Ezzel az esemény geoládával a XIV. Magyar Geocaching fesztivál és versenynek állítunk - hasonlóan több korábbi versenyhez - virtuális emléket.
A hagyományos őszi verseny és találkozó most egy különleges, az eddigiektől merőben eltérő helyszínen, a Hortobágyon kerül megrendezésre. A sík terep adta lehetőséget kihasználva még egy különlegesség lesz: kerékpáros versenyt is hirdetünk!
A versenyközpont Hortobágy-Mátán, az Erdei Iskolánál lesz, a részletes kiírás a verseny oldalán található!
Az eseményládát jelszó nélküli megtalálásként logoljátok be, írjátok le élményeiteket, rakjátok fel a legkedvesebb képeiteket!:-)
A megtalálást jóváhagyjuk mindenkinek, aki részt vett a versenyen, fesztiválon.
Kellemes versenyzést kívánunk!
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Első versenyünk volt, túl a száz ládán már szinte kötelezően.
Szokásos, háromfős-ládázós csapatunk helyett ezúttal öten vágtunk neki, hogy aztán ketten érjünk révbe: a gyerekek egy idő után helyhezkötöttebb elfoglaltság után néztek.
Első verseny, első alkalom, hogy igazi GPS-sel, magpeték kölcsön eTrexével (sejtettem én, hogy a PDA nem biztos, hogy fogja bírni, de hát a részvétel a fontos, nem az (idő)eredmény, ugye?) vágtunk neki a pusztának. Első kihívás maga a GPS, se térkép, se szinek, csak a feltöltött labirintus-csiga track, meg a pontok, de ez legalább külön ízt adott a pusztakalandnak. S ha már belelendültünk, meg belegabalyodtunk a csigába, akkor legyen vagy 17 pont, ha lúd, ugye... Mentünk hát, szép sorban, konokul előre, alföldi gyerek vagyok (vagyis voltam), megjártam a Kaszpi-mélyföld végeláthatatlan pusztáit, ahol köröskörül szemmagasságban borul rá az ég a földre, ahogy itt is, túl a gémeskúton meg a szürkemarha-gulyán...
Megyünk hát, fogynak a pontok, megszáll a nyugalom. Már nincs fáradság, nincs merevedő comb és vádli, vízhólyag a talpon, átbillenve a holtponton öröm a gyaloglás. Ötfős csapatunk még sétálgatott, de mi már gyalogolva fejeztük be. S jó volt. S kellemes volt. Igaz, geomenüileg legalább három adagra éheztünk magunkat (fejenként, naná) a bő öt óra alatt, de szerencsére akadt némi vésztartalék a csomagtartó mélyén is.
Nagyon jól éreztük magunkat! Ismét elmondhatjuk, hogy egy sikeres verseny volt! Jó volt a szervezés. A virtuális labirintus, és csiga szerintnünk nagy sikert aratott. A geomenü nem sikerült a legtökéletesebbre, de persze erről nem a szervezők tehetnek.
Tetszett a terep és a mászkálás a pusztában. Láttunk érdekes dolgokat, fogtunk vizisiklót, sikerült belelépni a Hortobágy vizébe is, így végül is volt minden. Az eredményhirdetésnél amit hiányoltunk az a kihangosítás volt. Ezúton szeretném megköszönni a felajánlott ajándékokat, és elsősorban Zsozsoboy felajánlását, mert az Ő ajándékával lettünk gazdagabbak! Köszönöm a társaságot R-19-es Józsinak, Pannikának, Arrabonának, ÁkosGy-nek, és kedves feleségemnek akikkel kölcsönösen szórakoztattuk egymást a verseny megtétele alatt.
Örültünk, hogy ismét sok kesserrel találkozhattunk.
Nagy sikert aratott a verseny előtt elfogyasztott kellően lehűtött Ló..ngató pálinka is, amitől sokan percekig csak befelé szedték a levegőt.
Köszönjük a szervezők kitartó munkáját!
Szép volt!
Ez volt a 2-ik versenyünk Komlóska után ez egy könnyed kis séta volt. Nevezés ugyan elmaradt, mivel a szabályoknak megfelelő berendezéssel (folyamatos csigavolan húzó) nem rendelkezvén a támogatásunkkal segítettük a LuiLui és a K:pisti csapatot. Érdemes volt eljönnünk. Viszonylag gyorsan teljesíthető volt a 15 pont. Sajnos az allergiások nem nagyon ürülhettek a pusztai növényzetnek- ez van, volt-. Ötletesek voltak a rejtések. A négylábú támogatónk nem panaszkodott a geomenüre :) Köszönjük a lehetőséget.
Köszönjük a szervezést és a remek időjárást mindenkinek, aki ezekhez hozzájárult! Remek kis hétvége volt.
A tempónk szédületes volt (főleg a csigában), nem féltünk, hogy bekerülünk az első 10-be :)
Ez volt a 6. versenyünk, de most mentünk először csapatban. Először demoZoli65, ésTöri, és pipAti :) társaságában haladtunk, aztán rövidebb-hosszabb ideig más ismerősökkel bővültünk.
Jó volt a pálya, nem került bele sok szint, de jól feldobta a labirintus és a csiga is.
A geomenüvel kapcsolatban egyetértek az előttem szólók közül azokkal, akik a 3 üst között különbségeket sejtenek. A miénk finom volt, és jól is esett.
Ismét nem maradtunk ajándék nélkül, most egy pólóval gazdagodtunk (legközelebb pedig egy Oregont szeretnénk nyerni! :). Péntek és szombat este is kiolvastunk egy-két könyvet a könyvtárban, vasárnap pedig egy korai daru-les színesítette a hétvégét. Hazafelé megálltunk egy autópálya pihenőben aludni egy kicsit.... :)
Először is még egyszer köszönünk mindenkinek mindent, a szervezőknek a versenyt, az ismerősöknek, barátoknak(régieknek és újaknak egyaránt) a társaságot. Gratula a 999-1000-seknek Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk a bázistól az utca végéig volt a legnehezebb eljutni :-)))) 50 percig tartott ;-), természetesen nem bánjuk, ez a "konkurencia" műve, folyamatosan pár perc késéssel érkeztette a barátokat, hogy rontsa a "versenyesélyeinket" :-))! Alföldiként a terep nem okozott nagy meglepetést, a pálya láttán egyértelmű volt, hogy a két ötletes feladatot teljesíteni kell(akartuk, és nagyon tetszett) és a többi pontot ahhoz igazítottuk. Kényelmes (Lassan Gyaloglós Tempóban) tempóban tettük meg a távot vidáman beszélgetve folyamatosan változó társaságban :-). A magunkkal vitt készleteink pótlására örömmel fogadtuk, hogy a szervezők több büfét is beterveztek az útvonalunkba :-)))
Az étel amit kaptunk nem egy bográcsban készült ez okozhatta a legalább kétféle véleményt(ízlett-nem ízlett) ahogy a bejegyzéseket olvasom akik a sor elején álltak, azok zsörtölődnek, a mienk már kifogástalan volt. Mindig mondtam, hogy nem kell kapkodni ! :-))) Az adag, a régi vicc alapján: "nem a falat a kicsi, ...", de viccet félretéve nagyon könnyen lehetett a fogadósokkal kommunikálni, volt repeta, menet közben is aki megkérdezte, hogy miért "diétáztatják", mosolyogva kapott még a tányérjába. Nem kellet latba vetni a fizikai kényszer lehetőségét :-) Sőt felajánlották, hogy esetleg kaphatunk a maradékból vacsorára is.
Gratulálunk a versenyen eredményt elérőknek, és gratula aki mindkét számot vállalta.
Az a 18-20 fő, aki nyeremény gázfőzőmet szinte egyszerre fönhangon "lepálinkafőzőzte" számíthat rá, hogy a következő alkalommal "szomjas marad" ;-) :-)))
Az éjszakai "konferenciák" után reggel vidáman, fitten keltünk, vasárnap reggeli daruvonulást a nemzeti parkos információk alapján terveztük meg így a darvak reggelizését is sikerült megfigyelni.
Egyszóval jó volt, jól éreztük magunkat, és ne reménykedjetek, jövünk máskor is! :-)))
Ha valaki kíváncsi mit követtem el a fényképezővel: 2008.09.27.Hortobágy
Nekünk az 1. GC Fesztiválunk volt, és nagyon tetszett. Viszont rontott az élményünkön, hogy nem sikerült feltölteni a labirintusokat, ezért kedves pécsi kesser barátainkkal SylveRat+Bogee, Bütyök és Zulu társaságaban (labirintusban egymásra tapadva) jártuk végig a pályát, bolyongva mint egy eltévejedett.
Fantasztikus volt!
Szeretem a Hortobágyot (is)!
A Puszta kempingben sátraztunk, reggelenként (6:00-6:30) rengeteg daru húzott el krúgatva a sátor fölött. Vasárnap meg rengeteg és sokféle madarat láttunk(Ezt azért jobban is tudnám részletezni, lévén rutinos madarász vagyok :-))). Meg ez a hatalmas nyílt tér!
