Elhelyezés időpontja: 2009.05.09 17:00
Megjelenés időpontja: 2009.05.12 17:40
Utolsó lényeges változás: 2017.05.28 18:30
Utolsó változás: 2017.12.13 22:46
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: waneqr
Ládagazda: zalajaro Nehézség / Terep: 2.0 / 1.5
Úthossz a kiindulóponttól: 150 m
Megtalálások száma: 253 + 2 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
Történelmünk talán legismertebb zászlótartójának, Püspöky Gráciánnak állít emléket ez a láda (10x12x6cm), ahol a jelszó a kerítés É-sarkánál rejtőzik. Így, ha erre jársz... és nem találnád a ládát, akkor a jelszót leolvashatod a síremlék hátuljáról . ( egy mondat, latinul )
A hőstett
A tavaszi hadjárat talán legszebb pillanata Buda 1849. május 21-ai visszafoglalásához kötődik. Ekkor a zalai 47. honvéd zászlóalj zászlótartója, Püspöky Grácián felérve a mai fehérvári rondella közelében elsőként tűzte ki a szűzmáriás lobogót a vár ormára. A legenda szerint ez oly lelkesítően hatott, hogy a magyar főhadiszálláson az ostromot a látcsövén keresztül figyelő Görgei Artúr - bár nem volt a szavak embere - így kiáltott fel izgatottságában: "Előre! Ott lobog a magyar trikolor! Éljen a honvéd!" .
A zalai 47-esek hadtestparancsnoka, Nagysándor József honvéd tábornok is megemlékezett erről hivatalos jelentésében: "Amikor elérkezett az általános támadás órája, melyet e hónap 21-én hajnali 3 órakor az erődítmény körül felállított ágyúk lövései jeleztek, az ostromra elsőnek kijelölt 47. honvédzászlóalj kezdte meg az alulírt vezényletével, és Driquet őrnagy, valamint derék tisztjei vezetésével a legnagyobb csöndben, a 407. számú házon és annak kertjén keresztül felkapaszkodtak a még sötétben odatámasztott létrákon az előfalra, és többen megmászták gyorsan a rést, mialatt a rettenthetetlen zászlótartó is, Püspöki Pongrác, kibontotta zászlóját a bástyán, és lobogtatta, amit a csapatok viharos »Éljen a magyar !« kiáltással üdvözöltek." .
A zászlótartót természetesen Püspöky Gráciánnak hívták, s hamarosan híre ment tettének az ostromlók között, ahol nagy népszerűséget szerzett. Olyannyira, hogy Heinrich Hentzi von Arthurmnak, a vár védőinek vezérének halálos sebét is neki tulajdonították. Tette nem csak dicsőséget, de hadnagyi rangot és 1000 forintot is jelentett az ostromot követően számára.
A lobogó
A magyar nemzeti zászló az 1848-as forradalom követelések alapján, az áprilisi törvények szerint lett hivatalos nemzeti jelkép, s általánosan használt polgári zászló.
A honvédség is a nemzeti trikolór színeit alkalmazta, de fehér színű, piros és zöld, úgynevezett farkasfogakkal szegélyezett zászlók alatt harcolt, közepén a címerrel. A lobogók azonban nem voltak egységesek, mert azokat az egyes zászlóaljaknak nem központilag adományozták. Ezzel együtt a főbb stílusjegyek majd minden zászlón megjelentek, mint a Kossuth címer, Szűz Mária, vagy a kard és a koszorú.
A katonai zászló, mint az adott alakulat megkülönböztető jelvénye, a haza, a becsület és hősiesség jelképe is volt, melyet a katonák tiszteltek és védelmeztek, s amire felesküdtek. Így kitüntetett szerepük volt, különös tekintettel a szabadságharc zászlajaira. Ezért volt oly fájdalmas, hogy a fegyverletételt követően csupán néhányat sikerült elrejteni. Több alakulat zászlaját feldarabolták és a katonák magukhoz véve kegyelettel őrizték. A többi azonban a császári és cári csapatok zsákmánya lett. Az osztrákok kezére került vagy nyolcvan zászlót megsemmisítették, míg a körülbelül hatvan orosz kézre jutott zászló Moszkvába, a Kreml történeti múzeumába került. Ezek nagyrészét 1941-ben visszakaptuk a szovjetektől, de 1945-ben a nyilasok már megsemmisíteni tervezték, ami végül meghiúsult, de a gyűjtemény újból szovjet kézre került, amit aztán 1948-ban kaptunk újra vissza.
