A multiláda három pontból áll:
1.) kerek doboz 10x10 cm, a parkoló közelében, fa odújában
2.) 20x10x5 láda, fal üregében
3.) 20x15x10 láda sziklaüregben
A ládába TravelBug helyezhető.
A Papuk hegység keleti része legegyszerűbben drávaszabolcsi átkeléssel érhető el. Célállomásunk a határtól kb. 55 km-re van.
A mai Orahovica, a Krndija-hegység ( a Papuk keleti nyúlványa) északi oldalán helyezkedik el. A város környékén több, a középkorból fennmaradt romnak (magyar szempontból is) kultúrtörténeti érdekessége van, másrészt kuriózum az is, hogy néhány kilométeres sétával három meglepően szép környezetben lévő várromot kereshessünk fel.
A multi három ládából áll és három, a történelem különböző időszakaiban keletkezett épület maradványit mutatja be.
Orahovica városából kiindulva, a Kutjevo felé haladunk, majd Duzluk faluban a Jezero felíratú táblát követjük. Hamarosan az Orahovicai-tó partjára érünk, amely annak ellenére hogy mesterséges, meglepően szép környezetben van és harmonikusan illeszkedik a környező hegyekhez. A tó környékén tudunk parkolni is N 45° 30,936' E 17° 51,627' 231 m [GC3VAR+parkoló1] vagy letehetjük a kocsit a vár alatti romoknál N 45° 31,036' E 17° 51,269' 241 m [GC3VAR+parkoló2].
A vár alatti kastélyrom
Az első pont N 45° 31,042' E 17° 51,286' 218 m [GC3VAR-1]a parkoló közelében lévő fa tövében található.
A Hercegovác kúriaként is emlegetett épület, egy kőbánya területén van, viszont szabadon látogatható és mellette pihenőhely is ki van alakítva. Érdekes látványt nyújtanak a bánya közvetlen közelségében lévő középkori romok.
A kastély története ismeretlen, vélhetően a XV.-XVI. századból származik. A kastély kelet-nyugati tájolású és csak az északi falai állnak, rajtuk még az ablak- és ajtónyílások is épen megmaradtak.
Raholca vára
A rejtek a tó mellől induló "piros kör" jelzésről közelíthető meg, a turistaút könnyen felfedezhető N 45° 30,963' E 17° 51,527' 254 m [GC3VAR+ösvény1] .
A második pont N 45° 30,652' E 17° 51,502' 381 m [GC3VAR-2]a bejárat mellől induló ösvény irányából megközelíthető külső várfal egyik mélyedésében.
A tekintélyes várromot már messzebbről is könnyen észre lehet venni. Méreteire jellemző, hogy Horvátország szlavóniai részének a legnagyobb méretű romja. A környék horvát lakói népiesen Ružica (Rózsa) várának is hívják, számos történet is kapcsolódik hozzá. A neves horvát művészettörténész Djuro Szabo szerint város, kastély és erőd is egyben.
A középkori Raholca története nagy valószínűséggel összeolvad az innen 3,5 km-re lévő Óvár történetével, bár erre semmilyen bizonyíték nincs.
A várról számos helyi monda is született: "Amikor a horvátok a törökök ellen harcoltak, az egyik csatában a várkisasszonynak, a szépséges Ružicának az apja és bátyja is odaveszett. Ružica, hogy a vár népét megvédje, úgy döntött, hogy a legerősebb lovaghoz megy feleségül, leendő férjét pedig egy lovagi tornán fogja kiválasztani. A tornán a szlávok mellett nyugati lovagok is részt vettek. A győztes közülük került ki. Ružica azonban nem akarta kezét idegen lovagnak adni, ezért kétségbeesésében egy szakadékba vetette magát. Hamarosan az egész vidéken Ružica vérére emlékeztető, vöröslő rózsabokrok nőttek."
Egy másik legenda szerint Ružica tündér volt, aki tündérpajtásaival meg akarta akadályozni a vár felépülését, de a haja beleakadt egy sűrű hálóba és halóstól a vár alapjaiba falazták be.
