Elhelyezés időpontja: 2008.08.09 00:00
Megjelenés időpontja: 2008.08.08 07:55
Utolsó lényeges változás: 2009.06.25 19:48
Rejtés típusa: Esemény geoláda
Elrejtők: Geokék társaság
Ládagazda: Geokék társaság Nehézség / Terep: 4.0 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 1128000 m
Megtalálások száma: 136 + 1 sikertelen + 21 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Rockenbauer Pál és csapata 1978-ban az Országos Kéktúra útvonalát megszakítás nélkül teljesítette, és 1979-ben "Másfélmillió lépés Magyarországon" címen filmre vitte.
E nagysikerű vállalkozás 30 éves évfordulóján szeretnénk közös erőből, hasonlót véghezvinni.
Ebből az alkalomból született meg a GeoKék programja, melynek főszereplője ez a láda lesz, amely az 1978-as túrához hasonlóan, Hollóházától Írottkőig, reményeink szerint megszakítás nélkül utazza végig az Országos Kéktúra útvonalát 2008. augusztus 9-e és október 3-a között.
A teljes túratáv alatt GPS készülékkel tracklogot készítünk, és a láda útja (az éjszakai pihenők kivételével) valós időben követhető itt.
A ládában utazik egy Országos Kéktúra igazolófüzet is, amelyet az OKT minden hivatalos bélyegzőhelyén le fogunk pecsételni.
A ládát "megtalálni" a túrán való részvétellel lehet. A jelszót a ládában utazó GeoKék OKT füzetbe rejtettük. (a fenti koordináták csak technikai okokból kerültek a leírásba, a láda természetesen mindig a mindenkori utazócsapatnál lesz)
A GeoKék program részleteiről, a túra ütemtervéről, valamint a túrára való jelentkezésről a GeoKék oldalán találtok naprakész információt.
Indulás előtt, ne felejtsétek el ezt is áttanulmányozni!
A túrára folyamatosan lehet jelentkezni, várunk Téged is szeretettel!
Hajrá GeoKék!
A túra sikeres befejezését egy záróbulival tervezzük megünnepelni, amelyről részleteket itt olvashatsz.
Állapot: megszűnt
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Szeretném megkérdezni, hogy a GPS segítségével rögzítettétek-e a bélyegzőhelyeket, szállásokat, hogy a legfrissebb információval rendelkezzen az, aki mostanában akar elindulni? Amennyiben igen, van rá mód és lehetőség, hogy ezt nyilvánossá tegyétek?
Elérhetőségem: tathimi@freemail.hu
Örülök, hogy részese lehettem a zárónapnak. Megható volt, ahogy a jelvény a logbookra került. Minden elismerésem Joker Karakternek önzetlenségéért, és azoknak akik végigvitték a ládát a hosszú úton.
Remek kezdeményezés, remek szervezéssel. A láda majdnem ugy fejezte be az utját ahogy kezdte, azaz esőben. Mikor reggel utnak indultunk a szakadó esőben szentül meg voltam róla győződve, hogy ez így lesz. Azért az égiek csak kegyesek voltak hozzánk, mert mire 9-re Köszegre értünk elállt.
Hálistennek ez egész napra igaz volt.
Remek túra volt ez, remek társaságban.
Köszönöm mindenkinek ezt a remek napot.
Remek volt! Méltó befejezése ennek a fantasztikus kezdeményezésnek és teljesítménynek. Kis késéssel indultunk a kőszegi vasútállomásról. A társaság már az elején szétrázódott, de ez természetes is. Ekkora csoport nem tud együtt vonulni. Kellemesen beszélgetve haladtunk, közben az útba eső ládákat túratársaim keresgélték. Sajnos nekem ilyen téren ma nem termett babér, mert korábban már az összes környékbéli ládát levadásztam. Az idő lassanként javulni kezdett, de a szél folyamatosan erős volt. Útközben jó sok gesztenyét sikerült bezsebelni. A hét-forrásnál volt egy kis ünneplés. Végre kék társunk itt lépte át az 500. km-t, amit a ládával tett meg. Gratulálok én is. Az út hátralévő része is kellemesen telt. A menet végén a kilátónál ünnepélyesen lelőttük a ládában utazó GPS-eket, és készült egy csoportkép is. Innen a társaság nagy része gyalog indult a buli helyszínére, ami szintén jól sikerült.
Örülök, hogy részese lehettem ennek a vállalkozásnak. Három szakaszt teljesítettem. A túra hivatalos részén 57,6 km-t gyalogoltam, de minden egyes szakaszt megtoldottam még egy csomó plusz km-rel is, mert kell a pont! :-) Ezúton is szeretném kifejezni elismerésemet és nagyrabecsülésemet azoknak, akik részt vállaltak a túra megszervezésében és a kapcsolódó munkákban. Köszönjük!
Nagyon jó kezdeményezés ! Köszönet a szervezőknek, nem volt egyszerű, de megérte. Jó volt régi ismerősökkel találkozni, újakkal megismerkedni. KÖSZÖNÜNK MINDENT!!
lefülelve. :) [wapon beküldött szöveg]
Ha már így rászkenneltek egyesek a fotókra, illik bejelenteni...
KÖSZÖNET mindenkinek, aki közreműködött a láda megszületésében, feladata teljesítésében és nem utolsó sorban a méltó búcsúztatásban:)
Azt a hétszázát!!!
A barátaimnak hála - sikerült eljutnom a GeoKék túrának legalább a zárószakaszára és a bulira! :o)
A kőszegi vasútállomásról indultunk, szerencsére mire odaérkeztünk éppen elállt az eső. Átsétáltunk a városon - Kőszeg nagyon szép városka - majd a kálvária mentén bementünk az erdőbe. Innentől nagyon szép tájakon - hegyeken, völgyekben - haladtunk. A kálvária tetején egy kis pihenő közben megtaláltam a ládát is! :o) Továbbhaladva érintettük a Hétforrást is, ahol egy kis rögtönzött ünnepléssel megköszöntöttük VégreKéket, Aki itt érte el a túra alatt megtett 500. Km-t! :o)
Innen a Hörmann-forrás érintésével a Csapat felment az Írottkőre. Én a forrásnál vártam meg Őket, mert az Írottkőnél már többször is jártam.
Ezt a döntésemet végül nagyon megbántam, mert iszonyú hideg volt a forrásnál - végül már minden porcikámban reszkettem, mire leért a csapat.
Ezúton is köszönöm szépen a szervezőknek, hogy összehozták ezt a remek dolgot és külön köszönöm szépen L@zynek, hogy magára vállalta a szállítmányozásunkat! :o)
Az utolsó előtti szakasz Tenikovel, Szlillel és Robatkoval.
Robatko két ládát is leszedett, én voltam a gps és a leírás is :-) Cserébe szép fotókat készített nekem.
A célban bementünk egy kocsmába, a két lány teát kért. Sajnos a vendéglátó egység nem volt felkészülve ilyen tömeges teafogyasztásra, Szlil bögréje repedt volt, a tea kicsorgott a csészealjba. Nem voltak szívbajosak, a reklamáció hatására az egészet átöntötték egy vizespohárba. Az is repedt volt.
Remek társaság jött össze az utolsó napon, melynek fénypontjairól kisregényt írhatnék, most csak címszavakban (és időrendben):
-nem tévedtünk el Kőszegen
-fényképezkedés a Főtéren
-fantasztikus barackpálinka a Kálváriánál
-megismerkedés és beszélgetés Gergővel (írj, hogy el tudjam küldeni a fényképeket!)
-Végrekék 500-as pólójának átadása Hétforrásoknál
-célbaérkezés, a Geokék ballada elolvasása, pecsételés, fényképezés, ünnepi hangulat Irottkőn
-evés-ivás, beszélgetés a Pittyesben
Örülök, hogy ennek a nemes kezdeményezésnek én is részese lehettem! Alig várom a DDK-t!
Két napig vittük a ládát a Sárvár - Ablánc malom szakaszon, az időjárás előrejelzésektől eltérően szerencsére végig jó időben. Köszönjük a láda ötletét, ráadásul így a saját kéktúrafüzetünk pecsétszáma is növekedett:)
Jó túra volt a Keszthely-Sümeg szakasz!
Mágnes50, JPPJ, Robatko és a Rudi-team társaságában és egész tűrhető időjárás közepette.
Persze útközben megkerestük azokat a ládákat, amik a kék közelében vannak /szegény Robatko és Mágnes50 sokáig vártak a Sztupa mellett, míg mi JPPJ-vel ládakarbantartottunk/
Felraktam az 1963-ban érvényes útvonalat (akkor kezdtem), mikor még Sümegről indult a túra.
Kissé megkésve irom ezt a logot a Keszthely-Sümeg szakaszrol, mivel a Geokéket még megtoldottuk két nap Keszthelyi hg. túrával, és csak most jutottam internethez.
Röviden: második Geokék szakaszom is jo túra volt, köszönöm a részvételt Rudinak, Évának (Rudi Team), Robatkonak, akivel már a Cserhát csucsait is leküzdöttük korábban, illetve túratársaimnak, Mágnes50-nek és Piroskának.
A ládát Sümegen rendben továbbadtuk Fgg, Bianka és Végre Kék csapatának.
Részletes leirás itt: Geokék2008
A BEAC 3 fővel, JPPJ vezetésével és Piroskával valamint Robatkoval teljesítette a Keszthely-Sümeg szakaszt. A Keszthely-Zalaszántó szakaszon Rudi Team is csatlakozott hozzánk. Borongós, néha csöpögös időben, de jókedvűen gyalogoltunk, szerencsére nagyobb eső és sár nem volt. Az útközben lévő műemlékeket, érdekességeket mind megnéztük, de sajnáltuk, hogy a Rezi várat kivették a Kék túrából, és így az 1. szakaszon elég sok műút volt. Közben néhány ládát is megkerestünk.
A teljes KÉK-túrát JPPJ-ékkel több, mint 20 évvel ezelőtt végigjártuk.
Köszönjük a szervezést!
Jó kis túra volt! Bár az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, a társaság kárpótolt. Mi Hévízen csatlakoztunk Piroskához, Ágihoz, Jánoshoz és Sanyihoz, Zalaszántóig koptattuk együtt az aszfaltot.
Külön öröm, hogy ez volt a 700. megtalálásunk.
Köszönjük a lehetőséget és a szervezést.
Éva, Rudi
Korán keltem ma is. A kocsit Badacsonytördemicen tettem le a vasútállomáson. Innen vonattal mentem Tapolcára, ahol gyorsan megkerestem a Malomtó ládát amúgy bemelegítésként. Itt találkoztam végre kékkel. Innen fa-petiék transzportáltak minket a túra induló pontjára, Szentbékkállára. A mai szakaszt sajnos esőben kellett elkezdenünk. Ennek nem örültem nagyon. Nem, mintha az eső különösebben zavarna, de a fényképezést már meglehetősen akadályozni tudja. Csepergős esőben értük el a Kőtengert. Ez nagyon tetszett! Gyermek koromban már jártam itt, de csak most eszméltem rá, hogy akkor itt jártam. A fantasztikus kőformák lenyűgözők voltak. Kicsit hintáztunk az ingó sziklán is, ha már megtaláltuk. Innen nyugis, vízszintes szakasz következett. Szerencsére időközben az eső is alább hagyott. Lassan elértük a szőlőhegyeket is, ahol belakmároztunk a mézédes gyümölcsből. Ezen melléktevékenység az egész túra folyamán elkísért minket. A java csak ezután jött. Az amúgy tök sík vidéken kiáll vulkanikus tanúhegy a földből. Persze mi mindegyikre felmászunk. Első meredekebb akadály a Csobánc volt. Bár a kék nem megy fel a csúcsra, mi azért felmásztunk a ládáert. A kilátás és a tetőn a vár lenyűgöző. A hegyről lemászva megint a szőlő ültetvények közt találtuk magunkat. Itt voltak a legfinomabb csemegeszőlők. Sok helyen javában folyt a szüret. Kis gyaloglás után érkeztünk Káptalantótiba, ahol a Zafír söröző névre keresztelt vendéglátó ipari egységben megpihentünk kicsit. Rendeztük sorainkat, oltottuk szomjunkat, némi kalóriát magunkhoz vettünk csoki formájában, és természetesen pecsételtünk egyet. Itt csapatunk egyik tagja feladni kényszerült a túrát bakancs, és ebből következő lábproblémák okán.