A zászlótartó
A Püspöky Grácián emlékét hálásan őrzi az utókor, bár ha a hőstett mögé pillantunk, akkor egy kevéssé hősies életút körvonalazódik ki előttünk.
Püspöky János császári és királyi huszárőrnagy és Csány Zsuzsanna gyermekeként látta meg a napvilágot a zalai Nemesapátiban, 1817. december 20-án. Elszegényedett nemesi családja ellenére jól "indult". A család barátja és testvéreinek keresztszülei a söjtöri Deákok, míg nagybátyja Csány László. Nagykanizsán a piaristáknál, a majd a katonaiskolában is kitűnően végez, és egyenes az útja az 5. huszárezredhez, ahol hadapród lesz. Azonban apja ekkor már nem igazán büszke rá: "...igen szomorú, Grácira nézve véleménye, hogy többet a katonákhoz vissza ne menjen, fél, hogy ismét betyár és verekedő lesz, és sok adósságot fog tenni.." . Az ő halála után, annak birtokait testvéreivel eladják, de adósságaitól így sem szabadulnak meg. Sőt az eladósodást meg sem sikerül állítani, hiszen megmaradt birtoka keveset jövedelmezett, hivatalt pedig képzettség híján nem vállalhatott. Ezáltal minden készpénzét felélte, majd maradék birtokait is eladta. A teljes elszegényedéstől Csány László mentette meg, akinek közbenjárására minden különösebb érdem és jogi végzettség nélkül a megye táblabírájává nevezte ki gróf Batthyány Imre főispán, amit azonban a megmaradt iratok szerint nem igazán szolgált meg. A szabadságharc kitörésekor társaitól eltérően nem csatlakozik a nemzetőrökhöz, s a honvédseregbe is csak Buda ostroma előtt három nappal lép be. A hősies zászlóbontáson túl tetteinek nyoma nem marad sem a magyar, sem a császári iratokban. 1852-ig a Monarchiát járja, majd visszatért Zalába és megházasodik, és feleségével, Dőry Máriával, annak családjának birtokán, Válickapusztán telepednek le. Az eladósodás azonban itt is utoléri. 1861 március 6-án, éppen egy 525 forintos adósság behajtási kísérlete során hal meg váratlanul.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Mai kéktúrám hamar véget ért, így "drive-in" jelleggel felkerestem egy-két közeli ládát. Ez mögött egy hőstett és egy érdekes életút bontakozik ki. A hely alkalmat adott a pihenésre, s a padon ülve elmerengtem rajta, az én emlékem meddig él majd az utódaimban. Arra jutottam, hogy nem sokáig. Szerencsés esetben leendő unokáim még emlékeznek majd a nagypapára, de az újabb generációnak már csak egy kósza név leszek a családfájuk egyik ágán. De ez így van rendjén. Gondolataim közben rápillantottam a másik síremlékre is és meglepve tapasztaltam, hogy csak az elhalálozásuk dátuma és az életkoruk van feltüntetve. Nem láttam még ilyen megoldást. Így nehezebb kibogarászni, ki kinek lehetett a kortársa. Érdekes megoldás.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.7.4]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Átkeltem ezért a ládikóért, na nem az Alpokon, csupán a pusztaedericsi "hegyek"-en. Megérte. Köszi az élményt. Ötletes a rejtés, alaposan eldugva, betakarva. [Geoládák v3.9.6]
Lélekfelemelő érzés egy ilyen hős emlékművének a közelében lenni!
Minden tiszteletünk a település önkormányzatának! Gratulálunk a Rejtőnek az ötletért!
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
Nem akarta elfogadni a jelszót. Aztán kiderült, hogy nem is ezen a ládaoldalon próbálkozom...:)
Szép emlékpark.
Megtaláltam! :) Köszönöm a rejtést! [g:hu 1.6.4]
Köszönöm a segítséget zalajaro! :) Jól körüljártam, a sötét viccelt meg, nem találtam a tujasort elsőre. Az biztos hogy fentről ne keresd. :)
Köszönjük a rejtést! A pótjelszót olvastuk le.
Érdekes a történet, melyhez hozzáfűném az én családi történetemet. Ükapám Hont vármegye forradalmi vezérkarának tagja volt. Ezt az emléket fia, Czobor László, a vármegye későbbi alispánja írta meg Honti históriák című könyvecskéjében. Elképzelem, ahogy évek múlva is ükapám (akit unokatestvéremmel csak Jánosunknak hívunk) kisfiainak erről a napról mesél!
