Megye/ország: Horvátország
Elhelyezés időpontja: 2008.08.26 13:22
Megjelenés időpontja: 2008.12.28 13:00
Utolsó lényeges változás: 2025.02.01 21:44
Rejtés típusa: Virtuális geoláda
Elrejtők: Anikó és Miki
Ládagazda: MikiCache Nehézség / Terep: 1.0 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 17000 m
Megtalálások száma: 135 + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Ennek a geoládának a jelszava némi internetes kutakodással (Google Photos) könnyen kitalálható volt, ezért betegre állítottam és a jelszót megváltoztattam. 10-15 évvel ezelőtt még biztonságosnak tűnt egy leolvasós jelszó, de manapság már könnyedén lehet egy árulkodó fotót találni. Ilyen virtuális jelszóképzést a friss ládáknál már évek óta nem fogadunk el.
Akár ládagazdaként, akár következő keresőként, ha arra jársz, vigyél magaddal egyedi jelszóhordozót (pl. laminált lapocska) és helyezd el ügyesen, a koordinátát és jelszót írd meg egy tetszőleges adminnak (Elnökség, ládadoki, logbíró), aki majd aktualizálja a ládaoldalt. Ha a ládagazda javította, akkor persze a ládaoldalt ő is aktualizálhatja. Esetleg nagyon szerencsés esetben, egyedi helyszíni jelszóhordozó is elfogadható (pl. valami műszaki készülék gyári száma). Persze igazi ládát is rejthetsz, ha megfelelő a helyszín. Köszönjük. [Admin(Fazék) 2025.2.1]
WAP: A ház falán levő márványtábla első és utolsó karaktercsoportosulása (11 karakter).
Kedves túrázó, ezzel a geoládával Horvátországban, a Paklenica Nemzeti Park egyik gyöngyszemét szeretnénk bemutatni.
Starigrad település dél-keleti határában, az N 44° 17,148' E 15° 27,116' 9 m [GCVePa+Utelagazas] pontban kezdődik a Starigrad Nemzeti Parkba vezető egyik út. Észak-keleti irányba autózva, nagyon hamar rájövünk, hogy habár csak pár száz méterre vagyunk a tengertől, ez a terület már nem a homokról és a sósvízről, hanem annál inkább az akár 400 méteres sziklafalairól híres.
A Nemzeti Park bejárata az N 44° 17,635' E 15° 27,460' 11 m [GCVePa+Parkolo1] pontban van. Itt mindenképpen meg kell álljunk, mert belépő jegyet kell váltsunk. Nem horribilis összeg, de értéket nem írok, mert megváltozhat. A sorompót elhagyva, még autózhatunk egy keveset, majd az N 44° 18,150' E 15° 28,241' 86 m [GCVePa+Parkolo2] pontban kiderül, hogy innen gépkocsival már nem lehet továbbjutni. Bakancsba magyar és irány a hegy!
Eltévedni lehetetlen, főleg mert GPS-ünk folyamatosan velünk van:-) A jól kiépített és karbantartott főösvényről sehol sem kell letérni, pedig többször is ígéretes célpontokhoz vezető ösvények csábításának leszünk kitéve.
A célpont melletti padokon megpihenhetünk és a vendégszerető tulajjal is kellemesen elbeszélgethetünk. Ennek a geoládának nem a célpontja, hanem az oda- és a visszavezető út adja az értékét. Az oda-vissza túra teljes hossza 17 km, szintkülönbség 550 m.
A Velebit hegység és azon belül a Starigrad NP rövid ismertetése
Rab szigettől úgy 60-70 km-re, a tengerparton húzódik a legnagyobb horvát hegyvonulat a Velebit, tenger felé eső, déli lankái. Bár innen már csak 10 kilométer a hegység vége, ez a Velebit legvadregényesebb része. Seline és Starigrad települések között van a Velika Paklenica kanyon, amely nemzeti parkká és igen érdekes hegymászói kirándulóhellyé és világhírű látványossággá vált. A Paklenica Nemzeti Park a legvonzóbb természeti jelenségek egyike Horvátországban. A 3617 hektár nagyságú parkban két szurdokvölgy húzódik, a Velika Paklenica és a Mala Paklenica (Nagy-, illetve Kis-Paklenica), Európa második legnagyobb ilyen képződménye. A Velika Paklenica kanyon meredek magaslatai komoly kihívást jelentenek számos hegymászó számára. A 400 m-t is elérő szorosok a természeti erők hihetetlen erejének eredménye. A kanyon az Anića Kuk (714 m) nevű helyen szélesedik ki, ez a túrázók egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A völgy túloldalán van a Maniti Zub nevű meredek karsztos hegycsúcs.
