Történelmünk talán legismertebb zászlótartójának, Püspöky Gráciánnak állít emléket ez a láda (10x12x6cm), ahol a jelszó a kerítés É-sarkánál rejtőzik. Így, ha erre jársz... és nem találnád a ládát, akkor a jelszót leolvashatod a síremlék hátuljáról . ( egy mondat, latinul )

A ládába TravelBug nem helyezhető.

Megközelítés
Autóval érkezők a kastély  N 46° 37,885' E 16° 49,552' 205 m [GCZT+Kastély] mellett találnak parkolót  N 46° 37,875' E 16° 49,551' 205 m [GCZT+Parkoló], míg a turisták a zöld jelzést követve jutnak el ide, akár Pusztaszentlászló, akár Pusztaederics irányából.
Bárhogy is érkeztek, ne hagyjátok ki a Válicka utca elején megbújó  N 46° 37,899' E 16° 49,570' 205 m [GCZT+Kápolna] kápolnát sem.

Háttér

A hőstett
A tavaszi hadjárat talán legszebb pillanata Buda 1849. május 21-ai visszafoglalásához kötődik. Ekkor a zalai 47. honvéd zászlóalj zászlótartója, Püspöky Grácián felérve a mai fehérvári rondella közelében elsőként tűzte ki a szűzmáriás lobogót a vár ormára. A legenda szerint ez oly lelkesítően hatott, hogy a magyar főhadiszálláson az ostromot a látcsövén keresztül figyelő Görgei Artúr - bár nem volt a szavak embere - így kiáltott fel izgatottságában: "Előre! Ott lobog a magyar trikolor! Éljen a honvéd!" .
A zalai 47-esek hadtestparancsnoka, Nagysándor József honvéd tábornok is megemlékezett erről hivatalos jelentésében: "Amikor elérkezett az általános támadás órája, melyet e hónap 21-én hajnali 3 órakor az erődítmény körül felállított ágyúk lövései jeleztek, az ostromra elsőnek kijelölt 47. honvédzászlóalj kezdte meg az alulírt vezényletével, és Driquet őrnagy, valamint derék tisztjei vezetésével a legnagyobb csöndben, a 407. számú házon és annak kertjén keresztül felkapaszkodtak a még sötétben odatámasztott létrákon az előfalra, és többen megmászták gyorsan a rést, mialatt a rettenthetetlen zászlótartó is, Püspöki Pongrác, kibontotta zászlóját a bástyán, és lobogtatta, amit a csapatok viharos »Éljen a magyar !« kiáltással üdvözöltek." .
A zászlótartót természetesen Püspöky Gráciánnak hívták, s hamarosan híre ment tettének az ostromlók között, ahol nagy népszerűséget szerzett. Olyannyira, hogy Heinrich Hentzi von Arthurmnak, a vár védőinek vezérének halálos sebét is neki tulajdonították. Tette nem csak dicsőséget, de hadnagyi rangot és 1000 forintot is jelentett az ostromot követően számára.

A lobogó
A magyar nemzeti zászló az 1848-as forradalom követelések alapján, az áprilisi törvények szerint lett hivatalos nemzeti jelkép, s általánosan használt polgári zászló.
A honvédség is a nemzeti trikolór színeit alkalmazta, de fehér színű, piros és zöld, úgynevezett farkasfogakkal szegélyezett zászlók alatt harcolt, közepén a címerrel. A lobogók azonban nem voltak egységesek, mert azokat az egyes zászlóaljaknak nem központilag adományozták. Ezzel együtt a főbb stílusjegyek majd minden zászlón megjelentek, mint a Kossuth címer, Szűz Mária, vagy a kard és a koszorú.
A katonai zászló, mint az adott alakulat megkülönböztető jelvénye, a haza, a becsület és hősiesség jelképe is volt, melyet a katonák tiszteltek és védelmeztek, s amire felesküdtek. Így kitüntetett szerepük volt, különös tekintettel a szabadságharc zászlajaira. Ezért volt oly fájdalmas, hogy a fegyverletételt követően csupán néhányat sikerült elrejteni. Több alakulat zászlaját feldarabolták és a katonák magukhoz véve kegyelettel őrizték. A többi azonban a császári és cári csapatok zsákmánya lett. Az osztrákok kezére került vagy nyolcvan zászlót megsemmisítették, míg a körülbelül hatvan orosz kézre jutott zászló Moszkvába, a Kreml történeti múzeumába került. Ezek nagyrészét 1941-ben visszakaptuk a szovjetektől, de 1945-ben a nyilasok már megsemmisíteni tervezték, ami végül meghiúsult, de a gyűjtemény újból szovjet kézre került, amit aztán 1948-ban kaptunk újra vissza.

A zászlótartó
A Püspöky Grácián emlékét hálásan őrzi az utókor, bár ha a hőstett mögé pillantunk, akkor egy kevéssé hősies életút körvonalazódik ki előttünk.
Püspöky János császári és királyi huszárőrnagy és Csány Zsuzsanna gyermekeként látta meg a napvilágot a zalai Nemesapátiban, 1817. december 20-án. Elszegényedett nemesi családja ellenére jól "indult". A család barátja és testvéreinek keresztszülei a söjtöri Deákok, míg nagybátyja Csány László. Nagykanizsán a piaristáknál, a majd a katonaiskolában is kitűnően végez, és egyenes az útja az 5. huszárezredhez, ahol hadapród lesz. Azonban apja ekkor már nem igazán büszke rá: "...igen szomorú, Grácira nézve véleménye, hogy többet a katonákhoz vissza ne menjen, fél, hogy ismét betyár és verekedő lesz, és sok adósságot fog tenni.." . Az ő halála után, annak birtokait testvéreivel eladják, de adósságaitól így sem szabadulnak meg. Sőt az eladósodást meg sem sikerül állítani, hiszen megmaradt birtoka keveset jövedelmezett, hivatalt pedig képzettség híján nem vállalhatott. Ezáltal minden készpénzét felélte, majd maradék birtokait is eladta. A teljes elszegényedéstől Csány László mentette meg, akinek közbenjárására minden különösebb érdem és jogi végzettség nélkül a megye táblabírájává nevezte ki gróf Batthyány Imre főispán, amit azonban a megmaradt iratok szerint nem igazán szolgált meg. A szabadságharc kitörésekor társaitól eltérően nem csatlakozik a nemzetőrökhöz, s a honvédseregbe is csak Buda ostroma előtt három nappal lép be. A hősies zászlóbontáson túl tetteinek nyoma nem marad sem a magyar, sem a császári iratokban. 1852-ig a Monarchiát járja, majd visszatért Zalába és megházasodik, és feleségével, Dőry Máriával, annak családjának birtokán, Válickapusztán telepednek le. Az eladósodás azonban itt is utoléri. 1861 március 6-án, éppen egy 525 forintos adósság behajtási kísérlete során hal meg váratlanul.