A valósághoz visszatérve, Raholca várát 1357-ben említik először, mint királyi várat. Különféle zálogszerződések során, a vár birtokosa, az Újlaki család familiárisa, Kont Miklós lesz, akinek a leszármazottai Raholczainak nevezték magukat. Később az Újlaki családhoz kerül, majd az utolsó várúr özvegye hozzámegy a kétes hírű szlavón főúrhoz, Fülöp pécsi püspök fivéréhez, Móré Lászlóhoz. Nevével a kisnánai vár történetében is találkozhatunk. Móré rosszhíréhez hozzájárult az is, hogy a török korszak előtti zűrzavaros időszakban, az egymással csatározó szlavón nemesek közül kitűnt a kegyetlenségével és mindkét király, Szapolyai János és Ferdinánd is vagyonvesztésre ítélte. Szapolyai a várat megostromolta, a védőket lekaszabolták, de Móré megmenekült. Később török fogságba került, áttért a muzulmán hitre, egyik fia már jelentős tisztséget töltött be a török udvarban.
(A török időben keletkezett a közeli Duzluk falu is, a török eredetű szó jelentése: bokréta)
A visszavételt követően, tulajdonosai gyakran cserélődtek, (de Cordua, T. Fleischman, Pejácsevich, Mihalovich családok) de ekkorra az épület már tető nélkül, rossz állapotban van.
A várba jelenleg a romos déli tornyon át lehet bejutni. Az épület jelentős értéke, a külső várban (a bejáratnál) lévő gótikus kápolna romjai és a helyenként megmaradt kőfaragások. A torony után egy tágasabb térbe jutunk. Jobbkéz felé egy többhelységes palotaszárny, míg bal kéz felé kisebb helységek vannak, némelyiküknél még a mennyezet is ép. A bejárat mellől lesétálhatunk a déli oldal félköríves védőművéhez. A falak vastagsága, főleg a támadásoknak jobban kitett déli oldalon, elérik a 9 métert is.
A vár mellől kilátás nyílik N 45° 30,714' E 17° 51,582' 353 m [GC3VAR+Scenic area] a drávamenti síkságra, szép időben látni lehet a Mecseket is.
Az Óvár
A vártól visszafelé indulunk el, majd a N 45° 30,738' E 17° 51,530' 335 m [GC3VAR+ösvény2] pontnál rátérünk a "piros kör" jelzésre, de megkereshetjük a vártól folytatódó jelzést is, amit végig követnünk kell. (a villanyoszlopok mellett) Sajnos nyáron, kevesen túráznak errefelé, ilyenkor a növényzet meglehetősen magas lehet.
Az Óvár megközelítésekor figyeljük a Stari Grad feliratot, a kijelölt turistautat akkor se hagyjuk el, ha a műszer szerint már elmentünk a romok mellett. A várhoz vezető - egyébként egyértelműen jelzett - letérésnél N 45° 29,409' E 17° 50,915' 641 m [GC3VAR+ösvény3] feltűnik előttünk a 792 m-es Kapavac, amely a Krndija-hegység legmagasabb pontja.
A harmadik láda helye a N 45° 29,688' E 17° 51,029' 685 m [GC3VAR-3] pontban van, egy sziklaüreg mélyedésében.
Az Óvár történetéről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Feltehetően a XIII. században épülhetett, közelebbi rokonságot a drégelyi és a mecseknádasdi Réka-várral mutat, valószínűleg csak védelmi célt szolgált. Terjedelmében csaknem túlszárnyalja az újabb erődítmény méreteit is.
Meg szeretném köszönni Rotty-nak a láda előkészítésében és a rejtésben nyújtott segítségét (fényképek, mérés, ötletek) ill. Marko-nak és Eena-nak az ötleteket és a kivitelezésben nyújtott segítséget..
