Megye/ország: Bács-Kiskun
Elhelyezés időpontja: 2009.07.12 00:00
Megjelenés időpontja: 2009.07.17 09:00
Utolsó lényeges változás: 2024.04.14 22:01
Utolsó változás: 2024.06.03 11:31
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Qszez & Angel
Ládagazda: voroscsepel Nehézség / Terep: 2.0 / 2.5
Úthossz a kiindulóponttól: 1300 m
Megtalálások száma: 162 + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
A földvár "várfalán", egy hét törzsű fa tövén (nem talajszinten), egy nagy kő alatt van egy 10*15*7-es doboz.
Nem kell lemenni a vár legaljára. A felső gyűrűn van elrejtve.
2024.04.08. a ládát adoptáltam és módosítottam hagyományos geoládára.
A régi ládát kicseréltem újra, amit új helyre is rejtettem, új jelszóval.
A földvár "várfalán", egy hét törzsű fa tövén (nem talajszinten), egy nagy kő alatt van egy 10*15*7-es doboz.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Kedves Cacherek, egy a Bács-Kiskun megyében ritkaságnak számító látványosságot szeretnék most bemutatni. De csak igazán elszánt cachereknek ajánlom, mivel a növényzet helyenként már átvette az uralmat. Ebből kifolyólag javaslom, hogy hosszú szárú nadrágban induljatok el.
Ez a terület szántóföld. Változik folyamatosan a növényzet. Aratási időszakban, esős idő után várható, hogy nehezen járható a terep. Ezt vegye mindenki számításban, aki arra szánja el magát, hogy megkeresi a ládát.
Megtalálás
Földvár
Láda: A földvár "várfalán", egy hét törzsű fa tövén (nem talajszinten), egy nagy kő alatt van egy 10*15*7-es doboz.
Nem kell lemenni a vár legaljára. A felső gyűrűn van elrejtve.
Majd balra induljatok és keressétek meg a két szántóföldi tábla közös mezsgyéjét, ahol gond nélkül be tudtok menni a földvárig.
Két helyet ajánlok, ahol érdemes bemenni a dobozhoz a várba.
Az egyik bejáró a földvár dél-nyugati részén van, ezen N 46° 4,984' E 19° 0,918' 100 m [GCVASK+waypoint] koordinátáknál érdemes bemenni a fák közé, majd át a "várfalon", de nem kell lemenni a vár aljába, maradni kell a fenti ösvényen.
Követve az iránytűt és haladva az ösvényen, egy hét törzsű fa tövén (nem talajszinten), egy nagy kő alatt van egy 10*15*7-es doboz.
Nem kell lemenni a vár legaljára. A felső gyűrűn van elrejtve.
Vaskútról:
A község nevével először 1400-ban találkozunk egy okiratban Bachuta formájában, amely arról tanúskodik, hogy a bácskai káptalan Töttös Lászlót újból beiktatja birodalmába. 1406-ban már Bácskut-ként említi egy bajai vásárról készített feljegyzés.
A felszabadító háborúk után a bajai uradalmat visszakapó Czobor család összeírásában, 1724-ben Baskut puszta-ként szerepel. A Grassalkovich család tulajdonába kerül a XVIII-dik század közepén, önálló község lesz, németeket telepit ide a földesúr.
A falu műemlékei közül a Kálvária-kápolna érdemel figyelmet, mely 1825-ben épült, a Katolikus temploma 1880-ban készült. A Kálvária stáció képeit Udvardi Erzsébet festőművész késztette.
A földvárról és a halomsírokról:
Vaskút mai területe már a Kr. u. 4. század idején lakott vidék volt. Ennek bizonyítéka a falutól délre, mintegy 1 kilométerre található teljes egészében fennmaradt földvár, illetve az ettől nem messze fekvő, hasonló korú, 5-6 méter magas halomsírok.
1868. Június 12-13-15-i ásatásoknál 13 halom volt még és a "Gyűrű" vár. A Baja-Garai országúttól keletre, Vaskút községtől déli irányban lévő (lassan már eltűnő) több halom arra enged következtetni, hogy e hely már a szarmata-jazyg korban lakott hely, valamint a halmok mellett fekvő földvár jelentős stratégiai pont lehetett. A régi település jellegét legszembetűnőbben Kőhegyi Mihály - Vörös Gabriella " A Vaskúti halmok és a földvár" Kutatástörténet és anyagközlés c. feldolgozás bizonyítja.
