Elhelyezés időpontja: 2008.10.07 11:00
Megjelenés időpontja: 2008.10.07 14:53
Utolsó lényeges változás: 2021.07.31 22:17
Utolsó változás: 2023.06.01 19:40
Rejtés típusa: Multi geoláda (3H+2V)
Elrejtők: Attibati
Ládagazda: Attibati Nehézség / Terep: 3.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 40000 m
Megtalálások száma: 318 + 2 sikertelen + 17 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.4 megtalálás hetente
WAP
1. Az új Megyeri hídon egy oszlopon levő felirat .
2. Nagy fára felfutott borostyán ágai között talajszint közelében geopalack.
3. Sorompó oszlopának tövében mikroláda. Pótjelszó: kivágott fatönkben.
4. Pollack Mihály sírján a felirat utolsó sorának első szava.
5. Láda a szigetcsúcs közelében. Ládaméret: 20*20*10 cm
Jelszó: Az egyes pontokon talált jelszórészletek egybeírva.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Az útvonal:
A Szentendrei-sziget kiváló terepet nyújt kerékpártúrákhoz. Kisforgalmú, felújított utak vezetnek a szentendrei révtől egészen Kisorosziig.
A sziget megközelítését az új Megyeri-híd is megkönnyíti a pesti oldalról érkezők számára. A hídra a Fóti úttól kerékpárút vezet amelynek kezdőpontja N 47° 34,936' E 19° 4,901' 148 m [GCSZEI+Kerékpárút kezdete] A kerékpárút a híd északi oldalán vezet. A szigetre a hídról sajnos nem építettek lehajtót, ezért egyelőre csak a távolból csodálhatjuk meg uticélunkat. A hídon található a multi első virtuális pontja N 47° 36,488' E 19° 5,477' 120 m [GCSZEI-1] . Az oszlopon található feliratot kell feljegyezni (4 karakter).
A hídon áthaladva Szentendre felé folytatjuk utunkat. A N 47° 37,101' E 19° 4,769' 104 m [GCSZEI+Kerékpárút kereszteződés] kereszteződésben eldönthetjük , hogy Budakalász felé indulunk és a nem túl jó minőségű de végig aszfaltozott régi kerékpárúton érjük el Szentendrét vagy a kátyúkkal borított és néha földúton vezetett , de a Dunához közeli Eurovelo 6 kerékpárúton haladunk tovább.
A két kerékpárút Szentendrén a 11-es út Dera-patak hídjánál találkozik. A N 47° 38,730' E 19° 4,180' 106 m [GCSZEI+Dera patak kerékpárút] pont közelében kezdődik a 11-es utat elkerülő, a Dera-patak majd a Duna töltésén vezetett új kerékpárút. Az út több pontjáról is megcsodálhatjuk a szentendrei Dunaágat. A multi második pontját borostyán indái közt találjátok talajszint közelében, itt egy geopalackot kell keresni. N 47° 38,559' E 19° 4,677' 105 m [GCSZEI-2]
A kerékpárút a Bükkös-patak hídjánál éri el Szentendre belvárosát. Utunkat továbbra is a Duna partján folytatjuk a révállomásig. N 47° 40,233' E 19° 4,766' 106 m [GCSZEI+Révátkelés ] Itt átkelünk a szigetre az óránként járó kishajóval. (Hamarosan gyalogos híd épül Szentendre és a sziget között.) A szigeten átvezető jól járható földúton Horány felé vesszük az irányt. A multi harmadik pontját A Horányból a szentendrei révhez vezető út mellet helyeztem el. N 47° 39,982' E 19° 5,773' 116 m [GCSZEI-3] Mivel ez a pont már többször eltünt, megadok egy alternatív ládahelyet is, itt korhadó farönkben levő orvosságos dobozt kell keresni. N 47° 39,985' E 19° 5,765' 106 m [GCSZEI+alternatív ]
Ne felejtsétek el megnézni a horányi révátkelő közelében található római őrtorony maradványait N 47° 39,505' E 19° 6,747' 106 m [GCSZEI+Római romok ]
Visszagurulunk a szigetet védő körgátig, majd a gáton vezető aszfaltúton észak felé fordulva Szigetmonostor felé vesszük az irányt. A falun áthaladva frissen felújított kitűnő minőségű aszfaltúton haladunk Tahitótfalu felé. Az útról szép kilátás nyílik a Pilis hegységre, majd később a Naszály tömbje is feltünik.
Az útvonal Szigetmonostortól Kisorosziig végig kutak mellett halad el. Az utakról letérni tilos, erre sok helyen tábla hívja fel a figyelmet. A kutakat fegyveres őrség vigyázza.
A multi negyedik pontja a falu híres szülöttének Pollack Mihálynak a sírja. N 47° 44,873' E 19° 5,713' 122 m [GCSZEI-4] Itt a sírfelirat utolsó sorának első szavát jegyezzétek fel. (A sírt körülvevő kerítésen a ravatalozó felé eső oldalon található egy kapu. A sírokkal szemben állva a bal oldali fekvő sírkövön levő feliratot keressétek)
Az emlékművet Ybl Miklós tervezte , védett műemlék.
Tahitótfalut elhagyva lovardák között vezet utunk, majd mintegy 11 kilométeres tekerés után Kisorosziba érkezünk ahol már nem csak a Pilis hanem a Börzöny hegyeire is szép kilátás nyílik.
A ládát a szigetcsúcs közelében rejtettem el egy nagy nyárfa ágvillájában N 47° 48,503' E 18° 59,794' 117 m [GCSZEI-5]
Javaslom, hogy mindenképpen keressétek fel a szigetcsúcsot, páratlan kilátás nyílik a Dunakanyarra és a visegrádi várra.
Az útvonal trackje innen letölthető.
Mivel a multi pontjai több útvonalon is bejárhatók a tevezéshez hasznos lehet a szigeti révek menetrendje Kérem, hogy a multit csak kerékpárral teljesítsétek.
Egy kis kedvcsináló video Puputól.
Története:
A honfoglaláskor a szigeten a hagyományos legeltető, állattenyésztő területhasznosítás folyt. A középkori Magyarország legjelentősebb gócpontja a Dunakanyar, ezt követően Buda volt. A sziget e kettő közötti fontos összekötő szerepet töltött be, A természeti adottságok nyújtotta lehetőségek alapján az itt élők jelentős állatállományt tartottak, amit földmúveléssel egészítettek ki. Emellett hajóépítéssel , fuvarozással, halászattal is foglalkoztak. A török hódoltság végén kialakult a településhálózat, amely mind a mai napig megtalálható a szigeten, A szigetlakók életében jelentős a vízhasználat és az ártéri földművelés. 1870 körül a szigeten alapították az első magyar-bolgár kertészetet. A homokbuckás területeket akáccal és fenyővel kötötték meg. A XIX. sz legelején megkezdődött az árvízvédelmi rendszer létesítményinek kiépítése. 1914-ben megépült Tahitótfaluban a szigetet a szárazfölddel összekötő közúti híd.
Az 1890-es években a szigeten megjelent a Fővárosi Vízmüvek és sorra épültek a kutak. A parti területek védetté válása miatt a gazdálkodás a sziget belsejébe helyeződött át.
Természeti értékek:
A sziget hossza 33 km, kelet-nyugati szélessége 3.8 km, területe 58 négyzetkilométer.
A szigeten található Európa legnagyobb víznyerő területe is,innen kapja Budapest és környéke ivóvize túlnyomó részét.
Geológiai érdekessége, hogy a sziget tömegét alakotó kavicsos hordalékréteget alul agyag, felül homok zárja le, ezáltal természetes vízszűrőként viselkedve kiválóan alkalmas a rajta átszűrődő víz tisztítására.
A sziget északi csúcsa közelében értékes őshonos fűz és nyárfaállomány található.
Váccal szemben található az 1974 óta védett Martuska -sziget, amit ártári ligeterdő és fontos madárvonulási pihenőhely tesz értékessé.
Tahitótfalut és a váci révet összekötő úttól északra helyezkedik el a Pankuti-legelő. A Dunaágak között különböző magasságú ártéri szintektől a homokpuszta gyepekig változatos életközösségek, szegélyező ártéri ligeterdő maradvány védett lágyszárú növényfajokkal, nedvesebb réteken jelentős kígyónyelvpáfrány állomány valamint további védett fajok ( pl. nyári tőzike,sárga nőszirom, tavaszi csillagvirág) , egyedülálló fekete kökörcsiny állomány, homoki kikerics, kései szegfű található.
Tahitótfalu partjainál elterülő Kecske-sziget térsége varázslatos ártári zátony, időszakos holtágvilág.
A váci révkikötőtől délre elhelyezkedő Torda-sziget védett területén ártéri ligeterdő maradvány, gazdag madárvilág, 57 költő madárfaj, számos ritkaság (pl. jégmadár, gyurgyalag, berki tücsökmadár) a térség egyik legjelentősebb madárvonulási állomása található.
Ládakarbantartás: 2016.07.06
A megtalálók visszajelzései alapján az 5. ponton kicseréltem az elázott logbookot. A láda amúgy jó állapotban van, sérülést nem találtam rajta.
A 3. ponton ismét eltünt az összes jelszóhordozó. Utoljára pótoltam a mikroládát és egy alternatív rejtést is kihelyeztem. Ha legközelebb is eltűnik a láda át fogom helyezni ezt a pontot. 2018.04.18
Ládaellenőrzés. A hiányzó tollat pótoltam, a logbook még használható. 2023.06.01
A beázott ládát az 5. ponton cseréltem.
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Már régóta szemeztem vele, az első 4 pontot, biciklivel, egy 64 km-es túra közben, az ötödiket, autóval, két másik láda után szedtem össze! Köszönöm a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.3]
A mai napot ez a multi töltötte ki.
A Megyeri hídon alatt parkoltunk és a 15+14+13+12+4 lépcsőfok után kellemes sétát tettünk oda-vissza ráérősen, nézelődve. Félelmetesnek tűnt fentről az apró magányos kajakos a hatalmas vízben, majd elgondolkodtató, a sok nagy hajó cirkálása. Az oszlopon jól látszik a felirat. :-)
A 2. ponthoz a kerékpárúton sétáltunk, majd a hídon átkelve a töltésen jöttünk vissza.
A szigetre érve először Pollack Mihály sírját kerestük fel.
Néhány napja a Millásreggeliben Katona Csaba történész beszélt hosszan a 245 éve, 1773. augusztus 30-án született Pollack Mihály legismertebb alkotásaként számontartott Magyar Nemzeti Múzeumról, illetve palotákról, kastélyokról, bérházakról, középületekről, amik az Ő keze nyomát őrzik. Kb. 200 épület. Néhány évvel a halála előtt "végignézhette", hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban számos épületet lebombáztak, köztük a Pesti Vigadó épületét.
A Nemzeti Múzeum építkezésének befejezése (1840) után épületet már nem tervezett, a legtöbbet itt, Tahiban, a maga tervezte nyaralójában tartózkodott.
Nem gondoltam, hogy néhány nap múlva itt állok a sírja előtt.
A 3. pontot gyorsan megkerestük és mentünk a szigetcsúcshoz az eredeti úti célunkhoz. A nyári idő nagy tömegeket vonzott a strandolni. Az autós behajtás 2500 Ft, amit nem vettünk igénybe, hanem jó messze megálltunk, fürdőruhára váltottunk és először a ládához gyalogoltunk. Kellett balettozni papucsban a növények között, de megoldottuk. A Duna parton a tömeg ellenére is találtunk nyugis részt, ahol úszunk egyet. A sodrásban hiába tempóztam egy helyben maradtam, és egy kihagyás után máris vitt a víz kíméletlenül. Hamar visszatértem a partra és inkább csak a szélén pancsoltam. :-) A parton a bokáig érő vízben nagyot sétáltunk mindkét ágon, oda-vissza.
Jó nap kerekedett a pontok mentén, kerékpár nélkül is. Talán megbocsátható.
Két részletben kerestük a multit. Első alkalommal az első három pontot, másodikra pedig az utolsó kettő pont lett meg. Kicsit nagy volt a forgalom a szigeten, de azért még elviselhető volt. A szigetcsúcson nagy fürdőzés volt. Köszönet a munkádért.
Két-három alkalom kellett mire összehoztuk. Mi nem cangával voltunk, hanem kocsival meg félig gyalog! Nagyon szép helyeken jártunk, mikor ezeket kerestük! Köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Két túrával lett meg. 2021-ben 1-4-5: Bp - Tahitótfalu - Kisoroszi oda-vissza. 2022-ben 2-3: Bp - Dunakeszi - sziget - Szentendre - Bp, egy kis kompozással. Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Két részletben.
Először az első két pontot kerestem meg, itt még reggel -2 fok volt.
Más rejtések után bementem kocsival a szigetre, elővettem a bringát, aztán jöhetett a maradék három pont, meg a többi...
Azért itt már 9 fok volt, napsütés, szélcsend. Remek volt!
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
A környék ládáinak megkeresése mellett, ennek a multinak is begyűjtöttük a pontjait.
Az ötödik rejtést még 2018.12.30-án a geoszilveszter után cserkésztük be.
A harmadik és negyedik részlet 2019.03.17-én került a füzetünkbe.
Az első és második pontot ma kerestük meg.
(A GCKEM néhány kerékpáros tovább gurítása után a GC20GD és a GC20ZE bicajos teljesítése következett. Ezek a jó kalandok kerékpár vásárlás felé hajtottak minket. A mai két pont felkutatását tehát végre bringával teljesítettük. :)
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról! [g:hu 1.6.4]
Ennek a multinak a pontjait még tavaly februárban kezdtem el bejárni, szigorúan gyalogosan. Sajnos jöttek a tavaszi "lezárások, bezárások", így nem tudtam 2020-ban befejezni. Azóta most jártam először a Dunakanyarban, és most felkutattam a még hiányzó 4-5 állomást. Logolás után üdítőleg hatott fürdeni egy jót a szigetspiccen a nagy hőségben, eléggé hűvös volt a Duna vize...
Köszönöm a rejtést, nagyon tetszett! :)
Ezt a ládát közel 3 év alatt sikerült megtalálni. :D Még 2018-ban voltam először a szigeten és akkor kerestem meg az első három pontot amikor az Egyfás szigetre mentem. Sajnos a harmadik pont jelszó részletét nem találtam ezért ma vissza kellett mennem oda is. Nem a megadott koordinátán van a dobozka hanem picit arrébb. A negyedik pont könnyen meg lett az ötödik pontot viszont ellepték a szúnyogok ezért ott picit sietni kellett a logolással.
Több menetbe sikerült begyüjteni a pontokat. Ma egy rövid délutáni séta keretében elsétáltam az utolsó, még hiányzó ponthoz a Megyeri hídon.
Érdekes helyeket mutat be a multi. Nekem a tótfalui pont tetszett leginkább. Köszönöm a rejtést!
Ma hosszú idő után, egy délutáni 46 km-es Szentendrei-sziget-környéki tekeréssel sikerült az utolsó hiányzó pontot (3.) is megtalálni, a többi már régóta megvolt, ez az egy lógott ki minden körből.