Az igazán mászás még csak ezután következett. Fel kellett küzdenünk magunkat a vadregényes, és rendkívül meredek Gulácsra. Természetesen itt is beiktattunk némi extra megpróbáltatást. A csúcsot itt is meg kellett hódítanunk, meg persze várt is ránk fent egy láda. Ez a hegy nagyon tetszett. A kilátás fantasztikus, és picit érintetlenebb benyomást keltett. A Gulácsot elhagyva, a Badacsony lábánál ismét szőlősben gyalogoltunk, de itt már javarészt lecsupaszított tőkéket találtunk. A Badacsony kőkapuinál készítettük el első csapatfotónkat. Itt már szépen kényelmesen haladtunk. Összeszedtük az útba eső pontjait a Badacsonti túra ládának, és az ezekhez tartó látnivalókat mind megnéztük. Ez a szakasz tetszett talán a legjobban. A Ranolder-keresztnél készült az újabb csapatfotó. A Bujdosók lépcsőjén hagytuk el a vulkanikus kúpot. Badacsonytördemicen begyűjtöttük az aznapra rendelt utolsó pecsétet is az állomáson.
A rossz idő ellenére rendkívül jól éreztem magam. Fantasztikusan szép helyeken vezetett a túra. Ezen a részen eddig nem nagyon kirándultam még, de biztos vagyok benne, hogy ide még többször vissza fogok térni. Összesen 28,6 km-t tettünk meg ma 9 óra 22 perc alatt, miközben 1100m szintemelkedést tettünk a lábunkba. Köszönöm túratársaim kiváló társaságát.
Remek társasággal 45 (50 km) hosszan Nagyvázsony - Szentbékkálla - Badacsonytördemic útvonalon találtuk meg. Útközben jó beszélgetések közepette 6 másik ládát találtunk meg a Balton-Felvidéken és a Káli-medencében. Az első nap az időjárás kicsit vicces kedvében volt, hol kicsit esett, hol erős, hideg szél fújt. Másnap szakadó esőben indultunk el, de utána a tanúhegyekről a kilátás kárpótolt.
Gyönyörű helyeken vezetett végig ez a szakasz és örülök, hogy egy remek társasággal túrázhattam egy olyan helyen, ahol még nem jártam.
Köszönöm a lehetőséget.
Csak az előttem szólókat tudom ismételni. Jó csapat gyűlt össze, a idő is kegyes volt hozzánk. Remekül éreztük magunk, a végén pedig a szűreti mulatság fogadott minket.
Remek volt a mai nap. Jó csapat jött össze a Geokékre.
Köszönjük az ötletet és a kivitelezést!
Részletesen: Vére kék időben megjelent a ládával. Kicsit bele kukkantottunk... Az erős szélben valahogy nem akart MJDGM megérkezni. Végre össze állt a csapat. Logoltunk a Geokéken. Ahogy elindultunk, mindjárt felmelegedett az idő :))
Az elején jöttek sorra a látnivalók és a ládák. A pecsételési pontot elhagyva kezdett kissé unalmassá válni a murvás út. Végre nekivágtunk a Csicsói erdőnek. Amint beértünk a Káli-medencébe egyre szebb lett a táj. Kicsit bele húztunk, hogy elérjük a pecsételési helyet a Balatonhenyei italboltnál. Sajnos hétvégén korán zár. (Egy szemből érkező kéktúrázó szerint ma ki sem nyitott.) Végül utolértük a polgármestert, aki pecsételt egyet az előnyomott helyre. Tovább indultunkban újra megkísértett minket az eső. Végül szárazon úsztuk (gyalogoltuk) meg a napot. A Fekete hegyen a kilótó lépcsője egy kicsit hiányos, de ez nem zavarja a remek kilátást.
Innen már csak le kellett ereszkedni Szentbékkállára ahol szüret és mulatság várt. A többiek még maradtak, de nekünk a beszervezett fuvaros már nem ért rá tovább így gyorsan indultunk vissza.
Majd el felejtettem... Ez a 100. megtalálásunk. Szerintünk jól választottunk!
Tudjuk, hogy nem az OSCAR-díj átadásán vagyunk, ettől függetlenül szeretnénk megköszönni ladafia-nak az ötletet, a szervezőknek a jó szervezést, és a technikus-oknak a technika biztosítását!
De megköszönjük a mai túra összes résztvevőjének, hogy jelenlétükkel egy igazán felejthetetlen élményt szereztek nekünk, hiszen egyéb okok miatt mi csak a mai túra-napon tudtunk résztvenni!
A mai túra résztvevői voltak: Bianka(1 fő) , Fgg (1 fő), robatko (2 fő), ludens (2 fő), zsotie (1 fő), fa-peti (4 fő), végre kék (1 fő) , TBende (3 fő), mjdgm (2 fő), vagyis 17 fő! :-)
A távot becsülettel teljesítettük, a többit itt olvashatjátok részletesebben!
Végre kék-el párban sikeresen teljesítettük a mai szakaszt. Remekül éreztük magunkat, jókat dumáltunk útközben és a muníciót is sikerült beosztani úgy, hogy a végére is maradjon. Köszönöm a szervezőknek ezt a kiváló lehetőséget.
Sztori bővebben itt: Kessersztori
Képek itt láthatók: picasaweb
vagy gc.izer.hu
Sajnos a két szakaszra, amire eredetileg jelentkeztem nem sikerült eljutnom, ezért csináltam magamnak ma is egy szabadnapot, és egy nagyon kellemes társasággal jártam végig a Bakonybél-Városlőd túrát. Két láda közbeiktatásával kicsit több mint 26 km volt könnyű terepen, kevés szintttel. Talán a kelleténél több volt az aszfaltos, vagy döngölt köves üzemi út.
Ha sikerül még megpróbálok néhány útra spontán becsatlakozni.
Mégegyszer köszi az ötletgazdá(k)nak, szervezőknek és a túratársaknak.
Ja, azt hiszem "végre kék" lesz a geokék hőse, nő létére egy akkora hátizsákkal mint ő maga....hát..
Buszom érkezése után még másfél órám volt a találkozóig Bakonybélben, úgyhogy körülsétáltam a falut, meglátogattam a Szentkutat, Brezko-t is láttam, csak nem tudtam, hogy Ő az, meg kutyaszánhúzásban utazó barátját, aki most egy quad elé fogva futtatta kutyáit :-)
A túra, az idő, a társaság remek volt, igazán nagyszerű ötlet volt megszervezni, köszönet érte. A pólóért és a kitűzőért is, meg a leszállításáért Brezko-nak. A Bakony gyönyörű, mint mindig, az útvonal több részén már sokszor jártam, de így egyben első alkalommal. Pecsételtem is 1966-ban elkezdett Kéktúra-füzetembe. Az út végén Városlőd igen hosszú volt, ráadásul oda-vissza. Köszönet Tibbigeo-nak a hazaszállításért.
Ha nem is úgy, ahogyan eredetileg terveztem, de mégiscsak sikerült néhány kilométerre csatlakoznom a mai túrához. Délelőtti elfoglaltságom miatt Városlődről indulva szemből közelítettem a csapat felé, és a GCVGKV kezdőpontjának környékén futottunk össze. Onnantól a kislődi pecsételőhelyig már a rendes irányban haladtam. :-)
Köszönöm a lehetőséget, magpetéknek a pólót, Brezkonak pedig a transzfert!
Zirc-Bakonybél-Városlőd vonalon Apexsekkel elváltva cipeltem a ládát - borongós, hideg, szeles időben, de remek társasággal! Az első sörmentes GeoKék menetem volt :-| Legyen az utolsó is!
Ez egy igazán remek kezdeményezés, köszönet a szervezőknek!
Barátaimmal értünk a rajt helyszínére, ismerkedés a 3 lánnyal, Erzsivel, Katával és Ágival. Gyors logolás (2008.08.08 indult a láda, én voltam a 88. megtaláló, 650. találatom:-) és rajtoltunk a szemerkélő esőben.
A legszebb őszi arcát mutatta meg a Bakony, harapni való zöld színek, duzzadó patatkok.
A cuppogós sárban jól elfáradtunk a 15-18 km alatt, de persze volt "pecsételő kocsma" az erőmerítésre :)
Nagyon jó kis napot tölthettünk együtt, le a kalappal a lányok kitartása előtt, főleg Végre kék-et süvegeltük meg a kitartásáért!
Bodajk és Fehérvárcsurgó között ez lett az 50. ládánk. Sokan voltunk, (15 fő+1 kutyus), remek kirándulás és társaság volt, köszönöm a lehetőséget. Néhány képet feltettem.
Egyszerűen kiváló túra volt, köszönjük a lehetőséget!
Köszönet mindannyitoknak akikkel együtt mentünk, a nagyszerű társaságnak köszönhetően repült az idő és szaladtak a kilométerek.
Még egy-két közeli láda is belefért némi kerülővel fgg-vel és satillával, nekik külön köszönet érte!
Hiper-szuper-fantasztikum volt a mai nap és ez a láda, illetve az egész kezdeményezés.
A láda már beizzítva várt a csókakői vasútállomáson, csakúgy a társaság.
Bővebbet hamarosan
Végre eljött a nagy nap, csatlakozhattunk a GeoKék ládát vivő csapathoz.
Nagyszerűen éreztük magunkat. Az ismeretlen ismerősökkel úgy túráztunk együtt, minthat régóta ismernénk egymást. Sokat beszélgettünk és jót túráztunk a vértesi túra második napján.
Végük 19 km-re sikeredett a túra.
Köszönjük a lehetőséget és nagyon örültünk, hogy megismerkedhettünk a Csapattal.
Nyolcan voltunk a mai napon:
Zferke, Éva, Éva, Ica, Anett, Ági, János, Éva, Józsi, Barnabás (Éva kutyusa)
Szerintem résztvevői csúcsot döntöttünk, 16-an indultunk neki a Szárliget-Gánt szakasznak és örülök hogy 14 remek embert ismerhettem meg (Husit már ismertem :o).
Ja, és négy hagyományos ládika, meg egy kettes és egy hármas multi is becsúszott, no meg a GCGeoK, tehát HÉÉÉT ládikát vadásztam ma le :o).
Nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor kiderült, hogy a kedvenc hegységemben a geokék-túra éppen a szabadnapjaimra esik, így nem volt kétséges, hogy mindkét napot bevállalom. Pénteken az utolsó 13 km némiképp betett a lábaimnak, de a buszt viszont elértük:-) Ennélfogva szombaton már csak vánszorogni tudtam, és a csókakői várnál, kb. 5 km-rel a szakasz vége előtt mi Barnabással be is fejeztük a túrát.