Azért megvolt szombati program is :-))
Klárival előbb egy bringás körre indultunk a halastó körül. Az időnk majd kiderül, ha fönn lesznek az eredmények, a fene se figyelt erre!(Vasárnap megismételtük a túrát, csak távcsöves-nézelődős-madarászós üzemmódban!) A délutáni program meg egy kis kocogás volt a pusztában. Az meg a pechünk volt, hogy valahogy időközben kikapcsolódott(???) a tracklog rögzítés a GPS-en, így hiába mentünk végig 2:24 alatt.
Vagyis nem hiába, mert ott voltunk, végigmentünk, Klári meg megint meglepett, ahogy bírta a napot! Azért előbb-utóbb beszerzek egy saját GPS-t, megtanulom kezelni. Addig is elkezdem a futóedzéseket....
Érdekes, többen írták, hogy milyen gyatra volt a leves. Nekünk ebből szuper finom jutott (igaz bébi adag)! Szerintem ott lehet az eb elhantolva (GY.K.: a kutya elásva!), hogy főtt vagy 3 üstben, s nem mindegyik azonos minőségben. Vagy: eltér az ízlésünk!
Köszönjük Fonte-nak a GPS-t, e nélkül alighanem meghiúsult volna az indulásunk!!
És köszönjük a verseny szervezését!
Bringás versenyt meg lehet ám a hegyekben is csinálni!! Köszi!
A Kerékpáros szám egyértelművé tette a versenyen való részvételem. A track sajnos végül olvashatatlan lett, de az időeredményem sem ad túlzott bizakodásra okot. Terepismeret hiányában a keleti részt céloztam meg, ahol szinte nem akadt kerékpárral járható út. Hol térdig érő vízben gázoltam, hol kétméteres nádasban. Minden nehézség ellenére pompásan éreztem magam az ismeretlen környezetben és mindeddig ismeretlen kesserekkel!
Nagyszerű nap volt!
A reggeli készülődésnél megbeszéltük Bubukával, hogy együtt megyük. Ő nagyon rendes volt, "hozzám öltözött", így aztán mindketten sötétzöld havasi gyopáros kendőben toporogtunk a rajtnál. Aztán komótosan nekiültünk, és fölraktuk az összes pontot egy papírtérképre, mert mi olyanok vagyunk, hogy szeretjük egyben látni a dolgokat. A térképpel egyébként nagy sikerünk volt, többen odajöttek, csodálkoztak,.....Peterpan ott is ragadt, és rábeszéltük, tartson velünk.
Nagy segítség egy fiatal férfiember egy csapatban, töri az utat a labirintusban, árkot ugrik, ha kell, és hasonló dolgok. :)
Nagyon jót gyalogoltunk, beszélgettünk, nagyokat nevettünk, főleg a labirintusokban, amikor fölemeltük a fejünket a GPS-ről!
Köszönet a Szervezőknek, nagyon jó móka volt!
Bubuka, Peterpan, jó volt Veletek róni a kilométereket!
A Hortobágy pedig, akárki akármit is mond, csodálatos!
Ez volt a harmadik geoeseményem (Bér, Alsópere). Eddig kaposvári társaimmal (Balee és kedvese) indultam, akik sajnos most nem tudtak jönni. Én viszont családostul érkeztem. Őket leparkoltam a bázison, jómagam pedig odaültem kibicelni Fonte és Bubuka mellé. És ekkor még a FÖMI releváns térképszelvénye nem is volt az asztalon...
Alapos útvonaltervezés után indultunk neki, érdekes témákról beszélgetve, még érdekesebb fényképeket készítgetve :)
A Csigabigát szeretjük, de a csigabigát nem szerettük. Viszont ügyesen kihasználtam a TrackBack funkciót a visszatolatáshoz.
Bubuka véresen komolyan vette a versenyt. Én kb 10 méterrel előrébb voltam a pontvadász hely felé (G-GC), így nem láttam mi történt, de a hangja, na az is horror volt. Szerencsére nem történt komolyabb baj és tovább tudtunk haladni.
A félsziget közelében találtam egy koponyát, ezt ajándékként ott is hagytam a palack mellett. Nem tudom macikupac mit gondolhatott, amikor megtalálta...
Aztán kiértünk a pusztára. Kipróbáltam az ürgeperspektívát és még úgy is kilométerekre elláttam, nem mellesleg utólag megnézve a magasságprofilt, kevesebb, mint 20 méter szintet mentünk, de ezt sem értem hol gyűjtöttük össze.
Hihetetlen érzés volt egyszercsak a Mátai ménes közepén találnom magamat, lovak körülöttem mindenfelé.
A rackanyájra zoomolva sikerült lepaparazzizni egy szimpatikus párt pár, amikor már csak kb 50 méterre voltunk az egyik ponttól. A pontnál kisvártatva ők is visszajöttek, mert elmentek mellette. Én tudom mi terelte el a figyelmüket, de tudok titkot tartani :)
Találkoztunk egy bőgatyás betyárkinézetű lovassal, akit Fonte megkért, hogy legyen a fotótémánk.
A labirintuson igen jól szórakoztam. Szerencsére a tapasztalt társaim által tervezett útvonal miatt innen csak két aránylag könnyű pontot kellett levadásznunk. Mulatságos látvány volt a földszintről látható körpanoráma helyett az LCD kijelzőre tapadt szemű kirándulókat nézni.
Szerintem a hely adottságati figyelembevéve kiváló ötlet volt, remélem lesz még részem ilyenben.
Talán mert később értünk célba, talán, mert hagytunk időt a tűznek, hogy elvégezze a munkáját, talán mert hagytuk a geomenüt osztókat kiosztani a hígabb részt, nekem és a pici lánynak is igen nagyon ízlett mindkét fogás. Közben jót beszélgettem jana.hu-val is.
Mindent egybevetve az egyetlen kifogásom a kéretlenül és bejelntés nélkül érkező sötét felhők voltak. Minden más szuper volt, de azért legközelebb én is szeretnék dombokat látni.
Háromfős csapatot képeztünk Szeszuska vezetésével, legalábbis így indult, de ő aztán a fotóriporteri feladatokat látta el, így nekünk kellett Nikivel a munka dandárját elvégezni, de azt nagyon élveztük. Ez volt az első, de nem az utolsó versenyünk, nagyon tetszett. A labirintus és a csiga nagyon nagy ötlet, máskor is legyen!!! Volt itt minden: a rónák végtelenje, szürkemarhák, csikósok, lovasbemutató, gémeskút, benne béka, vízen átkelés benne heverő farönkökön át, lilavirágos rét, méltatlankodó felriasztott fácán, kilenclyukú híd, ládázás (GCHORT), kb. 5 óra gyaloglás.
Na és a lényeg: végre van GEOMATRICÁM!!
Most nézem, hogy hatodikak lettünk!!!
Igaz, hogy hátulról! :)
Hát, valakinek sereghajtónak is kell lennie :)))
Peterpan és Fonte társaságában jártam végig. A sík terep ellenére még az elején sikerült egy kiálló gyökérben megbotlanom és igazi pofáraesést produkálnom, szó szerint. Ezúttal is köszönöm társaim türelmét és segítőkészségét (Fonte teljes pzs készletét elhasználtam).
Szerencsére nagyobb bajom nem esett, a verseny nagyon tetszett. Csak másokat tudok ismételni, habár mindkettőbe csak belekóstoltunk, a csiga és a labirintus tetszett legjobban. Hatalmas ötlet!
Nekem nagyon tetszett a verseny, főleg hogy úgy értem be a célba, hogy nem voltam nagyon elfáradva és sikerült az összes pontot begyűjteni, sőt még ajándékot is kaptam :)
Nagyon jó csapattal indultunk el, igaz hogy a labirintus (ami nekem nagyon tetszett) úgy megkevert minket hogy ketté szakadt a társaság. De nem baj, mert a bázisra visszaérve újra megtaláltuk egymást. Akosgyvel az éhség elűzött minket egy kajáldába (sajnos a geomenü akkor még nem volt készen) utánna megnéztük a Pusztai Állatparkot, majd vissza a bázisra. Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm a szervezőknek!
Kisebb kudarc élmény volt a labirintus de bánja kánya azért a verseny jó volt és el is fáradtunk kellően. Sajna a Geko nem versenyképes a térképes kütyük között.
2. versenyünk, és végre a 15 pontot is begyűjtöttük! Az autóban már azt beszélgettük odafelé, hogy biztos valami nehezítést belecsempésztek, mert egyébként elég szimpla lenne a pusztán egy 3(?) km sugarú körben rohangálni. A csiga és a labirintus láttán először fogtuk a fejünket, de közelebb érve kiderült, hogy nem olyan veszélyes.
Ez után a verseny után egész mást jelent számomra az, ha meghallom a Hortobágy, a kilenclyukú híd (amit körbejártunk alul-felül) nevét, mint 1 nappal ezelőtt. Köszönöm ezt az élményt a szervezőknek!