Számtalanszor bicajoztunk már a szigeten, 1-2 éve még Vízművek engedélyünk is volt az őrzött területekre, de valahogy sosem sikerült úgy végigjárni, hogy egyszerre mind az 5 pont útba essen. A mai körrel végül is 5-ből 4-et (na jó, 3.5-et, a temetőinek csak integettünk a gátról :) érintve teljesítettük bringával a bringás multit.
A 3. ponton már nem a kőgátban van az orvosságos doboz, de a nyomok alapján - nem messze attól - könnyen megtalálható. Köszi.
Két részletben lett meg, elsőre az 1. és 2. pontok még bő egy héttel korábban, most a többi. Jó helyeket mutatott meg a láda, és bár most nem úgy alakult, hogy biciklivel teljesítsem, biztos vagyok benne, hogy fogok még úgy is erre járni. Köszönöm a munkád, amit a ládába fektettél, hogy bemutattad a szigetet!
A kört még valójában augusztus 9-én tettük meg, de a második pontot sikerült otthagyni, mert nem a kerékpárúton, hanem a 11-es úton mentünk be a szentendrei dunakorzóhoz. A hiányzó jelszórészletet októberben, egy kis szentendrei sétálgatás alkalmával pótoltam.
Köszönet a kísérőknek mindkét alkalommal :-)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.6.0]
Nagyon érdekes rejtések voltak. A 3-asssal volt probléma, nem volt meg. Az alternatív rejtés beázott, ott sem találtam semmit. Mai nap arra jártam, megbeszélve a rejtővel kiraktam egy új orvosságos dobozt az alternatív helyre és benne a jelszó. Ja és ami a legfontosabb nekem ez volt az első multim is :)
Kiválóan összeállított multi, jó helyszínekkel, és útvonallal.
Több részletben teljesítettem. Szerencsére az utolsó ponttal kezdtem, kedden. Ekkor még a spiccen tudtunk fürdőzni. Két nap múlva már 3 métert emelkedett a vízszint. A füzet teljesen penészes volt, kicseréltem. A láda jó állapotban van, szerintem csak valaki rosszul tehette vissza a tetejét.
A 3. ponton nem volt láda, de az alternatív pont a helyén volt.
A többi ponttal nem volt probléma.
Köszönöm a rejtést.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A végládában a füzet teljesen elázott, a jelszót tartalmazó lap is így a jelszó nehezen olvasható! Ráférne a ládára egy kis frissítés.[Geoládák v3.4.1]
A 2-es kivételével minden pontot levadásztam 2018. augusztusában és szeptemberében, viszont a kettest akkor nem leltem. Most megint arra jártam, és mivel nincs levél már a fákon, megtaláltam a 2-es pontot rejtő odút is (a palack kicsit viharvert, de a jelszórészlet olvasható), úgyhogy kalandom itt véget ért.
Bringás szezonban majdnem minden hónapban végigbiciklizem a szigetet, szóval csoda, hogy ezt eddig húztam. :)
A Kisorosziba vezető út egy részen kriminális, folt és kátyú egymás hegyén-hátán, forgalmasabb nyári napokon nem könnyű úgy szlalomozni köztük, hogy az autósokkal se nagyon szúrjon ki az ember. Szerencsére ez a rossz szakasz nem hosszú (kétszer pár száz méter lehet összesen), ezt leszámítva tényleg jó minőségű aszfalton lehet csapatni.
Protip: télen (ill. csapadékosabb időben) a szigetcsúcsnál a parkolóig vezető út nehezen járható (gödrös-murvás-saras-pocsolyás), ahogy az autóforgalomtól már elzárt szigetcsúcsi út is (az leginkább saras-iszapos). Mindkettő abszolválható, de egyrészt tiszta retek lesz a bicikli, másrészt a fentiek miatt haladni sem igazán lehet, gyök kettővel célszerű végigcsorogni, ha az ember nem szeretne a feje búbjáig saras lenni.
Hatalmas élmény volt!
Újpesten parkoltunk a kocsival, onnan indultunk el a biciklikkel. Régóta nem tekertünk, így kellett 2-3 kilométer, míg átestünk a holtponton.
Az alábbi sorrendben tettük meg a kört:
1. pont simán meg lett
2. pont is, de ez lehetne igényesebb
Tahitótfalunál a hídon mentünk át
5.pont már régebben megvolt
4. ponton egy kis ideig kerestük a sírt, aztán rájöttünk, hogy kiszúrja a szemünket...
Ezután ebédeltünk egy jót
3. pont csak az alternatív lett meg.
Innen komppal mentünk át Dunakeszire, aztán vissza a kocsihoz Újpestre.
Egy szerződést kellett Pestre hoznom, az időjósok jó időt mondtak, hát felhoztam a bicajt is. Az idő tényleg remek volt, a 2. és az utolsó pontnál azért volt sár. A Balaton körüli kerékpárutakon is van néhány hupli, meglepődtem, hogy errefelé is jutott belőle.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.5]
Még a 2018-as év legelején kezdtem a Megyeri-hídnál és most sikerült a hiányzó láncszemet is felkeresnem.
Ez egy igazán érdekes multi volt számunkra.
Kb. 4 évbe telt mire sikerült minden pontját begyűjteni. :)
Nyaranta a gyerekekkel többször ellátogatunk a szigetre, így apránként végül sikerült összeszedni minden pontját.
A 3. pont jelszavát elkevertem, így tavaly azt újra felkerestük, de akkor nem leltük meg, így a rejtőt kértem meg, hogy adja meg a jelszórészletet.
Köszönjük a lehetőséget!
Teljesen szabályosan, káposztásmegyerről indulva, szűk 90 km-t tekerve (oda-vissza összesen), egy délután alatt vadásztuk le a multit. Nyagyon teszettek a rejtések, egy kis keresgélés mindenhol kellett, de sehol sem álltunk 5 percnél tovább. Ez egy vérbeli biciklis láda :)
+ Infó, hogy a 3. pontnál mi csak a tartalék ládát találtuk meg, illetve a logbook kicsit nedves volt, lehet, hogy valamikor majd érdemes lenne cserélni.
Megvan az első és az utolsó pont.
A végládában vizes, penészes volt minden. Kivéve a jól záródó zacskóban lévő logbook.
A toll is tönkrement,a mellékelt fotón látható zöld műanyagba került a cucc.
Első nekifutásra az első két pontig jutottam el még június közepén, de nem volt egy szerencsés napom. A második pontnál a buja aljnövényzet és a mindent betakaró borostyánok alatt nem találtam rá a geopalackra. Mivel úgy gondoltam, hogy egy jó kerékpártúrának ne legyen a része a hosszadalmas bozótharc, így 20 perc után feladtam és felhívtam a rejtőt a jelszórészletért. Aztán jött egy defekt is, így 24-km-nél kénytelen voltam befejezni.
A második nekifutás már zökkenőmentes volt, a kis forgalmú szigeti úton nagyon élveztem a bringázást. Mindhárom ponton gyorsan megtaláltam, amit kellett, ráadásként még begyűjtöttem két másik ládát is Kisorosziban. Egyetlen probléma, hogy közben besötétedett, így a visszafelé utat Szentendréig lámpafénynél tettem meg. A mainak 52 km lett a vége.
Két részletben bicóval kerestük. Horány volt a bázis, egyszer egy szigetcsúcs túra keretében találtunk két pontot, egyszer pedig Horányról Pestre tekertünk.
A Dunapart végig gyönyörű.
Az úgy volt, hogy túrázás vagy evezés? Az volt a kérés, hogy inkább egy könnyű (nincs szint és max 40 km) bicajozás legyen, ebéddel és pihenéssel. Jól kinéztem ezt a túrát, csak nem számoltam azzal, hogy a végen még vissza is kell tekerni a kiinduláshoz. Így lett 80 km, de a többi a stimmelt. Nehéz a programszervezők élete.
[g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
A mai napra két Szentendrei-szigeti volt betervezve, ha már ilyen szép napunk volt.
Szentendréről kishajóval a szigetre, majd ahogy a láda név is kéri, kerékpárral tettem meg az utat a csúcsig és vissza, majd tovább hazáig.
Néhány méter híján 91 km-t tekertem.
A mai programom ennek a multinak a végigjárása volt, természetesen kerékpárral. Közben több útba eső ládát is begyűjtöttem. Tartalmas nap volt!
Egyik ponton se tapasztaltam hiányosságokat. Nagyon rendben volt ez a multi!
Köszönjük szépen az elrejtést, szuper program volt végigjárni a pontokat!
K&H Piaci igazgatóságának csapata
[A jelszórészleteket töröltem. 2016.04.13 Attibati]
A mai napra bringás ládázást terveztem a Szentendrei-sziget környékére. A Dunakeszi horgásztavaktól indultam, majd a sződligetnél fordultam vissza és Horánynál kompoltam át a szigetre. Mivel a multi 1. és 5. pontját már régebben megtaláltam - 2011 óta vár a befejezésre -, így a legdélebbi 3. és 4. pontja után É-ra haladva a tahitótfalui hídon át jöttem ki a szentendrei oldalra és fejeztem be Szentendrén a ládát. Nem volt rövid és nem volt egyszerű, de végre ez is megvan! :)
A 3. pontnál a jelszóhordozót nem találtam. Felhívtam a rejtőt és a részletek megbeszélése után abban maradtunk, hogy nemsokára ellenőrzi/pótolja a rejtést.
Szentendrei szigeti kerékpározásunk során jártuk végig a rejtés pontjait.
A szeptemberi de nem őszi időben sokan voltak a szigeten, főleg a Dunaparton. Köszönjük a rejtést.
Egy igazán elhúzódó levadászás volt ez a láda. Még valamikor tavalyi év végén, idei év elején lett meg a megyeri hidas pontja. Egy hosszabb dunakanyari tekerésről hazafele jövet a második pont is éppen útba esett, de valahogy az utolsó 3 pont mindig kiesett az utamból.
Még akkor sem sikerült foglalkozni velük, amikor a Suhanj6-ot rendezték. Lényeg a lényeg, a mai nap végre egy szentendrei szigetes bringatúra keretében sikerült az utolsó 3 pontot útba ejteni és begyűjteni.
A harmadik ponton csak az oszlopon lévő pótjelszót találtuk, a plusszos dobozt nem.
[263]
[:840:]
2012.09.16-án találtam meg az első két pontot, 2015.06-14-én az ötödiket, és ma kerestük fel a maradék kettőt egy igen csak hosszú, 125 km-es szigetjáró bringatúrán. Jó kis kör volt!
Ma 66 km-esre sikeredett túránk fő célja ennek a ládának a begyűjtése volt. Sosem jártam még a szigeten, nem is tudtam róla szinte semmit, így minden újdonságként ért.
1. pont: nem egészen értem, hogy miért itt van. A rejtőnek jól útbaesik, de másnak? A hídon nem valami nagy élvezet biciklizni, keskeny a rendelkezésre álló terület, szembe forgalom esetén könnyen bekadhat az ember a befelé hajló korlátba. Legalábbis én ettől rettegtem. (Igaz, most a szokásosnál félősebb vagyok, mert még nem hevertem ki három héttel ezelőtti esésemet.) Ez egyetlen pozitívum itt az, hogy a jelszó leolvasásához nem kell szemüveg még a 40 fölöttieknek sem. :-)
2. pont: még mindig nem vagyunk a szigeten. Lehet, hogy ez a "Kerékpárral a Szentenderi-szigetRE" láda?
Ez a pont egy kicsit megviccelt minket, (ahogy látom ezzel nem vagyunk egyedül), kis értetlenkedés után a többet ésszel mint erővel győzött és megkerestük a helyes, könnyű utat. Szép fát találtál, Attibati!
Rév: az ajánlott helyen most fél óránként jár a komp és pont lekéstük. Ezért inkább továbbtekertünk és gondoltuk. a hídon megyünk át és fordított sorrendben teljesítjük a maradék pontokat. Meglepetésünkre nem messze, Leányfalu előtt találtunk egy másik kompot, ami viszont folyamatosan jár, a kiírás szerint 10 percnél többet nem kell rá várni. Így is lett. Ráadásul biciklivel kicsit olcsóbb is volt, mint a másik, míg ott gyalogosan olcsóbb 10 Ft-tal. :-) Nagyon örültünk, hogy végre átjutottunk. Béke, járműmentesség, elég sok bringás fogadott ideát.
A 4. pont tetszett a legjobban. Nem tudtam, hogy Pollack Mihály és családjának számos tagja Tahitótfaluban nyugszik. Gyönyörű a két síremlék és nagyon érdekes maga a temető is, sok eddig még sosem hallott nevet (pl. Karnavál/Karnevál, Fanczal, Üller), és a nálunk megszokottól eltérő síremléket láttunk. Meg egyáltalán, hogy-hogy itt van domb?
Mára csak a 3. pont maradt (Tahitótfalu - Kisoroszi(GCNRET+GCKISO) - GCSZEI(3) - Tahitótfalu útvonalon). A mikroláda valószínűleg tereprendezés áldozata lett, de a pótjelszó kiválóan olvasható .... :)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést :)
Én gyalog+autó kombinációval láttam neki megkeresni. Az első ponton kisebb gondom akadt, mivel gyalog csak a déli oldalon tudtam feljutni, de végül az is megfelelt - egy kis gondolkozással. A második ponton kicsit elnéztem a láda helyét, mert a patak túloldalára gondoltam, és sehogy nem találtam átkelési lehetőséget, úgyhogy végül visszasétáltam az állatorvosi rendelőig és a kerékpárúton közelítettem meg. A 3. ponton még jól olvasható a felirat, a 4. pont is rendben volt. A láda könnyen meglett, de belül úszott a vízben. Szépen kitakarítgattam, megszárítottam. A logbook teljesen átázott, ezért tettem egy újat, a régit pedig elhoztam és eljuttatom a rejtőnek.
Kétszemélyes családi túra egy trekkinggel és egy fekvővel. Váci start délelőtt, kényelmes tempó Dunakesziig, Révnél kis harapnivalóval melegítés. Nagy élmény volt a hídon átmenni, jó hosszú. Beugrottunk a Lupa-tavi ládáért is Szentendre felé meglepődtem, hogy nem aszfaltos az EV6, de száraz volt az idő, nem volt gond. Második pontot kis kereséssel megtaláltuk. Kishajóval át a szigetre, szegény srác rosszul fogta meg a fekvőbringát és jól összezsírozta magát a lánccal. Horányig megint földút, nedves időben macerásabb lehet, most néha a homokosabb részeken kapart el a kerék. Harmadik ponton nem találtuk a dobozt, csak a felírt pótjelszót. Szigetmonostori vegyesboltban frissítés, majd irány Tahitótfalu. Az úton dolgoznak, kétszer is lámpás félpályás lezárással találkoztunk, aminek nem a bringásokhoz igazítják az idejét, de átértünk. Tahitótfaluban gyors találat a temetőben, majd Kisoroszi. Az út nagyon szép arrafelé, jó kilátással, szép időben tekertünk. A végláda meglett, sok szúnyog között és erősen beázva, nem is írtam bele végül :/ Visszafelé a Katica fagyizóban frissítettünk, majd kicsit belehúzva elértük a váci révet, a végén a macskakövön szétverve embert és járművet :)
75 km lett, nagyon szép kör volt, köszönjük szépen. :)
Nagyon köszönjük az invitálást. Láttunk sok szépet... Nem a leírás szerinti sorrendben haladtunk, de így is jó volt... A harmadik ponton nem találtuk a jelszót, de a rejtő segítségével megoldottuk. Ideiglenesen felírtam egy oszlopra a koordinátánál...