Örülök, hogy ilyen klassz ládász- és túratársakkal ismerkedhettem meg és köszi mindenkinek a feltöltött szép képeket! Janó meglepetésládája már csak hab volt a tortán:-)
2008. őszelő havának 11. napján -a GeoKék 34. szakaszán- hat bárdosos ( Bárdos László Gimnázium, Tatabánya) diák és öt felnőtt ládász ( R-Gyu, zacz, kolesár, kiss_ae) vágott neki a következő szakasznak. Hajnalban kicsit szomorúak voltunk, mint ahogy az időjárás is. ( Fél öttől úgy esett, mintha dézsából öntenék.) Szóval: semmi jóval nem kecsegtettek bennünket az égiek. Amikor Tatabányáról elindultunk, esőnek híre-hamva sem volt, ám.... Koldusszállás előtt magunkra kellett kapnunk az esőköpenyt, mert ott már úgy szemerkélt az eső, hogy tudtuk, az efféle " óvszer" használata- legfőképpen a túra elején- nem árthat. A műholdak becserkészése, a kütyük beállítása némi időt igényelt. Ebben -szerencsére-segítségünkre volta k R-gyu-ék. Aztán kaptattunk fölfele több mint öt kilométert.(5,6) Somlyó-hegyig, ahol Messer Józsi bácsi már várt ránk.( Előtte, persze, "egyeztettünk" vele , úgyhogy nem volt véletlen e találka.) Józsi bácsi egyébként , szerintem, az egyik utolsó "kéktúra-intézmény".
(És erről is el kellene gondolkodnunk, ha az ő generációja "kihal", ki fogja üzemeltetni a turistaházakat? Józsi bá ugyanis, ha a szükség úgy kívánja, no meg akkor is, ha ő szükségesnek találja, kibuszozik Tatabánya központjából, és fogadja a csoportokat. Javítgatja a turistaházat, mormicolva, hogy miért lyuggatták át az ablakokat, miként is kerülhettek oda bizonyos fecskendők, miért és hogyan tűnhettek el az ereszcsatornák. - Egyébként: az idős úriember, aki azt állítja magáról, hogy elmúlt már hetvenéves, még hatvanévesnek sem látszik. -És egy feladvánnyal is megörvendeztetett minket, akik már becserkésztük a multit, és csak punnyadtunk, amikor a gyerekek ládavadászaton vettek részt.- Egymás után sokszor mondd azt, hogy "Ürge- nyúl nélkül!- A megfejtést szeretettel várjuk kessertársainktól.)
Egyszóval: megérkeztünk a Somlyóra. Remek alkalom volt ez arra, hogy uram- zacz- bemutassa a gyerekeknek a ládászást. Sőt: a ládagyógyítás rejtelmeibe is bevezette őket. A multi egyik pontján ugyanis a vaddisznók ( vagy közülük egy mohó) szétrágták a koordinátákat és az azt tartalmazó "dobozt"- azaz : fordítva. Úgyhogy diákjaim széles körű ismeretekre tehettek szert.( Nem én béreltem fel a vadkant! De tényleg : ártatlan vagyok.)
Józsi bácsitól búcsút véve nekivágtunk a következő szakasznak. A gyermekek, szokás szerint, kilőttek, mint a golyóbis, mi pedig, "öregek", battyogtunk utánuk- tereferélve, a világ dolgait megcsócsálva. Be kell vallanom: számomra ez volt a legszebb. Jólesett, hogy olyan emberekkel gyűrhetek le kilométereket, akik ugyanazt szeretik, amit én: a természetet, a táj adta nyugalmat, akik ugyanúgy rácsodálkoznak a ki tudja milyen fára felkúszó komlóra, az őszelőn is virágzó szederre, akik tudják, hogy az a vackor, amelyik most érik, különleges a maga "műfajában"; és akik ugyanúgy szeretik a vadalmát, valamint -hozzám hasonlóan- megvetik azokat az újgazdagokat, akik mesterséges tavakat alakítanak ki, hogy ebből tekintélyes bevételt nyerjenek.....
Több mint húsz kilométert gyalogoltunk. És közben történelmet írtunk: átmentünk azon az egyetlenegy ponton, ahol az Kék túra autópályát érint.
Úgy gondolom, hálát kell adnom a "Sors"-nak, hogy részt vehettem ezen az etapon. Ez több volt mint szép. Ha fellengzős akarnék lenni, azt mondanám, maga volt a kegyelem.
Mindenesetre: köszönöm nektek, akik ráéreztetek arra, hogy Rockenbauer Pálnak illik ennyivel adóznunk.
Mai napon szuper napsütésben, Vinkoék, Zolitr, Zsolt és egy "duracell" kutyus társaságában teljesítettük a szakaszt. Feldobta a hangulatot a reggeli welcome drink és a későbbi, örök emléket adó szilvórium.
Mindent köszönünk srácok!
2008.09.11-én Zacz-cal, Kis_ae-val, Kolesárral és 6 gimnáziumi, reményteljes jövőbeli kesserrel, kezdetben szemerkélő esőben majd szép napsütéses időben teljesítettük a távot. Köszönjük!
R-Gyu
Nagyszerüen sikerült a vállalt szakaszunk. R-Gyu-ékkal, Zolival és Zsolttal teljesítettük a közel 18km-t. Az időjárás pont megfelelő volt.
Köszönöm a túratársaknak ezt a szép napot és a szervezőknek a lehetőséget.
Hajrá GeoKék!
10 órakor találkoztunk R-GYU-ékkal Pusztamaróton, majd élesítettük a technikát és egy kis fotózkodás után elindultunk. Nagyon jó hangulatban telt a nap és hamar elrepült ez a közel 18 kilóméter. Volt némi bozótharc, de minden egyes karcolás megérte. KB. 16: 20- kor értünk a szakaszunk végére. A Ládikát R-GYU továbbvitte, hogy holnap újjult erővel nekivághasson a következő szakasznak.
Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a csodás túrának.
Zoli
Brumi, Csuhás, Hz, nogacsalad, Paleo.team és férjuram társaságában. Több láda érintésével, szokásos dzsungelharc elhagyhatatlanságával, szedrezéssel, jó időben, kellemes séta volt. Elnézést a többiektől, hogy a végére gyorsabbra vettük a tempót, de a gyerkőceinkért haza kellett érni időben. A láda Tatabányán éjszakázott, majd visszatért Pusztamarótra. További szép túrákat mindenkinek!
Hét fővel teljesitettük gyönyörű időben, jó társaságban és kiválló hangulatban ezt a 14,4 km-es szakaszt. Nagyon szép és jó túra volt, miközben négy utunkba eső ládát le is vadásztunk.
Köszönöm, hogy én is részese lehettem ennek a fantasztikus túrának!
Képek és bővebben később!
Kellemes túra volt. Mi összebeszélve a Zem családdal az ő autójukat leparkoltuk a célnál, majd átmentünk Mogyorósbányára. Ott persze senkit sem találtunk a csapatból. PMR-en gyorsan megtudtuk hogy hamarabb értek ide, ezért nekiindultak a kőszikla hegynek hogy az igazi start előtt még levadásszák az ottani ládát. Mi is a nyomukba eredtünk. A találat után a faluban már várt minket a geokék láda Brumi kezében. Elsétáltunk a pecsétig, ott írtunk a füzetbe, akkukat raktunk a kütyükbe és hajrá. Első pihenő a Bajóti öreghegy ahol pihizés, és ládavadászat történt kinek-kinek igénye szerint. Vártunk egy sort Lacira aki körbeszaladta a hegyet, mert a gps-e pont a csúcson merült le. ( No ja ha a gyerőc mindig az apu gps-ében talál feltöltött akkukat ) Péliföldszentkereszten megkóstoltuk az újra foglalt forrás vizét, és a versenyre emlékeztünk az emlékláda megkeresésével. A rejtést látva elgondolkoztunk hogy ezt tényleg a magyar geocaching vezetősége követte el? Tovább a kéken. A jelzés átkerült a kerítés túloldalára, ami kezdetben szerencsés volt majd következett egy nadrág (bőr) tépő szederrel benőtt csapás. Azt hiszem ezt senki sem felejti el egy darabig. A végére a rövid szakasz ellenére már alig vánszorogtam. Valami vírus lappang bennem, mert egy hidegrázós éjszaka után még most is borzongok amikor ezeket a sorokat írom. Nagyon köszönöm az ötletet, a megvalósítást. Igazán jó dolog volt a kaland részesének lenni.
Tökéletes időzítés, felhőtlen kék ég, remek társaság, naplemente, Esztergom fényei:)
Jó ötlet az emléktúra, örülök, hogy én is a részese lehettem. Ma este remekül fogok szórakozni: megnézem filmen is az etapunkat (naná, hogy a klasszikus, 30 évvel ezelőtti változatot).
Kicsit késői indulást szerveztünk, hogy minden jelentkező időben elérje a tervezett indulást. Így csak fél 3 körül kezdtük meg a túrát Dorogon, de mint később kiderült, így volt tökéletes az időzítés. Délelőtt ugyanis óriási felhőszakadás volt az ország nyugati felén, de szerencsére délután ez csak segítette a túránkat az egy nappal korábbi hőség után.
Ugyan rövid volt ez a mai szakasz, de ez csak a távra igaz, mert szintkülönbségben nem volt hiányunk.
Az idő rövidsége miatt kicsit szaporábban kellett szedni a lábunkat, de sikerült a sötétedés után nem sokkal Mogyorósbányára érnünk és pecsételnünk.
Immár másodízben vettem részt Geokék túrán. Nagy erőfeszítéssel sikerült a 18 kilométeres távból egész napos programot csinálni, amihez persze hozzájárultak a gladiátor képzők (kocsma) is meg a Tündér-barlang sziklái, amik nehezen akarták megadni magukat.
Köszönet a csapatnak a feledhetetlen napért.
A pontozás jelen esetben szimbolikus és a pontozandó jellemzők helyett azt akarja kifejezésre juttatni, hogy egy jó hangulatú, remek társaság jött össze, amely a rekord meleg (és a zárt kesztölci Hársfa kocsma) ellenére sikeresen teljesítette a 12. szakaszt.
Remek nap volt ez!
Vizet feleslegesen vittem (szinte), mert hideg sör még a leg váratlanabb pillatokban is kéznél volt, hála SagiK-nak :)
A gyaloglás nem volt túl megeröltető, jókat sikerült beszélgetni is közben.
Köszönöm a Társaságnak!
Hatan indultunk neki a szakasznak és hatan is fejeztük be... 3 gyerek, 3 felnőtt.
Hát kedves brátaim, a gyerekek előtt le a kalappal! Én a magam részéről úgy Piliscsaba határáig bírtam, ott már az összeeséssel és kiszáradással kellett megküzdenem. Csak a túratársak miatt sem tehettem ilyet. De a gyerekek nagyon szépen bírták, jöttek velünk, még futkároztak is. Mindhárman másodikosok voltak, és nagyon szépen bírták!
A szakasz nagyon szép volt. Reggel Pilis50 hozta a ládát, megnéztük, hogy gyakorlatoznak a gyerekek a kisvasútnál, megvártuk a vonatot is, majd elindultunk. A kéket hamar megtaláltuk, és a Nagyvárosban csak egyszer vesztettük el, kb. 350m-t mentünk nem kéken. Ezért elnézéstkérek úgy az én, mint a magam nevében, de a nagy beszélgetésben nem vettem észre, hogy... A Városból kiérve végre nem aszfalton mentünk tovább, hanem a csodás Remete-szurdokban, ahol gyorsan levadásztuk a Gcszur ládát, majd felkpaszkodtunk a szurdok peremére. Kis séta, és gyors pecsételés a Muflon-itatóban. Itt nem volt hivatalos pecsét, annak ellenére, hogy elvileg aug. 26-27-én pótolta az összes elveszettet a Természetjáró Egyesület. (Ez itt a reklám helye: nagyon finom a sör, gyorsan le kellett vernem másfelet). Innen fel a Nagy-Szénásra. A tetőről majdnem lefújt minket a szél. Itt találkoztunk egy fiatalemberrel, aki térképkészítő, és egy utikalauzhoz gyűjt éppen adatokat. Beírta magát a füzetbe is :) Fényképezkedés után gyors ládakeresés, majd tovább a kéken egy szép volgyben Piliscsaba határáig. Csaba előtt át kellett mászni két kerítésen, illetve csak egyen, mert az egyiket átvágták az átjáró mellett, remélem a képeken jól látszik majd. Csabára, mint írtam már, hullaként érkeztem (csak a magam nevében mondhatok ilyet...). Viszonylag hamar és könnyen megtaláltuk a pécsételőhelyet, majd kikapcsoltam a cixet és az adót is. A láda Csabán maradt éjszakára egy nagyon kedves családnál, koordinátákat elárultam Mr. Zergének.