Páratlan természeti értékeinek megőrzése érdekében 1948-ban nemzeti parkká nyilvánították, de természeti értékei miatt már 1928 óta szigorú védelem alatt áll.
A völgy nyugati oldalában, magasan elhelyezkedő Manita Peć cseppkőbarlang 65 méter hosszú, 40 méter széles és 32 méter magas. Az üreget a patak vájta ki egykor, azonban ma teljesen száraz. Ez is bizonyítja, hogy a terület az évezredek alatt jelentősen emelkedett. A barlang körülbelül 40 perces sétával érhető el. A mennyezetből kiálló sziklákat formájuk miatt sisakoknak hívják.
A nemzeti park területének tengerszint feletti magassága 20-tól 1.660 méterig terjed.
Ebből adódóan élővilága rendkívül sokszínű, mediterrán és alpesi fajok egyaránt megtalálhatók. A szurdokvölgy kétharmadát erdő borítja, mely legérintetlenebb állapotban a Velika Paklenica felső szakaszán maradt meg.
Állatvilágában megtalálhatjuk a rovarok számos faját, rengeteg lepkefajtát, sokféle madarat, közöttük a park büszkeségét a 2,6 méter szárnyfesztávolságú fakó keselyűt. Az itt élő emlősök közül feltétlen említésre méltó a barnamedve, a farkas, a vadmacska, a vaddisznó és a nyuszt.
A Velebit hegységben húzódó Paklenica szurdokvölgy és az azt övező vidék nemcsak Horvátország, hanem az egész mediterrán vidék egyik legértékesebb természetvédelmi területe.
Visszaérve a tengerpartra, nem szabad kihagyni azt, ami oly kevés hegyi túránál adatott meg: a túrát követő tengerben való fürdés közben látszik a szurdokvölgy, és hihetetlennek tűnik, hogy pár perce még ott jártunk.
Kívánunk Nektek kellemes túrázást, kitűnő lubickolást a tengerben, felejthetetlen élményeket!
Még a fürdéshez is van egy jó koordinátánk: N 44° 16,998' E 15° 27,045' 0 m [GCVePa+Lubickolas], melytől pár méterre a fák árnyékában kényelmesen lehet parkolni.
Anikó és Miki
Állapot: beteg
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Mára egy jó kis túrát terveztünk a Paklenica Nemzeti Parkba. A belépő tekintetében a ládaoldal adatai meglehetősen elavultak. A hely egyébiránt egy mászó-paradicsom. Hihetetlen mennyiségű kiépített út van benne, amiben a teljesen kezdőktől a vérprofikig mindenki megtalálja saját magának a kihívást. A parkolótól elindulva még van kávézó, mosdó és ajándékbolt is, de tényleg minden négyzetméter egy mászóút része és ennek megfelelően használatban is vannak. A mély völgyben elindulva folyamatosan emelkedtünk egyre magasabbra, de az út nem volt meredek. Az út mentén egy érdekes tanösvény volt, ami nem csak a szokásos száraz állatok/növények/geológia szentháromságot mutatta be, hanem érdekességeket is bőven tartalmazott. A völgy alján csobogó patak egyszerre csak elfogyott és onnantól egy kiszáradt medret követtünk. Menet közben elhagytunk egy büfét és egy turistaházat is, ám mi egy másikba igyekeztünk. Ez a tengerre néző völgy végében, a hegyoldalban áll. Innen az eddigi irányunkra merőlegesen folytatódik két irányban. A jelszó hamar meglett. S bár tudtuk előre, hogy leolvasós, azt azért csak reméltük, hogy nem a rejtőre jellemző igénytelen kivitelű lesz, de csalódtunk. Ezt ki egy sörbe, ki egy bodzaszörpbe fojtotta pihenés közben. Úgy gondoltuk, hogy ne ugyanazon az úton menjünk vissza, mint amit már idefelé bejártunk, hanem egy kis hurkot, na meg szintet is bőkezűen adjunk hozzá. Így azonnal kaptunk egy jó hosszú és helyenként igen meredek emelkedőt az arcunkba. Viszont vagy 300 méterrel a völgy feletti hegyoldalból többször is igen szép panorámában gyönyörködhettünk a szép napos időben. Néhol izgalmas karsztformákkal, illetve egykori menedékházak romjaival is találkozhattunk. A vége egy brutál meredek ereszkedés volt, ami után még egy csobbanás is belefért a langyos tengerben. Oda Forest már nem merészkedett be.