Azért a mi szívünk csücske a hegyvidék marad, lévén zempléniek vagyunk, de a verseny jó volt, mint mindig.
Sajnos a labirintust Gekoval meg sem próbálhattuk.
Egész héten forrt a vágy
Bennem, várt a Hortobágy
(Nyugi - mondom - hiszen mégy
Fesztiválszám tizennégy)
No, szövegből elég már
Első szám a kerékpár
Pedál nem kíméli lábom
Kergetem a délibábom
Drótszamaram nyerge bírta
Mentem, mint a kerge birka
A keréknyom jaj, de mély
Eltaknyolni van esély
Vége felé izomláz is
Jelzi, messze biz a bázis
Beértünk és rögtön váltunk
Kerék után talpra álltunk
Figyelj, mert a papír int
Furfangos a labirint
Ha a csíkon áthatolsz
Pontvonással meglakolsz
Bokatörő rémes út
Billegető gémeskút
Szürkemarha bődülése
Lóhát szőrös bőrülése
Mindezeket itt láthattál
Szélesre nyílt a láthatár
Magyar vidék lapálya
Így is tetszett a pálya
Mindkét versenyszámban indulni szerettem volna, ezért már nem sokkal 9 óra után a rajtnál topogtam. Először a gyalogos távot terveztem teljesíteni futva. Szokásomhoz híven az indulás után elkapott a harci idegesség és elkövettem a már szokásosnak mondható baklövést, ami lényegesen lerontotta eredményemet. A labirintus szabályait ugyanis nem vettem figyelembe, toronyiránt közlekedtem benne. Igaz , hogy nem olvastam el az indítólapon a leírást, de azért az indulásnál felhívhatták volna az ember figyelmét az újdonságra. Már három pontot megcsináltam , amikor felvilágosítottak ,miért vannak azok a fura vonalak a képernyőn. Zavaromban az egész labirintust kihagytam és más pontokat , persze amik sokkal messzebb voltak kellett megkeresnem. Ha akkor újrakezdem immár szabályosan lehet hogy sokkal jobban járok. Lehet , hogy emiatt a baklövés miatt de nekem nem igazán jöttek be ezek a virtuális falak. Végül a 12. helyen végeztem és valószínüleg dobogós leszek a leghosszabb távot megtettek versenyében.
Rövid pihenés után következett a kerékpáros szám. Eleinte könnyen jöttek a pontok majd a "halastó" pontnál mindössze 20 méterre a ponttól egy csatorna állta utamat amit csak másfél kilométeres kitérővel sikerült megkerülnöm.
A tavat megkerülve terveztem begyüjteni a pontokat. Észak felé haladva az utak állapota egyre romlott. A tó keleti oldalán pedig a hatalmas nyomvályúk nehezítették a haladást amikben gyakran fennakadt a pedál.
A tavat elhagyva a bázis felé vettem az irányt. A tó és az utolsó, K-NK pont között teljesen eltüntek az utak, kaszált , göröngyös legelőkön haladtam, egyre kisebb áttételre kapcsolva. Nagy megkönnyebülés volt kiérni a bázis felé vivő sima földútra. Végül a 6. helyen végeztem.
Remélem kerékpáros szám az elkövetkező versenyeken is lesz, ezt tartottam a mostani verseny legjelentősebb változásának.
Összeségében nagyon jól éreztem magam, köszönöm a rendezőknek a kiváló szervezést.
Ismét nagyon élveztük a fesztivált, reméljük, sok lesz még.
Prüntyi azt "mondta", hogy apát minden versenyre el szeretné kísérni, ésTörinek pedig azt üzente, hogy fincsi volt a muffin, van még?
A kis Csengi egy tündér volt, de szépszemű Gellért és vigyori Bence is nagyon aranyosak voltak! Na jó, a felnőttek is jófejek, de őket nem soroljuk fel:))))
Nagyon tetszett a kis séta a pusztában, egy kicsit el is fáradtam... Az elején kár, hogy több, mint fél órát kellett várnom míg apa garminjára feltöltitek a pontokat, nekem meg ketyegett már az óra Így biztos én leszek az utolsó, de nem baj, valakinek ezt a helyet is be kell tölteni :D Óriási ötlet volt a pálya, annál is inkább, mert szerintem aki nem csinálta meg a labirintust és a csigát, annak is ugyanannyit kellett gyalogolnia a többi pontig, de ez a terképről, legalábbis nekem nem látszott. Köszönöm a remek társaságot a túra alatt. Nagyszerű volt a régi ismerősökkle találkozni és újakat szerezni. Nekem a kajával se volt semmi bajom. Mindent összevetve tetszett, de ha lehet legközelebb menjönk visssza a dombokra :)
Azonkívül, hogy a csiganyáltól már síkos és ragadós lett a talpam, nagyon tetszett minden. Kösz az ötletért a rendezőknek. Jó volt újra együtt lenni a régi ismerősökkel.
Első versenyem volt, még egy kicsit tapasztalatlanságomban vergődtem, de legközelebb már minden menni fog. A labirintus nagyon jó ötlet volt, a verseny végére nagyon elfáradtam.
Köszönjük a lehetőséget, szervezést!
Nagyon szuper volt, nekem főleg a labirintus ötlete tetszett! A csigavonal szerintem elég "babrás" volt, jó hogy csak a 15 pont után mentünk oda, kíváncsiságból kipróbálni.
Naszóval.
Ez volt az első geocaching verseny, amire beneveztem, és ráadásul teljesítettem is, tehát számomra a nap igen emlékezetes élményekkel bír. Togóval vágtunk neki a távnak, majd mihelyt kiértünk a bázisról, gyakorlatilag azonnal megtorpantunk. A kesserek jöttek-mentek fel-alá, az én Bélám meg össz-vissz két műholdat látott, márpedig az még palacsintából is igen kevés. Holott mivel külön neveztünk, nem ártott volna, ha mindkét gps logol rendesen. Álltunk-álldogáltunk a bázishoz képest a szomszéd utcában és vártuk az égi áldást, de az Intelsat 801-nek az Atlantic Bird 1-gyel való igen szerencsétlen konstellációja miatt csak nem akart jönni a jel sehogyse. :) Bevetettük a külső antennát is, topogtunk jobbra-balra, és alig félóra múlva nagy nehezen mégiscsak hozzájutottunk a jelhez, s célba vehettük az első pontot. Épp jegyzeteltük a jelszót, amikor felbukkant Nsn, egy pda-t markolászva. Az első pontnál ez még úgy látszik, jól működött nála, de a labirintushoz közeledvén bizony egy csapat lettünk, már csak azért is, mert Togo gps-e nem barátkozott a labirintussal, Nsn pedig az autózáshoz kitalált navigációban nem igazán bízott, tartván tőle, hogy a kissé pontatlan jelek miatt keresztülmehet esetleg egy falon. Így tehát libasorban egymás után araszoltunk cikkcakkban a mezőn innentől kezdve, Béla útmutatása alapján, csöndesen azon röhögcsélve, hogy avatatlan szemeknek milyen lehet vajon ezt a bóklászást nézni. Levadásztuk a labirintusban lévő ládák felét, utána továbbindultunk távolabbi célpontok irányába, amúgy "hátamon a zsákom, haladok toronyiránt" jelleggel. Togo elöl, határozott léptekkel, Nsn hol jobbra, hol balra tért el kissé, néha lemaradt, néha előrement, én meg a gödrös-zsombékos-hasigérősásos témában csak ahogy épp sikerült haladni, néha szitkozódva, amikor elszámoltam magam, és mégis ott volt egy gödör. Három pontot ezzel a stílussal vadásztunk le, északi irányban, néha előfordult, hogy valami útfélén haladtunk, de az volt a ritkább. Illendően köszöntünk a lovaknak, amikor az itatójukból kiszedtük a palackot. Ezután délnek fordultunk, következett a mókás, vizenjárós pont, majd az odús, amit elképzelhető, hogy rajtunk kívül mindenki más a susnyáson át támadott meg. Ez a rész ismerős volt nekem, mivel bő két hónappal korábban délibáb futáson pont ugyanezen az útvonalon haladtam végig nagyjából a puszta kapujától kezdve. Ezért aztán jóformán gps se kellett, hogy meglegyen a következő pár láda. A vasútállomás felé haladva a lila vadvirágos réten keresztül két griffmadárnak látszó tárgyat riasztottunk fel a magas fűből - Togo szerint fácánok voltak, de ha tényleg, akkor szerintem óriásiak :) -, maximum három méterre tőlünk. Nehéz lenne megmondani, melyikünkre jött rá jobban a frász, a madarakra vagy az emberekre. Valahol itt Béla megint furán viselkedett, miáltal a logban úgy néz ki, mintha bementünk volna a folyóba, majd ki onnan hamar, pedig bizisten nem támadt kedvünk strandolni. :) A bázisra a műúton tértünk vissza, a csigát kihagyva, mivel anélkül is megvoltak a szükséges számú pontok, és valahogy éreztük is, hogy ennek a gyaloglásnak mellékhatásai is lesznek - és tényleg lettek, vörös foltok, dagadt jobb boka, vízhólyagok formájában. Az utolsó ponttól a bázisig már "örülök, hogy lépek" mottóval haladtam végig. Nsn valamivel előttünk ért célba (ráadásul vélhetőleg később indult, mint mi, akiket feltartottak a műholdak), gondolom, neki nem tette be a kaput a bakancsa, ezúton is gratulálok neki, szintén első versenye volt.