Ükapám Budavár visszafoglalásakor éppen Pesten időzött.
"Őt is elfogta a mámor az örömhír hallatára, és ő is belesodródott abba a népáradatba, mely Budavárába sietett, hogy a tulajdon szemeivel is megbizonyosodjon az örömhír valódiságáról.
A várba senki be nem mehetett, ott katonák végezték a söprés munkáját. De a népáradat kitartott a helyén, összeszorult a szűk helyen, nem tudott megindulni se előre, se hátra.
Ezen ácsorgás közben történt, hogy egy százados atyámhoz lépve, kezét feléje nyújtotta. Ismerték egymást, és csakhamar élénk diskurzusba is elegyedtek egymással, melynek vége az lett, hogy atyámat magával vitte a várba, melynek bécsi kapujánál a százados szolgálatot teljesített.
Talán atyám volt az első civil, aki a várba bejutott."
Számomra ükapám azért fontos, mert pár éve csak a nevét tudtam, és azt, hogy gyerki jegyző volt. Ma már fényképem van róla, és azt szoktam mondani: csak azt nem tudom, hányas cipőt hordott - az ő életének feltárása volt családkutató munkánk első eredménye.
Tegnap, paul játékostársunk jelezte, hogy nem találja a ládát.
Ma terepszemlét tartottunk és valóban eltűnt.
Pótlásáig a síremlék hátuljáról leolvasható a jelszó. ( latin szöveg )
Reggel hideg volt, korán keltem (a GCBH mellett sátraztam), mentem tovább a GC34FV verseny felé, de néhány láda még belefért az időmbe. (Csak a GCMEER maradt végül ki a környéken, azt majd legközelebb!)
Szép, rendezett az emlékpark, a kastély és a kápolna. A ládát hiába kerestük az adott koordinátán, mindent átkutatva sem lett meg. Köszönöm Zalajáró segítségét.
Érdekes, valóban nem túl dicső életút. De ha az ember jókor van jó helyen, az sokat segít.
Érdekes a kis temető a domboldalon. Tetszett a ládaoldal, az ajánlott linkek.
Remélem, sikerült jó új rejteket választanunk. Én (minden elfogultság nélkül) már azt értékeltem. :-)
Már negyedszer bicikliztünk erre, hol az eső, hol a késői óra miatt nem álltunk meg. Ma jött el a keresés napja. Most meg a kerítésépítés áldozata lett a láda. Köszönjük zalajáro segítségét.
Simán elmentem mellette először, mert kissé eldugott helyen van. A láda a helyén van, sértetlen, nem is olyan nehéz megtalálni. A fa egyébként nem kivágott, hanem magától kidőlt...
Felsétáltunk együtt az emlékműhöz, de az ígért kivágott száraz fát nem sikerült meglelni... Lehet, hogy a tönköt is elvitték azóta (ahogy a képen is látszik)? A sikertelen megtalálás ellenére szeretném kérni a találat elfogadását a mellékelt képek alapján. Előre is köszönöm :)
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
A parkolónál egy szép kis kápolnát találtunk, nekünk ez többet jelentett, mint a láda helye. Magát a dobozt hamar megtaláltuk, a segítség nagyon jó. Murus és Cica
Nemesnépen tartózkodtunk egy pár napig, egyikén vadásztuk le ezt a ládát. Érdekes ennek a hősnek az életútja, maga se gondolta volna, hogy egykor hősként kerül be a történelembe.
Egy kellemes szentkozmadombjai hétvége után hazafelé menet ejtettük útba a ládát. A GPS először tévútra vitt minket, a disznótartó telep mellett sétáltunk felfelé az aszfalton. Megleltük a zöld turistajelzést, de az meg a csalánosba vitt minket. Visszafordultunk és akkor megtaláltuk a kis csapást a faoromzatos ház kerítése mellett. A zászlótartó síremléke körül rég elszáradt koszorúk és virágok és horvát zászlómintás mécsesek voltak. A régesrégi sírok nagyon elhagyatottnak tűntek. A ládika hamar meglett, takaratlanul feküdt a gyökerek között. Kicsit jobban álcáztuk.
A Válicka utcai kápolnát lelakatolt kerítés, vasrács és nagykapu is őrizte, csak kívülről láthattuk.
Köszönjük a lehetőséget!
Őszi ládázás 11/25.