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Ezzel a ládával már megjelenése óta szemezünk. Tegnap gyermekeink felkínáltak egy családi napot a Papukban. Annyira csábító volt, hogy még a mai nap megjelenő Csúcsos ládáért begyűjthető piros egyest is sztornóztuk. Annyira ritkák már a négyesben tölthető idők, hogy nagyon meg kell becsülni minden percét. Hab a tortán hogy mégiscsak ládázhattunk is, nem is akármilyen helyen. A parkolóban ért a váratlan meglepetés, az automata csak érmével működik. Szerencsére tudtunk váltani, így nem maradt el a nap. A nagy melegben én csak a második pontig mentem. Menet közben egy darázs elkapta a jobb karom :(. Alaposan körbejártuk a várat, mindig elvarázsol a "fennmaradt" múlt; majd a fiúk elindultak felfelé, én pedig lányommal vissza az első ponthoz. Az előző loogok alapján azt hittük, könnyen olvasható a jelszórészlet, de sajnos csak sötétben tapogatóztunk, a másik két részlet alapján állt össze a helyes jelszó. Láttunk itt egy újabb attrakcióra csábító hirdetést, zipline. Később megtudtuk, még nem kapta meg az engedélyt. A kocsihoz ballagva a tóparton sátrazó családokat láttunk. Amíg a fiúk nem értek vissza, mi elmentünk a tóba, lehűteni magunk, a nagy melegben kellemes volt a vize. Csodálkoztunk, hogy miért vannak ennyire kevesen, amikor egy jó meleg szombati nap van, Orfűn biztosan egy gombostűt se lehetne leejteni.... Nagyon szépen rendbe tették a tó környezetét is, fabungalók, sportpálya, és leendő szálloda, szabadtéri zuhanyok, illemhelyek, büfék. Összességében a meleg ellenére is tartalmas, kellemes napot sikerült együtt eltöltenünk.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
A mai horvátországi ládázás 4. állomása. Az 1. pont mellett parkoltam, ahol ládát nem, csak a feliratot találtam meg, azt is nehezen, mert már alig olvasható volt - filccel javítottam. Ezt követően biciklivel indultam felfelé a köves úton és a cél a 3 pont volt. A ponttól túlhaladva, a térkép szerint kevésbé meredek oldal felől közelítettem, de az utolsó kb. 400 m-t így is csak gyalog sikerült leküzdenem. A láda hamar meglett, de nem voltam biztos benne, hogy jó ládát találtam, mert a füzetben nem találtam jelszót, csak a tető belsejére ragasztott papíron. Innen vissza a biciklihez, majd a 2. ponthoz. Ez a rom sokkal impozánsabb mint a felső, hihetelen mértei vannak. A ládával szerencsétlenkedtem kicsit, jól megszúrkált a tüskés bozót, ahová feleslegesen másztam be...
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.3]
Az első ponton környékén bár építkezés folyik, ma (vasárnap) senki nem volt ott rajtunk kívül, a parkolás nem volt gond. A rom állványok között lapul. Az elektromos tereptárgyon megtaláltuk a jelszó első felét.
A kettes pontnál, a tónál hétvégén 0,7 euró egy óra. Az összes aprónkat bedobáltuk az automatába, így 13:50-ig parkolhattunk.
A kirándulást lépcsőzéssel indítottuk, és kellemes, erdei környezetben hamar a festői várromhoz értünk. Minden zegét-zugát meg kellett nézni. Nagyon izgalmas volt ide-oda bemászni, kimászni, átmászni és újabb helyiségeket fölfedezni. Röpült az idő. Közben a dobozt is megkerestük. A ládaoldalon lévő kilátó és a megjelölt kilátópont már nem funkcionál. A fák túlnőttek rajta, és a fadeszkák időközben beszakadtak.
Ez után a fokozatos és egyre durvuló emelkedő vette kezdetét. Mikor 400 méterre voltunk légvonalban, akkor nem is akartam hinni a szememnek, hogy a leszakadt falon kell fölmenni, és de. (bár így utólag, lehet, hogy mégsem a toronyiránt, légvonal volt az ajánlott)
Egy fiatalemberrel találkoztunk, aki egy darabig velünk tartott és a "kötelező" társalgás során megtudtuk, hogy Zágrábból jött, Budapesten élt egy barátja, aki ma már Londonban él, és egyébként is inkább a természetet járja, mint a várost, így Budapestet sem ismerte meg. Mivel Ő jobb tempóban ment, végül mi (én) lemaradtunk.
A dobozt hamar megtaláltuk, pontosak a koordináták. Először azt hittem, hogy egy com-os láda, mert minden arra utalt, de a beleírt jelszó működött.
Itt a 3. ponton lévő várrom már meg sem közelíti az előzőt. Mintha még a gaz is nagyobb lenne. Én addig vacakoltunk, hogy lefelé már igen erős tempóba kellett mennünk, hogy a parkolási időből ne fussunk ki.
A Dráva és a Száva között fekvő Szlavónia közepén található Papuk-hegységben csavarogtunk Molka, kópé1993, LionDaddy és pliptai társaságában.
