Ezen átmenve, balra tartva juttok el a ládát rejtő fához. Annak a tövében találjátok a ládát.
A torony története:
A magyar historikusok szerint a Fekete-Körös völgyi magyarság a kora Árpád-korban telepedett meg, Anonymus szerint Tuhutum és unokája a nemzetségével. Lakóhelyeiket a folyóvölgy közelében, láncszerűen helyezték el. Ott, ahol a Fekete-Körös a Poklos pataknál a síkságra lép, a mai Belényesszentmiklós falu feletti lapos magaslaton 1972-1982 között a régészettől már egy évszázada számon tartott romokat tártak fel. Egy tekintélyes méretű, 10x28 méteres alapterületű udvarház állott itt a 11. század közepétől: döngölt agyag- és kőalapokra égetett téglából emelt hosszú, csarnokszerű épület, amelynek hosszanti falához kétoldalt fából rótt melléképületek csatlakoztak. A curtistól északra, 150 méterre, a monostor impozáns romjai alatt az udvarházzal egykorú udvari kápolna maradványai kerültek elő. Az udvarház és a kápolna a rétegviszonyok és leletek (11. századi edények, cserépüstök) tanúsága szerint 1050-1070 között épült - alighanem ez a legkorábbi ismert hercegi curtis az Árpád-korból. Erődítésnek ugyan nem maradt látható nyoma, de a fennsík legmagasabb kiugrásán fekvő palotát nyilván fa palizád körítette. Az együttes minden valószínűség szerint a Béla vagy Géza uralkodása idején épült hercegi "vadászkastéllyal" azonos. A legkorábbi épületegyüttes talán az 1091. évi kun betöréskor sérült meg. Meglehet, hogy még Álmos herceg dukátusa idején, de legkésőbb a 12. században az udvarházat részben korábbi alapjain, részben kibővítve, belső terét nagy pillérekkel tagolva építik újjá, a kápolnát pedig egyetlen pilléres karzattal kibővítve templommá alakítják át. A 13. században a királyi curtis a közeli Széplakon udvarházzal bíró Borsák birtokába került. A sokáig IV. László király kedvelt hívei közé tartozó Borsák a palotát tovább bővítik, a kis templom helyén pedig, részben annak régi anyagából, nagyszabású monostort emelnek, melynek már csak egy tornya és az alap egy része látható.
Pár szó Belényesszentmiklósról:
Belényesszentmiklós a Fekete-Körös jobb partján fekvő település. Lakóinak száma kb 150 főre tehető. Századunk elején még több-kevesebb magyar élt itt, napjainkra azonban zömében Románok lakják.
Megtaláltam! Fercsipeterrel közös halloween-i ládázgatás Erdélyben.
Nagyon jó kis geocachinges helyszín. A rejtekválasztás nagyon jó, ilyenkor érthető a bozótosba rejtett láda, hiszen a rejtektől lehet a legjobb képeket csinálni az egyébként körbekerített toronyról.
Baráti körrel kirándultunk; Swikivel közös találat. A hely megéri a sétát, mi a híd előtt tettük le az autókat. A rejtés rendben, pont jó, nem túl nehéz és nincs annyira "kéznél". Köszönöm a lehetőséget.
A torony és a láda is magánterületen van, ezt több helyen is tábla jelzi. Viszont senki nem jár arra, így egy kis kerülővel megközelíthető a helyszín. Rengetegszer elmentem már a torony mellet, most sikerült közelről is megnézni, köszi!
A (GCRozs) és a (GCBKBA) ládák felkeresése után hazafelé tartva belefért még az időbe ennek a toronynak a felkeresése. Többször mentünk már el mellette, de most be is kanyarodtunk a köves úton. A fapallós hídon áthajtva leparkoltunk a kanyarban és néhány perc múlva a vonat is átrobogott a vasúti hídon. Most már azt is tudom, hogy ha ritkán is, de közlekedik még vonat a Fekete-Kőrös-völgyben. Elindultam a megadott ösvényen, de kétszáz méter után visszafordultam a sok szúnyog miatt. Átmentünk a falu felső felében lévő vasúti átjáróhoz, ahonnét sokkal egyszerűbb volt a torony és a láda megközelítése is. Erről a kerítés kapu is nyitva van és mászás nélkül is bejutottam a toronyhoz. Szép volt a torony mögött lebukó nap látványa. A rejteket a földút felől közelítettem meg. Egy darabig csak néztem, hogy megyek át a sűrű bozóton, de találtam egy olyan részt ahol óvatosan széthúztam az ágakat és második nekifutásra már nem akadtam fel a szúrós ágakon.