A bázison rávetettem magam a geomenüre. Felismerhető húsdarabbal nem találkoztam benne sajnos, pedig bizisten akadt benne ez-meg-az, csak nem voltam elég bátor hozzá, hogy meg is egyem, azért a levét ügyesen kitunkoltam. Utána kellett egy kávé, ott helyben elalvás ellen, de különösebben így se voltam szórakoztató társaság a környezetemben lévők számára, azt hiszem. Az eredményhirdetés alatt ide-oda ténferegtem, és már épp sikerült egy padon találni magamnak egy ülőhelyet, ahol csöndesen felvehetem a pad színét és beszundíthatok, amikor is meghallottam a nevemet immár a sorsolás közepette. :) Enyém lett egy "dvd játékos". Ez felvillanyozott, holott amúgy csak vánszorogni bírtam, mivel váltócipő nem lévén nálam, ugyanabban a bakancsban járkáltam továbbra is, ami egész nap a lábaimat gyepálta.
Mindezek után elmondható, hogy altatni nem kellett este. :)
Köszönet a szervezőknek, a kedvesen köszöngető szembejövő és/vagy utunkat így vagy úgy keresztező egyéb kessereknek, Nsn-nek és főképpen Togónak a társaságáért. :)
Ui: És mindezt csak azért írtam meg ilyen szépen, mert már újra tudok jajongás nélkül járni :)
Nekem is bejött az alföldi terep. Persze lehet ebben az is, hogy így ez az első gc verseny, amit sikerült teljesítenünk:) Labirintus kimondottan ötletes volt!
Köszönjük a hazai pályát!
Nagyon örültünk, hogy jó volt az idő. Kitünő volt a sík terepen labirintust és csigavonalat járni, nagyon ötletes volt.
Annyira jó volt a barátainkkal találkozni, és mivel "hamar" megtette mindenki a távot, maradt időnk a beszélgetésre is.
Ismét -immár második alkalommal- a lebonyolításban vehettem részt. Velem tartott Palazsu, akivel volt alkalmunk alaposan körbebringázni a verseny területét. Először a terepszemle alkalmával, majd a pontkihelyezés közben, végül a pontok beszedésekor tekertünk a területen. (Aki esetleg az
OK-öreg kút pont miatt bosszankodott volna annak üzenem, hogy mi kétszer jártunk ott, azokon a borzalmas minőségű utakon...)
Örülök, hogy ilyen jól sikerült a rendezvény és végre a fórumok sem a "kritikus megjegyzések"-től hangosak.
Eddig nem megszokott versenynek lehettunk tanui a nagy magyar siksagon: a szintmentes terepen a szokasos gyalogos verseny mellett a kerekparosok is kiprobalhattak magukat. En is nekiveselkedtem ket kereken tobb alkalommal is, de sajnos csak versenyen kivuli indulo voltam. Szerencsere a terulet minden reszet bejarhattam, a pusztasagot, a halastavak buja kornyezetet es a szepen kiepitett madarvartakat megmaszhattam. Koszonom, hogy reszt valallhattam a verseny szervezeseben, igazan remek elmeny volt.
Köszönjök a rendezést a szervezőknek. Az eddigi 10 geoversenyből nekünk ez volt a legkönnyebb, talán az egyik legjobb eredményű, de ez majd kiderül hamarosan :) A labirintus érdekes volt, tetszett, kicsit emelte az síkterep hangulatát. Az idő szerencsére remek volt, kicsit aggódtunk amikor megjelentek a csúnya sötét felhők, de szerencsére nem szakadt le az ég. Jó volt, hogy mindenki nyert valamit. A kaja tényleg nem igazán jött össze, nagyon sokat kellett rá várni, ennek ellenére a minősége elég gyengére sikeredett. Jó volt ismerős arcokat látni, beszélgetni velük. A pénteki "before party" kimaradt részünkről, annak ellenére, hogy pénteken már Hortobágyon voltunk. Szóval mindent összevetve jól éreztük magunkat, várjuk a következő versenyt, és lehet újra sík terepen :)
Örülök, hogy jól sikerült az első síkvidéki geocaching verseny: voltak kételyek, hogy ilyen terepen nem lehet jó versenyt csinálni. Pedig de, ahogy a példa mutatja:)
Külön öröm, hogy az újítások is tetszettek, a labirintusra különösen büszke vagyok, annak a helyét ill. pontjait a telepítés közben rögtönöztük, és tűztük ki elsőre elég pontosan MikiCache-el és KiVi-vel hármasban.
Egész napos ládázás után érkeztünk anyával a helyszínre. Ugyan nem akartunk indulni a versenyeken, de nem gondoltam volna, hogy csak negyed hatkor sikerül megérkezni... :)
Rögtön sikerült is lebonyolítani a beigért ajándék csereberéket, és az eredményhirdetés előtt és után is egy kellemeset beszélgetni a már ismerős "kollégákkal".
Köszönöm, hogy itt lehettem!
Jó hosszú, fárasztó, de fantasztikus hétvége volt. A bicajosoknak szerencséjük volt, csütörtökön még keményen dagasztottam a sarat, de szombatra jó lett a terep. Örülök a sok pozitív visszajelzésnek, régebben tartottunk az "unalmas" terep miatt, de úgy tűnik itt is lehet jó versenyt rendezni.
A harmadik verseny amin részt vettem, de az első, amin a saját nevemben jelentkeztem, Csigusz GPS-ével (amit ezúton is köszönök neki). Melindával (akinek első kesselése volt ez) és Csigusszal mentünk végig, a Félsziget pontot Csigusz nélkül nem is tudtam volna levadászni. Hatalmas ötlet volt a labirintus és a csiga, én nagyon élveztem mindkettőt. Kényelmesen járhattuk végig, útközben megpihentünk, lópatkolást láttunk. Nekem nagyon tetszett ez a verseny, mert végre valóban fesztivál-találkozó jellegű volt, az időnkbe belefért, hogy a régebben vagy nem túl régebben látott kessertársakkal is beszélgetni tudtunk :) Nekem a geomenü ízlett, biztos jó bográcshoz álltam. Köszönöm a szervezőknek, én nagyon élveztem ezt a napot :) Örülök, hogy újra találkoztunk, együtt lehettünk, és az időjárás is kegyes volt hozzánk.
Baliagy és Melinda társaságában érkeztem, Gyöngyvér vezetésével.
A versenyre szokásom szerint most sem neveztem, de Gyöngyvér indult az én kütyümmel. Már a bázira eljutni az 50 m-nyire lévő parkolótól is nehézkes volt, annyi ismerőssel találkoztunk! :o)
A bázison újabb roham, majd a hivatalos ügyek letudása után elindultunk.
Amikor megláttuk a labirintust és a rólam elnevezett pályát, azonnal tudtuk, hogy meg kell csinálnunk! :o)
A labirintus felé indultuk, összeszedve az útbaeső pontokat, majd jót sétáltunk a pusztában. A GPS-t végig, az egész verseny alatt a lányok kezelték, én csak fotózgattam Őket és a tájat, meg a multimátrix kiolvasásában segítettem. A kis szigeten lévő pontnál volt egy kis nehézség, de végül sikeresen leküzdöttük. azt is! :o)
A GCHORT melletti pontot is beleterveztük az útvonalba, ezért Gyöngyvér megtalálhatta a ládát és Melindának is meg tudtuk mutatni, hogy milyen egy igazi geoláda.
A csigánál már csak Gyöngyvér rótta szorgosan a köröket, én meg fotózgattam, meg beszélgettem az útbaeső ismerősökkel.
Végül visszatértünk a bázisra, ahol némi pihenés után megebédeltünk.
(Nekem ízlett a leves, bár kicsit valóban sótlan volt)
Kaja után beszélgetéssel múlattuk az időt az eredményhirdetésig.
A sorsoláson Gyöngyvér nyert egy kukásmellényt! :o)
Később néhányan elmentünk egy közeli étterembe és megvacsoráztunk.
Még visszamentünk egy kicsit a bázisra, elköszöntünk az ottlévőktől, majd hazafelé vettük az utat.
Ezúton is köszönöm szépen Gyöngyvérnek a kirándulást, mindkét lánynak a vidám társaságot, a sok ismerősnek a kínálgatást és a szervezőknek a szuper rendezvényt! :o)
Először is nagyon szépen köszönjük az MGKE-nek a verseny megszervezését ezen a gyönyörű területen.
Nagy hévvel indultunk neki, de az északi labirintus nagyon szivatós volt. Amikor végeztünk vele, elhatároztuk, hogy sétálósra vesszük a figurát és elővesszük a fényképezőgépet és a messzilátót. Nem bántuk meg.