Szállásunk Velike nevű faluban volt. Innen csillagtúráztunk, bejártuk szinte az egész hegységet. Komoly szinteket mászva jutottunk ládáról ládára. A hegységben a jelzések egyszerűek mint a faék: csak piros kör van semmi más. GPS vagy térkép nélkül simán el lehet tévedni.
Első nagyobb erőpróbát a Raholca romjai jelentették. Az első ponton komoly tereprendezés folyik, építettek kameraszigetet, a vár is alá van ducolva. Láda sehol, ideiglenesen egy elektromos tereptárgyra írtuk fel a jelszó első felét.
A kettes pontnál a parkoló fizetős, egy óra 0,5 euro. A tó feletti dombon nagy építkezés zajlik, faházakat és szállodát építenek. Az ösvény megvan, azon fel lehet menni a várba. Nagy dzsindzsa van mindenhol magas csalánnal. A ládát kerestük egy darabig, de meglett. A harmadik pontig az út meredek, ritkán járt, benőtt. Láda rendben az üregben.
A tó melletti parkoló le volt zárva, éppen átalakítják (fizetőssé), a másik parkolót válaszd. A tó leengedve, hatalmas építkezések vágják el a kiépített turistalépcsőket. Elvileg a tó környékére sem szabad bemenni. Ehhez képest délutánra elég sok turista jött fel a középső várig.
Első Papuk túránk, melyre oly régen vágytunk már! kis kitérővel kezdtünk, hogy megcsodálhassuk a tengerszemet :) utaná jöttek a vár romok! a második pontot sehogy sem talaláltuk, de a Rejtővel egyeztetve szinte biztos, hogy nincs a rejtekében. pedig vérünket adtuk érte! a várrom elképesztő! hatalmas, látni a Mecseket is onnan szép időben! nagy élmény volt bejárni a romot!
a harmadik ponthoz a 35 fokos hőségben feljutni igazán izzasztó volt, ott meglett hamar a láda.
köszönjük, hogy megmutattad ezeket a csodás helyeket!! [Geoládák v3.11.1]
Hétvégén Alpok-Adria tájfutóverseny volt a környéken (pénteken este Nasiceban, szombat-vasárnap Jankovacnál). Péntek reggel elindultunk, hogy itt kiránduljunk egyet, de nagyon messze van, délben érkeztünk, ettünk egy fantasztikus csevapot a Mimozában, majd a tóparton parkolva elindultunk felderíteni a multit.
Az első láda környékét már nagyon benőtte a dzsuva, így nem küzdöttem be magamat.
Második láda koordinátája pontos, a fánál beindul egy alig látható ösvény, megmászva egy kis falat, megvan.
Mivel este még futnunk kellett Nasiceban, nem gondoltuk, hogy tovább megyünk.
A túra így is tetszett, a Papuk is, talán még visszajövünk, hogy megnézzük a felső várat is.
Jó, hogy a Rózsa-vár mellett a másik két várromra is rábukkanhattunk a multi pontjainak köszönhetően. Érdemes volt felküzdeni magunkat a harmadik pontig, szép panoráma volt! Köszi a lehetőséget! :)
Szép helyek, különösen a második illetve harmadik pont. Az utóbbiért azért meglehet szenvedni. Jó meredek ösvény visz fel.
Második pontnál a jelszót vérünket adva sem sikerült megszerezni hosszas keresgélés után sem. A jelszórészleteket igazolásképpen emailban elküldtem. Kérnék egy elfogadást.
Megtaláltam! Két napos észak-horvátországi geocachinges kirándulásra érkeztünk, melynek második napját ezzel a multival indítottuk. Az első láda előkerítése után nekiindultunk a nagyobb sétának.
A második pont csak hossza keresgélés után került elő, viszont megvan, ép és egészséges. Kicsit zavaró volt a leírásban a külső várfal meghatározás, mi a legkülső falnál kerestük a tüskés szedres dzsindzsán keresztül, de nem onnan kell, hanem az eggyel bentebbi várfalnál és a belső vár irányából.
A harmadik pont könnyen adta magát. Visszafelé eleredt az eső, úgyhogy némi ázás után érkeztünk vissza az autóhoz.