Két halmot bontottak fel az északi oldalon, és kettőt a gyűrű vár mellett, melyekben "öt ölnyi mélységben egy üreg szája nyílt meg, melybe 8 ember bemehetett és három gyertyafény mellett, bizton kivehette, hogy a halom gyomrában több oldalról nyílások vannak. A halom belsejében volt egy erős emberi csontváz ülve, arccal kelet felé fordulva, S-hez és fogashoz hasonló, igen erős, de már átrozsdásodott eszközök mellette. Az üreg minden egyes halomnál előfordult, mely úgy keletkezhetett, hogy midőn a faalkotmány összedőlt, elkorhadt, az odaszakadt föld felsőbb helyen űrt hagyott maga után." Czirfusz Ferenc tanár ásatási jegyzőkönyvéből. A földvárnál cölöplyukakat, gödröket találtak (feltehetően védekezésre vesszőből font kétsoros palánkok, valamilyen őrtorony vagy őrhely lehetett), továbbá rátaláltak egy tüzelőhely nyomaira is. Előkerültek még újkőkori kerámia-, bronzkori kerámia-, kelta kerámia-, valamint római leletek.
Az ismertetett halmok és földvár műemléki értéke nincs megfelelően értékelve, sőt semminemű védelmet nem élvez. Az idő múlásával a 13 sír 3-ra csökkent az emberek butasága révén. Vigyázzunk a megmaradt értékekre!!!
A földvár töltésén körbe lehet gyalogolni, ha rászánjátok magatokat (aki idáig eljutott, annak ez már semmi :) ), akkor a gyűrű NY-ÉNY-i oldalán találjátok a kaput, állítólag a feltárásnál hatalmas facövekeket találtak, melyek valaha a kaput tartották. Visszamászva a töltésre és kicsit beljebb haladva a dzsungelbe az ÉNY-i oldalon egy halmot láthattok (a szakirodalom szerint a 13ból csak 3 maradt meg, de ez a halom középen ketté van vágva, valószínűnek tartom, hogy ez lehetett az egyik földvár melletti feltárt halomsír). Ha még nem adtátok fel, és eljutottatok a gyűrű DK-i sarkáig, akkor ott is találhattok egy kör alakú magaslatot, de ez már a gyűrű részét képezi, vagy a gyűrűhöz van hozzáépítve (nehezen állapítható meg a vegetáció miatt).
Ne lepődjetek meg, ha a helyszínek egyikén helybéli amatőr, lokálpatrióta régészeket találtok, hébe-hóba ők is kijárnak és körülnéznek. Állítólag találtak már rövid vaskardot, cserépmaradványokat.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Az előző logok alapján, megvártam a téli időt, S jól döntöttem.
Az ajnövényzet elenyésző, a fagyott szántáson könnyen be lehetett menni a földvárhoz.
Azt hittük, hogy a főútról vígan beszaladunk a földvárig. Valami olyan bugaci borókás ligetes környékre számítottunk a dunántúli hozzáállásunkkal. Első nehézség az úttal párhuzamos kerékpár út korlátjának, és az utána következő dzsuvás ároknak a leküzdése volt. Ezután pedig frissen művelt mezőgazdasági táblákon próbáltuk tartani az irányt, míg végül a ködben felsejlett egy erdő, mely mutatja, hogy a műemlékesek, és a gazdálkodók itt jól megférnek egymás mellett. Az erdőbe érve először azt konstatálhattuk, hogy túracipőnk már nem olyan vízhatlan, mint az elődei, a friss harmat hamar beszivárgott. Hát már a Me..el sem a régi. Aztán sikerült a legsűrübb rezulást kiválasztani a láda megközelítésére, de így is hamar meglett, és a rejtektől végre feltárultak az egykori erődítmény nyomvonalai. Tetszett. Visszafelé már rutinosabban küzdöttük le az útmenti akadályokat. Érdemes volt eljönni, megtudhattuk, hogy erre is volt ilyen létesítmény. Köszönjük.
Halló!
