Elhelyezés időpontja: 2009.06.16 00:00
Megjelenés időpontja: 2009.06.16 10:04
Utolsó lényeges változás: 2015.05.30 21:25
Rejtés típusa: Esemény geoláda
Elrejtők: Geokék Társaság
Ládagazda: Geokék társaság Nehézség / Terep: 3.0 / 3.0
Megtalálások száma: 46 + 1 sikertelen + 9 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
A tavalyi év után idén is elindult a geokék soron következő szakasza.
Rockenbauer Pál és csapata 1978-ban az Országos Kéktúra útvonalát megszakítás nélkül teljesítette, és 1979-ben "Másfélmillió lépés Magyarországon" címen filmre vitte.
E nagysikerű vállalkozás 30 éves évfordulóján szeretnénk közös erőből, hasonlót véghezvinni.
Ebből az alkalomból született meg a GeoKék programja, melynek második főszereplője ez a láda lesz, amely, Írottkőtől Bajáig, reményeink szerint megszakítás nélkül utazza végig a kéktúra útvonalát 2009. június 13.-a és július 11.-e között.
A teljes túratáv alatt GPS készülékkel tracklogot készítünk, és a láda útja (az éjszakai pihenők kivételével) valós időben követhető itt.
A ládában utazik egy Országos Kéktúra igazolófüzet is, amelyet az OKT minden hivatalos bélyegzőhelyén le fogunk pecsételni.
A ládát "megtalálni" a túrán való részvétellel lehet. A jelszót a ládában utazó GeoKék OKT füzetbe rejtettük.
(a fenti koordináták csak technikai okokból kerültek a leírásba, a láda természetesen mindig a mindenkori utazócsapatnál lesz)
A GeoKék program részleteiről, a túra ütemtervéről, valamint a túrára való jelentkezésről a Geokék oldalán találtok naprakész információt.
Indulás előtt, ne felejtsétek el ezt is áttanulmányozni!
A túrára folyamatosan lehet jelentkezni, várunk Téged is szeretettel!
Hajrá GeoKék!
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megjöttem.
A túra "szerencsésen" kurtán -furán, de végetért. Mindenkinek köszönöm a részvételt, közreműködést, mindazt a segítséget (logisztikát) ami nélkül nem tudtam volna megtenni azt a pár napot, ami alatt kísérhettem a ládát és élvezhettem a "válogatott" kedves társaságot, de hiányoltam sok-sok-sok ismerős és még (eddig) megnem-ismert kessertársat.
úttalan (jelzett) utakon utaztunk . . . . mi gyalogosan, mások szekéren . . .
Összességében nagy élmény volt (megint), jó társaságban, kellemes tájon sétálgattam. Kár lett volna kihagyni, jövőre Veletek (és másokkal is) az AK-en!??
Közel sem ez a legszebb szakasza a DDK-nak, de mégis erre esett a választásom. Úgy gondoltam, hogy olyan szakaszon szeretnék menni ahol menet közben ládázhatok és még a hiányzó pár pecsétet is megszerzem a DDK-füzetembe. Az Írottkő-Szekszárd útvonal igen jelentős része (Rádiházától Mecseknádasdig) már megvan hosszú évek óta. Itt volt egy kisebb hézag (Mecseknádasd-Szálka) aminek betömésére készültem. Sajnos úgy alakult, hogy nem tudtunk 2 napra jönni, így még lesz jelenésem a környéken. A hajnali kelés szörnyű volt. A reggeli leutazás meg rémálom: gyakorlatilag Budapesttől folyamatosan szakadt az eső. Néha el-elállt, de volt, hogy még jobban rákezdett és a felhőzet közel sem azt ígérte, hogy napfürdőzni fogunk. Azután csodák csodájára Cikótól már minden szép, csak igen vizes volt. Sikeresen megtaláltuk egymást Bátaapáti szélén a már régebb óta úton lévő társakkal, így gyors ismerkedés és szerelvényigazítás után megkezdhettük a mai etapot. Erdőben haladtunk, széles szekérutat követve. Majd a jelzések állapota hihetetlen mértékben megromlott. Mint hamarosan kiderült sikerült lekeverednünk a jelzett útról, de a Henrik-forrásnál visszataláltunk rá. Mórágyra illatozó fenyőerdőben, Pilis50 (elfogyhatatlan) történeteit hallgatva értünk le. Itt a gránit-kőfejtőben újratelepítettük az eltűnt ládát, majd végig ballagva a falun frissítettünk a kocsmában. A pihenő után dombra fel, dombról le és megérkeztünk Kismórágyba. Itt újabb domb "magasodott" előttünk, melynek már vakító napsütésben vágtunk neki. Nem túl izgalmas (balra erdősáv, jobbra kerítés) tájon vezetett keresztül az út. Amikor kicsit kanyarogni kezdett, a fák között már néha-néha megcsillant a Szálkai-tó víztükre. Leereszkedtünk a partjára, s gondolkodóba estünk, hogy merről kerüljük, ha még a ládát is szeretnénk megkeresni. Végül maradtunk a déli irány mellett, de csak egyedül vágtam neki. A Horog csárdában újabb pihenőt iktattunk be (ebédidő lévén), amit én a Szarvas-kút ládájának megkeresésével töltöttem. Innen már némileg az idővel és a busszal is versenyezve gyalogoltunk át Grábócra. A kolostor sajnos zárva volt és más bélyegzési lehetőség sem volt a faluban. Forest mackóm első akciója volt a mai. Emlékezetesre sikeredett.