Szeretem azokat a multikat, amelyeknek minden pontján valós láda van. A 2. és a 3. helyszín önálló ládaként is működne.
A mai nap negyedik ládája, ide már elég fáradtan érkeztünk. A második pontnál hiába kutakodtunk, nem találtuk a ládát.(köszönjük a segítséget). A harmadik ládánál pedig már nem csak a vár volt romokban. Itt meg lett a láda, bár beleírni nem sikerült, mert nem fogott a toll, mi pedig félúton döbbentünk rá, hogy csak a GPS van nálunk és egy telefon. Köszönjük ezt a szép napot.
A tegnapi GCTOUR (jó kis >100km-es bringatúra) után Mohácson töltöttünk egy éjszakát. A mai napot pedig a sosem látott Szlavóniában, azon belül is a Papuk-hegység környékén. Elsőként ez a váras multi került utunkba. Az első pont, igazi kis drive-in :-) Egész sokáig keresgéltem az amúgy teljesen jó és kézenfekvő rejtést. A második pontra családostul sétáltunk fel, csodás tavaszi időben. Virágoznak a gyümölcsfák, ami csodálatossá és különlegessé teszi a közeli erdőket! Bevallom, ilyet még máshol nem láttam! A várrom impozáns, a kilátás klassz. A rejteket Mathau kolléga remek leírásának köszönhetően hamar megtaláltam, nélküle még lehet, hogy most is ott túrok a tüskés bozótosban :-)
A harmadik várrom kicsit távolabb van, hosszabb séta előzi meg, de szép az erdő és a rom is érdekes, de messze elmarad a látvány: kilátás nemigen akad, sajnos. A láda remek állapotban várja a következő megtalálókat.
Köszönöm, szép és ismeretlen környékre kalauzoltál!
Szuper kis túra volt, rég gyalogoltam ennyit egy találatért, de megérte. Jóval több találatot érdemelne a láda!
Nagyon hasznos Matthau infója a 2. pontról, ez komoly segítség. Kár, hogy egyik logbookot sem találta érdemesnek egy szignóra.
Mai első, de a talán legnehezebb megtalálásunk. Az első pont mellett parkoltunk és innét pattantunk nyeregbe, hogy megkeressük a maradék kettőt. A várnál van sisnya rendesen, de a doboz a helyén van. Annyit segítek az utánunk érkezőknek, hogy az információs tábla mögött induljatok el (nem számít, hogy nincs ott ösvény, máshol mindenhol magasabban vagy alacsonyabban lesztek) a doboz a fal túlsó oldalán van. Innen egy darabig nem volt nehéz az út, de a villanyoszlopok mellett megint egyre meredekebb lett, a vége pedig számomra kitekerhetetlen. A 3. pont nagyon szép helyen van, épségben. Néhány meredekebb emelkedőtől eltekintve montival tekerhető, de combos, nem családdal lötyögős program :)
Az Ivačka Glava után átjöttem ide. Az idő elromlott: borongós, szemerkélő, sötét idő lett.
Az első pont megvolt hamar. Elég rossz állapotú, de olvasható.
A tótól felmásztam a várhoz: hatalmas rom! A ládát viszont fél óra kereséssel se találtam. Felhívtam a rejtőt, de ettől se lettem sokkal okosabb.
Kapaszkodtam tovább: az Óvárnál már senki se volt. Itt is kerestem egy sort a sok szikla körül, de ez szerencsére meglett, rendben is van.
Ezen a hosszú hétvégén Horvátország és azon belül is a Papuk volt a fő célpont, így ez a láda is utunkba került.:-) A vár alatti kastélyromnál kezdtünk, itt is parkoltunk, megtekintettük a kis csodás tavat és a romot, majd elindultunk felfelé a várakhoz. Raholca vára előtt még megnéztünk egy kilátót ahonnan remek panorámába volt részünk, majd besétáltunk a hatalmas területen elterülő felső várba. Itt miközben nézegettük a romokat egyszer csak leszakadt az ég, így kb 20 percig ácsorogtunk a vár fogságába, mikor csendesedett a derékig érő csalánba elindultam a ládát felkutatni, küzdöttem vele vagy 20 percet, nem kevés csalánt tapostam ki, végül Strombus segítségére szorultam, amit ezúton is köszönök neki. Innen felmentünk az Óvárba, ami szintén nem kicsi, nem is hittem volna, hogy ekkora és ennyi része még ép. Itt már sajnos a kilátásunk elég korlátozott volt, mert az előző várba elkapott eső most szállt fel pára formájában. Azt hiszem mindegyik pont remek, öröm volt végigjárni.