Köszi a rejtést!
Szép napsütéses időben. Az első pont egyértelmű volt. A másodikat először a bringaút másik oldalán kerestem, de aztán amikor rájöttem, hogy nem ott van, egyértelmű lett a rejtekhely. Ötletes, mert nem kell turkálni az odúban. Gyors kompolás után meglett a harmadik pont is. Kicsit tartottam a földúttól, mert elég nedves volt a föld, de szerencsére az út nagy részén homokos a talaj. Sajnos az utolsó 200 méter viszont nem, ami kb. 5 kg sár leszedését jelentette, amikor végre kiértem az aszfaltra. A negyedik ponton éppen temetés volt, többszáz fős tömeggel és nem akartam keresztülvágni rajtuk bringával, úgyhogy előbb az ötödik pontot gyűjtöttem be (itt már rutinosan a sáros rész előtt letettem a bringát és gyalog mentem a ládáig), aztán a váci komphoz menet még beugrottam az (akkor már üres) temetőbe. A láda az utolsó pontnál sajnos jól be volt ázva, állt benne a víz. Igyekeztem vízteleníteni, de nagy szárítgatásra nem volt időm.
A jelszó nem tudom miért nem jó. Sajnos képet nem csináltam mindenhol, de az utolsó pont kivételével lefotóztam mindegyik jelszórészletet, ha kell el tudom küldeni a rejtőnek. Kérném a találat jóváhagyását.
Szentendrei-szigeti kerékpártúra közben levadászva. Bár eredetileg több részletben tervezve, ma végülis az egész multit abszolváltam 88.2 km tekeréssel. Az első és második pontot már korábban megszereztem. Újpestről indultam északnak, a dunakeszi kompon át közelítettem meg a szigetet. (Személyjegy 300 Ft, kerékpárjegy 250 Ft). A körgáttal az újítás miatt gondom volt, de a többi az adta magát könnyen. Surány-Tahitótfalu útvonalon értem el Kisoroszit. A végláda első blikkre szívásnak tűnt, végül mégsem volt az. A szigetcsúcs bőven víz alatt volt, majd 120 méter volt még hátra (nagymarosi vízállás: 250 cm). Visszafelé a tahi hídon át Tahitótfalu-Leányfalu-Szentendre-Budakalász útvonalon a Megyeri hídon át értem vissza Újpestre. Sorrend: 3-4-5-2-1. Szentendrétől belefutottam a délutáni felhőszakadás hagyatékába, a papírgyártól már szabályosan esett az eső, így az utolsó 15 km kellemesen esős és sötét volt... Köszönet a túráért, kellemes volt.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Nagyszerű túrát tettünk ma BZ-vel a szigeten. Gyönyörű, nyugodt és végtelennek tűnő hely. A szentendrei gyalogos hídnak ugyan se híre, se hamva, de ez senkit ne riasszon el, révezni jó! :)
Köszi a rejtést!
Régóta terveztük már ezt a multit Dettivel, ma nekiindultunk és 83,2 km letekerésével teljesítettük. Az idő eleinte nem volt túl barátságos, de délután már a Nap is kisütött néha. Szép a sziget, biciklivel nagyon kellemes, ha lenne rá akarat igazi biciklisparadicsommá lehetne varázsolni.
Köszönjük, néhány kisebb problémával, de meglett, jó kis túra volt!
Eredetileg úgy terveztük Istvánnal, hogy a 3 napos kirándulás első napján befejezzük, csakhogy Szentendrén az orrunk előtt ment el a komp, és mivel nem akartunk egy órát várni, így változott a terv.
17-én az 1-2. pontokat találtuk meg. A kettesnél a GPS először bevitt minket egy olyan helyre, ahol a vízen nem lehetett átkelni, de aztán megtaláltuk a helyes utat. Lehet, István itt kapott tüskét, mert egyre gyakrabban kellett pumpálnia, de szerencsére azért kibírta a bringa Kisorosziig, ahol a szállásunk volt.
18-án este visegrádi túra után még begyűjtöttük a kisoroszi ládákat, meg az 5. pontot.
19-én, már hazafelé lett meg a 3-4. pont, és így utána kompoltunk vissza Szentendrére.
Jót bicikliztem ma. Itthonról indulva, 100Km kerekezéssel lett meg. Közben útba ejtettem GCSEK-et. A 3. ponton újra írtam a jelszó részletet, mert nehezen volt olvasható.
A 3. pont mikroládája a gátépítés miatt elveszhetett ezért azt a régi helytől mintegy ötven méterre áthelyeztem. A kőkorlát közelében kell keresgélni egy kb 10 cm hosszú, természetes anygból készült tárgyat.
Első kör: Római-part - GCSZEI-1 - GCSZEI-2 - Szentendre - Római-part útvonalon még tavaly márciusban. Jót tekertünk hármasban, 28 km lett a vége. A hídon gyakran jövünk-megyünk, bicóval mégis más volt.
Második kör: Tegnap Határcsárda - GCSZEI-3 - GCSEK - GCSZEI-4 - Határcsárda útvonalon. A harmadik ponthoz kellemetlen a murvás út, de szerencsére nem tart sokáig. A doboz megtaláltuk, de benne csak egy hangyacsaládot leltünk. Köszönöm a rejtő segítségét!
A negyedik pont könnyen meglett, az alig-alig forgamas útvonalon nagyon jót mentünk. Az autóhoz visszaérve egy defekt, így megvolt a másnapi program. :)
Táv: 26,9 km
Harmadik kör: Defekt utáni próba, Kisoroszi keresztbe s kasul. A ládához kell némi bozótharc, cserébe mugli biztos helyen van.
Táv: 20,1 km
Nagyon jót tekertünk mindhárom alkalommal. :)
Köszi
Tekerés Határcsárda, GCSZEI-3, GCSEK, GCSZEI-4, Határcsárda sorrendben.
A harmadik ponton a kapszula meglett, de csak egy hangyacsaládot találtunk benne.
Már csak az ötödik kell. :)
Sokszor végigjártam már minden méterét, most két részletben az idei éve talán utolsó igazán bringázásra alkalmas hétvégéjén. Köszönöm a rejtést! [g:hu 1.4.29] [wapon beküldött szöveg]
Ma a Szentendrei sziget, és környékének szeplőtelenítése volt soron, befejezésként a Budapest kerülő GCNEWS záró ládája is meglett.
A bakancsba belekerült 28 - igaz csak síkvidéki - km.
Fordított sorrendben, autóval, de így is volt gyalogolni való.
A 3. pont megvan, de a gátépítés munkálatai kissé feldúlták a környéket. A kőkorlátot áthelyezték, így már nem viszonyítási pont.
Nagyon teszett ez a multi! Jól végigvezetett a szigeten amit eddig még soha nem jártam végig. A harmadik pont csak segítséggel lett meg, mert a környéket átszabják egy kicsit. Az öt pont begyűjtéséhez 3 alkalom kellett. Köszönet a segítségért és a rejtésért!
Több részletben, de meglett. A 3.ponton a jelszóhordozót nem találtuk, mert a levágott ágak mindent elleptek. ezzel a jelszórészlettel Gábor75 segített ki. Köszönjük a lehetőséget!
Jó kis láda volt. Még egy éve szedtük össze az utolsó két pontot. Tegnap a harmadik pontot próbáltuk meg összeszedni de az egész gátat és odavezető utat átépítik, így ez a jelszórészlet csak segítséggel lett meg. Ma szedtük össze az első két pontot végül. Az elsőnél a gps nem mutatta annyira egyértelműen hogy melyik oszlop kell ,de 3-4-szerre elfogadta a jelszót végül.
Horányból indulva 3-4-5-2-1 sorrendben jártam be a szigetet,begyűjtve a környék ládáit.
A multi 3. pontját szerintem ideiglenesen érdemes lenne áttelepíteni az útépítési munkák miatt.A ládától kitekertem a szigetcsúcsra,amit nem bántam meg sem én sem a szúnyogok.Nekem 80km lett a vége és még egy kis terepezés is akadt benne itt-ott. Délután egy kis levezető fallabda szaunával kombinálva,így lett teljes ez a nap.
72 km-esre sikeredett szigeti kerékpáros túránk alkalmával jártuk végig a pontokat. Kerékpárral a budai oldalról indultunk, így az első pontot kerestük fel a legvégén. Köszönjük a rejtést!
Két részletben beszerezve a jelszórészleteket, előbb a ládát találtam meg, majd a többi pontot jártam be. Persze a sziget és környéke már régről ismert, csak akkor még ez a játéktér nem volt itt. A harmadik pontnál nagyszabású földmunkákat végeznek, a rejtek épp megmenekült, de időnként problémás lehet az elérése.
112 km-es bringás tekerés Monorról, a hírtelen jött nyárban, a GCROME új ládához, de gondoltam ha már itt vagyok, átkompozok Horányba a GCSZEI-3 multihoz. Itt aztán jött a szívás, tegnap még Pupu, csak erdő rendezést tapasztalt. Mára széttúrták az egész környéket: utat, kőkorlátot stb. Visszafelé, Kistarcsán a Republikos Cipő (Bódi Laci) sírjánál "vígasztalódtam". Mindíg kérdezik az emberek, miért a jók mennek el hamarabb? Mert nekünk rosszabbaknak, még tovább kell szenvednünk, hogy kiérdemeljük a megváltó halált. Node félre bú, a rendezés után Attibatinak lesz egy kis dolga ezzel a ponttal: Paparazzy48.
Ismétlés a GC-kupában. Feleségemmel karikáztunk 40 km-t a Szentendrei-szigeten. A multi 3. pontját kerestem fel. Erdőművelés folyik, épp a pontnál egy kazal gallyat raktak le.
Megtaláltuk! Két és fél körből teljesítettük a multit. Az első felét még augusztusban, a másodikat a mai napon, a végládát pedig a kisoroszi éjszakai ládázás során gyalogosan. Köszönjük a rejtést.
Mai 95 km -esre sikeredett kerékpáros túrán a pontok begyűjtve. A GCNEWS miatt nem a Megyeri hídon mentem így először a 3,4,5-ös pontot fogam meg és hazafelé a 2,1-es pontokat. Tetszett. Köszönöm.
Két részletben, természetesen biciklivel. A multi minden részét élveztük, bár már járunk az összes helyen és ponton valamikor régebben. S még fogunk itt tekerni máskor is!
Az első kör 58 km (május 6.):
Megyeri-híd - Szentendre - Horány - Tahitótfalu - Vác - Göd - Dunakeszi
A második kör 55 km (július 28.):
Tahitótfalu - Kisoroszi - Visegrád - Nagymaros - Verőce - Vác - Tahitótfalu
Az utolsó jelszórészletet jól megkavartam, mert két betűt felcserélve is értelmes szót ad. Így jár, aki gyorsan olvas... :)
Megtaláltuk, köszönjük a lehetőséget!
Mónika és Gábor [g:hu 1.4.16] [wapon beküldött szöveg]
Két részletben sikerült, de Attibati segítségével (2.pont) végül összeállt a kép. Összeadva jó kis tekerés volt :)
Ígérem, hogy a 2. pontot újra megkeresem.
Köszönöm!
Nagyon klassz két napot töltöttünk bringázással a szigeten és környékén. A pontok közül a másodikat sajnos nem sikerült fellelni, köszönet Attibatinak az utólagos segítségért. Nagyon tetszett a második pont előtti dunaparti szakasz, a harmadik pont környékén az árnyas erdei út, meg persze a szigetcsúcs is. Itt találkoztunk a kempingben lakó rókával, a ládánál pedig éppen érő vadszilva nyújtott kellemes felfrissülést. Teszteltük a Rácz Fogadót Kisorosziban, tetszett. Hálás köszönet a rejtésért, ilyen nagyszabású multira eddig nem vállalkoztunk.
Felsőgöd - Zugló kerékpártúra (83 km) közben. Régóta készültem rá, de túl közel volt, ezért halogattam. Élveztem én is, meg a kutya is az utánfutóban. (A Kisoroszitól Leányfaluig tartó záport már kevésbé.)
Tegnap indultunk GCGOZE 1. pontjától délnek. Az első eső még nem volt komoly, kihúztuk Megyeri-híd budai hídfője alatt. Onnantól egész kellemes, kerekezésre ideális időnk volt. Reméltük kihuzza az idő a végéig. Hát nem. Kisoroszi előtt pár kilométerrel megérkezett az újabb, immáron kiadós zuhé. Először csak betértünk az erdőbe a fák közé, aztán előkerültek az esőkabátok. Mennydörgéssel, villámlással tarkítva egy óráig esett (itthon persze egy csepp sem!). A végére csak átáztunk mi is, ezért a visszafordulás mellett döntöttünk. Tahitótfaluban egy-egy tea, kávé és süti segítségével gyűjtöttünk erőt és szárazságot. A zápor újabb hulláma már a horányi révnél ért minket. 65 km lett a tekerés, csak még hibádzott a vége.
Ezért ma visszamentünk Kisorosziba és gyalogosan jártuk végig az ottani multi pontjait, ennek az utolsó pontját és bandukoltunk ki a sziget legvégébe lábat áztatni (tegnap úgyse lett volna hozzá indulásunk).
Ma egy kis túra keretében levadásztuk a szigeti pontokat. A végére jól elfáradtunk, így az első két pontot majd egy újabb kis kerekezés keretében szerezzük meg, remélem, hamarosan.
Megvan! [g:hu 1.4.11] [wapon beküldött szöveg]
Hosszú idő után először próbálkoztam újra egy kicsit hosszabb távval a drótszamár hátán.
Így utólag, be kell ismerjem, kicsit túlvállaltam magam, mivel a visszaúton Tahitól már igencsak fejben dőltek el a dolgok, de végül csak összejött. A vége 101 km lett egy zuglói indulással.
Az északi összekötő hídtól egy általam még nem bejárt bicikliúton tekertem, így volt némi bizonytalanság, de ez sima ügy volt. Az első ponton nekem a szóbajöhető oszlopok között pont féltávon volt a 0m a céltól, de aztán megemberelte magát a kütyü is.
A laza folytatásban csak a helyenként ellenkező szembeszéllel kellett küzdeni, de arra gondoltam, hogy "jó lesz ez még hazafelé".
A második pont hamar meglett, de jó is volt, mert igencsak penetráns "illat" terjengett a közeli víztisztító felöl.
Sajnos a kompot épp elszalasztottam, így egy hosszabb pihenőre kényszerültem, amit egy kis csapolt megysörrel tettem kellemesebbé ;)
Az átkelés után aztán újult erővel vágtam a küldetés teljesítésébe és a harmadik pont igazán könnyen adta magát. Megnéztem a romokat, majd visszatérve a sziget nyugati oldalára a gáton folytattam utamat.
