WAP: a láda nincs elrejtve, csúcsdobozként szolgál, benne van a csúcskönyv! Jelszó az oldalán levő réztábla feliratának utolsó sora - 8 betű. WAP vége
A virtuális jelleg miatt értelemszerűen travel bug nem helyezhető el!
A szocializmus évtizedei alatt, aki 1500 méter feletti magashegyre vágyott, az a Magas-Tátrába, az Erdélyi-Kárpátokba, a bulgáriai Pirinbe, a jugoszláv Júliai-Alpokba és a Durmitorba mehetett. Meg kicsit távolabb inkább már expedíciós céllal a Szovjetunióba. Itt leírt túránk néhány résztvevőjének ezért a Durmitor csúcsát jelentő Bobotov kuk megmászásával a nosztalgiázás is célja volt.
Montenegrói táborunk csúcspontja tiszta, napos, egyre melegedő időben kezdődött. Buszunkkal Zabljakból indultunk a Durmitort délről megkerülő úton a kiinduló pontul szolgáló 1907 méteren levő Sedlo nyeregbe N 43° 5,914' E 19° 3,036' 1907 m [GCBOBO+parkoló]. 08:25
A tervünk az volt, hogy a kempingben maradó, a városban és másfelé kirándulókon kívül három csoportot alakítunk. A fürge lábúak hosszú túrát tesznek: a Bobotov kuk megmászása után még egy jégbarlangot is érintve visszamennek a kempingbe. A középtúrázók szintén megmásszák a Bobotov kukot, azonban visszajönnek a Sedloba a buszhoz. A harmadik csoport pedig akkurátusan eltúrázik a Zeleni vir tóhoz és onnan tér vissza a buszhoz. Hogy mi lett ebből, azt nézzük a következőkben.
Együtt indultak a csapatok, de az első rostánál, az Uvita gredánál már nagyjából kialakultak a végső beosztások. Utána már csak egy-két "átszerződő" maradt. A hosszú- és a középtúrások együtt haladtak, együtt érték el a Surutka 2082 méteres magaslatát, majd a Fogacskák (Zupci) gerinc lábánál 2140-en átfordulva még a sokat tapasztalt magashegyjáróknak is ritka élményt nyújtó látvány tárult szemük elé. Ugyanis a Nemzeti Park belépőjén is szereplő, az egykori tengerfenék üledékeiből hullám alakban rétegződött hegyoldal innen látható a legjobb szögben. Kedvezően alakult még a nap állása is, mert érintő fény esett rá kiemelve a jelenséget az árnyékokkal is. Innen a kis hegyi tóhoz, a Zeleni virhez N 43° 7,345' E 19° 2,366' 2028 m [GCBOBO+fürdő] kényelmes ereszkedés következett 2028-ra. 10:15
Rövid pihenés után a hosszú- és középtúrások a Danilova pločához kaptattak fel, ahol egy emlékmű található a sziklafalon. Innen sziklás-füves szerpentin következett a 2351-en levő nyeregbe, melynek neve Lučina previja N 43° 7,608' E 19° 2,176' 2351 m [GCBOBO+kereszt]. 11:28
Letettük hátizsákjainkat és kabáttal, csúcs-csokival felszerelkezve indultunk neki a csúcsnak. Először csak gyaloglás, majd a kitettebb részeknél már többnyire kapaszkodós harántolás következett a 2523 méteren levő csúcsra. Ez a Bobotov kuk, a Durmitor hegység és Montenegró csúcsa N 43° 7,688' E 19° 2,087' 2523 m [GCBOBO+hegycsúcs]. 12:05
Fent már egy litván csoport néhány tagja fogadott, a többieket menet közben leelőztük. Gyönyörű körpanoráma volt látható a tiszta, kissé párás időben. Egymás és a csapat fotózása, a csúcskönyvbe történő bejegyzés, csokizás után elindultunk lefelé. A szembejövők áradatában még magyarok is akadtak szép számmal.
Hamar leértünk a nyeregbe, itt kaptuk rádiótelefonon az üzenetet, hogy a tóig túrázók 1 órát pihennek, és segítségünket nem igénylik a lefelé ereszkedésben. Így kevés kivétellel tovább tudott menni a csapat a hosszú túrára. Előbb egy ereszkedéssel, szerpentinezéssel kezdődött az út a Valoviti do-ba 1980-ig. Majd át a Biljegov do után elég meredeken fel az Oblava glava hegyen levő, a 2100 méteren fekvő Ledena pečina jégbarlanghoz N 43° 8,376' E 19° 2,980' 2273 m [GCBOBO+látványos terület]. 14:40
A krónikás bot segítségével leereszkedett a barlangba a hóban jól kialakított lépcsőn. A többiek már a túratársunk által hozott, fixre kötött kötél segítségével ereszkedtek le. A barlang nem túl hosszú, nem túl mély és viszonylag széles szája van. Így a fényviszonyok jók voltak, lámpát nem kellett használni. Érdekes, hogy ilyen kialakulás mellett is meg tud benne maradni a jég! A cseppjegek formái igen változatos képet mutattak. Lentről és fentről növő jegek (sztalaktitok, sztalagmitok) is voltak. Előbbiek teteje a rájuk csepegő víz miatt szenteltvíz tartóra emlékeztettek. Olyan is akadt, melynek közepe táján lyuk volt, ezen átdugva fejünket fényképezkedtünk. A jó kis hűsölés után nem igazán haladósan kezdtük meg ereszkedésünket a Korita karrmezején keresztül a düledező Stari katun, kalyibájához N 43° 8,561' E 19° 3,867' 1911 m [GCBOBO+pihenő terület]. 16:39, majd tovább a Velikova ploča emlékmű mellett elhaladva a Kamenjača oldalában értünk le a Jakšića mlinhez.