Összefoglalva egy szép szakaszát ismertem meg a kéknek, jó társaságban, jót türáztam. Köszönet érte mindenkinek, aki ezt lehetővé tette!
Megtett út: 23km,
Mozgás idó: 5 óra 42 perc,
Hómérséklet 33-35 (szerintem ezer) fok, végig napsütés.
Nagyon jó volt a mai geokék!
Köszönöm a "rejtést"! :DD
Pilis50-nel jártuk végig a mai részt. Egy mogorva HÉV kalauz sem vette el a kedvünket, hogy jól teljen a nap.
Hamar felértünk Dobogókőre, ahol megtekintettük a túristagyüjteményt.
Kütyük beizzítása után kellemes sétával értünk le Pilisszentkeresztre. Itt teszteltük a pecsétőrzéssel megbízott kocsmát.
Dera patak leküzdése közben Ládafia jelezte (ha mi nem vennénk észre), h már mozgunk.
Csobánkánál a Szentkútnál egy hosszabb pihenőt tartottunk, h a Kevélyekre fellihegjük magunkat.
Kár, h nincs már meg a nyeregben a ház, jól esett volna bármi, ami hideg, folyik és iható.
Pilis50 által megjósolt időre, 16:45-re pontosan értünk a buszmegállóba.
Innen még átporoszkáltunk a valaha Rozália-téglagyár (ma Bécsihegyi) pecsételőhöz és itt kapcsolódott ki a fleet meg a csix.
A reggeli találkozópontra, a visegrádi kompkikötőbe két külön útvonalon érkeztünk. Pilis50 és BoPe busszal jöttek a nyugati parton, én pedig Nagymarosra jöttem vonattal, és a visegrádi komppal kísértem át a ládát a nyugati partra, hogy a GeoKék trekkjét a Duna se szakítsa meg.
Az egész nap nagyszerű hangulatban telt, köszönhetően a remek időjárásnak, a gyönyörű tájnak és a kiváló társaságnak.
Köszönöm Pilis50-nek és BoPe-nak, valamint Mindenkinek, aki hozzájárult a GeoKék létrejöttéhez, hogy részese lehettem ennek az élménynek!
Véget ért több mint egy hetes utam a ládával. Bő hegy hét alatt a Siroktól Nagymarosig tartó jó 220km-en sok maradandó élményt sikerült szereznem. Szép volt, jó volt, kár hogy vége.
Már az indulás előtti nap kalandosra sikeredett. Úgy terveztem hogy Sirokban töltöm az éjszakát, mert reggel sehogy sem értem volna oda otthonról. Kisterenyén az orrom előtt ment el a csatlakozás.
Nem maradt más hátra, Gyöngyösre mentem ahol rokonoknál aludtam. Reggel a megbeszélt busszal indultunk át a hegyen.Sirokba érve teljes lett a csapat majd megkezdtük a túrát. Ahogy emelkedtünk, úgy esett az eső is. Lassan-lassan mindenkire esőkabát került (majdnem).
Valóban olyan időnk volt mint a filmben. A terep a Gazoskő környékén cseppet megviselte a poncsómat, szerencsére akkor volt rá utoljára szükségem.
Ahogy közeledtünk Szár-hegyhez, úgy kezdett javulni az idő, meg-megálltunk szemezgetni a finom friss szederből.
Kékes még baljós sötétségbe burkolózott de mire fölértünk se híre se hamva nem volt.
A ráérősebb fele időzött egy kicsit a tetőn aztán megmásztuk a sísáncot is, ahol a jól megszokott pazar panorámában gyönyörködtünk.
A többiek a Vörösmarty th.-ban már vártak minket.
Az éjszakát ott töltöttük.
Másnap új túratársakkkal bővült a csapat, akaik talán a legnagyobb távolságot tették meg azért hogy a Geokék ládával találkozhassanak.
Kellemes ídőben, szép tájon, az előző napitól lényegesen lazábban róttuk a kilométereket Ágasvár felé ahol már várt minket az ebéd.
Mindent bele Bableves volt mákos gubával. Bőségesen megebédeltünk, majd a fűben hemperegve pihengettünk. Nem emészhettünk sokáig, indulni kellett lefelé. Ez a művelet tele hassal engem igen megviselt de a Tuzson arborétum környékén már minden rendben volt.
Leértünk Mátraverebélyre ahol búcsúzkodás után mindenki hazafelé vette az irányt. Aznap este én is itthon aludtam.
Reggel vonattal mentem vissza hogy bevigyük a ládát a Cserhátba. A társak érkezése után siettünk Szentkút felé, már amennyire azt a faluból kivezető ösvényke és annak flórás vegetációja engedte.
Szentkút számomra jól ismert hely, sokat járok errefelé. A srácok fölszaladtak a ládikához, én addig a bazilikánál üldögéltem.
Megkeresték a sámsonházi ládát is, addig én a helyi asszonyokkal szilvalekvárt főztem.
A tepkéig ment a cserháti hullámvasút. A kilátóból kiláttunk, aztán indultunk a Bableves csárdába. A megszokott minőséget kaptuk, elégedetten mentünk le Cserhátszentivánba ahol aztán eltettük magunkat holnapra.
A en visszamentünk a csárdáig hogy onnan folytassuk az utat.
Hamar eltelt az idő Hollókőig, ahol teljesen kicserélődött a csapat, egyedül én maradtam végig a teljes aznapi távon a ládával.
Szép időben tempósan meneteltünk, hogy a 11-es hollókői indulás ellenére még világosban Szandára érkezzünk.
Old Eye jóvoltából az aznapi szállásunk biztosítva volt. Aznap rendesen elfáradtam egész utam során ez a nap viselt meg legjobban. Este bedőltem az ágyba, úgy aludtam mint akit agyonvertek.
Reggelire is meghívást kaptunk,nagyon finomat ettünk akkor.
Délelőtt átküzdöttük magunkat Szandaváron, majd becskei kocsmás pecsételés után a hegységnek nevet adó Cser-hát tetőn keresztü gyalogoltunk Romhányig, ahol éjszakára egyedül maradtam.
Sátramat a Törökmogyorófánál állítottam föl ahonnan csodás volt a kilátás a Börzsöny mögött lebukó Nap látványa.
Az éjszaka nyugodtan telt mihelyst a helyi fiatalok hazamentek miután elszívták összes bagójukat és elfogyasztották a finom tablettás bort.
Másnap Alsópetényben nagy meglepetésben volt részünk. Paco szülei reggelire invitálták a 3 fős csapatot. Nagyon örültünk a vendéglátásnak.
Elég egyhangú a táj a Kék ezen szakaszán Ősagárdig, néha egy-egy szép kilátásban volt részünk. Elég korán teljesítettük az etapot, így felkerestük a nőtincsi víztározót is, ahová már autóval mentünk el.
Este az Ősagárdi kocsmában helyiekkel sörözgettem, akik említették hogy ide sok "kéktúrázó" érkezik autóval és pecsételés után azzal is távozik. Ők tudják...
Egy szépen rendbetett parkban sátoroztam aznap éjszaka a faluban.
Reggel a kocsmához érve észrevettem hogy igen szép számban összejöttünk.
Megmásztuk a Naszályt miközben bementünk a Násznép barlangba, ahonnan már egyenesen a geodéziai mérőtorony tetejére siettünk.
Megnéztük a közelben található dobozokat is. A hegyről lefelé menet útbaejtettük a víznyelőbarlangot is. Innen már lementünk az aznapi túra végállomására Katalinpusztára, ahonnan még egy kis kitérővel megkoszorúztuk túránk legnagyobb alakjának, Rockenbauer Pálnak kopjafáját.
Búcsúzkodás után egyedül mentem aznapi táborhelyemre a Gyadai Tanösvény kiindulópontjára, az erdészházhoz. A völgyet kellemesen meg is lepte éjszakára a köd, a vele járó igen hideg levegővel együtt. Éjszaka meg szerettem volna nézni a GPS hőmérőjét, de mivel ehhez ki kellett volna belőle bontanom magam, ettől inkább eltekintettem. Az biztos hogy nem volt melegem azon az éjszakán.
A következő szakaszt a buszmegálló melletti pecsételőhelytől kezdtük, ahová lassacskán mindenki megérkezett. Nem nehéz terepen de annál porosabb utakon sétáltunk árnyas erdőkben. Dobozt kerestünk, kilátóhelyről nézelődtünk. Egy óra magasságában már Nógrádban voltunk, nem volt nehéz az aznapi etap.
Az estét már Kokónál töltöttem, aki Börzsönyi szállásadóm, vendéglátóm volt. Ezt ezúton is köszönöm neki!
Este még lementünk a Dunára, aztán aludtunk mert másnap várt a Börzsöny. Három fős kis társaság jött össze arra a napra.
Verőcéről vonattal mentünk Nógrádig, ahonnan megkezdtük hosszú emelkedésünket a Csóványosig. Sajnáltam hogy párás volt az idő, szerettem volna alaposabban körbenézni.
Nahg-Hideg-Hegyen ládát kerestünk, illetve karbantartottunk, aztán első osztályú sonkás sajtos rántottát ettünk. Jól elbeszélgettünk odafönt, olyan kellemes volt üldögélni a teraszon, észre sem vettük hogy elrepült az idő. Elindultunk lefelé.
Ahogy fogytak a kilométerek, egyre közelebb volt a nap és ezzel együtt túránk vége. Szerettük volna a Julianus toronyból nézni a naplementét de azt néhány perccel lekéstük, ennek ellenére a kilátás így is csodás volt. Az utolsó két kilométeren már igen sötét volt ahogy lefelé haladtunk az erdőben. A nyolc órai harangszó és diszkivilágítás fogadott minket Nagymaroson. Csúcs érzés volt! Megérkeztünk!
Leballagtunk a partra, a műszerek szinte utolsó erejüket összeszedve behúzták a csiganyálat a Dunába.
Lábat és dobozt áztattunk, fényképeztünk, majd benyomtuk az utolsó ránk bízott pecsétet a Kéktúra füzetbe. Elbúcsúztunk Macikupactól és becéloztuk Verőcét hogy kipihenjük Kokónál a nap fáradalmait. Hazajutásunkat végül egy szőke angyal személygépkocsival gyorsan megoldotta.
Köszönöm szépen a szervezőknek, a résztvevőknek, túratársaknak mindenkinek aki segített hogy ezekkel az élményekkel gazdagabb lehettem, aminek ugye töredéke nem fér bele egy ilyen bejegyzésbe.
Köszönöm szépen, egy élmény volt!
Még találkozunk Keszthelyen és lörnyékén, valamint remélem minnél többen összejövünk, hogy együtt tegyük meg az utolsó szakaszt Írott-kőig.
Tulajdonképpen könnyedén keltem - bár nem szoktam.
Macikupac csengetésére már majdnem menetkész voltam! Elsétáltunk az állomásra, ahol a vonat egy kicsit késett. Alig kezdtem el szervezni a fuvart Nógrádra, mikor befutott a kis piros. Lassan ugyan, de elvitt a kiindulóponthoz, Nógrádra. Itt egy kicsit vártunk, amíg a műszerek életre kelnek, és reménykedtünk, hátha lesz még túratárs. Sajnos más már nem csatlakozott hozzánk. Elindultunk.
