Megjöttem.
A túra "szerencsésen" kurtán -furán, de végetért. Mindenkinek köszönöm a részvételt, közreműködést, mindazt a segítséget (logisztikát) ami nélkül nem tudtam volna megtenni azt a pár napot, ami alatt kísérhettem a ládát és élvezhettem a "válogatott" kedves társaságot, de hiányoltam sok-sok-sok ismerős és még (eddig) megnem-ismert kessertársat.

Képek a Zobákpuszta-Grábóc közötti szakaszról:
http://picasaweb.google.hu/Kata967/GeokekZobakpusztatolGrabocig#

úttalan (jelzett) utakon utaztunk . . . . mi gyalogosan, mások szekéren . . .
Összességében nagy élmény volt (megint), jó társaságban, kellemes tájon sétálgattam. Kár lett volna kihagyni, jövőre Veletek (és másokkal is) az AK-en!??

a rövidűlés miatt kimaradt

TFTC

Bátaapáti-Grábóc szakaszt sétáltuk végig szerencsés időjárási körülmények között.

A DDK Bátaapáti > Grábóc szakaszán 7.

Közel sem ez a legszebb szakasza a DDK-nak, de mégis erre esett a választásom. Úgy gondoltam, hogy olyan szakaszon szeretnék menni ahol menet közben ládázhatok és még a hiányzó pár pecsétet is megszerzem a DDK-füzetembe. Az Írottkő-Szekszárd útvonal igen jelentős része (Rádiházától Mecseknádasdig) már megvan hosszú évek óta. Itt volt egy kisebb hézag (Mecseknádasd-Szálka) aminek betömésére készültem. Sajnos úgy alakult, hogy nem tudtunk 2 napra jönni, így még lesz jelenésem a környéken. A hajnali kelés szörnyű volt. A reggeli leutazás meg rémálom: gyakorlatilag Budapesttől folyamatosan szakadt az eső. Néha el-elállt, de volt, hogy még jobban rákezdett és a felhőzet közel sem azt ígérte, hogy napfürdőzni fogunk. Azután csodák csodájára Cikótól már minden szép, csak igen vizes volt. Sikeresen megtaláltuk egymást Bátaapáti szélén a már régebb óta úton lévő társakkal, így gyors ismerkedés és szerelvényigazítás után megkezdhettük a mai etapot. Erdőben haladtunk, széles szekérutat követve. Majd a jelzések állapota hihetetlen mértékben megromlott. Mint hamarosan kiderült sikerült lekeverednünk a jelzett útról, de a Henrik-forrásnál visszataláltunk rá. Mórágyra illatozó fenyőerdőben, Pilis50 (elfogyhatatlan) történeteit hallgatva értünk le. Itt a gránit-kőfejtőben újratelepítettük az eltűnt ládát, majd végig ballagva a falun frissítettünk a kocsmában. A pihenő után dombra fel, dombról le és megérkeztünk Kismórágyba. Itt újabb domb "magasodott" előttünk, melynek már vakító napsütésben vágtunk neki. Nem túl izgalmas (balra erdősáv, jobbra kerítés) tájon vezetett keresztül az út. Amikor kicsit kanyarogni kezdett, a fák között már néha-néha megcsillant a Szálkai-tó víztükre. Leereszkedtünk a partjára, s gondolkodóba estünk, hogy merről kerüljük, ha még a ládát is szeretnénk megkeresni. Végül maradtunk a déli irány mellett, de csak egyedül vágtam neki. A Horog csárdában újabb pihenőt iktattunk be (ebédidő lévén), amit én a Szarvas-kút ládájának megkeresésével töltöttem. Innen már némileg az idővel és a busszal is versenyezve gyalogoltunk át Grábócra. A kolostor sajnos zárva volt és más bélyegzési lehetőség sem volt a faluban. Forest mackóm első akciója volt a mai. Emlékezetesre sikeredett.