macikupac társaságában, horvátországi kirándulás alkalmával. Érdekes, de feltétlenül ajánlom, hogy visszafelé ne a legrövidebb utat válasszátok. Bármelyik másikról sokkal szebb kilátást kaptok.
Szüreti nyúl 9/10.
A mai napot ennek a nemzeti parknak szenteltük. Kellemes, többnyire napos időben haladtunk felfelé. Eleinte a hatalmas csúcsok között - bár egyik sem volt 1000m tengerszint felett - csak felfelé néztünk. Egy idő után az út megszelidült és már csak a kilómétereket róttuk. Jó volt megérkezni a rejtéshez és pihegni egyet. A tulaj nagyon kedves, de igen borsos áron méri az itókát.
Szerencsére úgy döntöttünk, hogy másik úton megyünk vissza. Némi szintet még meg kellett mászni, cserébe több helyen csodás kilátásban volt részünk. Azt hiszem, itt a lényeg fent van!
Séta után fürdőztünk egyet az őszi tengerben, majd célbadobáló verseny után Zadar felé vettük az irányt. Zuhany és vacsi után még volt erőnk meghallgatni a tengeri orgonát.
Köszi
Mivel nagyon kíváncsiak voltunk a helyre, így a Covid-helyzet miatt átalakított útiterv közben ezt a "dobozt "is felkerestük.
A hely és a leírt útvonal nagyon jó! (Kár, hogy ebből csak egy karosszékes, leolvasós virtuális jelszó jutott a rejtő eszébe. Pedig egy jelentősebb méretű dobozt is őrizhetne a ház ura.) Tipikus "erre jártam, de nem jövök vissza láda". :(
A belépő most 60 kunába került fejenként. +10 kuna a jármű parkolásáért.
Az első néhányszáz méter a beetetésről szól. Látványos képződmények és mindenhol látnivaló. A következő kilométerek viszont már nem voltak annyira érdekesek. Persze tehettünk volna kitérőket, de erre sokkal több időre lett volna szükség.
Ez a hely sokkal inkább lehetne - minimum - kétpontos multi, hogy többet mutasson be egy házfalra rakott táblánál.
Az alternatív visszaút meredek ereszkedése könnyebb volt mint amire számítottam.
Annyit másztam felfelé, hogy végre vége lett.
A hely tuti, szivesen ott maradtam volna. A sör 25 kuna. Drága. de oda csak szamárral mász föl. A tulaj kedves volt.
Korábban, a láda megjelenése előtt már jártunk itt, most a tengerparti lazítás mellé ezt a kis túrát és a ládát is beterveztünk. Felfelé a kiépített (szinte "steril") úton mentünk, útközben egy kis hűsítő loccsanással. A rejtés kifejezetten nem tetszett. Visszafelé "hinia lux" javasolt útvonalát követtük, ez azért a 30+ fokban egy kicsit megizzasztott mindannyiunkat, viszont erre nem volt akkora forgalom, mint a szurdokban. Összességében kellemes napot töltöttünk Paklenicán.
Köszönjük a rejtő munkáját!
Iszonyatosan szép hely, kellemes kis túra volt és nagyon finom volt a gulyás a Ramica Dori étteremben, kifejezetten vendégszeretőek és ingyen van a brandy! :-)
★Viki & Axl★ [Geoládák v2.2.2]
Log, fényképek később.
