A jelszó a kitöréssel szembe állva jobb oldalról a második szentkép macskakörömbe írott szava.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Megközelítés:
Belényest (Beius) elhagyva tovább haladunk a főúton 30 km-t Kerpenyéd (Carpinet) irányába és ennél a pontnál
N 46° 27,258' E 22° 29,709' 325 m [GCKADO+elagazas] letérünk jobbra.
Követve az utat elérjük Vaskohaszódot (Izbuc) és balra fordulunk ennél a pontnál
N 46° 26,382' E 22° 27,992' 431 m [GCKADO+elagazas] Keskeny kis utcákon áthaladunk a Vaskohaszódon majd Kalugyeren (Calugari), pár kilométer után leereszkedünk egy völgybe ahol is a vízkitörés található. Parkoljunk le, majd az Ortodox templomok között elhaladva megpillantjuk a kitörést.
Részlet Mátyás Vilmos Bihar-hegység turistakalauzából:
A forrás neve onnan ered, hogy a forrás aknájában a víz időközönként megdagad, azaz megemelkedik. A váltó vagy időszaki források esetében az évszaktól függően hosszabb-rövidebb időközökben következik be a víz kitörése. A feltűnő jelenséget valószínűleg a legrégibb idők óta csodának tartották és szent hely volt. A nép a forrásnak csodatevő erőt tulajdonít és abban megfürödve gyógyulást vár bajaira. Valóságos búcsújáróhely, ahol régebben messze vidékekről összegyűltek a csodát váró tömegek.
A forrás talán első ismertetése Vásárhelyi Jánostól származik, 1822-ben a "Hasznos mulatságok" c. újságban jelent meg. Pontosan leírja a kitörések időpontjait és kísérő jelenségeit. Ugyanezen újságban Medve József vaskohi káplán egy őszi kirándulásról számol be, amikor a víz 9-12 órás időközökben tört fel. A pesti "Vasárnapi Újság" 1861-ben fametszettel illusztrált cikket közölt a különleges forrásról, eszerint a víz óránként, félóránként tört fel. Az író megjegyezte, hogy a nép hite szerint a kitörések akkor tolódnak el, ha bűnös ember keresi fel a forrást.
Wastler mérnök, Schmidl expedíciójának tagja 1858-ban szakszerű megfigyeléseket végzett, a megfigyelési adatokat Schmidl műve közli. Eszerint a kifolyás átlag 17 percig tart.
Az egész jelenség egy belső szifon működésén alapul. Tavasszal, illetve csapadékos években a kitörés gyakoribb, télen állítólag el is marad. A kiömlés néhány percig tart.
Schmidl a forrást a Bihar-hegység legvonzóbb jelenségének tartotta.
1850-es évek vége felé Jóka Mór is járt erre, az élményeit a Vasárnapi újságban jelentette meg.:
Részlet a tájleírásból
Utközben félretértünk a nevezetes "dagadó forrás" megtekintése végett. Szohodolon innen van egy rejtett kis völgy, hol egy sziklatövében van az a barlang, mellyből minden fél órában előjön a forrás, azután ismét fél órára visszavonul, a meder száraz marad.
Mi ezuttal különös kedvenczei voltunk a sorsnak. Alig érkeztünk meg a sziklanyiláshoz, midőn rögtön hallhatók azt a rejtélyes korgást, böfögést, melly az emelkedő viz jöttét megelőzi, s nem sokára kibuggyant a sziklából a hullám, annyira megtöltve a sziklamedenczét, hogy állóhelyeinket kénytelenek voltunk elhagyni. Mintegy öt perczig folyvást dagadt a viz, azután el kezdett lohadni s másik öt percz mulva egészen szárazon állt a szikla-meder.
Huszonkét percz mulva ismétlődött e titokteljes tünemény, mellyet másodszori megjelenésekor már annyira megszokot látványnak vettünk, hogy letelepedtünk melléje szalonnát piritani; arra számitva, hogy majd, ha mezei ebédünket végeztük, akkor a harmadik töltésből jót iszunk rája.
A hagyomány azonban azt tartja, hogy a rejtélyes forrás délben épen nem jön elő, s mi kénytelenek voltunk ezt saját tapasztalásunkkal megerősiteni; másfél óráig vártunk ott, de a patak semmi kérésre, könyörgésre nem jelent meg a kedvünkért azalatt. Mi oka van neki, igy tartani a déli pihenést, azt biz én épen ugy meg nem tudom fejteni, mint azt, hogy miért jön elő máskor? Természettudósainknak ez ismét szép thema volna buvárlatokra, ha rá érnének a hazai nevezetességekkel foglalkozni.
Az oláh nép nagy tiszteletben tartja a forrást, azt hiszi, hogy nagy betegségeket meggyógyit, ha valaki abban megfördik, a körüllevő fákra és kövekre felaggatott rongyok tanusitják, hogy e hit sokakat boldogitott, kik azt gondolták, hogy ha ingeiket itten hagyják, a betegség is itten marad velük. A sok szakadozott rongy egyébiránt nem igen szaporitja a táj költői kinézését.
-------------------------------------------------------------------------
A mi megfigyelésünk már többször tapasztalva az volt, hogy a forrás tavasszal 7 percenként váltakozva telik meg és fogy vissza. Kedvelt kirándulóhely ma is és misztikus babonák fűződnek hozzá, az emberek gyógyulást várva térnek vissza ide újra és újra.
Jó időt és kellemes sétát kívánunk!
(Zoli+Liza) Zoliza