Ugyan a táj nem volt a kedvemre való, ám mindezt feledtette a jó társaság. Így gyorsan fogytak a kilométerek és repültek a talpalással telő órák. Nagy öröm volt új embereket megismerni, illetve a régebbről már ismertekkel újra találkozni. A csapat tagjai: kakukKata, Kokó, Pilis50 és WanderJo, aki a dobozt hordozta.

Megtalaltam.

Sajnos most csak 1 napot sikerült szakajtani kéktúrázásra, de ez legalább esőmentesen, nagyszerűen sikerült. Kitűnő csapattal (KakukKata, Pilis50, WanderJo) sok szép helyen jártam, sok érdekeset hallottam.
Köszönöm a szervezést, köszönöm a társaságot.
Apátvarasdon a csillogó kékre zománcozott pecséttartóból hiányzott a pecsét.

Köszönjük ezt a tartalmas, élményekkel teli két napot. Külön köszönet a sok simogatásért és szeretetért, amit Mandula kapott. További képek és élmények kicsit később...

Ma könnyes búcsút vettünk a ládától, ami holnap immár nélkülünk folytatja útját.
Szép volt, jó volt, hosszú volt, meleg volt, szúnyog is volt, bögöly is volt... és nagyon jó társaság!

Három nagyon kellemes, de embert, s ládát nem kímélő napot sikerült eltöltenünk nem kicsit fanatikus társasággal. :-)
Abaligettől Óbányáig túráztunk, majd onnan fel Rockenbauer sírjához, ahol koszorúval és aláírt kék szalaggal tisztelegtünk előtte.

1. nap - Abaliget - Remete-rét
A napot több souvenir megvásárlása után a cseppkőbarlang látogatásával kezdtük, melyből rettenetes volt kijönni a hőségbe. A reggeli (délelőtti?) csapatkép elkészítését követően, a helyiek óvó, intő szavai után, elindultunk, neki a hegynek. Kicsit féltünk elődeink fotóit látva és ismerve az elmúlt pár nap időjárását, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de szerencsére sokkal jobb volt a helyzet, mint amire számítottunk.
Petőc-aknára felérve kis pihenő újabb csoportképpel, majd irány a Jakab-hegy. Kellemes emelkedő után elértük a Zsongorkő-kilátót, majd a terep felmérése után lemásztunk a gcfal1 geoládát őrző sziklához. Mire leértünk, szorgos segítőink (speti és sancimanó) már elő is készítették a biztosítást és az első bátor vállalkozó szucsattila személyében elindult lefelé a kötélen. Majd jöttek sorba-sorba a többiek is. Múltkori jól kitapasztalt helyemről ismét végigfotóztam a mászókat, sikeresen összeszedve némi bőrvörösséget a napon, végül záróként, immáron harmadszor én is leereszkedtem. Köszönjük a segítséget, a felszerelést, a jó társaságot és a türelmet!
Innen fel a Pálos-kolostorhoz, ahonnan értesítettük csipike-éket, hogy indulhatnak lassan tüzet rakni az esti szalonnasütéshez. Útközben finom gombát is gyűjtött sinus90 és Bütyök a vacsihoz. Némi emelkedés után végre lefelé vettük az irányt és lassan megérkeztünk a mai nap végállomásához. Többen elmentek busszal a szállásra a ládával, így ládakergető akció következett, hogy logolni tudjanak azok, akik másnap már nem jönnek.
Az este tábortűz mellett telt el, szalonna, hagyma, kolbász, gomba, finom borok és sok más finomság elfogyasztásával. Búcsúszó, majd irány a szállás, holnap keményebb nap várt többünkre.
Köszönjük a társaságot!