A feleségemmel és három fiatalabb gyerekünkkel (Julcsi, Matyi, Geri) kerestük fel a helyet. A belépő most felnőtteknek 50 kuna, gyerekeknek 30 kuna, gépkocsi 10 kuna. Mi viszonylag későn jöttünk, így 200 méter után leállítottak minket, tehát elég fölöslegesen hajtottunk be a parkba gépkocsival. A patak másik oldalán megy a tanösvény, érdemes azon felsétálni. A patakban ilyen száraz időben egy csepp nem sok annyi víz sincs, illetve ha kiér az ember a szurdok árnyékából túl sok árnyék sincs, de a sziklák szépek. Lehet nem az augusztus a legjobb hónap felkeresni ezt a helyet. A család ment a barlanghoz én meg a ládához, így egy idő után szétváltunk. A tűrát nem bántuk meg, de elég tikkasztó volt 30+ fokban.
Nagyon szeretem az Adriát, idén ötödszörre nyaraltunk errefelé. Ritka az, hogy valahova vissza is megyünk, de a Paklenica Nemzeti Park annyira tetszett 2013-ban, hogy ide visszavágytam, és most is lenyűgözött a hely. A hatalmas sziklák, vadregényes turistautak, a hegyvidéki hangulat, a háttérben mindehhez a tenger.
Most is a lenti szurdokban mentünk egészen a végéig, aztán a keleti felső úton (Jurline felé vezető turistaúton) visszafelé. Ilyen módon érdemes az utat megtenni, mert így nem kell az elején sokat felfelé mászni, és visszafelé látszik a tengeri panoráma.
Ajánlom nem elcsábulni a különböző evőhelyeken, hanem egészen elmenni a hátsó Ramina Dvori- Dobro Dosli házig.
Tizenhét kilométert gyalogultunk hét óra alatt. Remek napunk volt Paklenicán!
Családi üdülés alatt. Tetszett, hogy nem lehet kihozni 14-15 km. és némi szint alatt a dolgot. Nem éppen drive-in :)
Valóban gyönyörű hely, de nekem már nagyon hiányzottak dús erdeink, az üdülés ezen szakaszában. No olyat azért itt nem találni.
Köszönöm a rejtést! Nagyon szép túra! Annak, aki akar ládát keresni, a .com-os logbookba egy ceruzával valahogy beírtam a jelszót, nem volt nagyon hely benne, de remélem jó.
Az ígértek szerint gyönyörű kirándulásban volt részünk, változatosabbnál változatosabb látnivalókkal. Hatalmas függőleges sziklafalak rajtuk sziklamászókkal, utunkat kísérő csobogó patak vízesésekkel, madárcsicsergés, lepkék, gyíkok, impozáns sziklák. A felfelé út hamar eltelt a sok bámészkodással, a vissza út sokkal hosszabbnak érződött nekem. 15 km-t és 500 m szintemelkedést mutatott a túra végén a masina.
Az Ivancev menedékház önmagában is különleges élmény.
A fogadtatás tényleg kedves. Próbáltam megkeresni az itteni .com-os ládát is, de nem hagyták, egyből megmondták, hogy hol van. :-)
"A kanyon az Anića Kuk (714 m) nevű helyen szélesedik ki, ez a túrázók egyik legkedveltebb kirándulóhelye."
Nem hiszem, hogy az Anića Kuk a túrázók egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Szerintem 400 m magas függőleges sziklafala sokakat elrettent és csak kevesen tudják megmászni.
"Ennek a geoládának nem a célpontja, hanem az oda- és a visszavezető út adja az értékét."
Valóban. De ha már a geocaching.hu honlapon találtam a túraajánlatra, jó lett volna ha kapunk egy kis keresés élményt is. Hasznos lenne egy kis nemzetközi együttműködés és egyesíteni a .com-os dobozzal, bár az is gyengécske rejtés, de azért ennél sokkal jobb.
A láda nem márvány, hanem gránit. Mindig meglep, ha valaki nem tudja a különbséget a kettő között.
Gyönyörű hegy, és nem volt vészes a túra sem, pedig az elején nagyon tartottam a 17 km-től. Még a Manita Pec-hez is felmentünk a tűző napsütésben, legyűrve a tériszonyomat, ami nem volt kis teljesítmény. Bent a barlangban viszont csak 10 fok volt. :)
Ezt a napot erre a nemzeti parkra szántuk. Mindig érdemes megszakítani kicsit a strandolós napokat, utána ismét jobban kívánja az ember a tenger hullámait.