A temetőben kicsit megpihentem, majd nekiindultam az utolsó szakasznak. A szembeszél itt is jelen volt, de ismét arra gondoltam "jó lesz ez még hazafelé".
Kisoroszira érkezve megkerestem a helyi multit, majd elindultam a végládához, ami szintén hamar meglett.
Innen aztán már azzal próbáltam magam doppingolni, hogy a visszaút rövidebb lesz és jó kis hátszelem is lesz, de ezzel kicsit elszámoltam magam, mert bizony a korábbi pozitív elképzelésemet a "jó lett volna egy kis hátszél visszafelé"-re kellett módosítanom.
(Igen, igen tudom; a biciklisek jelmondata "a szél mindig szembe fúj".)
Összességében remek túra volt, de bizony rendesen elkészültem az erőmmel a végére. Viszont megcsináltam és nekem most ez volt az igazi "megtalálás".
Köszönet a rejtésért!
Anna reggel azt mondta, hogy mindenképp a szigeten szeretne bringázni, így javasoltam a családnak, hogy kössük össze a gurulást egy kis ládázással. Tahitótfaluig mentünk autóval, onnan indultunk dél felé. A 3-es és a 4-es pontot megkerestük, majd üldögéltünk egy kicsit a Duna parton. Visszaérve a Tahitótfaluba nagy volt a dilemma, hogy az eddig megtett 25 km után Anna tudna-e még 22 km-t menni, hogy legalább még egy pont meglegyen mára. De a döntés mégis könnyen meglett, mert álldigálás közben Anna bringájának gumija laposra engedett, így pótbelső híján már csak a jutalom fagyi maradt hátra.
Szánom-bánom, de nem ez az első olyan multi a rejtő ládái közül, amit még csak részben kerestem meg. Ígérem a befejezés nem sokáig várat magára: itt mindig nagyon kellemes tekerni.
ok [wapon beküldött szöveg]
Nem különösebben rajongok a multiládákért, de Pimpi barátom unszolására belevágtunk ebbe a kalandba. A pontokat kicsit összevissza sorrendben kerestük, mert velünk tartott még Golyózsi barátom is, aki a horányi komppal szeretett volna hazaevickélni Dunakeszire. Igy ez maradt a végére, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mint a régi szép időkben "lábon" mentünk végig. A Megyeri hídnál találkoztunk, megkerestük az első pontot ahonnan nagyon szépen látszott az alattunk elterülő sziget, háttérben a Dunakanyar két meghatározó hegységével. Ezután a szentendrei pont került sorra, hamar meglett a geopalack. A bringaút végénél a Kaszinó háta mögött már készültek a majálisra. A Dunakorzó után a 11-es úton folytattuk utunkat Tahiig, ahol a hídon átkelve beiktattunk egy rövidke multit ( GCHID ) Utána Kisoroszi felé vettük az irányt, meglepően könnyedén haladtunk 30 km/h sebességgel. A hátszél csodákra képes. :-) Kisorosziban is hamar meglett a végláda. Itt sokszor jártunk már, amikor régen kísértük a csapattársakat a szezonnyitó Időfutamra. Sok szépség lakozik a házak között, amit az itteni multiláda remekül be is mutat. De az már megvolt nekünk, igy a multi négyes pontja felé vettük az irányt. Ekkor szembesültünk az ordas szembeszéllel, kemény lesz ez a déli csücsökig...És tényleg. Helyenként komolyan kellett küzdeni a 18 km/h- ért. A négyes pont megközelítése kicsit kacifántosra sikerült, mert először hátulról próbálkoztunk. Valamiért elmentünk balgán a temető kapuja mellett. De azért ez a pont is megadta magát. Innen Szigetmonostor felé vettük az irányt, ahol elbúcsúztunk Golyózsi barátunktól. Pimpivel eltekertünk a hármas ponthoz. Itt érdekes másodperceket okozott a helyenként laza homok, mely akrobatikus mutatványokra sarkallt bennünket. :-))
Innen már csak egy lazának tartott kompolás várt ránk na meg a hazaút. A kompon a vicces kedvű matróz rossz helyre állított minket, ennek az lett az eredménye hogy alaposan lefürödtünk nyaktól lefelé. Gázló feeling... :-))
A partot érés után már viszonylag eseménytelenül teltek a kilométerek. Aztán elbúcsúztam Pimpitől, rám még várt egy szolid 120 méteres szintemelkedésű utolsó 3 km. Idehaza gyors adatnézés : 98,5 km lett a mai nap vége, elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel és a multi is elérte célját.
Köszönöm a remek élményt Attibatinak, túratársaimnak Pimpi69 és Golyózsi uraknak, és a matróznak is köszönöm a frissítő Duna-vizet. :-))
dzoli1-gyel és a kutyákkal. Bocs, de a bringa kivitelezhetetlen, ezért inkább gyalogosan keresgéltünk. Ennek következtében jól kiszúrtunk magunkkal a Megyeri hídon, mert a másik oldalon indultunk el a táblák figyelmeztetése szerint:"Gyalogos forgalom a túloldalon". Csavaros logikával aztán rájöttünk mi van átellenben. :)) És stimmelt!
Köszönjük a rejtéseket!
Hja, ha valaki számottevő súlyfeleslegtől szabadul meg bringa őkegyelmessége jóvoltából, akkor télen sem teheti le a drótszamarat. Még ha a nagytudású égboltszakik szobába zárkózós, depis időt ígérnek is. Hál istennek hosszú tesztelgetésekkel sikerült, jórészt a meglévő ruhatáramból, fagybiztos, ultrakönnyű cuccot öszzeállítani. A Fejér megyei ónos szitálás azért beparáztatott, dehát milyen dolog feladni... Pesten száraz idő fogadott. Indulás az Árpád hídtól. 2 vízparti ládának köszönhetően hamar erdős, hangulatos, kicsit MTB-s környezetben találtam magam. Aztán a Megyeri híd környéki fullos bicikli utakkal is ritkán találkozik a magam fajta, vidéki ember :( A hídon bántam, hogy nem hoztam kötelet. Mennyire leegyszerűsítettem volna a nyomvonalat, ha bringával a hátamon leereszkedek a szigetre:) A tervezők tudhatták, hogy jövök, mert ez a rész be volt plexizve. Természetesen a vízparti, rázós utat választottam a továbbiakban, szeretek küzdeni. A 2. ponttal meggyűlt a bajom, vagy eltűnt, vagy balfék voltam ez majd a következö kessernél kiderül. Pedig, mint utólag megtudtam, a rejtés nagyon korrekt. Szentedrénél már fújhattam a tracket, a folytatás nyomaveszett a gps-emben, ergo valamit azzal is bénáztam. Gyorsan megebédeltem a piacon (volt pite is), aztán mentem mindenhol, csak bringauton nem. Azért pár kilcsi után ráleltem, hálisten mert igazán hangulatos, erdei (vagy legalábbis fásított) szakasz volt a kompig. Tartottam tőle, hogy a hídig kell mennem, de a komp egyfolytában pörög. 13 óra körül kompolhattam és a szigeten napsütés fogadott :) Dobogókő és környéke így már baba látvány volt. A csúcsközeli deres fák, hósapkához voltak hasonlatosak. 3. pontig gáton, kicsit aszfalton, majd kitűnő minőségű homokos úton. A rejtés itt is tutti. Nem szúrja ki az ember szemét, de nem is kell órákat keresgélni (mint némelyik GCMTB-s pontot). Ez a 4. pontra is igaz, az ember gyors, virtuális találatnak gondolná...csak hiszed... Előtte már rövidítgettem a távot, bele is futottam egy jón hosszú, macskaköves szakaszba, nyelvet behúzni! A 4. pont közelében, a főúton, találtam végre egy fantasztikus kocsmát. Visszacsöppentem nagyapáink korába, régiségkereskedés is lehetne, nagyon színvonalas megvalósítással. Be kellett vállalnom egy kávét pedig a sötétedés réme már rámtelepedett. Kisoroszi végénél a ládát már napnyugta után cserkésztem be. Szerencsére nem avarban gereblyézős rejtés, igényes logbook-kal. Határidő napló révén én a napnak megfelelő helyre logoltam :) Mire elintéztem a telefonokat (család, autós segítség) csontra rám sötétedett. Így izgalmasabb volt kitekerni a szigetvégbe, éccakai-csillagos-mindenkivilágított panorámát nézni. 59 km lett, több mint 7 óra, kajálással-kocsmázással-4 megtalált és 1 meg nem talált ládával. Délután nagyon szép időben, változatos, igazán szép környezetben. Tavasszal ide a családot is elhozom. Nem mondom, hogy partnerrel nem lett volna mégjobb, de talán geocachinggel töltött napjaim legszebbike volt. Ennyit a bringázásra alkalmatlan november végéről. Köszönöm Attibattinak, remélem mire végzek a bringás köreivel, már csinál újakat :)
Kalandosan sikerült belogolnom ezt a megtalálást, végül a rejtő segítsége kellett hozzá, köszönet neki. Alapvetően ezt a ládát szántam 1600. találatomnak, ami akkor nem jött össze.
09.25-én vágtunk neki a távnak a 4., 5., és 6. sorszámú gyerekkel (10, 8 és 2,5 éves). Feleségem kitett a kocsiból minket és a bringákat Kisorosziban. Először a környező ládákat szedtük össze, majd nekivágtunk a távnak.
Gyönyörű idő volt, kicsi forgalom, több helyen lementünk a folyópartra, így élvezték a gyerekek. A 3. pont után a rév felé elaludt Geri a gyerekülésben, mivel a fejét csak hátranyúlva kézzel lehetett tartani, ezért a feleségemet kellett riasztani hogy jöjjön értünk Szentendrére. Nagyon nem voltam elkeseredve, mert tudtam hogy kb. egy évvel ezelőtt már megtaláltam az első két pontot egy másik bringázás alkalmával. Itthon azonban kiderült, hogy sehol nem lelem azt a papírt amire akkor felírtam.
Most kedden egy konferencián voltam a Megyeri híd környékén, így gyalog (a budai oldalról, jó hosszú séta) újra felkerestem az első két pontot. Nagy örömmel próbáltam logolni, aztán megint csalódás, mert kiderült valamit elszúrtam. A leírást elolvasva már gyanítottam, hogy a 4. pont az ahol nem a megfelelő sírkövet fényképeztem le, amit aztán Attibati is megerősített és kisegített a megfelelő jelszórészlettel. Jó bringás multi, a kis forgalom miatt gyerekekkel is teljesíthető.
... meglesz ez, meglesz az összes többi kisoroszi ládával együtt! XD
Az első két pont fele még fogok tekerni, a további kettőt felleltük ma de a végcélhoz már nem volt időnk eltekerni - visszamentünk a hídon át (a közeli ládát már levadásztam még a nyáron.) Szentendrére, majd továb...
A szigeten nagyon jó tekerni, kár hogy kb. három km-t forgalmas úton kell megtenni a Pollack Mihály* sírjához .\
Jó kis túra volt biciklivel Békásmegyerről (86 km), bár a második pont koordinátái az út túloldalára mutat, így az összes kicsi és nagy rést átkutattam mire eszembe jutott hogy a túloldalon is van fa. Köszi a rejtést!
Surányban lakom, így én alternatív módon több részletben gyűjtöttem be a pontokat. Az első kettőt, még két hete hazafelé kerékpározás közben. A 4. és 5.-ik pontot a múlt héten, míg a 3.-ik pontért ma tekertem el, miután hazaértem. A környéket imádom, és nagyon örülök neki, hogy ez a multi bemutatja a szigetet.
A első pontot még tavaly kaptam el, az utolsót (ami a multi 3. pontja volt) meg most.
Csak lányos zavaromban nem vettem észre, hogy az 5. pont mellett még ott vár rám a GCNRET is (a GCKiso már megvolt), így hát mehetek vissza :-)
Az útvonal egy jó részén már többször jártam és láttam, hogy egy multi különböző pontjai mellett haladok el. Ma úgy döntöttem, hogy végigjárom a pontokat és begyűjtöm a ládát. Bár nem az eredetileg megadott útvonalat követtem de a végeredmény ugyanaz.
A 2. pontnál némi hangyákkal kellett megküzdeni a palackért, a leírás szerinti 5. láda környezete pedig eléggé koszos, ez kissé rontott a megtalálás élményén.
Köszönöm a rejtést!
Ádám fiamat karate övvizsgára kellett vinnem a Pap-szigetre. Mivel a vizsga nem volt publikus, úgy döntöttünk Anitával, hogy hasznosítjuk a rendelkezésre álló időt és ládáztunk egy jót a környéken.
A multinak most csak ezt a pontját kerestük meg, mert mellette mentünk el és nem akartuk autóval végigjárni az egészet. A többit meghagytuk máskorra. A GCKISO ládától a szigetcsúcshoz mentünk egy kicsit ott is körülnézni. Szép a kilátás, de nagyon erős szél fújt most. Nem is maradtunk sokáig.
Szép kerékpártúrát tettem ma, Attibati "felbujtására". Sokszorosan ismertem az egész útvonalat, kivéve a földutas szakaszt. Ettől kissé tartottam is az éjszakai eső után, de homokos a talaj, egész jól haladtam rajta. A második pontnál nem sokat keresgéltem a vegetációban, inkább felhívtam a Rejtőt :-) Köszönöm segítségét, de főképp az ürügyet egy élvezetes bringázásra.
Minap kaptam a családomtól egy sisakkamerát, azt próbálgatva készítettem egy kis videót, amely itt tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?v=3Z2AB8iybO0
Óbudáról indulva már nem először karikázzuk végig ezt az útvonalat. Vagy legalábbis közel ezt, mert számos variációban eljutottunk már Kisorosziba.
A sírt a falu másik végére képzeltük, ezt a temetőt még sosem vettük észre.
A Duna már most nagyon alacsony vízállású, rengeteg zátony bukkant elő.
Huh! Nem is tudom, hol kezdjem? A láda vagy magam ajnározásával? Utóbbival, az talán rövidebb.
Papírkutya vagyok, még soha nem bicikliztem ennyit, hiába szeretek. Több, mint 70 km lett a vége, és kis húzódás miatt még a HÉV-et is igénybe vettem hazafelé, de igenis büszke vagyok magamra. Ennyit még soha nem tekertem egy nap alatt. Hű társam - a 21 éves Csepel - pedig még több jó szót érdemel.
Miért is indultam el akkor? Az Oregon állandóan "beszólt", hogy van itt egy pont a Megyeri-hídon, amit még nem találtam meg. Azt persze nem mondta, hogy a többi jóval messzebb van, de ez idegesített. Tegnap megvizsgáltam menni is lenne a vége, majd megkérdeztem Pandikámat, hogy: -Tudok én tekerni 70 km-t?
