Kedves kesserek, ezzel a multi geoládával a Szlovénia és Olaszország közötti Predel hágó érdekességeire szeretnénk felhívni a figyelmet.

Megközelíthetősége
A Júliai-Alpok és azon belül a Triglav Nemzeti Park rövid bemutatása
Harcok, csaták
1. pont: A Predel hágó szlovéniai erődje
2. pont: A Predel hágó olaszországi erődje
3. pont: A Predel-tó parti erőd
4. pont: A Predel-tó


Megközelíthetősége
Az 1156 méter tengerszint feletti magasságot elérő Predel hágót gépkocsival, természetesen két irányból érhetjük el. Olaszországból az SS54 jelzésű úton Tarvisio-, míg a 203 jelzésű úton Szlovéniából, Bovec település felől. Viszont, ha szenvedélyetekben a célpontok megtalálása mellett a természeti szépségek is fontos szerepet töltenek be, akkor csakis az utóbbi megközelítést válasszátok. De ha ez mégsem jönne össze, guruljatok le Bovecig. Meglátjátok, megéri.

Az átjáró ismert volt már a rómaiak idejében is a harmadik században. 1796-ban a napóleoni harcok, majd 1805 és 1809 között az első világháború színhelyéül is szolgált.

A Júliai-Alpok és azon belül a Triglav Nemzeti Park rövid bemutatása
A Júliai-Alpok (szlovénül Julijske Alpe, míg olaszul Alpi Giulie, mely tájegység Julius Caesar-ról kapta a nevét) legmagasabb hegyei Szlovéniához tartoznak, de összterületének nagyobb része Olaszországé. A hegység szlovéniai területe kereken 1500 km2. Igazi alpesi táj. Vad mészkőcsúcsait a jégkorszak gleccserei még változatosabbakká alakították. Északi lejtőin kis gleccserek ma is vannak. Az egykori nagy gleccserek által kialakított mély völgyekben nagy tavak képződtek, mint a Bohinj- és a Bled-tó is.

A Júliai-Alpok szlovén részén, 838 km2-nyi területet nyilvánítottak nemzeti parknak, melyet 1981. május 27-től, a Júliai-Alpok legmagasabb csúcsa után, Triglav Nemzeti Parknak neveztek el. Korábban csak a mintegy 20ha területű Triglavi-Hét-tó völgye élvezett különleges védelmet.

Harcok, csaták
Az isonzói csaták az I. világháborúban történtek meg, az Isonzó folyónál, a mai Szlovénia és Olaszország területén, az olasz fronton az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország, illetve Olaszország csapatai között.

Az első világháború magyar szempontból egyik legjelentősebb hadszínterének az olasz front számított. Olaszország 1915. május 25-én, majdnem tíz hónappal az első világháború megkezdése után felrúgta a korábbi szövetséget, megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát, és a határ közelébe, az Isonzó-folyó környékére vezényelte hadseregének több mint felét. Olaszország célja az volt, hogy mélyen benyomuljon azokra a területekre, amelyeket az 1915. április 26-án megkötött londoni egyezmény garantál Olaszország számára. Az olasz támadás egyik fő iránya a Júliai-Alpok és az Isonzó folyó volt. Az elkövetkező 28 hónapon keresztül 11 offenzívában támadott. Az olasz hadvezetés - kihasználva azt, hogy a Monarchia főerőit az orosz front kötötte le - harc nélkül már a háború második napján elfoglalta a térség központját, Kobaridot.

Az I. világháború isonzói csatái tipikus, felőrlő harcok közé tartoznak, viszonylag kis területen, nagy létszámú hadseregek csaptak össze, mely csaták területnyereségre nem vezettek, vagy csekély jelentőségűek voltak, ugyanakkor nagyszámú sebesült és halott maradt a harcoló felek mindkét oldalán. Az Isonzó mentén állóháború alakult ki, mely 1917-ig tartott, amikor a caporettói áttörés során az isonzói frontszakasz megszűnt, majd ezt követően az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai előrenyomultak Olaszországba. A Monarchia és Németország a tervezett caporettói támadás célját elérte sőt, túl is teljesítette: az olasz hadsereg gyakorlatilag megsemmisült.