2. nap - Remete-rét - Zobákpuszta
Reggel Gyuszi jóvoltából jutottunk fel az indulási pontra. Ott üdvözöltük régi és új társainkat és Mandula nevű kesser-ebet, majd nekiindultunk aznapi szakaszunknak. Akkor még nem sejtettük mi vár ránk. Így utólag lehet, jobb is...
Rövid séta után elértük első pecsételőhelyünket, a Büdös-kúti kulcsosházat. Itt páran megkeresték a helyi geoládát, majd előkerült a gondnok, aki történeteivel lenyűgözött minket, megmutatta a házban lévő Zsolnay kandallót és válaszolt kérdéseinkre. Az idő gyors múlása miatt elbúcsúztunk és felkapaszkodtunk a Fehér-kúti kulcsosházhoz. Innen néhányan megkeresték a közelben lévő forrást, addig a többiek némi tápanyagot és energiát vettek magukhoz ki-ki milyen formában. Mandulát megszabadítottuk egy méretes kullancstól, majd Vagdalthús belsőleges kullancsriasztóját elfogyasztva tovább ballagtunk Árpádtető felé.
Kiérve a főútra elbúcsúztunk Old Eye-tól, olahtamas-éktól és Almond-éktól, ők vasárnap délután révén hazautaztak, majd belevágtunk eznapi szakaszunk legrosszabb részébe. Több kilométeren keresztül, a legnagyobb hőségben, faltuk az aszfaltot. :-( Majd miután végre erdőbe értünk, jött az útszélességű, mély pocsolya és az embermagasságú csalán, szeder, lapulevél és hasonlók. Az egyik vadlesből előkerült Pilis50, Ő Árpádtetőről indult és ott várt be minket. Lassan kezdett fogyni többünk ereje, lassult a menet. Útközben sajnos többször le kellett térni a jelzésről a fentebb említett okok miatt. Közben Kövestetőre megérkezett Gyuszi némi életmentő, hideg folyadékkal és elénk jött. Felérve a szállóhoz ismét kis pihi, erőgyűjtés a maradék ~2km-re. Végül megfogyva bár, és törve is rászántuk magunkat a végére. Volt forrás, csalán, bika veszély és futó zápor, nyalóka viszont nem, vasárnap este lévén még vendéglátóipari egység sem pecsételni. Így maradt a másnap reggel. Tikkadtan, fáradtan, koszosan estünk végül haza, és mire kimosakodtunk, meg is érkezett a friss és meleg, jól megérdemelt pizza. A mai nap igencsak súrolta tűrőképességünk felső határát. Hosszú volt, meleg volt, szúrós volt, de túléltük!

3. nap - Zobákpuszta - Óbánya - Rockenbauer Pál sírja
Sajgó izmaink erős tiltakozása ellenére ismét hátunkra vettük a zsákot és irány Zobákpuszta.
A reggeli helyi járatunkon történt kisebb incidens miatt sajnos lekéstük a csatlakozást, így csak taxival sikerült időben a távolsági buszpályaudvarra érkeznünk. Koszorút sajnos nem tudtunk venni a piacon, így ezt a terhet Jevica-ék vették át és ők csináltattak.
Ott találkoztunk a már ismerős szakaszvezetőnkkel és együtt indultunk a találkozási ponthoz. Útközben más járat sofőre 3x aludt el a zöld jelzésnél, így némi késéssel érkeztünk a helyszínre, ahol már nagyobb társaság várt minket. A kötelező pecsételés és csoportkép után nekivágtunk a (nekünk utolsó) szakasznak. Szerencsénkre majdnem végig völgyben, erdőben vitt az út, így a napszúrástól nem nagyon kellett tartanunk. Mondjuk zaklatástól sem, mert a ~12 km-ből kb. 300m-es szakaszon volt bármilyen térerő... Mandula kutya és Alfa vizsla végig pancsolta az útba eső patakokat.
Az útba eső ládákat levadásztuk, patakokon keltünk át, felvásároltuk a fél vegyesboltot Kisújbányán... Nyalóka híján megfelelt a boltban kapott blokk fejléce is igazolásnak, illetve mindenkinek jól esett a hideg innivaló, jégkrém, komlószörp.
Az Óbányára vezető völgy csodaszép, az esőzéseknek köszönhetően bővizű volt a patak, csobogott a vízesés, és csúszott a sáros turistaút. A pisztrángos tóban víz helyett nád és csalán. :-( A faluból elénk jött H.Gábor Barnussal és Jevica és Gyuszi. Pecsételés, hűsölés után aláírták a jelenlévők a kék szalagot, majd búcsút vettünk egymástól, s ki-ki ment a saját útjára. Páran kocsival, páran gyalog vagy busszal Zengővárkonyba, volt aki továbbment a -en, majd szállást keresett és a maradék hazaindult messzi földre.
Fent megkoszorúztuk a sírt, meghallgattuk az Indulj el egy úton... című dalt és elbúcsúztunk a ládától. Reméljük nem végleg, bízunk az ár elvonulásában! Találkozunk a végén!