Próba, szerencse, és ma reggel 8-kor nekivágtam (Békásmegyerről). Vágtam volna, ha az első kerekem nem lett volna totál lapos. Gyors pumpa (hagyományos, nekem még ilyen szelepem van), de psssssszzzzzt, semmi. A tömítés ronggyá ment. Csere - szakadt. Másodszorra kibírta. Célom volt, hogy délre a ládánál legyek. Ennek érdekében levágtam a Barát-patak kerülőjét és a Dera-patakét is, utóbbit a két héttel ezelőtt épített saját hidamon. (Itt jegyzem meg, hogy az első pont nekünk, budaikanak :) kicsit túlórának számít.) A második palack hamar meglett, majd Szentendrén, amíg vártam a (H)RÉV-re, a Gomba kávézóban pihentem meg. A hajóút érdekes volt, a révész egész családja - 3 generáció - is velem utazott, de mégis a legfiatalabb, kb. 8 éves gyerkőc vezette a hajót. A harmadik pont is könnyen meglett, a homokos, laza út feküdt a biciklinek. Kivéve, ha kocsi jött, és a süppedősbe kellett letérni. A negyedik pontig tartó utat Pócsmegyeren félbeszakítottam, mert nem hagyhattam ki a "nevezetes" Eper presszót. Az üdítőmet a RÉV állomáson fogyasztottam el, és rejtettem is volna egy ládát hirtelen felindultságból, de a kellékeket otthon hagytam - na majd legközelebb. Tahiban csak azon elmélkedtem, hogy Mihály, ha innen származik, hogy került Pécsre? :) Az utolsó 10-11 km már kicsit döcögős volt, de a végláda előtt még levadásztam GCkiso-t is, emiatt 4 perccel dél után loggoltam csak. Nem hagyhattam ki a sziget északi csúcsát sem, ott egy picit megpihentem, gyönyörködtem és elégedett voltam. Szívesen mondtam volna, hogy: -Megcsináltam!, de a visszaút még hátra volt. A kisoroszi Katica büfében ebédeltem, majd a spórolás jegyében a tahi hídon tértem vissza a "szárazföldre". Bevállaltam a 11-est is, annak ellenére, hogy semmilyen biztonsági felszerelésem (lámpa, mellény - na meg egy sört is ittam) nem volt. Lányfalu, majd Szentendre, és HÉV békásig.
Még egy dolog! Ahogy a láda leírását olvastam, mintha csak a Cartographia Szentendrei-sziget turistakalauz képzeletbeli lapjait fürkészgettem volna, annyira tökéletes a leírás!
Nagyon sok élményemről tudnék még mesélni, de ezúton ajánlom minden hozzám hasonló amatőr számára a láda pontjainak felkeresését, nektek is menni fog!
Köszönöm a rejtést!
Eredmények
Össztáv: 71,64 km
Idő (mozgás): 3:38:52
Átlagsebesség: 20,58 km/h
Max. sebesség: 36,98 km/h
Szombati kerékpározásunk fő célja volt ennek a ládának a végigtekerése. Ezelőtt még nem jártam erre, és bár a széllel szembe tekerés lefárasztott, a szigetcsúcs kárpótolt mindenért.
A multi pontjait több részletben de szigorúan csak bringával teljesítettük 11 éves lányommal. Egyszerre még sok lett volna neki, de így is kitűnő túra lett belőle.
1. A Megyeri-hídon sokszor áttekertünk már Újpest felé, nem volt nagy kihívás.
2. A szentendrei ponthoz sokszor eltekertünk már Óbudáról, többször nem volt a helyén a palack, de most tavasszal végre megleltük. Szeretjük a dunaparti bringautat.
3. Tahiból indulva tekertük végig a Szentendrei-sziget déli felét. Az előrejelzést meghazudtolva 6 órán keresztül folyamatosan esett az eső, jól eláztunk, de a római őrtorony közelében sikerült tüzet rakni, megszáradni, aztán újult erővel továbbtekerni.
4. A temetőben szépek a síremlékek, a doboznak köszönhetően ezt is láttuk.
5. Következő alkalommal Tahiból indulva a sziget északi része felé vettük az irányt. Ez tetszett legjobban. Itt jó időnk volt, megkerestük a kisoroszi multi pontjait is. Nagyon szép település. A szigetcsúcs közelében sütöttünk ebédet nyárson, majd végigtekertük mindkét partot, ahol lehetett. Szerencsénk volt a vízállással, mélyen be tudtunk menni a mederbe, ezért remek kilátás fogadott a szigetcsúcsról a Pilis a Börzsöny és Visegrád felé is.
Összességében majd 100km tekerés lett belőle. Köszönjük a remek virtuális idegenvezetést, maradandó élmény volt: Alexa, Toti
Az első pontot már egy korábbi bringázás során megtaláltam, most viszont végigtekertem a maradékot, így most oda-vissza 121 km jött össze. Nagyon nagy élmény volt, köszönet a Rejtőnek!
100 km kerékpár edzés a Budapest - Szentendre - Szigetmonostor - Horány - Surány - Pócsmegyer - Tahitótfalu - Kisoroszi - Leányfalu - Budakalász - Budapest útvonalon 1 új és 4 régi ládával a mai előadások előtt. Ma is jól széthajtottam magam, és ma is jól esett.
GCUJEP-tól tekertem át a hídon, majd a budakalászi EurVelo kerékpárúton a 2. ponthoz. Elképesztő, hogy az ártéri töltés melletti sárra ráteszik a nemzetközi kerékpárutat jelző táblát :-(. A 2. pont is azonnal meglett. A Leányfalu - Szigetmonostor rév várakoztatás nélkül indult. Horány felől mentem a 3. ponthoz. A kapszula azonnal meglett; kicsit szárítgattam, mert átázott. A 4., virtuális pontra emlékeztem. GCHID, GCNRET és GCKISO következtek a pofaszélben, majd a záróláda. A láda is azonnal meglett. Kitekertem a szigetcsúcsra, majd fordító, és hazafelé a 36 km-en végig 54/14 - 54/16 között tempózás átlagos 95 rpm ped. és 142 bmp pulz. mellett.
A láda nem volt betervezve, de olyan közel volt a vége a GcNRet-hez, hogy muszáj volt belekezdeni, akkor így már visszafelé.
A végláda valamikor jól elázhatott, mert most a füzet egyetlen mirelit tömbként csak az első lapját hagyta lefejteni magáról. A temetőben nem tudtunk viselkedni, mert a fél falut Karneválnak hívják és ahol a Karneválok és a Víghek egymás mellé temetkeznek, ott szem nem marad szárazon. Főleg ma, Szilveszter napján. A gáton álltuk a havat, de az oduban nem találtuk meg a palackot, sem a damilt. De Attibati kisegített a részlettel, köszi!
A híd bizonyult a legnehezebbnek. Tudom, hogy csak bringával javaslott a láda, de hát decemberben Békéscsabáról... Szóval tettem pár kört kocsival a hídon, nekem vidékinek a le és felhajtók dzsungelében ez sem volt egyszerű és kevés km sem, de aztán rájöttem, ha nem akarok egy jó kis bírságot a nyakamba, akkor csak igen sok gyaloglás után fogom megtudni az egyébként tőlem 2 méterre levő jelszót. Így leraktam a kocsit a közelben (itt nincs közel, csak messze és még messzebb) és nekivágtam az esti jeges szeles felhajtónak gyalog. Ki is számolhattam volna, de azért is elmentünk az oszlopig. Így, ha nem is bringával, de azért emberesre sikerült ez láda is így az év utolsó és első napján. Köszi!
Jó kis tekerés lett belőle kb. 100 km.Régóta halogattam már ezt a tekerést,valahogy mindig edzés közben tekertem erre és nem volt idő megállni.Most hogy vége a verseny szezonnak most jött el az ideje.A 2. ponton majdnem hagytam a geopalackot mert teljesen be volt esve a fába és nem értem le.Hosszas küzdés után kivettem és utána a madzaggal vissza kötöttem.A főutakon szerencsére alig volt forgalom.
Köszönöm a rejtést.
Mai túránk gerincét ez a multi adta a Pestújhely-Vác útvonalon.
Nagyon elszoktam a bringázástól, és ez a teljesítményemen meg is látszott.
A multi szépen végigvezet a Szentendrei-szigeten, de a rejtések itt-ott hagynak kívánnivalót maguk után.
A második pontnál például vigyázzatok a hangyákkal!
Köszönjük a rejtést!
Szentendrei kerékpár túránk alapját ez a láda alkotta. Szépen végigvisz az úton, csak a pontjai a temetőt leszámítva jellegtelen helyeken vannak. De mindent összevetve kellemes nap volt.
Hárman vágtunk neki, Karesz, Ryan és jómagam. Békásmegyerről indultunk, első pont, második pont, majd a kompnál vártunk negyven percet, addig ettünk-ittunk a büfében. A komp szenzációs, az öreget, aki vezeti, ezer ember közül meg lehetne ismerni, hogy ő a hajó kapitánya. Ábrázatára húzták az évek és a hullámok... Harmadik pont, még mindig gyönyörű időben tekerünk. Tahi környékén egy kis esőt árvészelünk a kocsmában. Kisorosziba félúton már bőrig ázunk. Az ötödik pontot sötétben sárban túrjuk ki, majd Kisorosziban megiszunk egy fél decit. Hazafelé monoton szakad az eső. Tahi után egy kocsmában a TF nyári tábori bulijába botlunk. Békáson a faházban sült krumpli, sör, aztán haza. Ekkor már nem esik. Köszönjük!
Régen sikerült már együtt dobozolni Gyros barátommal, de most szabadságon voltam éppen és összejött.
Fantasztikus tekerésben volt részünk ~75km-en.
Tahitótfaluig Gyros egy a játékon (egyenlőre)kívüli barátja Gergő is elkísért minket, de sajnos mivel valami közbejött így haza kellett jönnie.
Sikerült végre Gyrosal is kicsit beszélgetni. Fantasztikusan éreztük magunkat és részemről nem nap, mint nap bringázó is könnyen teljesíthető terep volt.
A sziget csücske sajnos víz alatt volt, így teljesen nem sikerült kimenni a végére, de megérte. Hazafelé még pár másik ládika is utunkba esett.
Köszönöm a lehetőséget és az örök érvényű "ide biztos nem jutottam volna el, ha nincs ez a játék!
Bringatúra1/5
Általában nem szeretjük a multikat, de ez olyan kirándulás volt, mint amit mi is szerveztünk volna magunknak. Volt minden: sár, homok, csalán, szúnyog, dzsumbi (talán több is, mint kellene). Budakalásznál a bicikliút sárba vész, aszfaltgumival járhatatlan volt. Én is hanyatt estem, bele a sárba. A szigetcsúcs sajnos még mindig víz alatt. Köszi a ládákat!
Budapest Zebegény kerékpártúra. A leírás mentén haladtunk, majd Kisorosziból vissza a tahitótfalvi hídig és onnan Visegrád, Nagymaros útvonalon. 86 km. Nagyon jó rejtés! A szigeten most jártunk először. A szigetcsúcs sajna víz alatt állt, így a szép kilátásból semmit sem láttunk. Szerencsére az eső egy étteremben ért minket, igy megúsztuk a bőrig ázást. Köszönjünk a rejtést!
Eddigi leghosszabb biciklizésünk: kb 80 km-t tekertünk. A Megyeri-híd lábánál hagytuk az autót, és onnan indultunk neki. A Duna-parton tekertünk végig, begyűjtve több GG-s, .com-os és .hu-s ládát is. Felfelé az ajánlott útvonalon haladtunk, visszafelé megkerestük a Kisoroszi nagyrét ládát, majd átkompoltunk Vácra, és onnan tekertünk vissza a kiindulóponthoz. Bár folyamatosan viharfelhők voltak az égen, megúsztuk néhány csepp esővel.
Nagyon tetszett az út, köszi a rejtést.
A nap statisztikája:
80 km biciklizés
3 GPSGames játék
3 .com-os játék
3 .hu-s játék
Fogtam!
Idén kerékpárral csak a GcErdo ládámnál voltam karbantartani. Úgy hogy ez volt az igazi évnyitó bicajtúra! Rákospalota-Újpest vasútállomásról indultunk és a Fóti úton folytattuk utunkat. Azután elértük a GcUjep ládámat, belekukkantottam. A hídon megtaláltuk a szükséges leolvasnivalót, majd legurultunk a GcKanu ládámhoz. Azt is megkuksiztam. Száraz kerékkel gurultunk Szentendrére a parti úton. Visszakanyarodva az odúban elsőre nem lett meg a palack, de aztán csal-csak elértem. A gáton értük el Szentendrét, a jó idő miatt sokan korzóztak. Igyekeztünk elérni az óránként induló révet, onnan pata-törte homokúton rázkódtunk a gátig. Eltekertünk a római romokig is, majd Horányon keresztül haladtunk. Aztán szembeszéllel Szigetmonostorig. A temetőben felkerestük Polláck Mihály síremlékét és kicsit kifújtuk magunkat. Ránk is fért, mert Tahitótfalu után, a következő etapban megint csak erős szembeszelet kaptunk a hosszú, egyenes, kevéssé változatos szakaszon. De nem adtuk fel, csak-csak elértük Kisoroszit. Illetve a ládát is megtaláltuk, és irány a spicc! Jártunk már erre, akkor kicsit kisebb vízállásnál teljesen ki tudtunk menni a szigetcsúcsra. Most erre nem volt lehetőség:( Azért jól körülnéztünk, élveztük a napsütést, a vadregényes tájat. Nem voltunk egyedül, másokat is kicsalt az idő. Visszafelé néhány kilómétert élvezhettük csak a hátszelet, mert fordult az iránya:( Keveset kellett várnunk a váci kompra és a vonatra sem.
Bringás topikos sporttársammal, Mates67-el közösen, egy mai 135 km-es bringás túrán küzdöttünk meg Mikulás napja alkalmából ezzel a multival. Viselhető hőmérsékletű, 6 fokos időben, néha még napsütésben is, jó kedvvel tekertünk végig a szigeten. A tahitótfalui hídon "léptünk be" a szigetre, aztán fel Kisorosziba, majd le Horányba, és -mivel nem volt kedvünk a kompra várni- ismét vissza Tahiba.
Szép táj, új megismert helyek, relatív forgalommentesség, kellemes fáradtság a nap végére... kell ennél több? Köszönöm a láda gazdáinak a rejtéseket!
Még valami: Szentendre elején, a szennyvíztisztítónál, az Eurovelo 6-osnak a 11-es útig tartó patakmeder-elkerülőjét, úgy gondoltuk rövidítjük 1,5 km-rel, a Dera patak (??) medrén át. Sikerült ugyan, de... Szóval ne tegyétek ... :-(
A hideg ellenére 3 társamat sikerült rávennem, hogy kerékpározzunk egyet a Szentendrei-szigeten. Az autókat Szentendrén hagytuk és a 3. ponttal kezdtünk. Út közben begyűjtöttük a GCHID és GCNRET ládákat, majd visszafelé a hídon hagytuk el a szigetet. Ez volt az első útja az új bringámnak, és a kormányszár hosszától eltekintve egész jónak tűnt.
Ha már kerékpáros multi láda, akkor nyomjuk le bringával című fejezet ATA72 barátom szerint. Ez idáig rendben is van, mert ez így illene mindenkinek, ha van egy jó nyerged egy jó bicajon, meg ha gyakrabban kerekezel, nem úgy mint én, aki csak a boltig és az oviig gurul el hetente pár kilométert. Valahogy a futás mindig is jobban vonzott és ma már értem, hogy a kerékpározás miért nem.