Üdv.:
blaci & Erzséb
Ui.: Mi voltunk az egyetlenek, akik a két legészakibb potot metaláltuk?! Tiszta kihalt volt a környék...
Mivel nincs saját gps-em, ezért a többiekhez hozzácsapódva jártam végig. Jó pofa volt a labirintusban egymás után, szinte jelképes láncra fűzve mentünk az 1 szem gps után... :) Köszönöm a lehetőséget, nagyon jó volt!
Borsos család néven neveztünk a versenyre szüleimmel.
Amikor mondták,hogy nem kell hegyet mászni örömmel mondtam,hogy én is szeretnék velük tartani.
Ez volt az első verseny amin részt vettünk.
Azt gondoltuk,hogy ez egy nagy családi megmozdulás lesz.
A többiek már tudtak valamit,hogy otthon hagyták a gyerekeiket.
Szerintem Anyuék nem gondolták,hogy ekkora távot kell megtenni,különben biztos nem hoztak volna magukkal.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy 10 évesen én is végig gyalogoltam a 19 km-t, és arra is ,hogy nem volt annyira izomlázam másnap mint az Anyunak és az Apunak, csak a bokám fájt egy kicsit.
Azért mentünk ilyen sokat,mert a labirintusban rosszul működött a GPS és átvitt a falon, ezért megcsináltunk még 2 pontot, ha a labirintus nem számít bele akkor is meglegyen a 15 találat, tehát 17 találatunk volt.
Nagyon szép volt a puszta,sokat fényképeztünk.
Találkoztunk egy kis pocokkal aki azt hitte az Anyu bakancsára,hogy az ő mamája és hozzá bújt,hogy felmelegítse.
Amikor a gémeskúthoz értünk a ménes pont akkor lett szomjas,és hirtelen elkezdtek felénk vágtatni, na az egy kicsit félelmetes volt.
Apáék amiért ilyen ügyes voltam másnap vissza vittek még egy túrára, de most szekérrel mentünk, kicsit rázós volt, tegnap a lábam fájt, ma meg a fenekem. Szeretném kérni, hogy fogadjátok el nekem ezt a találatot, mint az egyik legfiatalabb résztvevő aki teljesítette a gyalogos távot. Előre is köszönöm Noémi
Hát kérem szépen, remek élménygazdag napot sikerült átélni.
Kissé késve sikerült a tervezetthez képest a bázisra érkezni mert tulzásba vittem azt az álommal járó vizszintes elfoglaltságot.
Igy aztán 11 óra felé már sikerült is benevezni a versenyre.
Evetkével vettem nyakamba a táv leküzdését. Neki az első versenye volt amin indult. A kapott térképre bambulva és az időpontot figyelembe véve az esélytelenek nyugalmával ballagtunk, amikor is feltünt, hogy Evetke erősen büvöli a GPS-ét. Kiderült, hogy két műhódnál többet nem lát. Na mondtam akkor áljunk már meg, mert ide tracklog is kell. Vagy jó 20 percet ott ácsorogtunk, tartottunk jobbra, ballra, fel de nem tul sok eredménnyel. Aztán a 60CS-től a hátizsákba marad külső antennát is rácsatlakoztattuk. Na ezzel sikerült "adást" fogni ugy hogy magasan a fejem főlé tartottam. Gondoltam is szép lesz igy végigmenni, de lejebb eresztve se vesztette el a jelet, ugyhogy lehetett tovább robogni kényelmesen.
Első pont megtalál, újabb okítás, a geopalack és a multimátrix rejtelmeiről és, hogy melyik rublikába mit kell írni a versenylapon. Kezdtünk rákészülni a következő pontra, mikor befutott nsn.
Az már a Bázison realizálódott, hogy a labirintust meg a csigát (megjegyzem jó kis játék a játékban dolgok) csak Evetke GPS-e alapján tudjuk megcsinálni, mert a Colorado nem rajzolta ki a feltöltött alaprajzokat. Mint kiderült nsn is hasonló cipőben tipeg a PDA-val, így betársult hozzánk. Ránavigáltunk a labirintus bejáratára, majd szépen libasorban nekifogtunk. A késői indulás egyik előnye volt, hogy már szépen kitaposott ösvények voltak. Érdekes látványt nyújthatott felőröl nézve, ahogy egy rakat ember láthatatlan falakat kerülget. Két pontját kerestük meg így, majd a térképet elemezve ugy döntöttünk, hogy köszönjük elég volt, és kiaraszoltunk a labirintusból.
Ugyan nsntől búcsút vettünk de az azonos irány miatt a következő pontokat is együtt gyűjtöttük be.
Remek ez az alföldi terep. Lehet szépen nyílegyenesen közlekedni, bár talpi hólyagtermelésben ez se rosszabb a hegyeknél a göröngyöknek köszönhetően.
Ut közben jol megbambultunk mindenféle felépítményt, csikóslegényeket, szürkemarhát, bivalyt,ménest ami útba akadt.
Miután végeztünk a felső körrel szépen elkezdtük gyüjtögetni az alsó körben a 15-höz hiányzó pontokat.
A G-VA felé menet a réten két fácánkakas szélt fel tőlünk pár méterre a magas fűből. Egyböl be is szabájoztak egy magasabb szivritmust. Orditottam is egyet, hogy aki még föl akar szálni, az most tegye meg, mert nem akarok mégegyszer frászt kapni. Nem volt több vállalkozó. :)
Innen már egész felgyorsult a dolog, legalábbis úgy tűnt. A hiányzó pontokat igen hamar begyűjtöttük, és bár a bázisra a begyűjtött hólyagok miatt úgy érkeztünk be mint a vert sereg mégis egy órával a lefújás előtt értünk célba.
Ahhoz képest hogy ugy indult neki, hogy nem lesz meg minden pont elég jól sikerült a dolog.
Külön örültem, hogy Evetkének sikerült a fődíjak közül elnyerni az egyiket. Első versenyre nem is rossz. :)
Ez uton köszönöm a szervezőknek a verseny megszervezését. A megjelenteknek a jó hangulatot, és nem utolsó sorban Evetkének az egész napos jó társaságot.
Ez egy nagyon jól sikerült verseny volt. Nem tudom, kinek jutott eszébe, de zseniális ötlet volt a bicajos lehetőség. Várjuk a folytatást! :) Köszönet a rendezőségnek, szuper volt!
Egy jó rendezvényen vehettem részt, hála a szervezőknek és Nivás Dömének. (A szakácst sajnos nem tudom megdicsérni...)
Jó ötlet volt a labirintus, nehogy már egyszerű legyen a puszta-kessing:)
Dömével a verseny előtt gyűjtöttünk egy kis szintet a Demjéni-kaptárköveknél (majdnem pont útba esett:)) Elég későn tudtunk emiatt indulni a versenyen, de ez nem okozott gondot. Érdekes, szép, néha nem annyira szép helyeket mutatott meg ez a verseny nekem. Mindenesetre megérte eljönni, mert jót sétáltunk, végre életemben először átléptem (na jó, gurultam) a Szőke Tisza felett, ja és nem utolsósorban nyertünk is:)
Remélem a következő versenyen is részt tudok venni.
Életem első geocaching versenye. Nagyon tetszett. A Hortobágy amúgy is a szívem csücske. Nagyon jó volt sétálni a pusztában. Útközben a kessertársak csapatával találkozni és régi ismerősként köszönteni egymást. Remélem legközelebb is el tudok menni.
A verseny szervezői ezúttal is kitettek magukért. A múltkor Alsóperén a szintkülönbséggel, itt pedig a labirintussal küzdöttünk. Jópofa volt, ahogy a sok kesser össze-vissza bolyong a pusztában, néha falnak ütközve. Még nem jártunk errefelé, de Kessinger Pállal nekindultunk a verseny után és kicsit felderítettük a környéket. Tetszett az alföldi verseny, mert bár messze van, de érdemes megismerni a pusztát is. (Biztos, ami biztos, azért délelőtt a Bükkalján "terepeztünk" egy kicsit). Végül de nem utolsósorban sikerült egy GPS-t is nyernünk, olyan igazi, Nivába valót ;).
Köszönet, hogy itt lehettünk.
Sajnos úgy alakult, hogy csak a bringás kategóriában tudtam indulni a versenyen, de így is sikerült lefárasztanom magam. A puszta valahogy nem az én világom, de azért jól éreztem magam. Kétszer is sikerült a csatorna rossz oldalára navigálnom, másodjára már nem volt kedvem kerülni, ezért, megpróbáltam átkelni a csatornán, de amikor már combközépig ért a víz és még csak a szélén jártam meggondoltam magam:). Gratulálok a győzteseknek, a harmadik versenyemen már nem fogok kegyelemezni és a két második hely után, ráhajtok a kupára:).