Ismerős szakasz következett, mivel anno GCKEKL dobozát itt hoztam le a Csóványos közeléből. Meglepően jól bírtam felfelé is - persze a magam módján. Azt már az elején tudtam, hogy én leszek a szűk keresztmetszett :)
Foltán-keresztnél tartottuk az első komolyabb pihenőt, de onnan is hamar tovább álltunk. Irány a Csóványos! Hamar felértünk. Fotózkodás, nézelődés, bejegyzés a csúcskönyvbe, majd irány megörökölt ládánk.
Az ebéd elfogyasztása mellett jót beszélgettünk, és karbantartottuk a ládát. Egy kicsit túlzásba is vittük a dolgot, mert egy kicsúsztunk az időből. Belehúztunk. A hátralévő szakasz is ismerős utakon vezetett, így nem nagyon nézelődtünk, de a fontosabb helyeken készült néhány kép. A naplementés Hegyes-tető sajnos kimaradt, de harangozásra leértünk Nagymarosra, ahol egy cseppet megmártottuk a dobozt a Duna vizében.
A hazáig vivő vonat sokat késett, ennek ellenére lekéstük robatkoval, de a második autó felvett és hazáig vitt! Ezúton is köszönöm a Szőke Tündér segítségét!
Végkövetkeztetés: fantasztikus dolog ez a Geokék!
Köszönet minden szervezőnek és kivitelezőnek!
Az OKT 17. szakasza (Nógrád > Nagymaros) 38,7 km/~1500 m.
Résztvevők: Kokó, macikupac+Bobó, robatko.
Reggel jó félórás csúszásszal indultunk neki az útnak, mert késett a vicinális. A kötelező képek elkészítése, és a műszerek élesítése után jó tempóban indultunk neki a vállalt szakasznak. A Csurgó-kútnál feltöltöttük a vízkészleteket, mert nem bíztuk a véletlenre a dolgot. A falu utáni földek mellett már nem találtam a két éve leásott útjelző karókat. Ugyanakkor örülök, hogy a dzsindzsásban kialakított utunk igen jól járható. Itt láttuk az ősz érkeztének első hírnökét: az őszi kikerícs első példányait. Béla-rétnél kaptuk az első érdeklődő telefont. Néhol már vacakolt a térerő, majd később hosszú időre eltűnt. Saj-kútnál mosakodtunk, majd egy elhullott galamb lábáról szedtük le az azonosításhoz szükséges gyűrűt. A Foltán-keresztig vezető úton jókat lakmároztunk a szeder ízes és nagyon bőséges terméséből. A szerencsétlenül járt erdőőr emlékére állított emlékmű melletti padokon erőt gyűjtöttünk a hegység legmagasabb pontjának megmászásához. A Hét-hárs óriási bükkökkel szegélyezett vonulatáról nyílt először szemeink elé panoráma. Innen már közel volt a Csóványos 938 méter magas, toronnyal koronázott csúcsa. Itt is fotózkodtunk, majd felmásztunk a toronyba egy kis körültekintésre. Már tudtuk, hogy a neheze megvan. A Szabó-kövek gerincének sziklaalakzataitól néztünk vissza először a magunk mögött hagyott csúcsra. De bánkódásra nem volt okunk: várt minket egy fenséges ebéd a nagy-hideg-hegyi-turistaház teraszán. Sajtos-sonkás rántotta volt az étek, tetszés szerinti öblítéssel. Itt egy hosszasabb pihenőt is beiktattunk, melynek később láttuk kárát. De az idő jól telt, mert kilátás az volt és közben a szó sem állt meg. Újult erővel feltöltődve kezdtük meg az Inóci-vágáson az ereszkedést. Persze néhány újabb marék szedret is elfogyasztottunk. Kisinócon bélyegzést követően magasabb sebességre kapcsoltunk és csak egy rövid szerelvényigazításra álltunk meg a kóspallagi elágazásban. Törökmező előtt a Békás-réten egy komplett előadást hallgathattunk meg Kokó előadásában a különféle halojelenségekről. Nem éreztünk fáradtságot, de egy szusszanásra és a következő bélyegző bepecsételésére megálltunk Törökmezőn is. Itt még struccot is láttunk a kerítések mögött. Néhány elágazásból hiányzott a jelzés a Vizes-árokba történő leereszkedés előtt, de ezt áthidaltuk némi tereprutinnal. A Felső-körtvélyes horhosának szélén viszont kifejezetten rossz volt a gazzal benőtt úton felfelé gyalogolni, miközben az aprólegyek dönögtek a füleink mellett. Hamarosan ismét szintbe váltott az út és gyors lépteinknek köszönhetően hamar elértük Kövesmezőt. Egy gyors fotózást és ketyere-ellenőrzést követően nekiindultunk a mai szakasz utolsó komoly emelkedőjének. Egy pár perccel késtük le a nap utolsó idevetülő fényeit a Hegyes-tetőn álló Julianus-kilátóban. Ennek ellenére egy kicsit gyönyörködtünk a Dunakanyar szépséges panorámájában és végigtekintettünk a mögöttünk álló etap főbb pontjain is, melyek jó része idelátszott. Az utolsó pár kilométeren már csak lefelé vezetett a portól sok helyen csúszós út. Sötétedéskor, pont a nyolc órai harangozás alatt értünk a kivilágított gótikus nagymarosi templomhoz. Még lesétáltuk azt a néhány tíz métert, ami levitt egészen a Duna-partra. Itt egy csapatfotót követően lemostuk a ládára rakódott port. Egy nagyon jól sikerült nap végén örömmel jelenthetjük, hogy a láda végighaladt a dunáninenni részen. Egy nap pihenő után várja a Dunántúl szépségeit és az út kihívásait. Reméljük találkozunk még vele... A kötelező bélyegzés után már csak a búcsú maradt. Egymástól és a ládától is. Robatko személyében egy nagyon szimpatikus srácot ismertem meg, akivel - nagyon remélem - lesz még közös kalandom. Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek, a szponzoroknak az ereklyéket (melyeket büszkén fogok viselni az elkövetkezőkben) és túratársaimnak az egész napos nagyszerű társaságot! Rég túráztam ilyen jót, ismert helyeken.
Eddig csak két napon sikerült elkísérnem a dobozt, de mindkét nap fantasztikusan jó volt!
Péntek este "félreléptem" és a térdem nekiállt fájdogálni, amitől egy cseppet aggódni kezdtem. Szerencsére az első nap könnyed útvonala éppen megfelelt egy bemelegítésnek, így a másnapi keményebb túrát is sikeresen végig tudtam menni.
Az első napon kicsivel több résztvevőre számítottam, lévén hétvégi, könnyű és rövid szakasz. Így is tízen vágtunk neki, és kényelmes tempóban haladtunk. Végre személyesen is találkozhattam az oldalról már korábban is ismert társakkal. Az első pihenő Irma-forrás-nál tartottuk, ahol még sört is ihattam. (Mivel általában "vezető" beosztású vagyok, így külön élményt jelentett. (Köszi DC3!) A többség már túl volt a doboz megtalálásán, így csak ketten keresték fel a dobozt. Mivel sokáig voltak távol, ezért elindultam segítségükre sietni, de az aggodalom felesleges volt. Már a visszafelé vezető úton találkoztunk.
A következő állomás Nagy-kő-hegy volt. Itt egy ideig űcsörögtünk, beszélgettünk, logoltunk .... jól éreztük magunkat. Innen már nem volt sok hátra a túrából.
A séta remek alkalmat adott az ismerkedésekre, beszélgetésekre is. Bár már jártam erre néhányszor, mégis láthattam új, gyönyörű helyet. Köszönöm társaimnak, hogy felhívták rá a figyelmemet. Talán a könnyű terepnek köszönhetően nagyon hamar célba értünk. Szerencsémre túratársaim segítségével nem kellett 2 órát várnunk robatko kollégával a döcögősre, így hamar haza is értünk, amit hálásan köszönök Walkernek! (Egyébként Walker kutyusa is belopta magát a szívembe!)
Nem erre a túrára jelentkeztem be, de szerencsére úgy alakult a vasárnapon, hogy spontán tudtam csatlakozni a csapathoz. Nem bántam meg, nagyon kellemes társasággal tarthattam együtt. A szakasz talán az egyik legrövidebb volt, nem is nehéz, de a száraz melegben azért éppen jólesően elfáradtam.
Köszönet a jó társaságért és az ötletgazdá(k)nak.
Folytatódik a túra!
Mivel csak hétvégén és gyakorlatilag csakis ezen a hétvégén tudtam a naptáramban helyet szorítani és láttam, hogy erre a napra kellemes csapat kezd összeverbúválódni, így feliratkoztam. Nem is sejtettem, hogy sikerült a túra egyik talán legkönnyebb napját kifogni :) Nagyon jól éreztem magam a nagyszerű társaságban! Örülök, hogy itt voltam és eltöltöttem veletek pár órát! A mozgalmat támogatom, a szervezőknek pedig hálás vagyok! Profi ötlet, profi kivitelezés! Hajrá!
Igaz, hogy a 09.02.-i túrára jelentkeztem, de miután láttam, hogy a kijelölt túrát hétfőn végigcsinálják és kedden nem lessz túra, úgy döntöttem, csatlakozom a vasárnapi túrához. Nem bántam meg. Remek időben, kellemes társasággal sétáltuk végig a szakaszt. Megpróbálok a túra utolsó szakaszához is csatlakozni.
Köszönöm a rejtést! [wapon beküldött szöveg]
Eddigi egyik legklasszabb geoesemény amin részt vettem. Remek társaságban, időben és túraútvonalon, és ezúttal nemcsak a saját GPS-m képernyőjén, hanem a Fleet-n is húzhattam a "csiganyálat".
Katalinpuszta-Nógrád szakasz, kitűnő társaságban, jó időben teljesítve. Még vár rám egy szakasz a Pilisben jövő szombaton, addig is jó utat nektek!
Adri és Taska
356. megtalálásunk. Az Ősagárd-Katalinpuszta szakaszt teljesítettük a mai napon. Katalinpusztán a Vácról 7:30-kor induló buszra szálltunk fel, s mentünk Ősagárdra. Már a buszon volt a csapat 5/8-a, míg Robatko az Ősagárdi kocsmánál várt minket. Nagyon jó, ideális kiránduló idő volt. A túra útvonala szép helyen megy, de kis kitérőkkel további csodás helyeken jártunk. Természetesen meglátogattuk a Rockenbauer kopjafát is, ahol kis koszsorút helyeztünk el.
A Naszály csúcsról lefelé jövet a GPS készülékünk nem vette a jeleket, de a vételi viszonyok még a GEOKÉKGPS-t is megtréfálta.
A társaság nagyon jó volt. A társak: Robatko, Vagdalthús, Keep, Johann Gambolputty és még két lány személyében. Többször megálltuk beszélgetni, így egy kicsit elhúzódott a megérkezés.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat. A láda mellett mi is teljesítettük a szakaszt.