A tegnapi túra után romjaimból feléledve - izomláztól és főként egyéb altáji fájdalmaktól gyötörten - az első igazi biciklis multim kerékpáros levadászását követően egyenlőre csak erre a logra futja...
Még csak annyit, hogy egyenlőre nem akarok bringára ülni, ... ülni meg most végképp nem akarok...
Ha ezt tudom, akkor inkább lefutom az egész távot, de bringára nem ülök, főleg nem az én régi, kedves ezer éves montimra, amíg nincs új nyerge, ...sőt egyenlőre bringát sem akarok látni...
Mindezen aprócska problémákat leszámítva jó kis túra volt, de azért legközelebb körültekintőbben - minimum egy új nyereggel - készülök fel a "bicajos" ládavadász túrára.
Köszönet a ládáért! ATA Ferinek pedig a türelméért!
Kerékpározás szempontjából -majdnem teljesen- szűz Paleo.Laci barátommal vágtunk neki a szigeti kalandnak. (Ezúton is gratulálok a teljesítményéhez! Első útnak, télies hűvösben...) 3C°, enyhe pofaszélben, de száraz időben tekerhettünk.
Két .com-os, két .hu-s multival, 80km.-en.
Becsülettel a Váci út irányából kezdtük meg a túrát, még ha ez kerülő is volt nekünk a kiindulópontunkhoz képest. Az első pont után a hosszabb budakalászi szakaszt választottuk, de vissza már nem. A révtől nem volt döntési lehetőség, mentünk amerre kellett!
Hazafelé jövet fél perc késés miatt a Pentele elstartolását megnéztük, de rendes volt a bácsi, plusz költség nélkül átvitt minket egy extra fuvarban miután végzett a menetrend szerinti járattal.
A pontok mindenhol azonnal meglettek, útközben megkerestük a GCHID pontjait is.
A sziget ilyenkor már kihalt, és nem a legszebb arcát mutatja. De a hegyek körben csodálatosak!
[A játékhoz ugyan semmi köze, de hazafelé menet egy végtelenül kedves és csinos csajszi (de tényleg!!!) belém rongyolt hátulról. Szegény autója igencsak megsínylette, az enyémen mindössze egy karcolás esett... Lehet hogy az egész nap -véletlenül- kifordítva viselt pólóm miatt úsztam meg ennyivel?]
4:2 Ezért a ládáért indultunk, de persze ha már más ládikák is voltak a környéken, akkor bringával azokat is össze szedtük. Sajna egy kicsit későn indultunk, ezért a még betervezet két pontot elhalasztottuk.
Tekertünk vagy 70 kilométert, kétszer kompoztunk és beszedtünk az összes csészét. A temetőben kicsit zavarban voltam, mert nem olvastam el a leírás minden részét és nem mentem be a kerítésen. De aztán mégis. :-)
Jól esően elfáradtam, szépek az őszi színek. Köszi a rejtést.
Két részletben teljesítettem a túrát, a 2-5. pontokat egy hete, az 1. pontot pedig ma cserkésztem be. Észak-Pestről indulva és oda visszaérkezve 93 km-t tekertem - meglepett, hogy sikerült!!! Sajnos későn indultam (délben) így nem lett annyira laza-nézelődős az út, mint ahogyan szerettem volna.
A szigetcsúcs nagyon különleges hely, de persze a sziget többi része sem elhanyagolható.
Köszönöm a rejtőnek a lehetőséget!
Bringás találat. Két nap alatt. A 2. ponton nem találtam a palackot. Köszönöm Attibatinak, hogy visszahívott. Érdekes, pár nap múlva is erre jártam és direkt megnéztem, nem igaz, hogy ilyen béna voltam, simán meglett, igaz egy egészen más fajta palack mint az eredeti.
Újpalota - Szentendre - Horány - Tahitótfalu - Kisoroszi - Kismaros - Verőce - Magyarkút útvonalon 7:05 óra 63 km.
Remek kiránduló időben, keresztlányom társaságában teljesítettem a "feladatot". Egy úttal új kessert is avathattam, mert Annának ez volt az első magtalálása.
Köszönjük a szép napot!
Anna és János
Ui.: A Kisoroszi - Kismaros átkelés (rév híján) csak magán szervezésben oldható meg.
Több részletben zajlott a megkeresés, de mind szigorúan bringával.
08. 15-én délután elugrottam a hídra a jelszóért, mivel másnapra terveztük a szigeti bringázást Budakalászról.
08. 16-án hárman kerekedtünk fel, az aznapi első pontunkon, azaz a 2.-on szerencsésen túlsuhantunk és konstatáltuk, hogy nem megyünk vissza, úgy is haza felé erre jövünk. Többi pont sikerrel meg lett, jó kis kört tekertünk és a Torony Grillben fejeztük be napunkat. Nagy nyugalommal tekertünk a szentendrei komphoz, ahol kiderült, hogy az már elment este 7-kor, na ekkor villám tekerés a pócsmegyerihez, ott még állítólag megy, de nem sokáig. A komposok rendesek voltak, visszatolattak értünk, különben egy órát ülhettünk volna ott. Így is sötétben kerekeztünk hazafelé, szóval a 2. pont kimaradt.
08.28-án munka után tekertem ki a 2. ponthoz, amire eléggé rálátni a bringa útról, szóval spontán hülyének nézhettek, mit kotorászok én ott. A legszebb az volt, hogy kurta kezem révén nem értem el a palackot. Bottal még beljebb piszkáltam, így sem ment, de a beszorulás veszélye is fenyegetett kissé. Egy párocska a közelben időzött, már kitaláltam, hogy ha már úgy is hülyének néznek megkérdezem, nem segítenének-e, de akkor már ott termettek, hát kiderült "kesserek" és persze, hogy segítenek. Köszönöm a hosszú kezű kollégának ezúton is!
Köszi a rejtést is, a sziget mindenképpen megérdemli!
A második pontot a nüvi konzekvensen az út másik oldalára tette, ahol persze teljesen hiába kerestem. A rejtő telefonos útbaigazítása, amit ezúton is köszönök, meghozta a sikert. Innen pedig már nem volt megállás. Megvan a 250.
Köszönöm a rejtést.
107,5 km.
Mérföldkő: 500. geoládánk, ami alkalom arra,hogy rövid pillanatképet készítsünk az utókor számára a geokessing társadalomról: 2539 geoláda, 11593 felhasználó és az élboly:
Baráti társaságban, egy kellemes bringatúrán kerestük fel a pontokat. Az első jelszórészletet még tavaly, a Göd-Zebegény multiláda megkeresésekor begyűjtöttük. Szigetcsúcson és a második pontnál ipari mennyiségű szúnyog volt :-( Összességében tetszett a multi, kellemesen elfáradtunk.
8 napos börzsönyi nyaralásunk kezdete. A Megyeri-hídtól kerékpárral indultunk a Szenterndrei-sziget szigetcsúcsáig. Igen erős északi szél fújt, úgyhogy erősen kellett tekernünk Levi fiammal. Sajnos a 2. pont geopalackját nem találtuk, félórás keresés után siettünk a révhez. :-((
Hűvösvölgy, duna part, szentendre, rév, a szigeten egy kör majd vissza ugyanúgy.
A kör 120km-esre sikeredett összesen, csak a nyeregben 6 órát töltöttem....
Két részletben sikerült teljesíteni:
2008.10.16-án munka után Mekettel tekertünk el Szentendréig, majd a komppal beúsztunk a szigetre. Nagyon ráérősen tekertünk, beszélgettünk, addig vacakoltunk, amíg ránksötétedett és a levegő is lehűlt, ezért Tahitótfalutól Vác fele tekeretünk, ahonnan vonattal hazamentünk.
2009.06.18-ig kellett várni, hogy folytassuk a pontok felkeresését.
A Lágymányosi Hídnál tettük le az autókat, innen oda-vissza 120 km tekerés lett Sanyával meg Dugóval. Fogyasztottunk közben fejenként 2 sört, 3 hosszúlépést, ebédet Kisorosziban a Rácz étteremben meg desszertnek pár kiló epret az útszéli árusoknál. Elég magas volt a vízállás, így a szigetcsúcson a fák miatt most gyengébb volt a kilátás. Szép volt, köszönjük az útvonaltervet.
Kerékpárral a Szentendrei-szigeten, avagy a Pilis térkép kiszürkítése 3.
Na, végre! Nem csúfítja ez a csúnya fekete ikon a szép szürke Börzsöny-térképet. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy nem is a Börzsönyhöz tartozik a terület. Gyors elhatározás volt részünkről ez a mai menet. Egy igazán kellemes tekerésnek tűnt a nyári melegben. Nos, nem csalódtunk. Megszakadnunk nem kellett, volt hűsítően ható árnyék és szellő is, meg az utak átlagos állapota sem volt vészes. Rákospalota-Újpest vasútállomásról indult a tekerés. Innen kavirnyáltunk ki a Váci útra. A hídon bő két hete egyszer már áttekertem, de akkor igen sietős volt a szituáció és nem a látvánnyal voltam elfoglalva. Most erre is jutott idő, meg magának a hídnak a szemlélésére is. Egy rövid pomázi kitérő után a szentendrei bringaút már újdonságot jelentett. Volt egy kis idő még a komp indulásáig. Ezt két másik láda (egy tisztán com-os meg egy már csak ott élő multi) pontjainak felkeresésével töltöttem ki. A szigetre szállító kishajó nagyon hangulatos volt. Kár, hogy ilyen rövid ideig tartott. A harmadik ponthoz vezető homokos földúton oda-vissza egyszer-egyszer fogott meg a helyenként jelentős mennyiségű homok. Viszont utána kiérve az aszfaltra nem zavarta gépjármű a nyugalmunkat. A Pollack-sírhoz vezető utat kicsit nehezem találtuk meg, viszont a sír maga nagyon tetszett. A ravatalozó előtti padokat egy kis pihenésre és evésre vettük igénybe. Gyorsan elrejtettük M002-t és elindultunk a szigetcsúcs irányába. Az odáig vezető hosszú és egyenes szakaszok néha kicsit fárasztóak voltak, s ha nem bringával vagyunk, akkor biztosan bevásároltunk volna az út mellett árult eprekből is. Megnézegettük Kisoroszi látnivalóit, majd a spiccre tekertünk. Pontosabban csak a közelébe, mert most elég magasan volt a víz. Köszönjük a felhívást tekerésre, mert minden méterét élveztük Dömével.
Kellemes túra. Hol napsütésben, hol borult időben, de bringával. A második pontnál szorgos hangyák építik várukat, a harmadiknál és a ládánál pedig sok a szúnyog.
Korán reggel indultam itthonról bringával, mert időre haza kellett érnem. Tekertem rendesen. Út közben azért beszedtem a kisebb kerülővel elérhető ládákat és A GPSGames játékokat. Szerencsére szép, napfényes napom volt, így különösen kellemes volt ez a tekerés. A Lágymányosi-hídtól indultam, majd a bringaúton végig Szentendrén. Leányfalun beiktattam egy kis plusz ládázást, majd túlmentem Tahin is egy másik ládáért. Csak ez után hajtottam be a Szentendrei-szigetre a Tahi hídon. Innen a szigetcsúcsra. Most elég magas volt a vízállás, így sok fa a vízben ácsorgott. Különös, mangróvés hangulata volt így a helynek. Én nagyon kedvelem az efféle tájat, így itt töltöttem egy kevés időt egy kis élelem elfogyasztásával. Innen a Visegrádi vár is látszott valamelyest. Aztán vissza a temetőhöz, majd a gát következett. Horánynál még éppen rá tudtam pillantani a romokra, mert indult a komp. Aztán már csak a hazatekerés maradt hátra. Összesen 97 km lett a vége. Kellemesen elfáradtam, és pont időben haza is értem. Nagyon élveztem, köszi a rejtést!
Már hosszú hónapok óta nem ládáztunk :( az ok: munka, munka, és még egyszer munka. Ez a hosszabb kihagyás jól lemérhető az azóta keletkezett dobozkák számán. Így aztán, ezen a szép, napsütéses napon felkerekedtünk, hogy egy kis térképfehérítést végezzünk a közelben. Ez mai negyedik megtalálásunk a 4-ből.
Nos, ez az az eset, amikor valaki nem az ajánlott módon teljesíti a multit. Mert mi, bevallom, nem két-, hanem négykerekűvel, és nem is sorrendben jártuk végig az egyes pontokat. (Bocsi, Attibati!)
A Megyeri-hídon már átmentünk néhányszor, de eddig csak járművel - most gyalog is. Legalább jobban szemügyre vehettük az impozáns építményt. Tetszett a híd közepén elhelyezett kis tábla (2. fotó), érdemes elolvasni.
A 2. pont környékén már-már gyomorforgató bűz terjengett (gondolom, egy közeli szennyvíztelepről jött), így aztán inkább lemondtunk eredeti szándékunkról, hogy itt együk meg a tízórainkat ;)
Az egyik lovarda közelében lányocskánk nagy örömére - nagy lórajongó - találkoztunk két békésen legelésző pacival. A temetőnél legalább lefényképeztünk egy bicajt, ha már mi nem azzal mentünk. Igaz, meg kellett győznünk a gazdiját, egy nénit, hogy dehogyis van útban a bringája, sőt, éppen azt akarjuk, hogy rajta legyen a képen! Nem értette ugyan a dolgot, de sebaj, mi értjük :)
Magát a ládikát is könnyen megleltük, kivettünk belőle egy fűzőgépet, s betettünk helyette egy hűtőmágnest.
Köszönjük a klassz élményt!
A barátommal Dr.Ladával csináltuk végig szigorúan kerékpárral. A rejtés jó volt, de mi nem réveztünk hanem kilométer szegény sportoló lévén a Tahi hídon mentünk s jöttünk.Nekem a túra 116 kilométer lett, persze egy kis pluszt is belecsempészve.Köszönöm ezt a rejtést.S van kép a ládánál rólunk!
Laza vasárnapi bicajozás, csodaszép időben. Először sikerült átkelni bicajjal a Megyeri-hídon, a komponálós embert a büfés már mobilon riasztotta... A szigetcsúcs éppen áradozós kedvében volt, nagyon érdekesen nézett ki. A temetőben sikerült mellélőni a célpontnak, ezúton is köszönet a rejtőnek a segítségért!
Megtaláltuk ragyogó napsütésben egy kellemes kerékpártúra alkalmábol. Köszönöm a társaságot Cilának, Szeszucskának, Bacunak és Dzsozynak. Kessertársaimnak figyelmébe ajánlom, hogy a komp minden óra harminckor indul Szentendréről, érdemes ezzel számolni.
Megvan! :-) Bacu lelkes szervezkedésének, és az alkalmi kesserteam-nek köszönhetően ezzel az élménnyel (a bandázás, edzés, gasztronómia, zöldellő sziget, a Duna mostani arca, első műhódos gyakorlati megrázó élmény, stb) is gazdagabbak lettünk. 10 pontos minden szempontból. THNX Attibati
(Igen, az elhagyott zsido temeto, kar erte, hogy ily csuf allapotban van, csak most vettuk eszre mi is visszafele az erdo es bozot altal bekebelezett sirkoveket. Mintha az aszfaltutat az egykori+mostani temeton keresztul vezettek volna?)