Úgy fél 10 körül váltottunk belépőt, aztán kissé beljebb leraktuk a kocsit. Innen gyalog tovább, csodálatos sziklafalak, csobogó patak mentén, érintve néhány kisebb vízesést is barangoltuk be az ajánlott útvonalat.
Az alsó menedékháztól hátralévő 420 métert már egyedül küzdöttem le. Fent nagyon kedves pár fogadott, kérdezték mi járatban? Mondom, "geocaching". Erre: Ja, ott a doboz! Nos, úgy látszik, "prémium ügyfeleknek" elérhető itt comos rejtés is. Belogoltam ide is, aztán kis pihi után indultunk vissza. Sajnos, a barlang korán zár, nem tudtuk megnézni.
Az egész család kellemesen elfáradt, utána a szálláson kis kajázást követően csak a legkitartóbbak jöttek le egy kis úszkálásra.
Fantasztikusan gyönyörű környék! Ennél csak az fantasztikusabb, hogy a két kislányom 5 és 7 évesek, vidáman ugra-bugrálva tették meg ezt a 17 km-es távot! Köszönjük szépen! :-)
Horvátországi családi nyaralás alatt. Mivel a mai nap nem volt éppen strandidő, úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a parkot. A felső parkoló utáni első másfél-két kilométer a leglátványosabb. Félelmetes magasságú sziklák között vezet az út, és végig elkísér a hegyi patak, ami számos vízeséssel teszi még láványosabbá az utat. Bár nem volt túl jó idő, elég sokan másztak a sziklákon. Szépen lassacskán felsétáltunk a gyerekekkel az 5km-re lévő alsó menedékházhoz. Innen egymagam szaladtam fel a ládához. Nagyon klassz helyen van a házikó, kitűnő a kilátás. Elég sokan ebédeltek itt fenn. Szépen lassan visszaereszkedtünk a kocsihoz, de az utolsó métereken használnunk kellett az esőkabátokat is. Semmi komoly, kisebb intenzitású futó zápor volt. Bár egész nap vártuk, hogy jön, csak a túra végén lepett meg minket.
Szépen beültünk a kocsiba, kiálltunk a parkolóból, és aztán akkor belekezdett rendesen az eső. Olyan intenzitással szakadt, hogy nem láttam az utat. Félre is kellett állnom egy jó 10 percre két alkalommal is, de közte is fehér bottal vezettem a kocsit. Ilyet én még nem láttam. Az úton úgy folyt a víz, mintha valami patakmederben közlekednénk. A hegyekből lezúduló, pirosas sárlé több száz méteren pirosra festette a tenger vizét. Hihetetlen volt! Képzelem, hogy bőrig áztak azok, akik utánnunk jöttek lefelé.
Tervben volt egy kis fürdőzés a megadott koordinátákon, de a körülményekre való tekintettel ezt most kihagytuk.
Mivel azt írtátok, hogy "Ennek a geoládának nem a célpontja, hanem az oda- és a visszavezető út adja az értékét", bejelentem. Végigmentünk a Velika Paklenicán, de sajnos csak a Paklenica Dom-ig, mert csak itthon láttam ezt a ládát.
Bár odafelé úton még esett is az eső néhol, szerencsénk volt, igazi kiránduló időt fogtunk ki. A szurdok csodálatos volt, a házban még enni is kaptunk, alig találkoztunk emberrel, mi voltunk és a természet.
Gyönyörű hely.
Zadarból a tenger mellett futó nyolcas úton érkeztünk, ami önmagában szép látvány.
A bejárattól a láda felé a szurdokon keresztül közelítettünk, de visszafelé a hegyek oldalán futó Mala Mocila - Jurline felé vezető turistautat választottuk.
Ismét bebizonyosodott, hogy pont másfelé érdemes menni mint a sokaság. Nagyon szép helyeken haladtunk végig, változatos terepen, és órákon keresztül senkivel nem találkoztunk. Tizenegykor indultunk és este nyolckor értünk vissza a kocsihoz. Nagyon sokat gyalogoltunk, de adtunk magunknak időt a pihenésre, nézelődésre, fényképezésre, és a park területén ebédeltünk.
Komplex élmény volt, örülök, hogy láttam ezt a nemzeti parkot.
Köszönjük a rejtést.
Nagyon nagy élmény volt!