Nagyon kellemes nap volt! Örülök, hogy az Alföld e szép része lett kiválasztva, ezáltal bemutatva, hisz mi Kelet-Magyarországiak kicsit háttérben vagyunk. Nagyon jó volt a szervezés, a verseny. Örülök, hogy lehetőségünk volt a Hortobágyot minden szempontból közelebbről megismerni. Jó volt találkozni régi-új ismerőseinnkel. Sajnos korán el kellett mennünk, mert a nagylányom betegen maradt otthon, pedig ő is nagyon készült. Köszönet a szervezőknek. Talán legközelebb az Alföld déli része is bemutatésra kerül egy ilyen kellemes játék során.
Rövid pályafutásom első versenye volt. Viszonyítási alapom így nem volt, de nagyon tetszett, különösen a labirintus volt nagy ötlet, készítettem is videót, amint komoly felnőtt emberek cikk-cakkban rohangálnak a puszta közepén. :)
Arrabona révén tiszteletbeli debreceniként a cívis csapattal jártam végig a távot. Jó időt futottunk, még az ebédet sem sikerült megfőzni, mire már ott toporogtunk a bázison, így elmentünk bedobni egy-egy hot-dogot, utána pedig simogatni Pusztai Állatot. :)
Este az eredményhirdetés után búcsút vettem a társaságtól, és geoautó híján kerestem egy Bp felé induló kessertársat. Ezúton is nagyon köszönöm Attibatinak a logisztikai segítséget. :) A szervezőknek pedig a kellemes versenyt. :)
Remek verseny volt!! :o) Sikerült a 15 pont teljesítése. Ez volt a célunk, úgyhogy fülig érő szájjal távoztunk. :o)
Csi/2-ékkel vágtunk neki a távnak. A labirintus és a csiga jó ötlet volt a sík terep nehezítésére, csak a szervezők előtte azért egyeztethettek volna, hogy hogy is kell ezeket teljesíteni...ugyanis ahányan voltak, annyiféle -vadabbnál vadabb :o) - variációt mondtak.Úgymint:
- a labirintus és a csiga mind a 4/2 pontját teljesíteni kell; ha csak 2 van meg a labirintusból, azt a két pontot nem kapod meg;
- a labirintusBAN kell végig menni, kijönni nem lehet;
- sőőt: a csigát és a labirintust is meg kell csinálni, hogy elfogadják a 6 pontot, ha az egyiket nem csinálod, nem ér a másik sem...
És még sorolhatnám. :o) Szóval jó lett volna, ha a szervezők ezt már előre leírják, mert így némi fejetlenség volt, ami persze minket nem zökkentett ám ki! :o)
Ettől függetlenül mi remekül szórakoztunk!! Köszönjük a szervezést!
Nagyon tetszett a hortobágyi terep!!!
Mint mindig, az idő most is remek volt. Az Alföld, a puszta teljesen más arcot mutat, mint egy hegyes-völgyes vidék - pont ezért jó! A spirálgalaxis és a csigaház pedig megfűszerezte az egészet.
Köszönet a szervezőknek, 13. versenyünk megint remekül telt el.
Ismét remek volt a verseny, köszönjük.
Korábban gondolkodtunk a bicajos induláson, de végül mégis a gyalogoshoz volt kedvünk. Nem bántuk meg, így részünk volt a jópofa újdonságokban is. :) A labirintus és a csiga nagy ötlet volt, amikor megláttuk a versenylapon, azonnal egyértelművé vált, hogy mindkettőt felkeressük. Hogy lehet néhány pontot lerakni a pusztán úgy, hogy ne legyen triviális? Hát így! :)
A sík terepen laza volt a 16 km-es séta. Út közben sok ismerőssel találkoztunk, ami méginkább feldobta az egész túrát. A bázison is volt még idő sokmindenkivel beszélgetni, igazán jól sikerült a nap.
Nagyon jól éreztük magunkat a hazai pályán, élmény volt a virtuális labirintusban úgy haladni, hogy neki ne menjünk a "falnak", sok érdekességet láthattunk a "kies" pusztaságban, készítettünk rengeteg remek fényképet, és élményekkel telve értünk be a célba, végre teljesítve a 15 pontot, így a sorsoláson is részt vettünk és egy nagyszerű geobögrével térhettünk haza. Ismét csak köszönet illeti a szervezőket!
Az előző verseny élménye után már vártam ezt, és Detti feleségemmel el is indultunk. Ez is szuper volt.
A Hortobágyon nagyon régen, még kisgyerekként jártam. Budapesttől elég messze van, és semmilyen szokásos programomhoz nem esik útba. Így jól jött ez a verseny, mert egyébként a hangulata nagyon tetszik.
7. helyezést értünk el a 96-ból, ráadásul meglett az egyébként még biztosan jó sokáig az én megtalálásom nélkül maradt volna GCHORT.
Nagyon tetszett a helyszínválasztás, szeretem a Hortobágyot (is). A labirintus nagyszerű móka volt, és másért is minden elismerés és köszönet a rendezőknek.
Hát, nem lettem az Alföld szerelmese, de azért jó volt. A gémeskútnál jót beszélgettünk egy helyi pásztorral. Verseny közben félútkörül ittam egy sört, a presszót az istálótól csak egy üvegfal választotta el.
A labirintus meg a csiga nekem nem jött be. (Mondjuk belementem, a labirintusból két pont után ki is jöttem de nem tanultam belőle csak bementem a csigába is...)
Köszönjük!
Nagyon jó kis verseny volt, ismét jó hangulatban! Hatalmas ötlet volt a labirintus, és a csiga. Nekem speciel a labirintus jobban bejött. Az ajándékosztás is korrekt volt. Mindenki kapott valamit, senki se ment el üres kézzel. Kivéve azokat, akik előbb mentek el. A péntek este ismét, jól sikerült, bár most egy kicsit rövidebb, és csendesebb lett. A társaság nagyon jó volt, az ebédnek nevezett valami viszont borzasztó volt. Természetesen nem tudta elrontani ezt a szép napot.
Még egyszer köszönünk mindent.
Dzsozy és Családja & Angel
Sok szempontból rendhagyó verseny volt. Egyrészt sík vidéken került megrendezésre, másrészt kerékpáros kategóriában is lehetett indulni. Kihasználva a kínálkozó alkalmat mindkét versenyszámban elindultam! Mindkét alkalommal sirgalahad volt társam a kalandokban. A kerékpáros számmal kezdtünk. Először rossz irányba indultunk, és a falu végén a kutyák is megkergettek. Kis kerülővel rákeveredtünk a kerékpárútra, és innen a navigálás már viszonylag egyszerűen ment. A körülményekhez képest nagy tempót diktálva haladtunk. A tó megkerülését választottuk, mert úgy gondoltuk itt biztosan van út, és nagy meglepetésbe nem futhatunk bele. Így is lett. Meglepetést csak az itt-ott igen rossz minőségű út okozott. A magas fűben nem látható mély nyomok megkeserítették az életünket. Nekem kétszer sikerült is eldobnom a bringát, és meghempergőzni az út porában. Végig az előre kitalált terv szerint haladtunk aprócska módosítással, és nagyon jó időt futva 2 óra 39 perc 45 másodperc alatt, 34,5 km megtétele után értem a célba. Ez a 4. helyhez volt elég. A végén sirgalahad jobban bírta, és az utolsó kilométereken lehajrázott, így útitársam a dobogóra állhatott.
Rövid pihenő után gyalogosan is nekivágtunk a távnak. Leginkább légvonalban haladtunk. Ekkor már fényképezni is jutott időm. A játékszabályokat nem nagyon tanulmányoztuk át. A labirintus első pontjánál kezdtünk el gondolkodni azon, hogy biztos nem véletlenül vannak itt azok a fekete vonalak a GPS-en. Hát persze, hogy nem szabadott volna keresztezni őket. Visszanézve a tracklogunkat láttam, hogy egy csapást követve szerencsére csak a végén csíptük meg az egyik vonal végét. Ezt gyorsan egy oda-vissza menettel korrigáltuk, és beálltunk a tök sík terepen látszólag őrülten kacsázó emberek sorába. A GPS képernyőjét bámulva róttuk mi is a köröket, kerülgetve a láthatatlan labirintus falait. Ez a móka nekem nagyon tetszett. Szerintem jó ötlet volt! Az egyik zsákpontot mégis kihagytuk, így itt csak három ponttal lettünk gazdagabbak. A legészakibb pontokat is megfogva egy szép nagy kört tettünk. A Félsziget (FS) pont is tetszett, mert egy kicsit kalandosabb volt a többinél. A pusztában való gyaloglás különben nagyon jó volt. Láttunk szürkemarha gulyát, lovakat, csikóslegényt, gémeskutat, nádtetejű karámot és a távolba bóklászó versenytársakat. Érdekesebb volt, mint előre gondoltam. A Hortobágy folyón átkelve a HF pontnál a szántóföld szélén haladtunk a vasút felé. A síneken értük el a VA pontot. Az utolsónak a Kilenclyukú-híd maradd. Innen rohamléptekben, több csapatot is megelőzve jutottunk vissza a bázisra. 15,2 km-t tettünk meg 2 óra 36 perc 20 másodperc alatt. Ez a 9. helyhez volt elég.