Bringatúra Bacu szervezésében, Zsolie, Dzsoszy és Szeszuska társaságában. A sziget most is nagyon szép, mindenütt nárcisz-ültetvények virítanak, isteni a csend és nyugalom, csodálatos napsütésben tekertük végig a távot. A szigetcsúcs különleges hangulatú, mint egy mangrove-mocsár, nem szabad kihagyni. Utána még levadásztuk a zseniális GCKVIZ valamint a GCVAC ládákat. 91 km lett a vége.
Kellemesnek induló, küzdelmesnek végződő tekergés a Szentendrei szigeten. Cila, Szeszuska, Zsolie, és Bacu rendkívűl kellemes társaságában. Ráedzés hiányában kicsit kemény volt ez most nekem, de jó volt. Visszafelé, mivel időre kellett hazaérni, az idővel versenyeztünk, talán ettől volt nehéz nekem. A pontok jók, a szigetcsúcs nagyon szép.
Köszönjük a rejtést!
Ma végül sikerült felkeresni a láda utolso 2.pontját is. Az elsőt közvetlen a Megyeri híd átadása elött kerestem fel, a többit pedig kozös családi kerékpározás alatt (lásd korábbi logomban). [wapon beküldött szöveg]
Az F1-es bohóckodás után szükgés volt némi feszko levezetésre. Kollégámmal vágtunk neki a ládának Békásmegyerről, a kerekezés 85km-re sikeredett. Érdekesség képpen a haver vezetékneve "Megyeri", úgyhogy büszkén tekertünk fel a hídra. 2. pontnál tébláboltunk kicsit, megtréfált a palack. Attibati gyors segítségét köszönjük. Szentendréről kompoztunk át 420Ft/fő áron, a komp oda-vissza járt, így nem kellett 1 órát várni rá. 3-4 pont könnyedén meglett. Tahi és Kisoroszi vmi brinyóversenybe csöppentünk, erre a kis szakaszra felvettük a versenyzők ritmusát. A láda hamar meglett. A szigetcsúcs a magas vízállás miatt kimaradt.
Idei első kerékpáros találatom. Az első két pontot még tavaly megtaláltam. A maradék pontokat hamar meglettek a csodálatos időben. A nagyoroszi felé még egy kerékpáros verseny közepébe is becsöppentem. A szigetcsúcsnál a magas vízállás miatt a fák takarásában volt a kilátás. Köszönet a rejtést.
Két részletben jártuk végig a szigetet. Nem azért mert nem bírtuk volna egyben vagy nem lett volna elég érdekes. Egyszerűen így alakult.
Sajnos a szigetcsúcsra a magas vízállás miatt nem tudtunk elmenni. De ezt majd következőre pótoljuk.
Klassz volt minden. A második pontnál lélekben elgyengültünk, de aztán a rejtő megerősítette hogy ott a pont ahol lennie kell. És tényleg. Köszönjük a segítséget. Meg a ládát is!
Katkával tekertük végig a multi távját, évnyitó bicózás apropójából. Kilenc körül indultunk, s úgy gondoltuk, nem rohanunk, hanem csak szépen, komótosan, elvégre eléggé régen nem bicóztunk már. A hídon az első pont hamar meglett, bár én először másféle feliratra gondoltam. A második pontnál igénybe vettük a rejtő segítségét, amiért utólag is hálás köszönet: tényleg a helyén volt a cucc, csak jó mélyen. A szentendrei révhez 11 óra után érkeztünk, így volt még némi időnk a kishajó indulásáig. Átkelés után gyorsan begyűjtöttük a harmadik pontot, majd irány Szigetmonostor. A falu szélén található kávézóban elfogyasztottunk némi folyadékot, és arról elmélkedtünk, hogy milyen csendes, nyugodt helyen is vagyunk tulajdonképpen. Ezt követően indulás Tahitótfalu felé. Az említett kávézó után volt egy macskaköves rész, ami kissé rázkódósra sikeredett, de szerencsére hamar véget ért. A negyedik pontról csak annyit, hogy ismét egy dolog, amit nem tudtam volna meg a geocaching nélkül... Tahitótfaluból irány a sziget vége, Kisoroszi, no meg persze a láda. Útközben megálltunk lovakat fotózni. Kisorosziban először megkersetük a ládát, ami igazán könnyedén meglett, majd lementünk a sziget végébe, ahol a Duna magas vízszintje igencsak éreztette hatását. Amúgy ez kellemes rész, most is rengeteg piknikező ember élvezte itt a kellemes időt. Ezt követően célba vettünk egy éttermet, majd irány a váci rév, Vácról pedig vonattal hazáig. Nekem összesen mindent egybevetve olyan 80 km körülire sikeredett a túra.
Összeségében egy remek idénnyitó bicózás kerekedett a dologból!
Köszönet Katkának a túráért és a társaságért, Attibatinak a ládáért, no meg a segítségért!
Danival tekertük végig a multit tökéletes biciklis időben! Idén először ültem bicóra, de már nagyon hiányzott. A második pontnál kértük a rejtő segítségét, ezúton is köszönjük mégegyszer!
Visszafelé pedig Vácra hajókáztunk át komppal, onnan pedig vissza vonattal pestre. A túra vége 75 km lett.
Köszönet és gratulálok a rejtéshez!
Végigjártuk, sajnos a 2. ponton nem találtuk a palackot. Utóbb kiderült, hogy jó helyen kerestük de eltünt. Ezúton is köszönöm a rejtő segítségét a hiányzó jelszórészletben.
Már megjelenés után 1 héttel elkezdtem, végül 3 részletben lett meg. GC nélkül nem jöttem volna a szigetre! Tetszett nagyon! Majd nyáron végigbiciklizem! Köszi a rejtést!
A pontokat végigjárva csak a síremléknél írtam fel duplán rossz jelszórészletet, köszönöm a rejtő telefonos segítségét, mert még fényképem sem volt a jó sírról. A hídon minden nap járok, de a szigeten kevésbé, tetszett az ottani nyugalom. A környékbeli ládák miatt csak a sziget északi csücske volt teljesen ismeretlen számomra, most azt is láthattam.
Köszönöm a rejtést!
Jó kis túra volt, laza, ráérős tekerés. Olyannyira ráérősre sikeredett, hogy a végén majdnem ránksötétedett, pedig reggel időben elindultunk. Az előttünk logoló két "kesserkollégával" néhányszor az út során összefutottunk, utoljára a ládánál. Igaz, ők akkor már visszafelé jöttek a szigetcsúcsról, aminek a megtekintése feltétlenül ajánlott. A kerékpárokkal ott óvatosan, sok a kagyló.
Hazafelé Horányig mentünk, ahol kompra szálltunk, majd Alsógöd-től vonattal jutottunk haza Rákospalotára. Az időjárás egyszerűen fantasztikus volt: késő-tavasz a késő-őszben :))
Olyan szinten csábító volt az őszi tavasz, hogy egyszerűen nem hagyhattuk ki Attibati legújabb bringás multiját. Most sem mondhatok mást mint, hogy nem csalódtunk benne. Pontos koordináták, lényegretörő, szinte nyeregből begyűjthető pontok. Pici üröm az örömben talán az volt, hogy a Megyeri híd budai oldalától Eurovelo 6 névre keresztelt, csillogó uniós logóval kitáblázott bicikliút inkább hallgatott Balkánvelo 6 névre, éppen ezért csak egyik irányban teszteltem meg. Mostanában nap mint nap koptatom az említett kerékpárút Korneuburg-Bécs szakaszát. Mit is mondjak... a különbség nagyon enyhe kifejezés. Mindenesetre kárpótolt a szigetcsúcson fogadó látvány bennünket. Minden tiszteletem a rejtőé.
Felig teljesitve!
Csaladilag mentunk el kerekparozni a Szentendrei szigetre. Leanyfalu hataraban a Hatar csardanal tettuk le az autot es ultunk kerekparra, majd rogton at is keltunk a revvel a Dunan. Eszaknak indultunk es eltekertunk a sziget csucsig majd vissza. A kiteroknek koszonhetoen (utba ejtettuk a GCBlue, GCHID illetve az GCNRet ladakat is) 46km lett a vege. Nagyon jol birtak a lanyok, nagyon elveztuk ezt a kis kerekezest.
A kellemes késő őszi idő elcsábított egy szigeti tekergésre. Kedves vidék ez számomra, sokszor bejártam már a szigetet szárazon és vízen.
A hídon még szemüveg nélkül is le tudtam olvasni a feliratot. A második ponthoz a tuhu által mutatott ösvényen átkeltem a patakon, picit kalandos volt a bringával, de jóval rövidebb. Az üregben már könyökön felül eltűntem, mikor észleltem a komfortos segédeszközt. A szentendrei kompot épp lekéstem, így a Határcsárdánál keltem át. Ez folyamatosan jár, olcsóbb, kényelmesebb, csak kerülő. A gátnál nem volt gond a kapszula megtalálása, kilógott a feje, picit jobban betakartam. A temetőben már nem is keltettem nagyobb feltűnést, biztos megszokták már a hirtelen népszerűséget. A láda rendben a helyén, csak a mellette lévő füves részt felszántották, ami eső után nem lesz túl vidám séta. Kimentem nosztalgiázni a csúcsra, most érdekes módon egy lélek sem volt. Hazafelé a hídon Szentendréig. A teljes túra némi HÉV-vel kombinálva összesen 84 km.
Természetesen tetszett a láda, rutinos a rejtő.
Nagyon jó multi, szép látnivalók, pontos koo-k. Szép őszi időben remek ünnepi program. Fiaim az új hídon most jártak először. A szigeten már a GC jóvoltából jártunk párszor, de a szigetcsúcsnál most voltunk először. Szerencsére a bicókkal sem történt semmi baj, defekt nélkül megúsztuk. Köszönjük!
Az első verzió szerint ketten mentünk volna Palazsuval, de időközben megtudtuk, hogy Belga és csapata is pont erre a napra időzítette ezt a ládát. Így végül népes társaságban elkövetett kerekezés lett a dologból. Az első pontnál találkoztunk a többiekkel, és odafelé tekerés közben azon gondolkoztam, hogy a frissen átadott hídon Attibati ejtette meg az első falfirkát. :-) "Graffitista huligán", "vén csibész", ilyen és ehhez hasonló jelzők jártak a fejemben a rejtővel (akit jól ismerek) kapcsolatban, de amikor megérkeztünk rájöttem, hogy egy zseniális húzással áthidalta a problémát. Tulajdonképpen a karbantartás is meg van oldva.
Innen együtt haladtunk tovább Szentendre felé. A kettes pont után nem sokkal megidéztük Puput, a komp előtt nem sokkal pedig találkoztunk a Mikulás, Sprok párossal. Mókás volt a kishajóba betuszkolni ennyi bringát (szám szerint nyolcat), azt hiszem a révésznek jó napja volt. Egy darabig együtt haladtunk de a Római kori romhoz nem tartottunk velük, így szétváltak útjaink. Persze csak egy időre, mert a végláda előtt nem sokkal újra összefutottunk. Ők már visszafelé jöttek egy-egy adag babgulyással töltve. Mi persze egyéb ládák és különböző vendéglátóipari egységeknek köszönhetően még csak odafelé tartottunk.
A sziget északi csúcsán az alacsony vizállás miatt egész nagy sóderos part alakult ki ahol jót sétálgattunk. Majdnem egészen a visegrádi vár magasságáig el lehetett menni!
Hazafelé már jóval gyorsabban haladtunk. Nem nagyon volt miért megállni, és közben ránk is sötétedett. Többek közt ezért is a szentendrei hév állomáson fejeztük be a multit, de így is csodás nyolcvan km-t tekertünk.
Remek nap volt, köszönjük a lehetőséget!
lefülelve. :) [wapon beküldött szöveg]
Most, hogy végre újra tudok ülni, jöhet a blogolás: miután a hídon csapatépítő tréninget tartottunk, szép komótosan nekiláttunk a feladat teljesítésének. A megadott pontokon kívül még 2-3 kocsmapontot érintettünk, majd a láda és a szigetcsúcs meglátogatása után beültünk a kessertársak által ajánlott étkezdébe, nem sejtve, milyen alacsony értéket hoz ki a ráfodrítottidőperkapottkulinárisélmény egyenlet:( (Persze hogy elfogyott a bableves!)
A visszaút nekem kissé flúgosfutam-szerűnek tűnt: bő egy óra alatt tekertük le a Kisoroszi-Szentendre távot, miközben ránk sötétedett és a 11 úton rajtunk kívül haladt néhány (ezer) autó is. Ám velünk ellentétben ők rendesen ki voltak világítva, mely különbség következtében itt és most nem idézhető jókívánságaikat zúdítottánk ránk, a békés együttközlekedés jegyében... Útközben többszöt megkörnyékezett az a gondolat, hogy valójában én nem is szeretek bicajozni... De nem akarok róla beszélni!
Összességében: jókor, jó helyen, jó csapattal - bár a bringa néha zavart :)
Köszönöm a rejtést
Már a láda megjelnésekor elterveztük Mikulással, hogy ezt a nagyon közeli jövőben levadásszuk. Így esett a döntés a mai napra. Gyöngyörű idő fogadott reggel is, ami végül egyre szebb lett.
Nem sokkal a második pont után, Szentendre határában összefutottunk egy másik csapattal (Scele, Levin, Belga és barátja, Zöldfülű, Palazsu), akikkel a túránk során többször összefutottunk még. Együtt keltünk át a révnél Szentendrén, majd a hármas pontot is közösen kerestük meg. Innen kis kitérőt tettünk a római romokhoz Mikulással és legközelebb már csak Kisoroszi határában találkoztunk.
A záróláda és környéke tetszett a legjobban, a szigetcsúcs egyszerűen szuper, még nem jártam itt.
A visszafele utat a Rácz Fogadóban elfogyasztot jókai bablevessel alapoztuk meg, ami jó ötletnek bizonyult, hisz majd' kétszer olyan gyorsan visszaértünk Szentendrére. Igaz, hogy Tahitótfaluban keltünk át a hídnál és onnan ereszkedtünk vissza délnek.
Ugyan kezdő bringásnak mondanám magamat, de nagyon jól esett a karikázás, igaz a hátsóm majd biztos fáj még pár napig :)
Köszönjük az egész napos időtöltést, melegen ajánlom másoknak is!
Nagyszerű helyen, nagyszerű ötlet és nagyszerű kivitelezés! Köszönöm, hogy megint nyeregbe csábítottál! Sprokival keltünk útra, de már az út elején sceléék népes csapatába botlottunk. Együtt kompoztunk át, de aztán mi a római rom felé vettük az irányt. Kisorosziban, miután a ládát jól belogoltuk és kigyönyörködtük magunkat a csodaszép szigetcsúcson, jó kis egytálételt (babgulyást) erőltettünk magunkba. A hazaút simán ment. Hajtottunk, mint atom. Pillanatok alatt Szentendrén találtuk magunkat (a Tahi-hidat igénybe véve). Nagyszerű nap! Kösz!