A láda 8 hónapot pihent megtaláló nélkül... kicsit megviselte a tél, a hó, a víz, de igyekeztünk most új nájlonba is visszazárni. Nem volt semmi a bozótoson átvergődni, a sáros, köves hegyoldalon többször csúszkáltunk, de végül is meglett. A faluba vezető hidaknál fotózkodtunk... érdekes látvány:) Köszönjük a rejtést!
Erdélyi túránk első állomása útban Magyarremete felé. Szupi hely, bár nem szandi-rövidnacis. A láda a kerítésen belülről könnyű préda, de hogy jutsz oda? Ez a fő kérdés. A torony és a temető mindenképp megér egy ládát! Köszi.
Köszönjük szépen!
Andival, Pistivel, Esztivel mentünk. A ládáért már csak Pisti jött be velünk, a kerítéstől baloldalon embermagas gazban gázoltunk a "bejáratig".
A falucskába vezető híd remek, szeretem az ilyeneket. A Toronymaradványt már messziről láttuk. Kis gyaloglás után oda is értünk, de be van kerítve.:-( Így kívülről csináltunk pár képet, majd megpróbáltuk a ládát megszerezni az út felől, de az teljesen lehetetlen annyira be van nőve. Végül maradt a bemászás és onnan könnyen elértük a ládát, majd ha már bemásztunk akkor a templom megmaradt tornyát is jól szemügyre vettük. Visszafelé sétálva az autókhoz még a temetőt is megnéztük, megérte van benne érdekesség.:-)
Lehet a ládát át kellene helyezni a kerítésen kívülre.
A terület be van enyhén zárva az irtáskor a láda előkerült de sértetlen.leálcázva vissza tettem egy bokor tövébe.Köszi Sanyi majd a többit képben megmutatom ha találkozunk.
Boga völgyi kirándulás első rejtése. Többször elmentünk már mellette de akkor még nem voltam rabja e csodálatos játéknak. A hídon átkelve a lányok sikongattak egy érdekes kis falucskába érkeztünk ahol áll az idő. Kicsit dolgozni kellett,- volt egy kis favágás az erdőben,- de a láda sértetlen és jó állapotban került vissza a helyére, közel hét hónapig pihent s aludta téli álmát..
Köszi szépen a lehetőséget.
Jól megérdemelt októberi vakációm utolsó külföldi túrájára Bal3 barátomat invitáltam. A cél a Pádis-fennsíkon egy kellemes barangolás volt, de oda-vissza egy-egy nap ládázgatással kirándulgatással.
Harmadik, egyben a hazautazás napján már csak pár "útba eső" ládát kerestünk fel. Elsőként a várasfenesi Béla várat, majd a csonka tornyot Belényesszentmiklóson. Nem semmi az a híd, amin átjöttünk :-) A torony hatalmas, messziről vonzza a szemet. Elgondolkodtató milyen lehetett ez az árpádkori templom fénykorában. A tégla még majd' 1000 év után is jó állapotban van. A rejtést keresgélni kellett, de meglett.
Pádisra menet a négy határontúli megálló közül a második.
A vasúton való átkeléssel és a rendkívül, szűk úton való megfordulással ugyan megküzdöttem, de érdemes volt a megálló.
A rejtek környéke nagyon meg van bolygatva, de a láda egyelőre a helyén.
Útban a Bihari hegység felé. Szép a rálátás a körös völgyére. Ajánlott hamarabb, a híd után megállni, mert az út elég szűk, és az ágak összekarcolják az autót.
A hosszú hétvégénk utolsó közös megtalálása VERBOLA-val! A torony valóban különleges látvány már az országútról is, de testközelből is. A ládához kicsit nehézkes hozzáférni, de megoldható. Sajnos szétázva találtunk rá, de a füzetecske még finoman használható. A dobozt kitörölgettük, a használhatatlan toll helyett újat tettünk, és jól becsomagoltuk egy méretes, fekete kukazsákba. Reméljük így jobban ellen áll az időjárás viszontagságainak.
Köszönjük a rejtést!
Ez a hely is mindíg kimaradt eddig, mint a Pontos-kő a klasszikus okok miatt.
Most a láda miatt célirányosan felkerestük.
Sajnos a láda fehér zacskója már messziről virított és a belseje teljesen elázott. A belső zacskóban is tocsogott a víz, a toll megrozsdásodott, más pedig a dobozban nincs!
Míg ott voltunk, kiöntöttük a vizet, egy kicsit szárítgattuk a lapokat, de nem volt nálunk semmi felszerelés, ezért karbantartásra szorul. Ugyanoda rejtettük vissza, csak jobban eldugtuk a kis fácska mögé, hogy ne virítson ki.A kilátás most is szép volt, így késő délután a hanyatló nap fényében!
