WAP: A jelszó a tiszti barakk bejárata fölötti fa tábla harmadik sorának második szava (6 karakter).

Kedves kesserek, ezzel a virtuális geoládával a szlovéniai Ravelnik dombon, illetve dombban levő I. világháborús bunker- és lövészárokrendszerre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Megközelíthetősége
A Júliai-Alpok rövid bemutatása
Harcok, csaták
A bunker
Geoláda megtalálói:

Megközelíthetősége
Szlovénia észak-nyugati határához közel levő Bovec településtől észak-keleti irányba, a településtől mintegy 850 méterre, az  N 46° 20,469' E 13° 34,244' 470 m [GCRave+Parkolo] pontban, egy kellemes, kis fa barakk mellett lehet parkolni. A barakktól balra indul az ösvény, melyen síkban haladva, kemény 250 méter megtétele után elérjük az I. világháború egyik legegyszerűbben létrehozott, de egyúttal egyik leghatékonyabb bunker- és lövészárokrendszerét.

A Júliai-Alpok rövid bemutatása
A Júliai-Alpok (szlovénül Julijske Alpe, míg olaszul Alpi Giulie, mely tájegység Julius Caesar-ról kapta a nevét) legmagasabb hegyei Szlovéniához tartoznak, de összterületének nagyobb része Olaszországé. A hegység szlovéniai területe kereken 1500 km2. Igazi alpesi táj. Vad mészkőcsúcsait a jégkorszak gleccserei még változatosabbakká alakították. Északi lejtőin kis gleccserek ma is vannak. Az egykori nagy gleccserek által kialakított mély völgyekben nagy tavak képződtek, mint a Bohinj- és a Bled-tó is.

Harcok, csaták
Az isonzói csaták az I. világháborúban történtek meg, az Isonzó folyónál, a mai Szlovénia és Olaszország területén, az olasz fronton az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország, illetve Olaszország csapatai között.

Az első világháború magyar szempontból egyik legjelentősebb hadszínterének az olasz front számított. Olaszország 1915. május 25-én, majdnem tíz hónappal az első világháború megkezdése után felrúgta a korábbi szövetséget, megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát, és a határ közelébe, az Isonzó-folyó környékére vezényelte hadseregének több mint felét. Olaszország célja az volt, hogy mélyen benyomuljon azokra a területekre, amelyeket az 1915. április 26-án megkötött londoni egyezmény garantál Olaszország számára. Az olasz támadás egyik fő iránya a Júliai-Alpok és az Isonzó folyó volt. Az elkövetkező 28 hónapon keresztül 11 offenzívában támadott. Az olasz hadvezetés - kihasználva azt, hogy a Monarchia főerőit az orosz front kötötte le - harc nélkül már a háború második napján elfoglalta a térség központját, Kobaridot, mely település, a fent említett parkoló helytől déli irányba úton, úgy 23 kilométerre van, de légvonalban csak 10,5 kilométerre.

Az I. világháború isonzói csatái tipikus, felőrlő harcok közé tartoznak, viszonylag kis területen, nagy létszámú hadseregek csaptak össze, mely csaták területnyereségre nem vezettek, vagy csekély jelentőségűek voltak, ugyanakkor nagyszámú sebesült és halott maradt a harcoló felek mindkét oldalán. Az Isonzó mentén állóháború alakult ki, mely 1917-ig tartott, amikor a caporettói áttörés során az isonzói frontszakasz megszűnt, majd ezt követően az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai előrenyomultak Olaszországba. A Monarchia és Németország a tervezett caporettói támadás célját elérte sőt, túl is teljesítette: az olasz hadsereg gyakorlatilag megsemmisült.

A caporettói áttörés véres küzdelmeiről olvashatunk Ernest Hemingway: "Búcsú a fegyverektől" című regényében is. Az író maga is harcolt a caporettói ütközetben.

Az isonzói csaták során 1,1 millió olasz katona halt meg, tűnt el, vagy sebesült meg, a Monarchia vesztesége ennek még a fele sem volt. A háború után az Isonzó völgye Olaszországhoz került, az Isonzó mentén kiépített védművek, lövészárkok, bunkerek mind a mai napig megmaradtak.

Az alább bemutatandó bunkerrendszer is része volt az isonzói frontvonalnak.

A bunker
Bovec településtől kb. 850 méterre a Predel hágó irányába, a Ravelnik dombon található az I. világháborús Osztrák-Magyar hadsereg Isonzói védelmi frontvonalának egy rekonstruált szakasza, melyet egy helyi hagyományőrző szervezet tart karban.

A Bovec körzetében levő Osztrák-Magyar védelmi vonal a Rombon hegytől húzódott, leereszkedve a boveci medencébe a Soca/Isonzo patak bal partján, majd felemelkedve a Humčič lejtőjén a Javoršček hegyig. 1915 augusztusában az olasz hadsereg előrenyomulását és Bovec megszállását követően, az Osztrák-Magyar hadsereg megerősítette első védelmi vonalát a boveci medence keleti pereme mentén, érintve a Ravelnik (519m) és a Stržišče (486m) dombokat. Ezek a természetes gátat képező, medencében levő dombok, a barlangokba és lövészárkokba telepített és megerősített lőállásaikkal az Osztrák-Magyar hadsereg védelmi vonalának pilléreivé váltak. Ugyanakkor a két domb elrejtette és védte is az útelágazást, a Koritnica- és Soča völgyeiben vezető utak kezdeti szakaszait.

Az olasz hadseregnek nehéz feladata volt, hiszen hadiállásaikat kénytelenek voltak nyílt, sík terepen megerősíteniük. Megszállták az elhagyatott Bovecet és a Bovec síkság felé eső Čezsoča falut. Viszont az ádáz csaták és a nagyszámú áldozat ellenére, az olasz hadsereg sikertelennek bizonyult a Bovec medencében. Az elkövetkező két évben, a frontvonal ezen szakaszán a hadviselő felek pozíciói lényegében mit sem változtak, az Osztrák-Magyar-Német hadsereg 1917. október 24-i áttöréséig. Ezen a napon, a német seregek által bevetett halálos gáz lehetővé tette az Osztrák-Magyar hadsereg gyalogságának, hogy gyakorlatilag akadálytalanul áttörje az első olasz védelmi vonalat.

Az út melletti parkolóból, pár perces sétával elérhető az erdőben megbúvó, sziklába vájt bunkerekből és lövészárkokból álló rendszer. De nemcsak a barlangjáratokban kószálhatunk szabadon, hanem egy rekonstruált tábori konyhába, illetve egy tiszti barakkba is bekukkanthatunk, ahol még az eredeti fapriccsek állnak. Tehát a fejlámpákat ez alkalommal se hagyjátok otthon.

A fejlécben megadott koordinátán találjuk a tiszti barakkot, melynek bejárata fölötti fa tábla harmadik sorának második szava lett a geoláda jelszava.

Kívánunk kellemes időtöltést és eredményes kesselést még a Ravelnik dombi lövészárkok és bunkerekben is!

Anikó és Miki