Tegnap esti sokáig fentlevés után 6 órai kelés és 7 körüli Vácra érkezéssel indult a nap, ahol gyors reggeli után a buszpályaduvaron összetalálkozott a csapat első fele két nemkesser hölgy, Vagdalthús és a keep csapat egyik fele személyében. Már a buszutazás is jó hangulatban zajlott. Katalinpusztán csatlakozott Johann Gambolputty és KataJaniék. Ősagárdra érve összetalálkoztunk robatkoval, akivel teljes lett a nyolc fős csapat. Pecsételés, beüzemelés és bemelegítés után útnak indultunk. Az idő és a kedv is egyre jobb lett. A Kopasz-tető felé tartó emelkedőn is feljutottunk (köszönöm, hogy nagyon korrekten mindig bevártak :) ), majd a Násznép-barlanghoz tett kitérő után a tetőre értünk. Persze felmentünk a toronyba, majd továbbmenve még két Cserhát 500-as csúcsot szedtünk be (Látó-hegy, Szarvas-hegy) és megnéztük a Víznyelő-barlangot is. A láda persze bejárta a kéket pontosan. Innen apróbb megállásokkal Katalinpusztára érkeztünk, majd a P jelzésel a Rockenbauer-kopjafához sétáltunk, amit meg is koszorúztunk. Innen pedig már nagyrészt hazafelé vettük az irányt, ki autóval, ki busszal.
Köszönjük, nagy élmény volt.
Már a GEOKEK ötlet felmerülésekor úgy terveztem, - ha lehetséges - visszalátogatok ide, gyerekkorom vidékére. Az útvonalak szerencsés átszervezése lehetővé tette, hogy a Romhány-Ősagárd szakasznak én is nekivághattam. Már csütörtökön Vácra utaztam, s kora reggeli kelés, s átszállásos buszozás után 8 órakor már a romhányi Lilla presszó (kocsma) udvarán voltam. Itt találkoztunk Robatkóval, s innen kettesben mentünk - kissé emelkedő erdei úton, rengeteg légy társaságában - Alsópetényig. Itt meglepetés várt ránk. Az utcán megállítottak, s egy GEOcaching pihenőpont feliratú házba invitáltak be, s bőséges reggelivel (tízóraival) vendégeltek meg. A szíves házigazdák, - mint utólag kiderült, - Paco kessertársunk szülei voltak. Itt csatlakozott hozzánk Maxi72, s innen Felsőpetényig egy hatalmas "vadászpark" kerítése mellett meneteltünk. Pecsételés és pihenő után a falut elhagyva először egy fiatal akácoson kellett utat vágnunk, majd innen szép rétek és erdők váltakoztak utunk végéig. Az ősagárdi kocsmánál újabb meglepetés ért. Kiderült, hogy a helybéli boltos 40 éve nem látott általános iskolás osztálytársam. Már csak a hazautazást kellett megszervezni. Maxi72 autójával (bonyolult logisztikával +50 km) Vácig, majd onnan vonattal Tatabányára, s így este 10-kor már otthon is voltam. Nagyon kellemes, szép élményeket adó nap volt, kösz mindenkinek.
Robatkóhoz és Zaczhoz Alsópetényben csatlakoztam, egy kessertársunk szüleinél ahol a többiek épp felfrissültek.
Tojásrántotta, zuhany, és minden amit csak el lehet képzelni.
A kiszolgálás már-már a Hiltonhoz volt hasonlatos :)
Eseménytelen túrázással jutottunk Felsőpeténybe ahol a kocsmában pecsételtünk és felfrissültünk.
Pihentünk 10 percet és indultunk tovább.
Ősagárdig megintcsak nem sok minden történt.
Itt kikapcsoltuk a készülékeket, és egy rövid kitérő után megkerestük a Nőtincsi ládát.
Innen visszavittem Robatkót Ősagárdra és elbúcsúztunk.
Vácon kiraktam Zaczot és már itthon is voltam.
Összességében jó túra volt jó társaságban, jó időben :)
Az igazán romantikus Cserhátszentiván vendégházában éjszaka után reggel a közértes néni kávét főzött nekünk, ami után felfrissülve indultunk a mi kis szakaszunkra (Cserhátszentiván-Nagymezőpuszta-Hollókő). Lenyűgözött az utunkba eső kis falvak tisztasága, virágágyas, szökőkutas esztétikája. Hollókőn kellemes kóla nevű üdítőitalt fogyasztottam, a többiek bezzeg sört. Szuper volt találkozni a túratársakkal, mindenki nagyon kedves volt és a láda átadása igen jó hangulatúra sikeredett.
Morfondíroztunk, milyen időpontot jelöljünk meg ládamegtalálásként? Elvégre akkor igazán illő megtaláltnak tekinteni, ha már teljesítettük a vállalt OKT-, azaz GeoKék-szakaszt. Mégis azért döntöttem a szakaszkezdés időpontja mellett, mert ha szó szerint értelmezem a dolgot, akkor a ládát a mátraverebélyi vasútállomáson a ránk váró Robatkonál 8:25-kor találtam meg. Aztán vittük tovább. Szentkútig, Sámsonházáig, Nagybárkányig, fel a Tepke-gerincre, hullámvasutazva a Cserhát pompázatos 500-as csúcsain át, leeresztettük a Bableves Csárdáig, ahol igen jót ettünk, elutaztattuk cserhátszentiváni szálláshelyünkre, onnan "gyalogolt" velünk ma vissza a csárdáig, és tovább Alsótold, Felsőtold érintésével, megközelítve a várat, majd érkezett meg Hollókő-Ófaluba, ahol átadtuk a váltásnak.
Nagyszerű élményben volt részem a kétnapos cserháti vándortúra során, s akiknek a társaságot köszönhetem: olahtamas, szucsattila - régi cimboráim; Robatko, a GeoKék hőse, aki egy húzásra Siroktól Nagymarosig megy, s majd találkozom vele a Naszályon és a Balaton-felvidéken ismét, s végül, de nem utolsósorban Natursula, aki a feleségem, s aki úgy látszik, a férje összes hülyeségében partner :-)
Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek!
Megtaláltam!!!
A jelentős távolság miatt, mármint a láda és köztünk vagy a Mátra és köztünk :-))) igen kora hajnalban indultunk. Ennek köszönhetően időben érkeztünk. Scele rendelésére a muffinokat előző esete megsütöttem és hála a kék égi jeleknek feltuningolva indulhattunk a túra ezen szakaszára.:-))) Szükség is volt rá. Némi "kis" szint és távolság, aztán Ágasváron finom ebéd. A csapattól itt mi el is búcsúztunk, futi-futi vissza a buszhoz, amivel eljutottunk az autónkhoz.
Szuper élmény volt!!!! Köszönet a túratársaknak és a szervezőknek.
Üdv: ésTöri
Korai kelés és indulás után, Mátraháza-Vörösmarty fogadónál csatlakoztunk a csapathoz. Jó kis társaság verődött össze :-))) A feleségem által sütött muffin fogyasztásával egyenes arányban kezdett a csapat minden magánhangzót "Ő"-vel helyettesíteni, nem kis derültséget keltve. Ez a muffin valamiféle mellékhatása lehet ;-) (vagy az általam vitt szilváé!?) :-))))) Ágasváron pihenő, ebéd, majd megkerestük a GCAGAS ládát, először másztunk fel ebből az irányból a kilátópontra. Utána irány vissza a buszhoz, majd azzal a parkolóban hagyott autóhoz. Nagyon kellemes, szép túra volt, jó társaságban, jó időben!
Köszönet minden érintettnek!
Negyed kilences indulást vettünk Sirokon. A hosszú aszfaltos gyaloglás végén végre megérkezett az erdő és egyben az eső is. A filmnek megfelelően esőben haladtunk néhány órát, de a Szár-hegyre érve már a panorámában gyönyörködhettünk. A Kékesre tartó utolsó néhány kilométer már erősen szuszogtatós volt. a csúcs közelében várt Cactus és Szipeti. Kötelező csúcsfotók a ládával, egy fröccs a hordóban és meg sem álltunk a Vörösmartyig ahol az éjszakát töltöttük. Korai kelés majd a reggeli szöszmötölésbe érkező hmvh-i kesserek serkentettek indulásra, jó hamar útra is keltünk. Gyönyörű napos kirándulóidőben haladtunk a Gallyatető irányába, majd egy frissítő sörözés után Mátraszentistvánra. Itt találkoztunk Krisztivel és Prüntyivel akik egészen az Ágasvárig kísértek minket. Prüntyi személyében talán a legifjabb ládamegtalálót és túrázót tisztelhettük a GCGEOK utazása során. Egy remek ebéd és egy kiadós heverészés után vágtunk neki az utolsó szakasznak Mátraverebélyre. A kütyük végig hibátlanul, egy töltet elemmel üzemeltek. A túra egyetlen negatívuma a végig hallgató allergia előjövetele a verebélyi gondozatlan földek hatására. Remek társaságban egy igen kellemes, látványos szakaszt sikerült teljesíteni a ládával.
Remek társasággal, változékony időben jártuk be a láda útvonalát Siroktól Mátraházáig. Az út első felén esett az eső, de ez nem vette el a csapat lelkesedését. Kékes környékén viszont kitisztult az idő, és a túrát napsütésben fejeztük be. A végére kellemesen elfáradtam. Örülök, hogy részt vehettem a túrán, és köszönöm a "rejtést" (vagyis a túra szervezését)!
Mátraházáról mentem fel a csapat elé. A csúcson pecsételés és fényképezés után kísértem el a ládát a Mátraházai buszmegállóig. Sok sikert és kitartást kívánok a mozgalomban résztvevőknek.
Reggel Sirgalahad-del pontosan odaértünk, köszönhetően Scele kiváló útvonal tervezésének. Kis készülődés után el is indultunk. Sajnos az időjárás nem volt hozzánk kegyes. Ahogy kiértünk Sirokról, azonnal el kezdett esni. Először csak szemerkélt, később viszont beindult. Majdnem az út feléig esett, de nem vette el a kedvünket. Nagyon jó kedvünk volt, köszönhetően a remek társaságnak. Elég sokat szenvedtem egy rossz cipő választás miatt. A Mátra gyönyörű, nagyon tetszett.
Már igencsak fönn járt a nap, amikor a kötelező indulás előtti szertartás - pecsételés, műszerek ellenőrzése - után elindultunk. Fülledt meleg volt, éreztük, lehet, ma még megázunk. A csapat egy része letért megkeresni a GCBAKT ládát, a többiek tovább sétáltak, és a Rozsnakpusztai pecsételőhelynél találkoztunk újra. Ott aztán csatlakozott hozzánk Végrekék is, így lett teljes a társaság.
Innen aztán már nagyon kényelmes tempóban sétáltunk Sirokig.
A várnál Lelcache csoportképet készített, s mindenféle "vicces" szavakat mondatott velünk, hogy nevetésre bírjon bennünket. :) Az elért eredmény vélhetően látszani fog a fotón!
Nagyon kellemes nap volt. Sok számomra eddig ismeretlen ládászt, és túratársat ismertem meg. Külön öröm volt azokkal sétálni, és hallgatni az élményeiket, akik már régóta kísérik a dobozt.
Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, nem esett az eső.
Nagyon jó móka volt.