A parkolóban reggel 8:15-kor már igen csak sorakoztak az autók és meglepetésünkre sokan papucsban, klumpában indultak útnak. Eleinte UFÓ-nak éreztem magam a túraruházatban. Később azonban már csak rendes öltözetű emberekkel találkoztunk. Nem jutottak messzire a papucsosok...
A házig az ajánlott útvonalon mentünk (néhány kitérővel) és a kicsit lejjebb lévő háznál egy nagyobb eszem-iszom beiktatásával. Visszafelé Mala Mocila- Skiljici - Jurline majd le a szerpentines úton csak néhány kirándulóval találkoztunk, nagyrészt magunk voltunk. A nagy melegben komoly kihívás volt a 23 km-es túra, de még le sem értünk a parkolóba máris vissza vágytam. Mala Paklenica is nagyon vonzó... Sajnos egész héten maradt a nagy meleg, így egy kicsit későbbre halasztottuk a továbbiakat.
4 napos pagi családi nyaralás. A sorozatos tengerpart után hiányzott egy kis hegyre menés. Kicsit aggódtunk, mert nem volt megfelelő felszerelésünk (csak vékonytalpú tornacipő), de nem volt gond. A ládánál ingyen volt a füge pálinka! A parkolóból indulva nekünk 12 km és 350 m szintemelkedés lett, azaz biztatunk mindenkit aki arra jár, hogy ki ne hagyja ezt a helyet, majd a zágrábi The National koncertet!
2017.07.28: Icával végre megmásztuk a Vaganski-t! Előző este felmentünk Franjo-hoz, majd másnap 30 km 1500 m fel/2000 m le túra keretében teljesítettük. Megdöntöttük az egyéni túrateljesítményünket, utána csak lebegtünk a tengerben.
Annyira tetszett a szurdok, hogy másnap visszatértünk a Kis Paklenicába is ami kevésbé kiépített és még vadabb. A tűző napot és forróságot legyőzve remek élmény volt.
Köszönjük.
Szuper kis hely! Lillát és a nagyszülőket Zadarban hagyva, Zsuzsival ketten vágtunk neki a szurdoknak. Persze meleg volt, de felfelé árnyékban nem okozott gondot. A környezet nagyon tetszett mindkettőnknek. A vituális pont helyett bőven lett volna lehetőség ládát rejteni, de végülis beértük a jelszóleolvasással is. Klassz a kilátás fentről. Egy újabb nemzeti parkot ismertünk meg (na jó, ne túlozzunk: betekintettünk) Horvátországban. Köszönjük MikiCachéknek!
Horvátországi körutunk hatodik napja. Egy 18 km-es túrát tettünk a Manita Pec - Zoljin kuk - Vidakov kuk - Njive - Lugarnica útvonalon, a végén felsétálva a menedékházakhoz. Szép tájak, szép kilátás. Köszi!
Atipapa barátom ajánlására Starigrad-Paklenica-t választottuk idei horvátországi nyaralásunk célpontjának. Természetes volt (ha már egyszer itt voltunk), hogy a Paklenica Nemzeti Park és a GCVePa kihagyhatatlan egy geoládász számára.
Mivel az időjósok egész hétre 35-36°C körüli nappali hőmérsékletet ígértek, a családi tanács úgy döntött, hogy legyünk rajta minél hamarabb túl. Így egy vasárnapi lubickolást követően hétfő kora reggel indultunk neki a hegynek. A park hivatalosan 6:00-kor nyit, így mi is ehhez időzítettük az indulásunkat. Aki ettől korábban jön, az is nyitott sorompót talál, legfeljebb nem fizet belépőt, ami jelenleg 50HRK a felnőtteknek és 30HRK gyerekeknek.
Miután felértünk a felső parkolóba, a rejtő tanácsát megfogadva az autós cipőről bakancsra váltottam és irány az ösvény. Egy rövid kezdeti szakasz után "in medias res" csöppentünk bele a sziklák, a hegyek világába. A táj annyira magával ragadó, hogy szinte nem is tudja az ember érzékszerveivel befogadni. Nagyon kellemes volt a még hűvös, friss levegőn kaptatni felfelé és közben gyönyörködni a változatos formákban, képződményekben természetesen sűrűn meg-megállva, és fotózni, fotózni.