A caporettói áttörés véres küzdelmeiről olvashatunk Ernest Hemingway: "Búcsú a fegyverektől" című regényében is. Az író maga is harcolt a caporettói ütközetben.

Az isonzói csaták során 1,1 millió olasz katona halt meg, tűnt el, vagy sebesült meg, a Monarchia vesztesége ennek még a fele sem volt. A háború után az Isonzó völgye Olaszországhoz került, az Isonzó mentén kiépített védművek, lövészárkok mind a mai napig megmaradtak.

Az alább bemutatandó erődök, részeit képezték az isonzói frontvonalnak.

A Predel hágó szlovéniai erődje, az Oberbreth erőd
A szlovéniai Bovec település felől közeledve a szlovén-olasz határhoz, kb. 1 kilométerrel a határ előtt, az út egy ma már romos kőerőd belsején halad keresztül. A XIX. század elején itt egy fából készült erődítmény állt. Abban az időben a Monarchia hadmérnökei a birodalom határán sorra építették kisebb-nagyobb védelmi rendszereiket, és ebbe a láncba tartozik ez az erőd is.

Az erődök azonos mérnöki terv szerint épültek, de földrajzi környezeténél fogva ez jóval kisebb. Négy ágyú és nyolc géppuska védte. 1809. május 15-én elkeseredett harcok folytak a Napóleoni Armada és az osztrák védők között. A Slunj-i osztrák-horvát katonai határőrezred Johann Hermann von Hermannsdorf kapitány irányítása alatt, nem törődve az ellenség fölényével, bátran álltak minden támadást, figyelembe sem véve a megadásra való felszólításokat. Május 18-ra a támadóknak sikerült porrá égetni a várat. A támadás során, majd azt követően, az ezred többségét a kapitánnyal együtt, kivégezték. Az erődöt 1848-ban kezdték el újjáépíteni, immár kőből. 1900-ban elkészült.
Öt röpke évre rá az olasz tüzérség szétlőtte.

A szlovén oldalon, a Predel hágó stratégiai jelentőségére az erőd alatt, egy 1851-ben leleplezett, 6 méter magas kőfal és az elé épített emlékmű figyelmeztet. Az út mellett levő piramisszerű építményt, az előtte fekvő sebzett bronzoroszlánnal I. Ferdinánd császár emeltette a bátor védők emlékére.

A jelszó első része az  N 46° 25,242' E 13° 35,264' 1121 m [GCPred-1] pontban levő háromszögű márványtábla második szava, mely márványtábla a bronzoroszlántól balra, a kőfalon található (4 karakter).

A romok között szabadon kószálhatunk, szép idő esetén pedig alaposan kigyönyörködhetjük magunkat az erődítmény fokáról elénk táruló csodálatos kilátásban. Keleti irányba a Mangart csúcs és az előterében fekvő festői völgy látható. Szemben, többek között egy kisebb vízesés, majd nyugati irányba az előbb említett völgy folytatásában gyönyörködhetünk. Mindezt az  N 46° 25,253' E 13° 35,256' 1145 m [GCPred+1kilatas] pontból láthatjátok.

A Predel hágó olaszországi erődje, a Predilsattel erőd
Szlovénia felől érkezve Olaszországba, a határtól 300 méterre találjuk a korábban már említett isonzói frontvonal egy másik erődítményét.

A Predel-tó fölött épült erődöt az osztrák hadügyminisztérium 1897 tavaszán engedélyezte. A munkálatok 1897. június 22-én kezdődtek és 1899. szeptember 24-ig tartottak. Eredetileg az erődítményben öt parancsnok és 107 katona teljesített szolgálatot. Fegyverzetük három M80-as típusú, 12 cm-es, 6,8 km horderejű kazamatába helyezett ágyúkból és két M7-es, Schwarzlose rendszerű géppuskából állt.