Mai napon közös ládázásra indultunk ZoLizáékkal, melynek ez volt az utolsó állomása.
A környék csodás volt. Amíg a toronyhoz értünk végre találtunk néhány érettebb szeder szemet, így abból kóstoltunk Alízzal.
A torony előtt a kerítésen belül termetes a kukorica és bejutni is a rejtektől nem messze lévő csapáson tudtunk.
Igyekeztünk gyorsan megkeresni a ládát. Több irányból próbálkoztunk, de feleslegesen. Végül csak találtunk egy fához kerülési módot, így megtaláltuk ezt a ládát is. Logoláskor kiborítottuk a dobozban álló vizet ill. a logbook első papírlapjára felirtuk a jelszót (mármint amit mi feltételeztünk a főlap filcének maradványaiból).
Gyors visszarejtés után körbenéztük a tornyot is, mely tetszett.
A rejteket leszámítva tetszett, így köszönjük!
Valamint köszönjük ZoLizáéknak az együtt töltött nap kellemes élményeit is!! :)
Bihar hegységi túra levezetéseként a mínuszok után nagyon jól esett a meleg napsütés.
A dobozban állt a jég, a füzet "csak" nedves volt a zacsinak köszönhetően.
Soszor elmentünk már a torony mellett a Biharba menet jövet, mindig csak mondogattuk, hogy meg kéne nézni, csak hát reggel sajnáltuk az időt, este meg már mindig a Biharban ért a naplemente, hazafelé már nem is láttuk a tornyot. A geocaching kellett hozzá, hogy megnézzük.
Köszönjük!
Szánkóval a "hátunkon" Biharfüredre menet kerestük meg a ládát. A toronynál még nyoma sincs a hónak. Jó kis hídon kellett "átszáguldani" :-)
Köszönjük a rejtést!
B.U.É.K
Anita & Jozsi
A szalontai gyermekek csapat egyike...gondoltam, egyénileg is bejelentem a ládatalálást, csak hogy még több találatom legyen..:)
Képek még mindig nincsenek, mert scannelni kellene... Rjata vagyok az ügyön!
Szalontáról kirándultunk errefelé, GPS nélkül. A sólyomi várnál elhelyezett geoládát sajnos nem találtuk meg, ám nagy örömöt okozott, hogy a toronynál viszont sikerrel jártunk! A láda megkeresése nem volt nehéz, csak a susnyásban kell "idegen kéz nyomát" keresni. A naplócafatoknak készítettünk egy kis borítékot, illetve az egyik leány, Györgyi otthagyta a zacskóban a karkötőjét, emlékbe pedig elvittünk egy sárga szívecskét.
A jelszó viszont nincs meg, kérem a megtalálás hitelesítését!
Nagyon örültünk, hogy megtaláltuk életünk első geo"zacsiját"!
Messziről már sokszor láttam a tornyot, de most azt is megnézhettem hogy miért is építették ide annak idején. hihetetlen mennyire jól be lehet látni, és így biztosítani a környéket. Régen hadászati jelentősége biztos nagy volt, ma már csak a kilátásban gyönyörködni kívánók sétálnak fel ide, no és az utolsó útjukra kísértek és kísérők, mivel van itt egy temető is. Autóval körbe a faluból egy kis kaptatón fel lehet jönni, csak a vonatra kell vigyázni. Nekem épp jött is egy kis piros csühös, és ha egyszer meg kell állni a meredek kaptatón, nem túl könnyű az elindulás. A ládamarcandékok látványa valóban szomorú, összeszedtem és visszatemettem a maradékokat a "hullazsákba" a kövek alá. A notesz néhány lapja megmaradt de a jelszó nem. Ezen kívül még a tájékoztató lapocska és néhány kis színes szívecske nem kellett a "tolvajnak".
Sajnos csak a láda helyét találtuk meg. A ládát és a benne rejlő tárgyakat elvitték, a rejtekhelyet felforgatták. Szomorú látvány volt! A képek alapján kérem a megtalálás elfogadását! Köszi
A Harasztosi Maguráról hazafelé tartva jöttünk el ide. Biharpoklosnál tértünk le a Nagyszalontára vezető útra, ami meglepően jó minőségű volt, a táj is csodaszép! A leírás alapján egészen közel mentünk a toronyhoz, amit már mesziről látni lehetett. A ládát a GPS szinte cm pontossággal mutatta, így könnyen meglett, de még annál is nagyobb volt az öröm, mikor kiderült, hogy még szűz! A torony elég romos, emléktábla és semmi más ismertető sincs. A kilátás viszont fantasztikus volt a Fekete Körösre, háttérben a hegyekkel!