Mire az első forráshoz értünk, pont megszomjaztunk és nagyon jól esett a jéghideg víz. Ezt a lehetőséget a felső forrásnál is kihasználtunk, meg persze lefelé is. :-))
A felső, könnyebb szakasz a patakkal nagyon szép, több helyen látni kisebb-nagyobb zuhogókat, vízeséseket, amik a gyerekeknek nagyon tetszettek. A korai indulás miatt felfelé menet a barlanghoz még jóval a 10 órás nyitás előtt felértünk volna. Így meghagytuk lefelé jövet, majd akkor eldöntjük, lesz-e kedvünk hozzá. Nem volt. A közel 40 fokban nem akartam az amúgy lelkes családomat magam ellen hangolni, így ez most kimaradt. Talán legközelebb.
A turistaházban nagyon kedvesen fogadott minket a vezetős srác, akinek röviden elmondtam a GC lényegét és hogy miért is olyan érdekes az a bizonyos márványtábla a ház falán. Jól elbeszélgettünk és nagyon tetszett neki a játék, amiről eddig még nem nagyon hallott. Kb. fél óra pihenés után indultunk el lefelé.
Visszafelé már sok túrázóval találkoztunk akik igen csak szenvedtek a forróságtól, áldottam magunkat, hogy ilyen korán indultunk és a túra naposabb, melegebb része a lefelé vezető szakaszra maradt. A parkoló közeli rész megtelt hegymászókkal, köztük kisgyerekekkel, akik igen lelkesen próbálgatták erejüket és ügyességüket.
Nagyon szép helyen jártunk, jót túráztunk, köszi a rejtést!
Horvátországi nyaralásunk csúcsa! Alternatív útvonaltervezés, alpesi feeling! Velika Paklenicán fel, majd Mala Mocilán le! Na ez így még vadregényesebb volt. Igazi, belevaló, hegyi túra. Utána pedig természetesen csobbantunk! Köszi!
Megtaláltuk!
Horvátországban töltött nászutunk alkalmából megtaláltuk! :-)
Horvátországot szépnek ismertük meg, főleg, hogy ebben a 10napban rengeteg hely voltunk, bár mellette sokat pihentünk. A szállásunk a Vir szigeten volt, onnan vándoroltunk erre-arra. Felhőt a 10napban nem láttunk, a hőmérő még éjszaka sem mutatott 28°C-nál kevesebbet. :-)
A Paklenica bejárása ilyen időjárásban elég kemény. Judit így nem is vállalkozott rá, de én igen. 8óra körül már kezdtem a túrát, odafele útba ejtettem a cseppkőbarlangot, éppen a 10órás nyitásra értem oda. Megérte bemennem, mert ott nagyon jó idő volt, és szép is volt a barlang. Sajnos angol volt az idegenvezetés (én németes vagyok). A látvány és a magashegyi környezet talán innen volt egyedül valóságos és érezhető.
Sajnos egy kicsit jó lett volna többet megismerni a helyből, mert a jelszót tartalmazó táblával nincs vége a túrának, sőt, talán csak ott kezdődne.
Azért köszönöm a lehetőséget!
Aty (és Judit)
...::: www.matrixmusic.hu :::...
Nagyon szép hely!
Hárman közösen a pontig, iInnen Piroska az Anića kukra ment, és onnan le Starigradra.
Mi Milával a Struge felé felmentünk a Vagánski vrhre (1757 m, málnázás), lejövetel után a ponttal szomszédos másik házban (Ramica dvori) ettünk-ittunk, majd mi is az Anića kuk felé mentünk vissza a parkolóba. Ez így 30 km lett, több mint 2000 m szinttel. Lent 36 fok volt, fent egy kicsit hűsebb ...
Elfért volna ittegy valódi láda is!
600. ladam :) Fantaszitkus volt, gyonyoru a hely. Jot turaztunk, osszesen vagy 25 km-t. Felmentunk a barlangba is, na hat az nem volt semmi ut, de nagyon megerte, de majdnem nem ertunk oda nyitvatartasi idoben, mert 13-ig van nyitva. Fenn a haznal ittunk egy kolat, nem irom le mennyiert :)) jo lett volna ott aludni, de volt mashol szallasunk. Nem egyszeru seta, turacipo ajanlott! koszi!