Összességében nagyon tetszett ez a verseny. Köszönöm sirgalahad remek és ösztönző társaságát. Köszönöm a sok gratulációt is az 1000. megtalálásom alkalmából. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyien nyomon követik geoládász pályafutásomat. A hétvége alatt remekül éreztem magam. Köszönöm a szervezők kitűnő munkáját. A geomenü az eddigiek közül talán az egyik legjobb volt. Sikerült két ajándékot is nyernem.
Ez volt a 4. versenyünk és végre nem üres kézzel jöttünk haza, választhattunk a geocaching svédasztalról. És persze a könnyű terepen (amit nem bánunk), még gombázni is volt időnk. Sőt az ebéd után még visszatértünk. A labirintus nagyon tetszett, nagyon jó ötlet volt. A csigáig nem mentünk el, a Bázis oldalán maradtunk. 15,6 km, sok állással, közben egy sörrel, jól éreztük magunkat. Egyetlen negatívum: Bp-en egy hete nem jelentkező allergiám előjött rendesen.
Tartottam ettől a naptól, mert tudtam, hogy nem kerékpárverseny lesz, hanem kerékpáros ládakeresés terepen, ami a pályakerékpár műfajától igen messze van. Ráadásul egy nehéz oktatási hét után, kialvatlanul érkeztünk.
Viszont nagy örömömre szolgált, hogy jött nagyobbik fiam és a barátja, akik - kerékpárról lévén szó - külön csapatban indultak.
Lényegében egyetlen ládának a rejtésével sem volt bajom. Ami miatt ennyire hosszú lett a nyomvonalam, mindenki problémája volt: a ládákhoz érve számos esetben derült ki, hogy a víz túlsó oldalán van - lehet kerülni, visszamenni. A földutak természetesen rázták az országúti kerekeket, ezért szinte végig a nyeregből kiállva haladtam. Tolni vagy vinni a bicót nem kellett. A vége felé kimentem a 33-as útra egy kicsit haladni, felborzolt idegeim megnyugtatására. Ráadásul a sok kihagyott pont miatt a végén a bázistól még egyszer ki kellett mennem a pusztába, a rázósra száradt földúton.
Mindez csak mellékzörej: a szervezés a korábbi versenyekhez hasonlóan kiváló volt, nagy-nagy köszönet érte.
Zoli mesterrel sétáltuk végig a távot, meglepően jó eredménnyel. Ha tudtuk volna, hogy időben ilyen közel leszünk a dobogós helyekhez, akkor egy kicsit kocogtunk volna.
Köszönjük jó volt.
Ez volt az első versenyünk, de nem az utolsó... :D
A képeket ha megkapom Lacitól felrakom ami tetszik.
Gratulálok mindenkinek beleértve a szervezőket és a versenyzőket is!
Laci, Máté
361. megtalálásunk.
Pénteken este indultunk a helyszín felé, Kabáig, ahol volt a szállásunk. Másnap reggel nagy lelkesen még két, az új kerékpáros és a hagyományos gyalogos számban is indulni akartunk. Kerékpáros versenyszámmal kezdtük és fejeztük is be. A versenylapon néztük a 15 pont helyét, mert kiírás szerint csak 10-et kellett volna megtalálni, azért így is sikerült a 15 pont begyűjtése, s verseny teljesítése. A halastavat kerültük meg, néhol nehéz, nyomvályús terepen, de a táj kárpótolt a nehézségekért.
A beérkezés után már vártuk a gulyást, amely nagyon finomra sikeredett, ugyanúgy a bukta is.
A sorsoláson a jelenlevők közül szinte mindenki nyert. Mi is jelen voltunk. Az utolsó fődíj kiosztása előtt még szomorúak voltunk, de utána már mi lettünk a legboldogabbak. Ezzel már könnyebben odatalálunk a legközelebbi verseny helyszínére.
Másnap Kaba és környékének felkutatása lett a napi program.
Köszönjük ezt a hétvégét, és az ajándékot is.
Nagyon jó túra volt, Fannival végigmentünk a teljes távon, de a feleségem egy allergiás roham miatt kiszállt és a kocsiban vészlete át a nap többi részét:-( A Fortuna ma sem fogadott kegyeibe, nem nyertünk fődíjat, de ettől eltekintve szuper volt, jó sok ismerőssel találkoztunk!
Ideje volt már egy alföldi versenyt rendezni. Jól is sikerült. A trükkök bizonyították, hogy ilyen terepen is lehet fárasztó és egyben szórakoztató a móka. Aki nem jött el, bánhatja.
Gratula a szervezőknek.
Árpád Vezírrel, és magpettel érkeztünk, utóbbi elhaladt biciklizni, így ketten indultunk neki a távnak. A labirintusból csak két pontot csippentettünk ki, de a spirált elszenvedtük becsülettel. Visszafelé még arra is maradt energiánk, hogy a tracklogba speciális nyomvonalat illesszünk. :)
Péntek esti tapasztalataink alapján a "Hortobágy by night" most kimaradt, helyette Kácson tartottuk az afterpartyt.
Köszönet a szervezőknek, kiváló volt minden.
Az emelkedők hiányát valamelyest pótolta a két tréfás feladat, viszont a terep adottságai miatt többen futottak.
A 10. hellyel elégedettek vagyunk. Köszönjük!
Kíváncsi voltam milyen lesz az alföldi verseny. Jobb lett mint vártam!
Mivel futni nem tudok, így macikupac kollégára hárult a nemes feladat, miszerint csigázzon és labirintusozzon hogy hozzon valamit az eredményen. Ismét örülhettem a régi ismerősöknek. Köszi a lehetőséget!
A Kofola BT tagjaként egy kellemes 10. helyezés.
Ez volt eddig a leglightosabb verseny,számomra szokatlan tereppel...
Kedves ismerősök,kellemes új ismertségek;nekem már egy ideje ezt jelenti e verseny.Itt szembesülök azzal,hogy igenis a részvétel a fontos,nem a helyezés...;-)
A szokásoktól eltérő, síkvidéki verseny volt. Én - gyanítom nem mindenki van vele így - szeretem, ha kemény emelkedőket kell leküzdeni. Valahogy az adja a sava-borsát a gyaloglásnak. Ennek ellenére örömmel jöttem ide, a Nagy Magyar Semmi kellős közepébe. Mivel ritkán gyalogolok ilyen helyeken manapság, meg ez a része kishazánknak meglehetősen fehér folt számomra, összekötöttem a kellemest a hasznossal. Igen kíváncsi voltam, hogy miként lesz megoldva a palackok rejtése és a pontok kitűzése. Még viccelődtünk is, hogy lesz mozgó palack valamelyik szürkemarha nyakába kötve, de erre a csigára és a labirintusra nem gondoltunk. Mindkettő óriási ötlet volt. Ha valaki nem tudta, hogy mi zajlik ezen a két helyen, akkor joggal tehette fel a kérdést, hogy miért nem mennek oda a láthatóan össze-vissza sétáló/rohangáló emberkék a karókhoz. Nos, a Kofola BT. (ezúttal) 3 fős csapatából egyedül én vállalkoztam a problémás részek megoldására. Kokó és Izsi a palackoknál szurkoltak. Szerintünk optimális vonalvezetés mellett sikerült az eddigi legjobb versenyidőnkkel (2:40) abszolválni a gyalogosoknak kijelölt pályát, ami a 10. helyre volt elég. Maga a táj is nagyon szép, bár néhány hegyet azért hiányoltam. Az eredményhirdetés már ment, mire visszaértünk. De így legalább a gulyás sűrűjéből jutott. Örültem, hogy újra itt lehettem és találkozhattam a régebbi és az újabb ismerősökkel is. Ezúttal Macek volt a segítőm. Köszönjük a lehetőséget! Találkozunk tavasszal..., valahol nyugaton?
Sikerült a 700.-ra időzíteni. Miután "és Töri" megkapta muffinos kávéját, nekivágtunk a távnak. New will-éknek nem akart előjönni a labirintus a GPS-en. ezért vonatost játszottunk. Macsixel elől mentem, ők Dórival szorosan a nyomomban. Kessertársak kicsit furán néztek ránk. A juhászbácsi már rutinosan kérdezte, hányadik pontnál tartunk.
Az állomáson két néni jött velünk szembe és kérdezék:" Kedveském milyen megfigyelés van, hogy ennyien vannak itt. Mondám, nem megfigyelés, verseny van, pontokat kell megkeresni. Na- mondja- sok nem tudja, mert össze-vissza mászkálnak!" A gulyás kicsit nyers volt , vagy mi túl éhesek és nem győztük kivárni elkészültét. Szeretem a hortobágyot.
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2008.09.27 14:10]
Hortobágyi versennyel egybekötött Debrecen körüli ládázás 8/61.
Köszönjük a versenyt! A tájból sikerült kihozni a maximumot, a "labirintus" és "csiga" nevű pontok jók voltak, szintmenés helyetti sebességlassítók...