Először Szarvaskőn egy padon találtam meg. Aztán eltűnt egy hátizsákban. Kitérőt tettünk GCbakt-hoz, akkor meg előre sietett. Mi utána siettünk. Utolértük. 16 órakor a célban teljesítettem a feltételeket, ekkor újból előkerült, jelszóval és logbookkal együtt. Ja, meg a kéktúra füzet. ;)
Hajnalban 2:50-kor keltem, mert a Geokék előtt némi egri és szarvaskői szülinapi ládavadászatot terveztem, ugyanis napra pontosan 5 éve kezdtünk neki ennek a remek játéknak. 4:25-re már Sirokon voltam. Megkerestem a megfelelő parkolót a kocsinak, összekészítettem a felszerelést, megreggeliztem és mentem a buszhoz, ami Egerbe vitt. Itt bejártam a két egri multit, és hoppon maradtam a Rác templomnál. Ezután indultam Szarvaskőre, immár Fonte társaságában. Indulás előtt még felszaladtam a kilátóhoz. A kiírt indulás előtt néhány perccel sikerült megérkeznem a találka helyére. Műszerek ellenőrzése és pecsételés után szép nyugodtan vágtunk neki a távnak. Az idő tökéletes volt, pont túrázni való. Kellemes tempóban értük el a (kék kereszt) jelzést, ahol a csapat kétfelé vált. Szucsattilával és VasG-vel leszaladtunk a láptavakhoz, míg a többiek "komótos" tempóban folytaták utjukat. A tempójuk annyira komótosra sikerült, hogy csak Rozsnakpusztán értük őket utol a pecsételő helynél, pedig szedtük a lábunkat rendesen. Itt csatlakozott csapatunk 11. tagja is. Innen nyugodt tempóban, kellemesen elbeszélgetve értük el a Siroki várat. Az idő többször ránk ijesztett, de 1-2 cseppnél több eső szerencsére soha sem esett. A várban rendesen szétnéztünk. Bevártuk a lemaradtakat, megkerestük a ládát, elkészült a közös csapatfotó. Jó sok időt töltöttünk itt el, de ezt simán meg is tehettük, mert nagyon hamar teljesítettük a távot. Innen már csak nagyon kevés volt hátra az étteremig, ahol bekerült az utolsó nekünk rendelt pecsét is. Nagyon kellemes nap volt, de a sok rohanástól a végére kicsit elfáradtam. Köszönöm túratársaim kitűnő társaságát!
u.i: Képek is vannak, de a túra utáni napon egy hetes családi nyaralásra mentünk és nem volt időm feldolgozni és feltölteni a képeket. Ha hazaértem pótolom a hiányt.
Remek ötlet volt ez a váltótúra!
Szép nagy csapat jött össze a 22. szakaszra, 10-en indultunk Szarvaskőről. Sajnos a geoláda keresés és az eltérő túratempók miatt időnként szétváltunk, de többször megvártuk egymást. Rozsnakpusztán 'végre kék' is csatlakozott hozzánk, így már 11 fős lett a társaság. Jó időt fogtunk ki, nem volt túl meleg, a kellemes szél is hűtött minket. Az eső lába végig lógott, de szerencsére megúsztuk szárazon a túrát.
Köszönet mindenkinek a kellemes társaságért! Lelcache-nek pedig gratulálunk a ma 5 éves geocaching pályafutásához!
Ma reggel 4:00-kor kelés. 4:35-kor már úton voltam a kerékpárommal Szarvaskő irányába. A vasútállomáson lelakatoltam a kerékpárt, és 5 perc múlva meg is érkezett a vonat, melyről 5:45-kor szálltam le Szilvásvárad-Szalajkavölgy megállóhelyen. Innen a Z- jelzésen Szalajkavölgy - - > Erdei Múzeum - - > Kálmán rét majd a Z4 jelzésen a Cserepeskői-barlang. Elég hamar felértem a barlanghoz, már 7:45-re odaértem, ekkor írtam SMS-t griga-éknak, hogy jöhetnek, ők a Vörös-kőn táboroztak(inkább bivakoltak :)). 8:35-kor megérkeztek(grigáék és Old Eye), gyors pecsételés és 8:45-kor már úton volt a csapat Szarvaskő irányában. Szép lassan mentünk a kéken az égi jelek segítségével. Dél körül leértünk a Lak-völgyi víztározóhoz, ahol végre kék már 1,5 órája várt ránk, itt elvégeztük egyben a bélyegzést is a Szomjas-Csuka vendéglátó egységben. Bélapátfalván a központban megváltunk grigáéktól futómű probléma miatt. Innen 3-an mentünk tovább Szarvaskő irányában. Az apátságnál Old Eye még nézelődött és mivel végre kék busza 2 óra múlva indult Kazincbarcika fele Szarvasből, így Old Eye-jal megegyeztünk, hogy mi előre sietünk, hogy végre kék elérje a buszt. 16:00-ra Szarvaskőben voltunk, és ezzel be is fejezte a ládikó az igazi Bükki részt. Holnap irány Sirok, hogy a Mátrában folytathassa útját Írott-kő felé.
19-én családilag vonultunk le Bánkútra, ami mondhatjuk, hogy a bükki szakasz során bázisomként üzemelt. 20-án hajnalban indultunk Bánkútra, és különböző járművekkel jutottunk el Putnokra. Itt csatlakozott hozzánk Neoromancer. Mivel Old Eye és Végre kék csak a későbbi vonattal érkeztek, úgy döntöttünk, hogy kitérőt teszünk gcdama felé. Mikor visszaérkeztünk a kékre, rövid pihenő után csatlakoztak hozzánk a többiek, és együtt indultunk Uppony felé. Ebédünket már a Lázbérci-víztároló mellett fogyasztottuk el. Majd nagy hőségben begyalogoltunk Mályinkára. Innen mindenki hazatért pihenni, majd másnap reggel ugyanitt találkoztunk, és neki vágtunk az emelkedőnek Bánkút felé. Onnan már a Bükk-fennsíkon vezetett az utunk tovább. Tar-kőn 20 percet engedélyeztünk magunknak a kilátásban való gyönyörködésre, de ebből jó egy óra lett. Következett az Őserdő, majd Vörös-kő. Itt úgy döntöttünk Old Eye-jal, hogy inkább itt töltjük az éjszakát a barlang helyett. Csodálatos volt az alkony, majd az éjszaka, távolban Eger fényei világítottak. Reggel a nap Tar-kő mellett bukkant fel a hegygerinc mögül, és csodálatos fénnyel világította be a tájat. Reggeli után a barlangnál pecsételtünk, és találkoztunk Vakond87-tel. Innen ereszkedtünk le Bélapátfalvára. Sajnos itt futómű probléma miatt én feladtam a menetelést.
Reggel nyolckor indultunk Putnokrol. Putnok-Malyinka-Cserepes-ko ket napot mentem, orulok, hogy egy nagyon jo tarsasag gyult ossze erre az idore: Grigaek, vegre kek es Old Eye.
Nagyon jo ket nap volt, meg azzal is, hogy a csapattal megtett tavra en onalloan, fakultativan ragyalogoltam meg plusz kb 15 kilometert, es ezt eljatszottam mindket nap :)
Első buszon menetközben történt loggolásunk :)
A túrán ment minden, mint a karikacsapás, könnyű szakaszt választottunk. 11 órára Zádorfalván voltunk és pecsételtünk.
Encstől kisértem a ládát és Zayd-ot a Csereháton keresztül.
Az első napra jutó sok nyilt szakasz nem tartozik a kedvenceim közé, de kárpótolt második nap a szép erdőkben való barangolás.
Ezen a szakaszon a jelzések botrányosak, kütyü nélkül ez tájékozodási verseny lett volna...
Utunkat végig érett terméstől roskadozó szilvafák szegélyezték, így legalább gyümölcshiányunk nem volt.
Gratulálok a szervezőknek, nagyon jó a kezdeményezés és profi a lebonyolítása. További sok sikert és jó utat kívánok a többi résztvevőnek is.
Jó hosszú nap volt...
Kelés hajnali háromkor, autózás Sátoraljaújhelyre, ahol az állomáson Fazék várt édesapjával, aki elszállitott minket a Bányi nyeregbe, ahol Fairyék táboroztak.
Fairy kérésére nem vártunk rájuk, hanem csomagjaik egy részével elindultunk. Egy telefonhívás után az út mellett felejtettem a GPS-t, amit csak jó 15 perc gyaloglás után vettem észre. Fazékkal közös erővel sikerült beazonosítani a helyet ahol ráleltünk a magát jól álcázó csixre.
Innentől már gondtalanul teltek a percek, szebbnél szebb helyeken vezetett a kék jelzés. Makkoshotykán egy jót söröztünk, majd mivel gyerek volt még az idő , útbaejtettük a GCKYRA ládát. Alig tértünk le a kék jelzésről már jött a figyelmezetető SMS: Letértünk a kékről. :-)
Kényelmes tempóban, valamivel 6 óra előtt értünk a mai túra végpontjához az Istvánkúti erdészházhoz.
Itt elrejtettük a fleetet és Fairyék csomagjait majd a sárga jelzésen leereszkedtünk Háromhutára, ahol egy kis keresgélés után megtaláltunk Fazék családját, akik voltak olyan szívesek és visszavittek az sátoraljaújhelyi állomáson hagyott autómhoz. Éjjel 11 -kor már otthon is voltam...
Túráztunk egy kicsit a kéken a csapattal, szerencsére ma már jó idő volt, tetszett az útvonal. Bózsvától Vágáshutáig mentünk a csapattal, aztán gyorsítottunk egy kicsit, hogy elérjük az utolsó buszt vissza Bózsvára.
A GeoKék túra első két napját vállaltuk arrabona-val és Karesszal. Mindkét nap felejthetetlen volt. Első nap megkaptuk az alapos vízöblítést, rákövetkező nap jött a szárítóprogram. Grafomán lelkünket megihlette a láda, így lelkesen elkezdtük a saját Kéktúra-füzetünket is pecsételgetni.
Szombaton a Milic környékén az erdő úgy festett, mint Középfölde vagy mint a Dagobah-rendszer, panoráma-fotózással túl sok idő nem ment el. :) Füzérig szép volt az út, onnan a lapályon kicsit elhanyagolt a Kék, ott inkább egy dél-amerikai dzsungelre emlékeztetett az út, Rambo-kés erősen ajánlott arrafelé. Vagy a mellette 100-m re futó műúton kell menni. :) De hát mindent egy jó track-ért. ;)
Vasárnap szebb idő volt, sajnos a szúnyogoknak is tetszett, így ők is kirajzottak friss kesservért szívni. Vágáshután elbúcsúztunk Fairy-éktől némi vigaszpogácsát nyújtva a lyányoknak, majd ladafia-val előrementünk Saújhelyig.
Élmény volt a túra és a társaság is nagyszerű volt! Köszi! :)
Elindult a Geokék! Nagy csapattal, a ládában a műszerekkel, pecsételő füzettel, gyarapodó pecsétekkel! Az első nap vele tartott az Országjáró Kékláda, amit Füzér alatt rejtettünk el!
A Hollóházi indulásról készült képen a kezdőcsapat: (nagyjából balról jobbra) Fairy, akosgy, time2go, arrabona, ládafia, SchwEster, pancserzoli és klári, pgyp és családja, karesz. Fent a lányok kezében a két láda!
A nap jó részében esett, de voltak derűs pillanatok!
A geokék első napjára jelentkeztünk, egy balatoni nyaralást rövidítettünk le a túra miatt. Sajnos a felszerelésünk is leginkább nyári, esőmentes túrához volt, így a gyerekek nem is tudták bevállíalni a mai túrát és én is kicsit hamarabb kiszálltam, miután mindenem vizes lett. Remélem ez az egy nap lesz a láda útja során ilyen esős, bár a hangulat útközben kimondottan derűsre sikeredett.
Nagy izgalomban érkeztünk meg reggel Hollóházára akosgyvel és Karesszel. Ládafia már ott várt minket azután sorban megérkezett mindenki. Ismerkedés, póló átadás, láda tanulmányozás, fényképezés, pecsételés és utánna rajt. Az első napunk elég esősre sikerült, de mi nem adtuk fel. Bár engem a megáradt patak kicsit megriasztott, de hála Fairynek sikerült átkelni rajta. Útközben egyre fogyatkozott a kis csapat. Estére Bózsvára érve már csak hatan maradtunk. Másnap újult erővel és új emberekkel folytattuk az utat. Az idő is végre jobbra változott. Az erőmet kicsit elszámoltam a Bányi nyereghez érve döbbentem rá, hogy még nekünk kb 6 km-t kell gyalogolni az autóig ez már soknak tünt, de a végén sikeresen beértünk Sátoraljaújhelyre. Zaydék még Vágáshután elhagyták a csapatot mi (akosgy, Karesz és én) Ládafiával előre mentünk hátrahagyva Fairyéket (minden elismerésem a lányoké), de Sátoraljaújhely határánál érzékeny búcsút vettünk Tőle és a ládától. Nagyon szurkolok hogy minden rendben legyen a túra alatt. Hajrá Geokék.