Ugyan a táj nem volt a kedvemre való, ám mindezt feledtette a jó társaság. Így gyorsan fogytak a kilométerek és repültek a talpalással telő órák. Nagy öröm volt új embereket megismerni, illetve a régebbről már ismertekkel újra találkozni. A csapat tagjai: kakukKata, Kokó, Pilis50 és WanderJo, aki a dobozt hordozta.
Sajnos most csak 1 napot sikerült szakajtani kéktúrázásra, de ez legalább esőmentesen, nagyszerűen sikerült. Kitűnő csapattal (KakukKata, Pilis50, WanderJo) sok szép helyen jártam, sok érdekeset hallottam.
Köszönöm a szervezést, köszönöm a társaságot.
Apátvarasdon a csillogó kékre zománcozott pecséttartóból hiányzott a pecsét.
Köszönjük ezt a tartalmas, élményekkel teli két napot. Külön köszönet a sok simogatásért és szeretetért, amit Mandula kapott. További képek és élmények kicsit később...
Ma könnyes búcsút vettünk a ládától, ami holnap immár nélkülünk folytatja útját.
Szép volt, jó volt, hosszú volt, meleg volt, szúnyog is volt, bögöly is volt... és nagyon jó társaság!
Három nagyon kellemes, de embert, s ládát nem kímélő napot sikerült eltöltenünk nem kicsit fanatikus társasággal. :-)
Abaligettől Óbányáig túráztunk, majd onnan fel Rockenbauer sírjához, ahol koszorúval és aláírt kék szalaggal tisztelegtünk előtte.
1. nap - Abaliget - Remete-rét
A napot több souvenir megvásárlása után a cseppkőbarlang látogatásával kezdtük, melyből rettenetes volt kijönni a hőségbe. A reggeli (délelőtti?) csapatkép elkészítését követően, a helyiek óvó, intő szavai után, elindultunk, neki a hegynek. Kicsit féltünk elődeink fotóit látva és ismerve az elmúlt pár nap időjárását, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de szerencsére sokkal jobb volt a helyzet, mint amire számítottunk.
Petőc-aknára felérve kis pihenő újabb csoportképpel, majd irány a Jakab-hegy. Kellemes emelkedő után elértük a Zsongorkő-kilátót, majd a terep felmérése után lemásztunk a gcfal1 geoládát őrző sziklához. Mire leértünk, szorgos segítőink (speti és sancimanó) már elő is készítették a biztosítást és az első bátor vállalkozó szucsattila személyében elindult lefelé a kötélen. Majd jöttek sorba-sorba a többiek is. Múltkori jól kitapasztalt helyemről ismét végigfotóztam a mászókat, sikeresen összeszedve némi bőrvörösséget a napon, végül záróként, immáron harmadszor én is leereszkedtem. Köszönjük a segítséget, a felszerelést, a jó társaságot és a türelmet!
Innen fel a Pálos-kolostorhoz, ahonnan értesítettük csipike-éket, hogy indulhatnak lassan tüzet rakni az esti szalonnasütéshez. Útközben finom gombát is gyűjtött sinus90 és Bütyök a vacsihoz. Némi emelkedés után végre lefelé vettük az irányt és lassan megérkeztünk a mai nap végállomásához. Többen elmentek busszal a szállásra a ládával, így ládakergető akció következett, hogy logolni tudjanak azok, akik másnap már nem jönnek.
Az este tábortűz mellett telt el, szalonna, hagyma, kolbász, gomba, finom borok és sok más finomság elfogyasztásával. Búcsúszó, majd irány a szállás, holnap keményebb nap várt többünkre.
Köszönjük a társaságot!