Nasicében voltunk tájfutó versenyen, délután elugrottunk a ládához. Bár a legutóbbi bejegyzés már több, mint 2 éves, de az első két ládát megtaláltuk jó állapotban! Legközelebb tovább megyünk és megkeressük a harmadikat is.
Remek túrát tettünk Raholca (Orahovica) - Raholca-(Ruzica-) vára - Óvár - Kapavac (790m) - Međa-nyereg (600m) - Péter-hegy (Petrov vrh 700m) és vissza útvonalon. A népes csapatot nem akartam hátráltatni a hazafelé sietségben, így sajnos a kastélyrom kimaradt. Vissza szeretnék menni, de mivel autóm nincs, így nehéz lesz. Aki menne és esetleg Pécsről elvinne, kérem szóljon! Túráztam arrafelé egy párszor, van némi helyismeretem is.
Milyen sokszor néztem elmélázva a Mecsekről a Papuk felé! Most azonban volt alkalmam a Papukról nézdegélni hazafelé.
Ahhoz képest, hogy Rotty részt vett annak idején a rejtésben, elég nehezen találtuk meg közös erővel a második pontot. Szanaszét böködtek a szederindák, vörös vérem bő patakokban hullott alá. Az hagyján, hogy én így jártam, mert persze most is szoknyában jöttem, de Rotty is dúsan ontá vérit, mert ő meg szolidaritásból rövid nadrágot viselt. Mindeközben az ifjúság kvaterkázott valami komfortos kies helyen, hagyták, hogy játszódjunk.
Ám alig indultunk tovább a harmadik ponthoz, mikor Attila megmakacsolta magát a vérdarazsaktól való ijedtében, hiába mondtuk neki, hogy álcázza magát vidám kék felhőcskének, akkor a darazsak mit sem sejtve elrepülnek. Néhány rémült sikkangatás után végül nagy nehezen erőt vett magán, és elindult. A továbbiakban már bátran legyőzte az útba eső rettenetes csigákat, rémületes hőscincéreket, szörnyűséges katicabogarakat és egyéb fenevadakat.
Fenn a tetőn mindannyian kárpótolva éreztük magunkat a tágas kilátástól.
Visszafelé a tóban áztattuk megfáradt lábainkat, és azon tűnődtünk, hol a nyűben vannak a horvátok ilyenkor, merthogy legfeljebb néhány olasszal, svéddel találkoztunk, pedig érdemes lenne felfedezniük ezt a remek helyet nekik is.
Köszi a rejtést!
Első külföldi ládám.
Nagyon tetszett az egész hegy vonulat, sajnos az időnk nem volt valami jó, de legalább az esőt megúsztuk. A mesterséges tó mellett parkoltunk le Duzlokon. Elsőnek a 2. pontot lévő várral kezdtük, mondanom se kell bringával, 150m megtétele után már tolás volt, lépcsőkőn felfelé, viszont utána nagyon jó minőségű úton lehet feltekerni a várhoz, kicsit izzasztós a domb, de megéri. A vár lenyűgöző, mint látvány, mint méretei alapján.
Innen a 3. pontot vettük célba, a 2. pont után ez már szerényebb, de engem teljesen megfogott a hegytetőn nyíló lila Íriszek látványa és szép kilátás van a 792m magas Kapovac hegyre, az adó torony hol, látszott, hol eltűnt a felhőben.
Az 1. pontot a végére hagytuk, itt nekem a két dömper tetszett a legjobban.
Még vissza térünk! Fotó album
Kellemes novemberi ládázás Luxiékkal.
A várrom a második pontnál nagyon tetszett, de a 3. pontnak nem örültem, mert elvette az időnket és a Jankovaci ládára a rövid nappalok miatt alig maradt időnk. Mi a leírás ellenére a 3. pontnál (igaz csak a fiúk) nekiugrottunk a hegynek, mert szorított az idő. Lógott a nyelvünk, de megcsináltuk.
Köszönjük a rejtést!