:-) [wapon beküldött szöveg]
Most, hogy már leülepedtek az élmények, ideje a szmájlit kicsit kiegészíteni. Meg árnyalni is... Augusztus 8-án 6:15-kor hagytuk el a pécsi vasútállomást, hogy megkezdjük egésznapos felvonulásunkat a túra kiindulópontjára. Sátoraljaújhelyen bélyegzőpárna és kenyér beszerzése után még Ládafiával is összefutottunk - így alapozva meg a túrahangulatot. A falujáró busszal eldöcögtünk Hollóházára, ahol a falu (és egy kisebb szakadék) szélén vertünk sátrat. 2008.08.09. Reggel - mint később kiderült, "szokás szerint" - késve értünk az emlékműhöz, ahol ekkor már népes és igen lelkes csapat, valamint vészterhes viharfelhők gyűltek össze. Azóta is hálával gondolunk pgypre és pgypnére, akik felajánlották, hogy eszméletlenül túlméretezett csomagjainkat átdepózzák Füzérre. Így viszonylag könnyen - bár bőrig ázva - jutottunk el a túra legészakibb pontjára, majd vissza a szinte már giccsesen szép vár tövébe. A nap hátralevő részén bizony nem volt kegyelem: a csomagokat magunknak kellett vinni. Illetve mégis volt: Eszter és Nati zsákjainak cipelését több alkalommal is átvállalta a segítőkész arrabonaakosgy és Ládafia. Bózsvára megviselten, elázva értünk - majd 27.2 km után sátrat vertünk a faluház mögött. 2008.08.10. 3/4 9-re sikerült összeszednünk magunkat és kicsit fáradtan vágtunk neki a mai, elvileg könnyebb szakasznak. Az esőnek már nyoma sem volt, így megkezdtük a három napig elhúzódó Ruhaszárító Projektet. Nagyhutáig nagyjából együtt haladtunk, ám ott elváltak útjaink, mert a többiek nem bírták a tempónkat. Mármint azt, hogy annyira lassan haladtunk :-) Mivel tettek egy ládázós kitérőt, Vágáshután a bélyegzőhelyen ismét összefutottunk velük és egy ellenkező irányban haladó csapattal, akik figyelmeztettek, hogy sok a szúnyog. Nem túloztak. Bányi-nyeregig hármasban kínlódtunk, szerencsére nem volt tanúja a hisztinek :-) Ott bevártuk Ládafiát, aki Sátoraljaújhelyig gyalogolt vissza az autóért, majd segítségével remek szállást találtunk és még majdnem világosban tértünk nyugovóra, 21.5 km séta után. 2008.08.11. Hajnali 7:45-kor Attibati és Fazék hangjára tértem magamhoz, akiktől - a staféta-készlet átadása után - hamarosan búcsút is vettünk: nem akartuk a tempónkkal fárasztani őket. Cirkáló-tanyáig tényleg cirkáltunk: Nati elhagyta a mama kendőjét és jó darabon vissza kellett mennünk érte. Kicsit szenvedtünk a hőségtől, de az összkomfortos makkoshotykai pihenés után újult erővel vágtunk neki a kapaszkodásnak. Kecske-hátra felfelé haladva bevezettük a tervszerű erőbeosztást és minden 100 m szintemelkedés pihentünk egy kicsit. Itt elég nagy volt a forgalom: találkoztunk néhány túrázóval meg egy 2 db rendszám nélküli UAZ-ból álló konvojjal, amelyek fát szállítottak. Eszkáláig már könnyed séta következett, este 8-ra oda is értünk. Kezdett fogyni a lányok türelme és energiája - de nem volt mentség: Attibati által átdepózott hálózsákjaink és a GeoKék egységcsomag Istvánkútnál vártak ránk. Előkerültek a fejlámpák és szinte pihenés nélkül feljutottunk Mlaka-rétre. Itt úgy döntöttem, hogy véget vetek a lányok szenvedésének: gyorsan felállítottam a sátrat és egyedül, csomagok nélkül felsiettem a cache(=átmeneti tároló)-he/oz. Mire visszaértem, Esztiék már mélyen aludtak. Kis mínusszal ugyan, de túlvoltunk az eddigi legkeményebb napon, a csajoknak 32.3, nekem 35.3 km-rel. 2008.08.12. Reggel több okból is mellőznünk kellett a szokásos lustálkodást: először fával rakott Kamazok ébresztettek, majd két természetvédelmi őr figyelmeztetett, hogy itt nem tölthettük volna az éjszakát. Ráadásul mínuszban voltunk a tervhez képest és Boldogkőváraljáról nem késhetünk: zayd reggelre odavárja a ládát. Ja, és ez a szakasz csak a miénk - nincs segítség, kanyar-levágás. Menni kell. Így hát 10:10-kor már útra is keltünk. Az első 6 km-en mentünk felfelé, Tokar-nyeregig, majd hosszan le Regécig. Itt egy kéktúrázó pár fiú tagja ijesztgetett minket azzal, hogy farkasokat vélt látni/hallani a hegyen. Valóban nagyon tapintatos dolog volt, két kislány jelenlétében... Regécen gyönyörű bélyegzőt kaptunk és egy biztató telefont Ládafiától. A Rákóczi túráról számomra már ismerős szakaszon megközelítettük a várat, de eszünkbe sem jutott felmenni - túl sok volt még hátra. Innen Mogyoróskára, majd Árkára csak menni, menni kellett, nem különösebben nehéz, de elég hosszú szakaszon. Természetesen újra előkerültek a fejlámpák. Boldogkőváralján túl, egy borzasztóan rossz helyen, az út mellett vertünk sátrat - de tényleg meg kellett már állnunk: 30 km elég volt mára. 2008.08.13. 07:45 körül már átadtam a stafétát zayd-nak és besétáltam a faluba egy kis készletfeltöltésre. Elfalatozgattunk, csomagolgatunk - és sikerült megint 10-kor elindulni. Ez most komoly hibának bizonyult: Zemplén árnyas ösvényei helyett aszfalton és földutakon haladtunk a rekkenő hőségben. A tervtől jócskán elmaradva, kimerülve értünk Fancsalra, ahol a falu közepén sátrat is vertünk. A lányoknak 22 nekem 23.8 km sikerült ma. 2008.08.14. Indulás 9:42-kor - de csak a boltig, ahol alaposan elidőztünk. Fél tizenegy lett, mire tényleg nekiálltunk a mai adagnak. Felsővadászon rájöttünk: nem is volt olyan nagy baj, hogy nem itt szálltunk meg. A hőség ugyan kisebb volt, mint tegnap, de így is egésznapos, kimerítő hullámvasutazásban volt részünk. Felsővadásztól már nem pihentünk: csak addig álltunk meg Irota előtt, amíg elővettük a fejlámpákat. Tökéletes szállásunk volt - ismét a faluban, 27.6 km után. 2008.08.15. Korai rajtot terveztünk, de sajnos elinterneteztem az időt a teleházban, így megint majdnem 10 óra volt, mire útra keltünk. Hamar átértünk Rakacaszendre, de akkora volt a hőség, hogy két órán át csak ücsörögtünk, eszegettünk, iszogattunk és szilváztunk - köszönhetően a szomszédnéninek. Eszmét cseréltünk egy gödöllői kéktúrázó csapattal, majd két helyi fiatalember (összesen majdnem 18 évesek) rögtönzött lovasbemutatója után átballagtunk Tornabarakonyba. Bélyegzés és némi kis uzsonna után egy utolsó nekirugaszkodás és szinte pihenő nélkül átkeltünk a Szalonnai-hegységen, hogy este 10 előtt és 26 km után nem sokkal már Bódvarákón verjünk tábort. Szokás szerint a falu közepén... 2008.08.16. Korán keltem és a helyi vegyesbolt előtt beszélgetve vártam a nyitást. A tábornál végre társaságunk is akadt: FTom és párja, Éva. Egyeztettük a mai tervet és reggeli után útra keltünk az aszfalton. Megcsodáltuk az Esztramost és kicsit megrettentünk az Aggteleki-karszttól. Bódvaszilason bankjegykiadó automata-fejés és készletfeltöltés után még elücsörögtünk egy kicsit, majd elkezdtük a kapaszkodást. Némi nem tervezett kitérőt is beiktattunk a túrába, hiszen csak három GPS volt nálunk - de sikeresen eljutottunk Szabó-pallagig. Sajnos onnan újra csak hármasban áztunk - igaz nem sokáig. Láttunk egy fél állattetemet - ez kicsit elgondolkodtatott az északi szomszédunktól átkóborló ragadozókat illetően. Derenkre világosban érve az idő is kitisztult, majd hamarosan befutott végre kék és Old Eye. Nekünk már állt a sátrunk, Old Eye meg bivakolást tervezett, így csak végre kék részére kellett szállásról gondoskodnunk - ami (a fűtés hiányától eltekintve) összkomfortosra sikerült. 23 km után, a holdfogyatkozást meg sem várva tértünk nyugovóra. 2008.08.17. Reggel ismét magunkra maradtunk. Az tűnt a legjobb ötletnek, ha mindenki a maga tempójában megy. Old Eye által hátrahagyott különleges útjelzőnek köszönhetően nem tévedtünk el - csak haladtunk, szépen, folyamatosan. Szelcepusztánál asztal mellett ülve étkezhettünk - majd Jósvafőnél ismét. Közben egy darabig együtt haladtunk geoelvonttal, aki két müzliszelettel segítette az utolsó részszakaszt, a Bardla-barlang felett, ahonnan még egy hazatelefonálást is megengedtünk magunknak, hiszen már csak két napig kell bírnia a telefonnak töltés nélkül. Kicsivel Aggtelek előtt álltunk meg éjszakára, 21 óra körül, 23.9 km után. 2008.08.17. Nem túl nehéz, kicsit néhol egyhangú szakaszt teljesítettünk magunkhoz képest jó tempóban. 10-kor hagytuk el a táborhelyet, majd Aggteleken a barlang előtt is pihentünk egyet. Nem sokkal később észleltem egy határsértést: két kiskorú érvényes útiokmányok nélkük kelt át Szlovákiába :-) Alig múlt el 17 óra, amikor bélyegeztünk, majd a református templom kertjében politizálgattam a tisztelendő úrral sátorállítás közben. Tettem egy gyors sétát a faluban: felmértem mind a tíz műemléket. Így nekem 20.3, a lányoknak 18.3 km-ük lett ma. 2008.08.18. Mit is mondjak: már vártuk ezt a napot. Végre újra túratársakkal: végre kékkel és johann gambolputty-val vágtunk neki az utolsó-utolsó szakasznak. Természetesen Natiéknak ismét nem kellett végigcipelni a zsákjaikat. És nekem sem: Putnokon gambolputty átdepózta az összes csomagunkat a mai 20.9 km-ből az utolsó párszáz méteren. Így szalontúrázóként sikerült befutnunk az állomásra. Ahonnan ráadásul végre kéket anyukájához, minket meg a Keleti pályaudvarig fuvarozott - így az utolsó IC-t sikerült elérnünk és éjjel már a saját ágyunkban aludhattunk.
Mindenkinek köszönjük a remek társaságot, a rengeteg segítséget és biztatást! És külön köszönöm lányaimnak, hogy minden nehézség ellenére végigcsinálták ezt a számukra bizony kőkemény túrát! (Igaz, közben sokszor emlegették: "persze, mert te mindig király akarsz lenni..." De itt nem én voltam király, hanem ők.) Remek élmény volt!