2. nap - Remete-rét - Zobákpuszta
Reggel Gyuszi jóvoltából jutottunk fel az indulási pontra. Ott üdvözöltük régi és új társainkat és Mandula nevű kesser-ebet, majd nekiindultunk aznapi szakaszunknak. Akkor még nem sejtettük mi vár ránk. Így utólag lehet, jobb is...
Rövid séta után elértük első pecsételőhelyünket, a Büdös-kúti kulcsosházat. Itt páran megkeresték a helyi geoládát, majd előkerült a gondnok, aki történeteivel lenyűgözött minket, megmutatta a házban lévő Zsolnay kandallót és válaszolt kérdéseinkre. Az idő gyors múlása miatt elbúcsúztunk és felkapaszkodtunk a Fehér-kúti kulcsosházhoz. Innen néhányan megkeresték a közelben lévő forrást, addig a többiek némi tápanyagot és energiát vettek magukhoz ki-ki milyen formában. Mandulát megszabadítottuk egy méretes kullancstól, majd Vagdalthús belsőleges kullancsriasztóját elfogyasztva tovább ballagtunk Árpádtető felé.
Kiérve a főútra elbúcsúztunk Old Eye-tól, olahtamas-éktól és Almond-éktól, ők vasárnap délután révén hazautaztak, majd belevágtunk eznapi szakaszunk legrosszabb részébe. Több kilométeren keresztül, a legnagyobb hőségben, faltuk az aszfaltot. :-( Majd miután végre erdőbe értünk, jött az útszélességű, mély pocsolya és az embermagasságú csalán, szeder, lapulevél és hasonlók. Az egyik vadlesből előkerült Pilis50, Ő Árpádtetőről indult és ott várt be minket. Lassan kezdett fogyni többünk ereje, lassult a menet. Útközben sajnos többször le kellett térni a jelzésről a fentebb említett okok miatt. Közben Kövestetőre megérkezett Gyuszi némi életmentő, hideg folyadékkal és elénk jött. Felérve a szállóhoz ismét kis pihi, erőgyűjtés a maradék ~2km-re. Végül megfogyva bár, és törve is rászántuk magunkat a végére. Volt forrás, csalán, bika veszély és futó zápor, nyalóka viszont nem, vasárnap este lévén még vendéglátóipari egység sem pecsételni. Így maradt a másnap reggel. Tikkadtan, fáradtan, koszosan estünk végül haza, és mire kimosakodtunk, meg is érkezett a friss és meleg, jól megérdemelt pizza. A mai nap igencsak súrolta tűrőképességünk felső határát. Hosszú volt, meleg volt, szúrós volt, de túléltük!
3. nap - Zobákpuszta - Óbánya - Rockenbauer Pál sírja
Sajgó izmaink erős tiltakozása ellenére ismét hátunkra vettük a zsákot és irány Zobákpuszta.
A reggeli helyi járatunkon történt kisebb incidens miatt sajnos lekéstük a csatlakozást, így csak taxival sikerült időben a távolsági buszpályaudvarra érkeznünk. Koszorút sajnos nem tudtunk venni a piacon, így ezt a terhet Jevica-ék vették át és ők csináltattak.
Ott találkoztunk a már ismerős szakaszvezetőnkkel és együtt indultunk a találkozási ponthoz. Útközben más járat sofőre 3x aludt el a zöld jelzésnél, így némi késéssel érkeztünk a helyszínre, ahol már nagyobb társaság várt minket. A kötelező pecsételés és csoportkép után nekivágtunk a (nekünk utolsó) szakasznak. Szerencsénkre majdnem végig völgyben, erdőben vitt az út, így a napszúrástól nem nagyon kellett tartanunk. Mondjuk zaklatástól sem, mert a ~12 km-ből kb. 300m-es szakaszon volt bármilyen térerő... Mandula kutya és Alfa vizsla végig pancsolta az útba eső patakokat.
Az útba eső ládákat levadásztuk, patakokon keltünk át, felvásároltuk a fél vegyesboltot Kisújbányán... Nyalóka híján megfelelt a boltban kapott blokk fejléce is igazolásnak, illetve mindenkinek jól esett a hideg innivaló, jégkrém, komlószörp.
Az Óbányára vezető völgy csodaszép, az esőzéseknek köszönhetően bővizű volt a patak, csobogott a vízesés, és csúszott a sáros turistaút. A pisztrángos tóban víz helyett nád és csalán. :-( A faluból elénk jött H.Gábor Barnussal és Jevica és Gyuszi. Pecsételés, hűsölés után aláírták a jelenlévők a kék szalagot, majd búcsút vettünk egymástól, s ki-ki ment a saját útjára. Páran kocsival, páran gyalog vagy busszal Zengővárkonyba, volt aki továbbment a -en, majd szállást keresett és a maradék hazaindult messzi földre.
