű védett terület. A Mosoni-Duna mentén kevés az ilyen hely, ahol ilyen változatos ártéri ökoszisztéma található egymáshoz közel. Megtalálható itt a magas-ártéri homoki nyáras erdőktől az alacsonyártéri, időszakosan víz alá kerülő mocsarakon át, a nyílt vizű hinaras társulásokig terjedő széles paletta.
A területet É-ról a Bácsai Holt-Duna, vagy más néven Bácsai-csatorna határolja. Partját füzesek szegélyezik (
fehér és törékeny fűz), melyek jelentős része fejes művelésű (
botlófüzes), ami az odúlakó madarak fészkelésének kedvez. A rekettyés, bokorfüzesek, melyek főleg a jobb partot követik, kiváló élőhelyei a
kis- és barátposzátának, valamint a
fülemülének. A nádas, gyékényes területek jellemző madarai, a
nádi tücsökmadár, a foltos és cserregő nádiposzáta, és a nádi sármány. A holtág, és a vele párhuzamosan húzódó mocsár kiváló élőhelye a
kecskebékáknak és a
vöröshasú unkáknak, valamint fontos szaporodó helye a
varangyoknak, az erdei és gyepi békáknak is. A
vízisikló gyakori hüllőfaj itt. (Mo-on az összes hüllő és kétéltű faj védett). A vízi növényzet jellemző fajai a
békalencsefélék, víziboglárkák, fehér tündérrózsa, virágkáka, vízi hídőr, vízi kányafű stb.
A mélyebb fekvésű területek (laposok) a Duna vízállásától függően, időszakosan válnak fakadó víz útján vízborítottá, tocsogóssá. Ezeket többnyire öreg fűzfabotlósok szegélyezik, illetve töltik ki részben. Aljnövényzetüket nedvességigényes, időszakos elöntéseket elviselő fajok alkotják:
sásfélék, nád, gyékény, nádtippan stb. Több ilyen biotóp is van, közülük kettőt a helyiek "Kenderáztató" és "Pap-árka" néven ismernek. Az összes közül az utóbbi a legjelentősebb. A botlós erdősáv egy hajdani feltöltődött Duna-ág nyomvonalát jelzi. Jellegzetes lágyszárú növénye
sárga nőszirom, fekete nadálytő, a védett
nyári tőzike, és a nagyon ritka
szibériai nőszirom. A madárvilág főleg védett odúlakó fajokból tevődik össze:
macskabagoly, kerti rozsdafarkú, kormos légykapó, csuszka, búbos banka, rövidkarmú fakusz, seregély, kék és széncinege, stb.
Az őszi kikericses marhalegelő a jelentős tájképi értéken felül fészkelő helye a
mezei pacsirtának, sárga billegetőnek, a sordélynak. Számos sáska és szöcskefajnak is otthona a terület. Jelentős táplálkozó helyet találnak itt a környező területeken fészkelő
tövisszúró gébicsek, egerész ölyvek, fehér gólyák is. A legeltetés mára sajnos megszűnt, így a gyepet kaszálóként hasznosítják.
A felhagyott anyaggödrök is színesítik a táj arculatát. Amelyek állandó nyílt vízfelülettel rendelkeznek, hangulatos horgásztavakká alakultak. Partjaikon spontán módon kialakult a természetes növényzet, mely főleg füzesekből és gyékényesekből áll. Azokra, amelyek többnyire szárazon állnak, a beerdősülés különböző stádiuma a jellemző, attól függően, hogy a humuszképződésre mennyi idő állt rendelkezésre.
A magasabb térszinteken, a Gát és a Ladik utcai lejárókkal szemben találhatók a farkasalmás homoki nyáras sarjerdők. Lágyszárú növényzetükben megtalálható a
szürke káka, mezei árvácska, nyúlánk ibolya, apró tyúktaréj, sárkutyatej, üstökös pacsirtafű. A legjellegzetesebb lágyszárú a
farkasalma, amely kizárólagos tápnövénye az országszerte rendkívül megritkult
farkasalma lepkének. Itt is egyre csökkenő számban tenyészik. Tavasszal együtt repül a szintén védett
fecskefarkú, nappali pávaszem, és atalanta lepkékkel. A cserjeszintjük rendkívül változatos.
Hősi emlékmű
N 47° 43,612' E 17° 40,025' 110 m [GCBVID+Emlékmű]
Bácsa főterén található a két világháború hősi halottainak emléket állító obeliszk, és parkosított környezete. Itt kell elkanyarodni jobbra (Győr felöl érkezőknek), a Szigligeti utcára, majd ismét jobbra kanyarodva a Legelő-közön végig (itt lehet parkolni
N 47° 43,595' E 17° 40,164' 110 m [GCBVID+parkoló] innen kb. 700m a ládáig), a régi töltésen át a természeti területre.
Bácsai holtág (Bácsai-csatorna)
N 47° 43,535' E 17° 40,224' 110 m [GCBVID+Csatorna]
A töltésről leérve megérkezünk a Bácsai-csatornához:
Ezen a helyen kerül bemutatásra a holtág menti galériaerdő, mely jellegzetes őshonos ártéri fűz-nyár-ligeterdő növénytársulás. Értékét emelik az öreg odvas fűzfabotlók, valamint a felkúszó vadkomló (
Humulus lupulus), mely csodálatos lián-lugasokat alkot. A fásszárú szintet főleg a következők alkotják: fehér- és törékeny fűz (
Salix alba, S. fragilis). Számos védett madárfaj fészkel a területen. Különösen értékes fekete harkály (
Dryocopus martius), mely az ártéri galériaerdők országszerte ritka madara. Többek között itt fészkel az erdei pinty (
Fringilla coelebs), csuszka (
Sitta europaea), vörösbegy (
Erithacus rubecula) és még sokan mások.