Összefoglalva: Hihetetlen jó társaságban, nagyon jót túráztunk és az idő is kegyes volt hozzánk! Köszönjük!

ui: Kicsit hosszúra sikerült! Képek itt

"Csak rövid idő, de esküszöm jó volt!"
Óbánya, Fő utca 51 - 57 szakaszon.
Barnus +én.

Három csodálatos napot töltöttem a Mecsekben, kitűnő csapattal mindegyik szakaszon. Abaligettől Óbányáig gyalogoltam a ládával, s Orfűre is elbuszoztattam, hadd lásson világot. Sok új embert volt szerencsém megismerni, köszönöm nektek a társaságot! 300. megtalálásom igazán nemes ládika!

Két gyönyörű napot töltöttem nagyon-nagyon jó társaságban Abaliget és Árpádtető között! Köszönöm Mindenkinek, aki segített nekem. Felsorolni nem is tudnám, de ha Pilis 50-nel nem találkozom Sásdon, nehezebb dolgom lett volna, egyedül az Abaligeti vá-ról időben a barlanghoz jutni. Tulajdonképpen a GCfal1 miatt jöttem, és MEGCSINÁLTAM! ld. még ott... Aztán szállás is lett Tamás jóvoltából, különben aludhattam volna az erdőben, mivel már a falnál láttam, hogy aligha tudok ma hazautazni... A szalonnasütéssel a vacsora is megoldódott. Esőre számolva volt váltóruhám. Vasárnap pedig Old E mutatta meg, hol tudok aznapra kaját venni, mivel 1 napra csomagoltam. Szóval igazi mázlista vagyok a javából. Csupa-csupa jó dolgok történtek velem. Sok kedves kessertárssal ismerkedtem meg és jókat beszélgettünk. Boldog vagyok ott lehettem VELETEK! Már itthonról jelentkeztem be. Az első találkozás a ládával: Abaliget barlangnál 2009.07.04 kb 10 óra, Bütyök dajkálta, búcsú Árpádtető 2009.07.05 14.10.

Vidám csapat, vidám menet, vidám nap - mi kell még a boldogsághoz?
Köszönöm mindenkinek a résztvételt, a szép, emlékezetes napot!
Folytassák a képek!

Jelentem a mai csapat mindenféle kullancsvédelemmel ellátva, Mandula kutyus kíséretében elindult. Nem fognak fázni....