Hát, nem kötelező minden ládát megkeresni, dehát a GC erről szól. Újra beigazolódott a földvárat csak mínuszban keresünk. Ki itt betérsz, számíts:
- mellig érő csalántengerre
- hamarosan két méteres kukoricára
- több száz négyzetméteres sárcsapdákra
- reménytelennek tűnő bozótharcra
- pontos (!) koordinátára
- kullancs, szúnyog tengerre
És, látnivaló az nincs. A jelölt úton is mehetsz, meg gyakorlatilag bárhogy, ha tudsz. A kis erdőszigetre talán a javasolt 1-es és 2-es bejárat között pont félúton lehet könnyebben bejutni. Nem volt jó, de köszönöm, hogy adoptáltad és fenntartod.
[Geoládák v4.3.0]
A fejem búbjáig ért most a csalán az árok egyik partján ahol végre lejutottunk, a másikon feketeürömfű ami elég allergén. Ohh, van itt egy út ami nincs bevetve menjünk arra. Aztán egyszer csak sártenger, vissza már nem megyünk, rajta be a kukoricásba. Második lépésnél majdnem hanyatt estem, kilónyi sár tapadt a cipőmre és nem tudtam mozdulni. Sűrű káromkodások közben valahogy kiemeltem a lábam és eljutottam a két bevetett tábla közé. Ott elvileg fel lehet menni.....elvileg. Valahogy elértünk a nemlétező földvárig, ott sűrű, áthatolhatatlan dzsuva van. De megvan a jelszó és ez a lényeg. Erre a találatra még sokáig fogok emlékezni.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Kár, hogy semmi út nincs a rejtekhez és a szántáson kell menni. A láda több helyen el van törve, tele van hangyával. [Geoládák v4.2.2]
Nem volt egy egyszerű találat. Az említett ponton a bekötő útnál áltunk meg. A bicikli útra érkezve vakartuk a fejünket egy darabig, hogyan tovább, ugyanis van egy bozótos és egy jó nagy árok. Elsétáltunk egy darabig a bicikli út mellett, amíg találtunk egy vállahtaó helyet az átkelésre.
Ellezdtünk keresztbe átsétálni a földön, közben imádkoztunk, hogy ne lássa ezt a föld tulajdonosa. A földvárnál térdig ért a fű, de ez már nem állított meg. A láda nincs a legjobb állaptban, be van törve a teteje és belül nedves.
Visszafelé a két szántóföld határán sétáltunk(mindenkinek ezt ajánlom) és találtunk egy közelebbi helyet az árkon való átkelésre. A bicikli úton a korlátnak támasztottunk egy fadarabot, itt érdemes átkelni a bozóton.
250 találatom után talán ez volt az egyik legnehezebb. [Geoládák v3.12.10]
Tegnap volt az 50. születésnapom! Ezen jeles alkalomból adtam magamnak 2 nap szabadságot, és eljöttem begyűjteni a környékbéli ládákat.
Bár olvastam, hogy az első pont nincs meg, eredetileg azt is meg akartam nézni, de az eső miatt a második pont felkeresése után úgy döntöttem, hogy mégis megelégedek csak a földvár meglátogatásával
A kápolnától jöttem. A bekötő út szélén letettem a kocsit, felkaptam az esőkabátot, és a gumicsizmát, és indultam a földvár felé. A bringaútról néztem, hogy hol is lehet az a két tábla közötti ösvény, amin könnyedén be lehet jutni a célterületre, ahogy azt a leírás is említi Hát az nincs sehol! A szántó szélére való lejutás sem volt magától értetődő. Sokat vacilláltam, hol akarok majd lehengerbucskázni a vizes fűben a meredek töltés oldalán a szúrós akácbokrok közé. Aztán egy kevésbé fájdalmasnak ígérkező helyen sikerült viszonylag kevés véráldozattal lejutnom. Itt is kerestem az ösvényt, hátha csak fentről nem látható, de valóban nincs. Ezért a friss vetés mellett, a sárban baktattam befelé, remélve, hogy az esőben a terület gazdája nem látja mit csinálok, és nem tűz fel a vasvillája végére. Csúszkálva, és néhány centiméterrel magasabban érkeztem a földvárhoz. Itt viszonylag könnyen megtaláltam a ládát a feltűnően zöld aljnövényzetű erdőben.
Visszafelé hasonlóan macerás volt az út. A bicikliúton, és a mellette burjánzó magas fűben próbáltam leadni a testmagasságomból azt, amit az elmúlt néhány percben nőtem. A kocsinál visszaöltöztem humuszban kevésbé gazdag szerelésbe, és indultam a következő célponthoz.
Köszönöm a rejtést!
lelcache
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (168 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.