Fent megkoszorúztuk a sírt, meghallgattuk az Indulj el egy úton... című dalt és elbúcsúztunk a ládától. Reméljük nem végleg, bízunk az ár elvonulásában! Találkozunk a végén!
Összefoglalva: Hihetetlen jó társaságban, nagyon jót túráztunk és az idő is kegyes volt hozzánk! Köszönjük!
Három csodálatos napot töltöttem a Mecsekben, kitűnő csapattal mindegyik szakaszon. Abaligettől Óbányáig gyalogoltam a ládával, s Orfűre is elbuszoztattam, hadd lásson világot. Sok új embert volt szerencsém megismerni, köszönöm nektek a társaságot! 300. megtalálásom igazán nemes ládika!
Két gyönyörű napot töltöttem nagyon-nagyon jó társaságban Abaliget és Árpádtető között! Köszönöm Mindenkinek, aki segített nekem. Felsorolni nem is tudnám, de ha Pilis 50-nel nem találkozom Sásdon, nehezebb dolgom lett volna, egyedül az Abaligeti vá-ról időben a barlanghoz jutni. Tulajdonképpen a GCfal1 miatt jöttem, és MEGCSINÁLTAM! ld. még ott... Aztán szállás is lett Tamás jóvoltából, különben aludhattam volna az erdőben, mivel már a falnál láttam, hogy aligha tudok ma hazautazni... A szalonnasütéssel a vacsora is megoldódott. Esőre számolva volt váltóruhám. Vasárnap pedig Old E mutatta meg, hol tudok aznapra kaját venni, mivel 1 napra csomagoltam. Szóval igazi mázlista vagyok a javából. Csupa-csupa jó dolgok történtek velem. Sok kedves kessertárssal ismerkedtem meg és jókat beszélgettünk. Boldog vagyok ott lehettem VELETEK! Már itthonról jelentkeztem be. Az első találkozás a ládával: Abaliget barlangnál 2009.07.04 kb 10 óra, Bütyök dajkálta, búcsú Árpádtető 2009.07.05 14.10.
Hátizsákunk fele az esőálló cuccokkal volt megtömve. Hála Tlaloc és Quetzalcoatl esőisteneknek, megkímélték utunkat jelenlétükkel. Míg a társaság nagy része barlangászott, Zuluval őriztük a cuccukat és a LÁDÁT. Reggel a helyi népek mindent elkövettek, hogy lebeszéljenek a túráról bennünket, de ki állít meg egy geokék hadat? :) Csodaszép időben, általában elég jó talajon eljutottunk a GC Fal1-ig. Köszönet Sanciéknak a mászófelszerelésért és a türelmes segítségért, újfent meghódítottuk a falat. A Pálos kolostornál még utólértük a csapatot, de mire Remeterétre értünk a láda "továbbment" Orfüre. Luxi és Csipike utána vetették magukat és megszerezték. Csipike és Gábor jóvoltából már remek tüz és sülő szalonna illata fogadott bennünket. A csapat magja megsütögette a vacsiját -a finom vargányát is amit útközben szedtünk-, és farkaséhesen befaltuk. A jó étvágyhoz és jókedvhez hozzásegítettek Jevica és Gyuszi saját, isteni villányi boraik. (Fehér, vörös és "tarka"). Este tíz körül mentünk haza.
Köszönet a népes társaságnak a remek túráért.
Nagyon kellemes szombati kirándulás volt és nem utolsó sorban jó társasággal. A DDK 22.-ik távját teljesítettük Abaliget - Remete rét között. Ez a szakasz talán a legrövidebb, de a csapatnak sikerült 7,5 - 8 órás túrát csinálni belőle :D Na jó, benne volt a GCfal1 is ;)
Örülünk, hogy mi is részesei lehettünk a geokék túrának. Köszönet a szuper társaságért és az együtt töltött majdnem három napért.
A kalandokat Bogee olyan szépen leírta, hogy én nem tudok mit hozzá tenni.
Köszönjük mindenkinek.
Jevica, Gyuszi, Peti.
De mégis, a szalonna sütés és evés közben a Petinek kiesett egy foga. Szerencsére megvan és eltettük emlékbe mint Geokék fogat. :)
Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra jubileumi ünnepség és túra
A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség ünnepséget és túrát szervez a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra elindításának 20. évfordulójára.