Út közben kaptuk az értesítést, hogy a rövid túrát választó csoport a csúcstámadásból hozzájuk csatlakozókkal baj nélkül leért a Sedlóhoz, a buszhoz. Irigyeltük is őket kissé a jó hideg sör miatt:) Mi is leértünk további egyhangú gyaloglás után a Fekete tóhoz, annak is a partján álló Crno jezero, tóparti étterem N 43° 8,891' E 19° 5,855' 1416 m [GCBOBO+étterem] deres-habos "életmentő" söreihez. 17:46
Jó fárasztó nap kerekedett, de megérte, mert szép tájak látványával, élményekkel lettünk gazdagabbak.
A túra többi napjáról olvashattok még a ZÖLDSPORT Egyesület honlapján
Megjegyzés: néha kell a kezet is használni, és persze elengedhetetlen a szédülésmentesség, meg a jó fizikum!
Figyelem! A magashegyi viszonyok miatt még nyáron is előfordulhatnak szélsőséges időjárási körülmények, fokozott óvatossággal haladjatok!
Kellemes ládázást kívánok!
Zergi
Utólagos értesülés szerint (adatok VP-től) Montenegró legmagasabb csúcsa az albán határ közvetlen közelében lévő Zla kolata, ami 2534 méteres....
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Nyolc napos körtúránk második napján szerettem volna a legnehezebb rejtésen túlesni. Ez a Durmidor nemzeti park teljesen elvarázsolt. Kristálytiszta tavak, számomra ismeretlen virágok, magas néhol hófoltos hegycsúcsok, mesés hely.
Spanyesszel levadásztuk Durmitor átkelés közben Sedlobol Zabljakba menet. A jelszót egy matrica takarja, de szépen fel lehet hajtani az alját és meglelni alatta a lényeget. Szuper mászás volt, köszi a rejtést! :)
Én is zavarban vagyok????mert nem jutottunk fel a csúcsra,akkora szél volt még az eső is eleredt. Így az utolsó pár száz métert nem vállaltam be. Ha elfogadod, megköszönöm,ha nem, az sem baj, az élmény így is hatalmas volt! Montenegró gyönyörű! Köszi a rejtést! Otthonról töltők meg fel képet.
Hát, most egy kicsit zavarban vagyok, mert kérnék egy elfogadást a "megtalálásra", amit valójában nem találtam meg... Sajnos, a csúcs alól (de már a nyergen túlról) vissza kellett fordulni, az esőben és ködben én nem vállalkoztam a kitett mászásra, az utolsó 100-200 méteren. A nyeregben még napsütés és fotóidő volt,de feljebb érve már nem annyira... Szóval, a levélben küldött gpx alapján kérek egy elfogadást - ki tudja, eljutok-e még ide, újra próbálkozni. Köszi.
Egyébként, óriási élmény ez a túra, nagyon tetszett a Durmitor, és Montenegro is egy jó hely. Voltunk raftingolni a Tara kanyonjában, elképesztően szép ez a vad vidék.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget! :) Ez is az a helyszín, ahová soha nem jutunk el, ha nincs a geocaching. Kár lett volna kihagyni, fantasztikus túra volt, bár szerintem nagyon fárasztó. Oda-vissza kb 7 óra alatt jártuk meg a távot a Sedlo nyeregből indulva, de ebben nagyon sok pihenő volt, főleg fotózásra szánva . Napsütéses remek időt fogtunk ki, hálás vagyok hogy láthattam ezt helyet! [g:hu 1.6.4]
Megtaláltam Andival, Orsival és Attilával. Nem hoztam szerencsét a többieknek, mert mint a Pádis fennsíkon minden nap, itt is bőrig áztunk lefelé. Volt jégeső, felhőszakadás és nagyon szentségeltünk a műanyag borítású sodronyos szakaszokon, nagyon csúszott a műanyag az esőben.