Pécs környéki barangolás 19 gc és 6 gg találattal: 13/25
Jankovácról jöttünk át ide. A környéken valamilyen MTB versenyre készülődtek, mindenhol kijelölt pálya. Az első pontot drive-ineltük. Jó volt a rejtés, könnyen megtaláltuk. A második ponton hatalmas a vár. Bejártuk, amennyire tudtuk. A rejtést nagyon nehezen találtuk meg. Sajnos egy kicsit kicsúsztunk az időből, így már sietnünk kellett. Ezért a 2. ponttól nem mentünk fel a 3. ponthoz, hanem visszamentünk az autóhoz és azzal próbáltunk meg közelebb kerülni. A N45 28.951 E17 52.371 pontban induló erdei ösvényen egészen a N45 29.158 E17 50.984 pontig jutottunk, ahol leparkoltuk az autót. Innen már csak kb 1 km-t kellett sétálni.
A 3. ponton a rom nagyon tetszett és a kilátás is remek. A doboz könnyen meglett.
Köszönjük, nagyon jó ez a multi.
Orahovica környékén már többször jártunk, a raholcai vár romját messziről megcsodáltuk és most nagyon örültünk a lehetőségnek, hogy fel is kereshetjük. Köszönjük a rejtést!
Nagyon csodálkozom, hogy ez a gondosan kidolgozott, gyönyörű helyeket bemutató cache nem népszerű legalább a baranyai erdőjárók körében és hogy 9 hónapnak kellett eltelnie két megtalálás között. Menjetek, érdemes!
Az első rejteket adó fát könnyen megtaláltuk, de akármilyen gyanus is volt, körbejártuk párszor, mire kiadta titkát. (A részletes leírásban szereplő szöveggel ellentétesen nem a fa tövében, hanem annak ügyesen álcázott odujában van. - A rövid leírásban így van feltüntetve.)
A második pont, Raholca vára hatalmas! Nagy élmény volt a gyönyörű napsütésben a falak között őgyelegni, ahol rajtunk kívül csak néhány holló időzött - így nem mondhatjuk, hogy a madár se jár erre. :-) A vár felé vezető úton izléses, szépen illusztrált horvát és angol nyelven írt táblák mutatják be a környező növény- és állatvilágot. A várnál sajnos már csak horvát nyelvű tábla ad tájékoztatást, de még így élvezettel igyekeztünk megfejteni az alaprajzról, hogy melyik helyiségnek mi lehetett a funkciója. :-)
A ládát csak a rejtő telefonos segítségével sikerült megtalálnunk (köszönet érte). Kicsit trükkös, mert egy a vár főfalaira merőleges külső falszakaszon kell keresni, nem a főfallal párhuzamosan futó védművek valamelyikén, ahol mi próbáltuk (,- a tényleges rejtektől mintegy 4 méterre, az előtt többször elsétálva).
A harmadik ládáért igencsak sokat gyalogoltunk, mert egyre csak vártuk a "várhoz vezető egyértelműen jelzett letérést" és ügyeltünk arra, hogy "a kijelölt turistautat akkor se hagyjuk el, amikor a műszer szerint már elmentünk a romok mellett". Mivel közben még ki is kapcsoltuk a GPS-et, nehogy idejekorán kimerüljön az akku, - "hisz úgyis jól ki lesz jelölve az út," - 1800 méterrel az Óváron túl döbbentünk rá, hogy most már biztos elhagytuk. :-) Egyértelműen jelzett letérésre visszafelé sem bukkantunk, szamárkóróval kevert vadrózsára se, de a romokra, majd a ládát rejtő szép sziklákra végül igen. Elképesztő, hogy ilyen meredek hegyre ilyen nagyméretű várat építettek! Nagyon érdekes még így romjaiban is.
Az utolsó ládából Bojta kiszabadított egy sárga plüssnyuszit, aminek nagyon örült a nyúl is, ő is. Persze tettünk be helyette ajándékokat. Raholca váránál is hagytunk ajándékokat és tollat tettünk újat, mert a régi nem fogott. Mindhárom láda nagyon jó állapotban van, az okos rejtésnek köszönhetően, a ritka nyitogatás ellenére egyáltalán nem dohosak, hanem tiszták, szépek.