Megtaláltam. Meglepően sok külföldi túrista és hegymászó volt.
A szállásadónk szerint (Starigrad) 2010-ben több, mint
100.000 látogató járt a parkban. Meg tudom érteni.
Luxi69-ékkal töltött közös családi nyaralás alatt jöttünk Paklenicára. Nagyon szép hely. Egy nap kevés is volt ide. Luxival még el tudtunk volna kirándulgatni a környéken.
Köszönjük a rejtést.
Már a láda megjelenésekor eldöntöttem, hogy valamikor ide is el kell látogatnom! A tengerparti nyaralásunkat úgy terveztük, hogy Paklenica is benen legyen. Így választottuk ki Murter szigetét.
Nekem a völgy, várakozásnak megfelelően, nagyon tetszett. Jó kis túra kerekedett belőle. Még a barlanghoz is felmentünk. Az egy 3,5 km-es kitérő volt 270 m szinttel. Ez egy kicsit megviselte a lányokat és a gyerekeket - lehet hogy nem délbe, tűző napon kellett volna oda felmenni - ezért ők onnan visszafordultak a parkolóhoz, mi meg Ninjával mentünk tovább a völgybe. Fent a menedékháznál tényleg nagyon kedvesen fogadták a beeső turistákat.
Mire leértünk már véget is ért a napnak.
Köszi!most csak a geo ládáért jöttem vissza mertm amikor itt jártam még nem volt láűda de még én se kessltem.Tehát egy gyors trappolásnak és tüdötágitásnak vettem részt.A kaputol kétora negyven perc alat oda vissza.
Horvátországi 4 napos kirándulás utolsó célpontja volt a park. Fent a házban egy kedves helyi srác segített a visszafelé vezető út kiválasztásában, és bár ő mondta, hogy eső lesz, akkorára nem számítottunk. Így végül egy hegyen keresztül, kiadós esővel kísérve mentünk vissza a kocsihoz. Így talán még szebb és hangulatosabb volt, szerencsére volt száraz ruhánk.
4 napos horvátországi kirándulás utolsó napján a hetedik ládánk.
Szép napsütéssel indult a nap, de bőrig ázva végeztük. De a táj így másik arcát mutatva is gyönyörű volt, úgyhogy a vidámság végig megmaradt.
Vissza Mala Mocila felé mentünk, sok szinttel, még több esővel és gyönyörű kilátással.
És igen. Érdemes volt erre a bóklászásra tartogatni a kerek számot, 2000. HR-i kiruccanásunk alkalmával kerestük fel a parkot. Tudtam, hogy Miki ládái nem okoznak csalódást. Mit mondjak, délidőben 34 fokban 15 km-es séta 500m szintemelkedéssel, de megérte. Ivancev beszédes és vendégszerető ember. Sajnos víz nem csordogált a patakban, de cserébe láttunk sziklamászókat és fényesre koptatott gyalogutat. Paklenica-t érdemes meglátogatni az év bármely időszakában. Az árak változatlanok. Köszi a lehetőséget!
Elég nehezen lett meg a pont először egy másik házhoz mentünk fel ahol nem volt senki és semmi csak egy 4 csillagos pottyantós budi. :D
De aztán megtaláltuk..:)
Már többször voltam itt bpeter666-tal mászni,ha legközelebb megyünk,nem hagyjuk ki a ládát sem.Csak ajánlani tudom mindenkinek Paklenicát!Aki teheti,ne hagyja ki!
Mivel gyakran túrázunk Horvátországban, örömmel láttam a Paklenica láda megjelenését. Kicsit rontja az örömöt, hogy éppen Miki volt, aki mereven ellenezte egy Velebitbe szánt virtuális ládánk telepitését :(.
Na, meg az is, hogy a láda megjelenése elótt jártunk Paklenicán:).
És aki szereti Horvátországot, kukkantson ide
(Ez nem Paklenica, hanem a Rozanski kukovi nevű nagyon szép hegyvidék, ahol nem lett geoláda....)
N 44° 17,148' E 15° 27,116' 9 m [GCVePa+Utelagazas]
N 44° 17,635' E 15° 27,460' 11 m [GCVePa+Parkolo1]
N 44° 16,998' E 15° 27,045' 0 m [GCVePa+Lubickolas]