A parkolás kicsit nehézkes volt, de aztán a közeli buszmegállóban meg tudtunk állni. Az odavezető út a tuják alatt nagyon tetszett.
Köszönjük a segítséget és a rejtést.
Megtaláltuk a síremléket és valószínűleg a láda helyét is. Sajnos az élősködős fa mellől két fát is kivágtak, így ha minden igaz, a ládarejtek is oda lett. Mellékelek róla egy képet.
Kérem a rejtőt, nézzen utána, hogy igazunk van-e és fogadja el a megtalálást.
Erre is elmondható az, hogy nem is gondoltam volna, hogy ez a találat belefér a napba, és nem nyomtattam ki a ládaoldalt. A ládáért egyedül mentem fel, míg a család az autóban várt.
Parkolás az út mellett, gyors felfutás az síremlékhez és a ládához, találat, logolás. Vissza a kocsihoz, majd irány a GCPSTL. Nagyjából ennyi, de legalább megismerhettük a hadnagy történetét.
Megtaláltuk. Köszi a rejtést. A kastélynak nevezni az épületet kicsit túlzás, inkább egy nagy ház csupán. Ami ráadásul eléggé elhanyagolt, bár az udvar viszonylag gondozott. a síremlékhez vezető út, és annak környékére is vonatkozik, látszik, hogy foglalkoznak vele, nem hagyják lepusztulni. Tisztelet a hősnek.
A történettel együtt érdekes hely.Tipikus a "GC nélkül soha...."Jó nagy kutyák követték minden lépésünket,egy dán dog vezette őket.Inkább érdeklődők voltak szerencsére!
Sajnos az emlékpark most emlékdzsungel! Már éppen bozótvágó után néztünk volna, mikor megtaláltuk az ösvényt. A ládát szúnyogok rendkívül kiéhezett hada őrzi. A hely érdekes, eszünkbe nem jutott volna itt bármi figyelemreméltót keresni! Köszönjük!
Laas, Zsuzska76
103 km-es zalai biciklitúránk második találata, itt már levettük a hosszú ujjú felsőt és kicsit piknikeztünk. Nyugodt kis sírkert, de a látványtól a ládaleírás sokkal érdekesebb, köszönet érte.
Ismét egy hamisíthatatlan waneqr láda!
Egyszerűen imádom a rejtéseit. Nagyon nagy érzéke van "Szép Zala" - korábbi tágabb lakóhelyem - szépségeinek és érdekességeinek bemutatásában. Emellett a láda mellett is rengeteget mentem el autóval korábban, éveken keresztül. Még emlékeztem is, hogy ez a kanyar veszélyes, és csak lassan lehet bevenni. Viszont soha nem tudtam, hogy mi ez az épület, soha nem vettem észre a mellette lévő kápolnát és fogalmam sem volt, hogy egy temető található az úttól nem messze, és még egy emlékmű is. Soha nem tudtam, hogy ki volt Püspöki Grácián, mindössze a neve volt ismerős, korábbi zalaegerszegi tuhus rajzolás miatt, amikor az egyik utcát róla nevezték el. Most így egyszerre, a ládának, és persze a megint hiánytalan és élvezetes leírásnak köszönhetően, mindezt megtudtam.
Az ajánlott parkolóhelyen álltunk meg és indultunk a láda felé. Útközben egyre sűrűsödtek a már-már lassan elnyíló nárciszok és szinte mindenütt ibolya kékellett. Illatukat eleinte a szomszédos baromfitelep elnyomta, de az úttól távolodva mindinkább domináns lett. Felfedeztük, hogy az ösvény régen a fenyőfák között haladhatott, de már barlangszerűen összenőttek (visszafelé azért kipróbáltuk az alagutat). A ládát gyorsan megtaláltuk, tökéletes állapotban volt. Ajándékot cseréltünk: Rita egy tollat választott, mi pedig húsvét közeledtével egy szép festett tojást tettünk bele. A log és a pecsét után pedig felfedeztük az "elfeledett" temetőt, és elolvasgattuk a emlékművek szövegeit. Kicsit vagy talán - belül - nagyon szomorkodtunk a pár nappal véget ért Keresztes hadjárat miatt, hiszen a két keresztből az egyiket még felmérhettük volna.
Az ünnepi készülődés miatt ezután már visszaindultunk Zalaegerszeg irányába, de még megálltunk a söjtöri Patak-Bárban a megérdemelt sörünkért, így teljessé téve a ládázást!