Hátizsákunk fele az esőálló cuccokkal volt megtömve. Hála Tlaloc és Quetzalcoatl esőisteneknek, megkímélték utunkat jelenlétükkel. Míg a társaság nagy része barlangászott, Zuluval őriztük a cuccukat és a LÁDÁT. Reggel a helyi népek mindent elkövettek, hogy lebeszéljenek a túráról bennünket, de ki állít meg egy geokék hadat? :) Csodaszép időben, általában elég jó talajon eljutottunk a GC Fal1-ig. Köszönet Sanciéknak a mászófelszerelésért és a türelmes segítségért, újfent meghódítottuk a falat. A Pálos kolostornál még utólértük a csapatot, de mire Remeterétre értünk a láda "továbbment" Orfüre. Luxi és Csipike utána vetették magukat és megszerezték. Csipike és Gábor jóvoltából már remek tüz és sülő szalonna illata fogadott bennünket. A csapat magja megsütögette a vacsiját -a finom vargányát is amit útközben szedtünk-, és farkaséhesen befaltuk. A jó étvágyhoz és jókedvhez hozzásegítettek Jevica és Gyuszi saját, isteni villányi boraik. (Fehér, vörös és "tarka"). Este tíz körül mentünk haza.
Köszönet a népes társaságnak a remek túráért.

Nagyon kellemes szombati kirándulás volt és nem utolsó sorban jó társasággal. A DDK 22.-ik távját teljesítettük Abaliget - Remete rét között. Ez a szakasz talán a legrövidebb, de a csapatnak sikerült 7,5 - 8 órás túrát csinálni belőle :D Na jó, benne volt a GCfal1 is ;)

Elkísértem Pilis50-et a GCfal1-hez, közben "megtaláltam" a ládát is Abaliget v-áll. és Remeterét között.

Ez volt a 100. ládám.
Apával (Perseus) együtt mentünk végig az úton.

Nagyon jó társaságban telt ez a nap, örülök hogy ott lehettem :).

Örülünk, hogy mi is részesei lehettünk a geokék túrának. Köszönet a szuper társaságért és az együtt töltött majdnem három napért.
A kalandokat Bogee olyan szépen leírta, hogy én nem tudok mit hozzá tenni.
Köszönjük mindenkinek.
Jevica, Gyuszi, Peti.

De mégis, a szalonna sütés és evés közben a Petinek kiesett egy foga. Szerencsére megvan és eltettük emlékbe mint Geokék fogat. :)

Egy kellemes napot töltöttünk a GeoKékkel, és még falat is másztunk :)

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra jubileumi ünnepség és túra

A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség ünnepséget és túrát szervez a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra elindításának 20. évfordulójára.

Meghívó
A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség tisztelettel meghív minden érdeklődő turistát és természetkedvelőt 2009. július 18-án, szombaton 10:00 órai kezdettel tartandó ünnepségére a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra elindításának 20. évfordulója alkalmából.

A ünnepség helyszíne:
Szekszárd, Autóbusz-pályaudvar a Rockenbauer Pál tiszteletére emelt kopjafa

Tervezett program:
10:00 -10:30 között emlékünnepség a Rockenbauer Pál emlékére emelt kopjafánál.

Beszédet mond Szabó Imre a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke, környezetvédelmi és vízügyi miniszter.

10:30 - 11:00 rövid séta a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán a Béla király térre, a régi Vármegyeház kertjébe található Borkúthoz.

11:00 óra pohárköszöntő és koccintás Rockenbauer Pál és a róla elnevezett turistaút avatásának 20. évfordulója alkalmából.

12:30 -tól vezetett túra a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán Szekszárd - Sötétvölgy között.

17:00 órakor különjáratú autóbusz indul Sötétvölgyből Szekszárdra. Szekszárdra érkezés tervezett időpontja 17:30.

Egyéb:
Kérjük, hogy rendezvényen és a túrán való részvételről a csoportok, egyesületek és baráti társaságok 2009. július 16-áig a rendezvény előkészítése érdekében jelezzenek a következő címen: Berlinger Anita Tolna Megyei Természetbarát Szövetség titkára, mobil: 30/551-1961, (74/512-073 (munkahely), e-mail: anita@ifu.hu

Dománszky Zoltán
elnök

Szép volt, jó volt:-)!

Részemről:
1. nap: Somogysárd- Szenna
2. nap: Szenna- Simonfa
3. nap: Simonfa- Felsőkövesd