Meghívó
A Tolna Megyei Természetbarát Szövetség tisztelettel meghív minden érdeklődő turistát és természetkedvelőt 2009. július 18-án, szombaton 10:00 órai kezdettel tartandó ünnepségére a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra elindításának 20. évfordulója alkalmából.
A ünnepség helyszíne:
Szekszárd, Autóbusz-pályaudvar a Rockenbauer Pál tiszteletére emelt kopjafa
Tervezett program:
10:00 -10:30 között emlékünnepség a Rockenbauer Pál emlékére emelt kopjafánál.
Beszédet mond Szabó Imre a Magyar Természetbarát Szövetség elnöke, környezetvédelmi és vízügyi miniszter.
10:30 - 11:00 rövid séta a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán a Béla király térre, a régi Vármegyeház kertjébe található Borkúthoz.
11:00 óra pohárköszöntő és koccintás Rockenbauer Pál és a róla elnevezett turistaút avatásának 20. évfordulója alkalmából.
12:30 -tól vezetett túra a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán Szekszárd - Sötétvölgy között.
17:00 órakor különjáratú autóbusz indul Sötétvölgyből Szekszárdra. Szekszárdra érkezés tervezett időpontja 17:30.
Egyéb:
Kérjük, hogy rendezvényen és a túrán való részvételről a csoportok, egyesületek és baráti társaságok 2009. július 16-áig a rendezvény előkészítése érdekében jelezzenek a következő címen: Berlinger Anita Tolna Megyei Természetbarát Szövetség titkára, mobil: 30/551-1961, (74/512-073 (munkahely), e-mail: anita@ifu.hu
Simonfáról Kaposvárra menet logoltam reprocesszor és Pilis50 társaságában. A tényleges megtalálás reggel 9 körül volt Szennán :-))
Köszönet a lehetőségért!
4 napig vittem a GCDDK-t, Zalakaros és Szenna között, és azzal az idöponttal logolom, mikor átadtam Reprocessornak. IGY MOST EZ A 700-DIK MEGTALÁLÁSUNK
Velem tartottak:
(az elsö két nap feleségem, Júlia valamint 5 , nem regisztrált BEAC-os túratárs) valamint
1. nap Mama a Mama és Papa párosból, Királyék, és Piroska
2. nap Hajo-ék, Áron csapata, SirGalahad és Dalma, Cila75, Bajuszcica, Szeszuska, Piroska
3. nap egyedül
4. nap BaLee-ék, Reprocessor, Pilis 50
Mindenkinek köszönöm a kiváló társaságot, és aki még tovább megy, annak esömentes szép túrákat.
A túrán készült fotókat itt Geokék2008-9 láthatjátok
Kellemes társaságban, majdnem ideális időjárási viszonyok között.
(Szégyenszemre) ez volt az első OKT szakasz amit teljesítettem, de garantáltan nem az utolsó. Talán természeti adottságok szempontjából nem a leglátványosabb szakaszon túráztunk, s néhol szolíd bozótharcot is kellett vívnunk, de bőven kárpótolt a szép panoráma, a táj rendezettsége, a térség hangulata, az útközbeni látnivalók - és hallanivalók, mert pl. jól kifaggattuk JPPJ Jánost túrázó múltjáról :).
Nagy szerencsénk volt az időjárással, megvárta míg pont beérünk a célba és csak utána kezdett ömleni egy közepes zápor formájában :)
Ki kell emeljem Áronék Gézájának lovagiasságát, aki miután kissé lemaradtunk a végefelé kisbékázás- és fotózgatásból kifolyólag, aggódva a közeledő égi elemek láttán, elénk jött autóval nehogy elázzunk, de szerencsére erre nem került sor, a besétálás után még pár fotó is belefért.
Gratula mindazoknak, akik az előző napok mostoha körülményei között is kisérték a ládát, illetve a viszontagságok ellenére több szakaszt is teljesítettek.
Vasárnap is Geokékeztünk.
Most is jó csapatban jártunk.
Ezúttal volt csalán, repceföld, tüskeböki is.
Épp az eső eleredte előtt értünk be Mesztegnyőre.
Jól éreztük magunkat.
A napi képek itt tekinthetők meg.
Mi ez?
Váltott háton haladó
Különleges jeladó
Tenyerembe épp befér
Kedvenc színe: KÉK-fehér
(Valkonyáig volt adás
Onnan adathorpadás
Tán valami baj van vele,
Hogy nem száll az égi jele?)