Megtaláltuk, de bevallom nem egy nekifutásra.
A Megyeri híd nagyon megfogott már csak azért is mert így az M3-asra menet nem kell kerülni. Szentendréig végig kerékpárúton. Határcsárdánál át a szigetre, vissza Szentendre irányában. A tuskó klassz rejtekhely. Vissza a töltésen, hosszan. Ragyogó idő jó levegő, napsütés. Pollack Mihály sírja kimagaslik a többi sírok közül. Laza szigetcsúcsi bringázás. A GPS-ből és a lábamból az elemek lemerültek.
Rövid feltöltődés és irány vissza.
Gratulálok a rejtőnek a pontok összerendezgetése tekintetében.
Javaslom mindenkinek-e túrát aki szereti a bicajt és a jó levegőt.
Köszönöm a rejtést.
Két napos projekt keretében :)
1. nap: az első ás a második pont begyűjtése GCLacival egyetemben (53km, 580 m szint), majd kertiparti-mulatság a Duna oldalában. Ezúton is köszi Attibati a segítségért, hogyan is juthatnék Dunakesziről a Megyeri-hídra. Végül a 2-es út melletti kavicsos részen tekertem végig, bár nem mondhatnám, hogy nagyon boldog lettem tőle - remélem hamar elkészül a bringaút a város és a híd közötti szakaszon.
2. nap: késői kelés Dunabogdányban, majd miután eloszlott a köd, indultam Tahitótfalu felé. Aztán kessertömegek a szigeten, szerintem máskor egy hónap alatt nincs ennyi bringás lenn, mint amennyi most hétvégén idegyűlt :) Végre a bluebox és a kisoroszi láda is kézrekerült, a mai napot így végül 58km-rel zártam. A szigetcsúcs különösen szép volt, itt annak ellenére nem jártam még korábban, hogy a szigetet már párszor áttekertem keresztbe-kasul.
Ez sem fogott ki rajtam. :) [wapon beküldött szöveg]
101km-es kellemes bicajozás Mr Zergével. Reggel még elég nagy köd volt, de szerencsére napközben kisütött a nap. Szép időben jártuk végig a multi pontjait 1-2-5-4-GCMVV-3 sorrendben. Egy-két további megállót is beiktattunk, de erről nem mesélek. :)
9-kor indultam Pomázról, még hidegben és ködben. Áttekertem az új hidon elöbb megkerestem a Homoktövis ládát, majd vissza a hídon. Mire ideértem már rengetegen bringáztak mindkét irányban, az első felírat könnyen meglett, teljesen egyértelmű mire gondolt a rejtő. Gyors tekerés Szentendre felé a jól ismert úton, ami először tökéletes, majd szörnyen rossz, a Dera patak hídja után pedig szuper. A második pont mesziről látható, keresni sem kellett. Tovább a kishajó felé, szerencsém volt, keveset kellett rá várni. A szigeten a földút tényleg jól bringázható. Tahiban a temetőben a sírkövesek már meg sem néztek, gondolom megszokták az utóbbi pár napban, hogy bringás, kütyüket babráló fazonok rohangálnak ott mostanában.
Nagyon jó volt ez a multi, szépen kitöltötte a mai szép napot. Előtte a GCROSS, közben a GCHID és a végére még feltéve a GCNRET. 94km lett mire hazaértem.
Ezt a gyönyörű napot csak biciklizéssel lehetett tölteni. A Megyeri hidon még ködben mentünk át, de a felirat azért látszott... Majd feloszlot a köd, és sütni kezdett a nap.
Sajnos Szentendre határában akkora vonzóerőt gyakorolt ránk a cukrászda, hogy elfelejtettük megnézni a 2. jelszót, de Attibati segitett, köszönjük.
Ezután a tahi hidon mentünk be szigetre, szemben kessergyanus bicikliseket láttunk, de nem ismertük fel óket. Elöször az 5. ponttal kezdünk. A szigetcsucs után a Pollack sirhoz kerekeztünk, ez könnyű találat volt. A szigetmonostori komp pont indult, igy 2 társunk fel is szállt rá, de mi nem hagyhattuk a 3. pontot, igy ellenkezö irányba fordultunk. Innen már közelebb volt a dunakeszi komp, amit éppen elkaptunk. De ha már Dunakeszin vagyunk, innen már nem vonatozunk Pestre, inkább szépen hazabicikliztünk. Megvolt a 100 km....
Augusztus végén bringáztam erre, ugyanezen az útvonalon, csak akkor még az Árpád híd volt a legészakibb híd, amin át lehetett menni a budai oldalra. A Megyeri hídból nem sokat láttam, ködben úszott az egész. A bringaút tényleg nagyon pocsék. Szentendrén nem kompoltam át a szigetre, hanem meg sem álltam a Tahi hídig, ott ingyen áttekertem a szigetre. Tahitótfalu szép emlék számomra, sok nyarat töltöttem ott kemény táncos edzőtáborban.
Tahiból rögtön a szigetcsúcsra indultam, ami mindig lenyűgöz ahányszor csak arra járok, vagy régebben evezős szigetkerüléskor. Visszafelé jövet jött a temető s a végére hagytam a harmadik pontot. A kompnál összefutottam MrZergével és Sagikkal, éppen az út porát öblítették le szorgosan. Innen együtt indultunk hazafelé. Remek láda volt, kedves helyeimet kereshettem fel általa. Az idő is igazán kellemes volt, igazi vénasszonyok nyara.
Mivel kifejezetten kerékpáros multiról volt szó ezért nem hagyhattam ki. Kellemes időben és többnyire az ajánlott útvonalon teljesítettem a távot, amely nekem otthonról oda-vissza 128 km lett.
A temetőben kessertalálkozó peterpannal, aki egyből kiszúrta a GPS-szel felszerelt biciklimet, ami mint mondta nem nagyon illett a környezetbe, így egyből gyanús lett neki... :-)
Ezúton is üdvözlöm!
Egy kis segítség: a temető bejáratát az alábbi kereszteződés felől érhetitek el: N47 44.949 E19 05.704
A track: gcszei.gpx
Köszi a rejtést!
Nos második olvasatra ezt a ládát egy kicsit elszúrtam, azt hiszem. Nem nagyon, csak egy kicsit és semmi böszmeség. Az úgy volt, hogy amikor K 2008.10.07. 15:20-kor megjött az értesítő email én gondosan végigolvastam. Most a bejelentéskor tűnt fel, hogy ezt a ládát kerékpárral kell megtalálni. Na ez az a mondat, amire nem emlékeztem, mivel a jelzett időpontban ez még nem szerepelt a ládaleírásban. Borzasztóan sajnálom, de részben autóval, részben gyalog teljesítettem a dolgot.
Ma Vandust ovissá avatták a Szentendre környéki Nagyréten tartott bográcsos-játékos-fagylaltevős esemény alkalmával, ahol még elrejtett gombakincseket is kellett keresni :). Ezt követően kezdtük el ennek az izgalmas ládának a felkutatását.
Különösen érdekelt a helyszín, hiszen az elmúlt 4-5 évben minden nyáron legalább egy hetet a szigeten töltök, gyakran két keréken. Ennek eredménye ez a napra két hónapja feltöltött track+POIk is Horány, Szigetmonostor, Tahitótfalu környékéről.
Így már hallomásból ismertem a Római torony helyét is, igaz amikor én kerestem ember magasságú dzsumbuj rejtette. Most szépen meg van tisztítva, így itthagytam a Várvándort.
A pontokat É-D irányban szedegettük össze. Először a ládához mentünk, aztán a temetőben megismerkedtem a legjobban felszerelt eszközökkel rendelkező látogatóval, aki történetesen kovtom volt (Üdv!). A temető helyét sem ismertem, pedig száz, meg száz alkalommal mentem el mellette. A gátnál viszont (3. pont) már jártam korábban, sőt attól délebbre a nagyon felvigyázott területen is. Egyébként tényleg vigyázzák, mivel az itt kivett vizet issza Bp nagyobbik fele.
A képek töbsége is egy korábbi szigetcsúcslátogatás alkalmával készülek a múlt év nyarán.
A hídon ma gyalog mentem végig. Kb 50 méter megtétele után már tudtam mi lesz a felirat, de becsületből és kíváncsiságból elmentem odáig, mert titkon abban bíztam, hogy fel is lehet menni az A tetejére.
Ja a kerékpárút göröngyjei nem a sokszor szidott minőséggel dolgozó kivitelezők műve, hanem by design elem, mint megtudtam ezek a mozgássérültek közlekedését segítő pihenők.
Második nekifutásra sikerült! Tegnap rám esteledett és sajnos lemerült a lámpámban az akksi. Így a 3. pont után feladtam. Ma minden gond nélkül abszolváltam a maradék pontokat. Nagyszerűen felépített multi, könnyű rejtésekkel. A Spicc kellemes emlékeket idézett bennem, ifjabb koromban gyakran kempingeztünk itt a haverokkal. A két szigeti látogatást megúsztam 120 km tekeréssel, közben még leszedtem néhány útba eső dobozt is.
Szeretem a szigetet, de leginkább a víz felől, kajakkal, kenuval, kielboattal. Bicikliztem is már egy párszor itt. Ami ellene szól: a Szentendrére vezető ócska bicikliút és a borsos kompárak. Mindig felháborít, hogy a 10 kg-os biciklimért egy újabb teljesárú jegyet kell venni, és 2-3 biciklijegy árából már egy 1500 kg-os autót is át lehet vinni. (5 biciklit már egyértelműen olcsóbb úgy átvinni, hogy felrakod egy autóra, és az autót is átviszed.)
Budai révén az 1. pontot a végére hagytam, a 2.-kal kezdtem. Az új szakasz még jó minőségű, bár már most vannak kisebb repedések. Egy-két év alatt ez is tönkre fog menni. A személykompot épp elértem. Szentendréről minden óra 35 perckor indul. (Egy ember 250 Ft + 250 Ft a bicikliért!) Itt lassan felszállta reggeli köd, szépen sütött a Nap. Tahitótfalu után már kemény szembeszélben bicikliztem. A láda után vissza a Váci-révig, és át a pesti oldalra. (Egy ember itt már 400 Ft + 400 Ft a bicikliért!) A híd előtt tettem egy kisebb kitérőt a veresegyházi ládáért. A hídon tényleg elég ramaty a burkolat. Állítólag a mozgássérültek miatt ilyen. (?) Hazafelé a Római-parton gurultam végig. Szomorú látnom, hiszen a 70-es, 80-as években nagyon sokat jártam ki. A régi csónakházunk helyén ma lakópark áll, a Lupa-szigeti sóderes part felett pedig autók dübörögnek...
Reggel szerencsére még otthon kiderült, hogy lyukas az egyik belső. Ragasztás, de utána is rossz volt: kiszakadt a szelep. Csere, de a másik öreg gumi is megadta magát. Szerencsére volt otthon néhány régi lyukas belső, kettőt megragasztottam, az egyiket beraktam, és már indulhattam is. Budapest - Szentendre - komp - Szigetmonostor - Kisoroszi - Váci-rév - komp - Vác - Veresegyház - Szada - Mogyoród - Dunakeszi - Megyeri-híd - Római-part - Budapest 140 km biciklizés, gyönyörű őszi időben.
Következő napjaimat szürettel kellett volna töltenem Szigetmonostoron;a telkünkön.Nos borult egy kissé a tervem...Kora reggel az Eurovellonak nevezett úton elmentem a Megyeri-hídig,majd abszolváltam a 2. palackot is.Ezután sietnem kellett, mivel Laci bá minden óra 35-kor indul révével a túlpartra.Gyerekkoromat a szigeten töltöttem,gyakran bringáztunk ki a 3. ponthoz,ahová a pontos leírásnak hála gps sem kell.Ezután 10 órakor már szüreteltem is...Délután kaptam még egy kimenőt,mikor is eltekertem Pollack sírjához--legalábbis a közelébe--ahol Tudovel futottam össze.Innen már egyből a szigetcsúcsra sprinteltünk;nem tudom az iramom,de majd kiköptem a tüdőm;jó iramot diktál Tudo! Jól jött a találka Hz-ékkel...Ládika hamar meglett,gyors log,majd,mivel igen alacsony a Duna vízszintje,elmentem még csúcsra pihizni...Köszönöm ezt a ládát;akiknek fekete még a környék tökéletes lehetőség a szürkítésre.De csakis bringával!
A legkedvesebb őszi idő + a legkedvesebb kerékpáros terület: ez lett számomra GCSZEI. Tegnap este későig volt órám, ma a délutáni gyakorlatot leadtam, és a délig tartó órám, meg némi városi ügyintézés után végre elindultam.
Az 1. pont az új híddal impozáns. Üröm az örömben, hogy a szép új hídon már most nagyon ráz a kerékpárút, a budakalászi lehajtó pedig ránézésre is borzalom, végiggurulva rajta - egy tél, és szét fog repedezni az egész. Alapozás nélkül, a puha, fellapátolt talajra terítették az aszfaltot, vagy mi, semmi állékonysága sincs az útnak.
Az EuroVelo út már sokkal jobb a 2. pont környékén. A palack simán meglett. A 3. ponthoz a Határcsárda kompját lendületből értem el, nagy fékezéssel és ugratással kerültem a komp közepére :-). A 3. pont is azonnal meglett, a rejtés jó. Az odavezető homokos út járható kerékpárral, de legalábbis a mai állapotában, szórja a homokot a láncra. Megható volt a római őrtorony, szép volt a Duna-part a Horányi Révnél.
A 4. pont felé feltűnt az úton egy stabil kerékpáros, de mivel a kormányán nem láttam GPS-t, tovább mentem. Miután a temető bejáratát a házakat megkerülve, nehézkesen találtam meg, ugyanő volt ott: 19Izsi73. Bántott, hogy menet közben nem szóltam hozzá - de hát a kerékpáros hagyomány: ismerkedéskor 2 kerékpáros egymás biciklijét nézegeti, a kerékpárosra rá sem néz :-).
Sajnos a találkozás örömében nem jó jelszórészletet fényképeztünk le és jegyeztünk fel. Éreztük, hogy valami nem stimmel: Pollack Mihály nevét a kérdéses síron nem láttuk, csak más Pollack családtagokét. Itthon derült ki, hogy tévedtünk, de hála Attibatinak, meg is oldódott a jelszórészlet kérdése. Az 5. ponthoz együtt mentünk: 54/19-en tempóztunk átlagos 92 rpm ped. és 151 bmp pulz. mellett.
A cél előtt kb. 3 km-rel szemből jött 2 kerékpáros: mivel GPS volt a kormányukon, üdvözöltük egymást, megálltunk a nagy lendületből :-). Hz-ék voltak. Ritka az ilyen találkozás, hiszen 4 kerékpáros ládász futott össze.
A láda azonnal meglett. Logolás után 19Izsi73 még kiment a sziget csúcsára fényképezni, én már indultam haza, mert 18-kor újabb jelenésem volt. A nap 96 km igazán szép edzést hozott, és hab a tortán, hogy közben kedves sporttársakkal is összehozott a GC.