Ez volt a mai napra kiszemelt legfőbb célom, és nem bántam meg, nagyon nem. Az első két láda könnyen meglett, a második logbookba még poénból azt is beírtam, hogy eddig drive-in. A harmadikért azonban kőkemény küzdelem ment. Volt itt minden: szint, távolság, csúszós út, mély hó, szamárkóróval kevert vadrózsa. Ez utóbbi félelmetesen gatyaszaggató egyveleg. Csak azoknak ajánlom, akiknek nagyon viszket már a kesselhetnékjük.
Nagyon kellett a kamásli, és a túrabotnak is sokszor vettem hasznát. Tavasztól őszig pedig el se tudom képzelni milyen lehet a friss tüskékkel, kampókkal, csalánnal.
Mindez persze kicsit sem von le a hely értékéből, sőt nekem így tetszett igazán. Az idő viszont csodás volt, szikrázó nap, szélmentes -5 -7 fok.
A végláda segédpontját nem kell véresen komolyan venni, kb 150 méterrel korábban lehet rövidíteni egy kisebb nyereg felé, bár ettől nem fogsz kevésbé elfáradni a végére :)
A nyomokból ítélve előttem egy nagyobb és egy kisebb személy járhatott, akiket elkapott a hóesés. Még a csúcs előtt visszafordultak, az említett nyereg felénél, és az esőbeállóban várták meg a hóvihar végét. Utána pedig visszamentek a 2. pont irányába, de ott már 2 quad széttaposta a nyomaikat. Az év végén lehetett, akkor esett utoljára errefelé hó.
A TB-t elhoztam.
5.20 indulás Bp-ről, Pécsen reggeli, 10.30 Indulás a P2-ből, 12.20 végláda, 13.25 visszaérkezés P2-be. Nekem 8.8km-re jött ki, de a második várat hátulról kerülve "vettem be".
Most látom, hogy még bronzérem is jár a 3. helyért.
Köszönet a rejtésért, egyébként sohasem jutottam volna el ide!
:-) [wapon beküldött szöveg]
Még valamikor a nyáron említette a rejtő, hogy jelenik meg ládája Horvátországban - de erről szinte meg is feledkeztem a geocaching és műemlékem szempontból igen mozgalmas nyár és ősz alatt. Reggel éppen a lányokért indultam, hogy ne késsünk el az iskolából, amikor jött az sms. Volt időm kigondolni, hogy elinduljak-e. Nyolcra eldöntöttem: megyek. Még egy telefon azért hátra volt: Jevica és Gyuszi, akiknek jó 30 km helyzeti előnyük van. Nem indulnak - akkor talán nem kell száguldozni. Kicsit később Gyuszi visszahívott: eljönne velem. No, legalább nem kell egyedül furikázni a messzi idegenben :-)
Harkánynál találkoztunk, gyors határátkelés, eseménytelen út Orahovicáig. Duzluk is könnyen meglett. Sajnos OpenMaps nélkül jöttünk, így csak nagyjából tájoltuk be a célpontot. Mivel a parkolót elkerültük, megindultunk felfelé a 3. ponthoz. Elég jó erdészeti úton haladtunk felfelé, 700 m-re sikerült megközelíteni a pontot. Légvonalban. Úton lett belőle 5.7 km...
Visszaérve az autóhoz megpróbáltuk a lehető legjobban megközelíteni a 2. pontot: 160 m-re parkoltunk a ládától. Ám ez csapdának bizonyult: lefelé nem lehetett továbbmenni a kőbánya miatt, felfelé meg a csúszós, sáros avaron nem akart visszamenni az autó. Nagy nekifutásokkal és Gyuszi megfeszített erejével végül sikerült visszakapaszkodni a murvás erdészeti útig. Innen már konzervatív módon, csak szilárd burkolatú vagy makadám utakon közlekedtünk.
Az Óvár fenséges helyen van, remek onnan a kilátás minden irányba. Raholca vára meglepően monumentális még így, romjaiban is. Ez a két hely önmagában is megérte a kirándulást. A kastélyrom és a kőbánya már csak hab volt a tortán - bár számomra az utóbbi szintén emlékezetes.
Összességében köszönöm a rejtőnek, hogy megmutatta ezt a fantasztikus helyet. És köszönöm Gyuszinak, hogy kisegített a slamasztikából, valamint nagyvonalúan átengedte a piros 1-est, annak ellenére, hogy mindhárom csészét ő találta meg :-))