Ez történt ma:
Nemesviden fékeztünk
Onnan GeoKÉKeztünk
Nem kell felmérje a Tárki
Ritkán ballag erre bárki
Itt picit lejt, ám lapos ott
Túristaút nem taposott
Arra csalán, erre repce
Ez az ösvény egy kelepce
Jobbra csípett, balra bökött
GeoKÉKes banda lökött:
Egy kis dobozt kísérgetnek
Háza Geo-kísértetnek
Finom gyümölcs - megegyeztünk
Míg egy fáról bemeggyeztünk
Kis csapatunk azért hálás
Elkerült az égi áldás
Így beértünk Mesztegnyőre
Nem volt szükség esernyőre!
HUH, és mégegyszer HUH!! Ilyen mázli! Klassz terep (nekem), klassz társaság, klassz időjárás! Ilyet rendelni sem lehetett volna!
Mához pont egy esztendőre
visszatérünk Mesztegnyőre?
Talán akkor minket vár
a híres rétesfesztivál?
Szóval örülök, hogy részt vettem ezen a szakaszon, helyenként igen VADregényes utakon, égig érő csalán és egyéb rekettyésben. Helyenként olyan érzésem volt, mintha évek óta nem jártak volna erre turisták, bár egy 2 nappal ezelőtt elhagyott sapkáról értesítettek, amit sikerült megtalálni!! Köszönjük JPPJ-nek a finom csokit amivel a túra második felét túléltük. Utána még Cilával és Szeszuskával gc700h találtuk meg hazafelé.
Úttalan utakon, hol csalánerdőben, hol repcemezőben gyalogoltunk Nemesvidről Mesztegnyőre, kellemes társaságban. Szokás szerint mi voltunk a sereghajtók, a többiek már rég beértek, míg mi még mindig az óriási napraforgótáblát fotóztuk. Akkorra már az eső lába erősen lógott, Géza (Áron csapatából) igazi úriember módjára elénk jött a kocsijával, hogy ne ázzunk meg. Valóban, mihelyt beértünk, kitört a zivatar. Az előző bejegyzéseket (és főleg a képeket) nézve nagy szerencsénk volt az időjárással.
A mai Nemesvid-Mesztegnyő közötti szakaszhoz csatlakoztunk. Volt csalános-csalitos "túristaút nélküli-csak a jelzés van meg" szakasz, meggyet ettünk, és az eső épp a megérkezésünk után kezdett szakadni. Egyszóval jó volt, de Galahad versben jobban elmondta, mint mi. Ha lesz folytatása jövőre, megint ott a helyünk....
Az előző napok eseményeihez képest a mai nap egy áldás volt: végig jó időben és száraz aszfalton (sajnos...) haladtunk Zalakarostól Nemesvidig. Útjaink fontos viszonyítási pontjai voltak a(z) eper(szeder)fák, illetve a vendéglátóipari egységek, ahol is töltekeztünk étellel-itallal :-))
Fiaink rendületlenül jöttek és bizatták a végére már fáradó Mamát, aki egy kis pihenő és némi uzsonna után még 3 ládát lenyomott velünk.
Most megérdemelten csobbanunk a fürdőkádban, és kicsit sajnáljuk, hogy csak a mai napra tudtunk csatlakozni ehhez a remek mókához. Bár Pécs környéke az egyetemi emlékek-élmények és a sok barát miatt még nagyon vonzó számunkra. Ki tudja? Talán...
Jó utat, szép időt a további útra, HAJRÁ GEOKÉK!!
Tavalyi év után ismég Geokék túrán vettünk részt és ezúttal is Végrekék társaságában.
A teljes létszám: Végrekék, Éva, Kristóf (Hajo2), Hajo.
8:45-kor már Palinban voltunk a rózsa presszónál. A nap első részében a TV toronyig jó tempóban haladtunk. Ott ettünk egy jót. közben megkerestem a ládát. A csapat nagy része a források felé vette az irányt, míg én a szurdok felé támadtam. Ott kis híján leestem 8-10 m magasból. (A létra feletti rész sáros-csúszós volt). Végül "csak" a csix esett 8 m-t. Grrr. Nem lett semmi baja ;-) A ládát ott megkerestem, de tekintettel a csúszó-sáros részekre nem a szurdokban haladtam tovább, hanem a kéken. A forrásnál megvártak a többiek.
Nagybakónaktól északra a kék a tuhun levőhöz képest eltérően haladt (kb 1km hosszon 100 m-re kelet felé).
Az Öröm-hegyre fél kettő körül értünk fel kényelmes tempóval.
Koszorú nem volt nálunk, ezért (Erdélyben megszokott módon)elhelyeztünk egy nemzeti színű szalagot Rockenbauer Pál tiszteletére állított kopjafán.
Meglátogattuk a kulcsosházat, ahol a pecsételőhely is van. Nem utolsósorban lehet kaját rendelni (telefonos előrendeléssel) és nagyon fonom fröccsöt ihattunk.