Nagyon köszönöm a rejtőnek, ismét remek helyet talált! Remélem, lassan az összeset megismerhetjük majd.
18 év után most először jártam itt. A feljáró mentén ültetett fák nagyra nőttek, sajnos többet közülük megviselt az idő. Alig látom a nyomát a korábban kialakított kavicsos útnak. Kár, hogy a temető elhanyagolt, ráférne ismét a dolgos kéz. Annak idején magam is részt vettem a síremlék felújításában, így jó volt a láda kapcsán visszaemlékezni. Köszönöm a rejtést, jó volt újra eljönni.
LEHET MÉG HOGY ELFOGULT VAGYOK,NEKEM EZ VOLT AZ ELSŐ ÖNNÁLLÓ FELFEDEZÉSEM. MÉG GPS NÉLKÜL.
KÖSZÖNÖM A TELEPÍTŐNEK HOGY ILYEN ÉRDEKES HELYRE LELTEM.
KÖZEL AZ ORSZÁGÚTHOZ TALÁLHATÓ EZEN EMLÉKHELY ,
MÉGIS NAGYON SOKAN ÚGY SUHANUNK EL AZ ÚTON HOGY FOGALMUNK SINCS MI LEHET A KÖZELÜNKBEN.
ÜDV:zalajaro
Már megint tanultam valamit. Soha nem tudom meg, hogy mit rejt a kuria mögötti domboldal, ha nincs a GC. A környék csak Deák nevétől hangos! Szomorú, hogy ilyen helyekre semmi utalas nincs sehol. Köszönet a rejtőnek!
Pusztaszentlászlói körtúránk után kerestük fel a sírkertet és a ládát. Korábban jártunk ezen az útvonalon, soha nem tudva, hogy mi lehet ez a kanyarban lévő takaros kúria. A felette lévő sírkertről pedig még soha nem hallottunk. Ezért is kedveltük meg a geocachinget. Köszönet a rejtésért. Lazso és családja
No ,ez az amiért a geocachinget szeretem, sose találtam volna különben ide...Aki kutyával érkezik , az figyeljen a templom melletti ház két kuyájára , simán ugorják át az 1,5m-es kerítést és nem éppen a barátkozó típusból valók.
Zalaegerszegi kirándulás után indultunk el délebbre, menekülvén a közeledő eső elől :) Így jutottunk el ide is, s habár az esőt az úton sikerült megelőzni, sajnos mire kiértünk a ponthoz, már újra szakadni kezdett... Azért megvártuk a végét, beöltöztünk (túrabakancs, esőnadrág és -kabát), majd irány a dombtető. Más feljáratot nem lelvén a tuják mellett közelítettünk, sikerült hamar feljutni, és a dobozka is meglett. A környezet nagyon szép, jó lenne ide egy kiépített turistaút. Köszönjük a rejtést!
Érdekes látnivaló a kastély, emlékpark és kápolna együttese. A kápolnát díszítő ifjú hölgy kedvesen beinvitált és kicsit mesélt a környék történetéről.
Sokat gondolkodtam, hogy melyik csésze legyen a 100. Köszi waneqr, hogy ilyen közel (3,3km) a lakhelymtől jubilálhattam, sőt a láda találataiban is dobogós(2.) vagyok.
Nagyon érdekes hely... Évekkel ezelőtt, sokat trimbiztünk a kastély környékén. Az egyik helyiségben kocsma üzemelt, fenn pedig pizzát sütöttek. Rendszeresen voltak bulik, Válicka fest, stb.
Az emlékparkhoz lehet hogy nem jutottam volna el soha, ha nincs a játék.
A tulaj azonban hasonlóképp járt, mint a híres Grácián: "...minden készpénzét felélte, majd maradék birtokait is eladta."
Hirtelen felindulásból láttam neki a ládakeresésnek. Gyalog indultam, bíztam benne, hogy nem ered meg az eső. Szerencsém volt.
Sajnálattal tapasztaltam, hogy milyen ramaty állapotban vannak, illetve nincsenek a túristajelzések itt a környéken. Zöld sávot például Pusztaederics Petőfi út és a Pszenlászlót Pmagyaróddal összekötő műút között (2,4km) egyet sem láttam (lehet, hogy nagyon figyelmetlen voltam).
A helyismeret és a Legend Hcx segített.
Ez az első "első ládánk"!
Nagy versenyfutás volt az esőben, de megérte. Bár a táj kicsit több figyelmet érdemelt volna, de sajna szürkületben értünk oda.