Megtaláltam! Gabival közös találat Montenegrói ládázás során fercsipeter-rel és Webber-rel. Ez a mászás volt a kirándulás fő apropója (kivéve talán a lányokat, akiknek a tengerpart :) ). Reggel fél 7-kor, szép napos időben indultunk neki a Sedlo-nyeregből. Már az odavezető panorámaút is szuper volt, de innen indult csak a móka. Gyönyörű helyeken túrázhattunk. Az egyetlen akadályt az jelentette, hogy több szakasz is még hó alatt volt, ami a majdnem vízszintes részeken nem okozott nagy problémát, azonban egy helyen a függőleges hegyoldal volt behavazva, ahol gyakorlatilag csak egy alig kijárt sávon lehetett iszonyú óvatosan közlekedni. A lányok a csúcs előtti szakasznál már nem jöttek tovább, az utolsó részen hóomlás temette maga alá a turistaút egy részét, így innen bizonyos szakaszokon már sziklát kellett másznunk.
A csúcsra érni 11 órakor ennek megfelelő érzés is volt, főleg, hogy nekem ez az eddigi legmagasabb gyalogosan teljesített magashegyi csúcs. A jelszót sokáig kerestük, mert valaki matricával leragasztotta a kis táblát, de szerencsére sikerült a matricát áthelyezni. A kötelező fotózás után indultunk lefelé, mert már gyülekeztek az előre megjósolt viharfelhők. Visszafelé már sikerült többnyire a turistaút nyomvonala környékén kikerülni a hardcore sziklamászást, hogy elérjük a lányokat, Visszaúton már viharfelhők alatt, hatalmas dörgések és villámlások kíséretében haladtunk, de az eső szerencsére csak az autókhoz értve kezdett rá.
Webber, és Cerberus kesser társakkal, Illetve Gabival, és Dórival Montenegró megtisztítása, és az én 1000. találatom megszerzése keretein belül látogattunk el ide a 2523 m magasan elhelyezkedő csúcsra! Sok csodálatos helyen járhattunk, ismét remek szervezéssel, és nagyszerű emberekkel! Köszönöm, hogy velem tartottatok és veletek együtt kereshettem fel a jubileumi megtalálásomat! Csodálatos csipkézett gerincek között, néhol kissé veszélyesen havas nyomvonalon kb. 4,5 óra alatt értük el a csúcsot! Reggel a korábbi indulás mellett döntöttünk, mert 14:00 körülire jelezte a meteorológiai szolgálat az esőt, vihart! Nem is késett sokat, bár lefelé a havas részek miatt lassabban haladtunk, így azért még ugyan messzinek tűnt a villámlás, de azért nem bántam volna ha süt a nap! :) Szerencsére az eső elkerült minket, így legalább a sziklák nem csúsztak. Felfelé csodaszép napsütéses időben gyalogoltunk! Fent a csúcson is még gyönyörködhettünk a kilátásban! A jelszó hordozó táblára kicsit nehezen találtunk rá mert le ragasztották egy matricával, de megoldottuk, meg tisztítottuk a táblát. Köszönöm a rejtőnek, hogy általa megismerhettem egy újabb 2000 m feletti hegycsúcsot!
Egy csodás nyaralás, balkáni kőrút harmadik napján másztunk fel a Bobotov kuk-ra, miután előző nap délután megérkeztünk ®abljakba egy rövid boszniai kitérő (Visegrád) után, ahol szépen megvacsoráztunk a belvárosban és elsétáltunk a Fekete-tóhoz. A túrát mi is a nyeregből (Sedlo) indítottuk. Relatív korán érkeztünk, így a parkolással semmi gond nem volt. Csodálatos, hamisítatlan nyáridő, de persze a magas hegységhez méltó tizen-egynéhány fok várt minket. Imádtam! Zsuzsival ketten indultunk neki az emelkedőnek és szépen haladtunk a Zeleni vir-ig, ahol egy rövid pihenőt iktattunk be a csúcstámadás előtt. Onnan rövid, de meredek emelkedő következett és végül az utolsó etap némi drótköteles segítéssel. Szerintem nem volt kitett hely, a drótkötelek nélkül is biztonságosan fel lehetett ma mászni (nyilván más a helyzet esőben, hóban, jégben...) Fent csodálatos körpanoráma és óriási szerencsénkre nem tömeg, hanem csak egy amerikai fiatal pár fogadott :-) A csúcskönyvbe beírtuk, jelszót leolvastuk és kicsit ücsörögtünk a csúcson, élveztük a tájat, a remek időjárást és persze lőttünk jó néhány fotót. Csúcs volt! Lefelé menet már érzékeltük, hogy szép számban jönnek felfelé, így megerősítést nyert, hogy egy korai indulás (pedig csak 8 óra körül volt) mindig okos döntés. Lefelé is kb. 2,5 h kellett, mivel szép nyugisan ereszkedtünk, Zsuzsi különösen kímélte a térdét. Egy óra volt, amikor tovaindultunk a tengerpart felé... Mindenki nagyon boldog volt! Remek helyszín, szép túra volt. Nyilván még jobb lett volna a Fekete-tó felé leereszkedni, de ahhoz kellett volna logisztika, amire most nem volt mód és lehetőség. A Durmitor egy olyan hely, ahová szívesen térnénk vissza, nem vitás. Köszönet!