A nap legnagyobb kalandja Zalaújlaktől keletre fél km-re ért minket. Egyre jobban gyületeztek a fekete fellegek, majd az említett helyen utolért minket az égi áldás. Szerencsénkre a közelben hétvégi házakat találtunk, ahol a szélvédett oldalon beálltunk az eresz alá. Cikáztak a villánok, esett, mintha dézsából öntötték volna, majd babnyi jegekhez is volt szerencsénk. Amikor csillapodott kissé kiderült, hogy vana háznak egy fedett terasszerűsége is. Ott kényelmesen megvártuk, amig alábbhagy az eső és az áradat a szekérúton. Egy óra volt a kényszerpihenő hossza.
Nem is kell mondanom, hogy mindenünk átázott, mire leértünk Zalakarosra. Hiszen már csak kb 5 km volt hátra. :-)
már csak a pecsételőhelyet kellett megkeresni (Fürdő pénztára). Persze már bezárt addigra. A Freya hotelben kértünk és kaptunk bélyegzést. Még a ládát is ott tudtuk hagyni, hogy márnak jppj ott vehesse át.
Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek és Végrekéknek a társaságot.
A Geokék csapatának igen nagy szerencséje volt az útja során. Járhattak volna sokkal rosszabbul is ha két nappal később járnak Kistolmácson. Íme a képek:
A múlt évi szakaszon sajnos nem tudtam résztvenni, ezért már akkor elhatároztam, hogy he ismét lesz Geokék, akkor azon mindenképp részt fogok venni. Amikor megtudtam, hogy indul a mandula, már csak az volt a kérdés, hogy melyik szakaszra megyek.
Első ötletként szülővárosom környékére gondoltam, de akkorra már lefoglalt szállásunk volt a családdal a Balcsi mellett. Mindazonáltal nem szerettem volna hétvégi napra jelentkezni. Ezeknek a peremfeltételeknek egyetlen szakasz sem felelt meg, így esett a választás az általam kevéssé (na jó semennyire) ismert Valkonya-Palin szakaszra.
Annyira beleéltem magam ebbe, hogy az elmúlt napok áradáselőidéző és jégveréssel mezőgazdaságot megsemmisítő időjárása sem tudott meghátrálásra késztetni. Úgy gondoltam, inkább felkészülök ezekre az eshetőségekre, legalább fejben.
Szokásos taktikámat, hogy nem szervezem túl a napot, az is segítette, hogy az indulás előtt még igencsak bele voltam merülve a munkába. Ezért kicsit röstellem is magam, amikor Pilis50 egyszerűen beírt szakaszfelelősnek erre a szakaszra és nem én jelentkeztem rá. Egyetlen túratársammal, a DDK emlékkör zarándokával (Végrekékkel) is csak röviddel az indulást megelőző napokban egyeztettem, bár azért nem bántam volna, ha mások is elszánták volna magukat és velük is egyeztetnem kellett volna. Azzal módosítottuk az ütemezést, hogy a helyközi közlekedés sajátosságaihoz idomulva, Valkonya helyett Borsfáról indulunk. Ez nekik az előző napi esős, csúszkálós időben 3 km kedvezményt jelentett, nekünk pedig ugyanennyi extra himbilimbit a Zala dombságban. Kistolmácsi szállásomról kora reggel Nagykanizsára mentem, majd innen Végrekékkel Borsfára.
A kevés előzőleg begyüjtött infókból megtudtam, hogy Végrekék igazi oldschool túrázó és GPS nélkül nyomja, ami tegyük hozzá mi kesserek, önmagában is megsüvegelendő teljesítmény. Legalábbis magamból kiindulva lehet, hogy bajban lennék a terepen egy darab idejétmúlt papírtérképpel. Ezen okból vittem neki egy Vista HCx-et, hogy ismerkedjenek egymással. Borsfán a Fleet élesítése után gyorstalpaló használati bemutatót után már mentünk is az első dombocskára felfelé. Persze azért az LCD mellett néztük a tájat is, amit cudarul elvert a jég. A kukoricát nem egy helyen a földig lecsapkodta, máshol meg a szőlőről szedte le az összes levelet, csak a vesszők maradtak. Máshol meg az úton keresztben egy fél fenyőfát találtunk a tölgyesben! Nem mondanám, hogy faltuk a kilométereket, gyakran megálltunk, így már ekkor sejteni lehetett a "kettesátlag" sebességet. Egyébként ez végül 3.25 lett, amivel nem fértünk volna be egyetlen TT szintidejébe sem, igaz nincsenek is ilyen ambícióim.