A társaság is remek, a hangulat a részeg kornyikálás elmaradása ellenére is jó... :o)
Sok állattal (4 lábú) találkoztunk a pusztán, még egy vályúból is ittam a szürkemarhákkal... Az időjárás is kegyes volt, jött a nagy felhő, de rögtön ment is tovább. Legalább nem volt forróság... :-)
A távot new will-ékkel teljesítettük, szépen lassan, komótosan sétálva. Még így is sikerült 15 km-en belül maradnunk, kb. 4 órás idővel (amikor már ketyegett az óránk, akkor történt egy pulóver-tranzakció magpet-tel, ami miatt kb. fél órával az óra indulása után tudtunk csak elindulni...).
Egy dologgal nagyon nem vagyok kibékülve, ami kritikán aluli volt, ez a kaja. Ezért 800 Ft-ot elkérni... Ha egy kifőzdében ilyet raknak elém, leöntöm vele a szakácsot. Konkrétan lassan lett kész (15 óra után kezdték osztani), a hús és a bab még ekkor is főtlen, rágós volt, a sóról még nem hallottak, fejenként 1 szelet kenyérrel (najó, én aggresszíven mentem repetáért belőle, így nekem 2...) és ovisadag buktával, aminek a tésztájából a sót szintén kifelejtették... Ilyenkor szoktunk nosztalgiázni, hogy a béri (nekünk már) vacsora milyen jó és hatalmas adag is volt...
Nekem annyira nem jött be ez a sík verseny, bár annak idején mi is a legyen-re szavaztunk... Legközelebb ismét dombokat szeretnénk, és mondjuk 350km-rel közelebb a lakhelyünkhöz! :-)
Találkozunk ott!
A labirintus jó volt, de a csiga nem tetszett. Ránézésre 5 percnek tűnt, de a valóságban majdnem 1 óra volt megjárni. És kicsit idegesitő volt, ha ott a pont, 40m-re tőlem akkor miért kell itt körbe-körbe járkálnom:)
A hegyekben levő verseny hangulatosabb, de ezt is jó volt kipróbálni.
Pompás verseny volt :D A tavaszi - költözés miatt sajnos - kimaradt verseny után végre újra ott lehettem a GC eseményen. Nem voltam most "versenyre éhes", hiszen az elmúlt hetek bővelkedtek gps-es rendezvényekben. Ismét profin szervezett rendezvénnyel volt dolgunk és emiatt hatalmas köszönet illeti a szervező csapatot! Az időjárás a lehető legideálisabb volt és kellemes versenyzést biztosított. Bevallom eleinte nagyon szkeptikus voltam, hogy milyen gyalogos versenyt lehet szervezni egy ilyen sík területen. Zseniális ötletnek tartom a labirintust és a spirált! Azon hezitáltam, vajon megéri-e (időben) teljesíteni az útvesztőt, végül úgy döntöttem, hogy a megcsinálom, akárhogy is legyen. Nagyon élveztem! A csigát navigáviós okoból kihagytam. Nem volt nehéz verseny - már ami a navigációs részét illeti. A versenylapra nézve másodpercek alatt eldöntöttem, melyik pontokat célszerű szedni. Ahogy láttam, nagyon sokat járták ugyanazt a sorozatot, amit én. 13,6 km-t mentem, 1:44:47 alatt, ami kb. 8km/h átlagsebességnek felel meg. Szerencsém volt a pontokkal, mert mindegyiket szinte késlekedés nélkül megtaláltam. Szomorúan hallottam azonban a szervezőktől, hogy volt több olyan versenypont, amit kevésbé jópofa emberkék eltűntettek. Nagyon-nagyon szemét dolognak tartom az ilyesmit és elhatároztam, hogy ha András felteszi a szokásos versenyszimulációt, akkor visszanézem, hogy mégis ki vetemedik ilyesmire...
Mindig nagyon örülök, ha sok ládásszal tudok találkozni! Jó volt veletek és most is nagyon jól éreztem magam! A Hortobágy pedig úgy csodálatos, ahogy van!
Különleges helyszínen, jó hangulatú, nagyszerűen rendezett eseményen vettem részt. Nagyon tetszett a terpen elhelyezett virtuális labirintus és csiga. Délután módom volt Mikulással megkeresni és belogolni Fűkocka két éve Vay kastélyban alvó ládáját. Az esemény végén, pedig nagy meglepetésként hazavihettem az egyik fődíjat.
Remek volt. A sík terep ellenére kerültek ebbe izgalmak. Flektogon barátommal üzentünk az égieknek track formájában. Tudják csak ők is, kik tapossák a puszták füvét.
Az első GC verseny, amint részt vettem, amit főleg a bicajos kategória indokolt. :) Sarud után nem bíztam különösen jó eredményre. Főleg, h pénteken 140km-t tekertem. Miskolcról Bükkön át Felsőtárkányig (GCFAEV, TNF), majd Egerben kepenunál egy életmentő tésztaadag elfogyasztása után irány Ároktő. A kompot sikeresen lekéstem, köszönhetően a szembeszélnek és a korai szürkületnek. A szállásom Tiszacsegén volt, és a fél falut megmozgatva sikerült egy csónakkal átjutnom a Tisza másik oldalára. :) Másnap kisebb izomlázzal, behorpadt fenékkel és nem túl nagy lelkesedéssel vágtam neki a versenynek. Az első km-eken még scele nyomában loholtam, aztán vhol külön váltunk. Lehet, h csak ez volt a szerencsém, más pontokat más sorrendben kerestem meg. Féltávon már annyira lámpalázas voltam, h előbb egy "elém ugrott" madárlest fejeltem le, majd egy keréknyomba merőlegesen érkezve csináltam 1 tökéletes bukfencet. Szerencsére a lassított felvételnek köszönhetően én is és a GPS is megúszta, csak a tartó csavarodott el a kormányon. Az utolsó 4-5 pontnál már teljesen kimerültem, mivel a földutakat füves terep váltotta, ahol képtelenség volt jó tempót menni.
Bocsánat, h nem vártam meg az eredményhirdetést, de még haza kellett tekernem.
Igaz, hogy a versenyt - az oklevél szerint - vmi gutatom nevű játékos nyerte, ezt mégis nekem adták (azaz küldték el zayddal). :D
A kiírás szerint "kb. 15 ponttal amiből 10-et kell megtalálni" nem egészen fedte a valóságot, induláskor meg is zavart 1 kicsit. Véleményem szerint kevesebb pontból és normális talajon szorosabb lett volna a verseny. Az esetleges következő biciklis verseny(ek)en pedig a szervezők gondolhatnának arra, h egy mezei papírlapon nem túl szerencsés ennyi információt rögzíteni, nem beszélve a papír tartósságáról.
Gratulálok azoknak, akik mindkét kategóriát megcsinálták!!
Érdekes volt most is az alföldi terep.
Szerencsére nem kellett patakokat, csatornákat kerülgetni, átugrani.
Számomra a legnagyobb élmény a Labirintus volt.
Hihetetlenül jó ötlet volt! Remélem lesz rá máskor is alkalom rá...
A log idő szokásomhoz híven most is a befutó időm.
Sikerült újra dobogóra kerülnöm, bár ez inkább szerencse részemről, mint erőnlét...
Leadok 10kg-t, ha lesz kedvem, s megverem Mikulást!
(legalábbis a pályán)
:-))))))))))))
Köszönet minden szervezőnek, s résztvevőnek!
Nagyon kíváncsi voltam a síkvidéki versenyre, és ugyan csak sétáltunk, meg pont a labirintust nem tudtuk végigjárni a régi-jó kis sárga Garminnal, nagyon tetszett.
Mint hegyek között felnőtt embernek, egészen varázsos, milyen messzire ellátni, csodálatos színek és felhők voltak fölöttünk, gyönyörű épületek, állatok, jószagú levegő.
Igazán jó volt látni, milyen szép lett Hortobágy, valóban kiváló kiránduló-célpont.
És természetesen kedves emberek, jó hangulat.
A szervezés a szokásos professzionális, köszönöm Nektek!
"Szponzori szemmel" nézve is sikeresnek érzem, remélem, ez a jó kezdet gyümölcsöző együttműködésben fog folytatódni, amiben mindenki örömét leli majd.
Nagyon jó verseny volt. Első versenyem. És sikerült a 15 pontot is begyűjteni. Ez már csak lelkesedést adott a további pontgyűjtéshez.Sik terepen is el lehet rejteni mindent. Itt akár a "Semmi Közepén". Az idő is csoálatos volt. üdv fabkor és Zsófi
A piros 1-es a kialakult szokásjog alapján a verseny győztesét illeti meg. Mivel most két kategória is lesz, javaslom, hogy a győztesek pankrációban döntsék el, hogy kit illet az elsőség! :o)
Anno, amikor véletlenül elsőnek logoltam be valamelyik versenynél, többen is rám szóltak, hogy az elsőséget illik meghagyni a győztesnek.
Természetesen átírtam a megtalálás időpontját.