Rendeltetése: távolsági üteg, melynek támogatnia kell a Predel-tó körüli csapatmegmozdulásokat, illetve ellenőriznie a hágón átkelőket, de mint határzárt is használták.

1915-ben az erődöt lefegyverezték, de az olasz tüzérség ennek ellenére is bombázta.

A jelszó második része:  N 46° 25,160' E 13° 34,437' 1128 m [GCPred-2] a tábla szélén filctollal felírt szó (4 karakter).

Az erődítményt legutóbb a természet győzte le, és meghódítása jeléül, a növényzet szinte teljesen eltakarta a látogatók elől. Pár éve az erődöt és közvetlen környezetét az ember visszahódította. Most szabadon látogatható. De ha már becsatangoltátok legkisebb zugát is, kapaszkodjatok fel a tetejére. A kilátás döbbenetes. Ja, és látszik a két következő célpont is.

A Predel-tó parti erőd, a Raiblersee erőd
A Predel-tó észak-nyugati partjára épült erődöt az osztrák hadügyminisztérium 1884-ben engedélyezte. A munkálatok 1885 tavaszán kezdődtek el és 1887. július 10-én fejeződtek be. Az erődítményben eredetileg négy parancsnok és 138 katona teljesített szolgálatot. Fegyverzetük három+három M4-es típusú, 9 cm-es, kazamatába helyezett ágyúkból és két M4-es, Maxim rendszerű géppuskából állt.

Rendeltetése: a fő védelmi vonal erősítése, illetve biztosítani a Predel-tó és a tó környéki csapatmegmozdulásokat.

Az erődítmény legnagyobb része mára már nem létezik. Ma már csak a hegyoldalban levő részek maradtak meg úgy ahogy, de ezekbe is érdemes bemenni. Persze a fejlámpát most se hagyjátok otthon. Az erőd jobb oldalából nyílik egy földalatti járat, amit részben elárasztott már a víz, de valamikor ez a járat kötötte össze a szemben levő félsziget főerőd szárnyával. A félszigeten most csak egy domb és egy vendéglő van. A domb szerves része volt a Predilsattel felé és a tó felé néző főszárnynak.

Az erőd szabadon látogatható. A jelszó harmadik része az  N 46° 25,216' E 13° 33,646' 963 m [GCPred-3] pontban levő gépágyú jobboldali (te vagy a tüzér) leltári táblájának az utolsó két számjegye (2 karakter).

A Predel-tó
Ahhoz, hogy igazán érezhesd ezt a csodálatos tavat, el kell gurulni a tó dél-nyugati csücskéhez oda, ahol a tavat tápláló patak belefolyik. Itt azt is láthatjuk, hogy számtalan, víz alatti forrás is táplálja a tavat, melyek kisebb-nagyobb, jellegzetes víz-fodrokkal hívják fel magukra a figyelmet.

A negyedik pont és a jelszó negyedik része:  N 46° 24,884' E 13° 33,318' 961 m [GCPred-4], a táblán lévő utolsó 2 szám (2 karakter).

Ettől a ponttól pár méterre, természetesen alacsony vízállás esetén, érdemes átgázolni a patakon és a szinte hófehér, apró kavicsokból álló félszigeten elsétálni a tó belsejébe. Mi az  N 46° 24,988' E 13° 33,413' 956 m [GCPred+2kilatas] pontig jutottunk el.

Kívánunk kellemes és eredményes kesselést, felejthetetlen és pozitív élményeket ezen csodálatos tájak által rejtett rom-erődítmények között!

Anikó és Miki

Ládatörténet
2017.10.5 Strombus és Péter60 pótolták a hiányzó jelszórészleteket, Köszönjük. [Admin(Fazék)]