Kisebb kitérőt is tettünk a vihar által átrendezett erdőben, de sikerült visszatalálni a helyes útra még Valkonya előtt. Itt megtaláltuk a túristaházat és így begyüjtöttük az útbaeső multi ládák helyi pontját. Pecsétet azonban nem tudtuk szerezni, mert csak vendégek voltak a házban és náluk nem volt pecsét. Irány a tényleg eltéveszthetetlen színű zöld ház, ahol a gondnok lakik. Nos, ott csak az amúgy barátságosan viselkedő emberevő házörző fogadott minket. Próbáltam megbeszélni vele, hogy miért jöttünk, de nem segített. Ezért Valkonya belvárosa felé indultunk tovább a K-ról picit kitérve. Hát sok emberrel nem találtkoztunk, konkrétan senkivel sem. Az egész faluban csak az Önkormányzatnál találkoztunk egy emberrel. Ami számomra hihetetlen, hogy még az élelmiszer/italbolt=kocsmahivatal is zárva volt, pedig hétköznap és munkaidőben jártunk ott. Szóval a polgármesteri hivatal pecsétjével hitelesítettük a füzetet, majd visszatértünk a K-re. Menet közben aztán összefutottunk a gondnokkal és becsületből bepecsételtünk az igazi pecséttel, sőt a túristaház saját pecsétjével is. Igen fullos lett a füzetnek ez a lapja így!
Ezután következett a hullámvasút, fel a dombra, le a dombról. És ezt ismételtük nagyon sokáig. Volt olyan hely, amit túratársam egyszerűen csak sísáncnak titulált. Bizony a Zalai dombok É-D-i irányát mi keresztbeszeltük a Ny-K-i túrairányunkkal. Ezt fűszereztük azzal a néhány kitérővel, ami az útbaeső multipontok jelentettek.
Három napon át kísértem a ládát - VégreKék, Annamária és olahtamas társaságában. Mindhárom nap esett :-|
Beszéljenek a képek! gyenge idegzetűek ne tekintsék meg! Hajrá GeoKék!
Kerkakutas-Zalalövő szakasz Végre kék, Pilis50, szucsatilla és Fa-Peti társaságában, szakadó esőben.
2009.06.21 Zalalövő-Kislengyel szakasz Végre kék társaságában, gyönyörű időben. Néhol a tegnapi esőnek köszönhetően dagonyáztunk egy kicsit.
Örülök, hogy 3 napon át, 18-20 között kísérhettem a ládát a Kéktúrán az Őrségben és a Göcsejben. Az első két nap csodálatos napsütésben, míg az utolsó szakadó esőben zajlott le. Már-már úgy kezdtem volna a logom, hogy Valahol messze délen ... :-)), de ezt sajnos a másnapi eső miatt mégsem írom tovább. Az egész túrát élveztem, köszönet a jó társaságnak és a szervezőknek!
Őriszentpéter - Magyarszombatfa (6. nap)
Köszönet minden szervezőnek, és résztvevőnek.
Azt sajnálom, hogy csak 1 napra szálltam be. Talán még a végén?...
Végre Kék hátizsákjában találtam, még előző este. Az Őrség néhány betonos-aszfaltos hosszú falu kivételével nagyon szép, a tökös-mákos rétes, de főleg a sztrapacska kiváló. Jól csúszik rá a hosszúlépés...Köszi a remek társaságot, a ládázásokat, történeteket. Találkozunk még az úton!
Képek az oldalon
Valós megtalálás: 2009.06.13 12:00.
Köszönöm a többieknek a társaságot, a Kőszegi-hegységnek a szépségét és még sorolhatnám. Jó volt államvizsga előtt három nappal nem a négy fal között könyvek felett görnyedni, hanem a természetben kikapcsolódni. Szerencsére meglett az államvizsgám is. :)
A környezet egyértelműen 5-ös, az elrejtés azért 1-es, mert egy padon heverő láda megtalálása nem túl bonyolult.
Csak így tovább GEOKÉK!!!
Valós megtalálás: 2009.06.11 16:00.
Megtaláltam! magpet szekrénye mélyében lapult! Leporoltuk! Kibéleltük a fleet-tel és a DDK füzettel! Már egy nappal előbb útnak indult: Kőszegről az OKT vonalán ment Írottkő felé. Ez volt a fleet főpróbája is! Első éjszakáját a Hörmann forrás mellett, egy bükkfa tövében töltötte. Esett. Aztán Tipekin & Perseus, a nyitó szakasz felelőse rátette a kezét :-)
Azóta a maga útját járja! Hajrá, GeoKék!