A
csővezeték-mocsár a 2005-ben elkészült szennyvíz-nyomócső fektetési nyomvonalán keletkezett, a holtággal párhuzamosan. A mély fekvésű területet az év nagy részében fakadó víz borítja. A különböző vízi növénytársulások hihetetlen gyorsasággal birtokba vették a területet. Kiváló lehetőség nyílik itt a szukcessziós folyamatok, valamint a parti zonációs átmenetek tanulmányozására. Mivel a vize sekély, illetve időszakos, a növényzet pár év múlva valószínűleg teljesen be fogja nőni a nyílt vízfelületet.
A
Bácsai-holtág (Bácsai-csatorna, Eszterge) Hajdani Duna-ág elsődlegesen belvízlevezető csatornaként funkcionál. A vízi növénytársulások nagyrészt megegyeznek az előzővel. A vízmélység itt nagyobb (1,5-2,5 m), ezért a nyílt víz még sokáig megmarad, változatos, őshonos halfaunája van. Jellemző, a compó (
Tincta tincta), az ezüstkárász (
Carassius gibelio), vörösszárnyú keszeg (
Scardinius erythrophthalmus), valamint a csuka (
Esox lucius), a sügér (
Perca fluviatilis) a naphal (
Lepomis gibbosus), és selymes durbincs (
Gymnocephalus cernuus).
A fenti élőhelyekre jellemző még a vízisikló (
Natrix natrix), valamint számos védett kétéltű faj, mint például az erdei béka (
Rana dalmatina), kecskebéka (
Rana esculenta), kis tavi béka. A barna ásóbéka (
Pelobates fuscus), és a barna varangy (
Bufo bufo) fontos szaporodó helyei.
Szent Vid emlékhely
N 47° 43,308' E 17° 40,177' 110 m [GCBVID+Emlékhely]
A Zöld Erő Környezetvédő és Szépítő Egyesület több támogató segítségével 2005. nyarán egy emlékhelyet hozott itt létre. Ünnepélyes felavatására és megáldására október 15-én került sor.
Végig a
Szilos-réten vezető földúton, balra tartva elérjük a Mosoni-Duna töltését, a
harckocsi-rámpákat, tovább a töltésen vagy alatta haladva az úton, megérkezünk a Szent Vid emlékhelyhez és a ládához:
Bácsa határánál terült el Szent-Vid régi praedium. Győrtől északkeletre, a mai Likócs puszta táján fekvő község volt, mely¬nek határai a Duna mindkét partjára kiterjedlek. "A középkori oklevelek Zenth Gyd (1222), Scenthwyd (1337) és Zentwyd (1440, 1460, 1472) néven említik." Legkorábban, 1222-ben II- Endre egyik oklevelében "Szent Güd" (Zenth Gyd) néven szerepel. A XIV és a XV századi oklevelekben gyakran olvashatunk Szent-Vidről, amely vámhely is volt. 1472-ben külön rév is tartozott hozzá, Fintafalvi (Nagylucsei) Orbán budai kanonok és a Bajcsi család tulajdonaként. Szent-Vid tiszteletére szentelt temploma is volt, mely, ha romokban is, de 1593-ban még fennállott. A község viszont, a jegyzőkönyvek tanúsá¬ga szerint, ekkor már elpusztult, valószínűleg a török hadak pusztításai következtében. "1593-ban a település Lipcsei János birtoka volt, aki 200 magyar forin¬tért zálogba adta Vajda Kristófnak és Torkos Jánosnak", aki a XVII. században mint anyai birtokát határoltatta. A község igen sok kézen ment ál. Határának nagy része a bácsai, szentiváni, hecsei határokba olvadt. Legnagyobb része, mely fennma¬radt, Likócs tulajdona.
Aki szeretne még sétálni és többet látni, menjen tovább a töltést követve és láthatja még a Külső réteket
N 47° 43,091' E 17° 39,974' 110 m [GCBVID+Rét] , az Ezüstfa-rétet és Hangya-rétet, a Bányatavakat
N 47° 43,096' E 17° 39,772' 110 m [GCBVID+Bányatavak], Laposokat
N 47° 43,364' E 17° 39,848' 110 m [GCBVID+Laposok], az Alsó-rétet, Kenderáztatót, az Unka-tavat.
Elvileg erre is vissza lehet menni a Bácsai-holtághoz, de az már inkább 5-ös nehézségű terep.
2010.06.11
- magas vízálláskor használd a térképet(1. kép) és a töltéseket, segítségedre lesznek
Ládakarbantartás:
2021.04.16 - láda karbantartás, új logbook
2020.03.01 - láda takarítása, feltöltés és új alternatív jelszóhordozók (jó sokáig kerestem mire meglett, visszaraktam a helyére)
2018.02.18 - új logbook, toll, takarítás és visszaraktam a helyére
2016.04.18 - láda takarítása és feltöltés
2015.06.17 - új láda és új alternatív jelszóhordozók
2014.01.05 - ládaellenőrzés és feltöltés, végre megtaláltuk a régi
ládát is, csak 20 méterre volt az eredeti rejtektől :)
2012.11.14 - új láda és alternatív jelszóhordozók
2011.02.27 - láda feltöltése
2010.09.20 - láda takarítása és új logbook
Több infó a környékről:
http://szigetkoz.eu/termeszetved/szentvid.htm